Magyar Nemzet, 1960. augusztus (16. évfolyam, 182-206. szám)

1960-08-04 / 184. szám

Csütörtök, 1960. augusztus 1 Madar Nemzet JJsiasMieik és mai f lataiak ? Egy érdekes vizsgálat tanulságai a Lóden Posztógyárban A rikító öltözetű jampec, a divatban és viselkedésben külföldet majmoló fiatal vagy a huligán feltűnő jelenség. Egyszerre észrevesszük az ut­cán, a társaságokban, a szó­rakozóhelyeken és a gyárban, vagy a hivatalokban. S ha ehhez olykor helytelen, visel­kedés is társul, ak­kor egyha­mar kicsúszik a szánkon az általánosító megállapítás: ilyenek a­ mai fiatalok. Való­ban ilyenek? Erre a kérdésre keresett feleletet a Lóden Posztógyár pártszervezete is. Eltűnt jampecek nyomában kezdeményezésükre négy brigád alakult a gyárban, az­zal a feladattal, hogy egyéni­leg és csoportos találkozáso­kon beszélgessenek a fiatalok­kal gyárbeli és gyáron kívüli életükről, megismerjék a problémáikat. Ezzel egyidő­­ben kérdőíveket osztottak szét a legkülönfélébb kérdé­sekkel. A fizikai és műszaki dolgozókból álló brigádok hat hétig működtek. Tapasztala­taik, észrevételeik és a beér­kezett kérdőívek válaszaiból érdekes kép alakult ki arról, milyenek az üzem fiataljai, hogyan élnek, gondolkoznak és dolgoznak. A gyár 516 fiatal dolgozója közül nem mindegyik töltött ki kérdőívet, de a kapott vá­laszok alapján néhány vonat­kozásban általánosítani lehet. Ezt az általánosítást Czeczel István, a pártszervezet titká­ra így fogalmazta meg: »A gyári fiatalság gondolkodás­­módja jó irányban változott meg.* Cikkünk elején azt ír­tuk a feltűnő öltözetű fiata­lokról, hogy azonnal észre­vesszük őket. A Lóden Posztó­gyárban most nincsenek jam­pecek és ezt is észre lehet venni. De miért nincsenek? Mert az egyes üzemrészek­ben az idősebb dolgozók és a KISZ-szervezet beszélgetett velük. S többségükről kide­rült, hogy a lehetetlen öl­tözék csak rossz ízlésre vall, a hangoskodás meg fegyelme­zetlenséget takar. Nagy részük megváltozott. A javíthatatla­nok pedig tovább álltak az üzemből. Már nincsenek ilyen fiatalok a gyárban és ez is eredmény. De nem ez a lénye­ges. Ez csak egyik külső jele a belső változásnak, annak, hogy munkáséletük és a gyá­ri környezet hatására meg­változott a gondolkodásuk. Mennyit keres? A kérdőíveken vagy har­minc kérdés szerepelt. A kü­lönböző válaszok a fiatalok sokoldalú — személyi, kultu­rális, szakmai, politikai stb. — arculatáról rögzítettek egy­­egy villanásnyi képet. Izgal­masnak ígérkezett ez a kér­dés: "Mennyi a havi keresete? A válaszok többsége: 1200 fo­rint. Ennyit számol a huszon­három éves Törjék Éva is, pedig ő alig három hónapja került a gyárba. Ügyes volt, szorgalmasan dolgozott, s a tanulóidő letelte előtt lett kö­töző a szelfaktor fonógépen. Az első "­rendes­" keresete te­hát 1200 forint lesz, s ez azt jelenti, hogy ez a kislány megtalálta számítását, helyét a gyárban. 1200 forint már rendes megélhetést biztosít, jut öltözködésre és szórako­zásra is. Természetesen van­nak nagyobb fizetések. Pél­dául Balázs Mária, fiatal technikus 1500 forintot ke­res, a 19 éves Bokros Júlia brigádvezető rendszeresen­­ 1300—1400 forintot talál a bo­rítékban. Tehát nincsenek anyagi gondjai a gyár fiatal­jainak. Igaz, esetenként akad­nak szociális problémák, de ezekre keresnek és találnak is megoldást. A közelmúltban, a vállalat segítségével, költö­zött tágas, egészséges lakásba a fiatal Balatoni-házaspár másféléves gyermekével. Jókai és Hemingway Mit árulnak el még a kér­dőívek? Nagyobb a kulturális érdeklődés, nőtt a szórakozá­si igény. Szeretnék