Magyar Nemzet, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-27 / 73. szám
Péntek, 1959. március 27.— Húsvét előtt a csarnokban Már napok óta ünnep előtti képet mutat a Tolbuhin körúti vásárcsarnok. Az állami kereskedelem felkészülését a nagybereki és a gödöllői állami gazdaság és huszonöt földműves- és termelőszövetkezet segíti, hogy húsvétra mindenkinek jusson aranyló sonka, karaj, vagy fehérhúsú hal az asztalára. Valódi ünnep előtti forgalomra azonban, amint Salamon Aladár, a csarnok vezető felügyelője mondja, csupán pénteken és szombaton számítanak. Ilyenkor 65—70 000 ember is megfordul reggel hattól este hatig a hatalmas épületben. Péntek, szombat tehát a döntő ütközet két napja , de az előrelátó háziasszonyok már megvásárolták, amit csak lehetett. Nézzünk csak körül az áruval tömött elárusító helyek között. Valamennyi közért és földművesszövetkezet standján van tojás: az idén jóval nagyobb belőle a felhozatal, mint tavaly. Almahegyek piroslannak a Gyümört pultján: március végén ilyen szép almát ilyen olcsón eddig még neri vásárolhattunk. Sztár lett a fehérrépa, amiből sajnos, nincs elég, sárgarépa, karalábé, káposzta viszont bőven akad mindenütt. Piroslik már a hónapos retek és zöldül a primőr melegágyú saláta. Bizony még borsos az ára mindkettőnek, 3,50 forintba kerül egy csomag, vagy egy fej belőle. Az újdonságok kedvelői mégis vásárolják. A Nagybereki Állami Gazdaság az utolsó héten 120 fel hasított sertést és nagy menynyiségű füstöltárut hozott a pesti háziasszonyoknak, a jánoshalmi és paksi földművesszövetkezet füstölt falusi sonkáinak nehéz ellentállni. Hal is van, bár több is elfogyna. Megmutatkozik már a növekvő Ünnepi felhozatal az őstermelők standján is. Egyetlen napon nyolcvanan hoztak vágott baromfit a Duna menti községekből, Foktőről, Szarvasról, Fajszról. Tejterméket, baromfit, tojást Dabasról, Gyónról és friss zöldségfélét Pest környékről. Pénteken és szombaton, a tapasztalat szerint 4—300 őstermelő áramlása indult meg a főváros felé, hogy rántani való csirkét, tyúkot, friss tojást, tejfölt, túrót hozzanak a főváros asztalára. (t. t.) Masor Nemzet AKIT A FORRADALOM AVATOTT FORRADALMÁRRA Beszélgetés dr. Jezvál Ferenc igazságügyminiszterrel 1919 április elején talán két héttel a proletárforradalom győzelme, a Tanácsköztársaság kikiáltása után, egy lobogóinges, foltosnadrágú kisfiú baktatott az úton Hédervárból, a kastély, a Khuen- Héderváry grófok kúriája felé. Két cipőt lóbált a kezében, vidáman ugrált a tavaszi napsütésben.Hivatalos ügyben járt, a grófok komornyikjának vitte vissza a fekete lakkcipőt. Apja, az idősebb Ferenc, még a forradalom előtt reperálta meg a cipő kilyukadt talpát. A legényke elámult, amikor életében először belépett a nagykapun (azelőtt csak a mellékbejáratot használhatta a paraszt, az iparos, meg az egyéb szolganép). — Mekkora folyosók! — tátotta a száját, s mivel nála az élet dolgai mindig a cipők állapotában tükröződtek, azt is hozzáfűzte magában — nem csoda, ha ilyen helyen kilyukad a komornyik cipője. A fiatalabb Feri csendben végigosont a folyosón. Az egyik ajtónál hangokat hallott: — Délután bemegyünk a faluba... megjöttek reggel a fegyverek... A fiú odanyomta a fülét az ajtó vékony deszkájához. A gróf beszélt belül: Khuen- Héderváry Károly. — Elfoglaljuk a tanácsot, azok a parasztok, ha két puskát látnak, úgyiselszaladnak... Feri meghökkent. Miről lehet szó, igazában nem is értette. Csak annyit tudott, hogy a parasztok között, akiket fegyverrel ki kellett volna zavarni, az apja is ott volt. A foltozócipészből lett direktóriumi elnök. Végigfutott a folyosón, a kapunál elhajította a cipőket. Rohant, rohant, egészen az apja szobájáig. — Fegyverrel jönnek.., a kastélyból, apám, — zihálta és fáradtan lerogyott az első székre. Az elnök nyugodtan felemelte a telefont. Harmincöt perc múlva három teherautónyi vöröskatona érkezett Győrből. Az összeesküvőket letartóztatták. Csak a gróf csúszott ki a kezük közül s menekült el autón a határon túlra. Talán megsejtette, mi készül. . A katonák parancsnoka pedig keményen kezet szorított az aprócska legénnyel. S ez a kézfogás avatta forradalmárrá a gyermek Nezvál Ferencet. így mondta el a történetet a miniszteri szoba hosszú tanácskozó asztala mellett, éppen negyven év után — most már dr.Nezvál Ferenc igazságügyminiszter. Fiatalon nem járhatta végig az iskolákat. 