Magyar Nemzet, 1960. június (16. évfolyam, 129-154. szám)

1960-06-01 / 129. szám

­ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA •­ i Megvalósult politikai egység A borsodiak egyik orvos kül­­döttével beszélgettem a nép­front-kongresszus utolsó szü­netében. A kórházi főorvos, akit néhány nappal előbb tün­tettek ki hat esztendő nép­front-munkájáért, azt fejteget­te a küldöttek gyűrűjében, hogy ő sok vitában vett részt az elmúlt években, ismeri az emberek gondolkodását, véle­ményét — elsősorban persze otthon, Borsodban —, s erről a kongresszusról azt a követ­keztetést vonja le, hogy kül­dötteiben, hangulatában és tartalmában egyaránt igazi népfront-tanácskozás volt. Népfront-tanácskozás, mert hí­ven­ tükrözte a dolgozó embe­rek túlnyomó többségének vé­leményét és hangulatát, s való­ban olyan feladatokat állított a mozgalom elé, amelyek a kö­vetkező esztendőkben a ma­gyar nép legfontosabb teendői. A szocializmus felépítésére gondolok — mondta —, s ezen keresztül, ezzel együtt a szo­cialista ember formálására, a szocialista hazaszeretet elmé­lyítésére, tudatossá tételére fa­lun és városon. S így fejezte be: »Ez, a legszebb munka, amit valaha is végezhetünk együtt, kommunisták és pár­­tonkívüliek.« A kongresszus kétnapos vitá­jának összefoglalójaként bíz­vást leszögezhetjük — s ezt tükrözi a tanácskozás tegnap nyilvánosságra hozott felhívá­sa is —, hogy az országépítés­nek ez a felelős fóruma egy­értelműen a szocializmus tala­ján, a szocialista építőmunka harcai közepette­­kialakult né­pi-nemzeti egység kongresszus­sá vált. Az újságíró jegyzetei­ben összegyülekez­tek a fel­jegyzések. Komló, egyik szocia­lista városunk embereiről, éle­téről számolt be egy küldött a kongresszus nyilvánossága előtt és arról beszélt, hogyan valósítják meg munkások és értelmiségiek közösen elgondo­lásaikat. Néhány perccel ké­sőbb a Zala megyei népfront­bizottság elnöke mondotta el a zsúfolt tanácsteremben, hogy egyetlen megyében — amelyik nem is tartozik az ország leg­nagyobb megyéi közé — tízez­rek foglalkoznak a közösség ügyeivel, gondjaival, s ki tud­ná számon tartani, hány közü­lük a kommunista és mennyi a párton­ kívüli harcostárs. Egy nógrádi bányász beszélt róla, hogy megyéjükben a népfront­bizottságok tagjainak több mint negyede fizikai munkás és hozzátette: a munkások példa­­mutatása lendítő ereje lett a népfront-mozgalomnak. Szolnok megyéből, Győrből és Szabolcs­ból érkezett küldöttek beszél­tek arról, hogyan segíti az ér­telmiség a termelőszövetkezeti mozgalmat, a szövetkezetek megszilárdítását. Lényegében ezeknek az egy csokorba sze­dett megragadó tényeknek az elvi következtetését fogalmaz­ta meg szombati felszólalásá­ban Kádár János, amikor azt mondta,­hogy a Hazafias Nép­front mozgalma a kommunis­ták és pártonkívüliek megvaló­sult politikai egysége lett, a munkások, parasztok, értelmi­ségiek, a dolgozó kispolgárok átfogó társadalmi szövetsége, amely a munkásság és a mun­kásosztály pártja vezetésével a szó igazi értelmében a nem­zetté vált magyar nép frontja. A Hazafias Népfrontban megszilárdult politikai egy­ség alapjai mélyen a történe­lemben gyökereznek. A haladó erőknek ez a mozgalma tartal­mában és formájában válto­zott ugyan csaknem két év­tized harcai közben, de a mindenkori cél, hogy a nép előtt álló legfőbb feladatok megoldását segítse elő a nép legjobbjainak vezetésével, je­lentős szerepet biztosított és biztosít ma is a népfront szá­mára. A népfront-mozgalom a pusztító második világháború éveiben a kommunisták kez­deményezésére jött létre, mert a történelem felvetette annak a szükségességét, hogy a becsü­letesen gondolkodó, hazájukat szerető emberek, a magyar nép legjobbjai, egyesüljenek az or­szág megmentésére a fasizmus elleni küzdelemben. 