Magyar Nemzet, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

Magyar Nemzet &­ “ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Az építő munka költségvetése két nagy fontosságú hatá­rozattal zárta le munkáját a múlt hét végén az országgyű­lés háromnapos ülésszaka. Tör­vényerőre emelte idei költség­­vetésünket, s egy nappal ké­sőbb megvitatta és elfogadta a magyar törvényhozás és a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány válaszát a Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi békeüzenetére, amelyben a vi­lág parlamentjei és kormányai tudomására hozta azt a dön­tését, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhítése érdekében egyoldalúan egymillió kétszáz­ezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. Az ülésszak alaphangját ta­lán az jellemezte a legjobban, amit Apró Antal, a Miniszter­­tanács első elnökhelyettese mondott felszólalásában: »Ha városban, üzemben vagy fal­vakban, hivatalokban dolgo­zókkal beszélgetünk, szinte egyöntetűen azt mondják: mi tagadás, jól élünk, csak soha rosszabb ne legyen, de azért még egy-két dolog kellene, amit szívesen megvásárol­nánk."« Az országgyűlés is ebben a szellemben, az eddig elért eredmények gondos számbavé­telével, a lehetőségek felmé­résével, s a fejlődést akadá­lyozó különböző tényezők fel­kutatásának és elhárításának szándékával vitatta meg az idei költségvetés számadatait. Törvényhozásunk tanácskozá­sa, őszintesége, nyíltsága és egyenes szókimondása logikus folytatása volt a párt VII. kongresszusának. A szónokok — a nép képviselői — a kong­resszus szellemében mondták el választóik s a maguk véle­ményét közös dolgainkról, eredményeinkről és terveink­ről. Az ülésszakot mélysége­sen áthatotta a nép boldogulá­sa iránt érzett felelősség — s éppen ezért — a párt, a kor­mány politikája iránti bizalom. Minden felszólaló erőteljesen aláhúzta, hogy az elmúlt esz­tendők eredményei a párt he­lyes, megalapozott politikájá­nak köszönhetők, hisz ez a po­litika alakította ki a dolgozó embereknek azt a munkás­egységét, amelynek alkotó lendülete tükröződik megvaló­sult terveinkben, abban, hogy végre ebben az országban — ha bizonyos határok között is —, de ami tagadás, jól élünk­. Az idei költségvetés — az építő munka költségvetése — terveink végrehajtásának anyagi bázisa — erre a soha nem látott munkalendületre, a nép erőteljes, a hétköznapok cselekedeteiben kifejezésre ju­tó bizalmára épült. Három­éves tervünk célkitűzéseinek legfontosabbjait a múlt esz­tendő végére — ahogy azt az MSZMP Központi Bizottsága még 1959 márciusában javasol­ta — teljesítettük. A szocialis­ta ipar termelése, a termelé­kenység, a nemzeti jövedelem, a reálbérek emelkedése és belkereskedelmünk áruforgal­ma terén — úgy mondhatjuk egy évvel megelőztük ön­magunkat, s az idén az a kö­zös feladatunk, hogy má­sodik ötéves tervünket mind alapozottabban előkészítsük. Ezt szolgálja idei költségveté­sünk is. Melyek ennek a költségve­tésnek a legfontosabb össze­tevői? Nyolc százalékkal kí­vánjuk emelni a szocialista ipar termelését, 9 százalékkal a nemzeti jövedemet, 6,5 szá­zalékkal a lakosság fogyasz­tási alapját és 2,1 százalékkal a munkások, az alkalmazottak reálbérét. Ezért fordítjuk a csaknem 68 milliárdos költ­ségvetés kiadásainak többsé­gét, csaknem 40 milliárd forin­tot a népgazdaság közvetle­n fejlesztésére, beruházásokra, műszaki fejlesztésre, a mező­­gazdaság erősítésére, s az összkiadások majdnem harma­dát