Magyar Nemzet, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-13 / 10. szám
Bserda, 1960. január IS.. NAPLÓ Január IS Erőteljesen készülnek Gyulán, Erkel Ferenc szülővárosában a zeneköltő születésének 15. évfordulójára. A jubileum alkalmából Erkel-emlékévet tartanak, június végén kétnapos felszabadulási munkás-paraszt dalos találkozót rendeznek és ekkor nyitják meg az Erkel emlékkiállítást. A nyáron a város szabadtéri színpadán előadják a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót, a debreceni és a szegedi operatársulat közreműködésével. Szeptember végén Erkel-napot tartanak, felavatják az új zeneiskolát, majd októberben a nemzetközi énekverseny győztesei adnak koncertet. A Nemzeti Színházban az elmúlt napokban több sikeres beugrás volt. A III. Richárdban a megbetegedett Máthé Erzsi szerepét — Margit királynőt— alig 24 óra alatt Pápay Erzsi vette át, művészien oldva meg nehéz feladatát. A Kormos égben szerepütközések miatt Kálmán György helyett Várkonyi Zoltán, Suka Sándor helyett pedig Rajz János lép fel, Pásztor János betegsége miatt a vak partizán szeretőét Horváth József vette át. Csepel felszabadulásának tizenötéves fordulóján, e hét elején kezdték meg Csepelen Máriássy Félix új filmjének forgatását. A Hosszú az út hazáig forgatókönyvét Máriássy Judit írta. Schaár Erzsébet kiállítása nyílik a Műcsarnok kamaratermében január 16-án délben. A Kínai Népköztársaságban tavaly hetvennél több filmet gyártottak, csaknem felerészben színeset. A mozilátogatók száma meghaladta a 4 milliárdot. Fejlődik a kínai filmért külföldi forgalmazása is: tíz év alatt 67 országban 500 kínai filmet mutattak be. Csütörtök este az Erkel Színházban a három balett közül a Háromszögletű kalap helyett — Fülöp Viktor megbetegedése miatt — a Bajiéról adják elő. A Romeo és Júlia címszerepeit először táncolják Kun Zsuzsa és Róna Viktor, Ugray Klotild és Sipeki Leventének is első szereplése lesz ugyanekkor a Seherezádéban. Roberto Rossellini, neves olasz filmrendező következő filmjében a fasizmus végnapjait dolgozza fel Mussolini bukásától haláláig. Másik tervezett filmjében három hadifogoly, egy szovjet, amerikai és angol katona történetét ábrázolja. A moszkvai Idegennyelvű Irodalmi Kiadó idén 550 művet jelentet meg, hétmilliónál nagyobb példányszámban a világ népeinek 24 nyelvén. * A Pannónia Filmstúdió szinkrontermeiben már a szovjet filmünnepre készülnek: befejezéséhez közeledik A béke első napja című film magyar hangfelvétele. Magyarul szólal majd meg Jean Gabin új filmje, A nagy család is. # Hírek a debreceni Csokonai Színházból: új tenoristát szerződtettek Szigeti László személyében, aki a Fidelio második szereposztásában mutatkozik be Jacquino-ként. Javában készülnek Burghardt darabjának, a Tűzijátéknak bemutatójára, a kamaraszínházban Thomton Wilder: A mi kis városunk című darabját próbálják. Gyakori dolog, hogy irodalmi alkotásból film készül. Franciaországban most az ellenkezője történt. Truffaut híres filmjéből, a nemsokára nálunk is műsorra kerülő 400 csapásból írtak regényt Ma Győr-Sopron megyében az utóbbi három hónapban 46 ezren hallgatták a TIT előadásait s a több mint ezer előadásból hatszáz a megye termelőszövetkezeti parasztsága előtt hangzott el. psfc Amikor még Steiner Arnoldnak hívták és a veszprémi