Magyar Nemzet, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-08 / 6. szám

Péntek, 196­0. január 3., Magyar Nemzet GÉPÉSZMÉR­NÖK A KOMBÁJN NYERGESEN Milyen új gépeket terveznek és gyártanak a mezőgazdasági nagyüzemeknek Tíz évvel ezelőtt, az első mezőgazdasági termelőszövet­kezetek szervezése idején kezd­te meg működését a Központi Mezőgépszerkesztő Iroda azzal a célkitűzéssel, hogy a szocia­lista mezőgazdasági üzemek részére nagy teljesítményű, korszerű gépeket tervezzen. Ez az iroda 1957 elején Mezőgép­fejlesztési Intézetté alakult és munkaköre tovább szélesedett. Mákos József igazgatóval és Vodnyánszky Rudolffal, a Me­­zőgépfejlesztési Intézet főmér­nökével beszélgettünk a mező­­gazdasági géptervezés tízéves eredményeiről és fejlődéséről, az intézet terveiről.­­ A fejlődő nagyüzemi mezőgazdaság tíz évvel ezelőtt parancsolólag írta elő szá­munkra a legnagyobb területen termelt gabonafélék betakarí­tását biztosító gépek tervezé­sét, így került sor 1950-ben a KA-jelű kévekötő aratógép és a szovjet alaptípusból kialakí­tott AC—400 aratócséplőgép megtervezésére és legyártásá­ra az EMAG-ban. A Szovjet­unió után a baráti államok kö­zül, a magyar szakemberek ismerték fel elsőnek a gabona­­kombájnok jelentőségét. Saját kísérleteik alapján szerzett ta­pasztalatok figyelembevételé­vel a gépet évről évre to­vább fejlesztették, és ma nem­csak a népi demokratikus or­szágok között, hanem világvi­szonylatban is jelentős helyet foglal el. Az EMAG-kombájnok korszerűségét mutatja, hogy ma már 8 országba exportál­ják. Teljesítménye 20—30-szo­­rosa a kézi erővel végzett ara­tásnak. Ért-e az aratáshoz a pesti ember ? Az elmúlt nyáron a Mező­gépfejlesztési Intézet mérnö­keinek tervei alapján az EMAG dolgozói 2 teljesen új típusú gabonakombájnt gyár­tottak. Az új gépeket a Nagy­­szentjánosi Állami Gazdaság­ban próbálták ki, és a tovább fejlesztett gépekkel együtt ösz­­szesen 610 holdat arattak le az intézet mérnökei meg az EMAG műszaki dolgozói a kí­sérlet alkalmával. — Mérnökök és gyári mű­szakiak ülnek a kombájn nyer­gében? A szokatlan hírt nem szíve­sen fogadták a nagyszentjá­­nosiak. Joggal, hiszen tudott dolog, hogy a pestiek általá­ban nem értenek az aratáshoz. A vendéglátók szorongva les­ték az első gépmeneteket, vajon hogyan teszik tönkre a dús kalászú termést. Azután meggyőződtek: nincsen baj, a mérnökök, műszakiak jól bán­nak a gépekkel, sőt értik az aratást is. A nagyszentjánosiak és a pestiek végül barátokként váltak el. »Jöjjenek el jövőre is« — ezzel búcsúztak a ven­déglátók. A Mezőgépfejlesztési Inté­zet mérnökei nem­»mímelik« a gyakorlati munkát, hanem ér­tenek is hozzá. Alapelv az in­tézetben: az egyetemről kike­rült fiatal, kezdő mérnökök az első években ismerjék meg a munkát minden részletében a tervezéstől a kivitelig, sőt ki­próbálásig. Terveznek, de ki­járnak az üzemekbe, megis­merkednek a gyártástechno­lógiával, részt vesznek a szere­lésben és ha az­ új gép elké­szült, a vidéki kísérleteknél is ott vannak. Az állami gaz­daságokban, termelőszövetke­zetekben a mezőgazdasági munkaviszonyok, az időjárás, a terményjellemzők, a föld dol­gozói révén sokoldalú tapasz­talatokra, ismeretekre tesznek szert. Látják saját tervezésű gépeiket működés közben. Ja­vításokat, módosításokat esz­közölnek, új gondolatokra jönnek rá. A hibákat kijavít­hatják menet közben. Külföldi érdeklődés — Milyen új gépeket tervez­nek a szocialista mezőgazda­­sági nagyüzemeknek?