Magyar Nemzet, 1960. április (16. évfolyam, 78-102. szám)
1960-04-21 / 94. szám
Csütörtök, 1960. április 21. Ma$w Nemzet // H I HM. IQ. D. HOCEAHI Rádiótelefonnal irányítják az autóbusz-forgalmat — Strand vagy mozi? Kirándulás, vagy futball-meccs? Milyen programot terveznek vasárnapra a pestiek? Ilyen kérdések tömege tornyosul a Fővárosi Autóbuszüzem forgalmi osztályának vezetői elé minden szombaton. Hiszen előre kell tudniuk, hová, hány kocsit irányítsanak. Az eseménynaptár és a meteorológiai jelentések alapján megközelítő pontossággal ki kell számítaniuk a forgalom várható alakulását. Ez persze nem minden esetben sikerül. Elég egy téves prognózis, vagy ,a tömegkedv szeszélyes fordulata és máris csődöt mond a tervezés. Ilyenkor fordul aztán elő, hogy a Moszkva téren például a Hűvösvölgybe igyekvők lába »térdig kopik" a sorbanállásban és a hármashatárhegyi buszra várakozó utasok kígyójából is türelmetlen fohászok szállnak a gépjárművek a deus ex masinádnak becézett istene felé, amíg a Miklós utcai végállomásról ugyanekkor Római-fürdő irányába egymás után üresen indulnak a kocsik. A forgalom időszakos apálya és dagálya hétköznap is rendszertelen. Gyakran szükség lenne az autóbuszok gyors átcsoportosítására, hogy a forgalmi »saroktábla« kombinációi a hirtelen és hullámszerűen fellépő szükséglethez igazodjanak. Ám amíg a "megrohamozott" gócpont telefonon kapcsolatot teremt az intézkedésre illetékes személlyel, addig a hullám többnyire már elvonult felette és a város más területén veszélyezteti a közlekedés tervszerű bonyolítását. A Fővárosi Autóbuszüzem éppen ezért elhatározta, hogy rádióösszeköttetést létesít a végállomások, a gócpontok és a mozgásban levő ügyeletes kocsik között. A vezetékes telefonnál lényegesen korszerűbb ultrarövid hullámú rádió-telefon berendezést már meg is rendelték a Budapesti Rádiótechnikai Gyártól (a BRG-től). Valószínűleg még ebben az esztendőben üzembehelyezik és ezzel megszűnik az autóbuszok zavart okozó torlódása. Rádió-telefonon a forgalom irányítói ugyanis pillanatok alatt intézkedhetnek. Ha például a Népstadion előtt a meccs végére várakozó kocsik száma soknak bizonyul, a Gellért, vagy Széchényi fürdő körül viszont »utasfürtökkel« zsúfolt buszok közlekednek, egyetlen jelzésre megtörténhet az átcsoportosítás. Ugyanígy előfordulhat, hogy a Rákóczi útról a Nagyvárad térre küldenek autóbuszokat, mert innen üres járatot, onnan túlzsúfoltságot jelentenek. Vajon milyen az új rádiótelefon, amely a közlekedést, sőt — mint később megtudtuk —, az ipart és a mezőgazdaságot is forradalmasítja? Traktor-rádió, hordozható telefon — őse a traktor-rádió — mondja a BRG főmérnöke. — Ezt még üzemünk alakulásának évében, 1957-ben terveztük, hogy a mezőgazdasági gépállomások és a földeken dolgozó traktoraik között öszszeköttetést létesítsünk. Robusztus, meglehetősen primitív készülék volt. Ennek ellenére hamarosan átvették az olajipari és árvízvédelmi központok is és bizonyos célfeladatokra mindenütt igen jól bevált. Többet az első hazai rádiótelefontól aligha várhattunk. A második, az új készülék már lényegesen jobban sikerült. Hat csatornás, tehát kereken fél tucat különböző állomással tud összeköttetést tartani, megfelel a nemzetközi előírásoknak és adó- vevő berendezése a normál telefonhálózatba is bekapcsolható. Egyelőre a MÁV-nál működik. A mozdonyokra szerelik, elsősorban azért,hogy tolatásnál ne kelljen sípolni, zászlót, lámpát lengetni. A mozdonyvezető a tolatóállomásról rádióösszeköttetésbe lép a váltóházban a menetirányítóval, folyamatosan veszi és nyugtázza az utasításokat. Ez a módszer nemcsak kényelmesebb a réginél, hanem lényegesen biztonságosabb is. Az FM. 10. D. jelzésű rádiótelefon alkalmazási területe egyébként igen széles. Taxiba szerelve lehetővé teszi, hogy a központ az utcán üresen futó