Magyar Nemzet, 1961. május (17. évfolyam, 103-127. szám)
1961-05-06 / 106. szám
Megkezdődött Challe kihallgatása Párizsból jelenti az MTI. Challe ex-tábornoknak, az algíri katonai puccs vezérének kihallgatását megkezdték Párizsban. Az első kihallgatási napon öt órán át vallott Challe. A vizsgálatot gyorsított ütemben végzik, hogy már e hónap végén a kivételes bíróság elé állíthassák a pártütő tábornokot (A Paris Jour szerint negyvennyolc óra alatt ítéletet is hozna a bíróság!) Pere csak akkor szenvedne késedelmet, ha időközben kézrekerülnének társai, Sátán, Jouhaud, Zeller tábornokok, vagy a puccs kirobbantásában részt vett fasiszta ezredesek. Erre azonban a jelek szerint kevés remény van. Algériában tovább folyik a nyomozás a szökevények felkutatására, eddig azonban eredménytelenül. Az európaiak birtokába jutott fegyverek sem annyira a házkutatások révén kerülnek elő, hanem a szemétládákban, csatornanyílásokban bukkannak rá a rendőrök az elhagyott pisztolyokra, kézigránátokra, revolverekre. Algír európai lakossága vérszemet kap attól, hogy a rendőrségnek és a katonaságnak szembeszegülök, a fegyverrejtegetők, csak kisebb pénzbírságot kaptak az első bírósági tárgyalásokon. Az „Algéria francia”-kiáltás esténként, a kijárási tilalom kezdete után házról házra száll továbbra is a város európai negyedeiben. Megismétlődik a fazekak öszszeveréséből adódó „hangverseny” is. Az utcákon cirkáló katonai járőröket pedig paradicsomokkal, palackokkal, szeméttel dobálják meg az európaiak lakta bérházak ablakaiból. Péntekre virradóra két katona meg is sebesült. A járőrök kénytelenek voltak fegyverüket használni és riasztólövéseket adtak le. Algírban mintegy 20 000 főnyi sorkatonaság, csendőrség és rendőrség tartózkodik. Péntekre virradóra is rendkívüli óvintézkedéseket tettek: körülvették a középületeket A hatóságok nyilván attól tartanak, hogy az OAS, a titkos fegyveres szervezet a harcias röplapjaiban jelzett akciókra készül. De Gaulle tábornok május 8-án beszédet mond a francia rádióban és televízióban. A francia elnök megnyilatkozását nemcsak Franciaország várja feszült érdeklődéssel, hanem az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya is. A Tuniszból érkező hírek szerint Ferhat Abbasz kormánya de Gaulle beszédének elhangzása után összeül és a francia államfő kijelentéseit alapul véve, dönt az eviani konferencián részt vevő algériai küldöttség összetételéről. Általában azt várják, hogy az elszenvedett műtét után most már talpraállt Krim Belkaszem külügyminiszter áll a küldöttség élére. A Bundeswehr tábornokai rokonszenveztek az algériai puccsistákkal Bonn cáfol Bonnból jelenti az MTI. A bonni hadügyminisztérium erélyes hangú cáfolatot adott ki, hangoztatva, hogy nem felelnek meg a valóságnak azok a híresztelések, amelyek szerint a Bundeswehr tábornokai az algériai puccsistákkal rokonszenveznek. A Bonnban megjelenő Parlamentarisch-Politischer Pressedienst ugyanis a legutóbb arról írt, hogy a Bundeswehr tábornokai aggódva szemlélik az algériai fejleményeket, és — attól tartva, hogy „Algéria a puccs meghiúsulása után rövidesen kommunistává válik” — nem rejtik véka alá szimpátiájukat a puccsisták iránt. Ezzel kapcsolatban bonni sajtókörökben azt is emlékezetbe idézik, hogy Challe tábornok, a puccsisták vezetője egészen ez év márciusáig a NATO közép-európai szárazföldi haderőinek főparancsnoka