Magyar Nemzet, 1960. augusztus (16. évfolyam, 182-206. szám)
1960-08-05 / 185. szám
...Magyar Nevizet•A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • „Biztosítani kell egész népgazdaságunk lendületes fejlődését”A N Minisztertanács beszámolója az országgyűlésen a bel- és külpolitikai helyzetről Csütörtökön délelőtt megkezdődött az országgyűlés új ülésszakának tanácskozása. . Részt vett az ülésen dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Czinege Lajos, dr. Doleschall Frigyes, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kossa István, Kovács Imre, Losonczi Pál, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, dr. Sik Endre, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek. A diplomáciai páholyban helyet foglalt a diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Megemlékezett a legutóbbi ülés óta elhunyt Herczeg Ferenc képviselőről, méltatta érdemeit, majd az országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg Herczeg Ferenc emlékét. Az elnök bejelentette, hogy a Herczeg Ferenc halálával megüresedett képviselői helyre Kovár Pál pótképviselőt hívta be. Elmondotta, hogy a pénzügyminiszter benyújtotta az 1959. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavaslatot. Ezután az országgyűlés Czinege Lajos honvédelmi miniszterré választásával a honvédelmi bizottságban megüresedett helyre Keleti Ferenc képviselőt, míg Herczeg Ferenc helyére az ipari bizottság új tagjává Kovár Pál képviselőt választotta meg. Az elnök bejelentette, hogy az országgyűlés elnökéhez három képviselő nyújtott be interpellációt. Bartha János, az öntözési szakemberek képzése és a Hajdúszoboszlói egyetemi tangazdaságnak a debreceni Mezőgazdasági Akadémiához való átcsatolása tárgyában a földművelésügyi miniszterhez; Kiss János, az ország homoki területeinek erő- és munkagépellátottsága megjavítása ügyében a földművelésügyi miniszterhez; Péti János, a mezőgazdasági vadkárok elleni védekezésről szintén a földművelésügyi miniszterhez. Ezután az Országgyűlés elfogadta az ülésszak napirendjét, amely a következő: 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója. 2. A Minisztertanács beszámolója. 3. Az 1959. évi állami költségvetés végrehajtására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. 4. Interpellációk. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolóját Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára terjesztette az országgyűlés elé. Elmondotta, hogy a legutóbbi beszámoló óta az Elnöki Tanács számos törvényerejű rendeletet alkotott, köztük a bíróságok népi ülnökeinek választásáról, a közkegyelem gyakorlásáról és a közbiztonsági őrizet megszüntetéséről, a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról, valamint a polgári perrendtartás módosításáról. — A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — folytatta — a tanácstagok és a tanácsi apparátusban tíz éve dolgozók munkájának elismerésére oklevelet alapít és ezt az Alkotmány ünnepén adományozza majd. Ez alkalommal az Elnöki Tanács kormánykitüntetésben részesíti a hosszabb idő óta odaadó és eredményes munkát végző tanácstagokat, valamint a végrehajtó bizottságok legjobb vezetőit. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az elmúlt időszakban számos államközi egyezményt kötött, illetőleg erősített meg, határozatokat hozott új, független államok elismeréséről, diplomáciai kapcsolatok létesítéséről és egyes követségek nagykövetségi rangra emeléséről. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa azon határozataival, amelyekben új, független államokat ismert el, a Magyar Népköztársaság külpolitikai céljainak megfelelően járt e. Diplomáciai kapcsolatai továbbfejlődését mutatja az Új-Delhi-i és dzsakartai, valamint a helsinki követségünk nagykövetségi rangra emelése, továbbá a Magyar Népköztársaság és a Marokkói Királyság között diplomáciai kapcsolat felvétele. