Magyar Nemzet, 1960. szeptember (16. évfolyam, 207-232. szám)

1960-09-24 / 227. szám

Szombat, 1960. szeptember 20.. ISMERETLEN ADATOK BARTÓK BÉLA ÉLETÉRŐL Fényképet nézegetek Bartók Béláról. Amatőr képek, repro­dukálásra nemigen alkalma­sak. És mégis: fontos doku­mentumok a nagy zeneköltő­ről. A képek Ankarában ké­szültek. Idő: 1936. ódon épüle­tek, városfalak, zeg-zugos ut­cák között ábrázolják Bartók Bélát, amint sötét ruhában, fe­kete kalapban, aktatáskával a kezében ismerkedik a várossal. A képeken ott látható az "ide­genvezető" is: egyik tanítvá­nya, Venetianer Rózsi zongo­ra­művésznő, akkortájt az an­karai konzervatórium tanár­nője. A fotográfiákat Vene­tianer Rózsi mutatja most, néhány mindmáig kiadatlan Bartók-levéllel, levelezőlap­pal. Már jó pianista volt, ami­kor jelentkezett Bartók Bélá­nál, hogy az ő növendékeként sajátítsa el a legmagasabb fo­kú művészetet. Bartók magán­úton tanította. Amikor először járt nála, megmondta, hogy Varró Margitnál tanult, de a mester útmutatásaira lenne szüksége. "Sajnos, nem sok a pénzem" — mondta Venetia­ner Rózsi. — »Ennek megfele­lően szíveskedjék megszabni a leckék árát!" Bartók csendesen megkérdezte: »"Varró Margit­nak mennyit fizetett?­ A nö­vendék bevallotta, hogy bizony keveset. Az összeg igen csekély volt. Bartók vállat vont: -Én is tanítom annyiért, de ez na­gyon kevés ... Kérem, aztán el ne mondja senkinek!-­ Nyom­ban e beszélgetés után Bartók elsietett hazulról, mert be kel­lett mennie a Zeneakadémiára. Az utcára érve együtt mentek a villamosmegállóhoz. Egy­szerre Bartók: -Tud szaladni? Jön a villamos!- Rohantak, hogy elérjék. Amikor felszáll­tak, a mester nevetve jegyezte meg: -No látja, még mindig fiatal vagyok!- Ez 1931-ben történt. Az első levelezőlap dá­tuma 1931. február 14. -Ked­ves kisasszony! Azt remélem kedden (17-én), vagy szerdán (16-án) de­­pótolhatom a pén­teki órát. Hívjon fel, kérem 559—56 alatt, mondja meg, me­lyik napon és hány órakor óhajt eljönni. Üdvözli Bartók.­­Ugyanannak az esztendőnek őszén Venetianer Rózsi re­mélte, hogy már a Zeneakadé­mián tanulhat tovább, s ott végezheti el a művészképzőt Bartók növendékeként. Erre vonatkozik Bartók 1931. szep­tember 16-án írt levele: -Igen tisztelt Nagysád! Legnagyobb sajnálatomra az idén sem volt mód arra, hogy akadémiai nö­vendékeim sorába bejuttas­sam. Elsősorban azokat a ren­des felvételi vizsgán jelentke­zőket kell tekintetbe vennünk, akik megütik a mértéket, szó­val olyanokat, akiknek sem diplomájuk nincs, sem eddig módjuk nem volt akadémián tanulni. Vigasztalódjék azzal, hogy önnek nem életbevágó szükség tovább tanulni, hiszen már eleget tud. Kiváló tiszte­lettel igaz híve, Bartók Béla." Néhány nappal később Bartók levelezőlapot írt, s kérte, ke­resse fel a Zeneakadémián­ Megbeszélték, hogy Venetianer Rózsi tovább folytatja a tanu­lást. 1931—32-ben volt Bartók növendéke, majd Szabó Béla ankarai magyar építész fele­sége lett, s így került ki Tö­rökországba, elfoglalva az ot­tani konzervatórium zongora­tanszakának vezetését. Mielőtt átadnám Venetianer Rózsinak e beszámolóban a helyet, emlé­keztetem az olvasót, hogy Bartók Béla 1936. november elején utazott Törökország­ba, még barátai, ismerősei előtt is meglepően váratlanul, s nem várta meg Cantata pro­fana című művének első ma­gyarországi előadását sem! Egyedül utazott. A filharmo­nikusok táviratban üdvözölték a Cantata