Magyar Nemzet, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-13 / 61. szám

r­­ '`sh r fa r* , / r 3 /$' te Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A berlini közlemény Hruscsov lipcsei és berlini látogatásáról és tanácskozá­sairól kiadott közlemény je­lentősége elsősorban abban van, hogy kifejti az európai béke megszilárdításának prog­ramját, mégpedig a béke szempont­jából egyik legtöb­bet vitatott kérdéssel, a né­met kérdéssel kapcsolatban. A nemzetközi helyzet megfi­gyelői egyetértenek abban, hogy a német kérdés rende­zése vagy rendezetlensége talán minden másnál érzé­kenyebben érinti a béke ügyét. A közlemény hangsú­lyozza, hogy a békeszerződés megkötése Németországgal és Nyugat-Berlin megszállási rendszerének megszüntetése a jelenlegi körülmények kö­zött a legfontosabb, és ha­laszthatatlan feltétele az euró­pai tartós béke biztosításá­nak. Az európai helyzetnek ez­zel az értékelésével mindenki egyetért, akinek érdeke a béke fennmaradása. Sőt, alap­jában véve ebből indulnak ki azok a hidegháborús politiku­sok is, akik fő feladatuknak tekintik a béke biztosítására irányuló lépések elgáncsolá­­sát. Ők is látják, hogy a né­met békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini tűzfészek felszámolása lényeges, sőt a jelenlegi körülmények között a leglényegesebb hozzájáru­lást jelentené az európai béke megszilárdításához és az általános feszültség feloldásá­hoz. Viszont ez az éppen, ami az egész hidegháborús irány­zat létalapját fenyegeti. " Fe­szültségmentes légkörben le­hetetlen, vagy , legalábbis na­gyon nehéz fenntartani azokat az agresszív jellegű hatalmi intézményeket, amelyek a hi­degháborús korszakban ki­épültek, s amelyeknek össze­omlása kétségkívül megráz­kódtatást jelentene a nyugati politikában. Természetesen ar­ról a politikai irányzatról van szó, mely nyílegyenesen a né­met militarizmus feltámadá­sához vezet, tekintet nélkül annak végzetes következmé­nyeire. Európa egyetlen népe szá­mára sem lehet közömbös, hogy sikerül-e kellő időben el­hárítani a német militarizmus feltámadásának veszélyét. S legkevésbé lehet közömbös e veszély kiújulásával szemben maga a német nép. A Német Demokratikus Köztársaság né­pe és kormánya között teljes az összhang abban a tekintet­ben, hogy minden lehetséges módon útját kell állni annak a fejlődésnek, amely a német népet megint szembeállíthat­ja Európa és a világ többi né­pével. Hruscsov látogatása so­rán meg lehetett azonban álla­pítani, hogy a Német Szövetsé­gi Köztársaságban is igen je­lentős erők támogatják a Szov­jetunió békeszerető és gyakor­latias politikáját, a német bé­keszerződés megkötését, s ál­talában azokat az elgondoláso­kat, amelyek alkalmasak a né­met nemzeti probléma rende­zésére. Igen jelentős vonása a helyzetnek ebből a szempont­­­­ból az, hogy e konstruktív bé­kepolitikát elsősorban a nyu­gatnémet munkásosztály széles tömegei támogatják. Minden egyébtől eltekintve azért is, mert belátták, hogy csakis ezen az úton lehet elkerülni a Német Szövetségi Köztársaság teljes militarizálódásának ve­szélyét. Igen komoly segítsé­get nyújt a nyugatnémet bé­keharcosok küzdelméhez a berlini tárgyalásokról kiadott közleménynek az a megállapí­tása, amely az Adenauer-kor­­mány működésére vonatkozik. A közlemény megállapítja Adenauer politikájáról, hogy ez az egyik legfőbb akadálya a német békeszerződés meg­kötésének, s azzal a következ­ménnyel jár, hogy megfosztja Nyugat-Németországot a békés fejlődés lehetőségétől, s mind­inkább a militarizmus és a re­­vans-szellem