szociális, egészségügyi és kulturális célokra. Tizennégy­ezer lakást fejezünk be, 15 ezer lakás építését kezdjük meg az idén és a költségvetés számos mintegy 25 ezer magánerőiből épülő lakással is. Államunk továbbra is jelentős anyagi tá­mogatással biztosítja a köz­ségfejlesztés előrehaladását. A költségvetés arányai bizonyít­ják, hogy a párt, a kormány a szocialista építés meggyor­sítását, a nép jólétének emelé­sével együtt kívánja megol­dani. Megalapozottság, a lehetősé­gek és a szükségletek gondos, körültekintő felmérése jel­lemzi idei költségvetésünket: a szükségesek közül a legszük­ségesebbekre, a lehetségesek közül a leggyorsabban meg­térülőkre, az országnak a leg­nagyobb hasznot hozó beruhá­zásokra fordítjuk a népgazda­ság pénzét. Ezt hangsúlyozták a felszólaló képviselők és ezért emelte törvényerőre eredeti megfogalmazásában, minden változtatás nélkül a költség­­vetést az országgyűlés. De a költségvetés számosz­lopai, a népgazdasági tervek céljai csak keretet adnak, ame­lyet az egész esztendő mun­kássága tölt meg tartalommal. A költségvetés csak lehetőség, amelyet jól felhasználva lép­hetünk ismét nagyobbat előre a szocialista építés lépcsőfo­kán. Ezért foglalkozott a par­lament igen sokat a költség­­vetés megvalósulásának ho­gyanjával és azokkal a­rdek­­kel is, amelyek népgazdasá­gunk fejlődését visszahúzzák. A megfontolt bírálat, a hi­bákkal szembeni egészséges türelmetlenség szinte egyetlen felszólalásból se hiányzott. A szónokok aláhúzták a terv, a költségvetés realitását, de rá­mutattak azokra a bürokrati­kus jelenségekre, amelyek a terv és a költségvetés végre­hajtását akadályozzák. A fel­szólalók számoltak a népgazda­ság jelenlegi erejével, de már most felhívták a figyelmet arra, ami a jövő esztendőben, vagy a jövő esztendőkben le­hetséges és szükséges lesz az országépítés ütemének fokozá­sára. Csak egy-két példát. Egy Komárom megyei képviselő arról beszélt, hogy tavaly 13 százalékkal nőtt megyéjében a ruházati cikkek forgalma — s ez jó, örvendetes dolog —, de az áruházak túl sok szűk ruhá­t árusítanak. »Mit tehetünk te­hát? — tette fel a kérdést. — Varrónőhöz megyünk vagy Preludint eszünk, esetleg fel­jövünk Budapestre vásárolli . A műszaki fejlesztés az ország előrehaladásának kulcskérdése, de — ahogy azt a párt m­a­i­ osztályának vezetője mond­a — a Tervhivatal mégis eszten­dők óta elodázza, hogy kidol­gozza a szakemberként és táv­lati tervét, pedig enélkül terv­szerűtlen a közép- és főiskoláit­ oktató munkája. Vagy — erről Darvas József beszélt — többet fordítunk kulturális célokra, mint bármelyik kapitalista or­szág, de­­ezeknek az összegek­nek sajnálatos módon egy ré­szét az úgynevezett könnyű műfaj tarta­lmatlan, alacsony­­színvonalú műsoraira használ- t­ják fel... Sok millió forint helyes, a céloknak megfelelő felhaszná­lására hívták fel a figyelmet ezek és az ezekhez hasonló felszólalások. Minden fillért ott helyezzünk el, ahol a leg­inkább szükséges, erre épül a költségvetés, s a parlamenti vita valóban azt segítette elő, hogy minden fillért ténylege­sen hasznosan fektessünk be, az elfogadott törvényt igazán a törvényt alkotók ■aándfka szerint, az egész nép érdeké­ben hajtsák végre minden mi­nisztériumban, minden hiva­talban és gyárban. Ez a fajta jó értelemben vett vitaszel­lem tette igazán hasznos mun­kaüléssé az országgyűlés ta­nácskozását. A munka költségvetését fo­gadta el az országgyűlés s ez a költségvetés egyben kifejezi népünk mélységes hitét a jö­vőben, a béke fennmaradásá­ban és erősödésében is. Ezt a közös rongyonézésünket fe­jezte ki az országgyűlésnek a Szovjetunió Legfelső Tanácsa üzenetére adott válasza is.