papi gimnázium VI. B. osztályának volt a tanulója, bukásra állván az algebrából és még öt tantárgyból, elhatározta, hogy nem is folytatja tanulmányait ifjúi életét nem teszi ki egy érettségi vizsga borzalmainak, hanem olyan pályát választ, ahol nem kell előképzettség és iskolai bizonyítványra nincs semmi szükség. Tehát regényíró lett. Akkor írtam A nyílt pajkosok című regényét, amit be is küldött a Vasárnapi Újságnak. De élénk szellemű és okos fiú volt, és bölcsen tudta, hogy Steiner Arnold néven még senki sem lett hírneves magyar költő. Első műve alá már a maga választotta jó csengésű írói nevét kanyarította. Így: Szomaházy István. A lapnál elolvasták a munkát és közölhetőnek ítélték. Csak törték a fejüket, hogy ki lehet ez a Szomaházy, akiről eddig még sohasem hallottak. Az ipszilonnal végződő név viselőjéről azt hitték, hogy valami előkelő nemes úr, akit gyöngéd kézzel homlokon illetett a géniusz, s aki teljes visszavonultságban él vidéki kastélyában, akárcsak a nagy Madách Imre Sztregován. Kicsit csalódottnak is érezték magukat, mikor először jelentkezett a szerző. A szolga jelentette a segédszerkesztőnek a délutáni órákban. — Valami Steiner Arnold volt itt már korán reggel. Azt mondja, hogy pénz jár neki. — Számlát hozott? — Nem szólt. — Nyilvánvalóan valami szabó vagy uzsorás, — tűnődött a szerkesztő. — Küntevőségeit óhajtja bevasalni egyik munkatársunktól, a mig tovább is elmerült az íróasztalán heverő kézirattömegbe. Este a szolga újra jelentette. — Itt a Steiner. — Eressze be. Kerek okuláréja mögül gyanakodva pillantott fel a sápadt ifjúra, aki mélyen meghajolt és az ajtóból alig mert elmozdulni. — Mit óhajt? — Uhüm. Izé... — dadogta ez — azaz köszönet hozzám való jóságukért... és aztán ... — Aztán? — A pénzt is szeretném megkapni, a honoráriumért jöttem. — Nem emlékezem, hogy cikket közöltünk volna öntől. — De a regény, »A nyílt pajkosok*. — Hiszen azt Szomaházy írta — Szomaházy István én vagyok — felelte a fiú. Míg arca felragyogott, mint a kertek üveggömbje, ha verőfény éri. Új csillag tűnt fel a regényirodalom egén. Egycsapásra hírneves író lett. A Vasárnapi Újság komoly és igényes hetilap volt. Többnyire csak Jókaitól és Mikszáthtól közölt addig regényt. Az új névre az egész ország felfigyelt. Üstökös módjára bukkant fel. De évtizedeken át állócsillagként világított. Hogy a nehézségi törvényt meghazudtoló, ijesztő gyorsasággal eltűnjön ismét a jeges semmiben. Valamikor legjobb prózaíróink között emlegették. Százezer olvasója is volt. Ma talán nincs egy sem. A Pesti Hírlap a vasárnapi tárca rovatban kövér garmonddal szedve hozta regényeit, mint valami élő klasszikusét. A Singer és Wolfneréknél (az írók maguk között éneklő farkasokra keresztelték el ezt a céget) Szomaházy-regényből fogyott el a legtöbb. Jómódban élt, mert tehetsége kitűnő üzleti szellemmel párosult. Én már csak meglett korában ismertem. Egy időben a szerkesztőm is volt. Villogó szemüvegével,, jól ápolt, franciásan nyesett szakállával úgy hatott rám, mint egy megelevenedett, szalonképes faun. Szekula Jenő : SZOMAHÁZY ÉS A HUSZÁRKAPITÁNY Történt pedig, hogy egy huszárkapitány tévedt be egy trafikba, szivarokat vásárolni. A pulton hevert egy Szomaházy-regény:Lila test, sárga sapka, olcsó kiadásban. Az elárusítónő melegen ajánlgatta. — Vegye