Magyar Nemzet, 1960. december (16. évfolyam, 285-310. szám)
1960-12-01 / 285. szám
i Wl *) ái\ T*MW* W AlYKVAT C B,*r,*k Aras I W Hl já'W B B i//| §§ IBI® 1181 f fii K 1960*decembe*’ * 60 fillér | R U | % W f ll B B 11 B B Jfl W* | XVI. év, 285. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A békés együttélés próbaköve Az európai — és különösen az észak-európai országok politikájában, s a nemzetközi sajtó visszhangjaiban jónéhány nappal a tulajdonképpeni tárgyalások befejezése után is igen komoly visszhangra találnak a finn—szovjet megbeszélések eredményei. Jó oka van annak, hogy ez a látogatás a nemzetközi élet átfogóbb értelmű és nagyobb szenvedélyeket kavaró eseményeinek zajlása közepette is ilyen figyelmet kelt A két ország viszonyának története és jelenlegi kapcsolatuk sajátos vonásai (egy egészen kicsiny, norvég határszakasztól eltekintve Finnország a Szovjetunió egyetlen európai tőkés szomszédja) valósággal a békés együttélés gyakorlati próbakövévé teszik Európában Moszkva és Helsinki kapcsolatát. A nemzetközi politika fejleményeit figyelő kicsiny, vagy közepes nagyságú tőkés hatalmak szempontjából ennek a kapcsolatnak még külön jelentőséget ad a két ország közötti hatalmas súlykülönbség, gazdasági erőben és hatalmi lehetőségekben egyaránt. Ez a különleges helyzet magyarázza, hogy a nemzetközi élet kártékony, agresszív erői mindig egészen rendkívüli erőfeszítéseket tettek a szovjet— finn kapcsolatok mérgezésére. Minden egyes tárgyalást ma is azzal a nem is titkolt reménykedéssel figyelnek, hogy azokon új ellentétek bukkannak majd fel és így lehetőség nyithat a régi kurzus folytatására. Az hidegháború frontvonalának kiterjesztésére. A Moszkvában tartott szovjet—finn megbeszéléseknek a két ország politikai kapcsolatán túlterjedő jelentőségét éppen az adja meg, hogy súlyos vereséget mértek e hidegháborús reménységekre. A világosan érzékelhető, kitapintható gyakorlati politikai tények egész sorával bizonyították mind a zavart keltők, mind a feszülten figyelő kis országok előtt: a Szovjetunió, amely az államközi kapcsolatok gyakorlatába az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés és az őszinteség vonásait bevezette — a legbonyolultabb helyzetekben is alkalmazza ezeket a magasztos elveket. Érdemes éppen ezért lessé mélyebben is beletekinteni ilyen értelemben a szovjet— finn tárgyalások anyagába. Ezek valósággal klasszikus példáját nyújtják annak, hogy a szovjet politika gyakorlatában a magasrendű elvek hogyan állják ki a hétköznapok próbáját. Kiemelkedő már az is, ahogy a megbeszélések során Finnország és Észak-Európa általános politikai kapcsolatait szemlélték. Egyik felszólalásában Hruscsov kiemelte: a Szovjetunió megértéssel fogadja Finnország, Svédország és a többi skandináv állam törekvését az észak-európai államok együttműködésének fejlesztésére. »Abból indulunk ki — mondotta —, hogy az északi államok nem haladnak a háborús kalandok kedvelőinek uszályában.* Mint látható, a szovjet politika megértően és nagyvonalúan tekint Finnország ás a skandináv államok politikai kapcsolataira. Annak ellenére, hogy két skandináv állam is (Dánia és Norvégia) tagja az Atlanti Blokknak, s hogy mint Hruscsov megjegyezte,a Balti-tenger hullámai a NATO fegyvercsörtetésének zajtt hozzák a szovjet partok felé, a Szovjetunió e kapcsolatokat nem a bizalmatlanság, hanem a nyugalom és az észak-európai béke megszilárdításának lehetőségei alapján szemléli. Úgy értékeli a helyzetet, hogy végső soron a nemzetközi politikában is a tettek példamutatása az egyik legnagyobb hatóerő, s a szovjet—finn kapcsolatok harmonikus fejlődése növeli annak a lehetőségét, hogy hasonlóan szívélyes viszont alakuljon ki Svédországgal Norvégiával, Dániával ás Izlanddal. Amikor tehát a moszkvai tárgyalások a politikai realitás és mindkét fél nemzeti érdekeinek és aspirációinak teljes figyelembevételével vizsgálták Finnország helyzetét Észak-Európában — ezzel egyben új lehetőségeket nyitottak a békés együttműködés kiterjesztése előtt Európának fontos és politikailag igen érzékeny övezetében. Hasonló, de talán még élesebb és világosabb képet mutatott a moszkvai megbeszélések gazdasági oldala. Már régen érlelődik