*­­A dolgozó magyar nép a vi­lágnak ahhoz a részéhez tar­tozik, amelynek vezető ereje a nagy Szovjetunió — hangsú­lyozza az országgyűlés vá­lasza. — A Szovjetunió Leg­felső Tanácsának határozata és felhívása bizonysága annak, hogy békés fejlődésünk fő bi­­zosítéka a szocialista tábor ereje, amely lehetővé teszi a különböző rendszerek békés egymás mellett élését, meg­nyitja a békés verseny kibon­takozását s a tartós béke kor­szakát.­ A mi számunkra ép­pen ez, a Szovjetunió, a szo­cialista országok együttes ere­je és együttműködése teszi le­hetővé, hogy költségvetésünk a béke költségvetése legyen, kiadásainknak csak mintegy négy és fél százalékát fordít­juk honvédelmi célokra, s az így megtakarított összegeket afl­exnn­­um­át kultu­rális célok megvalósítására használjuk fel. A magya­r nép 1960-tól a csúcstalálkozó létrejöttét, a nemzetközi feszültség enyhü­lését, a béke gondolatának újabb győzelmeit várja a vi­lágban — itthon pedig újabb emelettel kívánja növelni a szocializmus épületét. Ezt az akaratunkat szolgálták az or­szággyűlés tanácskozásai,­­ ezért kísérte azokat a nép egyetértése. Bac­t Tamás Újabb szovjet óriásrakétát lőttek ki Összeomlott az algériai zendülés A külpolitikai helyzet­ ­ A SZOVJET ŰRKUTATÁSI EREDMÉNYEK olyan tudo­­-*-• márnyos és technikai fölényről tanúskodnak, hogy még a szovjetbarátsággal legkevésbé sem gyanúsítható nyugati sajtó­­orgánumok is kénytelenek ezt elismerni. Sőt, vitába szállnak azokkal, akik például az Egyesült Államok lemaradásának mentegetésére a szovjet eredményeket igyekeznek lekicsi­nyelni. Pearson, a New York Mirror szemleírója a következő­ket írja: -Amikor Thomas Gates hadügyminiszter a­­felderítő adatokra­ hivatkozva igyekszik lekicsinyelni a szovjet kato­nai ütőképességet, az asztalán heverő jelentések éppen az el­lenkezőjét mondják. Mi most közölhetünk néhány tényt ezek­ből a jelentésekből, tényeket, amelyeket joga van tudni a köz­véleménynek és amelyeket Gates, ha őszinte, nem cáfolhat.* Ezek után Pearson arról ír, hogy a Szovjetuniónak több inter­kontinentális, ballisztikus rakétája és több középhatósugarú rakétája van, mint az Egyesült Államoknak. Ráadásul a Szov­jetunió már ma képes felbocsátani óriásrakétákat, ezzel szem­ben az Egyesült Államok leghamarabb 1963 végén lőhet csak ki ilyen típusú rakétát. A New York Journal American Hearst cikkét közli. Hearst kétségbevonja Eisenhower azon szavait, hogy a Szovjetunió hatásos világűrkutatási eredményei nem csorbítják az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyét. A cikkíró emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió­­először bocsátott fel szputnyikot, először lőtt fel súlyos terhet a világűrbe, először fényképezte le a Hold láthatatlan oldalát*. 2 AZ ALGÍRI ZENDÜL­­S FELSZÁMOLÁSA megelégedést­­ váltott ki a nyugati szövetségesek körében. A New York Hérald Tribüne arról ír, hogy­­de Gaulle józansága diadal­maskodott, az algériai zendülők őrültsége vesztett*. A lap el­szigetelt embereknek nevezi a zendülőket, akik nemcsak a franciáktól, hanem­­az egész modern világtól elszigetelték magukat­. Az angol sajtó arról ír, hogy Franciaország döntő szere­pet játszik az európai egyensúly fenntartásában. A Daily­ Express azt reméli, hogy Franciaország megerősödve kerül ki ebből a