Magyar Nemzet, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-27 / 149. szám

Szombat, 1959. június 27., NAPLÓ Június 27 A grúziai állami képcsar­nokban pénteken megnyílt a magyar fotóművészeti kiállí­tás. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság által összeállított kiállításon körülbelül 200 mű­vészi fénykép látható, melye­ket már az első nap több mint kétezren néztek­­ meg. A Pest megyei dalosok II. találkozóját ma, szombaton és vasárnap Nagykőrösön és Ceg­léden tartják. A bécsi hangversenyélet nagy eseménye volt a Bartók Béla műveiből rendezett hangver­seny. A hegedűversenyt Je­­hudi Menuhin játszotta, a II. és a III. zongoraversenyt pe­dig Anda Géza adta elő. A hangverseny karmestere a svájci Ernest Bour volt.­­ O. B. Podgoreckaja szovjet filmrendező Mire­ Iliesu ro­mán filmrendezővel együtt színes dokumentációs filmet forgat, amelynek címe "Ro­mánia útjain". A film bemu­tatja a román nép által a fel­­szabadulás óta­­ elért eredmé­nyeket az iparban, a mező­­gazdaságban, a művészetben, a tudományban és a kultúrá­ban.© A zürichi Schauspielhaus pályázatának első díjjal ki­tüntetett drámáját »Az elve­szett fiú«-t ma este mutatják be. A szerző személyét csak a bemutató után hozzák nyilvá­nosságra.# A dunavecsei Petőfi Táj­múzeum értékes ajándékokat kapott Fábián Lajos Francia­­országban élő film­technikus­tól, aki negyven évvel ezelőtt Dunavecséről vándorolt ki Franciaországba. Az ismert műgyűjtő Morelly Gusztáv közel százéves Petőfi-illuszt­­rációit küldte ajándékba szü­lőfaluja múzeumának.­­ A Százados úti Művésztelep lakói és a Százados úti Ke­nyérgyár dolgozói szombaton, 27-én este Hét órakor munkás­művész baráti ' ’ találkozóra gyűlnek össze a Művésztelep kertjében.­­ Két évvel ezelőtt, holtap után Lenin-díjjal tüntették ki Mu­­sza Dzsalil tatár írót, akit a fasiszták gyilkoltak meg a noabiti börtönben. Musza­dzsalil életéről operát írt N. Zsiganov tatár szerző. Zsiga­­nov operáját péntek este be­mutatták a moszkvai Nagy Színház kamaraszínházában.­­ A münsteri egyetem diákjai a Handel-év tiszteletére hang­versenyt rendeztek, amelyen előadták azt a Mária-kantátát is, amelyet Róma Városa 1708- ban rendelt a mestertől annak emlékére, hogy egy évvel az­előtt a város megmenekült egy pusztító földrengéstől. A Vas megyei néprajzi munkaközösség nyolc vasi "■mesefa" érdekes, régi meséit gyűjtötte csokorba. A csá­­kánydoroszlói Farkas József­nek és az uraiújfalusi Nagy István bácsinak, a népművé­szet mesterének meséit jól is­merik a dunántúli gyerekek. A nyolc mesemondó eddig többszöz történettel gazdagí­totta a mesetárat.