Magyar Nemzet, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
Közel Budapesthez Szép ez a tavasz: fürtökben lóg a fákról a piros cseresznye, kéklik a szőlő a permetlétől, ízesedik a földieper, virágzik a rozs, kalászol a búza. Gazdag ez a tavasz: sok eső hullik, táplálja a földet, meleg nap süt, szellő suhan s bő termésről hoz ígéretet. A városi ember is ,féltő aggodalommal figyeli az időjárást, az esőt, a szelet, a napsütést és mindennap elolvassa a Meteorológiai Intézet jelentését. Régebben ezt csak kirándulások előtt tette, szombatonként. Mert akkor még messze volt a falu Budapesttől. Ma közel van. A városi ember, a munkás, az értelmiségi, a kisiparos a legnagyobb figyelemmel kísérte a tél utóján bekövetkezett nagy változást a Dunántúlon és az ország más részeiben. A rádió mellett ült este a hegesztő, a lakatos, az orvos, a mérnök, a háziasszony és várta a híreket. Elolvasta a lapokban a tudósítást és kevés olyan ember volt, akit nem érdekelt a faluban végbemenő változás. De nemcsak a rokonszenvre korlátozódott ez az érdeklődés, nagyon sokan segítettek is az új termelőszövetkezeteknek. A tervezőmérnökök istállóépületek tervét készítették el, a mezőgazdasági szakemberek hasznos termelési tanácsokat adtak, a kézművesek, ácsok, hegesztők pedig a helyszínen is bebizonyították segítőkészségüket. Közel került Budapesthez a falu, a városi lakosságot is érdekli a termelőszövetkezet, a gazdálkodás, az eső, a terméskilátás, mert tudja, hogy ez saját életében is jelentős tényező. A jó időjárástól, a terméstől függ, hogy mit hoz haza — s mennyiért hozza — az asszony a szatyorban a piacról. A zöldségféle, a gyümölcs, a hús, a tej, a zsír faluról jön, s ha jól gazdálkodik a termelőszövetkezet, akkor több kerül a piacra, olcsóbb is lesz, ha rosszul gazdálkodik, akkor megérzi a városi lakosság is. Az április végi fagyos napoknak jobban drukkolt a Város, mint a legnagyobb sporteseménynek. Árt-e a gyümölcsnek, megsínyli-e az új burgonya, mi lesz a szőlővel? A fagyos napok okoztak ugran kárt, de ennek javarészét kiheverte a gyümölcs, a szőlő. Sőt, az esőzések, a májusi napsütés, az igazi tavaszi időjárás, ami nálunk az utóbbi években oly ritka, máris erőteljes fejlődésnek indította a növényeket. Olyan szép a határ, amilyen esztendők óta nem volt. A jó termés azonban nemcsak az időjárástól függ, hanem a szorgalmas munkától is. Ebben az idén szintén nem volt hiány. Ez az esztendő döntő jelentőségű a termelőszövetkezetek további fejlődése szempontjából. Ha jó lesz a termés, akkor megfizeti a fáradozást, s megtalálja boldogulását a szövetkezetben a tavaly még egyéni gazda, aki az idén, különösen most az év elején, sokszor még göröngyösnek találja az új utat. Tudott dolog, hogy a szövetkezet értéke nem csupán a bevitt föld, a ló, a tehén, a szerszám, a kocsi, hanem a munka, amely az új termelőszövetkezetek földjén a kora tavasz óta nagy lendülettel folyik. A föld pedig megbecsüli, meghálálja a munkát, ezért vár az ország jó termést, ezért tekint a város bizakodással a falu felé. Kis parcellán nehéz gazdálkodni, nagyobb géppel meg sem lehet rajta fordulni. Nagy táblán könnyebben megy a munka, lehetőség van a nagyüzemi termelésre, a megfelelő vetésforgó kialakítására. Az ezerholdas táblákon már igazi nagy, egybefüggő mezőgazdasági kultúrákat lehet kialakítani és még könnyebbé lehet tenni a munkát a gépek segítségével. Sok olyan termelőszövetkezeti község van, ahol két-három szövetkezet is alakult. A felvégiek az egyikbe, az