Magyar Nemzet, 1960. július (16. évfolyam, 155-181. szám)

1960-07-01 / 155. szám

99Játék” és élet••• Amikor az első budapesti középiskola szerződést kötött — ha jól emlékszem, valame­lyik csepeli — gyárral, hogy a tanulók rendszeresen járjanak műhelygyakorlatra, sokan mosolyogtak, s azt mondták: játék. Esetleg hozzátették, hogy legalább nem haszonta­lan játék. Az a fogalom, hogy politechnikai oktatás, ismeret­­em,­ idegen és homályos volt, s amikor kezdett kiderülni a jelentése (gyakran még nem is a valódi jelentése), sokan azt hitték, hogy ezentúl minden diákból fúró, faragó, barká­csoló ezermestert nevelnek az iskolában, műhellyé alakítják át a tantermeket A szülők egy része pedig, főleg azok, akik hajdan humán-latinos kö­zépiskolába jártak és diákko­rukban ádáz memoritereken edzették elméjüket, fogadal­mat tettek, hogy gyermeküket pompeji katonának állítják az­­accusativus cum infinitivo" és a "Königsbergi töredék­" pusztulónak vélt vártására. Nem tetszelgünk a politech­nikai oktatás élharcosainak mezében, s nem ítéljük el utó­lag az aggodalmat. Sok helyen volt kétely és szorongás: ez-e a módja annak, hogy az iskola korunk kultúrájának lényegét nyújtva, a szükséges elméleti­gyakorlati ismeretek legjobb telítettségével készítse elő az életre a tanulókat, s hogy sok­oldalúan képzett embereket neveljen. Ez a módja! Négy esztendő gyakorlata fe­lelt a kérdésre. A politechni­kai oktatást "­elvből­" ma már csak azok ellenzik, akiknek el­keseredett, végső érvük a »csaxíe« — s nem képesek belát­ni, hogy a tanügyi reformok alkotói és megvalósítói nem az accusativus cum infinitivóra és a klasszikus műveltségre tör­nek fenekedő haraggal, hanem a tantervek okos koncentráció­ját teremtik meg, igyekezve megszabadítani a tanulmányo­kat a szükségtelen ballasztok­tól, s helyükbe olyan gyakor­latokat iktatni, amelyeknek a tanulók valóban hasznát ve­szik. S hogy játék is? Nos, hát hogyne lenne játék, hiszen tíz— tizenhat éves korban minden játék még egy kicsit — a tanu­lás is, a szórakozás is, az életre készülődés is. Magától értetődően a műhelygyakor­lat, a rádióépítés, a mezőgaz­dasági munka és a szövőgép is az. Csakhogy e "­játszadozás­" közben a diákok lassan fel­nőtté érnek; megismerik az életet, a gyárakat, a mezőgaz­daságot, a munkásokat és a pa­rasztokat; megismerik a mun­kát és az alkotást minden ne­hézségével, örömével együtt. Behatol az iskolába az a tár­sadalmi-erkölcsi hatás, ame­lyet a munkásközösségek sugá­roznak, s amely félreérthetet­len, világnézeti állásfoglalásra készteti a tanulót és a tanárt. A harc eldőlt, a politechni­kai oktatás meghódította az is­kolát, ahová vele együtt bevo­nult a korszerű művelődési anyag elsajátításának lehető­sége. Azaz: új iskolatípus szü­letik a szemünk láttára. Persze, ahol most tartunk, az még nem a tökély orma­­, de hiszen ezt nem is állítja senki. Harcban, a visszahúzó erőket legyőző küzdelemben (a vissza­húzó erők nem is mindig ma­­radiságból, hanem gyakran csak tájékozatlanságból táplál­koznak), a teremtés elkerülhe­tetlen nehézségei között szü­letik az új iskola. S most már nem azon vitatkozunk, hogy hasznos-e ez az új ok­tatási forma, és milyen lehető­ségeket rejteget méhében, ha­nem a továbbhaladás, az elő­relépés helyes irányát igyek­szünk kitapintani. Az elmúlt hetekben gyakran olvashattuk a lapokban, hogy milyen