­­ A New York City Operaház ciklust rendezett amerikai ze­neszerzők műveiből, melynek során öt új operát mutat­tak be. * A francia könyvpiacon "Üsz­kös seb" címmel algériai fiata­lok tanúval­llomásait ismertető kötet jelent meg. A­ múlt év decemberében Franciaország­ban letartóztatott arab diákok elmondják a kötet lapjain, ho­gyan kínvallatták őket. A kiadó előszó helyett részlete­ket idéz Michelet igazságügy­miniszter beszédéből, amely­ben a degaulleista miniszter elítélte a kínvallatást, mint "a náci fekély maradványát". S Moszkvában megjelent az »Amerika népei« című monog­ráfia első kötete, amely a "Vi­lág népei" című etnográfiai sorozat egyik része. — A Veszprémi Nehézvegy­ipari Kutató Intézet munka­társai péntek délelőtt a veszp­rémi színházban emlékeztek meg az intézet tízéves fenn­állásáról. Halásznadrág 90,— Ft Kézzel festett habse­lyem blúz 80,—Ft Így esett Dublacra a választás, hogy az oradouri gyászünnepségen "reprezen­tálja" a környék népét, az ellenállókat,, azokat, akik szenvedtek és áldozatokat hoztak Franciaországért és a szabadsá­gért ... Igen, Dublac, aki az egyházi méltóságok bizalmát élvezi, s aki a mó­dos polgárok közül való, nem a felfor­gató, szélsőséges elemek közül, akinek semmi köze a kommunistákhoz, a leg­alkalmasabb, hogy a hivatalos Francia­­ország, a polgári biztonság nevében áll­jon a nép elé ezen az inkább kínos, mint kívánatos ünnepségen, ha már meg kell lenni. Mert azt valóban nem lehet eltűrni, hogy a forradalmi elemek ki­sajátítsák Oradourt__ Még csak az kéne, úgyis elég baj, hogy a nép ben­nük látja az ellenállás hőseit, csak­ azért, mert akadtak közöttük néhányan, akik készek voltak fejjel a falnak menni... Persze, a nép mindig inkább hajlik a vakmerő szeleburdiak, mint a józan és meggondolt polgárok felé, akik a meg­szállás nehéz éveiben a "nemzeti szol­gálat" népszerűtlen feladatait vállal­ták, és ahol kellett, együttműködtek a németekkel, hogy mentsék, ami ment­hető ... Dehát még nem jött el az ideje a józan mérlegelésnek, az igazi nemzeti érdemek elismertetésének, a népben még lángol a harag és az emlékezés s ezzel bizony számolni kell... Nem, sem­miesetre sem lehet megengedni, hogy Oradour sur Vayres polgármestere le­­gyen­ az ellenállók egyetlen szónoka, ez a veszedelmes ember, akire esküszik a környék népe, mert segítette a magun­­kat... — Hát erről van szó, Dublac úr... — mondta a prefektus, az egyre kínosab­ban feszengő Dublacnak. — Hazafias szolgálatot kérünk Öntől. Igen, igen ... megint az ön segítségét kéri Francia­­ország ... S biztosíthatom, hogy a kor­mány hálája és elismerése nem fog el­maradni ... — s mosolyogva fordult a bőrfotelekben terpeszkedő urak felé. — Azt hiszem, szabad elárulnom ezzel kap­csolatban egy hivatalos titkot is. Fel­terjesztettük önt a becsületrendre. Dublac szédült. Ünnepi szónok Ora­­dourban ... Becsületrend... Francia­­ország hálája ... S nem börtön, nem megaláztatás, nem kiközösítés a tisztes­séges emberek világából... Micsoda gúnyos játéka a sorsnak, vagy ... vagy annak a világnak a törvénye, amelyben minden jutalom a hitványságé? Annak a rendszernek a logikája, amelyre fel­épül ez az egész romlott, korhadt, pénz­éhes világ ... Dublac szeretett volna harsányan felkacagni s úgy nézett az előtte álló prefektusra, hogy az zavar­ba jött és elfordította a fejét. Mit szól­na ez a barom — gondolta Dublac —, ha a szemétre mondanám, hogy a leg­jobbat választották ünnepi szónoknak, hiszen én árultam el Oradourt... s nem én tehetek róla, hogy az igazi