Magyar Nemzet, 1961. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1961-06-01 / 128. szám

Ára: 60 fillér Csütörtök 1961. június­­ XVII. év, 128. szám A bécsi találkozó előtt Ezekben a napokban a vi­lágközvélemény figyelme a Hruscsov—Kennedy találkozó felé fordul. Természetesen a bécsi párbeszéd a nemzetközi sajtó főtémája. Mindenesetre érdemes összehasonlítani a nyugati sajtókommentárokat a szocialista országok lapjai­nak véleményével. A szovjet diplomáciai hírmagyarázók ál­talában konkréten megjelölik a témákat, amelyekről minden valószínűség szerint tárgyalni fog a szovjet és az amerikai kormányfő. Fontosságuk és sürgősségük sorrendjében azo­kat a megoldásra váró nagy nemzetközi problémákat vá­zolják fel, amelyeknek mielőb­bi, békés tárgyalások útján történő rendezését a világ minden részén száz- és száz­milliók kívánják. Ugyanakkor lehetetlen fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a nyugati sajtó egy része mi­lyen mesterséges ködösítéssel igyekszik körülvenni a bécsi találkozót. Számos vezető tő­kés lap hasábjain világosan megmutatkozik ez az »eltere­lési manőver«. A nyugati kommentátorok persze maguk is jól tudják, hogy periféri­kus jellegű kérdések előtérbe állításával tartósan nem szo­ríthatják háttérbe az elsőren­dű jelentőségű világpolitikai problémákat. Mégis megkísér­lik ilyen eszközökkel a köz­vélemény befolyásolását. Egy­idejűleg bizonyos körök erő­teljesen szeretnék befolyá­solni Kennedy elnököt is,­­el­látják százféle és sokszor ellentmondó »jó tanácsokkal«. A szovjet sajtó olvasása közben viszont kibontakoznak a főtémák, amelyekre a köz­vélemény érdeklődése is irá­nyul. A Pravda néhány nap­pal ezelőtt megvilágította, tu­lajdonképpen hogyan is vé­lekednek a Szovjetunióban a bécsi találkozó jelentőségé­ről, a tanácskozások várható eredményeiről. Mindenki előtt világos — írta a lap —, hogy kétnapos megbeszéléseken képtelenség eltisztítani az út­ból a hidegháború éveiben felhalmozódott vitás problé­mákat. A tartós békéhez ve­zető utat sem két nap, sem egy hónap alatt nem lehet megtalálni. De rá lehet és rá kell lépni erre az egyedül he­lyes útra. A jóakaratú em­berek remélik, hogy Bécs fon­tos mérföldkő lesz a béke út­ján. A világ sorsáért felelős­séget viselő államférfiaknak elsősorban az általános és teljes leszerelésről kell tanács­kozniuk. A Pravda ezt kö­vetően nyomatékosan hang­súlyozta, hogy fel kell szá­molni a második világháború veszélyes maradványait Euró­pa szívében, meg kell kötni a német békeszerződést és ezen az alapon rendezni kell a nyugatberlini kérdést. Valóban korunk sürgető pa­rancsa a nukleáris háború fe­nyegető rémének végleges száműzése. Nem lehet addig új, egészséges alapokra he­lyezni a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélését, és valamennyi fél számára gyümölcsöző, jó kapcsolatainak megteremtését, amíg minden oldalról nem je­lentkezik törekvés a kölcsö­nös bizalom létrehozására. Már­pedig nem beszélhetünk bizalomról, amíg a leszerelés kérdésében nem történik elő­rehaladás. A Szovjetunió kor­mánya az elmúlt években többször is jelentős gesztusok­kal juttatta kifejezésre őszinte békevágyát. Gondolunk itt mindenekelőtt a szovjet fegy­veres erők létszámának több fokozatban végrehajtott jelen­tős csökkentésére és a nukleá­ris fegyverkísérletek egyolda­lú, példamutató felfüggeszté­sére. Sajnálatosképpen a vi­lág közvéleményének azt kel­lett tapasztalnia, hogy nyugati részről nem kísérték hasonló lépések a szovjet kezdeménye­zéseket. Köztudomású, hogy a nyugati kormányok kérésére