Magyar Nemzet, 1961. április (17. évfolyam, 78-102. szám)
1961-04-21 / 94. szám
Opera -falu IIL(Etke,mulató A SZEGEDI OPERATÁRSULAT az utóbbi években tervszerűen az operai játékrend kihasználatlan lehetőségeinek és hiányainak kiegészítésére törekedett, a többi között az annyira fontos és jelentős Bűvös vadásszal, Puccini Manon Lescaut-jával, és Nyugat lányával; az idei évadban pedig Magyarországon elsőként mutatta be Glinka Ivan Szuszanyinját. Most, tovább haladva az önálló kezdeményezés szellemében, egy Ravel-opera előadására, s egy mai magyar táncjáték, Dávid Gyula művének bemutatójára vállalkozott a szegedi színház, Bartók Fából faragott királyfijának felújítása tette teljessé az operai estét. HA AZ EGYETLEN ÖTLETBŐL kibomló, egyetlen csattanóra épülő rövid bohózatnak is van létjogosultsága az operaszínpadon, mint ahogy például Puccini Gianni Schicchi jének népszerűsége is igazolja, akkor bátran elfogadhatjuk Ravel kisoperájának műfaji típusát, tárgyát, mondanivalóját is. Mert Ravel egyfelvonásosa, a »L’heure ■ et spagnole« (1907), vagy ahogyan a jelenlegi fordítás címén szerepel:Toledói pásztorára», nem több ennél. S itt a komikus ábrázolás jellege sem maró szatíra (mint például a SchicChi-ben); finom iróniával fűszerezett »pajzán históriáról« van nem is annyira cselekményben, a helyzetkomikumokban, előre poénjában rejlik, mint a kifejezőeszközök választékosságában és szellemességében — a szöveg fordulataiban és a zene stílusában. Az alapjában vaskos tréfának a zene enyhén groteszk stilizációja ad valami fanyar ízt, előkelő és ironikus tartást. A zenében az első perctől kezdve ott tiktakkol a groteszkül mulatságos órásműhely tucatnyi ketyegő szerkezete, s ezzel eleve a karikatúra gúnyos »idézőjelébe« utalja a helyszínt, cselekményt, szereplőket , a spanyolos egzotikummal átitatott táncritmusokat, dallamokat, raffinált ariettákat. De azért ezek a dallamok és ritmusok bővérűen pezsdülnek, egy nagyszerű stílus gazdagsága lüktet bennük, s szeretetre méltó eleganciájukkal lebilincselik a hallgatót. Magyarországon már játszották ezt rár: a huszas évek budapesti Operaház be először. A darab akkoriban — úgy hallani — nem keltett különösebb érdeklődést. Hogy most Szegeden szemmel láthatóan sikert aratott, abban bizonyára része van a sének. Miklós lékeny Makai és kifejező díszletének és a lelkiismeretesen és színvonalasan felkészült, jól összefogott előadásnak is, Viktor irányításával. Miklós fordításával kapcsolatközönség-ízlés fejlődődő része van Szabó talpraesett és gördült szövegfordításának, Péter ügyesen, stilizált Vaszy Szabóban legfeljebb azt lehetne megjegyezni, hogy helyenként nyíltabban és szókimondóbban ültette át az eredeti francia szöveg finomabb, tartózkodóbb pikantériáját; Makai Péter rendezéséről pedig azt, hogy itt — a darab mondanivalójához és díszletkeretéhez illően — talán egy stilizáltabb, »idézőjelesebb«, ironikusan felülálló játékstílus lehetőségéről is gondolkozni lehetne. A kamaradarab valamenynyi szereplője elismerést érdemel kultúrált és lelkiismeretes felkészültségéért, szereptudásáért: Szabó Miklós, Vargha Róbert, Horváth József, a fiatal Sebestyén Sándor; s külön érdemes kiemelni az opera egyetlen női szereplőjét, Berdál Valériát, akinek nagyon rokonszenves muzikalitásához és fejlődő énekes kultúrájához egyre fejlettebb játék- és ábrázolókészség párosul. Kovács János * DÁVID GYULA a »Nádasban« című egyfelvonásos táncjátéka a zeneszerző évtizedesnél régebb kompozíciója; úgy tudjuk, első, viszonylag nagyobb lélegzetű művei közül való. Ezzel a tudattal kell értékelni kiforrott mesterségbeli kvalitásait, lírai értékeit, és méltányolni a darab sikerét. Koncentráltabb és fantáziásabb színpadi megoldással talán még jobb hatást tehetne. Az előadást