Magyar Nemzet, 1961. július (17. évfolyam, 154-179. szám)

1961-07-01 / 154. szám

- Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 9 ■—aa—tM bbibmi——mt u—iMMmgwew - fiW'^v,*, - ®e w '’r ~ $ 1 i" f > ?1 í r rf* í? WR62221 ^ —————^————I^H^gaMB^^MI^WWMIIilBHIIIIHIIIIW— MIIHIWI »lll ||| 'ittlIM lll — F'll IHMMMWI MIM IMII I a3MSHTwBhi«ii i mii idllWlili'llÉIIWillÉIIIII'lilMÉH /IMIInlMBIwWff'^iW IH^IT uE^BBCK^Sg^a^^EiS2^^ia^SjaSHC>38HBajlJi li^il B1MMPP Pillantás a hídról a Váci utcára Néhány nap múlva vége a színházi évadnak. Nézzünk a szemébe egy szónak, amelyet munkájuk közben sokat hasz­nálnak a színházi emberek: szerző, igazgató, dramaturg, színész, rendező. közönség­igény. Nevében kellene maga­sabb szintre emelkednie a művészetek sorában a többi között a színházi művészet­nek is — mégis a nevében vétkeznek a legtöbbet a szín­vonal ellen. A közönségigény valódi je­lentése az évek folyamán a sok használatban és a sok rá­galomtól egyszerű mentséggé és ürüggyé torzult el és deg­radálódott. Mentség lett a színházi ember szóhasználatá­ban arra, hogy valamilyen nyilvánvalóan nívótlan telje­sítmény után lelkifurdalás nélkül vonogathassa a vállát: "hja, hja, kérem, nem én akartam — a közönség kíván­ja így!" Az eleve leértékelt közön­ségigény, mondjuk így, a mé­reten aluli közönségigény ne­vében jönnek hát létre időn­ként gyenge színházi előadá­sok, szedett-vedett tarka mű­sorok, giccses filmek; a kö­zönségigény nevében töri meg olykor tisztes házasságát a művészettel a színpad, a pó­dium, a vetítővászon, a kö­­zönségigénny­el védekezik a színház, ha egy-egy eszmeileg, művészileg olcsó produkciója miatt a kritika vagy a felet­tes szerv az orrára koppint. A közönségigény rendkívül bonyolult fogalmát, amelyet társadalmi és történelmi erők éppúgy meghatároznak, mint pillanatnyi divatváltozások, s amely egy nép általános mű­velődési szintjétől éppúgy függ, mint az egyes ember íz­lésétől, fogékonyságától, al­kalmi kondíciójától, a közön­ségigényt, amelynek kritériu­mai éppúgy megvannak az egyéni adottságokban, mint a tömeglélektani hatásokban, persze, nem lehet egy ilyen cikkben pontosan definiálni. Ilyen "szellemi piackutatást" csak a következetes és alapos tudományos vizsgálódás vál­lalhat. De a közönségigény bizonyos területeire, természe­tes jeleire így is fel lehet fi­gyelni, s le kell vonni belő­lük tanulságokat. Az idei színházi évad je­lei i­s nemcsak az ideiek, mert voltaképp folyamatról van szó, amelynek pontos kezdetét nehéz megállapítani •— az idei színházi évad miói arra mutatnak, hogy egyre kevésbé lehet a közönség­­igényre, mint mentségre és ürügyre hivatkozni, egyre ke­vésbé lehet a közönségigényt színvonalrontásban bűnösnek találni. Az évad nagy sikerei közé tartozott például a Kaukázusi krétakör, az Irkucki történet, A két Bolyai, a Pillantás a hídról. De­ nagy sikere volt a könnyebb súlycsoportba tarto­zó darabok közül a Tűzijá­téknak, a Boccacciónak, a Váci utcának és még egy se­reg kedves, könnyű z­enés vagy prózai vígjátéknak. A Hajnali tűz és az Igazság házhoz jön, mint más-m­ás dramaturgiai módszerrel írt, de egyaránt komoly mondani­valói, színpadi mű is sikert aratott, viszont megbukott egy egész színház, amely elsősor­­an a látványosságra, a köny­nyű szórakoztatásra és a mu­­lattatásra alapozta önmagát. A közönségigény, amelyet a kényelem kedvéért és a gon­dolkodás megtakarítása céljá­ból sokan — még szakembe­rek, még művészek is — sze­retnek holmi kaptafának te­kinteni, hogy minden hiba rá­húzható legyen, a felsorolt esetekben és még sok más idén bemutatott dráma eseté­ben rendkívül meglepően vi­selkedett. Ellentmondott tün­dén róla gyártott "elmélet­nek*, rácáfolt "igazságokra*, szembekerült "tapasztalatok­kal*. A Kaukázusi krétakör sikerét és mondjuk a Tűzijá­tékét egymás mellé téve, vagy mondjuk így: a "Pillan­tás a hídról a Váci utcára" meggyőzhet arról, hogy a kö­zönségigény korántsem olyan egyértelmű, mint amilyen ér­telemben használni szokták. Az idei nagy sikerekből ki­derül, hogy a közönség igény­li a könnyűt. Viszont kiderül az is, hogy