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa beszámolóját az országgyűlés tudomásul vette, majd napirend szerint következett a Minisztertanács beszámolója. A beszámolót dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke mondta el: első félévhez képest 8 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a termelés növekedésének, illetve a terv túlteljesítésének forrása az állami iparban a félév folyamán 52 százalékban a termelékenység, 48 százalékban viszont a munkások számának növekedése volt. Kétségtelen, hogy a termelékenységnek ez a növekedése igen értékes eredmény, javulást jelent a múlt évihez viszonyítva. Amikor azonban azt mondjuk, hogy még ezzel sem lehetünk megelégedve, erre több okunk is van. Az első és legfontosabb ok az, hogy a termelékenység emelése sem öncélú valami, hanem eszköz, amelyet arra kell felhasználnunk, hogy a dolgozók minél olcsóbb, több, szebb és jobb termékhez juthassanak, gazdagabban és kulturáltabban élhessenek és ezzel együtt biztosítani tudjuk a további előrehaladás szilárd előfeltételeit és alapjait. A másik ok, amiért ezt a kérdést ennyire előtérbe állítjuk az, hogy tapasztalataink szerint üzemeinkben ma még igen sok nem kellően, vagy egyáltalán nem hasznosított olyan, lehetőség, tartalék van, amelyeknek feltárása lehetővé tette volna a termelékenység feltétlenül kívánatos nagyobb arányú emelkedését. Vannak nem kis számban üzemek — nemrégiben a sajtó igen helyesen meg is dicsérte ezeket —, amelyek jelentősen túlteljesítették termelékenységi tervüket oly módon, hogy fizikai és műszaki dolgozók összefogtak: emelték üzemükben a termelés műszaki színvonalát, korszerűsítették a gyártástechnológiát, javítottak a gyártmányok öszszetételén, jobban megszervezték az anyag-, illetve alkatrész-ellátást stb. Ezeknek az üzemeknek jó példája mutatja, hogy megvannak ezek a lehetőségek és tartalékok, csak hasznosítani kell ezeket. Felhívjuk a gazdasági vezetők és az ipar összes dolgozója figyelmét arra, hogy most, a második félévben tegyenek meg mindent az említett tartalékok hasznosítására. Gyakori még a szervezési hibából — tehát nem objektív körülmények folytán — előálló anyagellátási hiányosság. Egyes helyeken a munkafegyelem nem kielégítő, emiatt sok idő vész el, kevesebbet termelnek, mint lehetne. Mégis azt kell megállapítanunk, hogy üzemeink többségében alig folyik rendszeres, szívós, tervszerű munka a veszteségidők, főként azok okainak feltárására és megszüntetésére. Szükséges, hogy az ipar vezetői, irányítói gondoskodjanak ennek megváltoztatásáról. Az említett hiányosságok sokhelyütt összefüggnek az anyagi ösztönzés hibáival, pontosabban kifejezve azzal, hogy több vállalat vezetői nem élnek megfelelően azzal a nagyfokú önállósággal, amit a bérezés és a munka helyes normázása terén kaptak. A kormány 1957-ben, amikor a jelenleg is érvényben levő bérezési rendszer bevezetésére hozott határozatot, kimondotta: az üzemek vezetőinek feladata — joga és kötelessége —, hogy a bérezéssel is mozdítsák elő a termelékenység növelését. Kormányunknak ez a határozata ma is érvényben van. Az üzemek igazgatói és az üzemi tanácsok szerezzenek érvényt ennek a határozatnak, a minisztériumok pedig ellenőrizzék a végrehajtást. A miniszterelnök a továbbiakban kiemelte, hogy az ipar anyagellátása az év első felében — bizonyos időleges hiányok dacára — általában kielégítő volt. — Közismert — folytatta —, hogy az iparban felhasznált anyagok túlnyomó nagy többségét külföldön kell megvásárolnunk, s ez akkor lehetséges, ha e vásárlás ellentételét exportálható termékekkel fizetjük meg. Különösen nagy jelentősége van tehát annak, hogy ipari minisztériumaink és üzemeink vezetői rendkívül nagy gondot fordítsanak az exporttervek feltétlen teljesítésére. Mindenütt következetesen szerezzenek érvényt kormányunk ama határozatának, hogy a termelési terv mennyiségi túlteljesítése csak akkor engedhető meg, ha az ilyenformán előállított termékek gazdaságosan exportálhatók, növelik a rendelkezésre álló export árualapot, illetve hozzád járulnak keresett cikkekben a belföldi szükséglet jobb kielégítéséhez. Ipari minisztériumaink vezetőinek igen fontos kötelessége, hogy kormányunknak ezt a határozatát is keményen végrehajtsák, megvalósulását ellenőrizzék. Dr. Münnich Ferenc beszéde — Országgyűlésünk olyan időszakban tartja ezt az ülésszakát, amikor