Magyar Nemzet, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-30 / 100. szám
Csütörtök, 1959. április 30., A jövőről beszél a múlt Új földtani kutatások a dorogi medencében A Gerecse és a Pilis közötti dorogi medence hazánk egyik legfontosabb szénlelőhelye. Kiváló minőségű barnaszenet bányásznak itt, a környéken fejlett ipar alakult ki. Ezen a vidéken már az Árpádházi királyok idejében is fejtettek szenet. A mai bányaművelés mintegy százesztendős múltra tekint vissza. Vajon mi lesz Dorog jövője? Mikor merülnek ki az itteni bányák, rejt-e a föld mélye további széntelepeket? A kérdésekre választ ad a múlt, a dorogi föld története, fejlődése. A sárkányok világa után Sok-sok tízmillió évvel ezelőtt, Földünk történetének középkorában, amikor még éltek a repülő sárkánygyíkok s a tengeri halsárkányok, és más »mesebeli« szörnyetegek, a dorogi medencét az akkori "Földközi-tenger", a Thetis borította. Később a tenger visszahúzódott, de az újkor elején, az eocénban, azaz a ►►hajnal-korban, nyugatról ismét előrenyomult. A tenger üledéke lassan feltöltötte a medencét, szigetek, zárt öblök, lagúnák alakultak ki. Nedves, meleg, trópusi éghajlat volt itt, buja növényzet tenyészett a partokon, mocsarakban. Amikor azután a medence újra süllyedt, a viszszatérő tenger elborította iszapjával a víz alá került erdőket. A vastag homok, agyagtakaró alatt, levegő híján, a nagy nyomás hatására a növényzet elszenesedett, így keletkeztek a dorogi eocén széntelepek. A tenger előnyomulása, majd visszahúzódása többször megismétlődött s a régebbi széntelepek felett újabbak alakultak ki. Vajon honnan tudjuk, hogy mi történt a dorogi medencében az idők elképzelhetetlen messzeségében? Honnan ismerik a tudósok az évmilliók előtti korok földrajzát, életvilágát? Hatalmas annales a föld mélye, amelyben az idő mindent feljegyzett. Csak ismerni kell nyelvét, hogy olvashassunk lapjairól. Az egymás felett elhelyezkedő rétegek beszámolnak a tenger és a szárazföld határának változásairól, a különféle kőzetekben található megkövesedett csigák, kagylók pedig ugyanúgy jellemzőek az egyes korokra, mint a fegyverek, szerszámok anyaga a történeti korszakokra. De aki ezt az annalest olvassa, nemcsak a Föld történetét ismeri meg. Meglátja az egyes rétegek keletkezése közötti összefüggéseket, olyan törvényszerűségeket talál, amelyeknek alapján tájékozódhat, merre rejlenek hasznosítható ásványok a földben. A Földtani Intézet kőszénosztályának fiatal kutatói Gidai László vezetésével rendszeres, kiterjedt földtani vizsgálatokat folytatnak, hogy a dorogi medence múltjából megállapíthassák jövőjét. Kutatnak a föld színén, járják a bányákban a vágatokat, tanulmányozzák a medence felépítését, hogy milyen kőzetek alkotják, hogyan helyezkednek el a rétegek, mikor alakultak ki, hol érdemes fúrásokat indítani újabb lelőhelyek feltárására. A tudomány és az ipar ellátása A föld mélyébe nem lehet belátni s a fúrásos kutatás sokba kerül. De a készülő földtani térképek kellő tájékoztatásul szolgálnak. Mindez igen részletes munkát követel. A tenger előretörése és visszavonulása nem volt egyenletes a medencében, ezt mutatja az is, hogy helyenként három, másutt hét szénréteg található. A kéregmozgás pedig megtörte a széntelepeket, az egyes részek mélységben eltávolodtak egymástól. A fiatal kutatók összegezik száz esztendő kutatásainak eredményeit, feldolgozzák mintegy ezer fúrás tapasztalatait. Az egész medencét átfogó munkában felhasználják a legújabb vizsgálati módszereket. Tanulmányozzák a rétegek őslényi maradványait, a széntelepek összetételét. A csigák és kagylók a rétegek keletkezésének koráról tanúskodnak, a növények az éghajlatról. A mikroszkóp alatt sok mindent elárul a szén. Például, hogy meddig terjedt az egykori mocsár. A dorogi