Magyar Nemzet, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

Caetobat, 1959. március 21. — Hruscsov nyilatkozata megnövelte a külügyminiszteri értekezlet kilátásait Nyugati vélemények a szovjet miniszterelnök sajtóértekezletének jelentőségéről A külpolitikai helyzet A KÜLÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZLET áll a nemzetközi politikai körök érdeklődésének középpontjában azóta, hogy Hruscsov csütörtöki sajtóértekezletén elébement a soron követ­­kező nyugati diplomáciai lépésnek és kijelentette: a szovjet kormány kész elfogadni május 11-ét a tanácskozás időpont­jául. A szovjet kormányfő csütörtöki kijelentéseit a vezető nyugati fővárosokban általában kedvezően fogadták. Washing­ton "óvatos optimizmussal* fűzött kommentárt a sajtóértekez­lethez. Lincoln White, a külügyminisztérium szóvivője­­bizta­tónak* nevezte Hruscsov hangnemét. Érdekes az a londoni álláspont, amely szerint Hruscsov kijelentését Nyugat-Európában úgy tekintik, mint­­Macmillan washingtoni eszmecseréinek támogatását... A szovjet minisz­terelnök tárgyalási készsége segítséget nyújt angol kollégájá­nak, aki rá akarja beszélni Eisenhowert a csúcsértekezletre­. Egyébként a londoni külügyminisztérium nem volt hajlandó kommentárt fűzni Hruscsov kijelentéseihez -éppen Macmillan jelenlegi washingtoni tárgyalásai miatt­. A párizsi sajtó a moszkvai sajtókonferencia után egybe­hangzóan a kelet-nyugati kapcsolatokban bekövetkezett eny­hülésről ír. Még a szélsőjobboldali Aurore is kiáltó címbetűk­kel ezt emeli ki. A de gaulleista Combat összefoglalva a nyugati fővárosok szerinte egyöntetű visszhangját, a következőket írja: •Hruscsov kijelentéseinek hangja bátorító. A szovjet minisz­terelnöknek mind szavai, mind pedig az a mód, ahogyan azo­kat előadta, azt mutatja, hogy a Szovjetunió valóban tárgyalá­sokat akar ésszerű körülmények között.­ A bonni kormány véleményét kifejező lapok alaphangja — amint azt nyugati hírügynökségek megjegyzik —­­a korlá­tozott optimizmus­. A General Anzeiger szerint­­a korábban oly sötétnek látszó kilátások kezdenek felderülni. A már ré­gebben megtartott genfi értekezletek tapasztalata nem nyújt alkalmat korlátlan optimizmusra, de legalább elmondható, hogy a tárgyalások napjai következnek... Az értekezlet lehe­tőséget nyújt arra, hogy elkerüljék a katonai összecsapást.* A Neue Rhein-Zeitung hasonlóképpen állapítja meg: -Az is va­lami, ha már lesznek tárgyalások.* Miközben Európában általában derűlátást keltett az a tény, hogy a szovjet miniszterelnök szavai ismét közelebb vit­tek a tárgyalások megvalósulásához, Washingtonban nagysza­bású előkészületeket tesznek Macmillan és Eisenhower tanács­kozásaira. Az angol miniszterelnök csütörtök este a washing­toni brit nagykövetség vacsoráján ismertette nézeteit az ame­rikai politikai vezetőkkel, akik között ott volt Nixon alelnök, Mortet helyettes külügyminiszter és Allen Dulles, a központi hírszerző szolgálat vezetője. Eisenhower felkereste Dullest a Walter Read katonai kórházban, majd pénteken az elnök is­mét beteg külügyminiszterénél járt, ezúttal Macmillan és Sel­­wyn Lloyd kíséretében. Az amerikai elnök angol vendégével helikopteren Camp Davidba utazik s előreláthatóan vasárnapig marad ott, hogy tanácskozzék az elkövetkező diplomáciai