Magyar Nemzet, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-13 / 61. szám
r '`sh r fa r* , / r 3 /$' te Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A berlini közlemény Hruscsov lipcsei és berlini látogatásáról és tanácskozásairól kiadott közlemény jelentősége elsősorban abban van, hogy kifejti az európai béke megszilárdításának programját, mégpedig a béke szempontjából egyik legtöbbet vitatott kérdéssel, a német kérdéssel kapcsolatban. A nemzetközi helyzet megfigyelői egyetértenek abban, hogy a német kérdés rendezése vagy rendezetlensége talán minden másnál érzékenyebben érinti a béke ügyét. A közlemény hangsúlyozza, hogy a békeszerződés megkötése Németországgal és Nyugat-Berlin megszállási rendszerének megszüntetése a jelenlegi körülmények között a legfontosabb, és halaszthatatlan feltétele az európai tartós béke biztosításának. Az európai helyzetnek ezzel az értékelésével mindenki egyetért, akinek érdeke a béke fennmaradása. Sőt, alapjában véve ebből indulnak ki azok a hidegháborús politikusok is, akik fő feladatuknak tekintik a béke biztosítására irányuló lépések elgáncsolását. Ők is látják, hogy a német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini tűzfészek felszámolása lényeges, sőt a jelenlegi körülmények között a leglényegesebb hozzájárulást jelentené az európai béke megszilárdításához és az általános feszültség feloldásához. Viszont ez az éppen, ami az egész hidegháborús irányzat létalapját fenyegeti. " Feszültségmentes légkörben lehetetlen, vagy , legalábbis nagyon nehéz fenntartani azokat az agresszív jellegű hatalmi intézményeket, amelyek a hidegháborús korszakban kiépültek, s amelyeknek összeomlása kétségkívül megrázkódtatást jelentene a nyugati politikában. Természetesen arról a politikai irányzatról van szó, mely nyílegyenesen a német militarizmus feltámadásához vezet, tekintet nélkül annak végzetes következményeire. Európa egyetlen népe számára sem lehet közömbös, hogy sikerül-e kellő időben elhárítani a német militarizmus feltámadásának veszélyét. S legkevésbé lehet közömbös e veszély kiújulásával szemben maga a német nép. A Német Demokratikus Köztársaság népe és kormánya között teljes az összhang abban a tekintetben, hogy minden lehetséges módon útját kell állni annak a fejlődésnek, amely a német népet megint szembeállíthatja Európa és a világ többi népével. Hruscsov látogatása során meg lehetett azonban állapítani, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban is igen jelentős erők támogatják a Szovjetunió békeszerető és gyakorlatias politikáját, a német békeszerződés megkötését, s általában azokat az elgondolásokat, amelyek alkalmasak a német nemzeti probléma rendezésére. Igen jelentős vonása a helyzetnek ebből a szempontból az, hogy e konstruktív békepolitikát elsősorban a nyugatnémet munkásosztály széles tömegei támogatják. Minden egyébtől eltekintve azért is, mert belátták, hogy csakis ezen az úton lehet elkerülni a Német Szövetségi Köztársaság teljes militarizálódásának veszélyét. Igen komoly segítséget nyújt a nyugatnémet békeharcosok küzdelméhez a berlini tárgyalásokról kiadott közleménynek az a megállapítása, amely az Adenauer-kormány működésére vonatkozik. A közlemény megállapítja Adenauer politikájáról, hogy ez az egyik legfőbb akadálya a német békeszerződés megkötésének, s azzal a következménnyel jár, hogy megfosztja Nyugat-Németországot a békés fejlődés lehetőségétől, s mindinkább a militarizmus és a revans-szellem útjára sodorja. Ez a politika csupán a feszültség növekedéséhez és konfliktusok keletkezéséhez vezethet az államok között és súlyos következményekkel járhat a népekre. Kétségkívül nagy jelentősége van a berlini közleménynek abból a szempontból is, hogy eloszlat minden mesterségesen támasztott félreértést a német békeszerződés és Nyugat-Berlin státusának rendezése körül. A nyugati hatalmak és főleg legagresszívebb szellemű lapjaik, immár hetek óta igyekeznek valóságos háborús hisztériát kelteni a német kérdés körül. E háborús hisztériakeltésnek egyik fő eszköze az, hogy Nyugat-Berlin státusának megváltoztatása az egész Nyugatot az elé az alternatíva elé állítja, hogy kapitulál vagy vállalja a fegyveres öszszeütközés kockázatát. Amerikai szenátoroktól kezdve különböző jobboldali európai és