Magyar Nemzet, 1960. július (16. évfolyam, 155-181. szám)
1960-07-27 / 177. szám
4 Vidéki színészek gondjai Egyik nagy vidéki színházunk karmestere mondja, hogy amikor mostani együtteséhez megérkezett, azt hitte, üdvrivalgással fogadják. Hogy végre itt van a budapesti művész. Micsoda öröm, micsoda megtiszteltetés. Tátott szájjal hallgatják majd a szavát és mindenki hanyatt-homlok rohan, hogy intelmei szellemében eleget tegyen rendelkezéseinek. Tévedett — vallja be most, három év után. Szeretettel és barátsággal fogadták és ha okos dolgot csinált, örültek neki, ha nem, akkor megmagyarázták, hogy szamárság. Most pedig, az első idők leckéi és kudarcai után már szerényebb (ezért becsülik talán a legjobban), és tanul azoktól, akikről azt hitte, hogy az ő megváltó tudományára szorulnak. Ma egyik legtehetségesebb karmesterként tartják számon. Mik a további tervei? — kérdezem. Itt maradok, feleli, ha nehéz is... Ha nehéz is ... Hiszen már nem az ekhós-szekerek, a színészet áldozatos, fájdalmasan nehéz hőskorát éljük, van televízió, film, rádió, a megbecsülés és a szeretet légkörében él a vidéki színész, van lehetőség vendégszereplésre, utazásra, művészi továbbfejlődésre, fizetése lényegében ugyananynyi, mint a fővárosi színészeké, a földrajzi távolság is zsugorodik. És így tovább. Sorolom az érveket, asztaltársaságunk közben gyarapszik. Mosolyonak. Persze, lehetőség. Lehetőség van bőven — mondják, de... A lehetőségek gyakorlatra váltására még ritkán kerül sor. Miért? Hiszen a vidéki művészek is játszanak filmszerepeket, sőt főszerepeket, a vidéki színházakból közvetít a rádió, a televízió, előadásokat tartanak Budapesten is. Íme, az ellenérvek, a fizetések valóban nivellálódtak, ez nagy dolog és hálásak is érte, de az érvényesülési és a kereseti lehetőségek korántsem egyenlőek a budapesti művészekével. Hogy nem egyenlőek, az hagyján, megértik — ám nem is arányosak. Valóban történik meghívás néha egyegy filmszerepre, televíziós és rádió-fellépésre (színházi vendégszereplésre alig), de legtöbbször ennek a meghívásnak nagyon körülményes eleget tenni a színház műsorrendje miatt, mert sok az előadás, sok a próba, és a premier. Utaztatásukat a filmgyárak nem szívesen vállalják. A helyi, színházon kívüli fellépési lehetőségek meglehetősen korlátozottak. Nagyon sokba kerül az albérlet, sokan Pesten laknak, de utazási kedvezményük nincs, csak a dolgozók vasúti igazolványa, személyvonatra. Az együtteseket szezon végén immár rendszeresenkirabolják, a pesti színházak, jó erőket, vidéken művésszé érő fiatalokat visznek el. Kisebb és nagyobb panaszok, de mindegyik szót és figyelmet érdemel. Tudjuk, hogy vidéki színházaink többsége az elmúlt két-három év alatt rendkívül nagyot fejlődött. Fontos kulturális centrumává vált nemcsak egy-egy nagyvárosnak, hanem a tájelőadásokkal elérhető messzi vidéknek is. A vidéki együttesek művészi színvonala, kísérletező kedve, műsorpolitikájának formálódása örvendetes emelkedést, változatosságot mutat. Az a cél, hogy ez a művészi önállóság a jövőben fokozódjék, hogy a vidéki színházak még jobban betölthessék azt a szerepet, amely a nagyvárosok fejlődése során rájuk vár. Ehhez azonban az kell, hogy a fővárosi és a vidéken működő színészek érvényesülési lehetőségei legalábbis arányosak legyenek. Érvényt, jogot, gyakorlatot kell szerezni annak a helyes elvnek, hogy a pesti és a debreceni, szegedi, pécsi, kecskeméti stb. színész között ne legyen olyan, elsősorban a földrajzi helyzet hátrányaiból adódó különbség, amelyet — mint beszélgető partnereim mondják — nehéz elviselni. Miért vágyik sok színész vidékről Pestre? Elsősorban