meg kapitány úr, kitűnő olvasmány. Alig bírtam letenni. — Nem olvasok ilyen hülyeségeket— felelte a huszár, frissen vásárolt szivarját puppogtatva. Történetesen a trafikban tartózkodott Bihari Imre is, egyik napilapunk öregedő riportere. Kotnyeles emberke volt, mindenbe beleütötte az orrát, különösen olyan ügyekbe, amikhez semmi köze sem volt. Most is, míg az újságokat nézegette, felfigyelt a párbeszédre. A kapitány elé toppant. — Ön hülyeségnek nevezte ezt a regényt, amit hazánk egyik legkitűnőbb írója írt? — Hát, igen. — Szomaházy a legjobb barátom, nem hagyhatom annyiban. — Sajnálom a dolgot — mondta a kapitány, rosszul szelelő szivarjával küszködve, míg 187 centiméternyi magasságból mosolyogva nézett le a toporzékoló emberkére. — Azt hiszem, sajnálkozással ez nincs megoldva. A névjegyét kérem, kapitány úr! Át fogom adni Szomaházynak, hogy elintézze önt a lovagiasság szabályai szerint. Még az ajtóból is visszakiáltotta: — Darabokra fogja önt kaszabolni! A névjeggyel egyenesen Szomaházy lakására robogott. A nagy írót nem találta otthon. Az Otthon Körben kártyázott, ferblit játszott Guthi Soma, Hevesi József, Beöthy László és Kiss József társaságában. Nagy pénzben ment, Szomaházyt üldözte a balszerencse. Az esti órákban, mire feloszlott a parti, degesz pénztárcája felére zsugorodott össze. Még korán volt. Szomaházy átment a szomszédos New York kávéházba vacsorázni. Utána leült egy festettbajuszú, zöldparolis őrnaggyal alsóst játszani. Régi ismerősök voltak. Az őrnagy egy boszniai garnizonban állomásozott, de szabadidejét Pesten, a New York kávéházban töltötte kártyázgatva. Az író remélte, hogy most visszanyeri elvesztett bankjegyeit. De másként volt megírva a sors könyvében. Az őrnagynak dőlt a lapja. Ha neki kvartja volt, akkor az őrnagy egy kvinttel rekontrázott, ha neki kvintje volt, akkor ellenfele egy szekszttel pipálta le. Hajnalban már minden pénzét elvesztette. Reggel nyolc órára került csak ágyba. De csak sokára tudott elaludni. Alsósjátékban eddig legyőzhetetlennek tudta magát. Nála csak Hevesi József, a Magyar Szalon szerkesztője volt különb kártyás. Hirtelen rettentő gondolata támadt. Hátha csalt az őrnagy? Hiszen lehetetlen, hogy valakinek minden második kiosztásban egy erős kvintje legyen. Verejtékezve forgolódott fekhelyén, arra gondolva, hogy az őrnagynak a bosnyák garnizon unalmában elég ideje volt a paklizás és kártyakeverés kitanulására és ő egy sipistának lett az áldozata. Csak tíz órára aludt el, de már tizenegykor felébresztették. — Talpra! — támadott rá Bihari széles vigyorral az ajkán. — Menjen a Fodorhoz és vegyen vívóleckéket, önnek súlyos afférja támadt egy huszárkapitánnyal. — Micsoda? A látogató gyorsan és hadarva elújságolta a történteket. Átnyújtotta a kapitány névjegyét is. Az író majdnem szétrobbant dühében. Először, mert ekkora marhaságot még soha életében nem hallott — másodszor, és ez mégjobban mérgesítette —, hogy felzavarták legszebb álmából. Bölcsen tudta, hogy most már csak órák múlva fog újra aludni. — Marha! — üvöltötte. — Szerencsétlen marha! — Még le is martiáz? Ez a hála, hogy egész nap futkározok a maga ügyében? Hogy életem kockáztatásával szembeszálltam egy állig felfegyverzett óriással és nem tűrtem, hogy önt lehülyézze? Ilyesmi! Nagyon kérem, hogy a marhát