volt s rendkívül szoros, baráti kapcsolatok alakultak ki közte és a Bundeswehr vezető tisztjei között. Challe már csak azért is elnyerte a nyugatnémet tábornoki kar rokonszenvét, mert de Gaulle-lal ellentétben a NATO-haderők minél szorosabb összeolvasztása, „integrációja” mellett szállt síkra. A védelem újabb tanúkat nevezett meg Hétfőn folytatják az Eichmann-per tárgyalását Jeruzsálemből jelenti az MTI. Eichmann perének tárgyalási napján dr. Servatius a védelem képviseletében néhány volt náci személyiség kihallgatását indítványozta. A megnevezettek között szerepel Zelewski tábornok (jelenleg nyugat-németországi börtön foglya), Otto Winkelmann, aki Magyarország náci megszállása alatt a rendőrség főnöke volt és dr. Edmund Veesenmeyer egykori budapesti német nagykövet. Hausner főállamügyész ismét hangsúlyozta: Izrael nem biztosít mentelmi jogot azoknak a tanúként jelentkező volt náci bűnösöknek, akik maguk is felelősségre vonhatók. A tárgyaláson a főállamügyész újabb dokumentumokkal szolgált Eichmann bűnös tevékenységéről. A vád első tanúja pénteken Kashat nevű volt rigai lakos Az izraeli romavélemény követeli volt, aki a buchenwaldi haláltáborból menekült meg. Elmondta, hogy 1941-ben nyomban Riga megszállása után a város negyvenezer főnyi zsidó lakosából ötezret azonnal kivégeztek. Egyidejűleg a deportálások is megindultak. A tanúvallomás során bebizonyosodott, hogy a rigai kegyetlenkedések szervezője, végrehajtója és vezetője Stahlecker SS-tiszt Eichmann kebelbarátja volt. Az izraeli főállamügyész rámutatott, ezekben a műveletekben Eichmann »központi szerepet játszott«. A következő tanú Avraham Aviel, volt litvániai lakos, az előző tanúhoz hasonlóan a német megszállás után osztozott a többi zsidó sorsában és tanúvallomásával megerősítette az elhangzottakat. A pénteki tárgyalás délben ért véget. A bíróság hétfőn reggel ül ismét össze. Leplezzék le Eichmann életben levő cinkosait Jeruzsálemből jelenti a TASZSZ: Az Eichmann-per legutóbbi négy napján semmi olyan nem történt, amiből arra lehetne következtem, hogy bármi változott volna a per menetében. Bár néha felvetődtek a szabadon élő, hivatali tisztségeket betöltő háborús bűnösök nevei, az Eichmannper továbbra is kizárólag Eichmann személyére korlátozódik. A bíróság magatartása több kérdést vet fel. Az izraeliak aztkérdezik, hogy miért beszélnek annyit a halottakról és mért nem ejtenek egy szót sem az élőkről. Talán Eichmann halott cinkosai veszélyesebbek az élőknél, az Oberlandereknél, Speideleknél, Glöbkéknál és Heusingereknél, akik meghatározzák ma Nyugat-Németország gazdasági és politikai életét? Mind többen fogadják el a haladó izraeli közvélemény követelését, hogy leplezzék le Eichmann életben levő cinkosait. A háborús bűnösök neve — köztük Globkéé — az utóbbi napokban nem kerül le a sajtó hasábjairól. A Jedioth Aharonot című esti lap megállapítja: »Egyre jobban szorul a hurok Globke nyaka körül.