Magyar Nemzet, 1960. június (16. évfolyam, 129-154. szám)
1960-06-05 / 133. szám
vasárnap, 1960. június 5.) Erősödik a magyar—bolgár tudományos együttműködés Tíz évvel ezelőtt jött létre a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság szakembereinek műszaki tudományos együttműködése. A két ország műszaki tudományos együttműködési egyezménye aláírásának 10. évfordulója alkalmából Budapesten a napokban jubiláris ülésszakot rendeznek, amelynek ünnepélyes befejezésére szombat délután került sor. Az ülésszakon megállapodás jött létre a további együttműködésre. A magyar fél átveszi a bolgár szakembereknek az élelmiszeriparban, az öntözéses gazdálkodásban, a mezőgazdasági építkezéseknél, a szénbányászatban és a közlekedésben szerzett tapasztalatait, a bolgár szakemberek pedig a magyar gépipar különböző ágait, a textil- és bőripar, az építőipar, az üvegipar, a vegyipar és az élelmiszeripar termelési módjait tanulmányozzák. Újabb kutató- és tervezőintézetek veszik fel egymással a kapcsolatokat. Megnyílt a lipcsei mezőgazdasági kiállítás Szombaton nyílt meg a nagyközönség számára az NDK mezőgazdasági kiállítása Lipcse elővárosában, Markkleebergben. A 132 hektárnyi területen megrendezett mezőgazdasági kiállítást méltán nevezték el “parasztegyetemnek". Dr. Oskar Baumgarten, a kiállítás vezetője elmondotta, hogy a baráti országok, köztük a Magyar Népköztársaság is, most harmadszor vesznek részt a lipcsei kiállításon. Az idén nagy nemzetközi tapasztalatcsere színhelye lesz a kiállítás, mivel ez az első seregszemle azóta, hogy az NDK-ban minden parasztcsalád a közös gazdálkodás útjára lépett — mondotta Baumgarten. A kiállítás június 4-től július 17-éig tart. Nem kevesebb, mint 1 200 000 látogatóra számítanak. A Balaton-parti üzletekben vasárnap és hétfőn is lesz friss kenyér Mozgó tejbüfék, üdítőital-palackozók A Belkereskedelmi Minisztérium ebben az évben minden eddiginél alaposabban készült fel a megnövekedett balatoni forgalomra. Elsősorban az élelmiszerellátás megjavítását tűzték ki célul. Az idén nyáron már megoldódik a nyaralók örömére a sok éves “kenyér kérdés” is. Eddig ugyanis vasárnap és hétfőn csak szombat reggeli sütésű kenyeret és péksüteményt lehetett vásárolni. Az idén nyáron már vasárnap is lesz friss kenyér és péksütemény. A Balaton déli partján levő boltokban hetenként 7 vagonnyi, az északi oldalra pedig átlagosan 5 vagonnyi friss húst szállítanak majd. Az idén kielégítő lesz már a Balaton-part tejellátása is, öt tejbüfé-autót is üzembehelyeztek. Az idén már 60 tejcsárda és tejivó áll az üdülők rendelkezésére a tavalyi hat helyett. Gondoskodnak a nyaralóhelyek italellátásáról is. Tavaly tízmillió palack sör fogyott a Balaton partján, az idén 13 millióra számítanak. Bort 61 százalékkal többet hoznak nyáron forgalomba, mint az elmúlt évben. Az üdítőital-utánpótlást úgy biztosítják, hogy négy újabb üdítőitalpalackozóüzemet állítanak munkába. Eichmann felesége és családja eltűnt Buenos Aires-i jelentések szerint Adolf Eichmann felesége és családja eltűnt San Fernando városban levő lakásából. Mint ismeretes az állítólag álnéven Argentínában bujkáló Eichmannnt nemrég izraeli ügynökök elfogták és Izraelbe szállították. A szomszédok szerint pénteken reggel Eichmann felesége és gyermekei egy teherautón elutaztak. Az autót több gépkocsi kísérte, amelyeket "németül beszélő személyek" vezettek. Ugyancsak Buenos Aires-ből jelentik, hogy az argentin rendőrség pénteken hivatalosan bejelentette: vizsgálat folyik annak megállapítására, milyen körülmények között tűnt el Adolf Eichmann Argentínából. A háborús bűnös felesége férje eltűnésével kapcsolatban panaszt nyújtott be az argentin hatóságoknak. kívül “két német SS-tiszt" vett részt Valószínűleg az egyik közülük maga Eichmann volt. Ezen a tanácskozáson