Magyar Nemzet, 1960. szeptember (16. évfolyam, 207-232. szám)

1960-09-25 / 228. szám

IM­a­i - Magyar Nemzet­­? A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ­ Az egyetemes emberiség hangja Nagy cél nagy energiát szül. Mintha az East River negy­venemeletes palotájának üveg­falai azon a pénteki napon, amikor a szovjet kormányfő több mint kétórás beszédét mondotta, kitágultak volna a nagy célokból fakadó energiák feszítő ereje következtében. A közgyűlési teremben, ahol jelen volt az egész világ, sokféle arculatával, de ugyanakkor sokféle ellen­tétével is, Hruscsov sza­vai nyomán mind érezhe­tőbbé vált az összesűrűsödő energiák villamosfeszültsége. Azok, akik ellenséges érzéssel, vagy akárcsak közömbösen ül­tek be a terembe, éppúgy a szónok hatása alá kerültek, mint akik a nagy célok és nagy feladatok kijelölését vár­ták a szovjet kormányfőtők aminthogy ma már száz- és százmilliók foglalkoznak a be­szédben felvetett gondolatok­kal. Ennek oka mindenki előtt világos, aki a beszédet végig­hallgatta, vagy elolvasta. Nem egyszerű államférfiúi politikai megnyilatkozás volt ez, lénye­gesen t­öbb annál. Hruscsov nemcsak a gondolatok mélysé­gével és logikájának világossá­gával nyűgözte le hallgatósá­gát, hanem minden bizonnyal azzal, hogy a világ e legegye­­temesebb fórumán megszólal­tatta azokat az érzéseket, el­képzeléseket, féltve őrzött re­ményeket, amelyek a földke­rekség minden emberének jobb, becsületesebb énjéhez tartoznak. A közgyűlési teremben a realitásokra alapozott mélysé­ges emberi humánum hangja csendült fel, az egyetemes em­beriség hangja, amely a fejlő­dés e legviharosabb, de egy­úttal legszebb időszakában tu­datára ébredt az ember nagy­szerű és felemelő hivatásának, annak, hogy mindazt, ami szép és igazságos az életben, a föld­kerekség minden lakójának közkincsévé tegye, sőt mint a Föld emberének üzenetét, el­vigye a világegyetem távoli tér­ségeibe is. A hallgatóság érez­hette, hogy nem egyszerűen egy kormányfő politikai prog­ramját hallgatja, hanem egy olyan bölcs ember szavait, aki az igazságért folytatott szün­telen küzdelemben megismerte és megértette az emberi lélek vágyait és reményeit, a népek k­apcsolatának megmásíthatat­lan törvényeit. A beszéd összefoglalja a XX. század emberének nagy programját, a béke biztosítá­sát, s mindazt, ami a tartós és szilárd béke állapotából fak­ad. De Hruscsov nemcsak progra­mot adott, hanem verhetetlen logikával megjelölte a nagy célokhoz vezető utat is. A bé­két, szerinte, két súlyos ve­szedelem fenyegeti, egyrészt a gyarmati rendszer további fenntartása, hiszen a gyarmati viszonyok fennállása könnyen keverheti konfliktusba a nagy­hatalmakat s a kezdetben he­lyi háború — mint mondotta — elkerülhetetlenül általános világháborúvá nőhet. A másik az esztelen fegyverkezési ver­seny fenntartása és fokozása. Mindebből világosan követke­zik, hogy gyökeresen meg kell szüntetni az emberiséget fe­nyegető két veszedelem forrá­sát: fel k­ell számolni és a tör­ténelem szemétládájába kell hajítani az idejétmúlt gyar­mati rendszert és végre-valahá­­ra meg kell oldani az általá­nos és teljes leszerelés problé­máját. Ha sikerül e két döntő kérdést rendezni, akkor szét lehet kergetni a gyanakvás, a félelem és a bizalmatlanság komor árnyait, akkor helyre­­állhat a népek közötti együtt­működés, s a Szovjetunió és az Egyesült Államok valóban­­kart karba öltve