alvégiek a másikba tömörültek.Nyilván megférnek majd egymással, de ez akkor sem jó megoldás. Bizonyára sokkal jobban boldogulnának, ha az egész község egy termelőszövetkezetbe tömörülne. Veszprém megyében például arra törekedtek, hogy az új termelőszövetkezeti községekben lehetőleg csak egy termelőszövetkezet legyen. A 224 Veszprém megyei községben 267 termelőszövetkezet működik s a megye 80 százaléka már a szocialista szektorhoz tartozik. Érdekesen alakul ebben a megyében a termelőszövetkezetek földterületének megoszlása is. A szövetkezetek 9,4 százalékának 200—400 holdig terjed a birtoka, 12,7 százalékának 400—600 holdig, 21,21 százalékának 600—1000 holdig, 40,5 százalékának 1000— 2000 holdig s 16,5 százalékának 2000 holdon felül van a birtoka. Tehát a termelőszövetkezetek többsége 1000 holdon felüli gazdaság. Vajon ki, micsoda a 40 000 szövetkezeti tag a megyében? Honnan jött, milyen családból, milyen a múltja, a jelene? Mindent elárul a tagok birtokának megoszlása. Földnélküliek is vannak közöttük, de nem sokan, számuk mindöszsze 8,4 százalékot tesz ki. Az 1—7 holdig terjedő birtokosok alkotják az új termelőszövetkezetek zömét, tehát a kisparasztok, a parasztság egyik legszorgalmasabb rétege. Az ő arányszámuk 51,7 százalék. A 7—15 holdig terjedő középparasztság százalékszáma 31,6. A 15 holdon felüliek 6,8 százaléka lépett a termelőszövetkezetekbe. A maradék 1,5 százalék nem mezőgazdasággal foglalkozó tag: ács, kőműves, kovács, asztalos, gépész stb. Ezek a számok , bár Veszprém megyére vonatkoznak, tükrözik az országos helyzetet is és azt mutatják, hogy egészséges az új termelőszövetkezetek összetétele. Ott van a közösben a volt agrárproletár, a volt béres, a cseléd, ott van a kisparaszt, aki annyi mindent megpróbált már, aki szívós, kitartó, munkaszerető. S ott van zömmel a középparasztság, aki bevitte tapasztalatát, tudását a termelőszövetkezetekbe. Mindez pedig biztos záloga a reményteljes jövendőnek. A parasztember ilyenkor, június elején, amikor kalászol már a gabona, sokszor kimegy a búzaföldre, sokszor felnéz az égre, a felhők járását és színét figyeli. Milyenek ezek a fellegek? Kalászfejlesztő idő ez s az aggódásban, a szeretetben, a várakozásban ma nincsenek egyedül a földet művelő emberek. Rájuk, az ő munkájukra, a széles mezőkön hullámzó vetésekre gondolnak a városiak is, ha kisüt a nap, ha megdördül az ég. Mert a falu közelebb került már Budapesthez. Hruscsov a béke biztosításának legfontosabb kérdéseiről A külpolitikai helyzet HRUSCSOV ALBÁNIAI LÁTOGATÁSÁNAK hivatalos része lényegében véget ért azzal, hogy vasárnap közzétették a szovjet, valamintt az albán párt- és kormányküldöttség tárgyalásain aláírt közös nyilatkozatot. Ez a látogatás igen nagy érdeklődést keltett nemzetközi körökben, hiszen a szovjet kormányfő beszédeiben nem csupán a napirenden levő világpolitikai problémákkal foglalkozott, hanem konkréten felvetette a Balkán békéjének és biztonságának gondolatát. Nyilvánvaló, hogy a szovjet kormányfő e gondolatok kifejtésével a közeljövőre napirendre tűzte a balkáni és a földközi-tengeri helyzet kérdését és az albániai beszédeknek még lesznek diplomáciai következményei. Az első félhivatalosnak tekinthető reagálás Bukarestben hangzott el a Scinteia vasárnapi külpolitikai cikkében. A lap diplomáciai szerkesztője hangoztatta, hogy Romániában nagy érdeklődéssel fogadták a szovjet javaslatot, mert hiszen ez mindenben megfelel a román kormány törekvéseinek. Emlékeztet a hírmagyarázat a balkáni kormányfői