pecsételődött meg félmilliónyi magyar zsidó sorsa. Tény ugyanis, hogy a belügyminisztérium röviddel az értekezlet időpontja után bizalmas rendeletet hozott a zsidók gyűjtőtáborokba szállításáról. A hatalmas akció lebonyolítását szolgáló részletes irányelvek mindenre kiterjedő gondossága — Eichmann keze nyomára utal. Ferenczy csendőralezredes így vallott erről a Népbíróság előtt: — A deportálások kezdetének időpontját Eichmann állapította meg. Ő közölte velem, hogy az első lépést, a gettóba tömörítést Munkácson kezdjük. Elmondta, hogy Wisliceny már elutazott a vidéki zsidóság “megszervezésére", majd kifejezte kívánságát, hogy a deportálás céljaira elegendő csendőr álljon rendelkezésére. Később közölte, hogy május 10-e körül ő maga is ellenőrző körútra indul... (A kutatások szerint Eichmann valóban megjelent Munkácson és személyesen irányította a műveleteket.) Végül egy összekötő tisztet kért tőlem, aki az alakuló német—szlovák—magyar vegyes bizottságban részt venne a kiszállítás technikai lebonyolítására.Miután a kassai auschwitzi útvonal Szlovákián vezetett át, Eichmann onnan kért vagonokat. Ezt követően táviratot küldött az auschwitzi tábor parancsnokának, amelyben jelezte, hogy a magyar zsidók rövidesen megérkeznek, fogadtatásukra tegyék meg az intézkedést. Wisliceny, aki Krumey-jel együtt Eichmann hóhérsegéde volt, megerősíti e vallomást Nürnbergben: “ ... Eichmann mindenekelőtt felvette a kapcsolatot Baky és Endre államtitkárokkal. Első lépése ezekkel a kormánytisztviselőkkel együttműködve az volt, hogy néhány helységben gyűjtötte össze a deportálásra ítélt tömegeket ... A lebonyolítás kerületenként folyt, először Kárpátalja, aztán Erdély, majd Észak-Magyarország, végül Dél- és Nyugat-Magyarország következett... A félmillió deportáltat érintő műveletek során Eichmann minden szállítmány elindításakor távmondatban tájékoztatta Berlint..." Az emberkereskedő A rettenetes embertelenségekről, a példátlan brutalitásokról, amelyeket az üldözöttek összegyűjtése közben elkövettek, Wisliceny csak röviden emlékezik meg: » ... Lehetetlen élelmezési és lakáshelyzet alakult ki ezeken a vidékeken ..." A soron következő perben minden bizonnyal világosság derül Eichmann süzleti" tárgyalásaira is. A külföldi lapok e napokban sűrűn idéznek Brandt Joel — ma izraeli állampolgár — e témáról szóló könyvéből. Visszaemlékezéseiben Brandt megírja, hogy 1944 nyarán kapcsolatba került Eichmann-nal, aki alkudozni kezdett egymillió magyar zsidó életére s tízezer tehergépkocsit, textilárut, gépeket, hadianyagot próbált cserébe zsarolni. A németadvezetőség, amely ekkor már szűkében állt a hadianyagnak, ilyen aljas módszerekkel próbált segíteni magán. Tény, hogy a recept nem volt új: évekkel előbb Wisliceny hatalmas összeget követelt a szlovákiai zsidóktól, amíg nem kapta meg, naponta háromezer üldözöttet indított útnak a haláltáborokba. A dokumentumok szerint Brandt annak a személynek a közvetítésével talált kapcsolatot Eichmann-nal, aki korábban Szlovákiában Wislicenyvel tárgyalt. 1944 nyarán 1600 üldözött utasával a Keleti pályaudvarról szerelvény gördült ki Németországba, majd onnét Svájc felé. Vitathatatlan, hogy az akció mögött Eichmann személyes intézkedése, saját üzlete húzódott meg. Ebből az akcióból horribilis anyagi hasznot húzott, minden bizonnyal már a háború utáni időkre gondolt. A fasizmus eleven képmása Néhány szót Eichmannról magáról. Ma már tudvalevő, hogy a solingeni születésű, most 56 éves Eichmann hosszabb ideig élt Palesztinában. 