vizsgálatokat több esztendőre tervezik. Részei annak a tervszerű kutatómunkának, amelynek során a Földtani Intézet tudósai feltérképezik legfontosabb ásványlelőhelyeinket. Részletesen megvizsgálják a hegységek földtani felépítését, hogy népgazdaságunk képet kapjon, hol és milyen ásványok tárhatók még fel, milyen hazai nyersanyagokra számíthat az ipar. (Rt) A fővárosi tanács pályázati felhívása MARX KÁROLY és ENGELS FRIGYES szobrának megalkotására Budapest Főváros Tanácsának végrehajtó bizottsága pályázatot hirdet a munkásmozgalom halhatatlan alakjainak, a tudományos szocializmus elmélete megalkotóinak, Marx Károly és Engels Frigyes szobrainak megalkotására. A feltételek szerint a pályázaton részt vehet minden szobrász- és építőművész, mind egyéni, mind közösen készített tervekkel. A szobrokat az V. kerületi Felszabadulás téren, két háromszög alakú térségben helyezik el. A kivitelezési anyag és méret szabadon választható. Egy-egy művész mindkét témára beadhat pályaművet, de lehet pályázni egy művel is. A pályázat első díja: megbízatás a szobrok elkészítésére, a két második díj tízezer-tízezer forint, a hat harmadik díj pedig hatezer-hatezer forint. TIZENÖT ÉVE A „kiugrási" program Komlós János riportsorozata a német megszállásról 33. »A támadásnak... közeli megindításával... számolni kém, döntést kereső jellegnél* — folytatja a vezérkari főnök jelentése. »A zöm előnyomulása a Nagy Magyar Alföld felé várható legrövidebb időn belül.* "■Súlyosan esik latba Bulgáriának az a törekvése, hogy magát semlegesnek nyilvánítsa, vagy végső esetben a másik oldalra átálljon. Továbbá a volt Jugoszlávia és Görögország területén mutatkozó igen nagy partizán tevékenység ... A horvát belső helyzet is olyan, hogy az oroszok közeledésére bármely pillanatban átállásokkal kell számolni. Végül Szlovákiában is nyíltan megmutatkozott az átállásra való törekvés... A Balkánon levő német erők az ott megjelent orosz erőkkel szemben számbelileg alárendeltek.* ►►Nem tartozik a lehetetlenségek birodalmába ... hogy Németország ellenállása esetleg máról holnapra összeomlik.* ►►A magyar vezetésnek minden eshetőségre, a legrosszabbra is fel kell készülnie .. .* Ez világos beszéd. Magyarán: elvesztettük a háborút, itt már az isten sem segíthet. Az oroszok akkor jönnek, amikor akarnak, és úgy látszik, hamarosan akarnak, védekezni nem tudunk, a többi csatlós vagy máris szembefordult, vagy az oroszok jöttére szembefordul a németekkel... Mit tegyen ebben a helyzetben a magyar úri vezetés? És most jön a logikai bukfenc. ►►Felkészülésünk legfőbb törekvésének oda kell irányulnia — folytatja a vezérkari főnök —, hogy bármely fordulat esetén, legyen az a legsúlyosabb is, a belső rend megingathatatlan szilárdságú, fegyveres erőink pedig teljes és ütőképes állapotban legyen és maradjon. 1918-nak nem szabad megismétlődnie.* Vagyis: a legfőbb gond, hogy a Horthy-klikk hatalmát a nép ellen megvédjék, az esetleges forradalmat elfojtsák. De hogyan? Hiszen amit Vörös mond, az fából ,vaskarika. Hogyan maradhat a nép fékentartására "teljes és ütőképes állapotban" a hadsereg, ha egyszer az oroszok a fronton szétverik? A recept nagyon egyszerű: "Haderőnk erejének és ütőképességünk fenntartására irányuló törekvésünk csak akkor járhat sikerrel, ha a Német Birodalom oldalán továbbra is szövetségesi hűséggel és szilárd fegyverbarátsággal tovább folytatjuk a harcot mindaddig, amíg a németek is hajlandók szövetségesi hűséggel határainkat megvédeni és erre képesek is. Tehát: minthogy a Vörös Hadsereg közeledése felbátoríthatja a népet, ezért a németek védelmét kell kérni a Vörös Hadsereg és a magyar nép ellen. »A hadsereg mostani erejét fenntartani... jelenlegi ipari helyzetünkben, melynek kapacitását még a légibombázások is erősen csökkentették, kétségtelenül csak úgy lehet, ha német részről kapott hadianyaggal pótoljuk a veszteségeket és az elhasználódást. Természetesen erre csak akkor számíthatunk, ha őket. .. teljes erőnkkel támogatjuk.