ellenállási központot a németelv összetévesztették egy másik Oradourral... De nem szólt egy szót sem. Hanem, amikor eltávozott a prefektúráról, mint­ha kicserélték volna. Szemeiben a fé­lelem helyett most valami cinkos mo­soly fény­e villózott. Betért az első kocs­mába, megivott két pohár ürmöst, gyor­san egymásután hajtotta fel a két po­hár italt és a visszajáró pénzt otthagyta a bárpulton, ami még soha életében nem esett meg vele. Amikor hazafelé igyekvőben az autó- Paál Ferenc. FÜST ÉS UR10 (12) busz átrobogott Rochechouarton, Dub­lacnak eszébe jutott a »Chez Fleury". A város határában kiszállt és gyalog sétált Fleury kocsmájáig. A kocsma meglehetősen néptelen volt ebben az órában, csak a bárpult előtt álldogál­tak néhányan. Dublac leült a sarokasz­talhoz az ablak elé. Fleury egyik lánya szolgálta ki s Dublac kedvtelve nézte a lány piros arcát, gömbölyű, meztelen karját. — Itthon van a gazda? — kérdezte vidáman. — Szólok apámnak... — felelte a lány és elsietett.­­ Fleury nemsokára megjelent, letett egy kancsó vörösbort Dublac elé. Ke­zeltek. — Fogadja részvétemet, Dublac úr ... — mondta szomorú arccal Fleury. — Nem volt alkalmam azóta... Ne vegye rossznéven, de látszik, hogy megviselte a gyász ... Hát bizony, alaposan kiju­tott mindnyájunknak. Dublac felett elszálltak a résztvevő szavak, egész mással volt ő most elfog­lalva. — Tiszteljen meg, Fleury mester ... — és hellyel kínálta a kocsmárost. Fleury leült Dublac mellé. Csendesen boroztak. — Furcsa az élet... — mondta Dub­lac és arcán megjelent egy kis mosoly, sunyi, félszeg mosoly, igazán nem lehe­tett tudni, hogy mire gondol. — Bizony, elég furcsa... — felelte csendesen Fleury. Dublac rátette a kezét Fleury karjára és közel hajolt hozzá: — Emlékszik még, Fleury mester, amikor most egy éve itt jártunk magánál? Ki hitte volna, hogy mi minden jön ki abból a beszélgetés­ből ... De aztán elhallgatott. Elgondolkozva nézett ki az ablakon, m­ajd gyorsan fel­hajtott egy pohár bort. — Most jövök Limogesből a prefektú­ráról ... Tudja mit akarnak tőlem? Hogy én legyek az oradouri gyászünnep szónoka. Tudja, a fiam miatt... Meg aztán, hitbuzgó embert akarnak, nem afféle kommunistát... Fleury nem felel, csak hallgatja Dub­­lacot, akinek megoldódott a nyelve. Fe­cseg, nevetgél, kérkedik, valósággal fi­cánkolnak a gondolatai, mintha a hosz­­szú szorongás kötelékei alól szabadul­tak volna... — Mit szól, Fleury mester a megtisz­teltetéshez, ami­ért? Meg aztán, azt is elárulták­ nekem, hogy felterjesztenek a becsületrendre ... Hátha nem is az én érdemem, de azért az én vérem volt a gyerek, az én nevelésem ... Gondolom, jogom van hozzá... Na nem? — Hát biztosan ... miért ne? — fele­li csendesen Fleury. Most csörren az ajtó, Kleury feláll, kimegy a söntésbe, megnézi ki­jött. Dublac egyedül marad a gondolataival. Jogom van hozzá... — gondolja és el­mosolyodik, de mosolya nem vidám, in­kább eszelős, gonosz mosoly, mint va­lami lappangó tébolynak a visszfénye. Kint már ereszkedik a szürkület, a kocsmában félhomály, alig ismeri meg azt a magas, szikár