Magyar Nemzet, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

Közel Budapesthez Szép ez a tavasz: fürtökben lóg a fákról a piros cseresz­nye, kéklik a szőlő a permet­­létől, ízesedik a földieper, vi­rágzik a rozs, kalászol a búza. Gazdag ez a tavasz: sok eső hullik, táplálja a földet, me­leg nap süt, szellő suhan s bő termésről hoz ígéretet. A vá­rosi ember is ,féltő aggodalom­mal figyeli az időjárást, az esőt, a szelet, a napsütést és mindennap elolvassa a Me­teorológiai Intézet jelentését. Régebben ezt csak kirándulá­sok előtt tette, szombatonként. Mert akkor még messze volt a falu Budapesttől. Ma közel van. A városi ember, a munkás, az értelmiségi, a kisiparos a legnagyobb figyelemmel kí­sérte a tél utóján bekövetke­zett nagy változást a Dunán­túlon és az ország más részei­ben. A rádió mellett ült este a hegesztő, a lakatos, az orvos, a mérnök, a háziasszony és várta a híreket. Elolvasta a la­pokban a tudósítást és kevés olyan ember volt, akit nem érdekelt a faluban végbeme­nő változás. De nemcsak a ro­­konszenvre korlátozódott ez az érdeklődés, nagyon sokan segítettek is az új termelőszö­vetkezeteknek. A tervezőmér­nökök istállóépületek tervét készítették el, a mezőgazdasági szakemberek hasznos terme­lési tanácsokat adtak, a ké­zművesek, ácsok, hegesztők pe­dig a helyszínen is bebizonyí­tották segítőkészségüket. Közel került Budapesthez a falu, a városi lakosságot is ér­dekli a termelőszövetkezet, a gazdálkodás, az eső, a termés­­kilátás, mert tudja, hogy ez saját életében is jelentős té­nyező. A jó időjárástól, a ter­méstől­ függ, hogy mit hoz ha­za — s mennyiért hozza — az asszony a szatyorban a piac­ról. A zöldségféle, a gyümölcs, a hús, a tej, a zsír faluról jön, s ha jól gazdálkodik a ter­melőszövetkezet, akkor több kerül a piacra, olcsóbb is lesz, ha rosszul gazdálkodik, akkor megérzi a városi lakosság is. Az április végi fagyos na­poknak jobban drukkolt a Város, mint a legnagyobb sporteseménynek. Árt-e a gyümölcsnek, megsínyli-e az új burgonya, mi lesz a szőlő­vel? A fagyos napok okoztak ug­ran kárt, de ennek javaré­szét kiheverte a gyümölcs, a szőlő. Sőt, az esőzések, a má­jusi napsütés, az igazi tavaszi időjárás, ami nálunk az utób­bi években oly ritka, máris erőteljes fejlődésnek indította a növényeket. Olyan szép a határ, amilyen esztendők óta nem volt. A jó termés azonban nemcsak az időjárástól függ, hanem a szorgalmas munká­tól is. Ebben az idén szintén nem volt hiány. Ez az esztendő döntő jelen­tőségű a termelőszövetkezetek további fejlődése szempontjá­ból. Ha jó lesz a termés, ak­kor megfizeti a fáradozást, s megtalálja boldogulását a szö­vetkezetben a tavaly még egyéni gazda, aki az idén, kü­lönösen most az év elején, sokszor még göröngyösnek ta­lálja az új utat. Tudott dolog, hogy a szövetkezet értéke nem csupán a bevitt föld, a ló, a tehén, a szerszám, a kocsi, hanem­ a munka, amely az új termelőszövetkezetek földjén a kora tavasz óta nagy lendü­lettel folyik. A föld pedig megbecsüli, meghálálja a munkát, ezért vár az ország jó termést, ezért tekint a vá­ros bizakodással a falu felé. Kis parcellán nehéz gazdál­kodni, nagyobb géppel meg sem lehet rajta fordulni. Nagy táblán könnyebben megy a munka, lehetőség van a nagy­üzemi termelésre, a megfele­lő vetésforgó kialakítására. Az ezerholdas táblákon már iga­zi nagy, egybefüggő mező­­gazdasági kultúrákat lehet ki­alakítani és még könnyebbé lehet tenni a munkát a gépek segítségével. Sok olyan termelőszövetke­zeti község van, ahol két-há­­rom szövetkezet is alakult. A fel­végiek az egyikbe, az alvé­­giek a másikba tömörültek.