Magyar Nemzet, 1960. szeptember (16. évfolyam, 207-232. szám)
1960-09-25 / 228. szám
IMai - Magyar Nemzet? A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Az egyetemes emberiség hangja Nagy cél nagy energiát szül. Mintha az East River negyvenemeletes palotájának üvegfalai azon a pénteki napon, amikor a szovjet kormányfő több mint kétórás beszédét mondotta, kitágultak volna a nagy célokból fakadó energiák feszítő ereje következtében. A közgyűlési teremben, ahol jelen volt az egész világ, sokféle arculatával, de ugyanakkor sokféle ellentétével is, Hruscsov szavai nyomán mind érezhetőbbé vált az összesűrűsödő energiák villamosfeszültsége. Azok, akik ellenséges érzéssel, vagy akárcsak közömbösen ültek be a terembe, éppúgy a szónok hatása alá kerültek, mint akik a nagy célok és nagy feladatok kijelölését várták a szovjet kormányfőtők aminthogy ma már száz- és százmilliók foglalkoznak a beszédben felvetett gondolatokkal. Ennek oka mindenki előtt világos, aki a beszédet végighallgatta, vagy elolvasta. Nem egyszerű államférfiúi politikai megnyilatkozás volt ez, lényegesen több annál. Hruscsov nemcsak a gondolatok mélységével és logikájának világosságával nyűgözte le hallgatóságát, hanem minden bizonnyal azzal, hogy a világ e legegyetemesebb fórumán megszólaltatta azokat az érzéseket, elképzeléseket, féltve őrzött reményeket, amelyek a földkerekség minden emberének jobb, becsületesebb énjéhez tartoznak. A közgyűlési teremben a realitásokra alapozott mélységes emberi humánum hangja csendült fel, az egyetemes emberiség hangja, amely a fejlődés e legviharosabb, de egyúttal legszebb időszakában tudatára ébredt az ember nagyszerű és felemelő hivatásának, annak, hogy mindazt, ami szép és igazságos az életben, a földkerekség minden lakójának közkincsévé tegye, sőt mint a Föld emberének üzenetét, elvigye a világegyetem távoli térségeibe is. A hallgatóság érezhette, hogy nem egyszerűen egy kormányfő politikai programját hallgatja, hanem egy olyan bölcs ember szavait, aki az igazságért folytatott szüntelen küzdelemben megismerte és megértette az emberi lélek vágyait és reményeit, a népek kapcsolatának megmásíthatatlan törvényeit. A beszéd összefoglalja a XX. század emberének nagy programját, a béke biztosítását, s mindazt, ami a tartós és szilárd béke állapotából fakad. De Hruscsov nemcsak programot adott, hanem verhetetlen logikával megjelölte a nagy célokhoz vezető utat is. A békét, szerinte, két súlyos veszedelem fenyegeti, egyrészt a gyarmati rendszer további fenntartása, hiszen a gyarmati viszonyok fennállása könnyen keverheti konfliktusba a nagyhatalmakat s a kezdetben helyi háború — mint mondotta — elkerülhetetlenül általános világháborúvá nőhet. A másik az esztelen fegyverkezési verseny fenntartása és fokozása. Mindebből világosan következik, hogy gyökeresen meg kell szüntetni az emberiséget fenyegető két veszedelem forrását: fel kell számolni és a történelem szemétládájába kell hajítani az idejétmúlt gyarmati rendszert és végre-valahára meg kell oldani az általános és teljes leszerelés problémáját. Ha sikerül e két döntő kérdést rendezni, akkor szét lehet kergetni a gyanakvás, a félelem és a bizalmatlanság komor árnyait, akkor helyreállhat a népek közötti együttműködés, s a Szovjetunió és az Egyesült Államok valóbankart karba öltve haladhat a béke megszilárdításának útján". E két kérdés kifejtésénél a szovjet kormányfő kemény hangot használt, mert mint megjegyezte, ilyen hangot kell használni a béke érdekében azoknak a sötét erőknek a leleplezésére, amelyek makacsul kitartanak hidegháborús állásaikban, amelyeknek érdeke a nemzetközi feszültség fenntartása. De ugyanakkor e két döntő kérdés rendezésére olyan javaslatokat tett, amelyek feltétlenül a hallgatóság többségének egyetértésével találkoznak, s amelyek nem kismértékben figyelembe veszik a másik fél álláspontját és javaslatait is. Ha az ENSZ-közgyűlés elfogadná a gyarmati kormányzási rendszer teljes és végérvényes megszüntetésére benyújtott szovjet nyilatkozattervezetet, és ha a közgyűlés megszavazná az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezéseiről beterjesztett szovjet indítványokat, ezzel egyetlen