férfit, aki most kö­zeledik az asztalához Fleury oldalán. Csak, amikor már itt áll előtte, ismeri fel: a vörös Róbert, Oradour-sur-Vay­­res polgármestere. Dublacból egyszer­re elszáll a mámor, a furcsa gonosz kis mosoly megfagy az ajkán, szemeiben megint felcsap a rémület lángja s úgy tekint az előtte álló Robertre, mintha kísértetét látná. — Jó estét, Dublac... — mondja Ró­bert és széket kanyarít az asztalhoz. — Megengedi? Hozzon nekem is egy kis bort, Fleury úr... — Tessék... — dadogja Dublac. — Hallom, hogy maga lesz az ora­douri gyászünnepség hivatalos szónoka — mondja csendes hangon Róbert. Dublac nem felel, csak riadtan bámul az előtte ülő arcába. — Hát, igen... — folytatja Róbert —, mi tagadás, jól választottak. Oko­sabban nem is választhattak volna, a maguk ízlése és becsülete szerint... Igaz-e? Fleury megjött a borral, tölt és ő is letelepszik az asztal mellé. — Egészségére, Dublac úr... — nyújtja Róbert poharát Dublac felé. — Meg a becsületrendre! Mert hallom, ez­zel is megtisztelik ... Nagyon jól van ez így. Ez az igazság. Vagy maga nem így érzi? Dublac kezében reszket a pohár. — Én nem kértem... — mondja alig hallható hangon. — Na, persze, hogy nem... De hát ők tudják, hogy kinek mi jár... Róbert felhörpintette a borát, a po­hár koppanva került vissza az asztalra, a nagy, csontos ököl s a kusza, vörös szőrökkel borított csukló ott feküdt most az asztalon. Dublac tekintete rá­tapadt erre a kézre, úgy érezte, hogy a a kéz lassan felemelkedik és a kemény, csontos ujjak ráfonódnak a torkára ... Arca elkékült, mintha valóban fojto­gatnák. — Valami baja van, Dublac úr? — kérdezte Fleury. Dublac nem felelt, csak bámult ré­mülten Róbert nagy, csontos öklére s aztán nehézkesen felemelkedett és ki­­támolygott a kocsmából. — Mi ütött ebbe? — kérdezte Fleury. — Talán megártott neki a bors, vagy a váratlan dicsőség... — felelte csendesen Róbert. —■■ A fene érti ezt... Itthagyta a ka­lapját is... — mondta fejcsóválva Fleury. — Biztosan sietős volt neki... — fe­lelte Róbert.­­ — Mintha magától ijedt volna meg... — Tőlem? — Igen... Mielőtt maga idejött, olyan Vidáman fecsegett összevissza, hogy még csodálkoztam is, mennyire másképp viselkedik, mint ahogy el­képzeltem. Tudja, hogy azt beszélték róla, búskomor lett a fia halála óta... Lehet, hogy ez a váratlan tisztesség szédítette meg ennyire. Becsületrend, meg mifene? Talán nem is mondott igazat, csak képzelődik... Róbert cigarettát sodort s úgy lát­szott, egész figyelmét leköti a cigaretta­sodrás. Megnyálazta a papírt, gondosan letépte a kiálló dohányszálakat s csak amikor rágyújtott, szólalt meg: — Nem képzelődik... (Folytatása következik) Magyar Nemzet SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Operaház: Sába királynője (N- bérlet 10.) (7) — Nemzeti Színház: Peer Gynt (fél 7) — Katona Jó­zsef Színház: Warrenné mestersé­ge (7) — Néphadsereg színháza: Pesti emberek (7) — Madách Szín­ház: Az ördög cimborája (7) — Madách Kamara Színház: Száz nap házasság (7) — Petőfi Szín­ház: Nincs előadás — Jókai Szín­ház: A teremtés koronája (8) — Vörösmarty Színpad (a Margit­szigeten): Érdekházasság (A Jó­zsef Attila Színház vendégjátéka) (8) — Operettszínház: Nyugtalan boldogság (7) —■• Blaha Lujza Szín­ház: Bástyasétány 77 (7) — Vidám Színpad: Pest — az Pest! (fél 8)­­— Kis Színpad: Helénke boldog (7) — Fővárosi Nagycirkusz: "Akiknek a világ tapsolt" (du. 4 és este 8) — Jégszínház: "Ujjé, a Ligetben ...