olvasni. Az üzemi könyvtár hetenként háromszor van nyitva, látoga­tott, ízlésük, könyvismeretük még most van kialakulóban. Arra a kérdésre, hogy melyek a legkedvesebb írói, előfordul ilyen válasz is: Jókai, Mik­száth, Solohov és Hemingway. A politikai kérdésekre adott válaszok arra mutatnak, hogy újságolvasók. A Népszabadsá­got és a képeslapokat olvas­sák elsősorban. Legkedveltebb szórakozás a mozi. Magyar vígjátékokat, szovjet és külföldi kalandfil­meket néznek leginkább. Szín­házba viszont keveset járnak. Sokan a környező vidéki helységekből járnak be, s az utazást, meg a három műsza­kos munkabeosztást bizony nehéz összehangolni. És meny­nyit költenek ruházkodásra? Erre nincs pontos adatunk, de ha valaki végignézi például a kétórai műszakváltáskor az érkező és távozó fiatalok öl­tözékét, akkor ízléses, jó ru­hába öltözött embereket lát. (Valamennyien textilesek lé­vén, úgy érzik, talán jobban is értenek a ruházati cikkek vásárlásához.) Számok helyett A gyárban munkaversenyt rendeztek az Alkotmány tisz­teletére. Az üzemrészek közt folyik a nemes vetélkedés. A falitáblákon a legfrissebb ter­melési eredmények olvasha­tók. S a legjobbak közt szá­mos fiatal neve található: a fonodában egy, a szövő elő­készítőben hat, a szövődében öt kiváló dolgozó fiatal van. Számok helyett, a festődé­ből, bemutatjuk Murrorik Árpádot, 23 éves művezetőt. A műhelyirodán beszélget­tünk vele. Szőke, kerekképű fiú. Gumicsizmában és fes­téktől tarka munkásruhában ült az asztalnál. Éppen egy festékmintát vizsgált, hogy megfelelő-e a színárnyalat. Négy éve sincs hogy segéd­munkásként került a gyárba. 1958- ban elvégezte a szak­munkásképző tanfolyamot. 1959- ben kiváló dolgozó lett. Ifjúsági exportbrigádja soha sem végzett hátrább az első, második helynél. 1960-ban is­mét megkapta a kiváló dol­gozó oklevelet és a jelvényt. Két hónapja művezető. Min­den zökkenés nélkül történt az átmenet. A régi munka­társakkal nem változott a vi­szonya. Nem parancsol, de határozottan, irányít. Megkér­deztük, hogyan jutott el idáig. Szerényen mosolygott. Semmi különös nincs a dologban. Becsületesen dolgozott és ta­nult. És a vállalattól is min­den segítséget megkapott. Most tovább dolgozik és to­vább tanul, a vegyipari tech­nikumot szeretné elvégezni. 1957 óta KISZ-tag, most a csúcsvezetőségben termelési felelős. Párttagjelölt, Murvárik Árpád mellett, példaképül, a gyári fiatalok elé odaállíthatjuk a fűzőből Farkas Luciát és brigádját, vagy a szövődéből Csapó Ist­ván segédművezetőt. És még sorolhatnánk neveket, olyano­két, akik nemcsak jól dolgoz­nak, hanem a munka meg­könnyítésén, újításokon is törik a fejüket. 1959-ben az újítók 16 százaléka a fiatalok közül került ki. Az elismerés és az anyagi megbecsülés so­hasem marad el. Az elmúlt félévben csak a fiatalok kö­zött 10 000 forint pénzjutalmat osztottak szét. Lelkes „csatlakozók" A fiatalok megtalálhatók a gyári élet minden mozzanatá­ban. Kivették részüket a tár­sadalmi munkából is: az üzem parkosításán és a sport­pálya építésén fáradoztak, va­sat gyűjtöttek. Aktív tagjai a kultúrcsoportnak. Az olimpiai jelvényszerző versenyre any­­nyian jelentkeztek, hogy je­lentkezési lap és jelvény hiá­nyában ideiglenesen le kel­lett zárni a nevezéseket. Te­hát van bennük kedv, akarat, a kezdeményező készség azon­ban hiányzik belőlük. Ha a párt, vagy a szakszervezet el­indít valamit, akkor »csatla­koznak”. Nem tessék-lássél, csatlakozás ez, mert lelkesen és becsülettel helyt is állnak. De hiányzik — elsősorban — a KISZ kezdeményezése. A KISZ-nek