bemutatója alkalmá­ból. (Már júniusban híre ter­jedt a törökországi útnak, de úgy vélték, megvárja a Can­tata premierjét.) "Népdalgyűj­tés Törökországban­, című ta­nulmányában Bartók pontosan megírja tapasztalatait, török­­országi munkáját. Néhány nappal karácsony előtt érke­zett haza, s nyomban beszá­molt útjáról a rádióban. Én azonban a nagy muzsikus hét­köznapi ankarai életéről kér­dezem Venetianer Rózsit, ma budapesti konzervatóriumi ta­nárnőt, aki nemrég érkezett haza hangversenyturnéról, a Szovjetunióból. Így emlékezik: "1936. november másodikén reggel 7 óra 35 perckor futott be Bartók Béla vonata Buda­pestről Istanbulba, Belgrádon, Szófián keresztül érkezett. Egész törökországi útjának gondolata Rásonyi László pro­fesszortól, az ankarai egyetem magyar szakos tanárától szár­mazott. A mestert november 5-én reggel együtt várták az ankarai pályaudvaron, s 9:50- kor jött meg, örült a viszont­látásnak, egyfelől Rásonyi professzornak, másfelől nekem is, mint volt tanítványának. A követség részéről senki nem volt a pályaudvaron a sofőrt kivéve, aki elfuvarozta Bartó­kot a követségi épületben levő lakására. Nagy izgalommal foglaltuk el helyünket este Bartók koncertjén. Liszt "Ha­lál tánc"-át játszotta. A hang­verseny befejeztével üdvözölni szerettem volna, de Máriássy Zoltán "őnagyméltósága", a követ ment előbb hozzá. Bar­tók észrevett, odajött: -Hogy van?-­­ előzte meg üd­vözlésemet ... Aztán a követ­hez fordult: -Volt növendé­kem ... aki itt konzervatóriumi tanárnő ... bizonyára isme­ri ... Móriássy bólintott: "Hogyne, hogyne!­. Közben fo­galma sem volt, ki vagyok ...! Még akkor este megbeszéltük a mesterrel, hogy eljön hozzánk látogatóba, mégpedig ebédre, s megnézi néhány hónapos kisfia­mat. Másnap délben libape­csenyével, paradicsomsalátá­val vártuk, hiszen ezt kérte. A Hamum Eli utcában laktunk. Bartók óramű pontossággal érkezett meg, ami nem volt könnyű, mert éppen csinálták az utcát. Olyan volt az úttest és járda, mint a feldúlt csatatér. Láthatóan jól érezte magát szerény otthonunkban, játszott a gyerekkel, s egy pil­lantást vetve Bechstein zon­gorámra, a fejét csóválta: -Kár, hogy nem ez a zongora volt a hangversenyemen.« Ebéd után elmentünk vá­rost nézni. Rásonyi professzor­ral megmutattuk Bartóknak Ankarát, bejártuk az egész vá­rost. Minden kirakatnál meg­állt, s nézegette a népi holmit, szőnyegeket, faragványokat, réztálakat. — Boldog lehet, kérem, hogy itt élhet.... — szólt hirtelen, karját a régi házfalak felé emelve —igen, itt jó lehet... Bizony panaszkodtam, meg­mondtam, hogy zenei szem­pontból nem mondhatom ép­pen kielégítőnek Ankarát. Nincs fejlődési lehetőségem. — Ez? Paradicsom!... — mondta Bartók. — Én... én nem akarok otthon maradni... Szívesen eljönnék ide, ha meg­élhetést találnék ebben az or­szágban .,, Bevallom, akkor nagyon meglepett a tanár úrnak ez a mondata. Rövidesen megtud­tam, hogy tárgyalt is a dolog­ról török hivatalos emberek­kel, de a tárgyalás nem veze­tett eredményre. Bartók tanár úr, tehát már 1936-ban el akarta hagyni Horthy-Magyar­­országot. Néhány nap múlva újra ta­lálkoztam Bartókkal. Panasz­kodott: — Borzasztó ez a követség... Nincs egy perc nyugalmam. Nem dolgozhatom, folyton csak fogadásokat rendeznek... Érdeklődött ankarai életem­ről, munkámról. — Az ember soha nem éri el, amit igazán akar! — sza­vai most is a fülemben csen­genek. — Ha meg tudja köze­líteni