Várady Zoltán vezényelte. Figyelemre méltó vállalkozás zenei szempontból a Fából faragott királyfi előadása — még akkor is, ha néhol kissé meghaladja a zenekar erejét és lehetőségeit: a fafúvósokra és a viszonylag szűk vonósapparátusra gondolunk itt elősorban. Sikerült részletmegoldásokból rajzolódhattak elképzelésének A két új nehéz feladat színház táncegyüttesét. A szegedi tánckar kislétszámú képzettségét, tudását tekintve meglehetősen heterogén, így tökéletes megoldást nem nagyon várhattunk. Annál örvendetesebb, hogy a táncosok lelkesedése szinte erejükön felüli teljesítményt eredményezett, s végül is elfogadható szintre emelte mindkét balett előadását. Dávid Gyula balettjének színpadi megfogalmazásában Árkos Judit az adott lehetőségekre épített. Nem nyújtózott messzebb, mint ameddig a táncosok felkészültsége engedte, így talán nem »hozott ki« mindent a darabból, de mindent kihozott az előadókból. Koreográfiája ízléses, mértéktartó, kevés eszközzel is vonzó előadást formált, különösen az első részben. (A vihar ábrázolása már kevésbé sikerült.) A szereplők (Mas Klára, Forgács Márta, Ilrdy Ildikó, Szente Erzsébet, Árkos Judit, Pintér Zsuzsa, Tóth Beatrix, Arday Imre, Markovics Vera, Papp József) nagy igyekezettel álltak helyt. A díszletkép (Sándor Lajos munkája) jól járult hozzá a nádas levegőjének megteremtéséhez, a jelmezek azonban nem mind sikerültek, egyikmásik (pl. a szitakötőké) groteszk hatásával nem bizonyult szerencsésnek. A Fából faragott királyfi előadása még nagyobb feladatot jelentett. Színpadi megoldása mindig is különös nehézségekkel jár. Nem véletlen, hogy a budapesti Opera is új és új változatban mutatja be, de úgy hisszük, a végleges megoldást még nem találta meg. Harangozó Gyula koreográfiája a budapesti Opera számárakészült, s így nem számolhatott a szegedi helyi lehetőségekkel. Hamala Irén betanító munkájának eredményeképpen azonban a szegedi Fából faragott is megtartotta a pesti előadás sok erényét, s alkalmat ad arra, hogy a szegedi közönséget jó tolmácsolásban ismertesse meg Bartók remekével. A fából faragott királyfi szerepét vendégművész, Perlusz Sándor táncolta, aki a tőle Pesten már megszokott kitűnő alakítást nyújtotta. A királykisasszony szerepében Kemény Lívia, a királyfi szerepében Lakatos Károly rokonszenves alakítást nyújtott, s mintegy felvázolta a szerep mondanivalójának lényegét. A többi főszereplő (Mezey Károly, Érdy Ildikó, Zsiga Piroska, Szabó Éva) is hozzájárult az előadás sikeréhez. Sándor Lajos díszlete, Bene Jánosné és Horváth Ferenc jelmezei harmonikusan illeszkedtek az összképhez. A szegedi táncművészek tehát nagy feladatok megoldására vállalkoztak. Merészségüket csak méltányolhatjuk, hiszen erőfeszítéseik nem maradtak eredménytelenek. Helyes volt erre az útra lépni, elkezdeni a kísérletezést, s reméljük, hogy a jövőben mód nyílik majd e szép kezdet folytatására is. Vitányi Iván szó. Humora a vázlatos kiszámítható egyszer az opevégén a mutatta mégis jól ki- Vaszy Viktor körvonalai, táncjáték igen elé állította a ÚJ FILMEK A BUDAPESTI MOZIK MŰSORÁN: A kis csalogány Négy történet magyarul beszélő díjnyertes szovjet filmen 10 éven alul nem ajánlott MŰVÉSZ (du.) A riksakuli Az 1958. évi velencei fesztivál nagydíjával kitüntetett színes, szélesvásznú japán film 10 éven alul nem ajánlott PUSKIN (egész nap) SZIKRA (de.) Ünnepi kirándulás. Ülünk a kis erdei vasúton vagy negyvenen, a tüpdéri börzsönyi völgyben, a Morgó-patak mentén, lombosodó fák sűrűjén keresztül szalad velünk a liliputi mozdony. Negyven szempár nyílik a természet szépségeire, a mesevilágra ... De mégsem annyi — csak harminckilenc. Egy vak ember is utazik velünk. Fiatal még, szép arcvonású, hullámos hajú. A felesége ül mellette, kicsiny termetű, halovány asszony. A