lépé­sekről. Vasárnap vagy hétfőn a két államférfi visszatér Wash­ingtonba és ekkor kezdi meg a tárgyalások­­második menetét*. A nyugati sajtó az Amerikában folytatott eszmecserékkel egyidejűen kidomborítja azt a háromoldalú ellentétet, amellyel most a NATO-nak meg kell birkóznia. Egyfelől azt hangoztat­ják, hogy Macmillan-nek­­sok kimagyarázni valója­ lesz Eisenhower előtt moszkvai megbeszélései miatt -Egy ideig úgy látszott — írta a londoni Daily Mirror hogy Amerikában Macmillant sodrófával várják, most azonban valószínűbbnek tűnik, hogy Eisenhower a dorgálás helyett inkább duzzogásra szorítkozik, de a vége minden bizonnyal a megbocsátás és a családi béke helyreállítása lesz.* A másik ellentét-csoportot angol újságíró körökben azzal jelzik, hogy­­de Gaulle féltékeny Macmillan moszkvai útja és általában a nyugati szövetségben játszott fontosabb szerepe miatt, és hozzáfűzik, hogy­­a francia elnök nagyzási rögesz­méje nehezíti az angol miniszterelnök munkáját, főként Wash­ingtonban, ahol Eisenhowernak de Gaulle akadékoskodása ki­búvót adhat bármely neki nem tetsző döntés alól­. Az ellentétek harmadik köre a Bonn-London-viszon­yt érinti. Ezt a viszonyt legújabban árnyékba borította Adenauer­­nek a CDU kőnyomatosában megjelent nyilatkozata. A bonni kancellár­­rossz európai politikának* nevezte az angol kor­mányfő közép-európai­­elszakadási* tervét és ezek a szavak az angol fővárosban azért keltettek nagy megütközést, mert meg­cáfolják a brit miniszterelnök nyugat-németországi tárgyalá­sairól kiadott­­egyetértést­ hangoztató közleményt Egy másik szovjet tudósító megjegyezte, hogy Eisenhower nyilatkozataiban ellentmondá­sok mutatkoznak. A nyilatkozatokban valóban vannak ellentmondások — állapította meg a szovjet mi­niszterelnök, majd megje­gyezte: Amikor Eisenhower elnök fenyegető hangot alkal­mazott, elragadtatta magát. Eisenhowernek az volt a célja, hogy megijessze a Szovjet­uniót, de ez éppen fordítva sikerült: saját népét ijesztette meg, azokat az amerikaiakat, akik békét óhajtanak. Az el­nök március 16-i felszólalása már ellenkező és lényegesen megnyugtatóbb hatást ért el.­­»Így tehát valóban fennáll az ellentmondás, de mi nem fogunk ebbe belekötni — mon­dotta Hruscsov. — Sajnálatos, hogy elszólások történtek, de mi eltekintünk az elszólások­tól és arra összpontosítjuk fi­gyelmünket, ami előre viszi a tárgyalások­ ügyét. A lényeg az, hogy Eisenhower helye­selte a külügyminiszteri érte­kezletet és nem zárja ki ezt követően egy csúcstalálkozó lehetőségét sem. Eisenhower beszédében persze sok a ki­kötés. A hamburgi Welt című lap tudósítója több kérdést tett fel. Először megjegyezte: Eisenhower elnök március 16-i televíziós beszédében egy eset­leges nyári csúcstalálkozóról szólt Hajlandó-e a szovjet kormány Berlinnel kapcsola­tos akcióit elhalasztani eddig az időpontig? — kérdezte meg a tudósító. Hruscsov rámutatott: a kér­dés feltevése azt jelenti, hogy a tudósító elhiszi azokat a rosszhiszemű híreket, amelyek szerint a Szovjetunió a berli­ni kérdésben "ultimátumot" intézett a Nyugathoz. Ez azon­ban nem felel meg a tények­nek. A Szovjetunió tizennégy évi várakozás után konkrét ja­vaslatokat tett a német béke­­szerződésre és a berlini kérdés megoldására. A történelem ta­núsága szerint egyes kérdé­sekre