haladhat a béke megszilárdításának út­ján". E két kérdés kifejtésénél a szovjet kormányfő kemény hangot használt, mert mint megjegyezte, ilyen hangot kell használni a béke érdekében azoknak a sötét erőknek a le­leplezésére, amelyek makacsul kitartanak hidegháborús állá­saikban, amelyeknek érdeke a nemzetközi feszültség fenntar­tása. De ugyanakkor e két döntő kérdés rendezésére olyan javaslatokat tett, ame­lyek feltétlenül a hallgatóság többségének egyetértésével ta­lálkoznak, s amelyek nem kis­mértékben figyelembe veszik a másik fél álláspontját és ja­vaslatait is. Ha az ENSZ-köz­­gyűlés elfogadná a gyarmati kormányzási rendszer teljes és végérvényes megszüntetésére benyújtott szovjet nyilatkozat­tervezetet, és ha a közgyűlés megszavazná az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezéseiről be­terjesztett szovjet indítványo­kat, ezzel egyetlen nép sem kerülne hátrányosabb helyzet­be, ellenkezőleg, óriási erőfor­rások szabadulnának fel Ázsia, Afrika, Latin-Amerika gazda­ságilag elmaradott népeinek megsegítésére, de ugyanígy nyomasztó terhektől mentesül­nének a gazdaságilag fejlett országok lakói is. A szovjet kormányfő két előző megállapításából logiku­san következett a harmadik, vagyis az, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének egyetlen ésszerű útja a békés együttélés. E jelszónak és e programnak roppant erejét mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy ma már kényte­len-kelletlen azok a kormá­nyok is békés együttélésről be­szélnek, amelyek néhány esz­tendővel korábban még úgy irtottak e két szótól, mint az ördög a tömjénfüsttől. Emel­lett igen sok ország kapcsola­tában e jelszó már valósággá vált — a szovjet kormányfő itt a szocialista országok, vala­mint a függetlenséget nyert afrikai—ázsiai országok példá­ját állította előtérbe — ami messze fénylően bizonyítja, hogy a békés együttélés politi­kája mellett egyre hatalma­sabb, egyre legyőzhetetlenebb erők sorakoznak fel, olyan erők, amelyek jóval nagyob­bak, mint bármelyik kormány óhaja vagy akarata. A békés együttélés nemzet­közi programjának megvalósí­tása elsősorban az immár csak­nem száz országot magában foglaló Egyesült Nemzetek Szervezetének feladata. Hrus­csov okfejtéséből tehát világo­san következik, hogy az ENSZ-et alkalmassá kell tenni e feladat betöltésére, más szó­val meg kell szüntetni a szer­vezet végrehajtó apparátusá­nak hiányosságait és meg kell teremteni az ENSZ normális működéséhez szükséges föld­rajzi, politikai és adminisztra­tív feltételeket. Mint látható tehát, a szovjet kormányfő beszéde egyetlen hatalmas gondolat,­ a béke megőrzése és megszilárdítása gondolatának részletes és tá­­madhatatlanul következetes kifejtése. A nagy célok nagy­­energiákat szülnek. A beszéd­ben körvonalazott nagy célok az elkövetkezendő időszakban hatalmas, új energiaforrásokat nyitnak meg, a népeknek azt a mind erőteljesebb óhaját, hogy igazságosan és becsületesen oldjuk meg napjaink égető problémáit. S ha ezek az ener­giák már a 15. ülésszakon érez­tetik hatásukat, akkor a világ­­szervezet jelenlegi tanácsko­zása valóban a remények való­ra váltásának ülésszaka lesz. ­ Hruscsov beszéde az ENSZ-közgyűlésen Lapunk tegnapi számában közöltük Hruscsov beszédének első részét. Most közöljük a beszéd második, befejező felét. A tízhatalmi leszerelési bi­zottságban hiányzott ez a tö­rekvés az Egyesült Államok­ból és