élete célját, azt, hogy zongoraművész legyen a szó igazi értelmében, akkor az a boldogság... Odaértünk a követségi épü­lethez. — Jaj, most ide bemenni... — sóhajtott fel keserűen. Aztán megbetegedett, nem tudtam meglátogatni. Amint felépült, elutazott Anatóliába népdalokat gyűjteni, s nem láttam többé... Ankarai láto­gatásának emlékeként őrzöm az egykori fényképeket szere­tett mesteremről... Ütött-ko­­pott házak, mecsetek előtt Bartók a felleghajtójában, szemüvegesen, finom ősz fe­jével ... — fejezte be Vene­tianer Rózsi. Kristóf Károly MEGJELENT AZ ÚJ CONSUL táska írógép Ára : 2500,—- Ft KAPHATÓ : Budapesten a Népköztársaság útja 31. sz. alatt. VIDÉKEN, az összes OFOTÉRT üzletben. SZÁLLÍTJA: KOVO, Praha Magyar Nemzet Erkel szülővárosa ma ünnepli a zeneszerző születésének 150. évfordulóját Már hírt adtunk arról, hogy az Erkel Ferenc születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett budapesti ünnepség­­sorozat csütörtökön a nemzet­közi énekverseny elődöntőjével megkezdődött. Gyula, Erkel Ferenc szülővárosa ma emlé­kezik nagy szülöttére: délben ünnepi tanácsülést rendeznek, hangversennyel egybekötve, majd a Hazafias Népfront, a Zeneművészek Szövetsége, az Operaház és a gyulai tanács képviselői megkoszorúzzák Er­kel szobrát. Délután Erkel­­emlékkiállítás nyílik a város­ban. A Budapesti Zenei Hetek koncert-sorozata hétfőn este kezdődik az Erkel Színházban, ahol Ferencsik János a Buda­pesti Filharmóniai Társaság zenekarát vezényli. A műsor­ban Erkel, Liszt, Bartók és Kodály művei hangzanak el. Az Erkel ünnepség-sorozat fontos eseményeként neves hazai és külföldi tudósok ma kezdik meg a Zeneművészek Házában tanácskozásukat, me­lyen megvitatják Erkel Ferenc munkásságát, s a nemzeti ope­ra kialakulását Kelet-Európá­ban. . A Vígszínház első premierje: MAJAKOVSZKIJ Október 8-án lesz a Vígszín­ház első premierje: Maja­kovszkij, a nagy szovjet költő »Poloska« című szatíráját mu­tatják be. A darabot a szerző 1928—29-ben írta s an­nak idején "látványos tündér­­játékának nevezte. A Poloska azonban sokkal több, mint "tündérjáték". Fő­szereplője az élősdi kispolgár — Benkő Gyula játssza —, aki gyorsan feltalálja magát a szo­cialista építés korszakában is, és áttetsző "szocialista" máz­zal takarja önzését és közöm­bösségét. Majakovszkij maró gúnnyal leplezi le a főhős Pri­­szipkín valódi énjét, színpadra lépésének első pillanatától kezdve. A cselekményt végül 1979-ben folytatja, egy új vi­lágban, amelyben Priszipkín már éppoly muzeális csodabo­gár lesz, mint a poloska. Mondanivalójában modern és időszerű a Poloska, ma is, akár 1929-ben volt, amikor nyilván közvetlen agitációt is végzett. A vígszínházi előadás előkészítésében ügyeltek arra is, hogy az akkori viszonyok­nak megfelelő formális és tar­talmi részletek minden néző számára érthetőek legyenek. Ebből a célból Kazán István és Kazimir Károly a színház dramaturgiájának segítségével átdolgozta Radó György fordí­tását. Az átdolgozás kizárólag eredeti Majakovszkij szövege­ket használt fel. Egy teljes je­lenetet Majakovszkijnak a Poloskából írt film­ forgató­könyvéből vettek át. A szerep­lőgárdát gazdagították Maja­kovszkij megszemélyesítőjével — Keres Emil játssza majd —, aki prológként és epilógként, valamint a cselekmény közben is néhány alkalommal a költő verseivel vagy verseinek rész­leteivel magyarázza és emeli ki az egyes részleteket. A