értekezlet összehívására előterjesztett két év előtti bukaresti javaslatra, s leszögezi, hogy az indítvány megőrizte időszerűségét. Hruscsov szombati tiranai beszédének igen fontos része volt az is, amely a genfi tanácskozások kapcsán a francia magatartást elemezte. Noha nem említette meg név szerint, a beszéd utalásaiból egyenesen következik, hogy szavai elsősorban de Gaulle francia államelnöknek szóltak, aki a nyugatnémet militarizmussal lépett cimboraságra és ezzel még beláthatatlan következmények elé állíthatja Franciaországot. A szovjet miniszterelnök említést tett Herter nyugat-berlini elképzeléseiről is és megállapította, hogy azok jelenlegi formájukban elfogadhatatlanok. Ez az utóbbi megállapítás annál is inkább nagyfontosságú, mert amint a helyszíni tudósítók rámutatnak, Genfben hétfőn »nyugat-berlini hét« kezdődött. A külügyminiszterek váltakozva hol teljesen nyilvános üléseken, hol pedig az immár elfogadottá vált zártkörű megbeszéléseiken főként azokat az utakat-módokat kutatják, amelyek révén valamilyen megegyezésre lehet jutni a nyugat-berlini helyzet rendezését illetően. Noha az általános hangulat továbbra is derűlátó, a nehézségekre enged következtetni a Reuternak az a jelentése, amely szerint a nyugatiak »arra törekszenek, hogy a Szovjetunió beleegyezzék a jelenlegi berlini helyzetbeígy, ahogyan«. A vasárnapi New York Times vezércikkében a külügyminiszteri értekezlet várható végső eredményét próbálja előre megrajzolni és következtetései igen érdekesek. A lap szerint »nem valószínű, hogy a genfi külügyminiszteri értekezlet megegyezzék valamilyen béketervben.... Ha egyáltalán létrejöhet megállapodás egy béketervet illetően, ezt a megegyezést a csúcsértekezlettől kell várni. A külügyminisztereknek inkább az a feladatuk, hogy igazolják a csúcsértekezlet szükségességét .. .- Ebben a tekintetben figyelemre méltó az amerikai Associated Pressnek genfi diplomáciai körökre hivatkozó értesülése, amely szerint Eisenhower Dulles temetése idején közölte a New Yorkban járt négy külügyminiszterrel, hogy hajlandó elmenni a csúcstalálkozóra, bárhol is tartsák meg azt. Eisenhower reméli, hogy a genfi tárgyalások igazolják majd a csúcstalálkozó összehívását, a külügyminisztereknek sikerül valamiképpen megtalálniuk a kezdeti lépéseket. Nem számít arra, hogy a csúcsértekezleten konkrét és messzemenő megállapodások születnek, de a megoldatlan problémákat ismét a külügyminiszterek elé lehet terjeszteni. Nemhivatalos értesülések szerint az amerikai elnök arról is tárgyalt a négy külügyminiszterrel, hogy mikor tartsák meg a kormányfői találkozót. A nyugatiak azt indítványozták, hogy a csúcsértekezlet július végén üljön össze Genfben. Szovjet—albán közös nyilatkozat Tiranából jelenti a TASZSZ. Az albán fővárosban véget értek a Hruscsov vezette szovjet párt- és kormányküldöttség, valamint az Enver Hodzsa vezette albán párt- és kormányküldöttség tárgyalásai. A tanácskozások eredményéről közös nyilatkozatot adtak ki, amely bevezetőben leszögezi: a megtárgyalt kérdésekben teljes volt a nézetazonosság. A szovjet párt- és kormányküldöttség a nyilatkozatban megelégedéssel állapította meg, hogy az albán nép a Munkapárt vezetésével, a szocialista tábor országainak testvéri segítségével történelmileg rövid idő alatt megváltoztatta hazája képét, az elmaradott agrárországból mezőgazdaságilag fejlett ipari országot teremtett. Az Albán Munkapárt és a kormány állandó gondoskodásának eredményeként jelentősen megjavult a dolgozók anyagi