NATO-beli partnerei­ből. Egyelőre nem látszik, hogy most megvan-e bennük ez a törekvés. Nem lehet ezzel kapcsolatban figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Ál­lamok nem sokkal a közgyűlés munkájának megkezdése előtt újabb kísérleteket tett, hogy mellékvágányra terelje az egész ügyet. Ki ne tudná, hogy az Egyesült Államok ezt a célt követte, amikor arra töreke­dett, hogy a közgyűlés üléssza­kának megnyitása előtt né­hány héttel hívják össze az ENSZ leszerelési bizottságát. Amint a tízhatalm­ bizottság munkájának tapasztalatai mu­tatják, a bizottságban a lesze­relés gyakorlati problémáinak tárgyalása során bonyodalmak támadtak, mert a nyugati ha­talmak nem kívánták megol­dani a leszerelés kérdését. Közismertek a tízhatalmi bi­zottság elé terjesztett szovjet javaslatok. E javaslatokat a nemzetközi közvélemény úgy értékelte, hogy azok teljesen világosak és megvalósíthatók. Hangsúlyozni kell, hogy e ja­vaslatok számoltak a nyugati hatalmak egyes óhajaival és indítványaival. Mégis Lodge, az Egyesült Államok ENSZ- beli leszerelési megbízottja kijelentette, hogy a Szovjet­unió „zsákbamacskát árul”. Ebben az esetben meg kell kérdezni, vajon nem történt-e Lodge úrral is ugyanaz, mint a keleti mesék hősével, aki sa­ ­ Átadták az ENNSZ-küldötteknek a szovjet kormány leszerelési nyilatkozatát A Hruscsov-beszéd hatása a nemzetközi politikára A külpolitikai helyzet HRUSCSOV BESZÉDE AZ ENSZ-BEN a nap nagy szen­zációja az egész világon. Minden lap, pártállásra való tekin­tet nélkül, vezető helyen, hatalmas címekkel közli a beszédet. Általában kiemelik Hruscsov nyugodt hangnemét és a közvé­lemény figyelmét a beszéd következő elemeire koncentrálják. Hruscsov javasolja, hogy másfél éven belül tiltsák el a raké­tákat és számolják fel a külföldi támaszpontokat, javasolja, hogy az ENSZ segítségével vessenek véget mindenfajta gyar­matosításnak és végül javasolja az ENSZ vezető szervének megreformálását és székhelyének áthelyezését. A szovjet miniszterelnök nagyhatású beszédét az AP ENSZ-tudósítója a következőképpen summázta: »­Hruscsov egy sereg meglepő javaslatot terjesztett elő... Riadalom egyes nyugati küldöttségek körében.« Az amerikai és az angol dele­gációt kínos helyzetbe hozta a beszéd, ami abból is látható, hogy Herter amerikai külügyminiszter sietve sajtóértekezletet tartott a Waldorf Astoria-szállóban, majd az angol külügymi­nisztérium szóvivője is sajtóértekezletet tartott. Mindketten vitába szálltak a szovjet miniszterelnök több megállapításá­val, s igyekeztek ily módon gyengíteni azt a hatást, amelyet a szovjet kormányfő beszéde keltett. Mint az MTI New York-i tudósítója jelentette, Herter és az angol szóvivő elsősorban az ázsiai és az afrikai küldötteket akarta befolyásolni, mielőtt azok még hivatalosan állást foglalta­k volna a szovjet javas­latokkal kapcsolatban. Az angol sajtó elég egyöntetűen arra az álláspontra he­lyezkedik, hogy Hruscsov beszéde a legérzékenyebb pontjukon érintette a nyugati hatalmakat és ezért reagálnak a beszédre olyan haragosan. A News Chronicle megjegyzi, hogy »Ham­­marskjöld egy halálraítélt tekintetével« hallgatta a szovjet miniszterelnök szavait. A Daily Telegraph szerint Hruscsov az ENSZ-ben végbement legújabb változásokat fejezte ki, be­szédét nyilván ezért éljenezték olyan lelkesen az afrikai és az ázsiai küldöttségek. A Daily Express megállapítja: »A kül­döttek lelkesedése a tetőpontra hágott, amikor Hruscsov erő­teljes támadást indított a gyarmati rendszer ellen. Az afrikaiak és ázsiaiak elragadtatva éljeneztek és tapsoltak, amikor Hrus­csov azonnali függetlenséget követelt az összes gyarmati né­peknek.