« Mose Sneh, az Izraeli Kommunista Párt politikai bizottságának tagja a május elsején rendezett jaffai gyűlésen kijelentette: Adenauer Németországának megbízásából Servatius ügyvéd Hitler Németországát védelmezi. Az izraeli kormány segítséget nyújt ehhez. Ne segítse Ben Gurion és Adenauer barátsága Eichmann egykori cinkosainak, Adenauer jelenlegi barátainak védelmét! Követeljük Ben Gurion és Adenauer szövetségének felbontását, a Ben Gurion és a hitlerista tábornokok között megkötött fegyverszállítási megállapodás hatálytalanítását. Az Eichmann-pernek hozzá kell járulnia a német militarizmus, a fajgyűlölet és az antiszemitizmus ellen vívott harc fokozásához. flattysf Nwazet III is I „Veszélyben az osztrák demokrácia” A kormánykoalíció lapja riasztó szélsőjobboldali jelenségekről ír Bécsből jelenti az MTI. Helfried Pfeifert, Ausztria hitlerista leigázásának egyik előkészítőjét és »hősét«, az Anschluss és Hitler dicsőítőjét, akinek ma is forgalomban levő könyve nyílt elismeréssel emlékezik meg az önálló Ausztria beolvasztásáról a hitlerista nagynémet birodalomba, Drimmel néppárti közoktatásügyi miniszter, az Osztrák Akadémiai Tanács tagjává nevezte ki. A kinevezés több más riasztó szélsőjobboldali jelenséggel együtt a felháborodás olyan hullámát váltotta ki Ausztriában, amelynek hatása alól a Neues Österreich, a kormánykoalíció lapja sem tudta kivonni magát. A lap pénteken feltűnést keltő vezércikkében állapítja meg: A riasztó szélsőjobboldali jelenségekveszélyeztetik az osztrák demokráciát«. A hitlerista Pfeifer kinevezésével egyidejűleg ugyanis küszöbön áll egy másik nagynémet irányzatú, s méghozzá nyugatnémet állampolgárságú professzor bevonulása is az osztrák egyetemre. Verdross professzor, az ismert és nagytekintélyű osztrák nemzetközi jogász helyébe a hitlerista lovagkeresztes von der Heydte würzburgi tanárt akarják meghívni és mellőzik Verdross jogos utódját, Verostas professzort, aki ugyan nem viselt náci lovagkeresztet, viszont az Anschluss idején nem volt hajlandó együttműködni a hitlerista megszállókkal. Nem kevésbé riasztó, s ezen antidemokratikus jelenségekhez tartozik az osztrák külpolitikát a »külügyminiszter faji származása« miatt durván támadó nacionalista képviselő stájerországi botránya, továbbá annak a lapnak az elítélése, amely bírálta a békés Norvégiát lerohanó hitleri hadsereg Narvik évfordulóját dicsőítő Holzinger ezredest és nem utolsósorban a legutóbbi bécsi náci bombamerénylet. Mindez együttvéve az osztrák demokrácia veszélyeztetettségének jogos aggodalmát kelti az osztrák kormánylapban, amely az Anschlusst dicsőítő Pfeifer kinevezését az osztrák köztársaság szégyenének minősíti. Odáig jutott már Ausztria — teszi fel a kérdést a lap —, hogy az a náci politikus, aki saját bevallása szerint az Anschlusst előkészítette, ma ismét döntő szóval rendelkezhet az osztrák egyetemi hallgatók nevelésében és jogtudományra oktathatja az osztrák ifjúságot? Az osztrák főiskolai oktatás kérdéseibe ismét beleszólhat az az ember, aki Hitler »zsenialitását« dicsőítette Ausztriában? Az osztrák kormánylap végül arra szólítja fel az akadémiai tanács tagjait, hogy lemondásukkal tiltakozzanak Pfeifer kinevezése ellen. Sekou Touré az afrikai csúcsértekezlet elhalasztását javasolja Kairóból jelenti az AFP Május 8-ára értekezletet hívtak össze Monroviába, Libéria fővárosába azzal a céllal, hogy »tanulmányozzák az afrikai kontinens politikai és gazdasági együttműködésének kérdéseit«. Sekou Touré guineai elnök csütörtökön Nasszer elnökhöz intézett üzenetében indítványozta az értekezlet elhalasztását, mert — mint mondotta — a meghívott afrikai országok többsége nem állam- vagy kormányfői szinten képviseltetné magát a találkozón, márpedig anélkül az értekezlet nem vethet véget Afrika jelenlegi széttagoltságának. Még nem