helyzete. A gazdasági kapcsolatok A felek a tárgyalásokon megelégedéssel foglalták öszsze a gazdasági kapcsolatok helyzetét és távlatait Az albán küldöttség hálás elismeréssel hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió önzetlen támogatásban részesítette és részesíti Albániát a szocialista építő,munka minden ágában. A Szovjetunió az utóbbi két esztendőben több hosszú lejáratú htelt adott Albániának összesen 526 millió rubel értékben. E hitelek keretében szovjet segítséget nyújtanak a Tirana és Durres, valamint a Marinza és Memalia között létesülő villamos távvezeték építésében, műtrágya-, cement- és gázgyárak építésében, olajvezeték létesítésében, kőolajipari berendezéseket szerelő és javító üzem, élelmiszerkombinát, hőerőmű és más objektumok építésében, a durresi kikötő, valamint több iparvállalat újjáépítésében és bővítésében. A Szovjetunió segítséget ad az olaj-, krómérc- és más ásványlelőhelyek felkutatásával összefüggő geológiai munkálatokban, a halászat, a mezőgazdaság és a tudományos kutatómunka fejlesztésében. A két küldöttség megállapította, hogy kölcsönösen fejlesztik az előnyös kereskedelmi kapcsolatokat. A Szovjetunió olaj- és bányaipari berendezéseket. rv % * r •* . " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ~ * gépkocsikat, traktorokat, mezőgazdasági gépeket, hengerelt acélt, csőárut, szemes terményt, műtrágyát, közszükségleti cikkeket és egyéb árut szállít Albániának, amelyekért cserébe nyersolajat, bitument, rezet, fumérlemezt, dohányt és dohányfészítményeket, olajbogyót, gyümölcskonzervet és egyéb árukat kap. A Szovjetunió az albán népnek szánt ajándékként kultúrpalotát építtet Tiranában és segítséget nyújt két rádióállomás építésében. Mindkét küldöttségnek eltökélt szándéka, hogy ezután is fejleszti a két ország szoros együttműködését. Megjavultak az enyhülés esélyei A nyilatkozatnak a nemzetközi helyzettel foglalkozó fejezete megállapítja, hogy a szocialista tábor befolyása növekszik, a béke és a szocializmus erői mindinkább a háború és az imperializmus erői fölé kerekednek. A szocialista világrendszernek a békés gazdasági versenyben a tőkés rend felett aratott győzelme a békeszerető erők további megszilárdulását eredményezi. Ez megteremti a reális feltételeket arra, hogy kiküszöböljék a háborút, mint a vitás nemzetközi kérdések megoldásának eszközét. A két küldöttség elégedetten állapította meg, hogy jelentősen megjavultak az enyhülés esélyei, mert a békeszerető országok latba vetették erejüket a hidegháború megszüntetéséért és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének előmozdításáért. A két küldöttség egyetértett abban, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet sürgetően megköveteli az államoktól és kormányaiktól: tegyenek haladéktalan gyakorlati intézkedéseket a háborús veszély megszüntetésére. Gyorsan meg kell oldani a legfontosabb kérdést: meg kell kötni a német békeszerződést és meg kell szüntetni a nyugat-berlini megszállási rendszert A balkáni helyzet A szovjet küldöttség osztozott az albán kormánynak abban az őszinte törekvésében, amelyet a szomszédaival való kapcsolatainak rendezésére fejt ki és támogatja ezt az erőfeszítést. Mindkét fél kinyilvánította hajlandóságát, hogy állami vonatkozásban a jövőben is fejleszti kapcsolatait a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal a kölcsönös megbecsülés, az egyenlőség és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján. A szovjet és az albán kormánynak meggyőződése, hogy