eredménnyel zárták a tanévet a politechnikai osz­tályok vagy iskolák, s hány is­kolában vezetik be jövőre az 5-1-1-es és 4+2-es oktatási rendszert. Budapesten csak­nem mindegyik általános is­kola erre az útra lép a jövő tanévben, s szerte az országban közép- és általános iskolák százai. Se szeri, se száma azoknak a híradásoknak, ame­lyek a most zárult tanév poli­technikai nevelési munkájáról szólnak, s amelyek már nem is bizonytalan körvonalakkal rajzolják elénk a fejlődés irá­nyát. Pedagógusok, szülők, társadalmi szervek, ipari és mezőgazdasági nagyüzemek vezetői és dolgozói értették meg a polititechnikai oktatás jövőt formáló hatalmas erejét, jelentőségét, s váltak áldozatos támogatóivá. Persze, meggyő­zőek az eredmények is. Elte­kintve azoktól a hasznos, anya­gilag sem jelentéktelen értékű munkáktól, amelyeket a diák­ok a munkapadok mellett a tanmű­helyekben és a földeken vé­geztek — ettől nagyon is elte­kintve, hiszen nem ez a végső cél —, a világnézeti fejlő­désnek, a szocialista tudat ki­alakításának műhelyévé vált az új tartalmú iskola. Az új is­kolatípus hordozza a jövő szo­cialista iskolájának csíráit. És ez a lényeg. Hogy a tanu­lók megkedvelték, hogy ko­rábban elképzelhetetlen buzga­lommal, szorgalommal, kedv­vel dolgoznak saját jövőjükért; hogy a szülők örömmel látják gyermekeik komoly munkáját, az életben való jártasságát; s hogy a munkások, üzemi és termelőszövetkezeti közössé­gek, akiknek gondjaira bízza ez a rendszer a tanulók gon­dolkodásmódjának, jellemének fejlesztését, szívesen látják maguk között az iskolát. Pedagógiai szaklapjainkban tallózva, egyre több olyan írásra figyelhetünk fel, ame­lyek már messzebbre néznek az iskolakertnél, sőt a szomszé­dos üzemnél is. Külföldi tanul­mányutakról olvasunk beszá­molókat, szovjet, csehszlovák, német tapasztalatok meghono­sításának gondolatával találko­zunk. A pedagógusokban is felmerült az igény, hogy amit oly szívesen és örömmel kezd­tek, tökéletesebbé, jobbá te­gyék. Tágul a láthatár. Még jobban kellene azonban tágí­tani, többet látni a világból, jobban figyelni a külföld gya­korlatára. A politechnikai oktatás nem "új ötlet" volt, nem érdekes próbálkozás, nem reformer­­kedés, hanem olyan szükséges, fontos, elodázhatatlan megújí­tása az iskolának és a nevelés­nek, amelyre az élet kénysze­rít­ett, az új társadalmi rend s századunk technikai fejlődése. Az új tanulótípus, az új is­kola megszületésének az egész társadalom örül, s első lépé­seit nagy gonddal segíti és igazgatja.­­ Tamás István A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Bécsi telefon jelentésünk: Meleg barátsággal köszöntötte Bécs népe Hruscsovot Zászlót lengető ezrek az osztrák főváros utcáin A külpolitikai helyzet • A SZOVJET MINISZTERELNÖK BÉCSBEN — ez a nap -*-• legfontosabb nemzetközi eseménye. A látogatásnak — mint az osztrák lapok is rámutatnak erre — kétségkívül döntő jelentősége van a szovjet—osztrák viszony megerősítése szempontjából. Ugyanakkor világpolitikai síkra kivetítve, Hrus­csov ausztriai útja azért is különös figyelmet érdemel, mert a párizsi csúcsértekezlet amerikai megtorpedózása óta ez az első eset, hogy a szovjet kormányfő nyugati fővárost keres fel. A dolognak ezt a vonatkozását kiemelte vezércikkében a Raab kancellárhoz közel álló österreichische Neue Tageszeitung is, amikor azt írta, hogy Ausztria semleges