­­ — Az UMA — univerzális mezőgazdasági alváz — kísér­letei sikeresen folytak a nyá­ron és jó tapasztalatokat sze­reztünk. Az egyetlen probléma a legalább 22 lóerő teljesít­ményű diesel-motor beszer­zése és sorozatgyártása. Erre a Kismotor- és Gépgyár kapott megbízást. Nagyon várjuk az új motorokat. Az UMÁ-t, ezt a sokoldalú gépet a mezőgaz­daságban 200 napon át lehet foglalkoztatni szállítástól a be­takarításig, különböző gépeket lehet rászerelni. Nemcsak­ a hazai, hanem a csehszlovák és jugoszláv szak­emberek is nagy fantáziát látnak a KB—1 — kukorica betakarító, egysoros —gépben. Univerzális traktorra szerel­hető, a súlya mindössze 720 kiló. A csehszlovákok Zetor traktorából hazánkban és vi­lágszerte hatalmas mennyiség található, és erre a gépre rövid idő alatt rászerelhető a KB—1. Teljesítménye 10 óra alatt 3,5 katasztrális hold. A KB—1 a kukoricaszárat le­vágja, a szárról letöri a csövet, a szárat pedig felsilózza. A gépet sikeresen próbálták ki az ősszel és sorozatgyártása az idén kezdődik a Szállítóbe­rendezések Gyárában. Érdekes történetet tudtunk meg erről a gépről. A kísérle­tek során olyan táblába állí­tották, ahol a kukoricát már kézzel letörték. A KB—1 azon­ban »nem hagyta magát", egy holdon még több mint 100 kiló kukoricát tört le. A gép jelentősége többolda­lú. A hazánkban eddig kézzel végzett kukorica­­­betakarí­tást rendkívül gyorsan, ered­ményesen oldja meg, 18 ember munkáját végzi el. Hazánkban a kukorica vetésterülete több mint 2 millió katasztrális hold és az elkövetkező években még nagyobb lesz. A KB—1-re te­hát nagy feladatok várnak a kukorica betakarításánál. Nagy előnye, hogy a szemveszteség minimális. A KB—1 iránt fran­cia és olasz szakemberek is érdeklődnek. A Mezőgépfejlesztési Intézet mérnökei nagy súlyt helyez­nek az anyagtakarékosságra, a nevek súlyának csökkenté­sére, az üzembiztonság növe­lésére, a gének kezelésének egyszerűsítésére és a gépi munkánál előálló szemveszte­ségek minél nagyobb mértékű csökkentésére. Az intézet mun­katársait a Kohó- és Gépipari Minisztérium mezőgépipari igazgatósága alá tartozó gyá­rak dolgozói tevékenyen segí­tették ezekben a célkitűzések­ben. Kisebb súlyú, nagyobb teljesítményű A Mosonmagyaróvári Mező­­gazdasági Gépgyárban előállí­tott UFE jelű kétvasú eke sú­lya 166 kilogramm, a hasonló típusú ekéd­ közül világviszony­latban ez a legkönnyebb. Az FE—3 jelű eke 280 kilogram­mos súlyával ugyancsak a leg­könnyebb ekék közé tartozik, emellett azonban alkalmazásá­val körülbelül 15 százalékkal nagyobb terület­ teljesítmény mellett. 15 százalékos üzem­anyag-csökkenés érhető el. Az UTV—24 jelű vetőgép súlya 520 kiló, az eddig gyártott 32 soros gép 980 kilogrammos sú­lyával szemben. Emellett az UTV—24 kezelése egyszerűbb és gyorsvetésre is felhasznál­ható. A Makói Mezőgazdasági Gépgyárban előállított FKV 86 jelű kukorica négyzetbe vető­gép súlya kb. 600 kiló lesz, az eddig gyártott külföldi 760 kg-os és a hazai 980 kg-os gépekhez viszonyítva igen könnyű. Az EMAG-ban gyártott ZSMB jelű aratócséplőgép nagy teljesítményével, szép formájával, kis veszteségeivel és könnyű kezelhetőségével nemcsak a hazai, hanem az exportigényeket is messzeme­nően ki tudja elégíteni. Sok fejtöréssel, vesződség­­gel jár egy új mezőgazdasági gép tervezése, előállítása, ki­próbálása, minősítése és