Finnország csatlakozása a Nagy-Britannia által vezetett hetes gazdasági csoportosuláshoz. A hidegháború híveinek körében az erre vonatkozó szovjet—finnmegbeszélésekhez különösenrózsás reményeket fűztek. Ismerték természetesen azt az elvi szovjet álláspontot, amely helytelennek ítéli az ilyen típusú gazdasági blokkalapítási kísérleteket és az általános európai gazdasági együttműködés mellett száll síkra, így hát szovjet—finn feszültségre spekuláltak a-Hetekkel kapcsolatos vitában. Itt is bebizonyosodott azonban, hogy a Szovjetunió politikája a nemzetközi realitásokból indul ki, és a legmesszebbmenően tekintetbe veszi a tárgyalópartner sajátos nemzeti és nemzetgazdasági érdekeit. Finnország esetében ezek az érdekek egészen különleges és bonyolult formában jelentkeztek. A szovjet—finn kereskedelem Finnország teljes külkereskedelmi forgalmának mintegy negyedét adja, s olyan kiemelkedően fontos iparágak, mint a finn gépgyártás és ijóépítés, elsősorban a szovjet export számára termelnek. Ugyanakkor azonban a finn külkereskedelem mintegy 30 százaléka (elsősorban a papír- és cellulóze-export) afrekkországaiba irányul, s a finnek már eddig is jelentős nehézségekkel találták magukat szemben a csoporthoz csatlakozól Svédország és Norvégia fejlett faiparával folytatott versenyben. A moszkvai tárgyalásokon tehát teljesen egyedülálló és bonyolult helyzetben kellett megtalálni a mindkét fél számára megfelelő megoldást. A megbeszélések ezt a próbát is kiállták. Hruscsov kifejezetten hangsúlyozta, hogy miután aHetek- csoportjának létezése tény, megértéssel kell viseltetni Finnország sajátos gazdasági gondjai és ama törekvései iránt, hogy rendezze a hetes gazdasági csoporthoz való viszonyának kérdését. Ugyanakkor sikerült gondos és figyelmes munkával kidolgozni a szovjet—finn gazdasági kapcsolatokban már régóta gyakorlattá váltlegnagyobb kedvezmény elvének megfelelő alkalmazását aHetekhez Való finn csatlakozás esetére. E gazdasági kérdések megoldásával kapcsolatban joggal jegyezte meg a Pravda, hogy a kölcsönös megbecsülés és egyenjogúság alapján a legbonyolultabb kérdések is megoldhatók. E szavak a legteljesebb mértékben érvényesek a szovjet—finn kapcsolatok egészére, és a mostani tárgyalások politikai oldalára is. Újra bebizonyosodott, hogy a szovjet külpolitikát a józan és reális látás, a rugalmasság, a partnerek nemzeti problémáinak és érzelmeinek mély megértése jellemzi. Bonnban bejelentették: Gazdasági tárgyalásokat kezdenek az NDK-val !” A külpolitikai helyzet ! 1 A BUNDESWEHR ANGLIAI TÁMASZPONTJAIRÓL szóló hír rendkívül élénk visszhangot és nagy visszatetszést keltett. A kommentátorok emlékeztetnek a második világháború első éveire, amikor a hitleri csapatok egymásután hódították meg az országokat. A szovjet lapok rámutatnak egy fontos különbségre: a megszállók akkoriban ágyúdörgések és repülőgépek süvítése közben vonultak előre, most viszont csendben, lopakodva foglalják el külföldi támaszpontjaikat. Hogy ez acsendes foglalás Angliában is sikerült, azért az angol kormány vezetői súlyos felelősséggel tartoznak. A Krasznaja Zvezda hangoztatja: ami nem sikerült a megszállott Hitlernek, azt most megkísérlik utódai. Rövidesen a büszke Albion földjére lépnek a bonni megszálló csapatok. A lap felteszi a kérdést: meg lehet-e érteni, azokat, akik szélesre tárják a kapukat a német csapatok előtt, akik ölelve fogadják hazájuk tegnapi ellenségeit, rakétafegyvereket adnak a kezükbe, gyakorlótereket biztosítanak, nekik és egyezségre lépnek velük egykori szövetségesük, a Szovjetunió ellen. Ezt a tettet a legerősebb megbélyegző szóval kell illetni. Ez a tett:árulás— írja a Krasznaja Zvezda. A lap a továbbiakban hangsúlyozza, hogy azok az angol politikusok, kik a revansvágyó nyugatnémet fegyveres erőket meghívják támaszpontjaikra, saját hazájukat is súlyos veszélybe hozzák. Ha ezeknek az uraknak szavait hallja az ember, arra a gondolatra jut, hogy a békét nemcsak a NATO atombombái és rakétái, hanem még valami más is fenyegeti — ez pedig az ostobaság. A Krasznaja Zvezda végül hangoztatja: az angol közvélemény határozottan állást foglal a Bundeswehr angliaiinváziójával szemben. A DOLLÁR JÖVŐJÉT rendkívül