helyzete módot nyújt Hruscsovnak olyan megnyilatkozásokra, amelyek megvilágít­ják a Szovjetunió további politikáját. Már az elsőnapi eseményekből látható, hogy az osztrák nép rendkívül szívélyesen és nagy barátsággal üdvözölte magasrangú vendégét, annak tudatában, hogy milyen meg­határozó szerepet játszott a Szovjetunió az Ausztriának füg­getlenséget és semlegességet hozó államszerződés megkötésé­ben. Ez a motívum minden bécsi lap üdvözletében fellelhető. Kiemelik Raab kancellárnak azt a tételét, hogy a két ország viszonyában nincs semmilyen zavaró tényező, így vitás kérdé­sekről nem kell majd tárgyalni, a fő figyelmet a gazdasági kapcsolatok problémáira összpontosíthatják. Ezen túlmenően a Volksstimme külön örömmel üdvözli Hruscsovot, mint a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a leszerelésért, a békéért vívott küzdelem nagy harcosát. A moszkvai Pravda Hruscsovot útjára indító vezércikké­ben történelmi visszapillantást vet és megállapítja, hogy a szovjet nép 1938 tragikus napjaiban nagy erkölcsi támoga­tást nyújtott az osztrák népnek, amikor határozottan­­elítélte a hitleri Anschlusst. A háború alatt a Szovjetunió ismét bebi­zonyította, hogy az osztrák nép igaz barátja. Mély, jelképes értelme volt annak, hogy a Hitler-ellenes koalíció résztvevői 1943-ban éppen Moszkvában jelentették ki ünnepélyesen szándé­kukat az Anschluss felszámolására és a független osztrák állam helyreállítására. A Szovjetunió a háború utáni években tisz­teletben tartotta Ausztria semlegességét, amely az európai béke és biztonság fontos tényezője. Ő PÁRIZSBAN NYUGTALANSÁG URALKODIK a fran­­­­cia—algériai előzetes tárgyalások látszólagos eredmény­telensége láttán. A jelentések szerint nem sikerült áthidalni egyetlen nehézséget sem, a francia kormány ragaszkodott ahhoz, hogy az eszmecseréket a fegyverszünet problémáira kor­látozzák, és kapcsoljanak ki minden politikai kérdést. Ez a magatartás természetesen nem alkalmas a légkör enyhítésére — állapította meg kommentárjában a haladó Libération. Általában attól tartanak, hogy a meluni sovány eredmé­nyek után az ideiglenes algériai kormány vezetőinek követ­kezményeiben súlyos döntést kell hozniuk. Valószínűleg né­hány nap is eltelik, amíg határoznak. A francia főváros ború­látását némileg enyhíti, hogy a kezdeti eredménytelenség semmiképp sem jelent végleges szakítást, s ezt a tényt az UHumanité is megerősíti. Az viszont valószínűnek tűnik, hogy a Párizsba várt algériai küldöttséget a történtek után már nem Ferhait Abbasz vezeti. A kommunista lap tuniszi tudósítója megállapítja, hogy az ideiglenes algériai kormány hivatalos közleményéből és minden kommentártól való tartózkodásából arra lehet következtetni: nem akarják véglegesnek tekinteni az első kudarcot. Algériai körökben nem hajlandók szakításról beszélni, bár nem titkolható el az sem, hogy a helyzet elég komoly. A meluni tárgyalások első szakasza tehát nem hozott ugyan konkrét eredményt, de a Populaire szavaival: "­Bármilyen új fordulat is következzék be, többé nem lehet komolyan és végle­gesen visszatérni ahhoz, ami eddig volt. A nyilvánosan meg­kezdődött tárgyalás olyan precedens, amely a válságot ellen­állhatatlanul a megoldás irányába tereli,i­gen megszállástól. Scharf vé­gül meggyőződését fejezte ki, hogy Hruscsov ausztriai láto­gatása előmozdítja a két or­szág jó