talán azért, mert a fővárosi elismerést véli hitelesnek. Budapesten ugyanis a közönség széles rétegeivel találkozhat, nemcsak a színházban, hanem filmen, televízióban, rádióban. Képzelgés ez? Nem. De lehet rajta segíteni. Teremtsenek több fellépési alkalmat számukra Budapesten. Nem is lenne túlságosan nehéz. Több életrevaló javaslat is elhangzott mér, kevés valósult meg közülük. (Egyik például az volt, hogy a rádiónál egy napon egy-egy színész több műsorszámát vegyék fel, s így érdemes legyen felutaznia Budapestre. Kapcsolódjanak bele ebbe a munkába jobban a rádió vidéki stúdiói, talán olyan kiegészítéssel, hogy nivellálódjanak a honoráriumok is.) A lakásprobléma megoldásához nagymértékben hozzájárulna, ha mindenütt bevezetnék a színész-ház rendszert, amint erre anyagi lehetőség czinálkozik. A szakszervezet próbálja megszerezni a színészek számára a féláru vasúti jegyet, hogy többször utazhassanak Budapestre — esetleg csak egy-egy színházi előadást megnézni. Talán arra is lenne lehetőség, hogy külön díjat alapítsanak a vidéken dolgozó színészek számára, ami természetesen nem zárná ki, hogy egyéb művészeti díjban is részesülhessenek. Ne helyezzenek színészt büntetésből vidékre — ez az intézkedés sértő és lebecsülő módon árulkodik a hangoztatott és a gyakorlatban érvényesülő szemlélet időnkénti különbözőségéről. S a legfontosabb, hogy a pesti színházak ne vigyék el évről-évre vidékről a a fiatal, tehetséges színészeket a fővárosba. Ennek persze van egy szubjektív háttere is: minden színészben él az az egészséges becsvágy, hogy a főváros színházainak egyikében játszhasson. A főváros művészutánpótlásának jelentékeny hányadát a vidék fogja ezután is adni, ez világos. De ne akkor vigyék el a vidéki együttesektől a jó erőket, amikor még alig egy-két éve játszanak, s csak néhány szerepben nyújtottak figyelemre méltót. Hanem amikor már hoszszabb időt töltöttek vidéken, s ott olyan színészekké váltak, hogy egyetemes művészeti érdek nagy, országos hatósugarú együttesnél való szereplésük. Az a szemlélet, amely a pesti és vidéki művészt az utóbbiak hátrányára különböztette meg, már szűnőfélben van. De a művészi egyenrangúság passzív elismerése kevés. A színházaknak, filmgyáraknak, a televíziónak és a rádiónak, a hangversenyirodáknak össze kell fogniuk, hogy az arányosítás maradéktalanul érvényesüljön, s vidéken színésznek lenni ne csak szép és felemelő hivatás , hanem érdemes is legyen. Tamás István SZÍZET MAGÁNÜGYBEN Egy bírónő házassága válságban NDK fam ME-nen alul nem ajánlott! Banptató: júniu 28 I Magyar NemzetJ szerkesztőségének 5 t (Lapkiadó Vállalat, S J VII., Lenin krt. 9—11) 5 új központi 5 telefonszántait 429—350 222—408 S $ 221—285 — 321—293 Maga Nemzet Az, ő /ami őt, az az ölenjékt Munkásokkal is megvitatja terveit a Táncsics Könyvkiadó A közeljövőben érdekes megbeszélés lesz az Orion gyárban. A téma: könyvkiadás. Részvevők: az Orion gyár dolgozói és a Táncsics Könyvkiadó munkatársai. Nem először tartanak ilyen megbeszélést. Ennél a kiadónál, amelynek könyvei, brosúrái elsősorban a szakszervezeti munka támogatását, javítását szolgálják, gyakorlattá vált, hogy a terveket megbeszélik a legilletékesebbel, az olvasóval. Nemrég például egyik üzemünkben javasolták, adjanak ki könyvet a fiatalok problémáiról. A könyv rövidesen megjelenik. A szakszervezeti jelleg korántsem jelenti azt, hogy a Táncsics Kiadó kizárólag a bér- és normaügyekkel vagy szervezeti kérdésekkel foglalkozik. Igyekszik kielégíteni a tanulni vágyó munkások sokrétű igényeit. Műszaki könyveket adnak ki. Az elmúlt oktatási évadban elindították az Üzemi tanácsok könyvtárát. Ebben