nyugatnémet politikusokig valóságos hecckampány indult annak a képtelen teóriának a bebizonyítására, hogy a Nyugat úgynevezett berlini kulcspozícióját még fegyveres erővel is tartani kell. Ebből az érvelésből is az derül ki, hogy a nyugatiak a jelenlegi zavaros és veszélyes berlini helyzetet nem a német kérdés egy részének tekintik, hanem az agresszív atlanti politika stratégiai pozíciójának. Európa egyetlen népének sem lehet érdeke — beleértve természetesen magát a német népet, sőt, elsősorban azt — a berlini kérdésnek ilyen módon való értékelése. Ami pedig magukat a berlinieket illeti, aligha akad közülük valaki — kivéve természetesen a hidegháborús politika közvetlen érdekeltjeit —, aki szívesebben látná, hogy a város csatatérré váljék, semmint elfogadná a szabad város státusát. De hát természetesen szó sincs arról, hogy Nyugat-Berlinben fegyveres összecsapásra kerülhetne sor. A háborús hangulatkeltés a nyugati kormányok részéről csupán azt a célt szolgálja, hogy a tárgyalásokhoz vezető utat megnehezítse és tovább feszítse az idegeket. Ez a propaganda-manőver azonban mit sem változtat azokon a követelményeken, amelyeket a reális helyzet támaszt Európa összes felelős politikai tényezői számára. Hruscsov tárgyalásai az NDK vezetőivel senkit sem hagynak kétségben afelől, hogy a Szovjetunió kormánya, teljes egyetértésben a Német Demokratikus Köztársaság kormányával, halaszthatatlan lépésnek tekinti a békeszerződés megkötését Németországgal. A békeszerződés létre fog jönni, ha lehetséges, mind a két német állammal, sőt esetleg — ha közben megalakulna — a német konföderációval. Amennyiben azonban a nyugati kormányok e téren nehézséget támasztanának és a nyugatnémet kormány elzárkózna e mindenképpen időszerű lépés elől, a békeszerződés létre fog jönni a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország között. Akár tetszik ez a hidegháború stratégáinak, akár nem. Tizennégy évvel aháború befejezése után ezt a kérdést nem lehet tovább nyitvatartani, a béke veszélyeztetése nélkül. Ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy ez a józan belátás egyre szélesebb körben terjed a nyugati országokban is, s egyre nagyobb nyomás alá kerülnek azok a kormányok, amelyek az eddigi veszélyes állapot fenntartásán buzgólkodnak. Svéd kormánynyilatkozat Hruscsov skandináviai meghívásáról és a kelet—nyugati tárgyalásokról .4 külpolitikai helyzet• A CSÚCSÉRTEKEZLET KÉRDÉSÉBEN tovább mélyültek az angol—amerikai véleményeltérések. Az Associated Press washingtoni kommentátora az ellentétes nézetekről már azt írja, hogy »szakadás történt« a két szövetséges álláspontjában. A hírmagyarázó szerint Macmillan angol miniszterelnök támogatja a kormányfők találkozóját még akkor is, ha a külügyminiszteri érekezlet nem vezet eredményre. Eisenhower elnök és tanácsadói viszont ragaszkodnak a "fokozatosság" elvéhez. A nyugati tábort azonban szemmel láthatóan nemcsak az angol—amerikai véleményeltérések osztják meg. Macmillan párizsi útja után és bonni látogatása előtt mind több kommentár utal arra, hogy nem fedi egymást a francia és az angol, illetve a nyugatnémet és az angol álláspont sem. Ami de Gaulle tábornok nézeteit illeti, a francia polgári lapok értesülései meglehetősen ellentmondóak. A Le Monde általában jól értesült külpolitikai szerkesztője André Fontaine, azt hangoztatja, hogy a francia elnökmindenkor híve volt a csúcskonferenciának*. Ezzel szemben a szélsőjobboldali Figaro szerint a tábornok is osztja Eisenhower felfogását: csak akkor támogatja a csúcsértekezlet gondolatát, ha "gondosan előkészített külügyminiszteri találkozó előzi meg". • Amint a nyugati állásfoglalásokból látható, más jelentős kérdésben is keresztezi egymást az angol felfogás és a NATO- szövetségesek álláspontja. Noha a jelek szerint Angliának nincs semmiféle kész terve a Közép-Európában állomásozó csapatok kölcsönös visszavonására és egymástól való eltávolítására, a brit kormányfő mégis foglalkozik azzal a gondolattal, hogy valamiképpen tűzzék napirendre a közép-európai korlátozott fegyverszüneti övezet elképzelését. A Le Monde szerint "a jelenlegi francia vezetők körében ez a javaslat teljes kételkedésbe ütközik". Ezt támasztja alá a francia minisztertanács szerdai ülése is, amelyen Couve de Murville külügyminiszter