kapcsolatainak további elmélyülését. Hruscsov válaszbeszédében köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért és meggyőződé­sét fejezte ki, hogy ausztriai lá­togatása, találkozása az osztrák emberekkel, előmozdítja a köl­csönös jobb megértést. A Szov­jetunió és Ausztria baráti kap­csolatainak fejlődése — mon­dotta Hruscsov — nagyszerű példája a békés együttélésnek. A Szovjetunió továbbra is tá­mogatja Ausztria semlegessé­gét, amely nem jelentéktelen a béke megőrzése szempontjá­ból. Meggyőződésünk, hogy a béke és a békés együttélés elvei diadalmaskodnak. — hangsú­lyozta a szovjet miniszterel­nök. Hruscsov ezután arról be­szélt, hogy meggyőződése sze­rint egyeznek a két ország cél­kitűzései a béke megőrzése és a békés együttélés kérdésében. S ez — mondotta — jó alapja a nemzetközi feszültség enyhí­tését célzó szoros együttműkö­désnek. A szovjet miniszterelnök re­ményét fejezte ki, hogy az osztrák államférfiakkal, a köz­élet és az üzleti körök képvi­selőivel küszöbön álló tárgya­lásai a két ország baráti kap­csolatainak jelentős elmélyí­tésére és a világ békéjének megszilárdítására vezetnek. A hivatalos üdvözlés után Hruscsov és Scharf gépkocsiba szállt és elindult Bécs felé. Az első találkozó a bécsi emberekkel Hruscsov a Schwarzenberg­­platzon és a tér, valamint a Kärtnerring sarkán emelkedő Imperial Szálló előtt találko­zott először a bécsiekkel, akik már órákkal megérkezése előtt gyülekeztek a vörös, sarló-ka­lapácsos szovjet lobogóval és a piros-fehér-piros osztrák ál­lami zászlóval díszített útvo­nalakon. Több ezren zsúfolód­tak össze a kordon mögött, hogy üdvözöljék a szállására érkező szovjet miniszterelnö­köt. Vörös és piros-fehhér-piros papírzászlócskákat szorongat­tak kezükben a várakozók, s amikor végighullámzott a tö­megen a hír, jön Hruscsov, magasan a fejek fölé emelked­tek a széles transzparensek, amelyeken ilyen feliratok vol­tak olvashatók: "Béke és ba­rátság! Üdvözöljük Nyikitát Messziről hangzott a taps és az éljenzés, amikor 11 óra 25 perckor bekanyarodott a Kart­­nerringre a fehérsisakos és fe­hérkesztyűs motoros-rendőrök osztaga. "Éljen Hruscsov!« — kiáltották a bécsiek, amikor a motorosok után feltűnt a szov­jet miniszterelnök autója. Me­leg barátsággal, vendégszere­tettel fogadta Bécs a szovjet vendéget. Lobogtak a zászlók, csillogtak a napsugarakban a transzparensek vörös betűi. A lelkes hangulatban nyo­mát sem lehetett felfedezni annak a "hűvös tartózkodás­nak", amelyre az amerikai zsoldban álló osztrák ügynö­kök durva uszítása, a klérus szemforgató intelme akarta rávenni az osztrák lakosságot. Az éljenzés még erősebb lett Hruscsov Scharf osztrák köztársasági elnök kíséretében kiszállt a szálloda elé kanya­rodó autóból. A következő autóból Nyina Hruscsova lépett ki, őt dr. Kyrlené, Scharf köztársasági elnök leánya kísérte a schwe­­chati repülőtértől a szállodáig. Koszigin, a szovjet miniszter­­tanács első elnökhelyettese Raab kancellár kíséretében érkezett. Furcevát Pittermann kísérte. A következő autóban utazott Gromiko szovjet külügymi­niszter, Kreisky osztrák kül­ügyminiszter és Walter Wodak nagykövet, az osztrák külügy­minisztérium keleti főosztá­lyának vezetője. A hatodik autóból a szov­jet kormányfő leánya, Jelena Hruscsova lépett ki.