Magyar Nemzet, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-08 / 6. szám

, Hish­i Az Egészségügyi Minisztérium sajtótájékoztatója az új orvosi rendtartásról és az orvosetikai bizottságok működéséről Január 1-én lépett életbe az új orvosi rendtartás. Az orvo­sok már az elmúlt év második felében a rendtartás szellemé­ben végezték munkájukat és az azóta eltelt tapasztalatok szerint a rendtartás jónak bi­zonyult, nem szorul további kiegészítésre. Csütörtök dél­után sajtótájékoztatón ismer­tette dr. Delleschál Frigyes egészségügyi miniszter a rend­tartás új fejezeteit. Új vonása a rendtartásnak az orvosok kötelező nyilvántar­tásba vétele, amelyet az Egész­ségügyi Minisztérium vezet. Az országos nyilvántartásba —■ kérelmére —, fel kell venni minden magyar állampolgárt, aki orvosi képesítését hazai vagy külföldi egyetemen sze­rezte és oklevéllel igazolni tud­ja. Orvosi tevékenységet csak a nyilvántartásba vétel alap­ján szabad kifejteni. Jelentős segítséget nyújt a jövőben a szakképzett egész­ségügyi dolgozók, ápolónők munkakörének kibővítése, így például injekciót adhatnak és más kisebb munkával segíthe­tik az orvos feladatának el­végzését. A másik új szakasza az or­vosi rendtartásnak az, amely a magánpraxis végzését az Egészségügyi Miniszter enge­délyéhez köti. Magángyakorlat­ra, miután hazánkban még elég nagy a társadalombiztosí­tásban nem részesülők száma, szükség van. Magánpraxist azonban csak az folytathat, aki rendelőintézetben, vagy kör­zetben állásban van. Kivételt képeznek ez alól a hatvan év­nél idősebb orvosok, vagy azok, akiknek rokkantsága meghaladja a 66 százalékot. Augusztus 1-től magángyakor­latot csak azok folytathatnak, akik a fenti követelmények­nek megfelelnek és az egész­ségügyi minisztertől az enge­délyt megkérték. Leszögezi a rendtartás, hogy az orvos magánbetegként olyan beteget, aki körzetébe tartozik, nem kezelhet. Ha a beteg más körzeti orvoshoz kí­ván magánbetegként elmenni, nem tarthat igényt az SZTK által nyújtott gyógyszerre, vagy orvosi segédeszközre. Magánrendelőben röntgen vagy más orvosi gép használa­tára kizárólag szakorvos jogo­sult. Kórházban magánrende­lést folytatni nem szabad, ha­sonlóképpen tilos kórházi vagy klinikai ágy biztosításáért jut­tatást kérni vagy elfogadni. Az orvosetikai bizottságok működéséről Pál Ferenc, a szakszervezet főtitkára számolt be. A másfél éve működő orvos­­etikai bizottságok eddig hat­­hétszáz ügyet tárgyaltak. Fő feladatuk a nevelés volt és máris komoly eredményeket értek el ezen a téren. Bizo­nyítja ezt az is, hogy nemcsak az orvosok, hanem jórészt a betegek is elfogadták a bizott­ságok döntését, amelyek egy része elmarasztalta a helytele­nül eljáró orvost, de akadtak olyan ügyek is, ahol az orvost alaptalan vádak érték. Az új rendtartás az eddiginél na­gyobb felelősséget ró az etikai bizottságokra, amelyek végig­kísérik az ügyet minden fó­rumon, véleményt adnak a fe­gyelmi bizottságoknak és ha a hozott fegyelmi határozatot helytelennek látják, megfel­lebbezik. Új az orvosi rendtartásnak az a szakasza is, amely ki­mondja, hogy ismételt fegyel­mi vétségeket elkövetők eseté­ben feletteseik is fegyelmieg felelősségre vonhatók. Például, ha egy kórházi főorvos nem kíséri figyelemmel valamelyik olyan beosztottjának működé­sét, aki már az orvosi rendtar­tásba ütköző cselekményt kö­vetett el. Az etikai bizottságok egyik feladata az ilyen esetek lehetőségeinek elkerülése, megfelelő nevelő munkával. Az egészségügy területén az etikai helyzet lemérhetően ja­vult és a rendtartás életbelé­pésétől még többet várunk. Az orvossal és az egészségügyi dolgozóval együtt a társada­l pesti Erzsébet-hídfő kör­nyékén, a hídbontási és épí­tési munkálatok miatt vont drótkerítés körül csütörtök dél­től alkonyatig szokatlanul sok kíváncsiskodó ember ácsorgott — Hol látható a római fal?!