mindössze 103 tag­ja van, s ez főképpen a régi vezetőség hibája. A gyárban sokkal több olyan fiatal van, akinek a KISZ-ben lenne a helye. Az új vezetőség — és titkára, Marián György — három hónapja lépett "hiva­talba". Még alig jutottak túl a szervezési munkákon. Ez is egyik oka annak, hogy nem egyöntetű még a gyári ifjúság képe: a munkában élenjáró fiatalok mellett vannak jóné­­hányan, akik átlagon alul ter­melnek; beszélni lehetne az öregek-fiatalok viszonyáról is... Milyenek a mai fiatalok? Erre kerestünk választ a Ló­den Posztógyárban. Látoga­tásunk végén a következőket összegezhetjük: a fiatalok be­csületesen dolgoznak, több­ségük tanul, igyekszik mind szakmai, mind általános isme­reteit gyarapítani. A hibák, vadhajtások ellenére is ez a jellemző a fiatalságra. S nap­jainkban ez válik mind álta­lánosabbá, mert ez felel meg a mi társadalmi rendünknek,­­ mert ilyen az ifjúság igazi arca. Oszlay István Jiányos­ul pult mögött Az Úttörő Áruházban a pul­tok mögött a sok ismert, régi eladó mellett egy sereg fiatal arc tűnt fel. Általános iskolá­sok, gimnazisták és kereske­delmi technikumi növendékek álltak be a nyáron egy-egy hónapra a pult mögé, hogy leckét kapjanak a gyakorlati életből, megismerkedhessenek a kereskedelmi munkával. Pszichológiai lecke Maguk a vevők adják fel a gyerekeknek a legnagyobb­­leckét­: napok alatt rájön­nek a mesterség titkait kutató kislányok, hogy hányféle ve­vőtípus van s a jó kereskedő mindegyikkel igyekszik meg­találni a hangot. Hogy az ud­variasság a legjobb "tan­tárgy", abból az élénk szemű, kedves mosolyú Horváth Éva már leckét is adhat. Hosszan fejtegeti, hogy rövid­­kereske­dői" pályafutása alatt rideg, kedves, bőbeszédű, határozat­lan és ki tudja még hányféle vásárlót ismert meg. Máris kész pszichológus ez a kislány, aki az iskolában főleg a föld­rajzot, kémiát, matematikát kedveli, s most öreg eladónak is becsületére való tapasztalt­­sággal ecseteli, miként lehet udvariassággal és mosollyal a legtürelmetlenebb vevőt is le­szerelni. Évike, két társával együtt, a hetedikes általános is­kolai tanulók részére készíti elő a füzet típuscsomagokat. Most jön második gimnázium­ba, az Eötvös-gimnázium első osztályát végezte. "Tisztes ko­ra" és felelőssége tudatában kijelenti, már döntött: keres­kedő akar lenni s érettségi után végleg a pult mögött ma­rad. Addig is minden nyáron visszatér ide egy kis előtanul­mányra. Érthetetlen intézkedés Az eötvösisták politechnikai oktatása már egy éve az Út­törő-áruházban folyik, a gye­rekek minden keddj­üket itt töltik. Kasparek Kati is talp­raesett leány. Ismerős már a bébi-, a konfekció-, a cukor­ka- és papírosztályon. Ezúttal a félemeleti úttörőosztályon találkozunk vele. Egy mama úttörő­ ingeket kér tőle fiai részére. Kati megkérdezi: — Ünnepi alkalomra kell, vagy táborozásra? Mert a táborba inkább a drappot ajánlom, azt a pajtások maguk is ki tudják mosni. A vásárló mama nagyon hálás a kislánynak és megfo­gadja a tanácsot. Azon azon­ban ő is mérgelődik, hogy út­törő szíjat nem kaphat az Út­törő Áruházban, mert azt ki­zárólagos joggal a József At­tila utcai Úttörő szövetkezet árusítja. Kati nem tudta meg­magyarázni sem neki, sem a többi méltatlankodó szülő­nek, miért van ez így. Még a "felnőtt kollégák" sem tudják, miért kell a vásárlók szálai­nak, akik az inget, nadrágot, nyakkendőt, sapkát egyszerre megvásárolhatják, a szíj miatt külön utat megtenniük és bosszankodniuk. Éva és Kati, a többi eöt­­vösistákkal együtt, 350 forin­tot visz haza a hónap végén a félnapos