1651-ben ásta bele magát a jogi tudományokba s négy esztendeje, 1955-ben szerezte meg a doktori címet. Néha percekre elgondolkozik és hallgat, úgy kutat a régi emlékek között. — Apámat 1920-ban tizenöt évre elítélték. Társadalmi rend elleni lázadás, összeesküvés... Augusztusban, amikor Hédervárra is megérkeztek Horthy legényei és hazajött Khuen-Héderváry is, egy este hárman támadtak neki a sötét utcán a két Nezválnak. Az öreget késsel összeszurkálták, a gyereket leteperték és rúgták, ahol érték. A volt direktóriumi elnököt még azon az éjjelen letartóztatta a csendőrség. Siófok, Orgovány — ez volt az útja, s ehhez nem kell semmi kommentár. 1920-ban pedig a győri törvényszék meghozta az ítéletet: tizenöt év. Az alig tízegynéhányéves fiúra pedig rászakadt a családfenntartás gondja. Iskola? Ki gondolhatott akkor tanulásra? ... • De a gróf »kegyes* volt. A "kölyök* beállhatott kocsisnak az uradalom kertészetébe. Éhbérért... kegyelemből ... , Győrbe, Budapestre vezetett ezután az út. 1025-ben a közben legénnyé felcseperedett "kölyök* kapcsolatba került a KIMSZ-szel, a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségével. Neveket idéz, lassan sorolva egymás után: — Kiss Károly, Friss István, Révai József, Rostás István, , Sebes István... — és szüne- ■ tet tart, hosszabbat, mint a többi előtt: — Kilián György. Meghalt... — Hányan meghaltak azok közül, akik bevittek engem akkor a mozgalomba. J Újabb emlékek: ] 1929: a híres november 7-i tüntetés végig a Nagykörúton, sokezer munkás között, lehúzott kirakatredőnyök és lelkesen integető munkások előtt. Harmincnégy társával együtt első ízben s mindjárt elsőrendű vádlottként került a bíróság elé Nezvál Ferenc. Két és félévi börtön a büntetés, de fiatal korára való tekintettel 1930-ban szabadon engedték. 1931: a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége északi bizottsága Bécsbe küldte Nezvált a KIMSZ II. kongreszszusára. Ott választották a Központi Bizottság tagjává. S a kongresszust újból követte a börtön, a le nem töltött büntetés "a vádlott visszaeső volta" miatt. Így szólt a letartóztatási parancs. Aztán megint egy sztrájk 1934-ben, a bőripari ellenzéki mozgalomé, majd újra fogház, tíz hónapon át. Szervezkedés és börtön, sztrájkok és rendőrség. Ez volt az ellenforradalom éveiben minden kommunista élete. A miniszter feláll. Az ablak elé lép és megfordul. — A zászlónk veres, mint a vér veres... — mondja halkan a verset. — Először akkor szavaltam teljes szívvel, amikor 1919 május elsején felvonult a falu, egész Hédervár, a főtérre, ünnepet ülni. És azóta nem felejtem el. A verset sem, az ünnepet sem. S ez az ünnep, a Tanácsköztársaság 133 napja, ezer és ezer ember számára maradt felejthetetlen emlék és titokban rejtegetett reménysugár évtizedeken át. Kocsis Tamás TIZENÖT ÉVE Az ország elveszett, Horthy maradi Komlós János riportsorozata a német megszállásról 6. Mielőtt megmagyaráznánk az eddigi rejtélyeket, Kállay érthetetlennek tűnő viselkedését e nehéz napokban, nézzük meg előbb utolsó óráit. Mit csinál március 19-én, amíg félre nem lökik? Délelőtt mégiscsak bevánszorog a kormányzó különvonata a Kelenföldi pályaudvarra. Röviddel utána összeül a koronatanács, ahol Horthy beszámol arról, ami egyébként úgyis nyilvánvaló, hogy mit végzett odakint. Mi történt Horthy és Hitler