vak férfi beleszimatol az illatos levegőbe, kezét óvatosan kinyújtja s jólesően tűri, hogy súrolják, megcsapják az ágak. Haját felborzolja a szél. Arcán szelíd és tétova mosoly. Az asszony suttogva beszél hozzá. A hangja lágy, szavai szépek és érzelmesek: »... fürgén szalad mellettünk a patak. Kerek, fehér kavicsok ingerkednek a habokkal ... szivárványos fényt csillant meg a napsugár. A fákon zsenge levelek, zölden, üdén, mintha épp most, bomlottak volna ki a rügyből. Az égen göndör felhőfoszlányok vonulnak, akár a nyáj, melyet a távoli hegyek felé terel a pásztor...« — Milyen szépen beszélsz megint, édesem! — suttogja a vak ember elérzékenyülten. — Miért is nem lettél te költő? le aradt sem Olyan gyönyörűen írod természetet! Ha ép mavolna a szemem, akkor láthatnám én szebbnek! Az asszony hallgat egy kicsit, majd a bal kezében tartott, nyitott könyvbe pillant és kezdi megint: — A fák között mintha a tavasz lépkedne láthatatlanul. Apró sárga, meg kék virágok bujócskáznak. Fény és árnyék kergeti egymást. A tisztáson egy szelíd őz mereng ... — Igazán? — vág közbe izgatottan a világtalan. — És ott marad? Nem ijed meg a vonattól? — Dehogy... — mondja zavartan a felesége. Megretten, hogy valaki megcáfolja. A Börzsönyben akadnak őzek, csak éppen ilyenkor nem erre egy sem. De hát az belevette a könyvbe... meg csak elolvasta azt akaratlan. Most félve s esdeklő szemekkel néz az utasokra. Egy gyerek már-már megszólal: »Hol itt az őz?«, de elhallgattatja az anyja máris. S egy férfi, felismerve, mit kell tenni, hangosan bizonygat: — Azám, de kedves őzike! A többiek hallgatnak, cinkosan, meghatottan. Azután az asszony ismét belemerül abba a régi, érzelmes regénybe, amit magával hozott, bele-belepillant és olvassa tovább a leírást — fákról, madarakról,a patakról, felhőről, az erdő életéről, a tavaszról . — Hogy is tudod ilyen gyönyörűen és folyékonyan elmondani?! — szakítja félbe a férje. — Azt akarom, hogy te is örülj a kirándulásnak, mint mások! — Örülök én, hiszen itt vagy mellettem. — Magához vonja az asszonyt, aki óvatosan leengedi és táskájába ejti a könyvet. A kisvonat fontoskodva szuszog, keresztül dübög egy hídon és kényelmesen halad tovább, Királyrét felé ... Egyszerre az emberek izgatottan mutogatni kezdenek a hegyoldal sűrűje felé: odanézzetek! Igazán az ilyen nyugodtan áll!« Úgy néznek rá, mint csodára. Pedig Börzsönyben igazán nem szokatlan az ilyen ! ! látvány. !! — Még egy őz? — kérdi a vak ember, bágyadt moso-;! lyával. — Igen, igen! — mondja;! sietős bizonygatással a feleség;ige. És valaki hozzáteszi: — Az az előbbi... sokkal szebb volt.. Gyönyörű volt! •’ Barát Endre:Plágium jár író « is, »Óz, Miegy Maga Nemzet Fokozatosan repertoár színházzá alakul a Vidám Színpad kamaraszínháza, a Kis Színpad is. Április 28-án bemutatja Dobozy Imre és Boross Elemér Váci utca című komédiáját, s az új darabot már felváltva játssza Nagy Endre most műsoron levő darabjával, A miniszterelnökkel. 100 Ma délben nyitják meg a XV. kerületi Bocskay utcai fiúiskola tanulóinak rajz- és politechnikai kiállítását, amelyet az úttörő-mozgalom 15 éves jubileuma alkalmából rendeztek. A kiállítás 3-ig lesz nyitva. május Aprilia ' 21 sángeit, kulturális életét és oiális intézményeit bemutató filmet Popper Imre írta és rendezte. A jelenlevők tetszéssel fogadták az új idegenforgalmi filmet. Az Egyesült Arab Köztársaság oktatásügyi minisztériuma tízéves programot dolgozott ki az analfabetizmus teljes megszüntetésére az egyiptomi tartomány területén. A kormány évi egymillió egyiptomi fontot biztosít e . Tizenkét évvel és hónappal megelőztük számunkban saját korunkat. Majakovszkij születésének 80. évfordulójáról írtunk ,egy hivatalosan kiadott eseménynaptár alapján, holott a nagy szovjet költőnek a tegnapi