a sorozatban üzemszervezési, közgazdasági kérdésekről közérthető formában írt füzeteket jelentetnek meg, elsősorban az üzemi tanácsok tagjai számára. A kiadó sikeresen hangolta össze munkáját a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal. A TIT ugyanis azonos témakörökben rendezte meg az elmúlt évadban üzemszervezési, közgazdasági előadásait. A közös munkát a jövő tanévben folytatják. Ha átnézzük az utóbbi időben megjelent szakszervezeti irodalmat, észre kell vennünk, hogy az a munkavédelemtől a közönségszervezésig a legkülönbözőbb szakmai, gyakorlati kérdésekkel foglalkozik,ugyanakkor viszonylag kevés a világnézeti, ideológiai, elvi kérdésekkel foglalkozó kiadvány. Értesülésünk szerint a jövő évben több gondot fordítanak a világnézeti nevelésre. Többet foglalkoznak a jövőben — ez ugyancsakhiánycikk* — a munkáscsaládok otthoni problémáival is. A kiadó egyik legnépszerűbb sorozata a Kis technikus könyvtár. Köteteit nemcsak akis technikusok*, hanem a barkácsoló felnőttek is szívesen olvassák. A Művelődésügyi Minisztériummal történt megállapodás értelmében a jövőben a sorozat köteteinek felét a polittechnikai oktatásnak szentelik. A Kis technikus könyvtár köteteinek másik fele továbbra is a barkácsolók szórakozását és fejlődését szolgálja. A szakszervezeti munka egyik legfontosabb része az öntevékeny művészeti mozgalom. Néhány évi szünet után, 1958- ban a Táncsics Könyvkiadó ismét megkezdte az öntevékeny színjátszók, szavalók számára igen fontos műsorfüzetek kiadását. Manapság a jó műsoranyag hiányzik. Kevés a korszerű, színvonalas, szórakoztató, rövidlélekzetű színpadi mű, kevés a jelenet és az egyfelvonásos. Sajnos, ebben elsősorban maguk az írók hibásak. Legtöbben nem szeretnek egyfelvonásost írni, minden színpadra termett ötletből azonnal háromfelvonásos, egész estét betöltő drámát terveznek. Pedig — és ezt nem egy bemutatott háromfelvonásos dráma előadásának tapasztalatai bizonyítják az ötlet gyakran éppen egy felvonásra elég. Támogatja a kiadó az öntevékeny irodalmi színpadok, kabarék munkáját is. Műsorgondjaik enyhítésére indította el tavaly az Irodalmi Színpad-műsorfüzetek sorozatát, amely az eredeti elgondolás szerint a budapesti Irodalmi Színpad műsoranyagának legjobb darabjait tartalmazta volna. Az első néhány füzet megjelenése után azonban a budapesti Irodalmi Színpad szüneteltette működését. Közben szerte az országban tucatjával alakultak az új irodalmi színpadok. Azóta a műsorfüzetek olyan anyagot tartalmaznak, amit a szerkesztők — Szendrő Ferenc és Tiszay Andor — irodalmi színpadok számára megfelelőnek tartanak. A műsorfüzetek egyébként lehetőséget adnak alkalmi ünnepi műsorok összeállítására is. A Tűz márciusa című füzet például a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójával kapcsolatban tartalmaz érdekes műsoranyagot. Hosszú idő után tavaly újra megjelent május 1-i műsorfüzet is. Meg kell emlékezni ezzel kapcsolatban a kiadó dicséretre méltó kezdeményezéséről is, ami ugyancsak tömegkapcsolatainak, az olvasóval való közvetlen ismerkedésének hasznosságát tanúsítja. A nyár elején legújabb műsorfüzetük anyagát kéziratban átadták két öntevékeny színjátszó csoportnak. Ezek megtanulták a számokat, majd illetékes közönség — kultúrfelelősök, színjátszók előtt — bemutatták. A bemutatót vita követte, amelynek ezúttal sajnos, még kevés volt a gyakorlati haszna, mert az idő rövidsége miatt az anyagon jelentősen változtatni akkor már nem tudtak. De a kísérlet bevált és ennek nyomán legközelebb időben kezdenek hozzá a kiadó munkatársai a műsorfüzetek anyagának előzeteskipróbálásához. Az utóbbi években jelentősen megnőtt az emberek érdeklődése az útleírások, kalandos útinaplók iránt. A Táncsics Kiadó Útikalandok című sorozatában mintegy 8 kötet jelenik meg évente és bármilyen nagy példányszámban kerül is a könyvesboltokba, rövidesen elfogy. A sorozat szerkesztői arra törekszenek, hogy elsősorban modern útleírásokat, friss élménybeszámolókat juttassanak az olvasókhoz. Tapasztalták ugyanis, hogy az embereket legjobban ezen a téren is a mai helyzet érdekli, a távoli világrészek, távoli népek mai élete, küzdelmei, gondjai, örömei. 