soro­zatgyártása. Sok idő telik el, gyakran három év is, amíg a rajzasztalról lekerült terv alapján a gép kifogástalanul működik. A Mezőgépfejlesztési Intézet dolgozói nem sajnálják a fáradságot, hogy minél na­­nygyobb teljesítményű, minél korszerűbb és a világszínvona­lat elérő gépeket tervezzenek és próbáljanak ki. Munkájuk­kal hathatósan segítik a szocia­lista mezőgazdaságot, növelik hazánk exportját. Tíz évvel ez­előtt mezőgazdasági gépexport­ról elvétve hallottunk, ma a hazai gyárakban előállított mezőgazdasági gének 55 száza­lékát külföld vásárolja meg. Vig István Január 31-ig kell befizetni a gépjárműszavatossági biztosítást 1959. július 1-től kormány­rendelet alapján kötelező min­den belföldi rendszámmal ellá­tott személyi és szövetkezeti tulajdonban levő gépjárműre a gépjárműszavatossági biztosí­tás. A kormányrendelet értel­mében a biztosítás díját egy összegben, 1960. január 31-ig kell befizetni. A díj befizeté­sének igazolására szolgáló pos­tai elismervényszelvényt az üzembentartó köteles magánál tartani, s azt a közlekedésren­dészeti szervek felszólítására felmutatni. A ,,második műszak“ szolgálatában Elkészültek az első háztartási szárítógépek Mindjobban elterjed a leg­nehezebb háztartási munka, a mosás gépesítése. Ennek a munkának kiegészítő része, a mosott ruhák szárítása azon­ban még mindig sok kényel­metlenséggel, időveszteséggel járó feladat. Az Építésügyi Minisztérium és a fővárosi tanács a múlt év őszén pályázatot írt ki a lakóépületekben felszerelhe­tő szárítóberendezések ter­veire. Az az elgondolás ugyan­is, hogy az ötéves terv során épülő új lakóházakat, vala­mint a központi fűtéssel ren­delkező régi lakóházakat a mosókonyhák mellett szárító­­helyiséggel és szárítóberende­zéssel látják el. . A pályázat feltételei szerint olyan beren­dezést kellett szerkeszteni, amely gázzal, vagy elektromos árammal tartható üzemben, s óránként 4 kilogramm­ ruha szárítására alkalmas. A terve­zőknek törekedniük kellett minél egyszerűbben kezelhe­tő, olcsón előállítható, a ruha­­neműek legnagyobb mértékű kímélésével gazdaságosan üzemeltethető szárítóberende­zés szerkesztésére. Az Épí­tésügyi Minisztérium és a fő­városi tanács összesen 56 000 forint pályadíjat tűzött ki a legjobb szerkezetek díjazására és jutalmazására. A pályázat iránt a gépész­mérnökök és technikusok kö­rében igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. A kitűzött ha­táridőig 34 pályamű érkezett be az Építésügyi Minisztérium­ba. A bírálóbizottság a javasolt szerkezetek és rajzok áttanul­mányozása után a pályázatot eredményesnek, az ott felme­rült javaslatokat értékeseknek minősítette. Bár az első díjat nem adták ki, két pályaművet részesítettek második díjban. Ezek szerzői: Szalai József és Nagy János, illetve Beöthy András. A Szalai—Nagy-féle javas­lat gázüzemű, tumbler rend­szerű szárítókészülékkel oldja meg a kitűzött feladatot. A forgódobba helyezett ruhát a dob perforált palástján áram­ló gázzal melegített levegő egy óra alatt szárítja meg. A Beö­­thy-féle javaslat újszerű elgon­dolásban hőszivattyúval hajt­ja végre a szárítás folyama­tát. Az Építésügyi Miniszté­rium, a Gázművek, az Orszá­gos Villamosenergia Felügyelet a pályázaton legjobbnak­ bi­zonyult berendezések minta­darabjait elkészítteti és pró­baképpen felállíttatja. Az óbu­dai kísérleti lakótelep egyes épületeit is felszerelik ilyen szárítóberendezéssel. Egyes prototípusokat bemutatnak a májusban megnyíló Budapesti Ipari Vásáron is. G. J. Szalai József és Nagy János mérnökök díjnyertes gázüze­mű szárítóberendezésének tervrajza TOTÓZZÉK MINDEN HÉTEN! Havonta négy utazást sorsolnak a TOTÓN! 