­­ Hei­­merle moszkvai osztrák nagy­követ és Eiselsberg, a moszk­vai szovjet nagykövetség taná­csosa feleségének társaságá­ban érkezett. Éljen Ny­ikital... Éljen a béke !... A vendégek a téren össze­gyűlt bécsiek éljenzése közben rövid időre megálltak a szál­loda kapujában és barátságo­san integettek az őket üdvözlő bécsi lakosságnak. A téren közben szünet nél­kül harsogott az éljenzés. "Bé­ke!« "Barátság!*' "Nyikita** — hangzottak a kiáltások. Az üd­vözlés még inkább erősödött, amikor Hruscsov feleségével együtt kilépett a szálloda első­emeleti erkélyére és barátsá­gosan mosolyogva perceken át integetett, megköszönte az él­jenző és zászlókat lengető bé­csiek baráti üdvözlését. Az egyszerű bécsi emberek már a vendégek megérkezése­kor megmutatták: értékelni tudják azokat a fáradozásokat, amelyeket Hruscsov a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, a béke megőrzéséért tesz. A szí­vélyes, baráti üdvözlésből az is kitűnt, az osztrákok nem felej­tették el, mivel tartoznak Hruscsovnak az Ausztria füg­getlenségét és semlegességét biztosító osztrák államszerző­dés megkötésének kezdemé­nyezéséért. Másodszor csütörtökön a déli órákban találkozott Hrus­csov a bécsiekkel. Több mint ezer ember gyűlt össze a Ball­­hausplatzon, amelynek egyik oldalán az elnöki palota, szem­ben vele a kancellári hivatal emelkedik. Hruscsov, miután meglátogatta Scharf köztársa­sági elnököt, a napfényben fürdő téren át gyalog tette meg az utat a kancellári hivatal­hoz, ahol Raab kancellárt és Pittermann alkancellárt láto­gatta meg. A bécsiek itt is me­legen, barátságosan köszöntöt­ték a vendéget, az éljenzés be­töltötte a teret. A bécsiek — mint nyilván­való volt — úgy fogadták Hruscsovot, amint ez az Auszt­ria iránti baráti érzelmeket tápláló nagy szovjet nép veze­tőjét megilleti. Látogatás az osztrák vezető áll­amférfiaknál Hruscsov csütörtökön meg­érkezése után hivatalos láto-­­­gatást tett Scharf osztrák köz­­társasági elnöknél. Jelen vol­tak a szovjet kormányfő kísér A bécsi fogadtatás Bécsből jelenti az ADN: Hruscsov miniszterelnök az osztrák kormány meghívására csütörtökön délelőtt Bécsbe ér­kezett. Az ünnepi díszt öltött schwechati repülőtéren Hrus­csov és kíséretének fogadására megjelent Scharf köztársasági elnök, Raab kancellár, Pitter­­mann alkancellár, Kreisky kül­ügyminiszter és az osztrák kor­mány több más tagja. Jelen voltak a fogadáson a diplomá­ciai testület képviselői és több más közéleti személyiség. Amikor az IL—18-as gép pon­tosan 10 óra 30 perckor leszállt a repülőtér kifutópályáján, harsonák jelezték Hruscsov megérkezését. A repülőgép aj­tajában megjelenő Hruscsovot a kivezényelt üteg huszonegy díszsortüze köszöntötte. A két nemzet himnuszának hangjai mellett Hruscsov és kísérete elvonult a díszszázad sorfala előtt. Hruscsov miniszterelnököt és kíséretének tagjait Scharf köztársasági elnök üdvözölte. Scharf üdvözlő beszédében rá­mutatott, hogy a világbéke megőrzésének, valamint Auszt­ria szabadsága és önállósága biztosításának egyik legfonto­sabb feltétele az osztrák állam­szerződés megkötése volt. Az osztrák köztársasági elnök me­leg szavakkal emlékezett meg nemrégen Moszkvában tett lá­togatásáról és rámutatott: e lá­togatás alkalmából Hruscsov miniszterelnök Ausztria őszin­te barátjának bizonyult. Hrus­csovnak az osztrák nép iránt tanúsított magatartása — hangsúlyozta Scharf — döntő­en hozzájárult ahhoz, hogy Ausztria megszabadult az ide­

Next