útjára sodorja. Ez a politika csupán a feszült­ség növekedéséhez és konflik­tusok keletkezéséhez vezethet az államok között és súlyos következményekkel járhat a népekre. Kétségkívül nagy jelentősé­ge van a berlini közlemény­nek abból a szempontból is, hogy eloszlat minden mester­ségesen támasztott félreértést a német békeszerződés és Nyugat-Berlin státusának ren­dezése körül. A nyugati ha­talmak és főleg legagresszí­­vebb szellemű lapjaik, im­már hetek óta igyekeznek va­lóságos háborús hisztériát kelteni a német kérdés körül. E háborús hisztéria­keltésnek egyik fő eszköze az, hogy Nyugat-Berlin státusának megváltoztatása­­ az egész Nyugatot az elé az alternatíva elé állítja, hogy kapitulál vagy vállalja a fegyveres ösz­­szeütközés kockázatát. Ame­rikai szenátoroktól kezdve különböző jobboldali európai és­­­ nyugatnémet politikuso­kig valóságos hecckampány indult annak a képtelen teó­riának a bebizonyítására, hogy a Nyugat úgynevezett berlini kulcspozícióját még fegyveres erővel is tartani kell. Ebből az érvelésből is az derül ki, hogy a nyugatiak a jelenlegi zavaros és veszélyes berlini helyzetet nem a né­met kérdés egy részének te­kintik, hanem az agresszív atlanti politika stratégiai po­zíciójának. Európa egyetlen népének sem lehet érdeke — beleértve természetesen magát a német­ népet, sőt, elsősorban azt — a berlini kérdésnek ilyen módon való értékelése. Ami pedig magukat a berli­nieket illeti, aligha akad kö­zülük valaki — kivéve termé­szetesen a hidegháborús po­litika közvetlen érdekeltjeit —, aki szívesebben látná, hogy a város csatatérré vál­jék, semmint elfogadná a szabad város státusát. De hát természetesen szó sincs arról, hogy Nyugat-Berlinben fegy­veres összecsapásra kerülhet­ne sor. A háborús hangulat­­keltés a nyugati kormányok részéről csupán azt a célt szolgálja, hogy a tárgyalások­hoz vezető utat megnehezítse és tovább feszítse az idegeket. Ez a propaganda-manőver azonban mit sem változtat azokon a követelményeken, amelyeket a reális helyzet tá­maszt Európa összes felelős politikai tényezői számára. Hruscsov tárgyalásai az NDK vezetőivel senkit sem hagynak kétségben afelől, hogy a Szovjetunió kormánya, teljes egyetértésben a Német Demokratikus Köztársaság kormányával, halaszthatatlan lépésnek tekinti a békeszerző­dés megkötését Németország­gal. A békeszerződés létre fog jönni, ha lehetséges, mind a két német állammal, sőt eset­leg — ha közben megalakulna — a német konföderációval. Amennyiben azonban a nyu­gati kormányok e téren nehéz­séget támasztanának és a nyu­gatnémet kormány elzárkózna e mindenképpen időszerű lé­pés elől, a békeszerződés létre fog jönni a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Szov­jetunió, valamint a többi szo­cialista ország között. Akár tetszik ez a hidegháború stra­tégáinak, akár nem. Tizennégy évvel a­­háború befejezése után ezt a kérdést nem lehet tovább nyitvatartani, a béke veszé­lyeztetése nélkül. Ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy ez a józan belátás egyre széle­sebb körben terjed a nyugati országokban is, s egyre na­gyobb nyomás alá kerülnek azok a kormányok, amelyek az eddigi veszélyes állapot fenn­tartásán buzgólkodnak. Svéd kormánynyilatkozat Hruscsov skandináviai meghívásáról és a kelet—nyugati tárgyalásokról .4 külpolitikai helyzet• A CSÚCSÉRTEKEZLET KÉRDÉSÉBEN tovább mélyültek az angol—amerikai véleményeltérések. Az Associated Press washingtoni kommentátora az ellentétes nézetekről már azt írja, hogy »szakadás történt« a két szövetséges