« (du. 4 és este fél 8) — Kulich Gyula Szabadtéri Szín­pad. (Telefon: 340—159). Humor a javából (8). — A balatonfüredi sétányon százévi szünet után, péntek délután ismét állandó zenekar hangszerein szólaltak meg a világ legnagyobb zeneszerzői­nek művei. Megkezdődött a kecskeméti barack-export A Kecskemét-vidéki barac­kot az idén is nagyon keresik a külföldi piacokon. Jó a ter­més: az előzetes számítások szerint 800 vagon, "híres gyü­mölcsöt" szállítanak külföld­re. Az első exportszállítmányt pénteken útnak indították Bécs felé. Ezt követően Olasz­országon kívül, valamennyi európai államba küldenek kecskeméti barackot. *­­ Felhívjuk a vásárlók figyelmét, hogy szombat délután 17 óráig az alábbi iparcikk boltok tartanak nyitva: SZIVÁRVÁNY RUHÁZATI ÁRUHÁZ BOLT BÖLTEX CIPOBOLT KERAVILL H., Mártírok útja m„ Flórián tér 10. V., Kígyó u. 4—6. vn., Rákóczi út 60. V., Kossuth Lajos 31 33' VI-’ L­enin krt. 70. vi„ Lenin krt. 62. XXI., Rákóczi Fe- U- S'­V., Kossuth Lajos VII., Rákóczi út 62. renc u. 15. v-­ Szt- István krt. utca 26. Vm­­mkóczi út 27. ír vk x Rákóczi út 57/b. XXI., Rákóczi Fe-X. , Körösi Csom­a 57/b. út 2 renc u. 105. Vin., Rákóczi út­­. .. .....................................—■■■■ ' ■ ............ XI. , Bartók Béla 73. út 36-38. vm., Rákóczi út VAS- ÉS EDÉNYBOLT XXiI., Marx tér 4. 13. XIX. , Vöröshadse- XV., Pestújhelyi v., Szt. István krt. 15. reg útja 109.­­ út 30.­­ vm., Rákóczi út 59 XX. , Kossuth La- XXI., Rákóczi Fe­jős u. 40. Jenc u. 91. JL Horgászat TASS, kifü­rkészhetegen víz-, nád-, erdő­­rengetegével, valóban egyike a magyar táj legszebb alakulatai­nak. Csodálatos, hogy amíg Bu­dapesttől északra a termé­szet rajongói vasárnaponként szinte ellepik a Dunát, ezt a vidéket, általában a 60 ki­lométeres Csepel-szigetet átölelő, helyenként festői szépségű két Duna-ágat jóformán csak a hor­gászok látogatják. Igaz, hogy a soroksári Duna-ág voltaképpen zárt horgászbiroda­lom. Fontosabb hadi erősségei a BSE-, Nentun-, Postás-tanya, a szigetszentm­ártoni Ganz-fellegvár, a Kerekzátony, az Angyali-sziget, fővárosa pedig Tass, a magyar hallesők Mekkája. A Csepel-sziget déli csúcsán újabb két szigetecske tagolja a Duna-ágat. Ezek közül a kisebbi­ken, a Rózsa-szigeten épült fel az Intéző Bizottság tanyája. 