vonja vissza. — Visszavonom. Nem a maga kedvéért. De sértő a marhákra nézve, ha ilyen idiótával hasonlítom őket össze, mint maga. Ideges mozdulattal kapott félig elszívott szivarjáért s azt újra meggyújtva, fejét törte, hogy az emlősök melyik osztályába sorozza a boldogtalan hajnali vendéget. — Tudja-e, hogy micsoda maga? — Nem tudom. — Maga egy alacsonyabbrendű gerinces állat. Maga... maga egy őrült kajmán. Bihari nem sértődött meg, csak elgondolkozva meredt maga elé. Miféle állat lehet az a kajmán. Még soha nem hallott róla. Sebaj. Hazamegy és utánanéz a lexikonban. — Ne élcelődjön, az ügy nagyon komoly. Nem tűr halasztást. Segédek után kell néznie s azután vágja le a hetvenkedő katonának mindkét fülét. — Ugyan! Szép kis üzletet ajánl nekem. Hülyeség! Nézze engem nem sértettek meg, csak a művemre tettek kritikai megjegyzést s ehhez mindenkinek joga van, aki el sem olvasta, annak is. De lehet, hogy csak a műfaj ellen van kifogása. Nem olvas regényt. Hát aztán? Csak nem fogom provokálni a világ valamennyi regényírójának nevében? A sértő megjegyzés nem a nagy nyilvánosság előtt hangzott el. — Sajnos. Tud róla már a nyilvánosság is. Magam meséltem el mindenütt. Este még a szerkesztőségben is megtárgyalták az ügyet. — Lóduljon innen! Pusztuljon. Vigye a névjegyet is. — Nem viszem vissza. Nem blamálhatom magam a kapitány előtt, még azt hinné, hogy nekem olyan barátaim vannak, akiket nyugodtan le lehet hülyézni... Még tettlegesség... — Takarodjék! — üvöltötte az író papucsait keresve, hogy háborgatójához vágja. De az csak állott rendíthetetlenül. — A szerkesztő urat ki fogják golyózni minden kaszinóból. Talán még az Otthonból is. Szomaházy kiugrott az ágyból. Galléron ragadta Biharit, végigrobogott vele az előszobán s akkorát lódított rajta, hogy majdnem legurult a lépcsőkön. Hát igen, ebből is lovagias ügy lett, nem a kapitány és Szomaházy, hanem Bihari és Szomaházy között. De békésen elintézték. Szomaházy alapjában nem volt vérszomjas ember, Biharinak meg nem volt pénze a párbajozásra. Hogy milyen népszerű író volt, azt akkor láttam, mikor egyszer együtt utaztunk el Kolozsvárra. A város díszfogatot küldött elénk a pályaudvarra, aszínházban díszpáholyban ültünk, néhány sápadt sugár még rám is esett ünnepeltetésének aranyözönéből. Pedig ekkor már el volt fűrészelve. Csak nem vette észre. A fiatalabb írónemzedék már csak gúnnyal és lenézéssel emlegette. Élete alkonyán dicsőségének napja is leáldozott m Magyar Nemzet . Augusztusban nyílik meg a moszkvai magyar kiállítás A magyar ipari kiállítást felszabadulásunk jubileumi évében rendezzük. Jelszava: a Magyar Népköztársaság 15 esztendeje a szocialista népek közösségében. Bemutatjuk, iparunk milyen utat tett meg a felszabadulás óta a baráti országok segítségével. A kiállítás augusztus 20-án nyílik meg a Gorkij-parkban, a Moszkva folyó közelében és négy nagy pavilonban 11000 négyzetméternyi területen kap helyet. A moszkvai magyar ipari kiállítás része annak a nemzetközi bemutató-sorozatnak, amelyet a különböző országok rendeznek a szovjet fővárosban. A magyar kiállítás hazai előkészületei már félévvel ezelőtt megkezdődtek. Százötven gyárunk kétezer termékét mutatjuk be, s ezeket háromszáz vagonban kell majd elszállítani. A kiállításon, különösen előtérbe kerülnek majd