1957-ben jelent meg a kiadó szépirodalmi sorozatának, a Táncsics Könyvtárnak első kötete. Azóta évente körülbelül 8—9 kötetet adnak ki. A Táncsics Könyvtár változatosan, de ötletszerűen összeállított sorozat. Romain Roland Colas Breugnonja éppen úgy helyet kap benne, mint Galina Nyikolajeva új regénye, Stefan Heym vagy Rideg Sándor. A meglehetősen eklektikus válogatást azzal indokolják, hogy három-négy éven belül színesalapkönyvtárat* kaphasson az olvasó. Jó gondolat ez, de azalapkönyvtár* nem egyetlen kiadó terméséből szokott kialakulni ... El lehet gondolkozni azon, célszerű-e, hogy egy kiadóvállalat Jókaitól az üzemszervezésig, Zolától a gépek biztonságtechnikájáig jóformán mindennel foglalkozzék. Egy azonban bizonyos: a szakszervezetek kiadója jó úton jár, amikor egyre szorosabb, közvetlen kapcsolat kialakítására törekszik a munkásokkal, együttműködik az olvasóval, hogy többet tehessen az olvasóért. V. A. A főváros népművelési évadjának eredményei Moharos József, a fővárosi tanács népművelési osztályának vezetője az elmúlt ősztől nyárelőig tartó budapesti népművelési évadról nyilatkozott. — Tavaly ősszel arra számítottunk — mondotta —, hogy Budapesten körülbelül 25 munkásakadémia nyitja meg kapuit. Az élet azonban túllépett elképzeléseinken, az elmúlt hónapokban 50 ilyen új művelődési sorozat vonzott sok ezer hallgatót. Budapesten az ismeretterjesztő népművelést elsősorban a szakszervezetek és az üzemek végezték. Jövőre a fővárosi tanács apparátusa még több támogatást kíván adni a gyárak népművelési munkájához. A szakszervezet ugyanakkor nemcsak az üzemi munkásokról, hanem a környék lakosságának művelődéséről is gondoskodik majd. Javasoljuk, hogy a kisüzemek, szövetkezetek ne akarjanak önálló programokat megvalósítani, hanem fogjanak össze, s együttes erővel alakítsanak ki úgynevezett művelődési központokat. — Örömmel tapasztaltuk, hogy a kerületi tanácsok egyes vezetőinek szemlélete a népművelésről megváltozott, s helyes irányba fordult. Ezt bizonyítja, hogy Budapesten a helyi államigazgatási szervek községfejlesztési alapjából több mint 700 ezer forintot adtak új könyvek vásárlására. Általában mindenütt sokat költöttek a művelődési házakra is. Az idén Budapesten az öntevékeny művészeti mozgalom tevékenysége összefonódott a KISZ kulturális seregszemléjével. A József Attila olvasómozgalomba 26 ezer fiatal jelentkezett. A bemutatókon 691 csoport vett részt. Budapesten 904 alkalommal rendeztek szellemi öttusa versenyt, s a különféle ifjúsági pályázatokon több mint ezren vettek részt. Tovább emelkedett a bemutató filmszínházak száma. Ma már általános jelenség, hogy a külső kerületekben a belvárossal egyidőben láthatja a közönség a filmújdonságokat. Az elmúlt évadban nyolc új szélesvásznú mozit adtunk át rendeltetésének, a többi között Kispesten, Újpesten, Pesterzsébeten és Soroksáron. Hangverseny Sárospatakon a Rákóczi-vár tetején Ünnepi eseményre készül ezen a nyáron Sárospatak. Most van 700 éve annak, hogy Európa egyik legszebb és legépebb építészeti remekének, a híres Rákóczi-várnak az alapjait megvetették. Ezt