40—50 ember talál itt szállást, vízijármű­veket, pompás horgászállásokat — mégpedig ingyenesen! Aki kivál­totta éves horgászengedélyét, al­kalmas időben megkaphatja egye­sületétől a tassi beutalás. Nincs más korlátozás, mint a tanya be­fogadóképessége. A tassi vízi paradicsomban az­tán megtalálhatják helyüket min­den szekta követői, a csendes el­mélkedésre hajlamos pontyászok­tól a ragadozók híveiig. Horgász­hatnak kedvükre :­ gyorsfolyású Nagy-Dunán vagy állóvízben, ná­dasban, zúgóban, partról, ladik­ból, stégről, a hatalmas erdők, barátságos öblök, nádtükrök labi­rintusában. Horgász-kötelességének is érzi szinte mindenki, hogy évenként legalább egyszer elzarándokoljon Tassra. Elismerés illeti a szövet­séget és a Duna-ági egyesületeket, amelyek közös, vállvetett munká­val előbb felépítették, majd az 1955-ös árvíz után újjáépítették az 50 000 főt számláló horgásztársa­dalom számára ezt az eszményi üdülő- és sporthelyet. RÖVIDEN. — Női rekord! Ba­logh Mária sporttársnőnk a bala­tonfüredi sétányon sok izgalom közepette egy 8,5 kilós tükörpon­tyot szákott. A nagy szakértelem­mel végzett fárasztásnak sok száz tanúja volt. Hősnőnk másnap egy 4 kilós példánnyal tetézte sikerét. —­­ Neptun-vízről nyomtalanul eltűnt a süllő. Csak retúrponty akad, de az aztán százával. — A MAGYAR HORGÁSZ legutóbbi száma a Deutscher Anglersport hírét idézi: eszerint, ha az elekt­romos halászatot általánossá ten­nék, könnyen megtörténhetne, hogy 8—10 cm-es halakra, mint szép zsákmányra tekintenénk. — Legutóbb megírtuk, hogy az óbu­dai Duna-parton jónéhány orv­horgászt értek tetten. Most sorra rendőrbíró elé kerülnek. Tekin­télyes pénzbírsággal, felszerelésük elkobzásával büntetik őket, ezen­felül 3 évig engedélyt sem vált­hatnak ki. 100 forintért megsze­rezhették volna az egész évre ér­vényes engedélyt. Vagy a lopott gyümölcsnek jobb az íze? — Svájc­ban itt n­agy gondot okoz a víz é­s szennyezés. K Öltén iparváros mel­lett annyi lúgos szennyvizet bo­csátottak az Aareba, hogy közel 60 kilométeres szakaszon kipusz­tultak a halak. Most egész sor port akasztottak a vizeket mér­gező gyárak nyakába. Gáspár Ervin Az OLVASÓ írja — a szerkesztőség válaszol Ki fordította először Brechtet ? Legyen szabad hozzászólnom Hont Ferenc: "A költő és a színház" című május 6-i cikké­hez, amely szerint: "Brecht szavait tehát Magyarországon először könyvben és színpadon Radnóti Miklós tolmácsolta." Anélkül, hogy Radnóti élet­művét csorbítani akarnám, helyre kell igazítanom Hont Ferenc tárgyi tévedését. Már 1927-től kezdve állan­dóan fordítottam a weimari Németországban működő bal­oldali haladó és kommunista írók és költők műveit. Bertolt Brechtnek: "A zsákoló balla­dája" című műve az én fordí­tásomban a Vándor-kór­us nagysikerű száma volt. Gorkij regényének, "Az anyám­nak Brecht által dramatizált válto­zatát ugyancsak az én fordítá­somban adta 1932-ben az új­pesti Munkáskultúr-gárda. 1931/32-ben lefordítottam ré­szükre "A kivétel és a szabály" című tanító­ darabot is. Meg kell tehát állapítanom, hogy Brecht szavait Magyarorszá­gon először én tolmácsoltam. Szegő István, Budapest, XIII., Pozsonyi út 33/a. I. 4.­­* Szegő István elvtársnak, Budapest. Kedves Szegő Elvtárs! A Magyar Nemzet át­küldte hoz­zám helyreigazító leveledet. Készséggel elismerem, hogy én tévedtem, amikor úgy tudtam, hogy szegény Radnóti fordí­tott először Brecht-színdara­­bot. Nagyon sajnálom, hogy nyilatkozatomba ez így került bele. Szeretettel üdvözöl: Hont Ferenc

Next