vonatkozó válaszokra néha egy-két évig is várni kell. A hat hónap azonban mindenképpen elegendő idő­nek látszik a megfelelő válasz kidolgozására, a probléma megoldásának előkészítésére. "Hat hónap elegendő idő, hiszen kilenc hónap alatt egy gyermek is világra jöhet" — jegyezte meg mosolyogva a szovjet kormányfő. Hruscsov utalt azokra a hí­rekre, amelyek szerint a Nyu­gat május 11-re javasolja a külügyminiszteri értekezlet összehívását. "Sietek a vá­lasszal egy olyan vá­laszra, amelyet még meg sem kaptunk, vagyis elárulom kor­mányunk titkait — jegyezte meg a miniszterelnök moso­lyogva. — Mi készek vagyunk elfogadni ezt a javaslatot, ha tesznek majd ilyen javasla­tot.* A tudósító megkérdezte, hajlandó-e Hruscsov találkoz­ni Adenauerral. A béke érdekében kész va­gyok erre — válaszolta Hrus­csov. Hruscsov a tudósítók kérdé­sére válaszolva visszautasítot­ta Adenauer háborús hangula­tot hirdető kijelentéseit. A nyugatnémet kancellár ugyan­is nyugati szövetségeseit áll­hatatosságra, sőt atomháború­ra hívja fel Hruscsov elmondotta: »Ha a kancellár úr egy kicsit is törődnék népével, akkor szá­mításba kellene vennie, hogy atomháború esetén éppen Nyugat-Németország területe válnék a nukleáris fegyverek­kel folytatott háború színteré­vé.­ Egy másik kérdésre vála­szolva Hruscsov kijelentette: a békeszerződés megkötése nem érintheti a potsdami és más egyezményeknek a Szov­jetunió és Lengyelország nyu­gati határaira vonatkozó meg­állapításait. Ezek a határok megváltoztathatatlanok. A szovjet miniszterelnök egy kérdésre válaszolva ki­tért a Szovjetunió és az Egye­sült Arab Köztársaság kapcso­lataira, Nasszer elnök nyilat­kozataira. Hangsúlyozta: re­méli, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság között jók lesznek a kapcsola­tok. Ami a felmerült vitákat illeti, Hruscsov kijelentette: nem avatkozik be más orszá­gok belügyeibe, de megvédi a kommunizmust a támadások ellen. A Reuter tudósítója meg­kérdezte: hajlandó-e a szovjet kormány a külügyminiszteri­ értekezleten szélesebb körű na­pirendet megvitatni, nemcsak a német békeszerződést és Berlin problémáját? Hruscsov kijelentette: a Szovjetunió véleménye sze­rint a kérdések megoldását a nehéz kérdések felszámolásá­val kell kezdeni. A csehszlovák rádió tudósí­tójának kérdésére válaszolva, Hruscsov kitért a kelet-nyu­gati kereskedelmi kapcsolatok kérdésére is. Hangsúlyozta, ha a kapitalisták azt hiszik, hogy a kereskedelem korlátozása a hétéves terv sorsát veszélyez­teti, súlyosan tévednek. Ha teljesen meg is szüntetik a Szovjetunióval folytatott ke­reskedelmet, a hétéves tervet akkor is eredményesen végre­hajtják, mert azt a belső erő­forrásokra és a szocialista tá­bor országaival folytatott ke­reskedelemre alapozták. A szovjet miniszterelnök válaszai az újságírók kérdéseire Tegnapi számunkban ismer­tettük Nyikita Hruscsovnak, a Szovjetunió miniszterelnöké­nek moszkvai sajtóértekezletét. A szovjet kormányfő a sajtó­­értekezlet második részében válaszolt a megjelent újság­írók kérdéseire. Az alábbiak­ban a kérdéseket és Hruscsov válaszait közöljük. Az első kérdést a Pravda munkatársa tette fel. Mi a szovjet kormány álláspontja a külügyminiszterek, illetve a kormányfők találkozójával kapcsolatban és milyennek ítéli meg az ilyen találkozó perspektíváit — hangzott a kérdés. Hruscsov kijelentette: Mi jobbnak tartunk egy maga­sabb szintű, kormányfői érte­kezletet. Mégis beleegyezésün­ket nyilvánítottuk a külügy­miniszteri értekezlet össze­hívásához, mert az a vélemé­nyünk, hogy a jó ügy érdeké­ben minden eszközt ki kell próbálnunk és az ilyen talál­kozás is hasznot hozhat Per­sze fennáll az a veszély, hogy a külügyminiszterek — akik­nek most ismét el kell olvasni és meg kell magyarázni az eddigi rengeteg okmányt, nyi­latkozatot — elvesznek az aktáknak ebben a hatalmas labirintusában, hiszen a német kérdésről és más kérdésekről eddig rengeteg jegyzék, nyi­latkozat, felszólalás hangzott el. Jobban szerettük volna — jegyezte meg Hruscsov tréfá­san —, ha először a­­nehéz­­súlyúak­ léptek volna a po­rondra, más szóval, a kor­mányfők kezdtek volna meg­beszéléseket, félretolták volna az akadályokat, megtisztították volna a terepet és azután ül­tek volna össze a külügymi­niszterek a részletek kidolgo­zására, majd ismét a kor­mányfők a megegyezések alá­írására. Ez az elképzelésünk azonban nem talált rokon­­szenvre, így tehát hajlandók vagyunk részt venni a kül­ügyminiszteri értekezleten. De előre is figyelmeztetjük kül­ügyminiszterünket, nehogy el­törje lábát az aktalabirintus­­ban, mert rá még nagy szük­sége van a szovjet államnak. Magyar Nemzet A Német Szociáldemokrata Párt tervezete a német kérdés rendezésére (Tudósítónk telefonjelentése) A Német Szociáldemokrata Párt nyilvánosságra hozta a német kérdéssel és az európai biztonság megteremtésével fog­lalkozó úgynevezett­­német tervezettet. A tervezet négyhatalmi ér­tekezletet javasol az európai biztonság megvitatására és a német békeszerződés kidolgo­zására; szükségesnek tartja, hogy Európában atommentes övezetet létesítsenek. A több­lépcsős tervezet katonai vég­célja az atomfegyvermentes és idegen csapatoktól mentes Né­metország, valamint egy széles kiterjedésű európai atomfegy­­vermentes övezet. A tervezet második része többfázisú meg­oldásban a két német állam konföderációját, illetve később az újraegyesítés lehetőségeit tárgyalja. A tervezetet — alig látott napvilágot — máris éles tá­madások érték keresztény­de­mokrata körökből. A keresz­tény­demokrata parlamenti cso­port külpolitikai munkaközössé­gének elnöke szerint a szociál­demokrata tervezet "Szakadék­ba taszítaná" a nyugatnémet politikát. A kormány szóvivő­je, bár hangsúlyozza, hogy a tervezetet még ezután tanul­mányozzák, máris kifejtette azt a véleményét, hogy amikor a szociáldemokrata vezetők által is elismerten a tárgyalások korszaka következik, "nem szerencsés dolog eleve enged­ményekkel menni e kelet- nyugati megbeszélések elé". Április 13-ig elnapolták a genfi atomértekezletet Genfből jelenti az MTI. Az atomfegyverkísérletek meg­szüntetéséről tárgyaló genfi értekezlet csütörtöki üléséről közleményt adtak ki. Az értekezlet március 19-én tartott 72. ülésén elfogadták az Egyesült Államok és az Egye­sült Királyság küldötteinek javaslatát, amelynek értelmé­ben március 20-tól kezdve megszakítják az értekezlet munkáját és ezt április 13-án kezdik meg újból. A TASZSZ jelentése szerint a szovjet küldöttség hajlandó lett volna az értekezlet mun­káját megszakítás nélkül folytatni a szerződés kidolgo­zásáig, de kénytelen volt fi­gyelembe venni