az albán—görög kapcsolatok rendezése megfelel a két nép nemzeti érdekeinek és a balkáni béke megerősödését szolgálná. De az albán fél kénytelen megjegyezni, hogy a görög kormány ez ideig nem tanúsított jóakaratot a kapcsolatok rendezésére. A két küldöttség kijelenti: a görög kormányköröknek az a szándéka, hogy amerikai atom- és rakétatámaszpontokat létesítsenek görög területen, súlyosbítja a balkáni helyzetet és ez nem érdeke sem a görög, sem a szomszédos országok népeinek. A szovjet és az albán, kormány, amelyet aggaszt saját népének sorsa, természetesen nem hagyhatja figyelmen kívül a görög kormány effajta cselekedeteit. Hasonlóképpen emlékezik meg a nyilatkozat az olaszországi támaszpontokról. A küldöttségek úgy vélik: ismét puskaporos hordóvá változtathatja a Balkánt, hogy az utóbbi időben egyes országok a balkáni egyezmény felélesztésére törekednek, mások pedig megkísérlik az úgynevezett Földközi-tengeri paktum összetákolását. A szovjet és az albán kormány úgy véli, hogy a Balkánfélsziget és az Adriai-tenger térségében élő népek érdekeit szolgálná, ha megteremtenék itt az atomfegyvermentes övezetet. Ha e térség országai nem engednék, hogy területükön atomtámaszpontokat építsenek, ezzel jelentős mértékben előmozdítanák, hogy a Balkán, a béke és a nyugalom övezetévé váljék. E fontos kérdéshez járulna hozzá, ha összehívnák a román kormány javasolta értekezletet, hogy megvitassák a balkáni országok együttműködésének időszerű kérdéseit. Figyelembe véve azt a tényt, hogy az imperialista körök nem hagynak fel a szocialista országok ellen irányuló háborús előkészületekkel, a két küldöttség hangsúlyozza a varsói védelmi szerződés fontosságát. A pártkapcsolatok A közös nyilatkozatnak a két párt kapcsolataival foglalkozó része a nézetek teljes azonosságát szögezte le. Mind-két küldöttség úgy véli, hogy a szocialista tábor és az egész nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységét elsősorban a kommunista- és munkáspártoknak a marxizmus—leninizmus megingathatatlan elveire épült összeforrottsága biztosítja. Mindkét párt nagy jelentőséget tulajdonít ennek, s a jövőben is sokoldalúan bővíti és erősíti kapcsolatait a többi testvérpárttal. A két párt képviselői megjegyezték, hogy az utóbbi idők eseményei teljesen alátámasztották a szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak 1957 novemberi megállapítását, hogy a jelenlegi körülmények között a fő veszély, a revizionizmus, amely nemcsak a szocialista tábor biztonságát, hanem az egész, nemzetközi kommunista- és munkásmozgalmat is fenyegeti. Az Albán Munkapárt képviselői úgy vélik, hogy az SZKP XXI. kongresszusának határozatai óriási jelentőségűek az Albán Munkapárt és az albán nép számára. A Szovjetunió kommunista építése előmozdítja majd, hogy Albániában is gyorsabban építsék fel a szocializmust. A két párt képviselői megelégedéssel állapították meg, hogy a moszkvai értekezletnek a revizionizmust elítélő nyilatkozatát minden testvérpárt egyhangúan helyeselte. A moszkvai értekezlet után minden kommunista- és munkáspártban végbement az erők konszolidációja, amelyet a kommunista mozgalom páratlan egysége és összeforrottsága tanúsít Nagygyűlés Tiranában A szovjet—albán tárgyalások befejeztével az albán fővárosban szombat délután nagygyűlést tartottak. Elsőnek Enver Hodzsa beszélt és az Albán Népköztársaság nemzetközi kapcsolatairól kijelentette: " Az Albán Népköztársaság mindig nagy figyelemmel foglalkozott a szomszédaival fennálló kapcsolatokkal. Azon