kocsit — még mielőtt állomására ér — adott címre irányítsa. Ez gyorsítja a lebonyolítást, mérsékli a házhoz menés tarifáját, amellett üzemanyagmegtakarítást is jelent. A készülék ipari felhasználása pedig szinte korlátlan. Meggyorsítja az ügyintézést, segíti a balesetelhárítást és tanyákat városokkal, üzemrészeket irodákkal összekötve, "közel hozza a messzit". Természetesen az FM. 10. D. sem végállomás. Már készül "kisöccse", a hordozható rádiótelefon. S ha a posta engedélyezi, annak sem lesz különösebb akadálya, hogy kiépítsék a személygépkocsik országos rádiótelefon-hálózatát. Végül, ami talán a legérdekesebb: hasonló rádióberendezéssel fogják megoldani a nemzetközi olaj-távvezeték vezérlésének hírközlését is. »Hangos Óceán« Ha már a közlekedésből "átszálltunk" a híradástechnikába, emlékezzünk meg a BRG néhány másik jelentős gyártmányáról is. Az első az »Óceán« elnevezésű hajórádió berendezés, amely három adóval működik: egy a hajók egymás közötti érintkezésére alkalmas üzemi, egy a hivatalos közlemények továbbítására szolgáló hajózási- és egy vészadóval. Természetesen több vevőberendezéssel is rendelkezik. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy hajórádiót Magyarországon eddig egyáltalán nem gyártottak. A felszerelést — darabonként mintegy tízezerdolláros áron — hajógyárainknak esetenként importálni kellett. Az alig három esztendős BRG érdeme, hogy most már nemcsak az import szűnt meg, hanem exportálni is tudunk. A hajórádió egyébként öreg -tengeri róka", már átesett a tűzkeresztségen, sok vihart megért. A tréfáskedvű üzembeliek — névrokonával, a Csendes Óceánnal szemben — Hangos Óceánnak nevezték el. A másik készülék nem is annyira az üzem kedvence, mint a nagyközönségé. Itt gyártják ugyanis a közkedvelt, olcsó és jól bevált "Mambó" magnetofont, amelynek rokonsága a közelmúltban ugyancsak bővült, bárha nemöcscse", hanem -fivére" született: egy 3 sebességű, automatikusan oda-visszajátszó, nyomógombos vezérlésű, 2 hangszórós magnetofon. Már a külseje is impozáns. Áramvonalas fazon, tojáshéj-színű, piros, vagy csak díszítésű műbőrborítás, derékbafutó xaranycsipke- övvel. Előreláthatólag 5500 forint körüli áron még a második negyedévben kereskedelmi forgalomba kerül s ha olyan jó is lesz, amilyen szép, bízvást meg lehetünk vele elégedve. Az üzem laboratóriumában ugyanekkor már alakul atérhatású műsor felvételére és lejátszására alkalmas, első hazai sztereo-magnetofon típusa. Minden készüléken aranyszínű, finom metszésű, írottbetűs monogram:BRG". Ez a gyár védjegye. Egyre többen ismerik és egyre többen tisztelik határainkon belül és kívül. Ám bármennyi szépet terveznek és valósítanak meg az üzemben, magunk részéről —■gyakorló utasok" lévén — mégis az autóbusz-rádióra vagyunk a legkíváncsibbak. Mert ez érdekli a legszélesebb tömegeket és ha valóban sikerül általa csökkenteni a zsúfoltságot, bosszúságot az autóbuszokon, ez olyan teljesítmény, amelyért nemcsak az Autóbuszüzem, hanem a híradástechnikai ipar is méltán megérdemli az elismerést. Kun Erzsébet Most vásároljon háztartásába HŰTŐSZEKRÉNYT szaküzleteinkből 18 havi részletre is kapható! Szakszerű kiszolgálás, szaktanácsadás A hűtőszekrények bekapcsolását díjmentesen elintézzük Hazaszállíttatásáról gondoskodunk 10. bolt I. Krisztina körút 83—85. 60. bolt II. Mártírok útja 35—37. 11. bolt VI. Lenin körút 101. 19. bolt VIII. Rákóczi út 75. 28. bolt VIII. József körút 34. 54. bolt XI. Bartók Béla út 6. 14. bolt XIII. Marx tér 4. 