munkáért. Nagy öröm tervezgetni a gyerekek­nek, mi lesz az első kereset sorsa, mire költsék?! Az áruház konfekció osztá­lyán a Jurányi utcai techni­kum tanulói végzik kötelező nyári gyakorlatukat. Pillanat­nyilag négyen vannak ezen az osztályon s az osztály vezető­jének, Góca Tibornénak szeme mindig rajtuk van. Ügyesek, talpraesettek ezek a kislá­nyok, érzik, hogy szívesen fo­gadják őket a kereskedelem­ben a szakmabeliek és a vá­sárlók egyaránt. Különösen Csery Julika vált be, aki már tizenhétéves nagylány s jövő­re érettségizik a technikum­ban. Vérbeli kereskedő máris a búzakalász hajú, hamvas arcú, zöld szemű Julika. Kedvesen megszólítja a nézelődőket, mit keresnek, segít kiválasztani a megfelelő nagyságot és amikor egy jól megtermett vidéki asz­­szony megkéri, hogy próbálja fel az egyik csinos ruhácskát, mert az unokája éppen ilyen­forma mint ő, a legnagyobb örömmel tesz eleget a kérés­nek. Pult vagy iroda ? Az újonnan átalakított önkiválasztó méterosztályon egyik idősebb eladó mellett egy kedves, fitosorrú kislány áll konttyal tornyozott fejjel. Horváth Panni is technikumi tanuló s az első két hetet az áruházi adminisztrációban töl­tötte. Az üzemstatisztikában dolgozott, a számok segítségé­vel látott bele a kereskedelem bonyolult gépezetébe, most ke­rült csak a pult mögé. Úgy látszik, ennek köszönhető, hogy pillanatnyilag még a ke­reskedelem közgazdasági ré­sze, az adminisztráció hat rá nagyobb vonzóerővel. Nógrádi Ferencné, az Út­törő Áruház áruforgalmi osz­tályvezetője szerint szerencsé­re már a múlté az a szemlé­let, amely a fiatalokat a ke­reskedelemben kizárólag az adminisztráció irányába vonz­za. Az a tapasztalat, hogy az iskolai nevelésnek sikerült át­törni a korábbi ellenállást és a gyerekek többsége inkább a pult mögé kívánkozik, mint az irodába. Egyre több az érettségizett eladók száma, a kulturáltabb kereskedelemért sokat tehetnek a friss szemű, jóképességű fiatalok. Problé­ma is akad: a fiúk nem eléggé érdeklődnek a kereskedelmi pályák iránt. Pedig a lányok mellett például a méter-, cipő- és lakberendezési osztályokon nagyon elkelnének a fiúk is, akik érdeklődést és kedvet éreznek a kereskedelem iránt. Fehér Rózsa Kovácsoltvas és kerámia állólámpák, modern csillárok, falikarok és állólámpák NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK korszerűen berendezett világítástechnikai szaküzletében Krisztina tér 3 Szaktanácsadási Szakszerű kiszolgálást A vendéglátóipar tavaszi idénye, a kerthelyiségek meg­nyitása óta, ismét alaposan megnőtt a tanácsokhoz ér­kező panaszok száma. A szó­beli és írásbeli bejelentések szigorú intézkedéseket kérnek a csendrendelet megszegői el­len , s különösen a zenés szórakozóhelyek esti műsorait kifogásolják, amelyek sokszor nemcsak a házbeliek, de a környékbeli lakók nyugalmát, esti pihenését is zavarják. A fővárosi tanács illetékesei ezért elhatározták, hogy rend­szeres "zaj-ellenőrzéseket" tartanak a zenés, műsoros szó­rakozóhelyeken. Elsősorban azt vizsgálják, hogy a vendég­látóipari egységek vezetői be­tartják-e a Belkereskedelmi Minisztérium csendrendelettel kapcsolatos intézkedését. Ez az intézkedés ugyanis többek kö­zött kimondja, hogy este tíz óra után a kerthelyiségekben "mikrofonon keresztül énekel­ni, zenét szolgáltatni nem sza­bad*. A közeljövőben egyébként figyelmeztetik a lakóházak egyéb esti "hangforrásainak" tulajdonosait, a hangos rádió­­zókat és a társaik nyugalmát más módon zavaró lakókat is. A panasszal ilyen esetekben nem közvetlenül a kerületi ta­nácshoz, hanem a