5 Szilveszter éjszakáján, amikor már kigyönyörköd­tük magunkat a televízió műsorában, megittuk az új évtizedet köszöntő bort, — valaki azt javasolta, hogy játsszunk telefonkönyvet. A játék egyszerű — valaki mond egy — a telefon­könyvben biztosan szereplő — nevet és azt egy perc alatt ki kell keresni. Aki nem találja meg, zálogot ad. Kezdjük. . »Mézes Mackó.« Az első vállalkozó,­­ egy villamossági üzem mérnöke fölényes mosollyal fogta a telefonkönyvet. Mi pedig az óra másodperc-mutatóját figyeltük. Tíz másodperc alatt fellapozta a könyvben a Mezekt—Mikolik oldalt és nézte a mézeseket. Mézes Ferenc, Mézes Imréné ... Mézeskalács Cukrászda ... Meznerics ... Megnézte még egyszer. Ejnye, ejnye, hová lett a mackó. Sebaj, lássuk a Vendéglátóipart. Eltelt harminc másodperc. No, végre. Megvan a Ven­déglátóipari Tröszt köz­ponti irodája, sőt, megvan­nak a Vendéglátóipari Vál­lalatok is. Első kerület, ti­zenkettedik kerület, gyere­kek, ki tudja, melyik kerü­letben van a Mézes Mackó? Az ötödikben. Hát akkor nézzük az ötödik kerületi vállalatot. Bércsoport... nem az, SZTK segédhiva­tal ... ez se jó... megvan. Éttermek és vendéglők... Alföldi... Csendes ... Pil­vax ... Luxor... Letelt az egy perc, zálogot ad. A mérnök helyét most egy szemüveges számtan­tanár foglalta el. Ő az ötö­dik kerületi cukrászdák és eszpresszók listáját futotta végig, ugyancsak a »Ven­déglátóiparig címszó alatt. Megtalálta a Bonbont, a Dunakorzót, a Mókust, Mig­nont, Marokkót, Nárciszt, Orgonát, Paradizót, csak a Mézes Mackót nem. Eltelt harmincöt másodperc. Biz­tonság okából végignézte a hatodik kerületi vendég­lőket, éttermeket, eszpresz­­szókat, cukrászdákat, fala­tozókat, sörözőket és ital­boltokat is. A Mézes Mackó eltűnt. A perc letelt. Zálog. A harmadik vállalkozó­k foglalkozására nézve vál­lalati adminisztrátor és módszeres elme. Elővett egy papírt és ceruzát és gyorsan felírta: pótlás . . . országos ... budapesti . . . büfévállalat. Vagyis, elő­ször meg kell nézni, hátha a Mézes Mackó utólag ka­pott telefont és nem a ren­des névsorban található, hanem a pótlásban. Azután meg kell nézni, hátha »Or­szágos Vendéglát­óipari Vál­lalata címszónál, hátha »­Budapesti« vállalatnál, vé­gül pedig esetleg »büfé­« címszónál található. Megnézte a pótlást. Volt ott Merza Márton, Mérték­utáni Szabóság, Mezei Já­nos és két minisztérium — Mézes Mackó nem volt. Országos címszónál találta­tott Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet, Or­szágos Cirkusz Vállalat, Gyógynövény és Selyem­­gubóforgalmi Szövetkezet, sőt, Országos Idegenforgal­mi Szálloda és Étterem Vállalat címszónál igenis voltak eszpresszók is, mint például Művész Cukrászda, Vörösmarty Cukrászda és Aeró Eszpresszó — de Mé­zes Mackó nem volt. Mézes Mackó természete­sen nem volt »budapesti« címszónál, és nem volt Büfé Vállalatnál sem, mert Büfé címszó egyáltalán nem volt a telefonkönyvben. Akkor megnéztük Mackó címszónál is, ahol volt Maczkó Imre, Maczkó Mag­dolna doktor és egy Mackó Játékbolt is, de amellé oda volt írva, hogy lásd Fővá­rosi Bútor, Hangszer és Sportszer Kiskereskedelmi Vállalatnál. Most már mindenki ke­reste a mackót