nép sem kerülne hátrányosabb helyzetbe, ellenkezőleg, óriási erőforrások szabadulnának fel Ázsia, Afrika, Latin-Amerika gazdaságilag elmaradott népeinek megsegítésére, de ugyanígy nyomasztó terhektől mentesülnének a gazdaságilag fejlett országok lakói is. A szovjet kormányfő két előző megállapításából logikusan következett a harmadik, vagyis az, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének egyetlen ésszerű útja a békés együttélés. E jelszónak és e programnak roppant erejét mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy ma már kénytelen-kelletlen azok a kormányok is békés együttélésről beszélnek, amelyek néhány esztendővel korábban még úgy irtottak e két szótól, mint az ördög a tömjénfüsttől. Emellett igen sok ország kapcsolatában e jelszó már valósággá vált — a szovjet kormányfő itt a szocialista országok, valamint a függetlenséget nyert afrikai—ázsiai országok példáját állította előtérbe — ami messze fénylően bizonyítja, hogy a békés együttélés politikája mellett egyre hatalmasabb, egyre legyőzhetetlenebb erők sorakoznak fel, olyan erők, amelyek jóval nagyobbak, mint bármelyik kormány óhaja vagy akarata. A békés együttélés nemzetközi programjának megvalósítása elsősorban az immár csaknem száz országot magában foglaló Egyesült Nemzetek Szervezetének feladata. Hruscsov okfejtéséből tehát világosan következik, hogy az ENSZ-et alkalmassá kell tenni e feladat betöltésére, más szóval meg kell szüntetni a szervezet végrehajtó apparátusának hiányosságait és meg kell teremteni az ENSZ normális működéséhez szükséges földrajzi, politikai és adminisztratív feltételeket. Mint látható tehát, a szovjet kormányfő beszéde egyetlen hatalmas gondolat, a béke megőrzése és megszilárdítása gondolatának részletes és támadhatatlanul következetes kifejtése. A nagy célok nagyenergiákat szülnek. A beszédben körvonalazott nagy célok az elkövetkezendő időszakban hatalmas, új energiaforrásokat nyitnak meg, a népeknek azt a mind erőteljesebb óhaját, hogy igazságosan és becsületesen oldjuk meg napjaink égető problémáit. S ha ezek az energiák már a 15. ülésszakon éreztetik hatásukat, akkor a világszervezet jelenlegi tanácskozása valóban a remények valóra váltásának ülésszaka lesz. Hruscsov beszéde az ENSZ-közgyűlésen Lapunk tegnapi számában közöltük Hruscsov beszédének első részét. Most közöljük a beszéd második, befejező felét. A tízhatalmi leszerelési bizottságban hiányzott ez a törekvés az Egyesült Államokból és NATO-beli partnereiből. Egyelőre nem látszik, hogy most megvan-e bennük ez a törekvés. Nem lehet ezzel kapcsolatban figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok nem sokkal a közgyűlés munkájának megkezdése előtt újabb kísérleteket tett, hogy mellékvágányra terelje az egész ügyet. Ki ne tudná, hogy az Egyesült Államok ezt a célt követte, amikor arra törekedett, hogy a közgyűlés ülésszakának megnyitása előtt néhány héttel hívják össze az ENSZ leszerelési bizottságát. Amint a tízhatalm bizottság munkájának tapasztalatai mutatják, a bizottságban a leszerelés gyakorlati problémáinak tárgyalása során bonyodalmak támadtak, mert a nyugati hatalmak nem kívánták megoldani a leszerelés kérdését. Közismertek a tízhatalmi bizottság elé terjesztett szovjet javaslatok. E javaslatokat a nemzetközi közvélemény úgy értékelte, hogy azok teljesen világosak és megvalósíthatók. Hangsúlyozni kell, hogy e javaslatok számoltak a nyugati hatalmak egyes óhajaival és indítványaival. Mégis Lodge, az Egyesült Államok ENSZ- beli leszerelési megbízottja kijelentette, hogy a Szovjetunió „zsákbamacskát árul”. Ebben az esetben meg kell kérdezni, vajon nem történt-e Lodge úrral is ugyanaz, mint a keleti mesék hősével, aki sa Átadták az ENNSZ-küldötteknek a szovjet kormány leszerelési nyilatkozatát A Hruscsov-beszéd hatása a nemzetközi politikára A külpolitikai helyzet HRUSCSOV BESZÉDE AZ ENSZ-BEN a nap nagy szenzációja az egész világon. Minden lap, pártállásra való tekintet nélkül, vezető helyen, hatalmas címekkel közli a beszédet. Általában kiemelik Hruscsov nyugodt hangnemét és a közvélemény figyelmét a beszéd következő elemeire koncentrálják. Hruscsov javasolja, hogy másfél éven belül tiltsák el a rakétákat és számolják fel a külföldi támaszpontokat, javasolja, hogy az ENSZ segítségével vessenek véget mindenfajta gyarmatosításnak és végül javasolja az ENSZ vezető szervének megreformálását és székhelyének áthelyezését. A szovjet miniszterelnök nagyhatású beszédét az AP ENSZ-tudósítója a következőképpen summázta: »Hruscsov egy sereg meglepő javaslatot terjesztett elő... Riadalom egyes nyugati küldöttségek körében.