előterjesztésére a nemzetközi helyzetet tanulmányozták s amelyen — mint a l’Humanité írja —a kormány magatartása minden tekintetben hasonlít a borni kabinetéhez. Ami pedig Adenauer jelenlegi diplomáciai manőverezéseit illeti, Bonn gondosan felkészülve várta a tegnap odaérkezett angolkormányfőt. A nyugatnémet sajtó hírei és hírmagyarázatai arra engednek következtetni, hogy a szövetségi kancellár csak abban látja a Macmillan-nel folytatandó tárgyalások célját, hogy bebizonyítsa: »elfogadhatatlan a korlátozott fegyverzetű közép-európai övezet megteremtésének terve". Adenauer megkísérel majd nyomást gyakorolni angol kollégájára, hogy hagyjon fel kísérletezéseivel, ugyanakkor lázasan keresi az utakat-módokat, miként lehetne elhárítani a nyugati körökben mindinkább megnyilvánuló békeszerető szándékot. A Nyugat mostani zavaros politikai helyzetében egyetlen tény látszik biztosnak: valószínűleg május 11-re Genfbe javasolják összehívni a külügyminiszteri értekezletet. A közeli napokban talán egyértelműbbé válik a francia felfogás is, mert mint Párizsban közölték, de Gaulle tábornok még márciusban sajtóértekezleten nyilatkozik a nemzetközi problémákról. A svéd kormány nyilatkozata Stockholmból jelenti a TASZSZ. A svéd kormány nyilatkozatban jelentette be, hogy meghívta N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökét, látogasson el Svédországba. A dán és a norvég kormány hasonló meghívást küldött Hruscsovhoz. Az a véleményünk — hangsúlyozza a nyilatkozat —, hogy szükséges az eszmecsere a szovjet kormányfővel a közérdekű kérdésekről. Szeretnénk, ha a szovjet miniszterelnök közvetlen benyomásokat szerezne gazdasági, szociális és kulturális viszonyainkról. A svédországi látogatásnak hozzá kell járulnia jószomszédi viszonyunk erősödéséhez. Az európai piac kérdéséről a nyilatkozat megállapítja: kevés remény van rá, hogy a hat európai állam nézeteltérései megszűnnek. Berlinből jelenti az ADN: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára csütörtökön befejezte a Német Demokratikus Köztársaságban tett nyolcnapos látogatását. A berlini dolgozók ezrei búcsúztatták Hruscsovot. A feldíszített utcákon feliratok hírMoszkvából jelenti a TASZSZ. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Az ENSZ tevékenységéről a kormány megállapítja, hogy az ENSZ gyenge és nem képes beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ennek ellenére úgy véli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete »a konstruktív nemzetközi együttműködés értékes eszköze". A svéd kormány megemlíti N. Sz. Hruscsovnak Németország egyesítésére vonatkozó tulai beszédét. Hangsúlyozza, hogy a nyugati hatalmaknak hozzá kell járulniuk a Kelet és a Nyugat közvetlen tárgyalásaihoz. A nyilatkozat végül megállapítja, hogy a szovjet—finn kapcsolatok rendeződtek. A Szovjetunió és Finnország baráti viszonyai fontos feltételei az északi helyzet szilárdságának, Vezték a német és a szovjet nép örök barátságát. Amerre csak elhaladt, mindenütt szívélyesen köszöntötték Hruscsovot. A szovjet vendégeket a repülőtérre Walter Ulbricht, Ottó Grotenwohl és a Német Demokratikus Köztársaság sok más vezetője kísérte ki. A repülőtéren Ottó Grotewohl és Hruscsov beszédet mondott. Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról csütörtökön TU—104-es repü Hruscsov elutazott Berlinből A szovjet kormányfő visszaérkezett Moszkvába lőgépen visszaérkezett Moszkvába. A vnukovói repülőtéren a szovjet kormányfőt Averkij Arisztov, Nyikolaj Beljajev, Leonyid Brezsnyev, Jekatyerina Furceva, Alekszej Iliricsenko, Froi Kozlov, Arasztasz Mikojan, Mihail Szuszlov, Ijotr Poszpelov, Alekszej Koszigin, Dmitrij Poljanszkij és más személyiségek fogadták. A berlini záróközlemény Berlinből jelenti az ADN: Berlinben nyilvánosságra hozták a záróközleményt Hruscsov szovjet miniszterelnök látogatásáról a Német Demokratikus Köztársaságban. A közlemény Nyugat-Németország remilitarizálására utalva hangsúlyozza: "Mindazok, akiknek érdeke a béke fennmaradása, nem nézhetik tétlenül ezt a veszélyes fejleményt. A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya egységesek elhatározásukban, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megtesznek minden szükséges intézkedést, hogy megakadályozzák a múlt tragikus eseményeinek