lakóbizott­sághoz kell fordulni. A bizott­ságnak joga van a csendren­delet visszaeső megszegői el­len szabálysértési eljárást in­díttatni. --------------r:.r a SZIGORÚ „zaj-ellenőrzések“ a budapesti szórakozóhelyeken Este tíz óra után ki kell kapcsolni a mikrofonokat Kinevezés A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány Bartos Kornélt, az Építőipari és Köz­lekedési Műszaki Egyetem rek­torát e tisztsége alól saját ké­relmére felmentette és Perényi Imre egyetemi tanárt, az Épí­tőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építészmérnöki kara városépítési tanszékének veze­tőjét az egyetem rektorává ki­nevezte. 5 Autóbusz- és troli­tároló építését kezdték meg A közúti közlekedési válla­latoknak sok gondot okoz a folyton növekvő járműpark el­helyezése. A trolibuszok, autó­buszok nagy része foghíjtelke­ken vagy más nagyobb üres térségeken tárol, ahol nincs le­hetőség a járművek javítására, karbantartására. Miután ezek az ideglenes tárolók sűrűn la­kott városnegyedekben van­nak, a környék lakossága is so­kat panaszkodik, hogy zavarja nyugalmukat a ki-beforduló trolik, autóbuszok zaja. A Damjanich utcában például a nagy lakóházak tövében zsúfo­lódnak a trolibuszok, a MÁ­VAUT kocsijai pedig a Sza­bolcs utcában, és a Széna tér környéki szabad területeket foglalják el. Ezeknek az állapotoknak a megszüntetésére a Salgótarjáni út mentén a hírhedt Auguszta­­telep már felszámolt területén megkezdték a nagy troli­tároló telep építését. A telepen 150 kocsit tudnak majd elhelyezni. Javítócsarnok, szervízépület, a forgalmi személyzet részére hálótermek, öltözők, jóléti in­tézmények, ebédlő, azonkívül egy nagy kazánház épül a te­rületen. Biztosítják a tároló későbbi bővítését, ha majd az egész Auguszta-telep megszű­nik. A műhelycsarnokban hét sor aknán egyidőben 21 troli­buszt tudnak vizsgálni, javí­tani. A Hungária körút felől lesz a telep bejárata. Az érke­ző kocsik áthaladnak az auto­matikus mosóberendezésen, in­nen kerülnek a szervizbe, ahol a legaprólékosabban megvizs­gálják a trolibuszokat. A 48 millió forint költséggel épülő troli-tároló 1962-ben lesz ké­szen, de már a jövő év közepe táján egy részét átadják a használatnak. A troli-tároló megépülésével megszűnik a Kerepesi úton és a Damjanich utcában a kocsik utcai "gará­­zsírozása". A remiz továbbra is troli-tároló marad. A Salgó­tarjáni úti troli-tároló terveit Takács Zoltán, az UVATERV főmérnöke készítette. Ugyancsak az UVATERV- ben Bandi Ferenc főmérnök tervei alapján készül a MÁ­­VAUT központi autóbusz-táro­lója, amely a XI. kerületben, az Andor utca — Ercsi út — Major utca — Thán Károly utca által határolt mintegy hat hektáros területen fog fel­épülni. A hatalmas területet most töltik fel és 400 autóbusz elhelyezésére lesz alkalmas. Főleg a budai oldal távolsági forgalmát lebonyolító autóbu­szokat helyezik majd itt el. A kocsik nagy része itt is szabad téren tárol, a nagy javítócsar­nokban 35 autóbusz fér el. A csarnok 52,5 méter széles, alá­támasztás nélküli ívekből épül és 64 méter hosszú, 12 méter magas lesz. Nálunk először épül ilyen nagy fesztávolságú csarnok Oykos-rendszerű vas­beton lemezszerkezettel. A ja­vító és szerviz fő épület mel­lett háromemeletes iroda és jóléti épület létesül, ebben he­lyezik el a dolgozók éttermét. Az egész telepet a Kelenföldi Erőműből látják el távfűtés­sel. Az autóbusz-tároló 1962-re lesz készen. A Szabolcs utcá­ból és a Széna tér környékéről is ide telepítik majd át a MA­­VAUT autóbuszokat. Az épí­tési költség 16,5 millió forint. G. J.

Next