« Az amerikai és az angol delegációt kínos helyzetbe hozta a beszéd, ami abból is látható, hogy Herter amerikai külügyminiszter sietve sajtóértekezletet tartott a Waldorf Astoria-szállóban, majd az angol külügyminisztérium szóvivője is sajtóértekezletet tartott. Mindketten vitába szálltak a szovjet miniszterelnök több megállapításával, s igyekeztek ily módon gyengíteni azt a hatást, amelyet a szovjet kormányfő beszéde keltett. Mint az MTI New York-i tudósítója jelentette, Herter és az angol szóvivő elsősorban az ázsiai és az afrikai küldötteket akarta befolyásolni, mielőtt azok még hivatalosan állást foglaltak volna a szovjet javaslatokkal kapcsolatban. Az angol sajtó elég egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedik, hogy Hruscsov beszéde a legérzékenyebb pontjukon érintette a nyugati hatalmakat és ezért reagálnak a beszédre olyan haragosan. A News Chronicle megjegyzi, hogy »Hammarskjöld egy halálraítélt tekintetével« hallgatta a szovjet miniszterelnök szavait. A Daily Telegraph szerint Hruscsov az ENSZ-ben végbement legújabb változásokat fejezte ki, beszédét nyilván ezért éljenezték olyan lelkesen az afrikai és az ázsiai küldöttségek. A Daily Express megállapítja: »A küldöttek lelkesedése a tetőpontra hágott, amikor Hruscsov erőteljes támadást indított a gyarmati rendszer ellen. Az afrikaiak és ázsiaiak elragadtatva éljeneztek és tapsoltak, amikor Hruscsov azonnali függetlenséget követelt az összes gyarmati népeknek. A Daily Herald azt hangsúlyozza, hogy a szovjet miniszterelnök beszédét nagy önbizalom és határtalan bizakodás fűtötte.Ha valaha szónok érezte, hogy szilárdpozícióból tárgyalhat — írja a lap —, akkor Hruscsov volt ez. Beszédének legtöbb része nem tetszhetett a Nyugatnak, azonban az afrikai és ázsiai küldöttek lelkesedéstől elbűvölt arca mutatta, hogy vannak milliók, amelyeknek nagyon is tetszik ez a beszéd." A beszéd antikolonialista élét húzza alá Pierre Courtade is a VHumanité-ban írt cikkében. Rámutat, hogy a gyarmati néperő felszabadulása és a béke védelmezése között szoros a kapcsolat. A szovjet kormányfő úgy véli — fejtegeti Courtade —, hogy minden kísérlet, amely meg akarja akadályozni a népek felszabadulását, amely korlátozni, szabotálni akarja függetlenségüket, helyi konfliktusok kirobbantására ad lehetőséget, ezek pedig világkonfliktushoz vezethetnek, így a gyarmati népek felszabadításáért folyó harc a béke követelménye is, ezért fokozottan kell támogatni ezt a harcot. Courtade utal arra is, hogy a világszervezet kezdi tükrözni a tényleges erőviszonyokat. Pillanatnyilag három nagy csoport léte jellemzi a helyzetet: a kapitalista nemzeteké, a szocialista nemzeteké és a semleges nemzeteké. A szovjet javaslat, hogy az ENSZ élén három főtitkár legyen, számol ezzel a helyzettel. Hát maga bújt a zsákba, és ez megakadályozta, hogy lássa, amit mindenki jól lát és világosan ért. Csodálkozást kelt bennünk Lodge egy másik kijelentése is, amely akkor hangzott el, amikor Lodge ellenezte, hogy a leszerelést a közgyűlés mostani ülésszaka megvitassa. Szó szerint a következőket mondotta: »Úgy gondoljuk, hogy a világ közvéleményének mindezt hallania kell, mégpedig olyan fórumon, mint az adott bizottság, amely csakis a leszereléssel foglalkozik. Erre nem felel meg a közgyűlés, ahol ez csupán egy lesz a több mint nyolcvan kérdés között." Személyesen ismerem Lodge urat, és csodálkozom, menynyire lebecsüli saját munkáját, hiszen hosszú éveken át ő képviselte az ENSZ-ben az Egyesült Államok érdekeit. Egyébként talán apróra zsugorodtak Lodge úr szemében a közgyűlésen megvitatásra kerülő összes kérdések, ezért számlálja őket tízesével és igyekszik áttolni valamilyen, mellékes szervhez, hogy elrejtse a közvélemény