az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszaka szeptemberre ha­lasztotta az általános és tel­jes leszerelés békeprogramjá­nak megvitatását. Pedig Hrus­csov a világszervezet színe előtt már a múlt év őszén fél­reérthetetlenül megfogalmaz­ta: mire van szükség ahhoz, hogy az államok megegyezéses alapon haladéktalanu­l hozzá­kezdjenek a leszerelési intéz­kedésekhez. A második világháború ma­radványainak eltüntetése szin­tén nem tűr halasztást. Ezzel kapcsolatban az Izvesztyija szerkesztőségi dicjében kifej­tette, hogy az élet parancso­­lóan követeli: vagy megkötik a német békeszerződést, amely megszilárdítja Európában a békét és biztonságot, vagy az események logikája következ­tében még jobban fokozódik az új háborús konfliktusok veszélye. Harmadik lehetőség nincs. Már harminc hónap telt el annak a szovjet javaslat­nak előterjesztése óta, amely indítványozta, hogy változtas­sák Nyugat-Berlint szabad vá­rossá. Meddig várjunk még? Talán addig, amíg a volt hit­lerista tábornokok felszerelik magukat atomrakétákkal, a nyugat-berlini provokációs fé­szek pedig a fasiszta idők mé­reteit ölti? A német nép és a többi európai nép nem kíván­ja ezt megvárni. Nem fog ölbe tett kézzel ülni a Szovjetunió sem, amelynek drága Európa békéje. A magyar közvéle­mény, dolgozó népünk közvet­lenül érdekelt a német kér­dés rendezésében. Ezért tel­jes egyetértéssel támogatja a Szovjetunió kormányának erő­feszítéseit a legfontosabb euró­pai probléma megoldásában. A bonni és nyugat-berlini revansista, militarista körök jellemző módon éppen most látták elérkezettnek az időt arra, hogy újabb éles hideg­­háborús kampányba kezdje­nek és pánikhangulat szítá­sával mérgezzék a nemzetközi légkört. »Nyugat-berlini ideg­­háborúról« cikkeznek és nyíl­tan fenyegetőznek a szocia­lista országok ellen. A Né­met Demokratikus Köztársa­ság közvéleménye ennek elle­nére higgadt magatartást ta­núsít és reméli, hogy Hruscsov és Kennedy találkozója ered­ményes lesz. Az NDK rádió­jának főkommentátora,­­ a Deutschlandsenderben kijelen­tette: »Mi 1948 óta fölötte nagy türelmet tanúsítottunk Nyugat-Berlin kérdésével kap­csolatban, de ennek a türe­lemnek is van határa. A ny­u­­gat-berlini kérdés megoldásá­ra készen vannak a javasla­tok, amelyeket így lehetne összefoglalni: Kössön ,Treuga Dei’-t a két német állam, kös­sük meg a békeszerződést mind a két állammal, Nyugat- Berlint pedig nyilvánítsál: semleges, demilitarizált sza­bad várossá.­ Végeredményben megálla­pítható a különböző országok sajtóvéleményeiből, hogy a bécsi találkozót jó alkalomnak és komoly lehetőségnek tekin­tik a legmagasabb szintű tár­gyalások útján. Az első kez­deti lépés sikere nagyban függ attól, hogy az Egyesült Ál­lamok elnöke mennyiben kí­vánja figyelembe venni a vi­lág különböző tájain végbe­ment nagy változásokat, ko­runk politikai realitásait. A békére vágyó, leszerelést sür­gető világközvélemény szikla­­szilárd meggyőződése, hogy a szovjet kormányfő Bécsben is latba veti minden erejét, rend­kívüli nemzetközi tekintélyét, politikai bölcsességét és nyílt, bátor szókimondását a nem­zetközi helyzet megjavítása, a megoldásra érett problémák rendezése érdekében. Hruscsov Cseh Szlovákiában A külpolitikai helyzet HRUSCSOV CSEHSZLOVÁKIAI LÁTOGATÁSÁVAL elérkeztek az utolsó szakaszhoz a bécsi találkozó előkészü­letei. A szovjet kormányfő a szerdai késő esti órákban érke­zett meg Pozsonyba, csütörtökön ott tölti az egész napot, majd pénteken, valószínűleg délelőtt száll ismét vonatra, hogy megérkezzék a találkozó színhelyére. Értesülések szerint Hruscsov