napon évfordulója nem volt. 1893. július 19-én született és A Magyar Sajtó Házában bemutatták a Budapest Filmstúdió új színes rövidfilmjét Találkozás Budapesttel címmel. A főváros nevezetessé 1930. április 14-én halt meg, célra: három tegnapi Péntek, 1961. április 21. Mamlock professzor Friedrich Wolf drámája a Madách Kamaraszínházban első perceiben, sa miatt megfosztják állásától, kidobják a klinikájáról. Eddig azt hitte, hogy a tudomány és a munka fellegvárába visszavonulhat a politika elől, most hirtelen a közélet véres porondján találja magát. Fia kommunista, felveszi a harcot a fasizmussal, a professzor kegyetlen és gyötrő élményei hatására, az elvonulás és a langyos kompromisszum utolsó illúzióiból is kiábrándulva öngyilkos lesz. Agóniájában üzeni megtagadott fiának: haladjon tovább az útján, legyen bátor, küzdjön a fasizmus ellen. Egy évvel a fasiszta hatalomátvétel után írta ezt a drámát Wolf, francia földön, emigrációban. Fülében ott zakatoltak még a harsány marsok, emlékei között őrizte a barna egyenruhát, amely elöntötte az utcákat, a tükörfényes csikorgó náci csizmát, és a Reichstag tüzet. A harag, a megalázottság, a forró indulatok még nem hűltek le benne, érzései nem keményedtek akarattá, véleménye nem nyerte még el későbbi szilárdságát, tartását. A düh és a tiszta szív hangja ez a dráma, segélykiáltás, figyelmeztetés, egyfajta »Európa, vigyázz!« hőfokú megrázó jelzés, de inkább csak az érzelmek húrjain, Thomas Mann gondolatainak mélysége és távlatai nélkül. Mamlock professzor, a zseniális sebész naiv polgári humanista és korlátolt gondolkodó, görcsösen ragaszkodik ahhoz a téves nézetéhez, hogy németnek lenni önmagában is nagy dolog, dicsőség, időtlen erény, s csak előkelő allűrjeiben, külsőségekben őrzi az igazi német szellemnek és kultúrának azt a magas méltóságát, amelyre Wartburg nagyjai, Goethe, Schiller, Thomas Mann, Einstein emelték. Hogy legyőzzük Dantonnak a bátorságrólA történet: Mamlock professzort, egy sebészeti klinika írott szavait választotta mozvezetőjét a náci hatalomátvétójául Wolfter első perceiben, száraz ellenséget, először is bátorságra, újra bátorságra és mindig csak bátorságra van szükség.« A mottó nem egészen találó itt. A forradalmár Danton tudta, ki az ellenség, Mamlock nem tudja. Nem veszi tudomásul azt sem, amit tud. Vannak esetek, amikor a személyes bátorság olcsó vakmerőséggé alacsonyodik. Mamlock professzor a pogromokra jelt adó »Tisztviselői hivatásrend helyreállításáról« című náci törvény kihirdetése után »bátran« bemegy a klinikájára és nyakában szégyentáblával, megtépázva tántorog haza. Másnap már csak rossz emléknek látszik, ami tegnap történt vele, mert a hírhedt törvénynek egy utólagosan odabiggyesztett záradéka megengedi, hogy néhány kivételezett volt frontharcos folytathassa hivatása gyakorlását. Izzón szenvedélyes, író hatásos a dráma, 1934-ben Varsóban, nappal későbbi zürichi, oslói és londoni előadásait zajos antifasiszta tüntetések követték. Éles megfigyelések, igaz szituációk, valóságos jellemek fordulnak elő benne, az egész mégis erőtlen már és következetlen, magán viseli a publicisztikus gyorsaság jegyeit, gondolatainak fegyvertára gazdag ugyan, de érveinek megválasztása, nem mindig szerencsés. A weimari Németország intellektueljeinek egyik típusára ismerünk Mamlock professzorban; polgár, aki birka módjára hagyja félrevezetni magát, titokban egy kicsit még imponál is neki a nácizmus, kegyetlenségét keménységnek nézi, expanziós szándékait a nemzet valóságos érdekeinek, olcsó handabandázását bátorságnak, frázisaiban szépséget fedez tapos kezdelen Mamlock ostoba. Volt ilyen német ember, de nem színpadi hősnek való típus ez, tragéfer. S amikor a hátán a náci csizma, akkor »gyanakvóvá« válni. A távolságából