pro­­lógban hangzik majd el pél­dául a következő Majakovszkij idézet: Az emberiség ügye, az vezetett S a sinai hegyről lehoztuk a kőbe vésett új törvényeket. S a világunkon, hol nem hitték, hogy van még szeretet a csaták porfelhőin átrügyegett a béke — valóság lett a merész álom; végre megszületett a szocialisták új eretnek szövetsége. És ezért a hősöknek hála, hála, hálál S ha szállt hozzájuk köszönet elég Most legyen terítéken a söpredék. Hasonló átdolgozásra maga Majakovszkij buzdít: "Jövő­ben, írta volt, akik játsszatok, rendezitek, nyomtatjátok a da­rabot, változtassátok meg a tartalmát, tegyétek korszerű­vé, maivá, az adott pillanat­nak megfelelővé." A tisztáb­ban érthetőség kedvéért Kazi­mir Károly rendezésében a darab 1979-ben játszódó részei Priszipkín álmaként jelennek meg. Egyes szereplők, akiket az 1929-es jelenetekben már megismertünk, ebben a részben visszatérnek. Ez érdekes szí­nészi feladatot is jelent. Láng József például összesen hétféle szerepet játszik, köztük egy léggömbárust, tűzoltót, újság­írót, orvost és a Szaturnusz bolygó küldöttét. A cselek­mény egyes pontjain filmvetí­tés egészíti ki a színpadi játé­kot Majakovszkij versei oly­kor megzenésítve hangzanak el. Egyes jeleneteket pantomi­­mikus tánc fest alá. A darab zeneszerzője Szokolay Sándor, a koreográfus pedig Lőrincz György. A modern, jelzéses, világítási effektusokat is igénylő díszleteket vendégként Cselányi József tervezte. A Poloska a Szovjetunió színházainak állandó műsor­­darabja, Moszkvában jelenleg is játssza a Majakovszkij Szín­ház, Ohlopkov rendezésében és a Szatíra Színház. Ezen kí­vül sikerrel mutatták be a da­rabot az elmúlt évtizedek so­rán Berlinben, Majna-Frank­­furtban, Prágában, New York­ban, Tokióban, Párizsban, Varsóban. A Vígszínház ezzel a bemu­tatóval nemcsak programot ad, de adósságot is törleszt. Zay László HARCSÁZÁS a divat és ennek a magas tudo­mánynak mind több sporttársunk szegődik hívéül, különösen amióta kiderült, hogy a nagybajuszt­ ok­tóberben, sőt novemberben is szí­vesen kap borosra. (Legalábbis ezt bizonyítják a Rábáról és a Dráváról beérkezett fogási nap­lók.) A sportboltokban szinte mást sem keresnek, mint korszerű mul­­tiplkátor-orsókat és cifra villan­­tókat, hiszen hol vannak m­ár azok az idők, amikor egy helyben ülve horgásztunk rablóhalra? Igaz is, miért kuporognánk nap­hosszat a nádban a ponty ked­véért, amely igen-igen kedvező esetben­­—10 kVós zsákmányt ígér, amikor kellemes séta közben, ete­tés és csalizás nélkül, egyetlen szál bottal és bunkerrel akár :6- 30 kilós harcsákat emelhetünk ki a vízből? Az arány semmiképpen sem túl­zott, mivel a harcsázás lehetőségei csakugyan kimeríthetetlenek. A "pályaválasztás­ előtt ásók ser­kentésére írjuk ide, hogy a m­eny­­nyiségi fogás abszolút magyar re­kordját is harcsázót Bozza József soproni horgásztársunk tartja. Ő 1358 októberében a Rábán, a nicki gát alatt egyeten napon 19 darab, összesen 119 kiló súlyú nagybaju­szát — szaknyelven szólva — "masszírozott ki­ a vízből. (Ne ké­telkedjék senki, mert a hatalmas zsákmánynak és autós hazafuva­rozásának rengeteg szemtanúja van.) A békés halak, főként a ponty horgászatát számos írt és íratlan szabály korlátozza, így is van rendjén, erre köteleznek mind a népgazdaság, mind a sportszerű­ség szempontjai. A kiöregedett óriásrablók pusztítása ezzel szem­ben közhasznú tevékenység, hiszen ezek már