és mindenki zálogot adott. Hajnalra megtudtuk, hogy a Rezeda Eszpresszóval kivételeznek, mert az — minden józan számítás és megfontolás el­lenére — az R betűnél ta­lálható, egyszerűen mint Rezeda, Réz Pál és Rezek Ödön között. Ezenkívül megtudtuk, hogy a Kos­suth Lajos utcai jersey­­ruha boltot a »Kötszövő­­ipari Mintázó Üzemnél« kell keresni — minden más ruhaboltot »■Ruházati Bolt Kiskereskedelmi Vállalat­­nál« —, megtudtuk ezenkí­vül, hogy a cukorkaüzletek találhatók Közért­nél, Cse­­megé­nél, Cukrászipari Vál­­lalat­nál (hogy melyiket miért, hol, ezt persze nem lehet kitalálni), — a Rá­­kóczi-út hatvannyolc szám alatti cukorka üzlet például sehol sem szerepel... To­vábbá megtudtuk, hogy a Rókus kórházat a Kórhá­zak oldalán, Pest megyei tanács Semmelweis Kór­háza néven lehet meglelni,­­ a Költői Anna baleseti kórházat viszont nem lehet megtalálni a kórházaknál, mert azt Egyetem címszó­nál kell keresni, a klinikák között...­ '" Reggel hatra már állam­vizsgát tehetünk volna va­­lam­ennyien a budapesti te­lefonkönyvből, amikor meg­került a Mézes Mackó. Vé­letlenül került meg, már régen nem azt kerestük, már az Evangélikus Egyház Lelkészi Hivatalait ját­szottuk,­­ amikor véletle­nül rábukkantunk Etter Dezsőné és Ettre László címszavak között Éttermi és Büfé Vállalat elnevezés­nél a Mackó társaságra, úgymint Édes Mackóra, Mé­zes Mackóra, Színházi Mac­kóra, és unokatestvéreikre, a Kis Royal, Vadászkürt, Zöldfa, Jereván, Pipacs és még néhány kedves szóra­kozóhelyre. Örömünkben természetesen poharat ra­gadtunk és maradék borun­kat a következő jókíván­sággal ittuk ki: Sokáig éljenek a posta derék dolgozói! Sokáig élje­nek az új telefonkönyv szerkesztői! Éljenek azok, akik úgy tudnak megszer­keszteni egy betűrendes névsort, hogy egy tíztagú szilveszterező társaság haj­nalig szórakozik rajta! Élje­nek, éljenek, éljenek! De azért egy tisztességes szaknévsor se volna rossz! Fehér Klára ■ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo y •­illadávcd kil­écedznek OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCiOOOOOOOOOO-OO Jelentősen fejlődtek kulturális kapcsolataink a baráti országokkal Az elmúlt évben szocialis­ta kultúránk fejlődéséhez is­mét nagy segítséget adott a számos baráti országból jött író, művész, kulturális együt­tes s a szocialista országok művészeinek magyarországi kiállításai. Tavaly a Szovjetunióval való baráti kapcsolataink any­­nyira fejlődtek, hogy már egyes szovjet köztársaságokkal is közvetlen összeköttetésbe léptünk. A kiemelkedő esemé­nyek közé tartozott — többek között — a Nyemirovics—Dan­­csenko Színház balettkarának itteni vendégszereplése és nagy sikert aratott Moszkvá­ban a Bánk bán ottani bemu­tatása. Gyümölcsöző kulturális kap­csolatok alakultak ki távol­keleti barátainkkal, Kína, Mongólia, Korea és Vietnam népeivel is. Egyebek között magyar balettművészek cso­portja járt Kínában, hozzánk pedig a kantexai népi zenekar érkezett vendégszereplésre. Pekingben nagy elismeréssel fogadták a magyar művészet forradalmi múltját és jelenét bemutató tárlatot, míg ha­zánkban kínai festmény és do­kumentációs kiállítással ünne­peltük a Kínai Népköztársa­ság megalakulásának 10. év­fordulóját. Tervszerűen fejlődnek kap­csolataink Csehszlovákiával, Romániával és új kulturális egyezmény alapján a Német Demokratikus Köztársaság­gal, valamint a többi népi de­mokráciával is.

Next