az Egyesült Államok és Anglia küldöttsé­gének kérelmét A Szovjetunió további gazdasági segítséget ajánlott fel Indiának Moszkvából jelenti a TASZSZ. Mint ismeretes, február 24-től március 19-ig Andrej Andre­­jevnek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége tagjának vezetésével szovjet kormány­­küldöttség tartózkodott Indiá­ban. A küldöttség látogatásá­ról és tárgyalásairól közös közleményt adtak ki. Mint e közlemény rámutat, a szovjet küldöttséget szerte Indiában szívélyes fogadtatás­ban részesítették. A küldött­ség tagjai több megbeszélést folytattak Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnökkel és más vezető személyekkel. Megvitattak több fontos nem­zetközi problémát, olyanokat például, mint a leszerelés, a német békeszerződés, a berlini kérdés, az atomfegyvermentes békeövezet megteremtése Dél­­kelet-Ázsiában és a Csendes­óceán medencéjében, az atom­fegyverkísérletek megszünte­tése, az Egyesült Államoknak Pakisztánnal, Törökországgal és Iránnal kötött kétoldalú katonai egyezményei. E meg­beszéléseken mindkét fél hangsúlyozta, hogy folytatja erőfeszítéseit a feszültség enyhítéséért. Indiába érkezésekor a szov­jet kormányküldöttség levelet adott át Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnöknek, eb­ben részletesen ismertette a Szovjetunió hétéves nép­gazdaságfejlesztési tervének nemzetközi jelentőségét. Ugyanebben a levélben közöl­ték, hogy a szovjet kormány hajlandó segítséget nyújtani egy indiai olajfinomító építé­séhez, és kész együttműködni India gyógyszeriparának fej­­lesztésében. Nagyarányú szociális nyugtalanság Franciaországban Párizsból jelenti az MTI. Pénteken a francia rádió vala­mennyi adóállomása egységes hanglemezműsort sugárzott, amelyet a nap folyamán csak háromszor szakított meg egy­­egy tízperces hírszolgálat. A televízió ernyője egész nap szürke maradt. A francia rá­dió és televízió technikusai 24 órás sztrájkot tartottak. Sztrájkjukhoz csatlakoztak újságíró-kollégáik is. Mind a technikusok, mind az újság­írók az ellen tiltakoztak, hogy a francia rádió és televízió új statútuma nem tesz eleget a dolgozók követeléseinek. Párizsban pénteken sztrájk­ba léptek a taxisofőrök is. A 24 órás sztrájkkal az ellen til­takoznak, hogy a legutóbbi alapdíjemeléssel egyidejűen el­törölték egy külön­ prémiumu­­kat. Az alapdíjemelés a forga­lom csökkenését eredményezi, így a taxisok mindenképpen rosszul jártak. A francia fővá­ros utcáin pénteken alig lehe­tett taxit látni. A bérkocsik taxióráira fekete védőhuzatok kerültek, jeléül annak, hogy a sofőrök nem ültek a volán mögé. Az egész országban szapo­rodnak a munkabeszüntetések, a sztrájkok, a felvonulások, a nagygyűlések. Csütörtököm a legnagyobb megmozdulás St- Nazaire-b­en volt, ahol délelőtt elnéptelenedtek a gyárak. A város utcáin tizenötezer mun­kás tüntetett. Követelték az antiszociális kormányintézke­dések visszavonását, a bérek emelését és tiltakoztak az éle­t drágulása ellen. Bordeaux városában a mun­kanélküliek vonultak fel csü­törtökön.