­ — kérdezősködtek a köveket emelgető munkásoktól. Oda­mentek a Március 15 tér sétá­nyára, ahol az Erzsébet király­né féle kupola utolsó marad­ványait villanyfúróval bonto­gatták overálos emberek. Amióta a rádió közölte, hogy­­a pesti hídfő tövében érté­kes régészeti leleteket talál­tak­, sokan jöttek el megtekin­teni a leletet, amely az egy­kori Castrum nyugati falrésze. Sajnos a régészek az Erzsébet­inél munkálatainak sürgőssége miatt csak akkor közölték a nyilvánossággal e rendkívül érdekes felfedezésüket, amikor abból már mi, laikus érdeklő­dők csak magát a tényt kap­tuk, de látni nem láthatunk semmit. Illetve... Aki a kerítésen belülre juthatott, az többet tudhatott meg, mint a kerítésen kívül sétálgató amatőr régé­szek és Pest-kutatók. Mi tör­tént tehát? Pest őshelye Eddig csak a hivatásos régé­szek feltevéseiben élt, hogy a mai Március 15 téren túl is húzódhatott a Castrum. A tér alatti múzeum őrzi a római erőd, a Castrum egy részét, s a régészek rekonstrukciója tisz­tázta, hogy ezen a környéken húzódott a római erőd nyugati falrésze. Ezt még a század ele­jén, az Erzsébet-híd alapozó munkálatainál állapították meg, amikor vaskos, több mé­ter szélességű és észak-déli irányban elhelyezkedő falrészt találtak. A harmincas években ide a tér alá telepített mú­zeum felirata a többi között ezért kapta a "Casteilum Ro­manum. quod ab Anonymo dicitur Pesth­" feliratot, vagy­is: római település, melyet Anonymus Pesthnek mond ... A Casteilum körül, a gyepes térségen álló római eredetű domborműves síremlékek, me­lyeket ugyanitt találtak, ugyancsak arra utaltak, hogy ezen a tájon talán temetkez­tek is a kétezer év előtti és ké­sőbbi telepesek, légionisták és római polgárok. A kutatómunka azonban hosszú évtizedek óta állt, s a mostani értékes lelet ad új irányt a további kutatásra. Az Erzsébet-híd építésének elő­készítő munkálatai során ha­talmas árkokat ástak a híd­építő munkások. Imitt-amott 4—5 méter mélységre is le­ kellett ásniuk, mert a többi között egy olyan betonba ágya­zott épületet is emelnek itt, amelyben a "hídpillért puská­zó" gőzkalapácsot is elhelye­zik. Ennél az alapozásnál ta­lálták meg a munkások azt a­­»gyanús falrészt”, amelyhez már az építésvezetőség ildom­talannak tartott volna hozzá­nyúlni, beletúrni, hiszen lát­ható volt, hogy ősrégi építke­zés nyoma. Előbukkannak az erőd falai " A Budapesti Történeti Mú­zeum leletmentő csoportja vé­gezte a további felderítést, s ál­lapította meg, hogy ott találták meg a régóta sejtett Castrum nyugati falrészét, ahol a ko­rábbi feltevések nem jelezték. Az elmúlt napok sáros, szabad­téri munkálatokra alkalmatlan időjárásával is szembeszálltak a régészek és a segédkező, híd­építő munkások. Megásták­a­lom egészét kell szocialista szemléletre nevelni, hogy vég­leg felszámolhassák a még mutatkozó hibákat, kutatóárkokat, a hídépítésnél már elkezdett aknaépítést szé­lesítették. Függőlegesen mélyí­tették az aknát, folytatták a fúrásokat s meg is találták az erőd több méter szélességű maradványát. A Budapesti Történeti Mú­zeum leletmentő csoportjának munkáját Nagy László, a ré­gészeti feltárást dr. Póczy Klára végezte. Több napig tar­tó vizsgálódás után az árkokat s az aknákat — ideiglenesen betemették. A Castrum falré­szére vastag, betonfödém bo­rult, a híd munkálatai miatt ugyanis egyelőre nem