között Klessheimben? Ezt sokan megírták már, bőségesen és érdekesen. Éppen ezért nem akarok sokat időzni mellette. Már csak azért sem, mert pontosan senki sem tudja, mi történt és ez soha többé nem tudható meg. Horthy és Hitler ugyanis négyszemközt beszélgetett. Ez könnyen ment, mert nyelvtudásuk csaknem analóg volt. Horthy, a monarchia tisztje ugyanolyan jól beszélt németül, mint Hitler. Magyarul is csak alig tudott valamivel többet. A tanácskozásról a következő források maradtak fenn: Horthy emlékiratai, amelyben a kormányzó leírja.,, A magyar koronatanács jegyzőkönyve, amelyben Horthy elmondja ... Kállay emlékiratai, amelyben Kállay közli, mit mondott neki Horthy ... A magyar küldöttség tagjainak beszámolói arról, hogy mit hallottak Horthytól... McCartney professzor Angliában megjelent könyve Horthy közvetlen. Kállay és a magyar küldöttség közvetett beszámolói alapján... és végül Paul Schmidt, Hitler tolmácsának feljegyzései, de a tolmács kinn ült egy másik szobában és tud arról, hogy Horthy egyszer félbeszakította a tanácskozást, mert megsértődött... Arra vonatkozóan tehát, hogy mi történt Hitler és Horthy között, egyetlen forrás: Horthy. Horthy azt állítja, hogy Hitler kész tények elé állította: az országot megszállják, Kállayt meneszteni kell, új kormányt kell kinevezni a németek által előterjesztett lista alapján. Ez biztos, hogy így volt, Horthy egyébként már induláskor számított rá, hogy így lesz. Horthy, állítása szerint, előbb húzódozott, aztán tudomásul vette a kész helyzetet. Mi mást tehetett volna, ha már eddig nem tett semmiféle ellenintézkedést? Csakhogy! Hitleréknek rendkívül fontos volt, hogy az alkotmányos látszat megőriztessék. Hogy a magyar államfő a helyén maradjon, beleegyezésével szentesítse a megszállást, az új kormányt, s személyével fedezze mindazt, ami utána történt. Hogy a németek mennyire lényegesnek tartották a "törvényes folyamatosság" látszatát, azt később, majd a Margarétaterv előkészítésével kapcsolatban bővebben megvilágítjuk. Féltek egy magyar nemzeti felkeléstől, attól tartottak, hogy Horthy lemondása, erőszakos félreállíttatása esetén a kormányzóhoz hű polgárok és kispolgárok is szembefordulnak velük. Kellemetlennek tartottak volna egy ilyen szituációt, katonai szempontból, a front utánpótlás megnehezülése szempontjából és a többi csatlós országra kisugárzó hatása miatt is. Ezzel Horthy is tisztában volt. Elmondja, hogyan kapacitálták indulatosan, majd szép szóval, nyájaskodva, csaknem könyörögve őt is, a környezetét is, hogy maradjon a helyén. Hasonlóképpen tájékoztatta Csatay honvédelmi miniszter is a koronatanácsot: "A németek ragaszkodnak ahhoz, hogy Főméltóságod maradjon meg a helyén. "Ghyczy (a külügyminiszter), Szombathelyi is ilyen értelemben nyilatkozott* — olvassuk tovább a jegyzőkönyv,ben. És Horthy, aki látta, értette mindezt, ahelyett, hogy lemondott volna, hogy legalább formális tiltakozásával figyelmeztette volna a nemzetet, a helyén maradt és vállalta a következményeket. # Mit vállalt? Volt-e valami reménye, hogy szabotálni, vagy Kállay "rejtélye" azoknak rejtély, akik úgy tudták róla, hogy németellenes volt, ki akart ugrani a háborúból, befelé pedig igyekezett legalábbis liberálisnak tűnő politikát folytatni. Kállay alakját még ma is bizonyos nimbusz lengi körül a magyar kispolgárság egy részének emlékezetében. Ő a "nagy hintás" a Kállay-kettős mestere, aki a kényes helyzetben ügyes lavírozgatással szerette volna az ország függetlenségét helyreállítani. Nézzük meg ezt a »németenyhíteni tudja a németek és a németbérenc kormány intézkedéseit? Nem. Ő maga így nyilatkozik "reményeiről" a koronatanácson: "Tartani kell viszont attól, hogy a németek majd mindenféle követelésekkel jönnek, ami becsületünkkel nem egyezik... A németek mindenbe be fognak avatkozni, mindent el fognak vinni és ezért nem arannyal fognak fizetni... hanem értéktelen papírpénzükkel... ez a németek hálája.. .