1944 márciusában, első bemutatkozásakor a budapesti zsidó vezetők előtt héber nyelvtudását fitogtatta, a szentírásból idézett, többször is elismételte, hogy nagyon érdeklik őt a zsidó történelmi és irodalmi emlékek, szívesen meglátogatná a zsidó múzeumot. — Olyan gyakorlatom van a' zsidó ügyek intézésében, hogy] senki sem tud félrevezetni —] dicsekedett, de ha valaki meg-] próbálná, annak alaposan meg- ] gyűlhet a baja. Ha nem pari-] roznak nekem, falhoz állítok › ezer pesti zsidót és leckét adok ] nekik — jelentette ki. › Cinizmusára és gyávaságára] a legjellemzőbb bizonyítékon Wisliceny szájából hallhatták] a nürnbergi per részvevőid íme, a jegyzőkönyv egy rész” lete: › Brookhart: Mikor láttam utoljára Eichmannt? ] Wisliceny: 1945 február vé- gén, Berlinben. Ekkor azt mondta, ha a háborút elveszít-5 jük, öngyilkos lesz. B: Mondott önnek valamit) ekkor az általa kiirtott zsidók) számáról? • 2 W: Igen ... Azt mondta, nem e vetve ugrik majd a sírba, mert az a tudat, hogy ötmillió em-íber halála terheli lelkiismere- tét, rendkívüli megelégedés? forrása számára ... (Pontosabb adatok szerint hatmillió áldo-5 zatról van szó.) ) Ezek csak ceruzavonások egy náci tömeggyilkos portréjához, de azért talán megele- venítik az olvasó előtt a náci rendszere jellegzetes kreatúráját. Eichmann tettei, gondol- kodása és egész torz egyénisé- ge magában foglalja mindaz©-) kat a vonásokat, amelyek oly jellemzőek voltak a nácizmus- ra — és jellemzőek változatla- nul. Fekete Gábor Magyar Nemzet Nefflet államférfiak távirata magyar államférfiakhoz Wilheln Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága első titkára, Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke és dr. Johannes Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke, táviratban mondtak köszönetet a magyar párt- és állami vezetőknek Németország felszabadítása 15. évfordulójával kapcsolatban kifejezett jókívánságaikért. Ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság megvitatta és elfogadta az elnökség beszámolóját az elmúlt hetek munkájáról. A bizottság több jelentős vizsgálatának anyagát terjesztette a Gazdasági Bizottság elé. A többi között a Gazdasági Bizottság megtárgyalta és elfogadta az 1960. évi népgazdasági beruházások előkészítésének vizsgálatáról készült jelentést. A közeljövőben a népi ellenőrzés több újabb vizsgálatának jelentése kerül a Gazdasági Bizottság, illetve a Minisztertanács elé. Így például a dolgozók munkaruha- és védőruha ellátásának vizsgálatáról, a gépállomások és a tsz-ek gépesítésének helyzetéről, valamint a műanyagipar helyzetének vizsgálatáról szóló jelentéseket terjeszti elő a KNEB. Rövidesen megkezdődik az egyes közlekedési ágak együttműködésének vizsgálata Kiosztották az 1960. évi Alpár Ignác érmeket az építészeknek Az Építőipari Tudományos Egyesület Alpár Ignác, a híres építészről elnevezett alapítványából minden évben megjutalmazza a tudományos és műszaki társadalmi munkában részt vevő legjobb építészeket. Az idei díjakat az építők napja alkalmából szombaton a Technika Házában rendezett ünnepségen osztották ki. Az Alpár-érem arany fokozatát kapta dr. Gyenge Tibor, az 1-es számú Épületelemgyár mérnöke, valamint Sebestyén Gyula, az Építéstechnikai és Építésgazdasági Iroda mérnöke. Ezenkívül ketten ezüstfokozatot, hárman pedig bronzjelvényt kaptak. ____ Egyengetik a nők útját a termelőszövetkezetekben Megjegyzések a Magyar Nők Országos Tanácsa vizsgálatához Ha kiindulunk abból, hogy a falusi nők egyenjogúságának is a gazdasági önállóság az alapja és tudjuk, hogy ezt a termelőszövetkezet teszi lehetővé, könnyűszerrel jutunk ahhoz a zárótételhez: a nők lépjenek a termelőszövetkezetbe. Ma már sok parasztaszszomyt ismerünk, aki nem azzal tartja pozícióját a családban, hogy ennyi földet hozott a házhoz, s annyi lepedőt a staférban, hanem az évente szerzett munkaegységekkel. A falvak 74 százalékában közös gazdálkodásban vesznek részt a nők. S ha indítékaik sokféleségét nem is lehet logikai formulákba szorítani, sőt sok esetben nem is az egyenjogúság megvalósítása vezette őket, s ha legtöbben még