a közönség igény­li a nehezet. Egyik-másik mű zsúfolt nézőterei láttán nyil­vánvalóvá válik, hogy a kö­zönségigény a komédia felé fordul. A harmadik és negye­dik mű zsúfolt nézőterei lát­tán pedig az lesz nyilvánvaló­vá, hogy a közönségigény a tragédia felé fordul. Az idei évad meggyőzött arról, hogy a közönségnek a Leányvásárt kell játszani, de meggyőzött arról is, hogy a Tizenegyedik parancsolatot. Végignézve az egész szezo­non, mindez kiderült. De egyetlen egyszer sem derült ki az, hogy a közönség igény­li, szereti, követeli, pénzével támogatja a rosszat, a nívót­­lant, a sekélyeset, a bárgyút. Ellenben igényli, szereti, kö­veteld, pénzével támogatja a jót, az elgondolkoztatót, a színvonalasat. A megrendítőt és a szórakoztatót, a könnyez­­tetőit és a megnevettetőt. Sze­reti mindazt, ami jó, bármi­lyen műfajhoz tartozik is. Néhány évvel ezelőtt elítélő hangsúllyal lehetett csak leír­ni egy művészi teljesítmény­ről: "a közönség uszályába ke­rült". A kifejezés azt akarta mondani, hogy a produkció a közönség egy részének ala­csony igényeit szolgálja ki, a kispolgári ízlés nívó­ján áll, a sekélyes gon­dolkodásnak és a rossz tulajdonságoknak hízeleg. De az idei évadban "a közönség uszályába kerültek" az imént felsorolt súlyos mondanivaló­­jú, értelmet és érzést erősen megterhelő, a közönséggel együtt gondolkodó, együttérző erőfeszítését megkövetelő drá­mai művek és­­a közönség uszályába kerültek* a régiek­nél összetettebb, magasabb színvonalú, iróniával és öniró­niával megtűzdelt, itt-ott el is gondolkodtató, könnyebb játé­kok is. "A közönség uszályába kerülni* lassanként érdem lesz, népszerűnek lenni lassanként annyit jelent, mint színvona­lasnak lenni. A sokat kárhoztatott, sokáig leértékelt közönségigény ma már fölfelé nivellál — ez a döntő tapasztalata és felisme­rése az utóbbi évek színházi szezonjainak, s a most múló­félben levőnek is. A korral, a közönséggel lépést tartani aka­ró színházi munka közben er­ről a tanulságról nem szabad többé megfeledkezni. Mátrai-Betegh Béla Július 17-én Moszkvában folytatják a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokat A külpolitikai helyzet A NEMZETKÖZI PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁNAK REÁLIS ÚTJÁRÓL közöl vezércikket a Pravda pénteki szá­ma. A vezércikk utal arra a beszédre, amelyet Hruscsov a vietnami—szovjet barátsági gyűlésen mondott. Hangsúlyozta, hogy a szovjet kormányfő világosan kifejtette a Szovjet­unió álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. A békés szovjet javaslatok, amelyeknek célja az ázsiai béke megszilárdítása, a Németországgal való békekötés és a le­szerelés kérdésének gyökeres megoldása, a világközvélemény figyelmének középpontjába kerültek. Bizonyos nyugati körök — írja a Pravda — a Német­országgal való békekötés helyett fenn akarják tartani a má­sodik világháború maradványait. Nyugat-Németország re­­vansvágyó erőit ismét egy keleti hadjáratra ösztönzik. A német békeszerződés megkötésére vonatkozó szovjet javas­lat ingerültséget keltett a nyugati fővárosok bizonyos körei­ben. A düh elvakítja őket, megfosztja attól a képességük­től, hogy józanul tudjanak gondolkozni. Ámde a dühös zene­bena, gazdasági, diplomáciai megtorlásokkal, sőt katonai demonstrációval való esztelen fenyegetőzés csak még jobban fokozza azt a meggyőződést, hogy a békeszerződés az az eszköz, amelynek segítségével meg lehet fékezni a revans­­vágyókat. Azoknak az uraknak, akik fenyegetőznek, meg kell mondanunk: a szocializmus és a béke erői jelentősen hatalmasabbak az imperializmus és a háború erőinél — hangsúlyozza a Pravda.