elől. A kérdések kérdése: a leszerelés Mi tisztelettel viseltetünk az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden bizottsága iránt, de számunkra a népek legmagasabbrendű, legreprezentatívabb és teljes hatalmú fóruma az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése. Reméljük, hogy a különböző kontinensek különböző államaiból itt összegyűlt képviselők nem osztják az említett álláspontot és nem a 79. kérdésnek fogják tekinteni a leszerelést. Ez a kérdések kérdése, amely az egész emberiséget foglalkoztatja. Különös, hogy az Egyesült Államok ENSZ-képviselője ezt nem érti meg. Az ENSZ leszerelési bizottságában még nyíltabb kísérletek is történtek, hogy olyan útra tereljék a leszerelési tárgyalásokat, amelyen nem lehet megoldást találni erre a kérdésre. Nem lehet másként értékelni az Egyesült Államoknak az ENSZ leszerelési bizottságában előterjesztett javaslatát, hogy tudniillik az Egyesült Államok és a Szovjetunió helyezzen nemzetközi ellenőrzés alá fejenként 30 000 kilogramm nukleáris fegyverekhez szánt hasítható anyagot, vagy azt a javaslatot, hogy ezek az országok zárják be egymás után az ilyen anyagokat katonai célokra előállító üzemeket. Csak az hiheti el, aki tájékozatlan, hogy e javaslatok célja a nukleáris háború veszélyének csökkentése. Az amerikai javaslatok ugyanis sem a nukleáris fegyverek megszüntetésére, sem az ilyen fegyverkészletek megsemmisítésére nem irányultak, sőt még e fegyverek használatának eltiltására sem. E javaslatokban arról van szó, hogy kiemeljék a hasítható anyagok bizonyos részét az ilyen anyagok általános készletének tömegéből, amelyet az államok katonai felhasználásra halmoztak fel. Közismert tény azonban, ma már olyan nagy készletet gyűjtöttek össze hasítható anyagokból, hogy ez több mint elegendő egész országok és népek megsemmisítésére. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok, amikor fenti javaslatait előterjesztette, elhallgatta, milyen mennyiségű nukleáris fegyver és hasítható anyag marad birtokában a későbbi nukleáris fegyvergyártáshoz azután is, hogy kiemel belőle 30 000 kilogrammot. Ha az Egyesült Államok ezt megmondta volna, még világosabbá vált volna, hogy ez a lépés semmiképpen sem csökkentené a nukleáris háború veszélyét. A szovjet kormány mélységesen meg van győződve, hogy az emberiséget a nukleáris háború fenyegető veszélyétől csak a leszerelés kérdésének olyan gyökeres megoldásával lehet megszabadítani, amely előirányozza a nukleáris fegyver teljes eltiltását, mégpedig e fegyver előállításának és kipróbálásának megszüntetésével és a felhalmozott készletek megsemmisítésével együtt. Erre törekszik a Szovjetunió, amikor következetesen és határozottan síkra száll az általános és teljes leszerelésért. Nézetünk szerint mindebből levonható egy fontos következtetés: ahhoz, hogy a leszerelés kérdését végre kimozdítsuk a holtpontról a közgyűlésnek rendre kell utasítania azokat, akik akadályozzák a leszerelés megoldását és e kérdés érdemleges megtárgyalása helyett csak üres fecsegést akarnak folytatni róla. A szovjet kormány a világon kialakult helyzet és az erőviszonyok józan felmérése alapján mélységesen meg van győződve, hogy napjainkban a leszerelés nemcsak szükséges, hanem lehetséges is. A békéért vívott harc ma már népeket mozgósító, hatalmas erő. Számolniuk kell vele azoknak a kormányoknak is, amelyek még mindig betegesen ragaszkodnak a "hidegháború" és a fegyverkezési verseny politikájához. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nincs más, fontosabb és halaszthatatlanabb feladata, mint elősegíteni, hogy a leszerelés reális ténnyé váljék, megkezdődjenek végre a gyakorlati tettek, a katonák hazabocsátása, a fegyverek megsemmisítése, a nukleáris fegyverek és a szállításukra szolgáló eszközök elpusztítása is. Nagy cél nagy energiát szül. A szovjet kormány reméli, hogy a béke megszilárdításában érdekelt összes államok ilyen energiát tanúsítanak és nem kímélik erejüket, hogy megoldják korunk legfontosabb problémáját, a leszerelést. Nem kétséges, hogy a világ népei mélységes hálával fogadják majd az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének leszerelési tárgyú határozatát.