híradástechnikai és műszeriparunk, a közlekedéssel összefüggő iparágak termékei, élelmiszeripari gépgyártásunk új berendezései. Kiállításunk ipari jellegű, de érzékelteti a magyar dolgozók kulturális helyzetét, az oktatásügy és egészségvédelem fejlődését is. A közszükségleti cikkek bemutatója tükrözi a lakosság életszínvonalának alakulását. Az ipari kiállítással egyidőben Moszkvában más magyar vonatkozású eseményekre is sor kerül. Tervezik az állami népi együttes és több magyar művész fellépését, ezenkívül gyermekrajz-kiállítást, divatbemutatót, rejtvénypályázatot rendeznek, több moszkvai áruház kirakatában magyar árukat helyeznek el. Megjelent a NAGYVILÁG januári száma! A TARTALOMRÓL: Dürrenmatts A NAGY ROMULUS S. QUASIMODO ÜZENETE A MAGYAROKNAK J. Kazarov: ARKTURUSZ, A VADÁSZKUTYA Moravia: HÁROM ELBESZÉLÉS Ak a . 12,— PI Lakásépítéssel szélhámoskodott Sokan ismerték Budapesten Pálffy Ferenc kőműves kisiparos nevét Pálffy padlástér beépítésekkel foglalkozott. Néhány hónappal ezelőtt vállalta, hogy a Baross utca 98-as számú házban több lakást rendbehoz. Előleget is vett fel a munkálatokra két megrendelőtől, összesen 105 ezer forintot. A munkákat el is készítette. Amikor azonban a tulajdonosok a lakást átvették, kiderült, hogy életveszélyesek és rendbehozataluk további 40 ezer forintba kerülne. Pálffy hasonló •►munkát* végzett a Baross utca 82-es számú házban is. Itt az egyik építtetőtől 44, a másiktól 32 ezer forintot vett fel. Az egyik lakást kétharmad, a másikat egyharmad részben építette fel, majd a munkákat azon a címen, hogy nincs több anyaga, félbehagyta. Más lakásokra is vett fel sokezer forintot, de a munkáikhoz hozzá sem kezdett. Amikor Pálffy értesült arról, hogy a rendőrségen a károsultak feljelentették, rávette Vörös József szerelőt, hogy rejtse el a lakásán. Vörös tudta, hogy Pálffyt a rendőrség keresi. Mégis vállalta a bújtatást, természetesen nem ingyen. A Központi Kerületi Bíróságon kedden tárgyalták elsőízbenPálffy és Vörös bűnügyét, ítéletre a jövő héten, kerül sor. Szövetkezeti község lett Móricz Zsigmond szülőfaluja Január 12-én egy termelőszövetkezetbe tömörült a 117 tiszacsécsei dolgozó parasztcsalád s ezzel Móricz Zsigmond szülőfaluja szövetkezeti községgé alakult. A felsőszatmári kis falu szövetkezete nagy szülöttjének nevét vette fel. JL AZ OLVASÓ írja •uiiiiiimiiiniimummimmimiimiimimuiu) Félemelet A század elején csak négyemeletes házakra adtak építési engedélyt. Ha a tőkés ennél magasabb házat akart építeni, trükkhöz folyamodott: magasföldszintet, félemeletet mondott a földszint és az első emelet között. Lehet, hogy adómanipuláció is hozzájárult ehhez. Mindennek mi már szinte hírét sem tudjuk, de a következményét gyakran szenvedjük. Bemegy az ember egy házba, elindul az első emeletre é s mire felér, kiderül, hogy voltaképp a másodikra vagy harmadikra jutott. Semmi értelme nincs azonban ezeknek a félrevezető megnevezéseknek. Javasoljuk, kötelezzék a házkezelőségeket, hogy becsületesen számozzák át az emeleteket s így változtassák meg a lépcsőházi és a névtáblákat is. (Zl) Csornán is nagy a lárma »Egy nyugalmat kívánó olvasó" aláírással olvastam e rovatban, hogy olvasójuk tiltakozik a hangos rádiózás ellen. E tekintetben a csornaiak tapasztalatai is igen rosszak. A csornai földművesszövetkezet