­ A Daily Herald azt hangsúlyozza, hogy a szovjet mi­niszterelnök beszédét nagy önbizalom és határtalan bizakodás fűtötte.­­Ha valaha szónok érezte, hogy szilárd­­pozícióból tár­gyalhat — írja a lap —, akkor Hruscsov volt ez. Beszédének legtöbb része nem tetszhetett a Nyugatnak, azonban az afri­kai és ázsiai küldöttek lelkesedéstől elbűvölt arca mutatta, hogy vannak milliók, amelyeknek nagyon is tetszik ez a be­széd." A beszéd antikolonialista élét húzza alá Pierre Courtade is a VHumanité-ban írt cikkében. Rámutat, hogy a gyarmati néperő felszabadulása és a béke védelmezése között szoros a kapcsolat. A szovjet kormányfő úgy véli — fejtegeti Courtade —, hogy minden kísérlet, amely meg akarja akadályozni a népek felszabadulását, amely korlátozni, szabotálni akarja függetlenségüket, helyi konfliktusok kirobbantására ad lehető­séget, ezek pedig világkonfliktushoz vezethetnek, így a gyar­mati népek felszabadításáért folyó harc a béke követelménye is, ezért fokozottan kell támogatni ezt a harcot. Courtade utal arra is, hogy a világszervezet kezdi tükrözni a tényleges erő­viszonyokat. Pillanatnyilag három nagy csoport léte jellemzi a helyzetet: a kapitalista nemzeteké, a szocialista nemzeteké és a semleges nemzeteké. A szovjet javaslat, hogy az ENSZ élén három főtitkár legyen, számol ezzel a helyzettel. Hát maga bújt a zsákba, és ez megakadályozta, hogy lássa, amit mindenki jól lát és vilá­gosan ért. Csodálkozást kelt bennünk Lodge egy másik kijelentése is, amely akkor hangzott el, amikor Lodge ellenezte, hogy a leszerelést a közgyűlés mos­tani ülésszaka megvitassa. Szó szerint a következőket mondotta: »­Úgy gondoljuk, hogy a világ közvéleményének mindezt hallania kell, még­pedig olyan fórumon, mint az adott bizottság, amely csakis a leszereléssel foglalkozik. Er­re nem felel meg a közgyűlés, ahol ez csupán egy lesz a több mint nyolcvan kérdés között." Személyesen ismerem Lodge urat, és csodálkozom, meny­nyire lebecsüli saját munká­ját, hiszen hosszú éveken át ő képviselte az ENSZ-ben az Egyesült Államok érdekeit. Egyébként talán apróra zsugo­rodtak Lodge úr szemében a közgyűlésen megvitatásra ke­rülő összes kérdések, ezért számlálja őket tízesével és igyekszik áttolni valamilyen, mellékes szervhez, hogy el­rejtse a közvélemény elől. A kérdések kérdése: a leszerelés Mi tisztelettel viseltetünk az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek minden bizottsága iránt, de számunkra a népek legma­­gasabbrendű, legreprezentatí­vabb és teljes hatalmú fó­ruma az Egyesült Nemze­tek Szervezetének közgyűlé­se. Reméljük, hogy a kü­lönböző kontinensek külön­böző államaiból itt összegyűlt képviselők nem osztják az em­lített álláspontot és nem a 79. kérdésnek fogják tekinteni a leszerelést. Ez a kérdések kér­dése, amely az egész emberisé­get foglalkoztatja. Különös, hogy az Egyesült Államok ENSZ-képviselője ezt nem ér­ti meg. Az ENSZ leszerelési bizott­ságában még nyíltabb kísérle­tek is történtek, hogy olyan útra tereljék a leszerelési tár­gyalásokat, amelyen nem le­het megoldást találni erre a kérdésre. Nem­ lehet másként értékelni az Egyesült Államok­nak