* Civil nyelvre fordítva: jóformán egy töltényünk sincs már, kérjünk a németektől és ennek fejében áldozzuk fel a nemzet vérét az utolsó cseppig. Hadd vérezzék el a magyar nép, nehogy ellenünk forduljon. De mi lesz, ha a németek már végképp kimerülnek? Hiszen éppen a beszámoló állapította meg elöljáróban, hogy a Német Birodalom már nem soká tarthatja magát. Akkor ki védi tovább Horthyékat? Vörös János javaslata így folytatódik: ►►Mikor ez már nem áll fenn. Slfré-fejtés a Nagybaconi Nagy Vilmos, Horthy egykori hadügyminisztere a következő autentikus szakvéleményt fűzi visszaemlékezéseiben ehhez a koncepcióhoz: "Abban a pillanatban, amidőn az I. és II. magyar hadsereg leteszi a fegyvert, s ezzel a duklai hágótól Nagyváradig felszakítja a frontot, a Magyarországon állomásozó 500 ezer német olyan lehetetlen hadászati helyzetbe kerül, hogy a megsemmisülés vagy az azonnali menekülés között kell választania. Nyilván ez utóbbit választotta volna, mint ahogy a román fegyverletétel alkalmával is ezt láttuk.* A kormány félhivatalosa, a Pesti Hírlap szeptember elején ezt írja: "Már nem az ellenség az, aki a keleti harctéren határoz. Mindenben, amit tesz, a mi akaratunkhoz igazodva kell tennie.* Mit jelent ez a népámító, együgyű kérkedés? Azt jelenti, hogy a "béke-kormány" offenzívát indított a Vörös Hadsereg ellen. A székely hadosztályt jóformán fegyvertelenül, akkor feltétlenül keresnünk kell becsületes, de nem áruló módon a kiegyezést.. .* Tehát kilépni csak akkor fogunk, ha már végképp minden összeomlott. És akkor sem szembefordulva a németekkel, nem úgy, ahogy mások teszik, hogy csatlakoznak a világ népeinek antifasiszta küzdelméhez. A vezérkari főnök végül kifejezi ama szilárd reményét, hogy a politikai vezetés ebben a végső esetben "a politikai kibontakozást csakis az angolszász oldal felé fogja keresni". Ez volt a Lakatos-kormány programja. Azé a kormányé, amelyre ismét illúziókkal tekint a magyar kispolgárság egy része. Ez volt az új "békekormány", hálószobában sportpuskákkal, 1908-as tüzérségi felszereléssel, tankelhárítók és szállítóeszközök nélkül nekizavarják Dél-Erdélyben annak a Vörös Hadseregnek, amelyről a magyar vezérkari főnök épp az imént állapította meg, hogy még a korszerűen felszerelt németekkel szemben is nyomasztó fölényben van. A szerencsétlen székely hadosztály "felszerelésére" vonatkozó adatok Hennyey altábornagytól, a Lakatos-kormány külügyminiszterétől erednek. Szeptember 9-én a magyar vezérkari főnök emlékiratot küld Guderian német vezérezredeshez és erőteljes támogatást kér a dél-erdélyi offenzívához. Kereken kimondja, hogy ha a támogatást nem kapja meg, akkor az offenzíva felesleges véráldozatba fúl. Ez őszinte beszéd. De vajon miért indította meg a támadást már négy nappal korábban, szeptember 5-én?! Német segítség vagy fegyverszüneti puhatolózás az angolszászoknál. Erről tárgyal szeptember 7-én Horthy szőkébb környezetével, Lakatos miniszterelnökkel, Csatay hadügyminiszterrel, Hennyey külügyminiszterrel, Vörös vezérkari főnökkel, Ambrózyval, a kabinetiroda vezetőjével és Vattay főhadsegéddel. Ezt vitatja ugyanaznap a koronatanács is. A dél-kárpáti erdélyi hágók már orosz kézen vannak és az előző napi felderítés megállapította, hogy az átjárókon három orosz ék nyomul az ország belseje felé. A németek viszont mind ez ideig nem küldtek segítséget. A szűkebb értekezlet úgy dönt, hogy ezek után, minthogy védekezni nem tudnak, fegyverszünetet kérnek... az angolszászoktól. A koronatanács, amelyen Reményi Schneller és Jurcsek német ügynökök is részt vesznek, már bizakodóbb. Ne