1945-ben, a felszabadulás után az újjá­építés, a demokrácia megte­remtése volt a magyar nép legfőbb érdeke, s a kommu­nista párt ekkor az élet meg­indítására, a demokratikus rend kialakítására, majd a né­pi hatalom kivívására hívta a népfront zászlaja alá mindazo­kat, akik a nép valódi érdekeit kívánták szolgálni. Ezek az esztendők, a közös célok és a közös feladatok, lehetőséget adtak arra, hogy szélessé te­gyük a nép politikai egységét, de ez az egység most, a szocia­lista építés időszakában való­sult meg a maga teljes nagy­szerűségében. A népi hatalom erősítése, a szocializmus fel­építése, közösen kidolgozott terveink megvalósítása ma va­lóban milliókat kapcsol össze a Hazafias Népfront mozgal­mában, hiszen előrehaladá­sunk, az ország jövője, min­den hazáját szerető ember ügye. Egy nyelven beszéltek párt­tagok és pártonkívüliek, Kos­­suth-díjas egyetemi tanárok, termelőszövetkezeti paraszt­­emberek és munkások a nép­front kongresszusán ■ arról, hogy egyértelműen azono­sítják magukat a népfront munkaprogramjával. S a párt és az állam vezetői felelősséggel hangsúlyozták, hogy a párt a szocialista po­litikai szövetséggé lett Haza­fias Népfrontot nagy erőnek tekinti formálódó, erősödő új társadalmunkban, s ez a szö­vetség mindaddig fennmarad — mert így kívánja az egész nép érdeke —, ameddig ma­guk az osztályok meg nem szűnnek és létre nem jön Ma­gyarországon az egységes kommunista társadalom. »Mi, kommunisták tudjuk — mon­dotta kongresszusi beszédében Kádár János —, hogy esz­méink, a szocializmus, a kom­munizmus úgy és olyan mér­­­tékben valósultak meg eddig is,­s valósulnak meg a jövő­ben is, amilyen mértékben az eszmék igazságáról felvilágo­sító szóval meg tudjuk győzni a pártonkívüli dolgozók mil­lióit. Úgy és olyan mértékben valósulnak meg eszméink, amilyen mértékben azokat a magyar nép alapvető tömegei magukévá teszik és készek velünk együtt megvalósítani.« A pártnak a tömegekbe ve­tett bizalma rendíthetetlen, ezt vallották a kommunisták akkor is, amikor ezt a bizal­mat nehéz körülmények között kellett kialakítani, lépésről lépésre előrehaladva, tisztázva sok mindent, amit összeza­vart az ellenforradalom. S a népfrontban testesül meg a kommunisták szövetségi poli­tikája most is, amikor a kiala­kult bizalom légkörében mun­kálkodunk közös terveink va­­lóraváltásán.­­Fogjon össze az egész dol­gozó nép — így szól a kong­resszus egyhangúlag elfoga­dott felhívása —, hogy elért eredményeinkre támaszkodva, azokat megsokszorozva, kart karba öltve a baráti szocialista országok népeivel még gyor­sabban haladhassunk előre a szocializmus útján.« Ez az ösz­­szefogás teremti meg a nép­front további fellendülésének alapját és teszi szilárdabbá, mind több emberben tuda­tossá azt a politikai szövetsé­get, amelyet az élet alakított ki kommunisták és pártonkí­vüliek között a Hazafias Nép­front milliókat egyesítő moz­galmában. Kocsis Tamás Az amerikai—japán szerződés miatt a Kiss-kormány lemondását követelik A külpolitikai helyzet HRUSCSOV ÉS MALINOVSZKIJ BESZÉDE a kommu­nista munkabrigádok legjobbjainak országos értekezletén, vál­tozatlanul a sajtó érdeklődésének homlokterében állnak. Hrus­csov beszédének főleg két mozzanatát emelik ki a hírmagya­rázók. Egyrészt a csúcskonferencia elmaradásának okairól adott pontos és meggyőző elemzését, másrészt azt a kijelenté­sét, hogy a legközelebbi csúcstalálkozó nem képzelhető el az ázsiai népek