nem növekszenek tovább és puszta létfenntartásukhoz any­­nyi békés halat zabálnak fel, hogy már-már veszélyeztetik egyes vi­zeink állomány-egyensúlyát. Ezért a különböző vízterületekért felelős intéző bizottságok közül több fog­lalkozik azzal a tervvel, hogy isii­re minden korlátozást felfüggeszt. Fogjon mindenki akkor és annyi harcsát, amennyit csak haza vihet. Persze, csak azokon a vizeken, ahol valóban elszaporodott, nem pedig a Balatonon, ahol majdhogy kiveszett. Bár nem vagyunk hívei a hús­­horgászatnak, ezúttal mégis helye­seljük, ha mind több horgásztár­sunk csap fel. Szép és kalandos mesterség a harcsahorgászat — sok sikert az újoncoknak! Gáspár Ervin Horgászat CHANSON A DIVAT október 8-tól szombat — vasárnap BARTÓK TEREM A szeptember 24-25-re szóló jegyeket későbbi idő­pontra dicserélik a vásár­lás helyén 17 AZ ÉVADNYITÓ Hunyadi László új címszereplőjét, Pálos Imrét jegyezzük fel el­sőnek operai krónikánkba. Pálos olasz operákban tűnt fel, adottságai, képességei va­lóban itt érvényesülhettek a legjobban. De korántsem me­rült ki ezzel a művész szerep­skálája: bizonyíték rá a Hu­nyadi László. Igaz, hogy Erkel dalművei, főként a korábbiak, a Hunyadi is, félreismerhetet­len rokonságot tartanak a ko­rabeli olasz operákkal, így énekesünk sem távolodott el egészen a megszokott úttól. Mégis, a feladat merőben új volt, hiszen maga a hős sajá­tosan magyar érzésvilágot képvisel, a nemzeti múltnak egy jellemző tragédiáját sűríti magába. Pálos Imre olyan hőst formál, akivel kezdettől fogva rokonszenvezünk, aki­nek igazáért együtt küzdünk. Délceg alakja, az énekében is kifejeződő fényes lelkűlét, éles ellentétben áll a cselszövők sötét világával. Igen jó figura Bartha Al­fonz V. Lászlója. Az ingatag jellemű király félelmetes ki­számíthatatlanságát éreztük alakításában. Nagy erőssége volt az elő­adásnak Takács Paula Szilá­gyi Erzsébetje; ezúttal nem­­­ csupán a heroina súlyosan drámai hang­ ábrázolásával ra­gadott meg, hanem a La Grange ária könnyedebb tech­nikát kívánó, koloratúr-bra­­vúrjaival is. A bensőséges lí­­rájú Orosz Júlia, a hatalmas erejű Fodor János egyaránt említésre méltó, ugyanígy Lendvai Andor, aki Cilléi sze­repébe ugrott be. Komor Vil­mos lendületesen és meggyő­zően vezényelt. Jó hatású, hogy a nyitányban két oldal­ról felváltva szólalnak meg a kisdobok. CARELLI GÁBOR, nyári szereplése után, ismét Opera­házunk vendége. A Lammer­­moori Lucia tenor főszerepét énekelte el, azt a szép, hang­alkatának és iskolájának oly­annyira megfelelő szerepet, amellyel jó tíz évvel ezelőtt már bemutatkozott a buda­pesti közönség előtt. Edgar végzetes szerelmét a Giglitől tanult, szinte festői értelem­ben vehető ábrázoló stílusban, az olasz bel canto sajátos dal­lamformálásával szólaltatta meg. Donizetti nem fukarko­dott a megvesztegetően szép tenor-melódiákkal — való­ban csak énekes kell, aki mindezt ki tudja aknázni. Kü­lön figyelemre méltó Carelli átérzett, néhol hevességben kirobbanó drámai játéka. Az újra színre került Lam­­mermoorit szívesen fogadta a közönség, s a vendégművész mellett méltó ünneplésben ré­szesítette hazai énekeseinket, elsősorban a címszerepben fel­lépő Erdész Zsuzsát, aki igen ökonomikus hang­gazdálko­dással tudja beosztani a ne­héz, virtuóz énekszerepet úgy, hogy a csúcsponton levő nagy őrülési jelenetre maradjon a legtöbb erő. Az együttesből Palló Imrét, Svéd Nórát és Tóth