* Végül a némzet is eszébe jut? "A szerencsétlen nemzetnek is kell valamit mondani*. (Sic!) "Bízom a nemzet jövőjében, hogy ezeket a nehéz időket isten Segítségével átvészeljük* íme, ilyen világosan látja Horthy, hogy mihez adta oda magát, a nemzetet lefegyverző "alkotmányos" bábként. Kállay a koronatanácson, miután Horthy közli vele, hogy már nem miniszterelnök, benyújtja a lemondását és utána némi kalandok árán a török követségre menekül. Keresztes- Fischert viszont a lakásán letartóztatják. Ez történt Magyarország vezetőivel március 19-én.,, Miért viselkedett ilyen hajmeresztően lehetetlenül Horthy és Kállay? ellenes hintapolitikát a tények tükrében. Kállay miniszterelnökségének utolsó hónapjai valóban tele vannak titkos puhatolózásokkal, illegitim tárgyalásokkal, rejtélyes utazgatásokkal. A semleges államokban levő magyar diplomaták az angolszászokat környékezik. Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas tudós Ankarában keresi az angolokat, a magyar arisztokrácia angolbarát része nyugati családi, baráti kapcsolatait hajszolja, Kellay és Horthy felveszi a kontaktust az országban levő angol hadifogoly tisztekkel, intenzív barátkozást folytat a Badoglio-féle olasz kormány diplomatáival, a Várban titkos adót akarnak felszereltetni, az ifjabb Horthy nyugati összeköttetésekkel rendelkező lengyel hadifoglyokat istából, a Délvidéken levő királypárti esetni kék felé tapogatózik, török és egyiptomi Sportbarátai, szerelmi Ügyei révén puhatolja az angolok kegyeit, Baranyai Lipót, a Nemzeti Bank elnöke, Chorin, Vida pénzmágnások angolszász üzleti szálakon igyekeznek a szövetségesek közelébe férkőzni, Újszászy, a kémelhárító osztály főnöke személyesen közvetít a kormányzó, a miniszterelnök és az angolszász ügynökök, szimpatizánsok és foglyok között. Kállay és Horthy beszámol ezekről emlékirataiban és még részletesebben leírja ezeket a mesterkedéseket McCartney professzor, aki mint a Brit Birodalom délkelet-európai szakértője, töviről-hegyire ismerte Kállayék törekvéseit. Ellentét csak abban van köztük, hogy míg Horthy és Kállay rendkívül büszkén dicsekszik titkos mahinációival, McCartney professzor úr meglehetős gúnyosan kommentálja azokat. Nevetséges, gyermeteg, komolytalan játszadozásnak, dilettáns ponyvaromantikának minősíti a magyar államférfiak "hintázását", utal arra, hogy ezekről a "titkokról" mindenki tudott, elsősorban a németek, akik nemcsak a Kállayék szűkebb környezetében levő bizalmi embereiktől értesültek minden lépésről, hanem egyéb módon is. A magyar futárok ugyanis nem egyszer egyenesen aBestapo karjaiba futnak. Laky Dezső, a Teleki-kormány volt közellátási minisztere például 1943- ban Kállay utasítására Svájcba megy és boldogan jelenti, hogy sikerült az angolokkal kapcsolatba lépnie. Laky 1944. március 19-én ugyancsak meglepődött, amikor a Gestapónál ugyanaz a férfi hallgatta ki, akivelSvájcban, mint "az angol kormány megbízottjával" tárgyalt. Horthy maga beszámolt róla a március 19-i koronatanácson, hogy Klessheimben Hitler elsőnek Szentgyörgyi professzor titkos tárgyalásait vetette szemére. A német kancellár pontosan tudta, miről tanácskozott Szentgyörgyi Ankarában az angolokkal. A professzor úr tárgyaló partnerei ugyanis részletesen informálták a megbeszélések menetéről, minthogy nem angolok voltak, hanem a Gestapo ügynökei. McCartney ezek után megállapítja: "Ezek a tervek nem értek sokkal többet, mint egy asztali csevegés*. Mondhatnánk úgy is: "Ortkafizinó*. No, igen, dehát a dilettantizmus még nem bűn, legfeljebb kellemetlen és szégyenletes, ha vezető politikusokról derül ki, hogy nem értettek a szakmához. Így alakul ki aztán Horthyról és Kállayról a "jószándékú kretén*, "naív trotil" portré, mint a hintapolítikáról táplált nimbusz