képviselői nélkül. Ez utóbbi megállapítás igen kedvező visszhangot keltett az érdekelt ázsiai országokban. Szubandino indonéz külügyminiszter, aki világkörüli útjáról hazatérőben megállt Szingapúrban, kijelentette, helyesli Hrus­­csovnnak azt a javaslatát, hogy a jövendő csúcsértekezlet rész­vevői közé vegyék fel az ázsiai országokat. Ami a párizsi kormányfői értekezlet elhalasztásának okait ileti, több nyugati lap is megállapítja: ,,bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok szabotálta a csúcsértekezletet". Masimovszkij szovjet honvédelmi miniszter beszédét álta­lában úgy értelmezik, hogy határozott hangú figyelmeztetés, elsősorban az Egyesült Államok szövetségeseihez, akik repülő­tereiket az amerikai légierő rendelkezésére bocsátják. Jóllehet az amerikai külügyminisztérium és a Fehér Ház nem volt haj­landó hivatalosan kommentálni Malinovszkij beszédét, az ame­rikai külügyminisztérium egyes szakértői összefüggésbe hoz­zák a beszédet a délkelet-ázsiai paktum Washingtonban össze­ülő miniszteri értekezletével. A szovjet sajtó élesen elítéli a Pentagonnak azt a látható igyekezetét, hogy az értekezletet fel­használja a hidegháború felélesztésére. A Szovjetszkaja Hosszt­­já­ban Jermakov megjegyzi: »A Pentagon széles körben kiak­názza a SEATO ülésszakát a háborús pszichózis és a fegyver­kezési verseny fokozására, a nemzetközi helyzet élezésére... Az ülésszak programján olyan tervek szerepelnek, amelyeknek éle az ázsiai semleges országok ellen irányul." A Krasznaja Zvezda aláhúzza: »Délkelet-Ázsia népei elutasítják az agresz­­szív katonai blokkokat, békében, barátságban akarnak élni amerikai gyarmatosítók, kémek, atombombák és rakéták nél­kül." Az AP tokiói jelentése utal arra, hogy Malinovszkij figyel­meztetése akaratlanul is hatással lehet a japán belpolitikai helyzet alakulására, hiszen — mint írja —­ »Tokió közelében van egy amerikai repülőtámaszpont, ahol legalább három U— 2 tartózkodik." Feltehetően ennek tudható be Fuzsijama japán külügyminiszter megnyugtatásnak szánt bejelentése, mely sze­rint »a japán kormány határozott ígéretet kapott az Egyesült Államoktól, hogy a Japán­ban állomásozó U—2 gépeket csak meteorológiai megfigyelések­re fogják felhasználni". Kérdés, hogy ez mennyire nyugtatja meg a japán közvéleményt, hiszen Powers gépe is — az első verzió szerint — »csupán légköri megfigyeléseket" végzett... A londoni Guardian szintén rámutat arra, hogy ha »­a kor­mány nem akar belekerülni a provokációk és ellen-provoká­ciók baljóslatú forgatagába, akkor a miniszterelnök jelentse be határozottan, hogy angol támaszpontokat nem szabad fel­használni szovjet terület fölött végrehajtandó kémrepülések kiinduló pontjaként". Sőt, a New York Herald Tribüne is arra a következtetésre jut, hogy "­az amerikai repülőgépek véletlen idetévedését szovjet terület fölé úgy kell kerülni, mint­ a pes­tist". Kínai mongol közös gazdasági egyezmény • A Kínai Népköztársaság 200 millió rubel hosszúlejáratú kölcsönt ad Mongóliának Cseu En-laj hatalmas tömeggyűlésen beszélt • Csán Bátorban Ulan Bátorból jelenti az Új Kína. A Csou En-laj minisz­terelnök vezetésével a Mongol Népköztársaságban tartózkodó kínai kormányküldöttség be­fejezte tárgyalásait. Kedden ünnepélyes keretek között sor került a tárgyalá­sok eredményeként kötött egyezmények aláírására. A Kínai Népköztársaság ne­vében Csou En-laj, az Állam­tanács elnöke, a Mongol Nép­­köztársaság nevében pedig Cedenbál, a Minisztertanács elnöke aláírta a kínai—mongol barátsági és kölcsönös segély­­nyújtási szerződést, a Kínai Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormánya ál­tal kötött gazdasági és techni­kai segélynyújtási egyezményt, valamint a kínai—mongol tár­gyalásokról kiadott közös köz­leményt. A gazdasági és technikai se­gélynyújtási egyezmény értel­mében a Kínai Népköztársaság kormánya 200 millió rubel ösz­­szegű hosszúlejáratú kölcsönt folyósít a Mongol Népköztár­saság kormányának és segítsé­get nyújt ipari üzemek, vízsza­bályozási létesítmények és közüzemek építéséhez. Ugyancsak kedden írták alá Ulan Bátorban a kínai-mongol gazdasági és technikai segély­nyújtási egyezmény rendelke­zéseit részletező jegyzőköny­vet, az 1956. évi gazdasági és technikai segélynyújtási egyez­ményből fennmaradt összegek felhasználásáról szóló megálla­podást és a két ország tudomá­nyos és műszaki együttműkö­dését szabályozó egyezményt. Kedden délután Ulan Bátor ünnepi díszbe öltözött főterén több mint nyolcvanezer ember részvételével nagygyűlést ren­deztek a Csou En-laj minisz­terelnök vezetésével a Mongol Népköztársaságban tartózkodó kínai küldöttség tiszteletére. A nagygyűlésen a Kínai Népköz­­társaság miniszterelnöke be­szédet mondott. A kínai nép nevében üdvözölte a testvéri mongol népet és méltatta a kí­nai—mongol barátság jelentő­ségét. Csou En-laj elismeréssel szólt a mongol népnek hazája építé­sében elért sikereiről. A Kínai Népköztársaság mi­niszterelnöke foglalkozott Kína gazdasági helyzetével. Kijelen­tette, hogy a kínai nép máso­dik ötéves tervének főbb cél­kitűzéseit már 1959-ben, három évvel a kitűzött határidő előtt teljesítette. Szilárd elhatáro­zásunk — hangsúlyozta —, hogy a főbb ipari termékek gyártásában tíz éven belül utolérjük, sőt túlszárnyaljuk Nagy-Britanniá±. Csou En-laj kitért a nemzet­közi helyzetre is. Rámutatott, hogy a szocialista országok po­litikája egyre több nép szívét nyeri meg. Ma már mind töb­ben ismerik fel, hogy az Egye­sült Államok politikája meny­nyire veszélyezteti a világbé­két. Az amerikai imperialisták — folytatta a miniszterelnök — súlyos provokációt hajtottak végre a Szovjetunió ellen. A kínai nép egységesen elítéli a provokációt és támogatja a Szovjetunió állásfoglalását. A Szovjetunió ellen végrehajtott agresszió, kihívást jelent a 650 milliós kínai nép ellen is — hangsúlyozta befejezésül Csou En-laj. Közvéleményk­utaság Tokióban A megkérdezettek háromnegyed része Kisi lemondását követeli Tokióból jelenti a TASZSZ. A­­ Kisi-kormány tekintélye végleg a mélypontra süllyedt. A Tokio Simbun című lap keddi számában közli a fővá­rosban végzett közvélemény­kutatás eredményét. A meg­kérdezettek 73 százalékal köve­telte a jelenlegi kormány le­mondását. Ezzel kapcsolatban Isikava, az ismert japán író Kisihez intézett nyílt levelé­ben megállapítja: »Az ön poli­tikai pályafutása befejeződött, és ezt a tényt nyíltan el kell is­mernie. További ellenállás csak azt eredményezheti, hogy még mélyebb sírba kerül.­* A lakosság országszerte kö­veteli a kormány lemondását és a japán—amerikai szerződés érvénytelenítését. A Sónkei Simima szerint a helyzet élén­ken emlékeztet 1954-re, ami­kor a Josido-kormány lemon­dása előtt tört ki a válság. A Kiss-kormány a »,függetlenek klubja« és a dosikai párt kép­viselőinek segítségére akar tá­maszkodni, de — mint a San­­kei Simibun keddi száma je­lenti — mindkét párt képvise­lői megtagadták a részvételt a parlament további ülésein. A kormányon levő liberális de­mokrata párton belül­ is fokozó­dik a harc Kisi és kormánya ellen. A Mikio Macumura frakció hétfői ülésén elhatá­rozták, megakadályozzák az amerikai szerződés­ felsőházi vitáját. Kono, a kormánypárt ismert politikusa