9. bolt XIX. Vöröshadsereg útja 101. történészek felszabadulási tudományos ülésszaka Az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Hadtörténelmi Intézet hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából szerdán tudományos ülésszakot rendezett az Akadémián. Az ülésszakon Szerényi Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetője, a Központi Bizottság tagja is részt vett. A megnyitó előadást Mód Aladár egyetemi tanár, a történettudományok doktora tartotta A népi demokrácia elméleti forrásaihoz címmel, majd számos korreferátum hangzott el. Divatosabb, ízlésesebb széria kötöttárut! Látogatás az élüzem Rákospalotai Kötöttárugyárban Húsz munkással indult 1912-ben Rákospalotán a kötöttárugyár. Közülük néhányan így írnak egy emlékkönyvben arról az időről: ... Az üzem egy földszintes helyiségben kezdte működését, a legkezdetlegesebb gépekkel, a legnehezebb körülmények között. Öltöző nem volt, a munkások papírost tettek a munkapadok alá, arra helyezték ruháikat. A lépcsőházban, a lépcsőn ettek. Faszénvasalón melegítették az ételt. Pamutharisnyákat,parasztkabátokat" gyártottak... A gyár ma többszörös élüzem, legutóbb, a kongresszusi versenyben elért eredményeiért a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját kapta. Ezerkétszáz dolgozója van. Megszűnik a kézi munka A kézi kötődő arról nevezetes, hogy majdnem teljesen megszűnt benne a kézi munka. Mutattak egy régi sík kötőgépet, amely mellett a munkásnak az volt a dolga, hogy napi nyolc órát állva, ide-oda húzkodja a többkilós gépfejet, amely viszi és köti a fonalat. Egy műszak alatt 20 000 ilyen mozdulatot tett. Ma motor hajtja meg a gépet és a motorikötöde abban különbözik a kézi kötődétől, hogy itt négy gép mellett áll egy munkás, ott meg két gép mellett. Ott mégsegít" dolgozni a gépnek a munkáskéz, itt már csakkiszolgálja és ellenőrzi". Sőt, van két olyan gépe is a vállalatnak, amely, ahogyan a szabásminta megkívánja, szaporít és fogyaszt, mint egy jó kötőnő. Amerre megy a látogató, mindenütt a korszerűsítés nyomaival találkozik. Világosak, jól felszereltek a műhelyek, fénycső világít a gépek felett, a munkások kényelmesen dolgoznak. A Rákospalotai Kötöttárugyár elsőként vállalta a kézi síkkötőgépek mechanizálásának megvalósítását. Máshol visszautasították a meghajtó berendezéseket, féltek az újítástól. A rákospalotai gyár bankhitelt vett fel asaját szakállára", nem várva felsőbb segítségre és megvásárolta. Az egyik eredmény: tíz százalékkal növekedett a termelékenység. A másik: a többi kötött árugyár is követi a példát. Ötletből sosem elég A gyár dolgozói vállalták, hogy idén terven felül öt tonna gyapjúárut gyártanak exportra, belföldre pedig 2000 gyermek-mackó ruhát. És azt is, hogy mindezt megtakarításból állítják elő. Nemcsak úgy, hogy kevesebb lesz a hulladék, hanem elsősorban műszaki intézkedésekkel. A motorizálást már említettük, de emellett számtalan sok ötlettel járulnak hozzá a dolgozók a sikeres munkához. Az egyik szabásztechnológus javaslata alapján a különféle matricákat úgy helyezik el az anyagon, hogy minél kevesebb hely maradjon kihasználatlanul. A kötöde dolgozói gyapjú helyett viszkóz -választószálat" használnak, így jóval olcsóbb a termelés. Kis ötletek, de mindegyikükaranyat" ér. Ami az új, a jobb keresését illeti, az üzem abban is élenjár, hogy az elsők között valósította meg a konfekció üzemben acsoportbérezést". Lényege: a varró-csoport tagjainak besorolás szerint adják a bért. Ha száz százalékot termelnek, annyit kapnak. Ha több készáru kerül le a blokkról, egyformán emelik mindenki fizetését. Így mindegyikük érdeke, hogy segítsen a másiknak, mert a cél: minél több legyen a késztermék. Amiről elfelejtkeztek Az újságírót és az olvasót is végső soron az érdekli, milyen eredménye van és lesz az erőfeszítéseiknek, milyen újabb szép darabokkal találkozhat majd az üzletekben. Meg kell mondanunk, a készáru-raktár csalódást okozott. A gyapjú vagy szintetikus fonalból készített női, férfi vagy gyermekáruból kevés olyan darabot láttunk, ami tetszett. Megnéztük az 1960-as, második félévi kollekciót is. Nincs nagy választék az ízléses fazonokban. Mind a