folytat­ható az ásatás. A­ régészek mindenesetre folytatják tudo­mányos kutatómunkájukat, mely új irályt kapott a Cast­rum falrészének megtalálásá­val. Most választ kaptak arra a régi problémára is, melyet hosszú ideje kutattak, hogy a budai oldalról a Dunának ezen a pontján keltek­­át az Árpád­kori magyarok, nyilván itt állt az ősi dunai rév is. A hídépítők, mint­ a régészek mondották, az Erzsébet-híd újjáépítésével a jelek szerint a budai oldal­on is hamarosan nagy segítségére lesznek, majd a tudományos kutatómunká­nak s a Castellum Romanum, majd a magyarok ősi szállás­helye régészetileg talán telje­sen feltárul. tsz. j.) Feltárták a Castellum Romanum erődjének nyugati falát Az Erzsébet-híd építése idejére ideiglenesen betemették az értékes leletet Az Elnöki Tanács elnöke fogadta az Egyesült Arab Köztársaság nagykövetét Dobi­ István, az Elnöki Ta­nács elnöke, január 7-én, csü­törtökön Hassan Youssef Mo­hert, az Egyesült Arab Köz­társaság rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét saját kérésére látogatáson fogadta. Kasszem iraki miniszterelnök távirata dr. Münnich Ferenchez Kasszem iraki miniszterel­nök táviratban mondott kö­szönetet dr. Münnich Ferenc­nek újévi jókívánságaiért és az új év alkalmából üdvözle­tét küldte a magyar népnek. cs A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön délelőtt ülést tartott. Na­pirend előtt dr. Münnich Fe­renc, a Minisztertanács elnö­ke megemlékezett Antos Ist­ván pénzügyminiszter elhuny­táról, s javaslatára a Minisz­tertanács úgy határozott, hogy jegyzőkönyvben megörökíti Antos István elévülhetetlen ér­demeit. A napirend tárgyalása során a Minisztertanács — a Pénz­ügyminisztérium előterjeszté­se alapján — megvitatta és el­fogadta az 1960. évi állami költségvetést s úgy határozott, hogy megtárgyalás és jóváha­gyás céljából az országgyűlés legközelebbi ülésszaka elé ter­jeszti. A Minisztertanács ezután fo­lyó ügyeket tárgyalt. Szombaton temetik Antos Istvánt Az Antos István temetésének megrendezésére alakult párt­os kormánybizottság közli: Antos István elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagját, pénzügyminisztert, országgyűlési képviselőt, a Közgazdaságtudományi Egye­tem professzorát január hó 9-én, szombaton délelőtt 11 órától 13 óráig a Nemzeti Ga­léria (Kossuth Lajos tér 12.) csarnokában­ ravatalozzák fel. Temetése­­ugyanaznap dél­után fél 3 órakor lesz a Kere­pesi temetőben a Kossuth­­mauzóleum előtti díszsírhelyen Korai paradicsom, szőlőművelőgép, magas tojáshozamú tyúkfajta a mezőgazdasági kutatások 1959. évi eredményei között A mezőgazdasági kutatások 1959. évi eredményeiről, 1960 feladatairól Molnár Béla, a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási és kísérletügyi főigazgatóhelyettese nyilatko­zatot adott. — 1959-ben kettős feladat állott a mezőgazdasági kutatók előtt — mondotta. — Az egyik: segíteni az év elején alakult termelőszövetkezetek megszi­lárdításában, szakmai irányí­tásában, s ennek a feladatnak, elsősorban a vidéken működő kutatóintézetek eredményesen eleget is tettek. A másik, a tu­lajdonképpeni fő feladat a tu­dományos kutatómunka volt, s itt is elsősorban a nagyüzemi termelést közvetlenül segítő témák állottak az előtérben.