válságból, hiszen, ha meggyengül, ez Európa egész ha­talmi egyensúlyát felboríthatja. A Reuter párizsi tudósítója kommentárjában azzal a lehe­tőséggel foglalkozik, hogy néhány héten belül esetleg radikális változtatásokat hajtanak végre a francia kormányban. Karold King szerint már az algériai válságot megelőzően szóba került néhány miniszter lemondása, akik túlságosan rokonszenveztek az algériai ultrák politikai célkitűzéseivel. A tudósító úgy véli, hogy az algériai események felszámolása után nem elképzel­hetetlen néhány miniszter lemondása. Ezek közé sorolja Debré miniszterelnököt is, aki éveken keresztül de Gaulle legszilár­dabb támogatója volt, de lélekben mindig ellenezte az önren­delkezési politikát. Párizsi politikai körök egyébként Guy Mollet-t tartják a legesélyesebb miniszterelnökjelöltnek. Moszkvába érkezett az MSZMP küldöttsége Moszkvából jelenti az MTI. Az európai szocialista orszá­gok kommunista és munkás­pártjainak mezőgazdasági kér­désekkel foglalkozó tapaszta­latcsere-tanácskozására hétfő délelőtt Moszkvába érkezett a Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttsége Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára vezetésével. A küldöttség tagjai: Münnich Ferenc, a Minisztertanács el­nöke és Fehér Lajos, a Köz­ponti Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai. A küldöttség fogadására a szovjet főváros kijevi pályaud­varán megjelent Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, to­vábbá a Központi Bizottság és a Szovjetunió külügyminiszté­riuma több felelős munkatár­sa. Jelen volt a küldöttség fo­gadásánál Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete, továbbá a nagykö­vetség több felelős munkatár­sa.* Az európai szocialista orszá­gok kommunista és munkás­pártjainak mezőgazdasági kér­désekkel foglalkozó moszkvai tanácskozására vasárnap meg­érkezett a Bolgár Kommunis­ta Párt küldöttsége, élén To­dor Zsivkovval, a BKP első titkárával, a NSZEP küldöttsé­ge, élén Walter Ulbricht-tal, a párt első titkárával. Ugyancsak vasárnap érke­zett meg Kim Il, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsá­ga elnökségének tagja vezeté­sével a koreai küldöttség és J. Cedenbal vezetésével a Mon­gol Népi Forradalmi Párt kül­döttsége. A tanácskozáson — jelenti az MTI moszkvai tudósítója — nemcsak az európai szo­cialista országok pártjainak küldöttségei vesznek részt, ha­nem képviseltetik magukat az ázsiai szocialista országok is. A tanácskozás központi kér­dése: a szocialista mezőgazda­ság fejlődésének eddigi ered­ményei és a további tenniva­lók. Az egyes országokban a sajátos körülményeknek meg­felelően a falu szocialista át­alakítása igen sok problémát vetett fel, azonban e problé­mák tekintélyes része vala­mennyi szocialista ország szá­mára közös. Éppen ezért rend­kívül nagy jelentősége van va­lamennyi kommunista és mun­káspárt számára a tapasztala­tok általánosításának, közös következtetések megállapítá­sának. Az ilyen tapasztalatcse­re valamennyi kommunista pártnak megkönnyíti a további munkát, s lehetőséget teremt arra, hogy az egyes országok felhasználják más országok testvéri segítségét. Fontos sze­repet kap a tanácskozáson az egyes országok sajátos terme­lési tapasztalatainak ismerte­tése. A különböző országok­ban a mezőgazdasági termelés egyes területén kimagasló eredményeket értek el s ezek az eredmények valamennyi szocialista ország számára hasznosíthatók. Az ilyen ta­pasztalatok részletes cseréje megkönnyíti