ismeretes, hogyan fogadta Nasszer elnök a javaslatot, de a Reuter tudósítója bizonyosra veszi, hogy Ghána, az Egyesült Arab Köztársaság, Guinea, Marokkó, sőt valószínűleg Mali sem vesz majd részt a monroviai értekezleten. Tiltakozó bányászsztrájk Görögországban a fasiszta terror ellen Athénból jelenti az ADN. A görög kormány börtönnel, deportálással folytatja a demokraták és hazafiak ellen indított hajszát. Az elmúlt héten az EDA egyik vezetőjét és egy parasztot fogtak el és Sztratisz szigetre hurcolták. Az egyik bányász-szakszervezet öt vezetőjét elbocsátották munkahelyéről. A bányászok negyvennyolcórás sztrájkkal válaszoltak az intézkedésre. A (La Paz, AP) Szukamo indonéz elnök hivatalos látogatásra Bolíviába érkezett. Amerikai rakétakísérlet emberrel az utaskabinban Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy az Egyesült Államok Cape Canaveral-i rakétakísérleti telepén pénteken délután 15 óra 34 perckor fellőttek egy Redstone-Mercury típusú rakétát, amelynek utaskabinjában helyet foglalt Alan Shepard tengerészkapitány. A kilövési kísérletet eredetileg keddre tervezték, de a rossz légköri viszonyok miatt péntekre halasztották. A húsz méter hosszú rakéta csúcsán elhelyezett kabin olyan parabolikus ívet írt le, amelynek legmagasabb pontja a Föld felszínétől 185 kilométer magasságban volt, kiinduló- és végpontja között pedig 470 kilométer volt a távolság. Az amerikai rakétautas kabinja a röppálya tetőpontjáról fékezőrakétákkal, majd ejtőernyők segítségével ereszkedett alá és a kijelölt területen érte el a tenger színét. A kabint helikopter halászta ki a vízből és szállította a Lake Champlain repülőgépanyahajó fedélzetére. Alan Shepard állandó rádióösszeköttetésben volt az ellenőrző állomásokkal. Jelezte, hogy repülés közben jól érezte magát, s a magasból a Földre visszatekintve gyönyörű látványban van része. Az amerikai raktétautas repülése körülbelül tizenöt percig tartott. Nagy Ernő gépészmérnök, a MTESZ központi asztronautikai szakosztályának titkára a sikeres amerikai kísérletről a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A kísérlet — elsősorban a megfelelő hordozórakéta hiánya miatt — nem léphet a Vosztok szputnyik-űrhajóval végrehajtott űrrepülés nyomába, és éppen az amerikai rakétatechnika fejlesztési nehézségei okozták, hogy egy közepes hatótávolságú katonai rakétát alakítottak át a Mercury-terv keretében lebonyolított kísérletekhez. A teljes Mercury-terv annyiban különbözik a szovjet szputnyik űrhajókkal lebonyolított kísérlet-sorozattól, hogy nem is irányozza elő az embernek a mesterséges holdpályán való repülését. A megfelelő hordozórakéta hiánya folytán az amerikaiak az ember súlytalan állapotban való viselkedésének vizsgálata céljából kénytelenek voltak szükségmegoldáshoz folyamodni: az embert az űrhajós fülkével csupán rövidebb-hoszszabb ballisztikus, tehát nagyjából egy lövedékhez hasonló pályán lőtték fel. Nem kétséges, hogy az ilyen módon szerzett élettani adatok értékesek és a továbbiakban felhasználhatók az űrrepülők kiképzéséhez, szoktatásához és általában a jövő űrélettani kísérleteinek megtervezéséhez. Ebből a szempontból kell a május 5-i kísérletet is feltétlenül értékesnek minősítenünk. Ahhoz azonban, hogy Gagarin repülését megismételhessék, az amerikaiaknak a jelenleginél három-négyszerte nagyobb hordozórakétát kell építeniük, s csak ezután