álláspontjában. A hírmagyarázó szerint Macmillan angol miniszterelnök támo­gatja a kormányfők találkozóját még akkor is, ha a külügy­miniszteri érekezlet nem vezet eredményre. Eisenhower elnök és tanácsadói viszont ragaszkodnak a "­fokozatosság" elvéhez. A nyugati tábort azonban szemmel láthatóan nemcsak az angol—amerikai véleményeltérések osztják meg. Macmillan párizsi útja után és bonni látogatása előtt mind több kom­mentár utal arra, hogy nem fedi egymást a francia és az an­gol, illetve a nyugatnémet és az angol álláspont sem. Ami de Gaulle tábornok nézeteit illeti, a francia polgári lapok ér­tesülései meglehetősen ellentmondóak. A Le Monde általában jól értesült külpolitikai szerkesztője André Fontaine, azt han­goztatja, hogy a francia elnök­­mindenkor híve volt a csúcs­­konferenciának­*. Ezzel szemben a szélsőjobboldali Figaro sze­rint a tábornok is osztja Eisenhower felfogását: csak akkor támogatja a csúcsértekezlet gondolatát, ha "gondosan előké­szített külügyminiszteri találkozó előzi meg". • Amint a nyugati állásfoglalásokból látható, más jelentős kérdésben is keresztezi egymást az angol felfogás és a NATO- szövetségesek álláspontja. Noha a jelek szerint Angliának nincs semmiféle kész terve a Közép-Európában állomásozó csapatok kölcsönös visszavonására és egymástól való eltávo­lítására, a brit kormányfő mégis foglalkozik azzal a gondolat­tal, hogy valamiképpen tűzzék napirendre a közép-európai k­orlátozott fegyverszüneti övezet elképzelését. A Le Monde szerint "­a jelenlegi francia vezetők körében ez a javaslat tel­jes kételkedésbe ütközik". Ezt támasztja alá a francia minisz­tertanács szerdai ülése is, amelyen Couve de Murville külügy­miniszter előterjesztésére a nemzetközi helyzetet tanulmányoz­ták s amelyen — mint a l’Humanité írja —­­a kormány maga­tartása minden tekintetben hasonlít a borni kabinetéhez­. Ami pe­dig Adenauer jelenlegi diplomáciai manőverezéseit illeti, Bonn gondosan felkészülve várta a tegnap odaérkezett angol­­kormányfőt. A nyugatnémet sajtó hírei és hírmagyará­zatai arra engednek következtetni, hogy a szövetségi kancel­lár csak abban látja a Macmillan-nel folytatandó tárgyalá­sok célját, hogy bebizonyítsa: »elfogadhatatlan a korlátozott fegyverzetű közép-európai övezet megteremtésének terve". Adenauer megkísérel majd nyomást gyakorolni angol kollé­gájára, hogy hagyjon fel kísérletezéseivel, ugyanakkor lázasan keresi az utakat-módokat, miként lehetne elhárítani a nyu­gati körökben mindinkább megnyilvánuló békeszerető szán­dékot. A Nyugat mostani zavaros politikai helyzetében egyetlen tény látszik biztosnak: valószínűleg május 11-re Genfbe java­solják összehívni a külügyminiszteri értekezletet. A közeli na­pokban talán egyértelműbbé válik a francia felfogás is, mert mint Párizsban közölték, de Gaulle tábornok még márciusban sajtóértekezleten nyilatkozik a nemzetközi problémákról. A svéd kormány nyilatkozata Stockholmból jelenti a TASZSZ. A svéd kormány nyilatkozatban jelentette be, hogy meghívta N. Sz. Hruscso­­vot, a Szovjetunió miniszter­­tanácsának elnökét, látogasson el Svédországba. A dán és a norvég kormány hasonló meg­hívást küldött Hruscsovhoz. Az a véleményünk — hang­súlyozza a nyilatkozat —, hogy szükséges az eszmecsere a szovjet kormányfővel a köz­érdekű kérdésekről. Szeret­nénk, ha a szovjet miniszter­elnök közvetlen benyomásokat szerezne gazdasági, szociális és kulturális viszonyainkról. A svédországi látogatásnak hoz­zá kell járulnia jószomszédi viszonyunk erősödéséhez. Az európai piac kérdéséről a nyilatkozat megállapítja: ke­vés remény van rá, hogy a hat európai állam nézeteltérései megszűnnek. Berlinből jelenti az ADN: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának első titkára csütörtökön befejezte a Német Demokratikus Köztár­saságban tett nyolcnapos láto­gatását. A berlini dolgozók ezrei bú­csúztatták Hruscsovot. A feldí­szített utcákon feliratok hír­Moszkvából jelenti a TASZSZ. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke a Az ENSZ tevékenységéről a kormány megállapítja, hogy az ENSZ gyenge és nem ké­pes beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ennek ellenére úgy véli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete »a konstruktív nemzetközi együttműködés értékes eszkö­ze". A svéd kormány megemlí­ti N. Sz. Hruscsovnak Német­ország egyesítésére vonatkozó tulai beszédét. Hangsúlyozza, hogy a nyugati hatalmaknak hozzá kell járulniuk a Kelet és a Nyugat közvetlen tárgya­lásaihoz. A nyilatkozat végül megál­lapítja, hogy a szovjet—finn kapcsolatok rendeződtek. A Szovjetunió és Finnország ba­ráti viszonya­i fontos feltételei az északi helyzet szilárdságá­nak, Vezték a német és a szovjet nép örök barátságát. Amerre csak elhaladt, mindenütt szívé­lyesen köszöntötték Hruscso­­vot. A szovjet vendégeket a re­pülőtérre Walter Ulbricht, Ottó Grotenwohl és a Német Demokratikus Köztársaság sok más vezetője kísérte ki. A re­pülőtéren Ottó Grotewohl és Hruscsov beszédet mondott. Német Demokratikus Köztár­saságban tett látogatásáról csütörtökön TU—104-es repü­ Hruscsov elutazott Berlinből A szovjet kormányfő visszaérkezett Moszkvába lőgépen visszaérkezett Moszk­vába. A vnukovói repülőtéren a szovjet kormányfőt Averkij Arisztov, Nyikolaj Beljajev, Leonyid Brezsnyev, Jekatye­­rina Furceva, Alekszej Iliri­csenko, Froi Kozlov, Arasz­tasz Mikojan, Mihail Szuszlov, I­jotr Poszpelov, Alekszej Koszigin, Dmitrij Poljanszkij és más személyiségek fogad­ták. A berlini záróközlemény Berlinből jelenti az ADN: Berlinben nyilvánosságra hoz­ták a záróközleményt Hrus­csov szovjet miniszterelnök lá­togatásáról a Német Demok­ratikus Köztársaságban. A közlemény Nyugat-Né­­metország remilitarizálására utalva hangsúlyozza: "Mind­azok, akiknek érdeke a béke fennmaradása, nem nézhetik tétlenül ezt a veszélyes fejle­ményt. A Német Demokra­tikus Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségének kormánya egysége­sek elhatározásukban, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megtesznek minden szükséges intézkedést, hogy megakadályozzák a múlt tragi­kus eseményeinek megismét­lődését és meghiúsítanak min­den kísérletet, amely új há­borús kalandok kirobbantásá­ra irányul. Az NDK és a Szovjetunió kormánya rendkí­vül fontos és sürgős lépésnek tekinti a békeszerződés meg­kötését Németországgal. A je­lenlegi körülmények között a békeszerződést mindkét német­­állam — a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság —­ alá­írhatja, s ha német­ konföderá­ció alakulna, a békeszerződést annak nevében is alá lehet írni. A Szovjetunió kormánya üdvözli a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányá­nak készségét, hogy Nyugat- Berlint, amely a Német De­mokratikus Köztársaság terü­letén fekszik, a németországi helyzet enyhítése végett de­­militarizált szabad várossá nyilvánítsák. Megtárgyalták azokat az alapelveket, amelye­ket az érdekelt államok , a Nyugat-Berlin szabad város státusának kidolgozásában alapul vehetnek, és amelyek biztosítják a szabad város szabad, független fejlődését. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ismé­telten kifejezi készségét, hogy biztosítja a Nyugat-Berlin szabad város akadálytalan összeköttetését mind keleti, mind nyugati irányban. A Szovjetunió kormánya ugyan­akkor megerősíti készségét, hogy részt vesz a négy nagy­hatalom garanciájában Nyu­gat-Berlin szabad város füg­getlenségének, belügyei tisz­teletben tartásának biztosítá­sát illetően. Mindkét kormány helyesli, hogy ezekben a ga­ranciákban az ENSZ is részt vegyen. A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kormánya határozottan elíté­li a nyugati hatalmaknak és a Német Szövetségi Köztársa­ságnak a Németországgal való békekötést és Nyugat-Berlin megszállási megszüntetését el­lenző álláspontját. Különös­képpen a Német Szövetségi Köztársaság Adenauer kan­cellár vezette kormányának politikáját ítélték el, amely politika legfőbb akadálya a békeszerződés megkötésének Németországban, megfosztja Nyugat-Németországot a bé­kés fejlődés lehetőségétől és mindinkább a militarizmus és revans-szellem útjára tér. Mindkét állam kormánya kijelentette, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaor­szág és a Német Szövetségi Köztársaság kormányát terhe­li a felelősség az ilyen politika következményeiért. A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kormánya egyértelműen állást foglalt, hogy a lehető legrövi­debb idő alatt össze kell hívni az érdekelt hatalmait kor­mányfőinek értekezletét a nemzetközi feszültség enyhíté­sével összefüggő kérdések megoldására és a vitás kérdé­sek békés rendezésére, össze kell hívni a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Lengyelország és Csehszlovákia külügymi­nisztereinek értekezletét, ame­lyen vegyenek részt mindkét német állam (a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság) képviselői a Németországgal megkötendő békeszerződés előkészítésének és a nyugat­­berlini megszállási rendszer­­mielőbbi megszüntetésének megvalósítása céljából. N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak nevében a közeljövőben a Szovjetunióban teendő ba­ráti látogatásra szóló meghí­vást adott át Németország Szocialista Egységpártja Köz­ponti Bizottságának és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányának, Német­ország Szocialista Egységpárt­jának Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa örömmel vette és köszönettel elfogadta a meghívást. Az NDK párt- és kormánykül­döttsége 1959 májusában lá­togat a Szovjetunióba. Fogadás Berlinben Ottó Grotewohl 65. születésnapján Berlinből jelenti a TASZSZ. A Német­ Szocialista Egység­párt központi bizottsága és a Német Demokratikus Köztár­saság minisztertanácsa Ottó Grotewohl 65. születésnapja alkalmából a berlini városhá­zán fogadást adott. Megjelent a fogadáson Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a szovjet Miniszterta­nács elnöke is. Walter Ulbricht üdvözlő be­szédében elismeréssel szólt Grotewohl érdemeiről. Grote­wohl munkássága hozzájárult, hogy Németország keleti ré­szében megvalósult a két mun­káspárt egysége, tevékenysége előmozdította a szovjet és a német nép barátságának erő­södését — mondotta. Utána Hruscsov szólalt fel Felolvasta az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának Otto Gro­­tewohlhoz intézett üdvözletét, majd örömét fejezte ki, hogy jele­n lehet ezen az ünnepélyes fogadáson, végül Ottó Grote­wohl egészségére emelte poha­rát. Ezután Dieckmann, majd Correns professzor és végül az NDK-ban működő diplomáciai testület doyenje üdvözölte Otto Grotewohlt.

Next