engedékenyebb, de annál makacsabb formája. Tény, hogy Horthy és Kállay nem volt lángelme. Mint ahogy az egész huszonöt éves kurzus egy-két ritka kivételtől eltekintve hemzseg a provinciális, korlátolt garnizontisztecskéktől és hejehujázó, kvaterkázó kaszinópolitikusoktól. Konok butaság, döbbenetes művéletlenség, dzsentri horizont, ezt tudta kitermelni magából a magyar úriosztály huszonöt éven át. Horthy és Kállay pedig prototípus. Enyhén szólva nem voltak lángelmék. A dolog mégsem ilyen egyszerű. Ha a hintapolitika lényegét meg akarjuk érteni, kicsit viszsza kell nyúlnunk a Horthykorszak történetébe. (Folytatjuk. Külpolitika vagy ponyvaromantika? __5 OOOOOOpOOOOOOOO-OOOOOOOOOOOO-OOOOOOOOOO-OOOO-OOO Lámpaláz a televízióban ! A televízió, melynek műsorait 18 ezer előfizető nézi végig (havi 50 forintért), továbbá 12 ezer fekete néző (ingyen), nagyon nehéz műfaj. Nemcsak azért, mert a törvény csak az orvhallgatót bünteti, de az orvnézőt már nem — mikor ugyanis a törvényt hozták, még nem volt televízió. De nehéz azért is, mert a dolog, s minden újnak bábája a gyötrelem. Majdnem itt dolgoznak a legtöbbet Magyarországon, mert itt minden műsorpercre hat óra munka jut. Egyetlen televíziós játékot huszonötször kell próbálni, hogy éretten a néző elé vigyék. Ez az izgalmak, a suttogó szavak, a halk léptek háza ma, ez a régi tőzsdepalota, hol nem is olyan régen még az arany haláltánca folyt, hol vagyonok születtek és merültek el egyetlen perc alatt. A televízióban mindenkinek lámpaláza van, ez az egyetlen előadóművészet, ahol csak, puskázni lehet, súgni nem. Ha valaki súgna, csak suttogva, s olyan kis hangerővel, ahogy ti tavaszi szél oson — a kamera, ez a bonyolult felvevő a suttogást tízszeresre felerősítené. A világon sok mindent kitaláltak már a súgás pótlására. Van olyan ország, ahol az előadónál szemközt, fehér betűkkel egy fekete táblára írják fel a szöveget. De ez a kísérlet is megbukott, mert a szereplő nem nézhet fel, nem nézhet oldalt, nem nézhet le, az előadó szembe kell nézzen zsarnokinál, a kamera kiaeneteszemével. A televízióban világhírű művészeknek is lámpalázuk van, ez valóban a lámpa láza, mert a stúdióban tíz-tizenöt Jupiter-lámpa fénye és forrósága öleli körtül, mint 0 töviskorona. És súgó sehol. A szereetet tíz vagy tizenöt ember figyeli, figyelik fények és szamerák, figyelik valahol odafenn, emeletek elvesző egében a rendezők, kiknek olykor csak megafon-hangját hallani; az emberre rávág vagy tizenöt lámpa, sütve, mint a láng; egy ember meg különösen figyeli, aki kezével int, ha kezdeni kell, de az ember figyeli saját magát is, amint oldalt, egy külön televíziós készülék képernyőjén megjelenik — s mikor a kar bevág, jön a gombóc, hiába. Egy gombóc az ember torkában, mely nyugtalankodik és dagad. Múlt vasárnap azonban láttam valakit, akinek nem volt lámpaláza. A puszta bejött a régi tőzsdepalotába. Kocsis Pali bácsi cammogott be medvelépteivel a tornyos épületbe. A hetvenötéves öregúr, a világhírű kecskeméti szőlőnemesítő egy nagy élet koronájaként Kossuth-díjat kapott. Ezért interjúvolták meg. A sminkmester befestette (először életében), Pali bácsi komótos lépésekkel a III-as stúdióba bejött, nem kérdezősködött, és láthatóan semmin sem csodálkozott. Eleresztette a füle mellett a törzsi kifejezéseket, hogy »insert« — mostrádvágok — nem is igen nézett körül, hanem egy fonott székbe leült. Úgy ült ott, mint a tenger nyugalom. Már ment a műsor, mikor a rokonszenves televíziós riporter Pali bácsi családjáról kérdezősködött. A kocsiderék szélességű váll meg sem billent, a fehér bajszocska meg sem mozdult, a porcelánkék szem a lencsével szembenézett s ennyit hallottak a '.fehér és fekete nézők: — Három fiam van, három lányom, három menyem, három vejem, tizenegy unokám — úgy, hogy huszonöten ülünk az asztalnál, ha egyedül vagyunk. Ruffy Péter