régi, megszokott modellek. Nem ultramodern fazonokat reklamálunk, de végül is mi a modem? Ami egyszerű, szép és praktikus. Arégies" fazonokra pedig nem ez a jellemző. De nem modem az a gyermek-mackó felsőrész sem, amelyet pedig annak mutattak be, panaszkodva, hogy a kereskedelem nem rendeli meg. A pulóvernek törzsével egybedolgozott csuklyája van, tulajdonképpen nem más, mint a nyak túlságos meghosszabbítása. Amikor tehát a modemet kívánjuk, az ízlésest akarjuk, így nem érthetünk egyet azzal az érvvel sem, hogy nagy szériában gyártanak cikkeket és így a divatigény kielégítése nem elsődleges céljuk. Ami egyszerű és ízléses, az divatos is. Gyártsák szériában. Nem elégedhet meg a gyár azzal, hogy többszörös élüzem, hogy az év legszebb termékei között szerepel áruja és hogy van néhány szép modellje. Amilyen szenvedélyes lelkesedéssel és szívóssággal teremtik meg a termelés korszerűbb feltételeit, legyenek a gyártmányok választékossága, tetszetőssége tekintetében is ugyanilyen igényesek. A vásárló szemével néztük a készítményeket és azért tettünk említést mindezekről, hogy a gyár szakemberei gondolkozzanak azon, hogyan lehetne változtatni a helyzeten. T. E. Modern gépekkel szerelik fel az élelmiszerboltokat és a vendéglátó helyeket A kereskedelem gépesítése erőteljesen folytatódik. Ebben az évben 120 millió forint értékű hazai gyártmányú és 23 millió forint értékű külföldről importált modern géppel szerelik fel az élelmiszerboltokat és a vendéglátóhelyeket. A gépek egyharmadát a kereskedelem, kétharmadát a vendéglátóipar kapja. Külföldről főleg olyan kereskedelmi gépeket szerzünk be, amilyeneket é hazai ipar nem gyárt. Ugyanakkor mi is sok gépet szállítunk külföldre. Exportunkban főleg hűtővitrinek, eszpresszógépek, univerzális konyhagépek szerepelnek. Az export-, import nagy részét árucsere formájában bonyolítjuk le. A Szovjetunióból univerzális konyhagépet, nyitott hűtőpultot, pohár- és korsómosót, önkiszolgáló hűtőpultot, önkiszolgáló büfé- és étteremberendezést, különféle hűtőberendezést, tejkimérő berendezést, virsliárusító kocsit, edénymosogató gépet, agregátokat vásároltunk. A hazai gyárak ebben az évben 2150 hűtőszekrényt, 645 jégszekrényt, 450 fagylaltpultot, 500 kaszinó presszógépet, 200 elektromos vinslifőzőt, 156 mosógépet, 200 krónikává- és 400 egyéb presszógépet, 240 villanysütőt, 500 burgonyahámozó gépet, 250 univerzális konyhagépet, 200 automata szikvízkeverőt, 640 elektromos- és 150 önkiszolgáló hűtővitrint szállítanak a kereskedelemnek és a vendéglátóiparnak. Ezenkívül még nagymennyiségű más kereskedelmi és vendéglátóipari géppel látják el hazai gyáraink az üzleteket. Elsősorban az új lakótelepek és a reprezentatív létesítmények üzletet kapnak ezekből a gépekből, jórészüket a vidéki üzletekben szerelik fel. G. J. Törődjünk többet NAGYMAROSSAL Egyik oldalról a Duna ezüstszalagja, a másikról a Börzsöny déli nyúlványai foglalják keretbe Nagymarost. Nehéz is eldönteni, hogy fürdőhelynek számít-e a Duna-kanyarnak ez a természeti szépségekben bővelkedő pontja, vagy sem. A gyógyhelyi illetéket ugyan már évek óta szedik Nagymaroson: évi 60 000 forint körül szaporítják ezzel a község bevételét, de valójában inkább kirándulóhelynek számít. Kora tavasztól késő őszig vonatok, autóbuszok, hajók ontják a kirándulók ezreit. Egy év alatt 25—30 000-re tehető azok száma, akik egyetlen napra gyönyörködhetnek Nagymaros és a vele szemben levő visegrádi táj szépségében. A kiránduló azonban, akit megejt a hely varázsa, az alkonyi órákban kénytelen Budapestre visszautazni. Szálloda ugyanis nincs a községben és a fizető vendéglátásba bekapcsolt szobák száma is meglepően kevés. A község utcái gidres-gödrösek, porosaik s a házak csinosításában sem tesznek ki magukért a nagymarosiak. Aki előzőleg Szentendre utcáit járta, vagy gyönyörködött