éppenhogy ismerkednek az új életformával, mégis most időszerű megvizsgálni ezt a kérdést éppen a jövő, mind a parasztasszonyok, mind a termelőszövetkezeti mozgalom jövője szempontjából. Mert a falusi nők egyenjogúságának teljes érvényre jutása és a szocialista mezőgazdaság megszilárdítása összefügg, egyiket a másik nélkül nem lehet megvalósítani. Ez a gondolat vezette a Magyar Nők Országos Tanácsát, amikor Vas és Hajdú megye huszonöt tíz községében megvizsgálta a nők helyzetét. Régi és új szövetkezeteket látogatott meg és olyanokat, amelyeknek taglétszáma hirtelen nőtt nagyra. S mindenütt azt tapasztalta, hogy a nők általában dolgoznak a szövetkezetekben, baboskendőiktől tarkálik a határ és készülnek az aratásra is. Mégis jóval több közöttük a “besegítő", mint az önálló tag. Már ma látszik, hogy ez nem végleges állapot, s a nőtanács jelentése is a mozgás egy momentumát ragadja ki, de látják a távot és a célt is. Ez azért sem nehéz, mert néhol az asszonyok, másutt a tsz vezetőség törekszik a mai helyzet megváltoztatására. Az új szövetkezetekben azért nem tudják még a nők folyamatos foglalkoztatását biztosítani, mert nincs kialakult munkaszervezetük, sem kellő gazdálkodási tapasztalatuk és gazdasági erejük. Itt tartaléknak tekintik őket, mozgósítják és bevetik majd, ha szükség lesz rájuk. Másutt egyszerűen nincs munkaerőszükséglet, mert még nem gazdálkodnak elég belterjesen. A túl szigorú profilok sem kedveznek az ügynek, több szövetkezeti vezető viszolyog bizonyos üzemágak kialakításától, amelyek állandó munkát biztosítanának a nőknek. Az egyik nem hoz létre kertészetet, mert tud olyan esetről, hogy a felvásárlók hibájából nem tudták a terményeket értékesíteni. A másik a baromfitenyésztéstől az elhullás veszélye miatt fél. Van, ahol így teszik le a gondját: minek beszéljük rá az aszszonyokat a belépésre, a fokozott gépesítés majd úgyis munkaerőt szabadít fel, inkább építsenek a járásban könnyűipari üzemeket és dolgoztassák őket ott. Nyilvánvaló, hogy ahol a gazdasági, szervezési feltételek hiányoznak, ott előbb azokat kell megteremteni. A vezetési tapasztalatok és a szakértelem megszerzése sem megy egyik napról a másikra. Tehát bizonyos türelmi időt kell adni az új vezetőségeknek. De, ha már elő tudják teremteni az újhoz szükséges anyagiakat, akkor joggal kérdezhetjük, hogy miért férfiakat küldenek baromfitenyésztő tanfolyamra, mint ez Hajdúban megtörtént. Az új üzemágak kialakításánál jó, ha a gazdaságosság mellett a női tagság növelésére is gondolnak. S ez nemcsak az új szövetkezetekre vonatkozik. A fokozatos gépesítés érvét pedig inkább a nők mellett, mint azok ellen lehet felhasználni. Követendő azoknak az új szövetkezeteknek a példája, amelyek el akarják oszlatni a nők bizonytalanságát. Nemcsak annyiban maradtak tehát, hogy majd hívni fogják őket, ha kell, hanem már a tervezésnél megjelölték: mikor, milyen munkákban, milyen mértékben számítanak rájuk. A tapasztalatok szerint a nők vonakodása erősebb, mint a vezetőké. Nem vállalják a tagsággal járó nagyobb kötelezettségeket. Az állandó jellegű munka akadályozhatja őket gyermekeik gondozásában, a háztartás ellátásában. A háztáji sok helyen egyedül az ő gondjuk. A gyerek főleg a fiatalasszonyokat tartja otthon, pedig az ő tagságuk a tsz-ek elöregedésének megakadályozására is kívánatos volna. Arra már van példa, hogy három termelőszövetkezet közösen építtetett napközit, s a nőtanács, a Hazafias Népfront társadalmi munkával már több gyermekintézményt hozott létre.Ez továbbra is járható út. Az otthoni munkát könnyítenék meg a háztartási gépkölcsönzés kiterjesztése falura, s azáruellátás jobb megszervezése. Egyes szövetkezetek már mosoda létesítésén gondolkoznak, mások a nagy dologidőben üzemi konyhát állítanak fel. Sokhelyen a házimunka elvégzésére hetente egy