nagy történelmi események játszódnak a világban. Erősödik és mind újabb és nagyobb sikereket ér el a gazdasági építő munkában és a békéért vívott harcban egyaránt a szocialista világrendszer. Ugyanakkor tanúi vagyunk annak, hogy mind nagyobb csapások érik az imperializmus világrendszerét. Megmozdult és kicsúszik a föld az imperialisták lába alól, széthullik az imperializmus gyarmati rendszere — kezdte el beszámolóját dr. Münnich Ferenc. Majd részletesen ismertette, hogyan fejlődött népgazdaságunk, hogyan javult az ország lakosságának anyagi és kulturális ellátottsága 1960 első félévében. Az állami ipar 1960 első félévében körülbelül 15 százalékkal termelt többet, mint a megelőző év azonos időszakában, ezzel mintegy négy százalékkal túlteljesítette első félévi termelési tervét. Az elmúlt félév során üzembehelyezett beruházások tovább növelték iparunk termelési kapacitását. Többek között üzembehelyeztük a Pécsi Hőerőmű első 32 megawattos gépegységét, megkezdte működését a Rudabányai Vasércdúsító pörkölő üzeme. Folyik a munka a Fűzfői Papírgyár forgácslemez-üzemében. Megkezdődött a próbaüzem a Dunai Vasmű negyedik martinkemencéjében, termel már a vasmű kokszolóművének kátrányüzeme és felavattuk a Dunai Vasmű meleghengerművét. Ez az utóbbi nagy jelentőségű esemény egybeesett a Dunai Vasmű és első szocialista városunk, Sztálinváros tízéves jubileumi ünnepségeivel. Méltán emlékeztek meg erről a magyar dolgozók, mert a Dunai Vasmű és Sztálinváros szocializmust építő népünk alkotó erejének jelképiparunk csaknem minden fontos cikkből többet termelt, mint a tavalyi első félévben. 1960 első félévében a lakosság pénzbevétele 11—12 százalékkal nagyobb volt, mint egy évvel előbb, azért is, mert egy év alatt több mint 70 ezerrel nőtt az állami iparban és 13 ezerrel az építőiparban foglalkoztatott dolgozók száma, s azért is, mert a nyereségrészesedés 350 millió forinttal több volt, mint tavaly. Majdnem pontosan 32 milliárd forint volt a kiskereskedelem forgalma, 14 százalékkal nagyobb, mint tavaly az első félévben. Számunkra, a kormány számára — és természetesen önök is valamennyien ugyanígy éreznek —, nincs örvendetesebb, mint amikor látjuk, hogy az emberek mennyivel több bútort, mosógépet, televíziót, cipőt, textilt élelmiszert vásárolnak, mint akárcsak egy fél évvel ezelőtt. Bizonyos értelemben még annak is örülünk, ha olyan panaszokat hallunk, hogy nincs elég bútor, másfajta iparcikk, építőanyag, vagy azt kérdezik a boltokban a vásárlók: jobb, drágább nincs? Annak világos bizonysága ez, hogy megnőttek az igények és a dolgozóknak van pénzük is -hihoz, hogy vásároljanak. — E probléma egyetlen megoldása az, hogy növeljük a termelést, iparban és mezőgazdapé, pártunk és kormányunk következetes politikájának hirdetője, egyben méltó kifejezője és megtestesülése a magyarszovjet barátságnak. Ságban egyaránt, hogy több fogyasztási cikkel jobban lehessen kielégíteni az igényeket. Teljesen világosan látnia kell mindenkinek, csak akkor lehet többet, jobbat és olcsóbban vásárolni, ha többet és gazdaságosabban termelünk. S ezt még ki kell egészíteni ugyanilyen egyértelmű és világos igazságal: a magunk munkájával, erőfeszítéseivel kell megteremtenünk, amire szükségünk van, s nem csupán anynyival kell többet termelnünk, amennyivel többet akarunk fogyasztani ma,hanem gondolnunk kell a következő évekre is. Biztosítanunk kell egész népgazdaságunk további lendületes fejlődését, korszerűsítenünk kell iparunkat, mezőgazdaságunkat, új, modern iparágakat kell teremtenünk, millió lakást kell építenünk, tovább kell emelnünk közlekedésünk, művelődésügyünk, egészségügyünk színvonalát. S mindehhez meg is van a lehetőségünk, csak jobban és fegyelmezettebben kell dolgozni. — Ez év első felében a minisztériumokhoz tartozó iparvállalatoknál a foglalkoztatottak száma 7 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban — folytatta dr. Münnich Ferenc. — Az egy munkásra jutó termelés a tavalyi A termelékenység emelése a gazdagabb és kulturáltabb élet eszköze A takarékosságnak gazdálkodási rendünk alapvető módszerévé kell válnia . Az anyagellátással kapcsolatos