Zebegény gondozott utcaképében, annak különösen feltűnik, hogy Nagymaros, a festői Duna-kanyar egyik legnagyobb községe, milyen elhanyagolt, milyen kevéssé gondozott. Az első társadalmi munka Pedig a nagymarosi utcák megérdemelnék, hogy lakóik többet törődjenek a házak külsejével. Lépten-nyomon festőkbe botlik a járókelő, vásznaikon megszépülnek a vedlett házak, s Nagymarost olyannak mutatják, amilyennek lennie kellene. Mi hát az oka, hogy ez az ötezren felüli lakosú község ilyen gondozatlan benyomást kelt a látogatóban? A nagymarosiak talán nem szeretik községüket? Pál Sándor tanácselnök szerint a marosiak valóban többet tehetnének községükért. Vonatkozik ez elsősorban a saját portájuk csinosítására, de a közösségi munkára is. Mi tagadás, nem volt könyv eddig község csinosításra, társadalmi munkára megmozgatni a marosiakat A fiatal vb-titkár, Gratzár József segített a KISZ és az úttörők megszervezésében: megindult a fásítás és ezer sudár facsemete gyökerei kapaszkodnak már a marosi földbe. Most folyik az első vizsga, a nagy erőpróba: a készülő kétkilométeres makadám út mentén lakók társadalmi munkában vállalták a szakértelmet nem igénylő földmunka elvégzését. Része van ebben Osztényi Endre iskolaigazgatónak, a községi népfrontbizottság elnökének is, aki igen népszerű a községben s miután ő is az említett utcában lakik, jó példát mutat a munkában is. Hol vannak a padok? Tanácsi határozat született egy évtizedes rossz szokás megszüntetésére: végre tilos a szemetet a Dunába dobni. Ettől sokat várnak: a part nagy része gondozatlan, üvegcserepekkel, szeméttel szórták tele. Javítják a Duna-part támfalait, itt-ott kis parkok körvonalai rajzolódnak ki. Több virág kellene a Fő térre, elkelne néha az utcaseprő munkája is, s a locsolókocsit legalább naponta "üzemeltethetnék", hogy elverje a porfelhőket. A Duna-parton és a Fő téren ezekben a verőfényes tavaszi napokban is meredten ásítoznak a padok cement alapzatai. Vajon mién találja korainak a tanács kirakatni a padokat, miért fosztja meg a járókelőket, a kirándulókat egy kis séta közbeni pihenéstől?! Kevés a szórakozóhely Ilyenkor még nem zúdulnak olyan tömegek Nagymarosra, mint nyáron. De a cukrászda már a helyi igényeket is kinőtte. Ha a mai Kék Duna kertesvendéglőt zenés cukrászdává alakítaná át a Váci Vendéglátóipari Vállalat, tízezreknek szerezne kellemes meglepetést, akik eddig ünnepnapokon kiszorultak a parányi cukrászdából. Még egy javaslat. Régi képeslap bizonyítja, hogy valaha virágzó strandélet volt Nagymaroson. A községi tanács készséggel átadná a strandot — ahol lehetőség van étterem vagy vendéglő üzemeltetésére is — a Vendéglátóipari Vállalatnak és ezzel nemcsak a marosiak régi kívánsága teljesülne, hanem az idegenforgalom számára is újabb korszerű szórakozóhelyet nyernének. Nagyban dolgoznak a kőművesek a nagymarosi Mátyás király-étterem kerthelyiségének bővítésén, ahol naponta 5-600 ember étkezését tudják majd biztosítani. Pillanatnyilag ez az egyetlen, amivel a vendéglátó ipar javítani kívánja a kirándulók, üdülők ellátását. Véleményünk szerint ez csupán egy csepp a tengerben, legalább még két korszerű vendéglátóipari egységre lenne szükség, ami a javasolt módon megoldható. A kertekből virágba borult fák hófehér ágai nyúlnak az utcára, rózsaszín pompában tündöklenek az apró őszibarackfák. Szorgos munka folyik a szőlőkben, gyümölcsöskertekben; a frissen ásott föld szaga vízszaggal és a virágok illatával keveredik. A természet mindent megadott Nagymarosnak: jó lenne, ha az emberek is többet törődnének községük csinosításával. Fehér Rózsa Újabb híd építéséhez kezdtek a magyar szakemberek Szíriában, az Orontes folyón. A vasbetonhíd építésére több külföldi cég pályázott, köztük a dánok és nyugat-németek is, a szír hatóságok azonban a magyar ajánlatot fogadták el.