­­Nyilván megférnek majd egy­mással, de ez akkor sem jó megoldás. Bizonyára sokkal jobban boldogulnának, ha az egész község egy termelőszö­vetkezetbe tömörülne. Veszp­rém megyében például arra törekedtek, hogy az új ter­melőszövetkezeti községek­ben lehetőleg csak egy ter­melőszövetkezet legyen. A 224 Veszprém megyei községben 267 termelőszövetkezet műkö­dik s a megye 80 százaléka már a szocialista szektorhoz tartozik. Érdekesen alakul ebben a megyében a termelőszövetke­zetek földterületének megosz­lása is. A szövetkezetek 9,4 százalékának 200—400 holdig terjed a birtoka, 12,7 százalé­kának 400—600 holdig, 21,21 százalékának 600—1000 hol­dig, 40,5 százalékának 1000— 2000 holdig s 16,5 százaléká­nak 2000 holdon felül van a birtoka. Tehát a termelőszö­vetkezetek többsége 1000 hol­don felüli gazdaság. Vajon ki, micsoda a 40 000 szövetkezeti tag a megyében? Honnan jött, milyen családból, milyen a múltja, a jelene? Mindent elárul a tagok birto­kának megoszlása. Földnélkü­liek is vannak közöttük, de nem sokan, számuk mindösz­­sze 8,4 százalékot tesz ki. Az 1—7 holdig terjedő birtokosok alkotják az új termelőszövet­kezetek zömét, tehát a kis­­parasztok, a parasztság egyik legszorgalmasabb rétege. Az ő arányszámuk 51,7 százalék. A 7—15 holdig terjedő közép­­parasztság százalékszáma 31,6. A 15 holdon felüliek 6,8 szá­zaléka lépett a termelőszövet­kezetekbe. A maradék 1,5 szá­zalék nem mezőgazdasággal foglalkozó tag: ács, kőműves, kovács, asztalos, gépész stb. Ezek a számok , bár Veszp­rém megyére vonatkoznak, tükrözik az országos helyzetet is és azt mutatják, hogy egész­séges az új termelőszövetke­zetek összetétele. Ott van a közösben a volt agrárproletár, a volt béres, a cseléd, ott van a kisparaszt, aki annyi min­dent megpróbált már, aki szí­vós, kitartó, munkaszerető. S ott van zömmel a közép­parasztság, aki bevitte ta­pasztalatát, tudását a ter­melőszövetkezetekbe. Mindez pedig biztos záloga a remény­­teljes jövendőnek. A parasztember ilyenkor, június elején, amikor kalá­szol már a gabona, sokszor kimegy a búzaföldre, sokszor felnéz az égre, a felhők járá­sát és színét figyeli. Milyenek ezek a fellegek? Kalászfejlesz­tő idő ez s az aggódásban, a szeretetben, a várakozásban ma nincsenek egyedül a földet művelő emberek. Rájuk, az ő munkájukra, a széles mező­kön hullámzó vetésekre gon­dolnak a városiak is, ha kisüt a nap, ha megdördül az ég. Mert a falu közelebb került már Budapesthez. Hruscsov a béke biztosításának legfontosabb kérdéseiről A külpolitikai helyzet HRUSCSOV ALBÁNIAI LÁTOGATÁSÁNAK hivatalos része lényegében véget ért azzal, hogy vasárnap közzétették a szovjet, valamintt az albán párt- és kormányküldöttség tárgya­lásain aláírt közös nyilatkozatot. Ez a látogatás igen nagy ér­deklődést keltett nemzetközi körökben, hiszen a szovjet kor­mányfő beszédeiben nem csupán a napirenden levő világpoli­tikai problémákkal foglalkozott, hanem konkréten felvetette a Balkán békéjének és biztonságának gondolatát. Nyilvánvaló, hogy a szovjet kormányfő e gondolatok kifejtésével a közel­jövőre napirendre tűzte a balkáni és a földközi-tengeri hely­zet kérdését és az albániai beszédeknek még lesznek diplomá­ciai következményei. Az első félhivatalosnak tekinthető reagálás Bukarestben hangzott el a Scinteia vasárnapi külpolitikai cikkében. A lap diplomáciai szerkesztője hangoztatta, hogy Romániában nagy érdeklődéssel fogadták a szovjet javaslatot, mert hiszen ez mindenben megfelel a román kormány törekvéseinek. Emlé­keztet a hírmagyarázat a balkáni kormányfői