szabadnapot biztosítanak a nőknek. A családi munkamegosztás megváltoztatásának is meg lehet táplálni a politikai és gazdaságiösztönzőit. Nem egy férjet vetitek már rá, hogy többet segítsen a ház körül, de legjobb agitáció az, hogy az ilyen átszervezés után több lesz a munkaegység, mint eddig. Sokhelyütt az előítéletek akadályozzák a nőtagság növekedését. A férj az asszony gazdasági önállóságát ellenzi.Fél, ha elveszti családfenntartói címét, elveszti tekintélyét is. A vezetőség a nők nagyobb “beleszólási jogától" tart. S van asszony, aki úgy gondolja, most, hogy az ura szövetkezeti tag lett, ő pihenhet végre egy kicsit. Az egyik nő kivárja az első gazdasági év lezárását s azután dönt a belépésről. A másik nem ismeri a tagsággal járó előnyöket; azért marad besegítő, mert így nem fizet SZTK és öregségi hozzájárulást — a betegellátásban amúgy is részesül férje után — és nem tudja, hogy így az önálló nyugdíjtól is elesik. Az alapvető az, hogy különösen az elmúlt tizenöt esztendőben az asszonyok megszokták a családon belüli gazdálkodást. Az előítéletek és félreértések eloszlatása fokozott politikai munkát és tájékoztatást kíván. De azzal, hogy a nők eleinte szívesebben dolgoznak családi keretek között, számolni kell. S lehet úgy is, hogy éppen az ellenkező irányba hasson. Ebből a szempontból helyes törekvés az, hogy a megművelendő területet a család létszámának megfelelően osztják ki. Így rendszeresebbé válik az asszony munkája, s emellett jobban tud gazdálkodni idejével. Ilyen átmeneti forma, amely a nők félénkségét tartja szem előtt és azt, hogy nem szeretnek hosszabb ideig távol lenni a háztól, a külön asszonybrigádok létrehozása, amelyek rövidebb munkaidővel dolgoznak. Vannak szövetkezetek, amelyek az évi terv elkészítésekor szerződést kötnek az asszonyokkal, akár bizonyos terület művelésére akár bizonyos árumennyiség előállítására. Másutt prémiumrendszerrel ösztönzik a föld jobb megmunkálását és ezzel a családtagok részvételét Mindez a fokozatosság elvének a megvalósítása: a nő mindjobban hozzászokik az új gazdálkodási formához, munkája mind folyamatosabbá válik, s előbb-utóbb elcsodálkozik azon, hogy miért is nincs saját munkaegység könyve. A nők részvétele a vezetésben a mezőgazdaságban fogasabb kérdés, mint az iparban. A gyár jobb előiskolája volt ennek, mint a kisparaszti gazdaság, s ott kevesebb előítélettel is kellett megbirkózni. Már régen bebizonyosodott, hogy az előítéletekkel szemben a rátermettség és szakértelem érvel a legjobban. Ezért van nagy jelentősége a tsz-asszonyok tanulásának mind a dolgozók iskoláján, mind az ezüstkalászos és egyéb tanfolyamokon. Nagyobb helyhez kötöttségük miatt igen alkalmas számukra a tsz-be kihelyezett mezőgazdasági technikum. Helyes törekvés az, hogy mind több lány szerezzen szakképesítést a termelőszövetkezet ösztöndíjának segítségével. De azt se felejtsük el, hogy az elmúlt években számos nő végzett mezőgazdasági középiskolát, sőt főiskolát, és most nem a szakmájában dolgozik. Ezeket is fel lehet kutatni! Azt a sok teendőt, ami a falusi nők helyzetének további javításában előttünk áll, csak leírni könnyű. De, ha még nem is érték el a teljes gazdasági önállóságot, a nehezén már túl vannak. Hiszen a parasztasszonyok közel háromnegyed része kiszakadt a kisparaszti gazdaság bénító szorításából, amely a régi termelési viszonyokkal együtt bizonyos mértékig az ő kiszolgáltatottságukat is konzerválta és sorsát, boldogulását már nemcsak maga, hanem a társadalom is kovácsolja. Kovács Judit PÁLYÁZAT! A Csillag Áruház, Rákóczi út 20 PÁLYÁZATOT HIRDET 1 PERCES REKLÁMFILM ÖTLETRE Az elfogadott ötletből reklámfilmet készítünk Az elfogadott ötlet díja: 1000,0 Ft Benyújtási határidő: 1960. VII. Csillag Áruház titkársága, Rákóczi út 20 Eredményt a sajtó útján tudatjuk VII. 15-ig