csütörtöki pozsonyi tartózkodását munkára­­ hasz­nálja fel. A szovjet miniszterelnök az alapos felkészülés és a nyugodt munka jegyében indul el az osztrák fővárosba, hogy ott Kennedy amerikai elnökkel találkozzék. Ugyanakkor — mint a nyugati hírü­gynökségi jelentések­ből kitűnik —,az amerikai elnök készülődéseit bizonyos »csa­ládi perpatvar« zavarta meg. Kennedy szerdán délelőtt ér­kezett meg európai útjának első állomására, Párizsba. Két órával repülőtéri fogadtatása után az Elysée-palotában azon­nal megkezdte az eszmecserét de Gaulle-lal, de a délelőtti tárgyalások csak háromnegyed óra hosszat tartottak. A kora­délutáni órákban a két nyugati államférfi ismét találkozott — ezúttal csaknem két óra hosszat —, megbeszélésükön csak egy-egy tolmács volt jelen. A távirati irodák úgy tudják, hogy főként a nyugat-berlini kérdést vitatták meg, majd meg­vizsgálták Délkelet-Ázsia és Afrika helyzetét is. A nyugati lapok rámutatnak, hogy Kennedy európai út­ját az­ amerikai—francia és az amerikai—angol ellentétpár határozza meg. A Guardian szerint Kennedy kilátásai pá­rizsi tárgyalásain igen gyengék. Franciaország Nyugat-Európa záróköve — írja a manchesteri lap —, s addig nem lehet hatásosabbá tenni a NATO-t, amíg Franciaországot nem le­het nagyobb együttműködésre rávenni. A párizsi politika a fő akadálya a NATO teljes összehangolásának és Nyugat-Európa nagyobb egységének. A bécsi találkozó közeledtével Londonban is mindinkább hangot kap a neheztelés amiatt, hogy az amerikai elnök Macmillan kizárásával tanácskozik majd a szovjet kormány­fővel. Feltűnőnek tartják, hogy az angol miniszterelnök hét­főn beszédet mondott a Nyugateurópai Unió közgyűlésén és még csak említést sem tett a bécsi tanácskozásokról. Tünte­tően megkerülte a kérdést és olyan elvont formában beszélt, hogy a közgyűlésen részt vevő küldöttek nem tudtak mit kezdeni nyilatkozatával. Eközben Párizsban és Bonnban — a, »merevek«­ két fővárosában­ — mindinkább szellőztetik azt a véleményt, hogy London a nyugat-berlini kérdés megítélé­sében más állásponton van, mint a franciák és a nyugat­németek. A Stuttgarter Zeitung párizsi tudósítója úgy tudja, hogy francia források szerint Nagy-Britanniának az a véle­ménye: a Nyugatnak nemcsak tárgyalnia kell a berlini stá­tus módosításáról, hanem hajlandónak kell lennie bizonyos engedményekre is. Anglia nem tartja szükségesnek, hogy mindenáron ragaszkodjanak a megszállási jogokhoz és haj­landónak mutatkozik arra is, hogy elfogadja annak követ­kezményeit, ha a Szovjetunió külön békeszerződést köt az NDK-val, vagyis többé-kevésbé elfogadja az NDK-hatóságok ellenőrzési jogát a Berlinnel való összeköttetés fölött. Ilyen körülmények között Nyugaton érdeklődéssel vár­ják Kennedy csütörtök délutáni beszédét, amelyet közvet­lenül Bécsbe érkezése előtt a NATO állandó tanácsa előtt mond majd el. Hruscsov csehszlovákiai fogadtatása Cierna Nad Tisouból jelenti a TASZSZ. Nyikita Hruscsov, a Bécs felé tartó szovjet mi­niszterelnök, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormá­nyának meghívására szerdán Csehszlovákiába érkezett. Cierna Nad Tisou csehszlo­vák határállomás ez alkalom­ból ünnepi díszt öltött. Az épületet a Szovjetunió és Csehszlovákia állami lobogók és vörös zászlók díszítették. A homlokzaton Hruscsov és No­votny fényképe, valamint a szovjet kormányfőt üdvözlő feliratok voltak láthatók. Hruscsov fogadására meg­jelent K. Bacilek, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja, a Szlovák Kommunista Párt el­ső titkára, R. Barák, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Po­litikai