­­ A Trud cikket közöl Meany-nek, az AFL—CIO elnöké­nek és a hozzá hasonló reakciós amerikai szakszervezeti ve­zéreknek háborúra uszító felhívásáról. A Trud emlékeztet arra,­ hogy június 27-én az AFLACIO amerikai szakszerve­zeti központ végrehajtó bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyet nem lehet másként értékelni, mint felhívást a Szov­jetunió ellen indítandó új háborúra és amelyet az egész nemzetközi munkásmozgalom kétségtelenül elitél. Ez a „fe­kete okmány”, amelyet arcátlan szovjetellenes hangnem jel­lemez, az Egyesült Államok vezetőit felszólítja a nukleáris kísérleti robbantások felújítására, követeli, hogy új korláto­zásokat léptessenek életbe a szocialista országokkal való ke­reskedelemben, és hadakozik a német kérdésnek békeszer­ződés útján történő megoldása­ ellen. Az Egyesült Államokban hallatszanak azonban józanabb hangok is. Humphrey demokratapárti szenátor, bírálta azo­kat, akik az Egyesült Államokat a nukleáris kísérletek foly­tatására ösztönzik. A szenátor azzal érvelt, hogy az atom­robbantások elhatározása megdöbbentené az Egyesült Álla­mok szövetségeseit, sőt „változást idézhetne elő magában az angol kormányban”. Humphrey kijelentette, hogy a világ közvéleménye teljesen szembefordulna az amerikaiakkal, ha folytatnák a nukleáris kísérleteket. Fulbright demokrata­párti szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, be­szédében óva intette az Egyesült Államokat attól a veszélyes politikától, amely egyoldalú katonai beavatkozást hirdet akár Kubában, akár Délkelet-Ázsiában „a kommunizmus terjedésének megakadályozására”. Fulbright kijelentette, ha az Egyesült Államok erőszakkal akarná megdönteni Castro rendszerét, akkor elidegenítené magától a latin-amerikai, az ázsiai és az afrikai országokat. Washingtonban egyébként csütörtökön az amerikai nem­zetbiztonsági tanács két és háromnegyedórás ülést tartott. Kennedy elnök tanácsadóival megvitatta, hogy az Egyesült Államok milyen lépéseket tegyen Berlinben. A washingtoni megbeszéléseket szigorú titoktartás övezi, a Fehér Ház még azt sem volt hajlandó közölni, hogy kik vettek részt a ta­nácskozásokon. Az sem ismeretes, mikor születnek meg a végleges döntések. Ez a titkolózás is hozzátartozik ahhoz a hidegháborús manőverhez, amibe az Egyesült Államok kormánya bele­bonyolódott. Negy­ven éves a Kínai Kommunista Párt Az SZKP üdvözlő levele Pekingből jelenti a TASZSZ. Péntek este a Kínai Népköz­­társaság fővárosában ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a Kínai Kommunista Párt meg­alakulásának 40. évfordulójá­ról. Az ünnepségen megjelent Mao Ce-tung, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának elnöke, Liu Sao-csi, Csou En-laj és Csu Te, a párt elnökhelyettesei, Teng Hsziao­­ping, a Központi Bizottság első titkára, Szung Csing-ling és Tung Bi-vu, a Kínai Nép­­köztársaság alelnökei, vala­mint a párt és az állam más vezető személyiségei. Az ünnepi gyűlésen Liu Sao-csi mondott beszédet. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga a negyvenéves jubileum alkalmából üdvözlő levelet in­tézett a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához. A népi forradalom győzel­me Kínában — hangoztatja az üdvözlő levél — megsem­misítő csapást mért az impe­rializmus ázsiai állásaira és nagymértékben hozzájárult a világ erőviszonyainak a szo­cializmus javára történő el­tolódásához. A kínai forrada­lom új, hatalmas lendületet adott a gyarmati és függő er-, szágok nemzeti felszabadító mozgalmának. A népi demok­ratikus rendszer megszilárdí­tása a győzelmes marxista- leninista eszmék újabb diada­láról tanúskodik. Az üdvözlet rámutat, hogy az országban végbement mélyreható társadalmi és gaz­dasági átalakulások biztosítot­ták Kínában a szocialista vi­szonyok döntő győzelmét. A Szovjetunió és Kína Kommunista Pártja között — hangoztatja a levél — szoros baráti kapcsolatok szövődtek, amelyeknek alapja a marxiz­mus—leninizmus, a proletár­nemzetköziség eszméje. A két párt szilárd barátsága és ösz­­szeforrottsága megfelel a szovjet és a kínai nép alap­vető érdekeinek. A Szovjet­unió Kommunista Pártja a jövőben is szilárdítani fogja a két ország pártjai és né­pei között szövődött barát­ságot és együttműködést, s a­­kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén elfoga­dott okmányok alapján erő­síteni fogja a szocialista tábor és az egész világ kommunista mozgalmának egységét. Hruscsov: a koreai nép ügye Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság Moszkvában tartózkodó párt­os kormányküldöttségének tagjai pénteken a Kremlben