kerülhet sor arra, hogy az első amerikai a Földet megkerülje. Szombat, 1981. In&Jns B. Amni*C*«i Ilüink mögött van KONGÓI CSILLAGKÉP - CSÖMBE NÉLKÜL Afrika középső részéből furcsa, meglepő és eléggé zavaros hírek érkeznek. A kongói „kiskirályok« értekezletre gyűltek össze Coquilhatvilleben, az Egyenlítői tartomány fővárosában, de alig kezdődött el a tanácskozás, a nyugati hírügynökségek hírt adtak egy katonai puccsról, amely állítólag az egész díszes társaságot lakat alá tette. Aztán jött a cáfolat: mindössze annyi történt, hogy Csomóét, Katanga »urát« helyezték katonai őrizet alá. Letartóztatásának körülményei meglehetősen tisztázatlanok. Annyit tudunk biztosan, hogy tüntetőleg elhagyta az értekezletet, tanácsadóival együtt a repülőtérre hajtatott, de hazatérési szándékában Mobutu katonái megakadályozták. Két napig ülősztrájkot tartott a repülőtéri váróteremben, majd Coquilhatville-ben egy villába szállították. Letartóztatása a jelek szerint nem okozott különösebb izgalmat még Katangában sem. A katangai kormány mindössze egy csendeshangú érdeklődő levéllel kereste meg Kaszavubut. A nyugati sajtó roppant szűkszavúan tájékoztat a történtekről, kommentárt alig fűz az eseményhez. A lapok főképp azt találgatják, vajon a coquilhatville-i csapatok egyéni akciója-e Csembe letartóztatása, s ha az, akkor a katonák lumumbista érzelmeiktől vezettetve akartak-e boszszút állni Lumumba gyilkosán, vagy egyéb okuk volt a katangai diktátor elfogására. Csembe letartóztatásának előzményei pillanatnyilag a következőképpen rekonstruálhatók: Néhány héttel ezelőtt Tananarive-ben, Madagaszkár fővárosában tartották értekezletüket a kongói »kiskirályok«. Elvileg elhatározták, hogy föderatív alapon szervezik újjá Kongót. Eszmecseréjük után tárgyalások kezdődtek Kaszavubu és a kongói ENSZ-parancsnokság között. A tárgyalások április közepe táján megegyezéshez vezettek. Kaszavubu ígéretet tett arra, hogy elősegíti a Biztonsági Tanács februári határozatának teljesítését. Ez a határozat kimondta, hogy az ENSZ segítségével újjá kell szervezni a kongói haderőt, le kell szerelni a különféle magánhadseregeket, s mindazokat a külföldi tanácsadókat el kell távolítani Kongóból, akik nem az ENSZ égisze alatt működnek. A coquilhatville-i tanácskozásra a részállamok határainak kijelölésén kívül voltaképpen nem is hárult egyéb feladat, minthogy szentesítse Kaszavubunak az ENSZ-parancsnoksággal kötött alkuját. Csembe azonban ezt az alkut erősen sérelmezte. Az értekezleten való részvételét egyenesen ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Kaszavubu is tagadja meg az ENSZ-szel kötött megállapodást. Amikor Kaszavubu és az értekezlet többi részvevője elutasította Csembe ultimátumát, a katangai diktátor faképnél hagyta az értekezletet. Utolsó szavai alig burkolt fenyegetést tartalmaztak: »Bár az értekezlet részvevői Kongónak csaknem háromnegyed részét képviselik, az ország anyagi erőforrásainak háromnegyedét én képviselem.