sötétnek, látják vezető európai pénzpiacokon. Az Evening Standard zürichi tudósítója szerint a svájci bankárok kijelentették: csak rendkívül drasztikus lépés segíthetne a dollár helyzetén. A megoldás abban állna, hogy az arany dollárárát a mostani 35 dollárról, 100 dollárra emelnék unciánként. A svájci bankkörök teljesen egyetértenek abban, hogy a világ egykor legerősebb valutájának szerencsétlen helyzetét az Egyesült Államok nagyvonalú külföldi költekezése idézte elő. Az Egyesült Államok pénzügyi nehézségei fényében rendkívül érdekes az az új dollárbetörési kísérlet is, amely abban nyilvánul meg, hogy az amerikai monopolisták az angol Földművek megkaparintása után ismét kivetették hálójukat egy kulcsfontosságú angol nagyipari vállalatra. Az amerikai McDonnell repülőgépgyár tárgyalásokat kezdett Anglia vezető és legrégibb repülőgépgyártó vállalatával, a Handley Page-cég részvénytöbbségének megvásárlásáról. Angol lapok rámutatnak, hogy ez a kísérlet ismét heves vitát fog kirobbantani, annál is inkább, miután ez az ügylet angol nemzetbiztonsági szempontokat is érintene. A Daily Mail ezzel kapcsolatban annak a véleményének ad kifejezést, hogy az Egyesült Államok repülőgépipara lázas versenybe kezdett, európai fiókvállalatok megnyitását szorgalmazza, hogy bezsebelje azt a busás nyereséget, amelyet a NATO-piac kínál a hadirepülőgépek szállítása és javítása fejében. Ez az egyetlen mód, hogy az amerikai ipar európai cégekkel versenyezhessen, miután állandóan csökken a NATO-légihaderőknek adott dollársegély. Amikor Washingtonnak nagy gondot okoz, hogy csökkentse külföldi fizetési kötelezettségeit, meglepő lépésre határozta el magát: az Egyesült Államok kormánya közölte, hogy a Kongóban levő ENSZ-csapatook ellátási költségeinek felét magára vállalja. Az a tény, hogy az általános irányzattal ellentétben nem csökkentik, hanem felemelik az Egyesült Államok anyagi hozzájárulását a kongói számlához, arra enged következtetni, hogy Washington jó befektetésnek tartja az ENSZ kongói akcióját. E figyelemre méltó beruházás célja: biztosítani, hogy a kongói függetlenségen és az ország kincsein való osztozkodásnál az Egyesült Államok minél nagyobb részhez jusson. Hruscsov megbeszélése Ulbrichttal Moszkvából jelenti a TASZSZ N. Hruscsov szerdán beszélgetést folytatott W. Ulbrichttal, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkárával, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnökével. A beszélgetés során a két felet érdeklő politikai és gazdasági kérdéseket érintettek. Egyebek között konkrét kérdéseket vitattak meg azzal kapcsolatban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya határozatot hozott az NDK-val megkötött kereskedelmi egyezmény felbontásáról. Megállapodásra jutottak, hogy amenynyiben a Német Szövetségi Köztársaság nem teljesíti a korábbi megállapodást, a Szovjetunió szállítja majd 1961-ben az NDK-nak a szükséges nyersanyagot és árut. A beszélgetésben szovjet részről Koszigin, Mikojan, Ommiko és más hivatalos személyek, német részről Mátém, Rau, Leuschner és mások vettek részt. Bonn tárgyalást kezd az NDK-val a belnémet kereskedelemről Berlinből jelenti az MTI. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya szerdán Erhard alkancellár, gazdaságügyi miniszter vezetésével ülést tartott, s ezen elhatározta: felhatalmazza dr. Kurt Leopolnot, a nyugatnémet és nyugat-berlini kereskedelmi képviselet vezetőjét, hogy a belnémet kereskedelem rendezésére kezdjen tárgyalásokat az NDK kal- kereskedelmi és belnémet kereskedelmi minisztériumának képviselőivel. A nyugatnémet hírügynökség értesülése szerint a tárgyalások pénteken már meg is kezdődnek. A nyugatnémet kormány — mint emlékezetes — szeptember 30-án, válaszul az NDK kormányának a nyugat-németországi militarista és revansista elemek tevékenysége ellen irányuló óvatossági intézkedéseire, úgy határozott, hogy ez év december 31-i hatállyal felmondja a két német állam árucsereforgalmi megállapodását. Politikai megfigyelők szerint a bonni kormány kezdeményezése a belnémet kereskedelem rendezésére tulajdonképpen kényszerű lépés volt. A bonnni kormánykörök, úgy látszik, belátták, hogy az egyezmény felmondása elsietett döntés