­­ Az elmúlt esztendők me­zőgazdasági kutatómunkáját a növénynemesítés túlsúlya jel­lemezte. A termelőszövetkeze­tekben azonban a legtöbb gondot az agrotechnika elma­radottsága okozza, s ezért ku­tatóink 1959-ben főleg az ilyen jellegű feladatokra irányították figyelmüket. Különösen a ta­lajműveléssel és a talajerőgaz­dálkodással foglalkoztak, ösz­­szefüggésben a gépesítéssel és üzemgazdasági vizsgálatokkal. A takarmányellátás fejlesztését célzó kutatások során behatóan vizsgálták az öntözéses legelő­gazdálkodást, s a kísérletek be­bizonyították, hogy a kimerült rizstelepek helyén létesített le­gelőkön tavasztól őszig 74 fil­lérbe, míg a szokásos takarmá­nyozás mellett 1,45 forintba ke­rül egy liter tej takarmánykölt­sége.­­ — A kertészeti kutatásokban különösen a termesztési mód­szerekkel kapcsolatos vizsgála­tok bizonyultak hasznosnak. Exportlehetőségeink szem­pontjából is nagy jelentő­ségű eredmény született Kecskeméten a korai para­dicsom agrotechnikájának kidolgozásával, ami már a gyakorlatban is széleskörűen alkalmazható. Ez­zel az eljárással a korai paradi­csomfajták holdanként tíz-húsz mázsával több termést adnak, a szokásosnál hamarabb. Budaté­­tényben az étkezési paprika termesztésére kísérletezték ki az eddiginél bővebb és koraibb termést eredményező módszert. A gyümölcstermesztésben el­sősorban a homokos talajok gazdaságos kihasználását, az azokon legalkalmasabb eljá­rások kialakítását szorgalmaz­ták kutatóink. A termelőszö­vetkezetekben is mind nép­szerűbb szamócatermesztés fejlesztése érdekében kidol­gozták a sűrű soros termesztési módszert, amellyel 90—95 má­zsás holdankénti termés is el­érhető. A szőlőtermesztésben a művelés gépesítése volt a legfontosabb feladat. Sikerült is olyan járószerke­­zetet készíteni, mely alkalmas lesz a homoki nagyüzemi sző­lők művelésére. A szőlőfeldol­gozás és a borkezelés gépesíté­sében is számottevő sikert ér­tek el kutatóink.­­ Az állattenyésztési kuta­tásokban a takarmányozási kí­sérletek szerepeltek az első helyen. Baromfitenyésztő ku­tatóink különböző­­ magyar tyúkfaj­ták nemesítésével fog­lalkoztak, s ennek során a sárga magyar tyúknál kétszáz­nál magasabb évi tojáshozamot, a fehér magyar tyúk tojásánál pedig húszszázalékos átlag­súlynövekedést értek el. Kutatóink az idén tovább folytatják a mezőgazdasági nagyüzemek termelésének fejlesztését segítő munká­jukat. A legfontosabb feladatot to­vábbra is a talaj termőképessé­gének fokozása jelenti, hiszen ez a nagy termések alapja. 1960-ban nagyobb figyelmet fordítunk a gépesítés problé­máira is. Az állattenyésztés terén a kutatások elsősorban a hús- és tejtermelés fokozásá­ra irányulnak. Befejezéshez közeledik a népszámlálás Már összeírták az ország lakóinak háromnegyed részét A népszámlálás országszerte befejezéséhez közeledik. A Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint csütörtök estig a lakosság mintegy 75 százalékát — körülbelül hét és félmillió személyt h írtak ösz­­sze. Az összeírás eredményesen halad és január 10-én este le­zárható lesz. A hatalmas tömegű összeíró­­ív csak január 17-én jut el a népszámlálás központjába, a Kossuth Akadémiára. Közben alapos revízión esik át és elő­re láthatólag február végén ke­rül sor azt összeíró ívekre írt adatok számmá alakítására. Minden választ meghatározott számmal fejeznek ki, ezután az adatok már személytelenekké válnak és a lyuk­kártyákon ne­vek nem szerepelnek. Az idén megfiatalítják a nógrádi iparmedencét Mintegy 500 milliós beru­házással korszerűsítik az idén a nógrádi ipari üzemeket. Az 1960-as esztendő az iparme­dence megfiatalításának éve lesz. A medence legöregebb — több mint 90 éves — gyára, a Salgótarjáni Acélárugyár tel­jesen új arculatot kap az idén. Január közepén indul a me­­legcsavargyártás az Acéláru­gyárban. Ez a gyárrészleg Győrből és Budapestről tele­pült át Salgótarjánba. A tél ellenére is egyenletesen ha­ladnak a több mint 160 mil­liós beruházással épülő új