­­Éhségfelvonulásuk­ célja az volt, hogy felhívják a hatóságok figyelmét az elbo­csátások és a munkaidő leszál­lítása nyomán bekövetkezett súlyos helyzetükre. Vénissieux-ben a nagy fran­cia teher­gépkocsi gyárban, a Berliez-művekben csütörtökön tízezer munkás hagyta abba a munkát. Elzászban 12 000 bá­nyász sztrájkolt Marseille-ben 8000 fémipari munkás tett ele­get a szakszervezetek közös felhívásának. Nyaszaföldön fokozódik a hatósági terror Londonból jelenti az MTI. Rhodesiából és Nyaszaföldről érkező hírek szerint az angol hatóságok folytatják a tömeges letartóztatásokat. Mint a Reu­ter-iroda jelenti, csütörtökön Visanza körzetében 17 embert vetettek börtönbe, 120-at pedig őrizetbe vettek. A középső tar­tományiban levő Szamila vá­rosában a rendőrség könny­fakasztó bombákkal oszlatott szét egy afrikai tüntető cso­portot. A tüntetők közül 110 embert őrizetbe vettek. Az északi tartományban letartóz­tatták az Afrikai Nemzeti Kongresszus kilenc vezetőjét. Mint a TASZSZ jelenti Lon­don­ból, az angol sajtó részlete­sen beszámol a tömeges letar­­­tóztatásokról és megállapítja, hogy ezek az elnyomó intézke­dés­ek a nyaszaföldi és rhode­­siai angol hatósági vezetők tudtával és beleegyezésével történtek. A Yorkshire Post utal Lord Perth angol gyar­matügyi államminiszter lusa­­kai sajtóértekezletére. Perth itt kijelen­tette, hogy az angol hatóságok "szilárdan ellenőr­zésük alatt akarják tartani a helyzetet". Az angolok meg akarják szállni a Maldive szigetcsoportot Colom­béből jelenti az Új Kína. Mint ismeretes a Cey­lontól 400 mérföldnyire dél­nyugatra fekvő és angol fenn­hatóság alatt álló Maldive szi­getcsoport három legdélibb szi­getén lázadás tört ki a sziget­­csoport kormánya ellen. A kor­mány egy angol őrnagyot vá­dol a lázadás szításával. Az angolok ezt a vádat elutasí­tották. A maldived kormány ceyloni képviselője csütörtökön nyilat­kozatot adott ki, amely vissza­utasítja az angolok cáfolatát az angol őrnagynak a szigeten ki­fejtett tevékenységéről. A nyi­latkozat megállapítja, az őr­nagy azért törekedett zavaros helyzet előidézésére, hogy ez­által az angol légierő megfe­lelő ürügyet találjon a sziget illetéktelen megszállására. Bonyodalmak a legutóbbi amerikai mesterséges holddal New Yorkból jelenti a TASZSZ. Mint az UPI­ hírügy­­nökség washingtoni tudósí­tója közli, Brooks, az ameri­kai képviselőház kozmikus problémákkal foglalkozó ál­landó bizottságának elnöke kijelentette: a bizottság ki­hallgatja a hadsereg képvise­lőit arra a közlésre vonatko­zóan, hogy a legutóbbi ame­rikai mesterséges hold, a­­Discoverer­ talán sohasem jutott el földkörüli pályájára. A mesterséges holdat, mint ismeretes, február 28-án lőt­ték fel az Egyesült Államok nyugati partvidékéről. Utána néhány napig azt hitték, hogy "elveszett". Az amerikai had­ügyminisztérium március 5-én közölte, hogy a mesterséges hold rátért pályájára. Március 17-én viszont a minisztérium olyan jelentést adott ki, hogy a mesterséges hold, úgy lát­szik, megszűnt létezni. Brooks felhívta a figyelmet arra a közleményre, hogy a kozmikus problémák szakér­tői komoly kételyeket han­goztatnak arra vonatkozóan, kijutott-e pályájára a "Disco­­verer". Brooks kijelentette, hogy el­szórtan érkező rádiójelzések "úgy látszik megerősítették azt a március 5-i közlést, hogy a „Discoverer” kijutott pályájára, és a feltevéseknek megfelelően harminc napig kering.* Brooks hozzátette: "Ha az eredeti közlés helyes volt, ak­kor a mesterséges hold bajo­san térhetett vissza ilyen rö­vid idő alatt a Föld lég­körébe.* és

Next