a kocka alakú erődítményt vöröses színű köveiről Vöröstoronynak, saroktornyait pedig vigyázó házaknak nevezték. De Sárospatakon már ezt megelőzően is volt földvárrendszerű erőd és királyi palota, hiszen Anonymus a honfoglalásig viszi vissza a város eredetét. Az első várat Árpád egyik vitéze, Ketel építette. Árpád-házi királyaink gyakran megfordultak Sárospatakon, s a várban született II. Endre leánya, Árpád-házi Szent Erzsébet, 1207-ben. Ezt a honfoglaláskori erődöt a tatárok elpusztították, s a helyén épült 1260-ban a ma is meglévő Vöröstorony. Azóta is ott áll a Bodrog partján, egy hirtelen kiemelkedő sziklán. Áll félelmetesen vastag falaival, kőcsipkés bástyáival, rendíthetetlen nyugalommal. Alig van magyar vár, amelyhez történelmünknek annyi nevezetes eseménye fűződne, mint a sárospatakihoz. Különösen a Rákócziak idején élte virágkorát, s minden bizonnyal Petőfi is erre a dicső korra utal, amikor ezt írja egyik utilevelében:Patak szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai.* — A felszabadulás óta milliókat fordít művelődésügyi kormányzatunk a Rákóczi-vár restaurálására — tájékoztat Balassa Iván, a várban létesített Rákóczi Múzeum igazgatója —, s ennek köszönhető, hogy ma hazánk egyik igen jelentős, lenyűgözően szép idegenforgalmi látványossága. — A dicső múlthoz méltó módon kívánjuk megünnepelni augusztus 7-én a vár 700 éves jubileumát. A Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága és a Lorántffy-palotában kutató intézetet fenntartó Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem segít bennünket az ünnepély megrendezésében. Délelőtt tartjuk a hivatalos ünnepséget, este pedig — hatásos megvilágításban — hangverseny kezdődik a vár tornyai között elterülő tetőteraszon. Az esti programon szerepel többek között az európai énekkarok versenyének győztese, a híres debreceni Kodály Kórus is. (h. J.) Magyar zeneművek sikere a nagyvilágban Régi és mai zeneszerzőink alkotásai mind több ország hangversenytermében, operaszínpadán hangzanak fel. A belgiumi Gentben Erkel Bánk bánjának bemutatására készülnek. A genti operaház a Magyar Állami Operaház színpadtervei alapján mutatja be Erkel dalművét. A hamburgi rádió nemrégiben három magyar zeneművet sugárzott: Visky János Hegedűversenyét, Kadosa Pál Concertinóját és Ránky György Pomádé király szvitjét. Ez utóbbi művet a római és a müncheni rádió is bemutatta nyilvános koncerten. Az NDK- ban a jénai énekeakadémia együttese legutóbbi hangversenyén részleteket mutatott be Horusiczky Zoltán Báthory Zsigmond című operájából. Londonból és Genfből is jelezték, hogy több magyar mű előadását tervezik. A tervek szerint a milánói Scala jövő évadnyitó előadásán Bellini -Beatrice di Tenda- című operájában Maria Callas énekli a címszerepet. A Koppenhágában nemzetközi hormonkutató kongresszus kezdte meg munkáját. A kongresszuson 1500 tudós vesz részt, köztük 40 szovjet tudós. Kék Duna étterem ANNA BÁLJA július 29-én, (pénteken) 9 órára ELHALASZTVA ■Szerda, 1060. Július 27. A nemzetközi Schumann zenei verseny eredményei Dr. Karl Laux, a Schumann Társaság elnöke az NDK-ban hétfőn éjfélkor ismertette a Berlini Állami Operaházban a második nemzetközi Schumann-verseny eredményeit. A vonósnégyes-versenyben Svédország művészei nyerték az első díjat, a második díjat Magyarország, a harmadik díjat az NDK művészei kapták. Kína és Bulgária vonósnégyesei elismerésben részesültek. Jól szerepeltek a magyar művészek az énekversenyben is. Geszty Sylvia nyerte az énekverseny harmadik díját. Az énekverseny első díját szovjet, a másodikat megosztva, egy csehszlovák és egy német művész kapta.