a termelés élen­járó módszereinek általánosí­tását, jó felhasználását. A tanácskozáson előrelátha­tóan megvitatják a szocialista országok mezőgazdasági együttműködésének lehetősé­geit. Az ilyen együttműködés ugyancsak nagy lehetőségeket nyit meg a mezőgazdasági ter­melés korszerűsítése, a terme­lékenység gyors növekedése előtt. Magától értetődően a mező­­gazdasági kérdéseken kívül igen nagy fontossága van an­nak a ténynek, hogy a szocia­lista országok kommunista és munkáspártjainak vezetői ma­gas szinten találkoznak egy­mással. Ilyen találkozókra az elmúlt években többször is sor került, így 1957 novembe­rében, majd 1958 májusában a moszkvai KGST tanácskozás idején, s 1959 januárjában az SZKP XXI. kongresszusán. A moszkvai tanácskozáson a kommunista és munkáspártok vezetőinek alkalmuk nyílik majd a közvetlen eszmecserére mind a pártmunkát érintő kér­désekről, mind pedig a nem­zetközi élet problémáiról is. Fellőtték a második szovjet többlépcsős ballisztikus rakétát A TASZSZ jelenti Moszkvá­ból. Anna­k a tervnek megfe­lelően, amely szerint kidolgoz­nak az eddigieknél nagyobb teljesítőképességű többlépcsős ballisztikus rakétát, hogy se­gítségével nehéz szputnyikokat lőhessenek fel és űrrepüléseket végezhessenek a naprendszer bolygóira, ez év január 31-én este felbocsátották a második ilyen rakétát. A rakéta utolsóelőtti lépcső­je az utolsó lépcső modelljével együtt ez év január 31-én moszkvai idő szerint 19 óra 58 perckor elérte a Csendes-óceán megadott térségét. Az utolsó fokozat modelljét a légkörben való repüléskor megfigyelték és vízbeesését a hajókon felállított rádió-loká­­ciós, optikai és lehallgató állo­mások segítségével észlelték. A mérések adatai ismét megerősítették a rakéta irányí­tásának rendkívüli pontossá­gát. Az idén január 31-én vég­zett fellövéssel sikeresen befe­jeződött a fent említett rakéta­típus kidolgozásának adott sza­kasza. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazták an­nak kijelentésére, hogy a TASZSZ 1960. január 8-i közle­ményében pontos adatokkal meghatározott térség a kitű­zött határidő előtt, február 1-én szabaddá vált a tengeri hajózás és a repülés számára. „A­ zendülés véget ért” Algírból jelenti az MTI. Ke­véssel tizenkét óra előtt Lagaillarde, az algériai zendü­lés egyik vezetője hétszáz em­berének kíséretében elhagyta a barikádokat és néhány perccel később a másik zendülő ve­zér, Ortiz csoportja megkezdte a főbarikád szétbontását Az algíri francia telepesek zen­dülése összeomlott, részvevői megadták magukat a francia hadseregnek. Párizsban a rádió bemondta:­­A zendülés véget ért.* Az események már hétfőn reg­gel előrevetették árnyékukat, amikor bebizonyosodott, hogy Lagaillardék sztrájkfelhívása nem járt sikerrel. A végső megadás mégis meglepetés­ként érte az algériaiakat. Ber­nard Lefevre algíri jobboldali politikus szerint a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka tár­gyalások folytak a zendülők és a hadsereg képviselői között.A zendülők állítólag kérték, ne alkalmazzanak velük szemben megtorló intézkedéseket. Hogy a hadsereg elfogadta-e ezt a feltételt, az egyelőre kétséges — jegyzi meg az AP. A kora délelőtti órákban a területi gárda hetven tagja fe­hér zászlót lengetve átmászott a barikádokon és letette a fegyvert a francia katonák előtt. Ezután megindult a zendülők folyamatos átszivár­­gása a barikádokon. Tizenkét óra előtt néhány perccel Lagaillarde ég emberei a francia zászlót lengetve el­

Next