az ENSZ leszerelési bi­zottságában előterjesztett ja­vaslatát, hogy tudniillik az Egyesült Államok és a Szov­jetunió helyezzen nemzetközi ellenőrzés alá fejenként 30 000 kilogramm nukleáris fegyve­rekhez szánt hasítható anya­got, vagy azt a javaslatot, hogy ezek az országok zárják be egymás után az ilyen anyago­kat katonai célokra előállító üzemeket. Csak­ az hiheti el, aki tájé­kozatlan, hogy e javaslatok célja a nukleáris háború veszé­lyének csökkentése. Az ameri­kai javaslatok ugyanis sem a nukleáris fegyverek megszün­tetésére, sem az ilyen fegy­verkészletek megsemmisítésére nem irányultak, sőt még e fegyverek használatának eltil­tására sem. E javaslatokban arról van szó, hogy kiemeljék a hasít­ható anyagok bizonyos részét az ilyen anyagok általános készletének tömegéből, ame­lyet az államok katonai fel­­használásra halmoztak fel. Közismert tény azonban, ma már olyan nagy készletet gyűjtöttek össze hasítható anyagokból, hogy ez több mint elegendő egész országok és népek megsemmisítésére. Nem véletlen, hogy az Egye­sült Államok, amikor fenti ja­vaslatait előterjesztette, elhall­gatta, milyen mennyiségű nukleáris fegyver és hasítható anyag marad birtokában a későbbi nukleáris fegyvergyár­táshoz azután is, hogy kiemel belőle 30 000 kilogrammot. Ha az Egyesült Államok ezt meg­mondta volna, még világo­sabbá vált volna, hogy ez a lépés semmiképpen sem csök­kentené a nukleáris háború veszélyét. A szovjet kormány mélysé­gesen meg van győződve, hogy az emberiséget a nukleáris háború fenyegető veszélyétől csak a leszerelés kérdésének olyan gyökeres megoldásával lehet megszabadítani, amely előirányozza a nukleáris fegy­ver teljes eltiltását, mégpedig e fegyver előállításának és ki­próbálásának megszüntetésével és a felhalmozott készletek megsemmisítésével együtt. Er­re törekszik a Szovjetunió, amikor következetesen és ha­tározottan síkra száll az álta­lános és teljes leszerelésért. Nézetünk szerint mindebből levonható egy fontos következ­tetés: ahhoz, hogy a leszere­lés kérdését végre kimozdítsuk a holtpontról a közgyűlésnek rendre kell utasítania azokat, akik akadályozzák a leszerelés megoldását és e kérdés érdem­leges megtárgyalása helyett csak üres fecsegést akarnak folytatni róla. A szovjet kormány a vilá­gon kialakult helyzet és az erőviszonyok józan felmérése alapján mélységesen meg van győződve, hogy napjainkban a leszerelés nemcsak szüksé­ges, hanem lehetséges is. A békéért vívott harc ma már népeket mozgósító, hatalmas erő. Számolniuk kell vele azoknak a kormányoknak is, amelyek még mindig betege­sen ragaszkodnak a "hideg­háború" és a fegyverkezési verseny politikájához. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének nincs más, fonto­sabb és halaszthatatlanabb feladata, mint elősegíteni, hogy a leszerelés reális ténnyé vál­jék, megkezdődjenek végre a gyakorlati tettek, a katonák hazabocsátása, a fegyverek megsemmisítése, a nukleáris fegyverek és a szállításukra szolgáló eszközök elpusztítása is. Nagy cél nagy energiát szül. A szovjet kormány reméli, hogy a béke megszilárdításá­ban érdekelt összes államok ilyen energiát tanúsítanak és nem kímélik erejüket, hogy megoldják korunk legfonto­sabb problémáját, a leszere­lést. Nem kétséges, hogy a vi­lág népei mélységes hálával fogadják majd az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyű­lésének leszerelési tárgyú ha­tározatát.

Next