nézve harcos színpadi műve ez megírása mára után, bemutatták néhány iódiája kisszerű, sajnálatraméltó ugyan, de jelentéktelen; elbukása nélkülözi a drámai fenséget, melyet csak a küzdés adhat a halálnak. Éppen ezért vitatható a Madách Kamaraszínház választása. Helyes gondolat, hogy aNyugat-Németországban újjáéledő náci mozgolódás és az Eichmann-per idején emlékeztetni akarnak a múltra, de Wolf e műve helyett talán célszerűbb lett volna érettebb, világnézetében , és távlataiban jobban elrendezett darabot választani. Az előadást Vámos László rendezte, erősen motiválja az érzelmi elemeket. Feszült, ritmusos a játék. Uray Tivadar a megcsúfolt humanistát hangsúlyozza Mamlockban, alakítása bővelkedik megrázó pillanatokban, de elhalványítja a professzor típusának jellemzőjét, korlátoltságát. A feleség szerepében nehezen találja meg a helyét Mezey Mária, kedvetlen a játéka. A profeszszor környezetének egy-egy kitűnő figuráját ábrázolja Greguss Zoltán, Horváth Jenő és Kőműves Sándor. Horváth Ferenc játssza a klinika fasiszta orvosának szerepét: hiteles, jó alakítás, nem ártana azonban egy árnyalattal többet érzékeltetni a mások, majd a saját vérében fürdeni készülő Siegfried és a megtébolyodott sarki fűszeres torz keverékéből. Kelemen Évának csaknem lehetetlen feladat jutott, egy fasiszta orvosnő kiábrándulásának és »megtérésének« lelki folyamatát kell ábrázolnia. Küszködik a szerepével. Avar kommunistája alakítás. Léte szenvesen kelti fesszor kommunista fiát, aki felismerte a szabadsághoz vezető egyetlen utat. Finom és kifejező Vass Éva játéka. Pádua Ildikó, Gonda György, Garics János egészítette ki az együttest. Siki Emil díszletei, Köpeczi Bócz István jelmezei élénk színpadképet, korhű környezetet teremtenek. Wolf drámája Szegő István kitűnő fordításában szólalt meg magyarul. István ifjú színes, meleg Attila rokonéletre a pro Tamás István Film készült Globke fasiszta A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa mellett működő Német Egységbizottság szerdán mutatta be a német sajtó képviselőinek és a külföldi tudósítóknak azAktion «.. .■» című nagyszabású dokumentumfilmet, amelyet az NDK televíziójának munkaközössége több mint négyezer eredeti dokumentum felhasználásával készített dr. Hans Globke bűnös tevékenységéről. A kétórás dokumentumfilmhez a következő országokból szereztek be anyagot: Lengyelország, Csehszlovákia, Szovjetunió, Görögország, Izrael, Franciaország, Norvégia, Olasz- tevékenységéről ország, Románia, Ausztria, Hollandia, Anglia, Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Svájc, Svédország, Jugoszlávia, NDK és Nyugat-Németország. Felhasználták a filmben", Lévai Jenő magyar történész több dokumentumát, valamint azt a beszélgetést, amelyet dr. Max Merten nyugat-berlini ügyvéddel, Szaloniki és Macedónia egykori náci hadbiztosával folytatott Globke bűnösségéről. Magyar művészek rajzoltak Gagarin fogadtatásán a moszkvai Vörös téren A Művészeti Dolgozók Szakszervezetének rendezésében 33 festő- és szobrászművész indult április első napjaiban tanulmányútra a Szovjetunióba. Leningrád és Moszkva volt utazásuk célja és abban a váratlan élményben lehetett részük, hogy jelen lehettek Gagarin fogadtatásán a Vörös téren. A magyar művészek közül néhányan vázlatfüzetüket is magukkal vitték a világtörténelmi jelentőségű fogadásra és rajzokat készítettek Moszkva ujjongó, hömpölygő emberáradatáról. Eltemették Bokor Imrét Csütörtökön a Farkasréti- temetőben eltemették Bokor Imre írót, a La Fontaine Társaság volt igazgatóját. A ravatalnál Hegedűs Géza író, a La Fontaine Társaság volt főtitkára búcsúzott az elhunyttól. A temetésen részt vett Földeák János, a Magyar Írók Szövetsége elnökségének tagja, sok neves magyar író, költő, az elhunyt hozzátartozói és barátai.