megismétlődését és meghiúsítanak minden kísérletet, amely új háborús kalandok kirobbantására irányul. Az NDK és a Szovjetunió kormánya rendkívül fontos és sürgős lépésnek tekinti a békeszerződés megkötését Németországgal. A jelenlegi körülmények között a békeszerződést mindkét németállam — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — aláírhatja, s ha német konföderáció alakulna, a békeszerződést annak nevében is alá lehet írni. A Szovjetunió kormánya üdvözli a Német Demokratikus Köztársaság kormányának készségét, hogy Nyugat- Berlint, amely a Német Demokratikus Köztársaság területén fekszik, a németországi helyzet enyhítése végett demilitarizált szabad várossá nyilvánítsák. Megtárgyalták azokat az alapelveket, amelyeket az érdekelt államok , a Nyugat-Berlin szabad város státusának kidolgozásában alapul vehetnek, és amelyek biztosítják a szabad város szabad, független fejlődését. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ismételten kifejezi készségét, hogy biztosítja a Nyugat-Berlin szabad város akadálytalan összeköttetését mind keleti, mind nyugati irányban. A Szovjetunió kormánya ugyanakkor megerősíti készségét, hogy részt vesz a négy nagyhatalom garanciájában Nyugat-Berlin szabad város függetlenségének, belügyei tiszteletben tartásának biztosítását illetően. Mindkét kormány helyesli, hogy ezekben a garanciákban az ENSZ is részt vegyen. A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kormánya határozottan elítéli a nyugati hatalmaknak és a Német Szövetségi Köztársaságnak a Németországgal való békekötést és Nyugat-Berlin megszállási megszüntetését ellenző álláspontját. Különösképpen a Német Szövetségi Köztársaság Adenauer kancellár vezette kormányának politikáját ítélték el, amely politika legfőbb akadálya a békeszerződés megkötésének Németországban, megfosztja Nyugat-Németországot a békés fejlődés lehetőségétől és mindinkább a militarizmus és revans-szellem útjára tér. Mindkét állam kormánya kijelentette, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság kormányát terheli a felelősség az ilyen politika következményeiért. A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kormánya egyértelműen állást foglalt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt össze kell hívni az érdekelt hatalmait kormányfőinek értekezletét a nemzetközi feszültség enyhítésével összefüggő kérdések megoldására és a vitás kérdések békés rendezésére, össze kell hívni a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Lengyelország és Csehszlovákia külügyminisztereinek értekezletét, amelyen vegyenek részt mindkét német állam (a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság) képviselői a Németországgal megkötendő békeszerződés előkészítésének és a nyugatberlini megszállási rendszermielőbbi megszüntetésének megvalósítása céljából. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának nevében a közeljövőben a Szovjetunióban teendő baráti látogatásra szóló meghívást adott át Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának, Németország Szocialista Egységpártjának Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa örömmel vette és köszönettel elfogadta a meghívást. Az NDK párt- és kormányküldöttsége 1959 májusában látogat a Szovjetunióba. Fogadás Berlinben Ottó Grotewohl 65. születésnapján Berlinből jelenti a TASZSZ. A Német Szocialista Egységpárt központi bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa Ottó Grotewohl 65. születésnapja alkalmából a berlini városházán fogadást adott. Megjelent a fogadáson Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a szovjet Minisztertanács elnöke is. Walter Ulbricht üdvözlő beszédében elismeréssel szólt Grotewohl érdemeiről. Grotewohl munkássága hozzájárult, hogy Németország keleti részében megvalósult a két munkáspárt egysége, tevékenysége előmozdította a szovjet és a német nép barátságának erősödését — mondotta. Utána Hruscsov szólalt fel Felolvasta az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának Otto Grotewohlhoz intézett üdvözletét, majd örömét fejezte ki, hogy jelen lehet ezen az ünnepélyes fogadáson, végül Ottó Grotewohl egészségére emelte poharát. Ezután Dieckmann, majd Correns professzor és végül az NDK-ban működő diplomáciai testület doyenje üdvözölte Otto Grotewohlt.