« Ez a zsarolási kísérlet is hatástalan maradt, s Csembe ma fogoly. Hogy mi lesz egyéni sorsa, azt nehéz lenne megjósolni. De egy biztos: politikailag ő már aligha fog meghatározó szerepet játszani a kongói drámában. Azzal, hogy Csombét „kiiktatták” a kongói dráma főszereplői közül, voltaképpen a belga befolyás főexponensét távolították el. Hiszen hadseregét belga tisztek vezették, politikáját belga tanácsadók sugalmazták. Félreérthetetlen jel, hogy vele egyidőben a kíséretében volt belga tanácsadókat is lefogták. Leopoldville-be viszik őket kihallgatásra, majd el kell hagyniuk Kongót. De míg a katangai diktátort Mobutu csapatai vették őrizetbe, belga kísérőit ENSZ egységek fogták fülön. A letartóztatási parancs pedig New Yorkból érkezett, az ENSZ titkárságától — jegyzi meg április 29-i jelentésében Henry Tanner, a New York Timesban. Ma már napnál is világosabb, hogy az ENSZ Kongóban az amerikai behatolás trójai falova. Ha az ENSZ aktívan bekapcsolódott Kongó „belgátlanításába”, akkor minden további nélkül leszögezhetjük, hogy emögött az akció mögött az amerikaiak állnak. A New York Times idézett megállapítása egyébként a kétely maradékát is elsöpri. A kongói új helyzet leglényegesebb mozzanata tehát az, hogy az amerikaiak jelentős pozíciót nyertek a belgák rovására. Erre következtethetünk abból is, hogy éppen Anglia követelte Csembe szabadon engedését. Az angolok fellépése csak kis részben magyarázható bizalmukkal, amelyet a gazdag katangai és rhodéziai bányavidékek egyesítését latolgató Csőmbe iránt éreznek. Interveniálásra sokkal inkább az aggodalom késztette őket, hogy a rhodéziai kincsesbánya tőszomszédságában az amerikaiak vetik meg a lábukat. Csőmbe eltávolítása után, Gizengát leszámítva, egyetlen komoly riválisa sem maradt Kaszavubunak. Csőmbe bukásában persze nemcsak az a körülmény játszott szerepet, hogy őt a gyengébb belgák támogatták, míg Kaszavubut az ENSZ fedezékéből az amerikaiak. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy Csőmbe kegyvesztett lett annál az Union Minierenél is, amely elindította őt a politika kiszámíthatatlan ösvényén. Katanga önállósításával e nagyhatalmú tőkés társaság óhaját teljesítette. Az Union Miniere Katanga függetlenségét azonban csak átmeneti állapotnak tekintette, szükséges lépcsőfoknak Kongó föderatív átszervezéséhez. Csembe viszont komolyan vette államfői szerepét, olyan ambíciói voltak, hogy ne csak Katangában, hanem egész Kongóban ő diktáljon, s neki ne diktálhasson senki — sem az Union Miniere, sem az ENSZ. Végül már csak a belga ultrák támogatták őt, akik legalább olyan ellenséget látnak a nem belga tőkében, mint a nemzeti függetlenségi mozgalomban. Az új belga kormány, amelyben az „imperialista nemzetköziség” hírhedt figurájának Henry Spaaknak jutott az afrikai miniszteri tárca, szintén megvonta kegyeit Csombétől. A Neue Zürcher Zeitung értesülése szerint Sendwet, a katangai Kaluba-mozgalom vezérét brüsszeli látogatása alkalmából felelős kormánypolitikusok arról tájékoztatták, hogy a belga kormány most más nem Csombét, hanem Kaszavubut tekinti Kongó kulcsszemélyének. A Kaszavubu—Mobutu—Ileo féle leopoldville-i csoport helyzete Csombe eltávolítása következtében kétségkívül megerősödött. De hatalmuk egész Kongóra való kiterjesztésének útjában áll a törvényes kormány, amely az országnak legalább egyharmadát ellenőrzi. Több kísérlet történt, hogy Gizengát „rábeszéljék” elveinek feladására, de ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel. Könnyen lehetséges, hogy a Csombéval való „leszámolás” csak előjátéka egy olyan akciónak, amely a későbbiekben a törvényes kormány ellen irányul. Semmiképpen sem lett tehát áttekinthetőbb a kongói csillagkép, amelyet nemcsak a kuszaság jellemez, hanem a robbanékonyság is. Zala Tamás