Bizottságának tagja, miniszterelnökhelyettes, R. Strechaj, a Politikai Bizottság póttagja, miniszterelnökhelyet­tes, V. Kölneké),­­a Központi Bizottság titkára, V. Dávid külügyminiszter, M. V. Zimjá­­nyin, a Szovjetunió prágai nagykövete és mások. Az ál­lomás épülete előtt nagy tö­meg gyűlt össze a szovjet kor­mányfő üdvözlésére. Helyi idő szerint 11.25 óra­kor a különvonat befutott az állomásra, s a kocsi ablaká­ban megjelent a barátságosan mosolygó, integető Hruscsov. »Éljen a Szovjetunió, éljen Hruscsov elvtárs« harsant fel az üdvözlő kiáltás, amely taps­ba ment át, amikor a szovjet miniszterelnök kiszállt a vo­natból, szívélyesen megölelte és megcsókolta a fogadására megjelent vezetőket és bará­tiam kezet rázott velük. Az egybegyűltek lelkesen él­tették Hruscsovot, a Szovjet­uniót, a megbonthatatlan cseh­szlovák—szovjet barátságot és a világbékét. Ősi szláv szokás szerint egy nemzeti viseletbe öltözött nő kenyeret és sót nyújtott át a szovjet kormány­főnek, az úttörők pedig virá­gokkal halmozták el. A magas vendég tiszteletére díszőrség sorakozott fel az állomáson. Nyikita Hruscsov szívből megköszönte az egybegyűltek­nek a testvéri, barátságos fo­gadtatást és a tömeg tapsától kísérve a különvonat elindult Pozsony felé. Kennedy elindult európai útjára Nyugati hírügynökségek és a TASZSZ egybehangzó jelen­tése szerint Kennedy amerikai elnök feleségével és kíséreté­vel szerdára virradó éjszaka repülőgépein elindult európai útjára. Az elnököt tanácsadók népes csoportja kíséri, köztük Bundy, az elnök nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó különta­­nácsadója,­­Bohlen, a külügy­minisztérium szovjet szakértő­je, Nitze, a hadügyminiszté­rium nemzetközi biztonsági ügyekkel foglalkozó álamtit­­ká­ra, Sorensen, az elnök kü­­löntanácsadója, és mások. Elutazása előtt, május 29-én az elnök 44. születésnapját ün­nepelte. Ebből az alkalomból a demokrata párt washingtoni gyűlésén beszédet mondott. Kijelentette, hogy i»bizakodás­sal és reménykedve« indul el első fontos nemzetközi tárgya­lásaira. — Hruscsovval esedékes ta­lálkozómat úgy tekintem — mondotta — »mint azon szán­dékunk bizonyítékát, hogy megkeressük a békéhez vezető módozatokat«. Kongresszusi vélemények Az elnök születésnapja al­kalmából a demokrata párt Bostonban is gyűlést tartott. Az üdvözlésekre válaszolva Kennedy újból szólt európai megbeszéléseiről. — Értékesnek tartom a szö­vetségeseinkkel tartandó meg­beszéléseket — jelentette ki —, különösen olyan időpont­ban, amelyet az jellemez, hogy a szembenálló felek egyaránt rendelkeznek a kölcsönös megsemmisítés és pusztítás eszközeivel. Fontosnak tartom, hogy megértsék és világosan lássák, mi az, amiért mi síkra­­szállunk." Ezért utazom Bécs­be, hogy találkozzam Hrus­­csoval. — Az amerikai nép reméli — jelentette ki Mansfield sze­nátor, a szenátusi többség ve­zetője —, hogy a találkozó hasznos lesz. Kívánjuk, hogy Hruscsov és Kennedy sikere­sen tárgyaljon egymással Bécsben. Reméljük, hogy a nem hivatalos tárgyaláson megvitatnak majd néhány nagy problémát és megterem­tik az alapot azok megoldásá­hoz, sőt talán idővel sikerül megtalálni az igazságos meg­oldást is, amely biztosítja a világ népeinek az igazságos békébe vetett reményük meg­valósulását. A köztársasági párt kong­resszusi vezetői Kennedy el­utazása előtt nyilatkozatot ad­tak ki, amely a többi között így hangzik: — Mi, a köztársasági párt szenátusi és képviselőház cso­portja egyesített vezetőségé­nek tagjai, valamint minden amerikai, sikereket kívánunk Kennedy elnöknek