hi­deghengermű­ csarnokának sze­relésével. A világviszonylat­ban is legkorszerűbb techno­lógiával dolgozó hengerlő be­rendezéseket külföldi cég szál­lítja Salgótarjánba. Az új hi­deghengermű nagymértékben megszünteti az eddigi nehéz fizikai munkát s a termelése is évi 40 000 tonnára nő, a régi hengermű 13 000 tonnás termelésével szemben. A hi­deghengermű első gépegységei előreláthatóan már az év vé­gén megkezdik a próbaterme­lést Jelentős összegeket fordíta­nak a nógrádi iparmedence villany- és közúti hálózatának fejlesztésére is. Salgótarján­ban több mint 20 millió fo­rintos beruházással korszerű energiaelosztó állomás épült. A nógrádi iparmedence több főközlekedési útját is új­jáépítik 1960-ban. A Salgótarjáni Üveggyárat szovjet automata üvegfúvó­gépekkel szerelik fel ez év el­ső felében. Az automatagépek szerelését most kezdték meg az üveggyár teljesen újjáépí­tett üvegolvasztókemencéi mellett. A gyárak és üzemek fejlesz­téséhez hasonlóan nagy össze­geket fordítanak a nógrádi bányák gépesítésére és fej­lesztésére is. A többi között folytatják a 8 és félmillió ton­na szén kitermelésére meg­kezdett új akna feltárását a szorospatai Medve-aknánál. Egymillió tonna szén feltárá­sát a napokban kezdték el Ti­­b­besen s ennél is nagyobb szénmezők fejtését készítik elő Mizserfán. Számos új fejtő, rakodó- és szállítógépet kap­nak 1960-ban a nógrádi bá­nyászok. A századik évéhez közeledő nógrádi bányászat az eddiginél sokkal jobb minősé­gű szenet ad majd az ország­nak az idei beruházások ál­tal . N. P. ­ Tovább javult a mezőgazdasági dolgozók szociális helyzete 1959-ben mélyreható változá­sok történtek a magyar mező­­gazdaság szerkezetében. Szer­vezetileg és gazdaságilag meg­erősödtek, számszerűen tovább fejlődtek a szocialista nagy­üzemek, a hozamok számotte­vően meghaladták az elmúlt évek legjobb eredményeit. A termelés általános színvonalá­nak emelkedése közvetlenül ha­tott a mzőgazdasági dolgozók szociális helyzetének javulásá­ra. Halász József, a Mezőgaz­dasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének főtitkára nyilatkozott ezzel kapcsolatban és rámutatott, hogy az állami üzemek, állami gazdaságok, gépállomások, erdőgazdaságok stb. több mint 300 millió forint értékű eredményjavulást értek el az elmúlt évh­ez viszonyítva. Ha ehhez hozzáadjuk a ter­melőszövetkezetek több mint 250 millió forint értékű ered­ményjavulását, láthatjuk, hogy a szocialista mezőgazdasági üzemek egy éven belül több mint félmilliárd forinttal tud­ták növelni a gazdálkodásuk jövedelmezőségét. A szociális beruházásokra fordított összeg megközelítette az 50 millió fo­rintot, ugyanilyen célú felújí­tási munkákra pedig több mint 33 millió forintot költöttek. Ezekből az összegekből — egyebek mellett — lakásokat, munkásszállásokat építettek és hoztak helyre. A jövedelmezőbb gazdálko­dás természetesen, együtt járt a dolgozók átlagbérének növe­kedésével. Sokat javult az üze­mi étkeztetés is. Lényegesen sikerült javítani a mezőgazda­­sági dolgozók egészségügyi el­látottságát, a munkásszállások tisztábbak, rendezettebbek, mint bármikor. Az ágyneműt mindenütt hetenként váltják, szinte mindenütt világvevő rá­dió, több mint ötszázban pedig televíziós készülék szolgálja az ott lakók kényelmét. Vala­mennyi munkásszállásnak sa­ját könyvtára van és a legvál­tozatosabb sportfelszerelések­kel látták el. Mindent egybevetve, elmond­hatjuk, hogy a hároméves terv második évének végén mind a termelés eredményeit, mind pedig az életszínvonalat illető­en a mezőgazdasági dolgozók elérték a terv harmadik évé­nek végére kitűzött szirtet.

Next