siessük el azt a fegyverszünetet még az angolszászoknál sem. Előbb küldjünk ultimátumot a németeknek, hogy adjanak sürgősen öt páncélos hadosztályt, mert különben kénytelenek lennénk a harcot beszüntetni. Veesenmayer meg is ígéri az öt hadosztályt. Szeptember 8-án Horthyék újabb útmutatást kapnak arra vonatkozóan, hogyan kell kilépni a háborúból. Bulgária kapitulál, utat nyit a Vörös Hadseregnek és szembefordul a német elnyomókkal. A Lakatos-kormány még aznap minisztertanácsot hív össze. A tárgya: az előző napi koronatanács döntésének megvitatása. A miniszterek ugyanazok, akik előző nap még félig-meddig, legalábbis a német segítség elmaradása esetén a fegyverszünet mellett voltak, most határozottan elutasítják. Jurcsek földművelésügyi miniszter fejezi ki legvilágosabban a jelenlevők véleményét: ►►Ha Magyarország fegyverszünetet kér, akkor összeomlik a belső front.* Íme, a német ügynöknek a tömegeket illetően pontosan az a véleménye, mint az angolok felé kacsingató Horthynak. Tovább kell harcolni, hiszen Veesenmayer megígérte a segítséget. És Veesenmayer meg is tartja a szavát. Megérkeznek a német hadosztályok. Igaz ugyan, hogy kissé késve és öt helyett csak négy, de befutnak. Csakhogy nem a frontra mennek, hanem Budapesten maradnak. Horthyék sakkban tartására és ellenőrzésére. Ugyanezen a napon a Magyar Front újabb memorandumot juttat el Horthyhoz. Értse meg végre, hogy a jelenlegi helyzetben csak a gyors és határozott intézkedés, csak a tömegekre támaszkodó kilépés segíthet. Horthy elutasítja a memorandumot. Este viszont titkos tanácskozásra ül össze Bethlennel, Lakatossal, Vörössel, Hennyeyvel, néhány miniszterrel, arisztokratával és volt miniszterrel. Bethlen javaslatára úgy döntenek, hogy a tömegek mellőzésével, sőt a kormány háta mögött, titokban megkezdik a puhatolózást az angolszászok felé. Ha majd a németek végképp csődöt mondanak, angolszász megszállást kell kérni, ha csak jelképeset is. Éjszaka újabb, még szűkebb tanácskozás a Horthycsalád és a már említett angolszász tiszt között a titkosadó felszerelése ügyében. A háborúból való kilépés ezzel a Horthy-család belső ügyévé válik. A további puhatolózásokba még a kormányt sem avatják be. Horthyné, a fiatal Horthy, a kormányzó menye éjszakánként morzáznak és siíreket fejtenek. Közben pedig újabb és újabb katonai egységeket hajszolnak neki a Vörös Hadsereg falanxának. Nem a nemzet sorsáról van itt szó, hanem egy uralmon levő família jövőjéről. Így válik Románia és Bulgária példája ellenére a magyar fegyverszünet kérdése családi problémává. (Folytatása következik) Mw Nemzet s Moszkvai tudósítónk telefonjelentése AKIK LÁTTÁK A HAVASI EMIEffit... Újabb adatok a rejtély megoldásához A Magyar Nemzet már régebben beszámolt azokról a kutatásokról, amelyeket szovjet tudósok folytatnak a havasi emberrel (más néven: a yeti-vel, vagy galub-gavannával) kapcsolatban. Ezt a titokzatos lényt, amelyet fejlettsége alapján valahová az emberszabású majom és az ember közé helyeznek, állítólag számos alkalommal látta a helyi lakosság a Pamirban, a Tian-Sangban, a Himalájában és más magas hegyi vidékeken. Bár egyes szovjet tudósok nem hisznek a havasi ember létezésében, többségük azonban lehetségesnek tartja létezésüket. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája külön bizottságot hozott létre a probléma tanulmányozására. A bizottság vezetője Borisz Pozsnyev professzor. A munkacsoport rendszeresen megjelenő bulletint ad ki. Az utóbbi időben a szovjet tudományos sajtó hasábjain számos érdekes adatot és közleményt hoztak nyilvánosságra a titokzatos lényről. Baj Szing operatőr, a kínai népi felszabadító hadsereg filmstúdiójának munkatársa 1954-ben a Muztag-Ata hegység gleccserein mintegy 6000 méter magasságban látott egy havasi embert. Társaival együtt üldözőbe vette, de a titokzatos lény messze maga mögött hagyva őket, rendkívül fürge mozdulatokkal felkapaszkodott a bércre és eltűnt a szemük elől. A „medve-ember” és a geti-csecsemő A szemtanúkon kívül a tudománynak sok tárgyi bizonyíték is áll rendelkezésére. Burhan kínai professzor közlése szerint az Ujgur autonóm kerületben (Kínai Népköztársaság), a Lobnor-tó mellett 1957-ben Szajfuddin Azirov vadász találkozott egy ilyen lénnyel, amelyet azon a vidéken ►»medve-ember«-nek nevez a lakosság. Ez a havasi ember két lábon járt, testét sötétbarna ritkás szőr fedte. A vadász lelőtte a ►►medve-embert*, bőrét lenyúzta és elvitte Kurlja városába, ahol Turszun Iszrail járási főnök máig is őrzi azt. Csandra Mán Maszkej professzor, a Katmantui (Nepál) állami múzeum igazgatója, aki nemrégiben Moszkvában járt, beszámolt arról, hogy egy közeli barátja Tibetből egy geticsecsemő tetemet kapott ajándékba, mumifikált állapotban. A küldemény Tibetből származott. A tudósok megítélése szerint a tetem egy újszülötté. Hossza 22 centiméter. A bőre sötétbarna, szőr nem borítja. Kis, mélyen fekvő szemei vannak, karja aránytalanul hoszszabb, mint az emberé. A nepáli tudós megítélése szerint, a tetem nem hasonlít sem a majoméra, sem az emberére, hanem leginkább az ősemberéhez. A múmiáról készült fényképet a nepáli állami múzeumban őrzik. Tárgyi bizonyítékok A tárgyi bizonyítékok között említhetők azok a fényképek is, amelyeken a Tyehnyika- Mologyozsi című szovjet folyóirat legújabb száma közölt: két yeti-skalp, amelyeket tibeti kolostorokban őriznek. A szkeptikusok legfőbb érve az, hogy ha a havasi ember valóban létezik, miért nem sikerült a tudománynak mostanáig egyetlen élő példányt sem prezentálnia. A tudósok rámutatnak arra, hogyha ennek a primitív lénynek sikerült megmenekülnie a kipusztulástól, annak egyik előfeltétele éppen az volt, hogy kitűnően alkalmazkodott a veszélyekhez: ügyesen rejtőzködik, rendkívül gyorsan fut és mászik. Végül vannak olyan, egészen sajátságos körülmények is, amelyeknek következtében több tárgyi bizonyíték megsemmisült. Praszolov leningrádi tudós közlése szerint néhány esztendővel ezelőtt két aláji kolhozista meglátott a magas hegyi legelőn egy galub-gavannát, üldözőbe vette és lelőtte. Amikor azonban a holttestet közelebbről megszemlélték, úgy találták, hogy a megölt lény rendkívül hasonlít az emberre, s a felelősségrevonástól való félelmükben a holttestet elásták. Az elrabolt asszony A Bejsike-kolhoz (Kirgiz SZSZK frunzei terület) tagjai, akik Tibetből települtek át, egy másik, rendkívül érdekes esetről számoltak be. Egyszer közösségükből eltűnt egy aszszony. Hosszú ideig nem tért vissza s már azt hitték, hogy elpusztult, férje meg is gyászolta. Egy év elmúltával azonban igen lerongyolódott állapotban egyszer csak megjelent. Elbeszélte, hogy amikor egy évvel azelőtt fát vágni ment az erdőbe, foglyul ejtette és magával hurcolta egy kis kisk — egy havasi ember. Ez a lény csak annyiban különbözött az embertől, hogy testét szőr borította és nem tudott beszélni. A kiskiik az elrabolt asszonyt feleségévé tette. Az asszony elmondotta, hogy más állapotban van és hamarosan gyermeket szül a havasi embertől. Mielőtt azonban megszülhette volna gyermekét, férje megölte az asszonyt, s a gyilkost a hatóságok felelősségre is vonták. Újabb expedíciók A Szovjetunió Tudományos Akadémiája tavaly már külön expedíciót küldött Kirgiziába a havasi ember felkutatására. Ennek a csoportnak azonban elsősorban az volt a feladata, hogy a hegyi lakosságnál gyűjtsön adatokat a titokzatos lényről. Valószínű, hogy a közeljövőben újabb, kiválóan felszerelt expedíciók indulnak — ezúttal már a havasi ember befogása céljából — azokra a vidékekre, ahol létezését sejtik. Kulcsár István