Lajost illethette taps, azonkívül a vezénylő Kerekes Jánost. ANDREJ KUHARSZKY vendégszereplésével a Pillan­gókisasszonyt adták az Er­kel Színházban. A pozsonyi Nemzeti Színház kiváló fiatal magánénekese ezzel a fellé­péssel újabb sikert aratott Budapesten (jól emlékszünk még múlt évadbeli szereplé­sére, amikor az Anyeginben mutatkozott be). Kuharszky mint Pinkerton nem tagadta meg fiatalságát, sőt éppen az ifjúi szív életigenlő, mámoros hevével adott érzelmi magya­rázatot az amerikai sorhajó­hadnagy felelőtlen tettére. Szép színű, sima, lágy lírai tenorja egészséges orgánum, s bár széles a dinamikai ská­lája, és erőteljes fortokat is használ, soha nem feszíti túl a határokat. Fényes bé­it, kü­lönösen az I. felvonásban, öröm volt hallani. Kuharszky nagyjövőjű énekes. Szerencsés előadás volt ez a Pillangókisasszony, vendég­­művészünk sikerét a hazaiak általánosan jó teljesítménye segítette. Sőt, Neményi Lili Cso-cso-szánjáról éppenséggel azt mondhatjuk, hogy rendkí­vüli élménnyel ajándékozott meg. Micsoda gazdag, embe­rien hiteles, nagy színésznő! A japán gésa, a japán nő tra­gédiáját egészen közel hozta a nézőtérhez. Igen-igen ritkán látni operaszínpadon ennyire igényes, teljes mélységben át­élt és a legapróbb mozzanato­kig kidolgozott jellemfestést. Bármennyire tudatos művé­szet ez, a néző-hallgató sem­mit sem vesz észre a műhely­titkokból, csupán az ábrázolt nőalak igazságát, valóságos­­természetes viselkedését, meg­indító lelkiállapot-változásait, drámai válságát s végül tragi­kus végzetszerűséggel bekö­vetkező összeomlását érzékeli. Örvendetesen fejlődik Varga András, a gyönyörű és inten­zív bariton-hang tulajdonosa — konzulja erről biztosított. Svéd Nóra (Suzuki) értékes hozzájárulás volt az általános sikerhez. Még csak Toronyi Gyula Goráját emeljük ki, Toronyi nevezetessé vált kivá­ló karakterfiguráiról. Varga Pál karmesteri művészete el­­mélyülten szolgálta Puccini dramma lirico-ját, s a tragédia vonatkozásaira különösképp hatásosan tudott rátapintani. A zenekar szépen játszott. Szenthegyi István NAPLÓ Szeptem­b­er 24 Ezeréves Lengyelország cím­mel nyílik kiállítás szeptem­ber 28-án délelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem központi könyvtárában, a Műszaki Egyetem és a Lengyel Olvasó­terem rendezésében.­­ Az Olcsó Könyvtár újabb jubileumot ünnepel: a Szép­irodalmi Könyvkiadó a napok­ban jelentette meg a népszerű sorozatnak 500. kötetét, Juhász Gyula Himnusz az emberhez című könyvét. Hat év alatt — az Olcsó Könyvtár indulása óta — tizenhétmillió kötet jelent meg e sorozatban. A New York-i zenei feszti­vál nyári eseményeiről számol be a New York-i sajtó és külö­nösen nagy zenei eseménye­ként méltatja Janacek Katja Kabanova című operájának angol nyelvű ősbemutatóját, a magyar származású Halász László vezényletével. De Babits Mihály esztergomi villájában emlékmúzeumot rendeznek be, a Hazafias Nép­front esztergomi bizottságának javaslatára, s restaurálják a Babits-házna­k azt a falát, amelyen több száz ismert író és költő örökítette meg aláírá­sával a Babits Mihállyal való találkozás emlékét. * Fáy Sándor festőművész (1877—1947) képeit keresi Fáy Sándorné, s azokat, akiknél ilyen képek megtalálhatók, ar­ra kéri, hogy jelentkezzenek Veszprém, Dózsa György utca 9. cílen.* Vilt Tibor rohanó női alakot ábrázoló, nyolcméteres szobrát állítják fel a Tiszaloki Vízerő­mű baloldalán.

Next