gondjaink csökkentésének másik igen hatékony módszere a takarékosság. Kormányunk még 1958 márciusában határozatot hozott, amelyben megjelölte a takarékossági mozgalom irányelveit és konkrét feladatait. E határozatunk megjelenése óta eltelt több mint két esztendő bebizonyította, hogy a dolgozók nagy része megértette a takarékossághoz fűződő nagy népgazdasági érdekeket, magáévá tette a mozgalom célkitűzéseit. A takarékosságnak szocialista gazdálkodási rendünk alapvető módszerévé kell válnia. A szocialista munkaversenynek az utóbbi időben sok pozitív vonása van. Helyesnek bizonyult, hogy azt ajánlottuk: mindenütt a helyileg legfontosabb teendők megoldását tűzzék a verseny homlokterébe. Néhány irányelv azonban általánosan érvényesíthető, ilyen az anyagokkal, szerszámokkal való takarékosság, továbbá az, hogy változatlanul törekedni kell az úgynevezettmennyiségi szemlélet leküzdésére. Lehetnek és vannak is területek, amelyeken szükség van a -többi- jelszó kiadására, de ezeken a területeken és mindenütt máshol is, elsősorban a »jobbat« és a »gazdaságosabban, termelékenyebben, célszerűbben« jelszó tartalmának kell feltétlenül érvényesülnie. — Számítunk rá, hogy öntudatos munkásosztályunk és értékesen tevékenykedő műszaki értelmiségünk megérti mindezt, az eddigi sok szép eredmény nem teszi megelégedetté, hanem ellenkezőleg: további jó munkára serkenti, s ennek megfelelően összpontosítja erőit a vázolt feladatok mielőbbi és sikeres megoldására. Az építőipar fejlődéséről szólva hangsúlyozta a kormány elnöke, hogy e terület dolgozói is elismerést érdemelnek sok nagy feladat sikeres megoldásáért, majd rámutatott: " Mindeme fejlődés ellenére e területet illetően is azt kell mondanom: gyorsabb és erőteljesebb előrehaladásra van szükség. Beruházásainknál csökkenteni akarjuk ugyan az építkezési hányadot, de építőiparunknak még így is nagyon sokat kell tennie. A pártunk VII. kongresszusán elfogadott irányelvek feladatainak teljesítéséhez mintegy 150 milliárd forint értékű építési munkát kell elvégezni. E nagy feladat elvégzésére csak akkor készülhetnek fel jól, ha kritikusan vizsgálják munkájukat és kutatják az okokat, amelyeknek folytán ma építkezéseinkre általában még mindig az jellemző, hogy drágán és hosszú idő alatt készülnek el, holott ennek megváltoztatására bőven vannak lehetőségek. Nagy segítséget nyújt ehhez, hogy pártunk Központi Bizottsága június 29-én tartott ülésén határozatot hozott az építőipar feladatairól. A mezőgazdaság szocialista átalakulása az egész nép érdekét szolgálja — Mezőgazdaságunkban — mint ismeretes —, ez év első felében tovább folytatódott a szocialista átalakulás: a termelőszövetkezetek tagjainak száma 310 ezerrel, szántóterülete 1,6 millió katasztrális holddal nőtt. Június 30-i adatok szerint több mint 4400 termelőszövetkezet működött 5,4 millió katasztrális hold szántóterületen. A félév végén az ország szántóterületének háromnegyede tartozott a szocialista szektorhoz. Ezek a számok nagy értékű politikai sikerekről beszélnek, azt jelzik, hogy igen nagy lépést tettünk előre a szocializmus építésének útján. Azt is látnunk kell azonban, hogy ez a nagyarányú fejlődés gondokat is hozott magával. A teljesség kedvéért hozzá kell tennem, ugyanúgy igazában örvendetes gondokat, mint aminekről az előzőkben más vonatkozásban már szóltam. A termelőszövetkezeti mozgalomnak ez a lendületes kibontakozása a szocializmus építésének meggyorsítását jelentette, kormányzatunk tehát örömmel támogatta. Kérdem, hogy vajon az öntudatos munkások, a jobb életre törekvő állampolgárok azt mondták volna-e: húzzuk-halogassuk hosszú időszakra e feltétlenül megoldást igénylő feladat elvégzését? — mondjuk-e azt a dolgozó parasztoknak, hogy ne lépjenek be olyan sokan a termelőszövetkezetekbe? A mezős gazdaság szocialista átalakulássa dolgozó parasztságunk, munkásosztályunk, értelmiségünk, az egész nép érdekét szolgálja, élete további fellendülésének biztosítékát jelenti. Ezért kormányzatunk a termelőszövetkezeti mozgalom örvendetes fejlődését még azon az áron is segítette, hogy részben már 1958-ban is, de különösen 1959-ben és 1960-ban is-