Hruscsov miniszterelnökkel esedékes bécsi találkozóján. Az amerikai elnök Párizsban Ugyanakkor a köztársasági párt említett tagjai nyilatko­zatukban nem riadnak vissza a méregkeveréstől sem. Azt ajánlják Kennedynek, hogy fi­gyelmeztesse Hruscsovot: nem lesz addig több tárgyalás, amíg »az oroszok nem szolgál­tatnak meggyőző bizonyítéko­kat jóakaratukról«. A nyilatkozat tartalmazza a nemzetközi feszültség fenntar­tására törekvő elemeknek azt az elcsépelt állítását is, amely szerint az eddigi szovjet— amerikai tárgyalások sikerte­lenségének fő oka az volt, hogy a Szovjetunió »a világ­uralom megszerzéséért foly­tatja ezeket a tárgyalásokat»­. Az amerikai sajtóban is hallható azoknak a hangja, akik a hidegháború folytatá­sát­­kívánják. A reakciós meg­figyelők arról írnak, hogy­­a körülmények nem alkalma­sak«, az amerikaiakból pedig »hiányzik a lelkesedés« e ta­lálkozó iránt. Ez azonban nem a többségnek, csupán a leg­hangosabbaknak a szava. Az amerikai nép egészében hasz­nos eredményeket vár a bécsi találkozótól. Mint a nyugati hírügynök­ségek jelentik, Kennedy elnök szerdán, magyar idő szerint 10 óra 20 perckor háromnapos lá­togatásra a francia fővárosba érkezett. A párizsi repülőtéren Ken­nedy és de Gaulle rövid üd­vözlő beszédet mondott. Szovjet és amerikai közéleti személyiségek közös nyilatkozata Moszkvából jelenti az MTI. Május 22 és 28 között a Krím egyik legszebb üdülő­helyén, Oreahdában találkoz­tak másodszor egymással szovjet és amerikai vezető közéleti személyiségek a nem­zetközi élet legfontosabb problémáinak megvitatására. Az első hasonló találkozót a múlt év októberének végén rendezték meg az Egyesült Államokban a Dartmouth-kol­­légiumban. A konferencia zárt ajtók mögött folyt. A tanácskozás munkájában harminchárom szovjet és amerikai közéleti személyiség vett részt. A szovjet küldöttség elnöke Kor­­nyejcsuk, ismert író, a Béke­világtanács tagja volt. Az amerikai küldöttség két társ­elnöke, Norman Cousins, a Saturday Review című folyó­irat kiadója és Philip Mo­­sely, a külügyi kapcsolatok tanácsának tanulmányi igaz­gatója volt. A zárt ajtók mögött foly­tatott tanácskozásról közös közleményt adtak ki. A köz­leményt sajtókonferencián is­mertették. Mint a közös köz­lemény kimondja, a tanács­kozás részvevői nyílt vitát folytattak az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió feszült­ségének és nézeteltéréseinek forrásairól, szabadon kicserél­ték véleményüket a két or­szág kapcsolatairól.­­A ta­nácskozás részvevői különö­sen nagy figyelmet szentel­,­tek a béke és a népek biz­tonsága legfontosabb problé­máinak, a megegyezés felté­teleinek. A találkozó rámuta­tott annak szükségességére, hogy megszilárdítsák a népek békéjét, és az államok vitás kérdéseit békés eszközökkel oldják meg. Ezzel kapcsolat­ban a találkozó részvevői azt a reményüket fejezték ki, hogy Kennedy elnök és Hrus­csov miniszterelnök küszöbön­álló találkozója hozzájárul en­nek a célnak az eléréséhez« — hangsúlyozza a nyilatko­zat. A közlemény leszögezi: a találkozó részvevői megelége­­­déssel állapították meg, hogy az eszmecserén haladást értek el. Ugyancsak megelégedéssel fogadták, hogy az eszmecsere nyílt, szívélyes légkörben folyt s ez nagymértékben segítette a jobb megértést. Az ilyen nem hivatalos jellegű találko­zók — hangsúlyozza a nyilat­kozat — kétségtelenül hasz­nosak. Ezért folytatni kell a hasonló jellegű találkozókat, hogy közösen tanulmányozzák a kölcsönös érdeket érintő problémákat. A legközelebbi ilyen találkozót előreláthatóan az Egyesült Államokban ren­dezik meg.

Next