ugyanis hangos reklám címén utcai hangszóróit naphoszszat bömbölteti, úgy, hogy reggel 9-től délután 5-ig az egész község megtelik a Csinibaba, Ajataj és társai dallamával. Magam a győri zeneművészeti szakiskola tanára vagyok és itthon töltött szabad napjaimon szeretnék gyakorolni és tanulni. Az utcai megafon lármája viszont áthatol a falakon és nemhogy dolgozni nem hagyja az embert, de idegeit is felőrli. Jó volna, ha panaszunkra megoldást találnának. Hegedűs András, Csorna Visszhang Greff Mária panaszával kapcsolatban közöljük, hogy a Fővárosi Vízművek az összekötő csövek készítését az ingatlan tulajdonosok kérelme alapján jegyzi elő és készíti el. A felmerülő költségek fedezésére előkalkuláció alapján valóban veszünk fel előleget a kérelmezőtől, de a kérelmezőket nem a Vízművek szólítja fel az előlegek befizetésére. A vízcső csatlakozás kivitelezését a befizetések sorrendjében végezzük el olyan ütemben, ahogyan ezt a csőhálózati telep munkaütemezése lehetővé teszi. Greff Mária 1959. október 9-én adta be kérelmét. Ezt a csatlakozó vezetéket a Thaly Kálmán utcai telep váratlanul jelentkező egyéb közérdekű munkák miatt sajnos csak január hónapban tudja elkov - Udvariatlanul viselkedő dolgozónk személyének kiderítése érdekében vizsgálatot tartottunk, ez azonban nem járt eredménnyel. Tapasztalatunk, hogy az évi ötezer darab összekötőcső készítésénél a kérelmezők, saját szempontjukból nézve jogosan követelik a már megrendelt munka elvégzését, bár a Vízművek nem határidőre vállalja a munkákat. A kérelmezők nem gondolnak arra, hogy a Fővárosi Vízművek hatalmas szervezetében bármikor előállhatnak olyan váratlan problémák, amelyek egyes munkaterületeken torlódásokat idézhetnek elő. A telep dolgozóit mindenesetre utasítottuk a felekkel szembeni kötelező udvariasság betartására. Fővárosi Vízművek igazgató A visszhang visszhangja Megkaptam a Vízművek levelét. Abban bizony van néhány ellentmondás, mert hiszen engem és több környékbeli társamat a Vízművek felszólított, hogy egy meghatározott összeget fizessünk be. Az előzetes befizetést igazoló szelvény kézhezvétele nélkül nem is adnak ki munkautalványt. Egyébként örömmel közölhetem, hogy a hálózatba házamat időközben bekötötték. Nem hallgathatom el azonban azt a véleményemet, hogy amíg engem pénzemért csak "kérelmezőként kezelnek, addig nem is számíthatok arra, hogymegrendelő"-ként becsüljenek. Greff Mária, Budapest—Sashalom SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Trisztán és Izolda (Takács-bérlet 5.) (6) — Erkel Színház: Don Carlos (Bérletszünet) (7) — Nemzeti Színház: Az ügynök halála (Sugár—Náday-bérlet 4.) (7) — Katona József Színház: Candida (7) — Néphadsereg Színháza: Lysistrate (7) — Ódry Színpad: Magyar Elektra (7) — Madách Színház: Vihar (Bemutató) (7) — Madách Kamara Színház: Lady Windermere legyezője (7) — Petőfi Színház: A napfény nem eladó (7) — Jókai Színház: Betyár (7) — József Attila Színház: Szókimondó asszonyság (7) — Fővárosi Operettszínház: Három tavasz (7) — Blaha Lujza Színház: Nebáncsvirág (7) — Vidám Színpad: Pest az Pest (fél 8) — Kis Színpad: Aki jól fekszik (7) — Állami Bábszínház: Fajankó kalandjai (du. 3) — Fővárosi Nagycirkusz: Benneweis dán cirkusz (du. fél 4 és este fél 8) — Budapest Varieté: «Humorban önkiszolgáljuk«» (7).