találkoztak az SZKP és­ a szovjet kormány vezetőivel. Szovjet részről a találkozón Hruscsov, Koszigin, Kozlov, valamint Novikov miniszter­elnökhelyettes, a Szovjetunió Állami Tervhivatalának el­nöke, Gromiko külügyminisz­ter és más hivatalos szemé­lyiségeik vettek részt. Koreai részről Kim Ir Szen, a párt és a kormányküldöttség ve­zetője, Kim Csan Man, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának elnökhelyettese, Kim Kvan Heb miniszterel­nökhelyettes, nemzetvédelmi miniszter és a küldöttség más tagjai voltak jelen. A talál­kozó a barátság és a kölcsö­nös testvéri megértés légkö­rében folyt le. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga és a Szovjetunió Miniszter­tanácsa pénteken a nagy Kreml-palotában villásreggelit adott a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság párt- és kor­mányküldöttsége tiszteletére. A villásreggelin részt vettek: Kim Ir Szon, a küldöttség ve­zetője, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának elnö­ke, a KNDK minisztertanácsá­nak elnöke és a küldöttség tagjai. Szovjet részről Hruscsov, Kozlov, Koszigin, Mikojan, Furceva, Svernyik és más hi­vatalos személyiségek vettek részt a villásreggelin, amelyen Hruscsov és Kim Ir Szen mon­dott­ beszédet. Hruscsov felszólalásában ki­fejezte meggyőződését, hogy siker koronázza majd azt a harcot, amelyet a koreai nép vív a nemzeti egység békés ?­«? — igaz ügy úton, demokratikus alapokon történő helyreállításáért. »E harcban mi mindenkor önök mellett állunk. A koreai nép ügye — igaz ügy. A szovjet kormány sokoldalú segítséget nyújtott és nyújt majd a ko­reai nép békeszerető törekvé­seinek és jogos ah­ajainak való­­raváltásához« — mondotta Hruscsov. Az amerikai imperialistáik — folytatta a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke — a dél­koreai reakciós klikkel együtt kettészakították az országot, gátat emeltek dél és észak közé. A gáton túl terrorral és erőszakkal igyekeznek fenntar­tani uralmukat.. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság sikerei azonban világítótoronyul szolgálnal? Dél-Korea lakossága számára, amely harcol hazája békés egyesítéséért — mondotta Hruscsov. Kim Ir Szén válaszában ki­jelentette, hogy valahányszor a koreai nép nehézségekkel ta­lálta magát szembe és komoly megpróbáltatásokat élt át, a szovjet nép segítőkezet nyúj­tott felé és lelket öntött belé. Kim Ir Szén hangsúlyozta, hogy a Koreai Munkapárt és a koreai nép mindenkor tá­mogatta és támogatja a Szov­jetuniót, mindig mellette áll az imperializmus ellen, a béke és a szocializmus közös ügyéért vívott harcban. Pár­tunknak az a jelszava, hogy »örökre együtt haladunk a szovjet néppel« mindenkor ki­fejezi egész népünk érzéseit — fűzte hozzá Kim Ir Szen. A koreai minisztertanács el­nöke kijelentette,­ hogy a két ország népeit szorosan össze­kovácsolta a közös ideológia és a célok azonossága. A két nép szorosan együttműködik a proletár internacionalizmus el­vei alapján. Kennedy fogadta Zorint és Menysikovot Washingtonból jelenti az­­ MTI. Nyugati hírügynökségek közül, hogy Kennedy elnök pénteken délelőtt a Fehér Házban fogadta Zorin szov­jet külügyminiszterhelyettest és Menysikovot, a Szovjet­unió washingtoni nagykövetét. Zorint és Menysikovot elkí­sérte az udvariassági látoga­tásra McCloy, Kennedy elnök leszerelési tanácsadója. Nem sokkal később Salin­­ger, a Fehér Ház szóvivője közölte, hogy véget ért a kelet —nyugati leszerelési tárgyalá­sok folytatásának előkészíté­sére szolgáló szovjet—ameri­kai megbeszélés első szakasza. A közlemény szerint július 17- én Moszkvában megkezdődik az előzetes megbeszélések má­sodik szakasza és ebből a cél­ból McCloy a szovjet főváros­ba utazik. Pénteken Washingtonban újabb ülést tartott az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Nyugat-Né­metország „munkacsoportja”, hogy végleges formába önt­se a Németország és Nyugat- Berlin kérdéséről szóló leg­utóbbi szovjet emlékiratra adandó amerikai választ. Az AFP értesülései szerint a pénteki ülésen „alapvető megállapodás” született az amerikai válasz kérdésében.

Next