elismerte a szerződés ellen kibontakozott népi mozgalom nagy lendüle­tét és kijelentette, hogy a nép többsége Kisi lemondását kö­veteli. Az atom- és hidrogénfegyver betiltásáért küzdő tanács tag­jai kedden felkeresték az ame­rikai nagykövetséget és tilta­kozó nyilatkozatot adtak át Fisenhower elnök bejelentett tokiói látogatása ellen. A nyi­latkozat megállapítja: Ha Eisen­hower akkor utaznék Ja­pánba, amikor a japán nép harcban áll a japán—amerikai katonai szerződéssel, ezzel a csődbe jutott Kisi-kormányt támogatná. A tanács­­a japán f­ékeharcosok nevében köve­teli, Eisenhower mondja le ja­pánt látogatását. Hasonló ha­tározatot hozott a japán peda­gógus szakszervezet országos kongresszusa és Oszaka város társadalmi szervezeteinek ta­nácsa. Az Egyesü­lt Államok megsérti a nyílttengeri hajóraj szabályait Amerikai repülőgépek és hadihajók provokációi szovjet kereskedelmi hajók ellen Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Vodnij Transzport (Vízi Közlekedés) című lap keddi számában a következő ténye­ket ismerteti: Vasárnap a Behring-tengeren az amerikai hadiflotta 145 916. számú repü­lőgépe 100 méter magasságban kétszer elhúzott az Admiral Lazarev nevű szovjet jégtörő hajó felett. A jégtörő­ a szov­jet partoktól mindössze száz mérföldnyire tartózkodott. Május 26-án a 128 383. számú amerikai katonai repülőgép a Japán-tengeren haladó Mur­­m­anszk szovjet gőzös fölött végzett mélyrepülést. Május 23-án, 24-én és 25-én amerikai repülőgépek hét alka­lommal provokálták a szovjet kereskedelmi flotta hajóit a Földközi-, a Tirrén- a Japán­­tengeren és a Csendes-óceá­­­non. Május 9-én Genovától nem messze egy amerikai repülő­­gépanyahajó és több torpedó­­romboló gyűrűbe vette a Ta­rasz Sevcsenko elnevezésű szovjet gőzöst, ezután a 711. számú torpedóromboló várat­lanul megfordult, homlokegye­nest a szovjet gőzös felé in­dult és veszélyes közelségben haladt el mellette. Ez­t a ma­­nővert többször is megismétel­te. Május 23-án ugyanebben a térségben a 2567. számú, négy rakétával felszerelt az­erikai bombavető nyolc alkalommal bukórepülést végzett az Öcsö­kön szovjet tartályhajó fölött. Ugyanakkor egy másik ameri­kai repülőgép köröket írt le a hajó fölött, csaknem érintette az árbocot és ismeretlen tár­gyakat dobott le, amelyek az­után a hajó felé úsztak. A lap ezután felteszi a kér­dést: Mi ez? Mindössze a ten­geri országutakon elhaladó já­rókelő udvariatlansága, ahogy egyes amerikai államférfiak és politikusok magyarázzák? Vagy talán a Pentagonban ülő urak fogalmai szerint büntet­lenül szabad lökdösni és sér­tegetni a járókelőket? — Nem udvariasságról van itt szó, a jó modort úgy látszik, már r­égen elfelejtették a fékevesztett amerikai kato­nai erők. Arcátlan demonstrá­ciónak, a hagyományos tengeri szokások és az általánosan el­fogadott nemzetközi jogszabá­lyok otromba m megsértésének vagyunk tanúi. A nyílttengeri­­hajózás szabadsága minden, or­szág elidegeníthetetlen joga. Ha valaki aláásni igyekszik a békés együttélés egyik legfon­tosabb alapját, a nemzetközi kereskedelmet, rossz eszkö­zökkel próbálkozik — fejező­dik be a lap cikke. Koszigin Rómában Rómából jelenti a TASZSZ: Koszigin, a szovjet Miniszter­­tanács első elnökhelyettese, Argentínából hazafelé vezető útján Kozirev római szovjet nagykövet vendégeként Rómá­ba érkezett. Hétfőn a nagykö­vet vacsorát adott Koszigin tiszteletére. Jelen voltak az olasz pénzügyi és ipari körök képviselői is. Koszigin eszmecserét folyta­tott az olasz gazdasági körök képviselőivel a szovjet—olasz gazdasági együttműködés fej­lesztésének kérdéséről.

Next