értekezlet össze­hívására előterjesztett két év előtti bukaresti javaslatra, s le­szögezi, hogy az indítvány megőrizte időszerűségét. Hruscsov szombati tiranai beszédének igen fontos része volt az is, amely a genfi tanácskozások kapcsán a francia magatartást elemezte. Noha nem említette meg név szerint, a beszéd utalásaiból egyenesen következik, hogy szavai elsősor­ban de Gaulle francia államelnöknek szóltak, aki a nyugat­német militarizmussal lépett cimboraságra és ezzel még be­láthatatlan következmények elé állíthatja Franciaországot. A szovjet miniszterelnök említést tett Herter nyugat-berlini el­képzeléseiről is és megállapította, hogy azok jelenlegi formá­jukban elfogadhatatlanok. Ez az utóbbi megállapítás annál is inkább nagyfontosságú, mert amint a helyszíni tudósítók rámutatnak, Genfben hétfőn »nyugat-berlini h­ét« kezdődött. A külügyminiszterek válta­kozva hol teljesen nyilvános üléseken, hol pedig az immár el­fogadottá vált zártkörű megbeszéléseiken főként azokat az uta­­kat-módokat kutatják, amelyek révén valamilyen megegyezésre lehet jutni a nyugat-berlini helyzet rendezését illetően. Noha az általános hangulat továbbra is derűlátó, a nehézségekre en­ged következtetni a Reuter­nak az a jelentése, amely szerint a nyugatiak »arra törekszenek, hogy a Szovjetunió beleegyezzék a jelenlegi berlini helyzetbe­­így, ahogy­­an«. A vasárnapi New York Times vezércikkében a külügymi­niszteri értekezlet várható végső eredményét próbálja előre megrajzolni és következtetései igen érdekesek. A lap szerint »nem valószínű, hogy a genfi külügyminiszteri értekezlet meg­egyezzék valamilyen béketervben.... Ha egyáltalán létrejöhet megállapodás egy béketervet illetően, ezt a megegyezést a csúcsértekezlettől kell várni. A külügyminisztereknek inkább az a feladatuk, hogy igazolják a csúcsértekezlet szükségessé­gét .. .-­ Ebben a tekintetben figyelemre méltó az amerikai Associa­ted Pressnek genfi diplomáciai körökre hivatkozó értesülése, amely szerint Eisenhower Dulles temetése idején közölte a New Yorkban járt négy külügyminiszterrel, hogy hajlandó el­menni a csúcstalálkozóra, bárhol is tartsák meg azt. Eisen­hower reméli, hogy a genfi tárgyalások igazolják majd a csúcstalálkozó összehívását, a külügyminisztereknek sikerül valamiképpen megtalálniuk a kezdeti lépéseket. Nem számít arra, hogy a csúcsértekezleten konkrét és messzemenő meg­állapodások születnek, de a megoldatlan problémákat ismét a külügyminiszterek elé lehet terjeszteni. Nemhivatalos értesülé­sek szerint az amerikai elnök arról is tárgyalt a négy külügy­miniszterrel, hogy mikor tartsák meg a kormányfői találkozót. A nyugatiak azt indítványozták, hogy a csúcsértekezlet július végén üljön össze Genfben. Szovj­et—albán közös nyilatkozat Tiranából jelenti a TASZSZ. Az albán fővárosban véget ér­tek a Hruscsov vezette szovjet párt- és kormányküldöttség, valamint az Enver Hodzsa vezette albán párt- és kor­mányküldöttség tárgyalásai. A tanácskozások eredményéről közös nyilatkozatot adtak ki, amely bevezetőben leszögezi: a megtárgyalt kérdésekben teljes volt a nézetazonosság. A szovjet párt- és kormány­­küldöttség a nyilatkozatban megelégedéssel állapította meg, hogy az albán nép a Mun­kapárt vezetésével, a szocia­lista tábor országainak test­véri segítségével történelmileg rövid idő alatt megváltoztatta hazája képét, az elmaradott agrárországból mezőgazdasági­lag fejlett ipari országot te­remtett. Az Albán Munkapárt és a kormány állandó gondos­kodásának eredményeként je­lentősen megjavult a dolgozók anyagi helyzete. A