volt. Két héttel ezelőtthallgatólagosan beleegyeztek, hogy dr. Karl Krautwig, a nyugatnémet gazdaságügyi minisztérium osztályfőnöke -saját kezdeményezésére- Nyugat-Berlinbe utazzék, s ott dr. Kurt Leopoldnak, a nyugatnémet és a nyugat-berlini kereskedelmi kirendeltség vezetőjének közreműködésévelnem hivatalos, magántermészetű informatív jellegű megbeszélést folytasson az NDK illetékes tényezőivel. Krautwig kedden tájékoztatta Erhard minisztert. Ilyen előzmények után került a kérdés a nyugatnémet kabinet szerdai ülése elé. Tűzharcok Caracasban Venezuelában válságos a kormány helyzete Már vidéken is voltak zavargások Caracasból jelenti az MTI. November 25-e óta szüntelenül folynak a tüntetések Caracasban. Megfigyelők véleménye szerint egyre válságosabb a kormány helyzete, amelynek tekintélyét veszélyeztetik a zavargások. A felkelők gyülekező helye az egyetem, amelynek önkormányzati joga folytán a rendőrség nem hatolhat be az épületbe. Az AP közlése szerint Francisco de Venanzi rektort Betancourt elnök magához rendelte. A rektort az elnöki palotába elkísérte a professzorok tanácsa is. A Betancourt-tal folytatott megbeszélésről részleteket nem közöltek. A műszaki főiskola épületében elbarikádozott diákok és a rendőrség között tűzharc folyt. A lövések hangjából arra lehetett következtetni, hogy mindkét részről egyaránt használtak revolvert és puskát. Az egyetem épülete közelében levő Miguel Caro középiskola diákjai támadást intéztek a kerület rendőrségi épülete ellen. Az elnöki hivatal őrségének két gépfegyverét küldték a helyszínre, hogy a rendőrök visszaszoríthassák a támadókat. Az iskola mellett a felkelők felgyújtottak egy autót és egy teherautót. A fővárostól körülbelül hetven mérföldnyire fekvő Maracay városából is érkeztek jelentések zavargásokról, amelyek következtében bezárták az üzleteket. Mint már jelentettük, a hatóságok betiltották több baloldali lap megjelenését. Ezzel szemben a reakciós körök lapjai az utóbbi napokban akadálytalanul folytathatták uszító hadjáratukat a kommunista párt ellen és követelték annak betiltását. Egyes hírek szerint a betiltott Tribuna Popular, amelynek helyiségeit katonaság szállta meg, most titokban jelenik meg. Maracaibo városában ismeretlen személyek bombát dobtak a Panova című lap helyiségeibe, majd elmenekültek. Sebesülés nem történt. Zerint Véget kell vetni a nyugati hatalmak halogató politikájának a leszerelés kérdésében New Yorkból jelenti az MTI. Kedden ülést tartott az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága. Elsőnek Wadsworth amerikai küldött fejtette ki véleményét a nukleáris kísérletek megszüntetéséről. Már eleve igyekezett a Szovjetunióra hárítani a felelősséget azért, mert eddig nem sikerült megegyezni és borúlátóan nyilatkozott a genfi tárgyalások kilátásairól. Vidics jugoszláv küldött a tizenkét hatalmi leszerelési határozati javaslat beterjesztőinek nevében arról beszélt, hogy ragaszkodni fognak javaslatuk szavazásra bocsátásához. Mint ismeretes, a tizenkét hatalmi javaslat az ENSZ feladataként jelöli meg az általános és teljes leszerelés megvalósítását és sürgeti a júniusban Genfben megszakadt tárgyalások folytatását. Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes felszólalásában rámutatott, hogy a Szovjetunió hajlandó volt elfogadni bármilyen módosítást a szovjet leszerelési javaslat bármelyik szakaszára vonatkozóan, de a Nyugat egyáltalán nem volt hajlandó fontolóra venni a leszerelési egyezmény megkötésének gondolatát. Arra is rámutatott, hogy a Nyugat állandóan eltorzította az ellenőrzés kérdésében vallott szovjet álláspontot, s ugyanakkor semmilyen építő javaslatot nem terjesztett elő. Az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről szólva, a szovjet küldött sajnálkozva állapította meg, hogy az “Egyesült Államok nem akarja a nukleáris kísérletek szüneteltetését", még ha elvben egyet is ért vele. A külügyminiszterhelyettes ezután kifejtette, azt a szovjet indítványt, hogy a nukleáris kísérleteket ellenőrző bizottságnak három nyugati, három szocialista és egy semleges tagja legyen. — A nyugati hatalmak évek óta halogató politikát folytatnak. Ennek az irányzatnak véget kell vetni — mondotta Zorin.