gazdasági kapcsolatok A felek a tárgyalásokon megelégedéssel foglalták ösz­­sze a gazdasági kapcsolatok helyzetét és távlatait Az al­bán küldöttség hálás elisme­réssel hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió önzetlen támoga­tásban részesítette és részesíti Albániát a szocialista építő­­,munka minden ágában. A Szovjetunió az utóbbi két esz­tendőben több hosszú lejáratú htelt adott Albániának össze­sen 526 millió rubel értékben. E hitelek keretében szovjet se­gítséget nyújtanak a Tirana és Durres, valamint a Marinza és Memalia között létesülő villa­mos távvezeték építésében, műtrágya-, cement- és gázgyá­rak építésében, olajvezeték lé­tesítésében, kőolajipari beren­dezéseket szerelő és javító üzem, élelmiszerkombinát, hő­erőmű és más objektumok épí­tésében, a durresi kikötő, va­lamint több iparvállalat újjá­építésében és bővítésében. A Szovjetunió segítséget ad az olaj-, krómérc- és más ásvány­lelőhelyek felkutatásával össze­függő geológiai munkálatok­ban, a halászat, a mezőgazda­ság és a tudományos kutató­munka fejlesztésében. A két­ küldöttség megállapította, hogy kölcsönösen fejlesztik az előnyös kereskedelmi kapcso­latokat. A Szovjetunió olaj- és bányaipari berendezéseket. rv % * r •* . " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ~ * gépkocsikat, traktorokat, me­zőgazdasági gépeket, henge­relt acélt, csőárut, szemes ter­ményt, műtrágyát, közszük­ségleti cikkeket és egyéb árut szállít Albániának, amelye­kért cserébe nyersolajat, bitu­ment, rezet, fumérlemezt, do­hányt és dohányf­észítménye­­ket, olajbogyót, gyümölcskon­­zervet és egyéb árukat kap. A Szovjetunió az albán népnek szánt ajándékként kultúrpalo­tát építtet Tiranában és segít­séget nyújt két rádióállomás építésében. Mindkét küldöttségnek eltö­kélt szándéka, hogy ezután is fejleszti a két ország szoros együttműködését. Megjavultak az enyhülés esélyei A nyilatkozatnak a nemzet­közi helyzettel foglalkozó fe­jezete megállapítja, hogy a szocialista tábor befolyása nö­vekszik, a béke és a szocializ­mus erői mindinkább a há­ború és az imperializmus erői fölé kerekednek. A szocialista világrendszernek a békés gazdasági versenyben a tőkés rend felett aratott győzelme a békeszerető erők további meg­szilárdulását eredményezi. Ez megteremti a reális feltétele­ket arra, hogy kiküszöböljék a háborút, mint a vitás nemzet­közi kérdések megoldásának eszközét. A két küldöttség elégedetten állapította meg, hogy jelentő­sen megjavultak az enyhülés esélyei, mert a békeszerető or­szágok latba vetették erejüket a hidegháború megszünteté­séért és a különböző társadal­mi rendszerű országok békés együttélésének előmozdítá­sáért. A két küldöttség egyetértett abban, hogy a jelenlegi nem­zetközi helyzet sürgetően megköveteli az államoktól és kormányaiktól: tegyenek hala­déktalan gyakorlati intézkedé­seket a háborús veszély meg­szüntetésére. Gyorsan meg kell oldani a legfontosabb kérdést: meg kell kötni a német béke­­szerződést és meg kell szüntet­ni a nyugat-berlini megszál­lási rendszert A balkáni helyzet A szovjet küldöttség oszto­zott az albán kormánynak ab­ban az őszinte törekvésében, amelyet a szomszédaival való kapcsolatainak rendezésére fejt ki és támogatja ezt az erő­feszítést. Mindkét fél kinyil­vánította hajlandóságát, hogy állami vonatkozásban a jövő­ben is fejleszti kapcsolatait a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társasággal a kölcsönös meg­becsülés, az egyenlőség és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján. A szovjet és az albán­ kor­mánynak meggyőződése, hogy az albán—görög kapcsolatok rendezése megfelel a két nép nemzeti érdekeinek és a bal­káni béke megerősödését szol­gálná. De az albán fél kényte­len megjegyezni, hogy a görög kormány ez ideig nem tanú­sított jóakaratot a kapcsolatok rendezésére. A két küldöttség kijelenti: a görög kormánykö­röknek az a szándéka, hogy­­ amerikai atom- és rakéta­­támaszpontokat létesítsenek görög területen, súlyosbítja a balkáni helyzetet és ez nem érdeke sem a görög, sem a szomszédos országok népeinek. A szovjet és az albán, kor­mány, amelyet aggaszt saját népének sorsa, természetesen nem hagyhatja figyelmen kí­vül a görög kormány effajta cselekedeteit. Hasonlóképpen emlékezik meg a nyilatkozat az olaszor­szági támaszpontokról. A kül­döttségek úgy vélik: ismét puskaporos hordóvá változtat­hatja a Balkánt, hogy az utób­bi időben egyes országok a bal­káni egyezmény felélesztésére törekednek, mások pedig meg­kísérlik az úgynevezett Földkö­zi-tengeri paktum összetákolá­­sát. A szovjet és az albán kor­mány úgy véli, hogy a Balkán­félsziget és az Adriai-tenger térségében élő népek érdekeit szolgálná, ha megteremtenék itt az atomfegyvermentes öve­zetet. Ha e térség országai nem engednék, hogy területükön atomtámaszpontokat építse­nek, ezzel jelentős mértékben előmozdítanák, hogy a Balkán, a béke és a nyugalom övezeté­vé váljék. E fontos kérdéshez járulna hozzá, ha összehívnák a román kormány javasolta értekezletet, hogy megvitassák a balkáni országok együttmű­ködésének időszerű kérdéseit. Figyelembe véve azt a tényt, hogy az imperialista körök nem hagynak fel a szocialista országok ellen irányuló hábo­rús előkészületekkel, a két kül­döttség hangsúlyozza a varsói védelmi szerződés fontosságát. A pártkapcsolatok A közös nyilatkozatnak a két párt kapcsolataival foglal­kozó része a nézetek teljes azonosságát szögezte le. Mind-­két küldöttség úgy véli, hogy a szocialista tábor és az egész nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységét el­sősorban a kommunista- és munkáspártoknak a marxiz­mus—leninizmus megingatha­tatlan elveire épült összefor­­rottsága biztosítja. Mindkét párt nagy jelentőséget tulajdo­nít ennek, s a jövőben is sok­oldalúan bővíti és erősíti kap­csolatait a többi testvérpárt­tal. A két párt képviselői meg­jegyezték, hogy az utóbbi idők eseményei teljesen alátámasz­tották a szocialista országok kommunista- és munkáspárt­jainak 1957 novemberi meg­állapítását, hogy a jelenlegi körülmények között a fő ve­szély, a revizionizmus, amely nemcsak a szocialista tábor biztonságát, hanem az egész, nemzetközi kommunista- és munkásmozgalmat is fenyege­ti. Az Albán Munkapárt képvi­selői úgy vélik, hogy az SZKP XXI. kongresszusának határo­zatai óriási jelentőségűek az Albán Munkapárt és az albán nép számára. A­­ Szovjetunió kommunista építése előmoz­dítja majd, hogy Albániában is gyorsabban építsék fel a szocializmust. A két párt­ képviselői meg­elégedéssel állapították meg, hogy a moszkvai értekezletnek a revizionizmust elítélő nyilat­kozatát minden testvérpárt egyhangúan helyeselte. A moszkvai értekezlet után min­den kommunista- és munkás­pártban végbement az erők konszolidációja, amelyet a kommunista­ mozgalom párat­lan egysége és összeforrottsága tanúsít ­Nagygy­űlés Tiranában A szovjet—albán tárgyalá­sok befejeztével az albán fő­városban szombat délután nagygyűlést tartottak. Elsőnek Enver Hodzsa beszélt és az Albán Népköztársaság nem­zet­közi kapcsolatairól kijelentet­te: " Az Albán Népköztársa­ság mindig nagy figyelemmel foglalkozott a szomszédaival fennálló kapcsolatokkal. Azon

Next