Magyar Nemzet, 1961. szeptember (17. évfolyam, 207-232. szám)

1961-09-21 / 224. szám

Ára: 60 fillér A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1961. szeptember 21 XVII. év,224. szám Hír­es emberről Aligha volt az országban olyan ember, aki az utóbbi esztendőben ne figyelte volna izgatott kíváncsisággal, mi történik a mezőgazdaságban, merre halad a falu? A városi emberek először a piacokon mérték le "az átalakulás ered­ményét, a háziasszonyok ko­sarával. Aztán voltak más je­lek is, a többi között a betét­­állomány szaporodása, ame­lyek világosan megmutatták: a mezőgazdaság szocialista át­alakulása egy jobb élet kibon­takoztatásának a kezdete. Igen, a városi em­berek a városba érkező jelekről, a piacról, a nagy áruházak vá­sárlóközönségéről, a rádiót, bútort, televíziót vásárló pa­rasztemberről tudták, hogy új élet van kialakulásban a fal­vakban, s hogy ez az új élet jobb a réginél. A háziasszony, a tanár, a munkás, a mérnök olvasta az újságot, figyelte a rádiót, s pestiesen szólva «drukkolt«. Amire azt mondta a parasztember: »Könnyű ma­guknak, páholyból nézik az egészet. De mi visszük bőrün­ket a vásárra!­« Ez ugyan túlzás, mert szó sem volt vásárról és bőrről, de hát nagy eseményekhez il­lenek a nagy szavak is. S hát az is kiderült, hogy a vásár­nál maradjunk: jó vásár volt ez a falunak. Jobb még annál is, amire az optimisták számí­tottak. Nincs itt az ideje an­nak, hogy mérleget készítsünk, hiszen az esztendőnek csak a fele telt el, s kint van még a határban a kukorica, a répa, vetetlenek még a földek is, s­em is illene, de nem is lehet­ne számvetést készíteni. De ha visszagondolunk a küzdel­mes fél évre, az eddigi ered­ményekre,­­azért érdemes egyen s máson elgondolkozni. Azon például, hogy — a gaz­dasági megszilárdulással és a terméseredményekkel most ne foglalkozzunk — mennyire megváltoztak az emberek a termelőszövetkezetekben. A magyar paraszt közismert volt munkaszeretetéről, szorgalmá­ról, szakértelméről, de arra maguk a szövetkezetek vezetői, de még a tagok se gondoltak, hogy már az első hónapokban ennyire összekovácsolja őket a közös munka. Igen, nagyon el lehet azon gondolkozni, hogy a sok esetben húzódozó, de az indulás után, az első napok múlásával hirtelen magához tért tagság, máról holnapra a régi egyéni gazdából a közös­ség érdekét védő és féltő em­ber vált. Gabonatermésünk jó volt, első ízben haladta meg a hol­dankénti átlagtermés a tíz mázsát. Az aratást követő aszá­lyos időjárás azonban ártott a kapásoknak. Kevesebb lesz a kukoricánk, a répánk, takar­mányban nem dúskálhatunk. Ilyen időjárás alkalmas volt a múltban arra, hogy elvegye a parasztember kedvét. Igaz, most se dicséri a szövetkeze­tek parasztsága az »időjárás­felelőst« és áhítozza a falvak apraja-nagyja az esőt, de a kedvetlenség korántsem olyan mértékű. A közösségben más­képp viseli ember a rosszabb napokat, s valljuk be, ha töb­ben vagyunk, a megpróbálta­­­­tások is könnyebbekké vál­nak. A kukorica kevesebb lesz ugyan,, de jó volt a búza. Gyümölcs is szépen termett. Bővül az öntözőhálózat, a szö­vetkezet belterjesebben gaz­dálkodik, több a baromfi, s ha a végső eredményt tekintjük, nyilvánvalóvá válik, hogy ész­szerű, nagyüzemi gazdálkodás­sal nem éri jelentősebb anya­gi károsodás a parasztságot. Igen, ahol ésszerűen, előrete­kintően, lelkiismeretesen, a közösség érdekeit szem előtt tartva gazdálkodtak! De ahol nem? Vannak — szerencsére nem nagy szám­ban —, most még gyengébben gazdálkodó szö­vetkezeteink is. A tagok azon­ban itt sem a szövetkezetet vagy a szövetkezést hibáztat­ják, hanem igyekeznek kijaví­tani a hibákat és másként dol­gozni, így jártak el a többi kö­zött a bátai November 7. Tsz gazdái. Tavaly a Tolna megyei közös gazdaságok közül ők zár­ták a leggyengébben az eszten­dőt. Az idén újjáalakították a vezetőséget, pontos tervet készítettek és szorgalmasan dol­goztak. Az idén a megyében az elsők között végeztek a gabonabetakarítással és első­nek a nyári mélyszántással is. Jövedelmük kétszázezer fo­rinttal haladta meg a tervezet­tet. S ez nagyon biztató, új jelenség. Mit jelent ez? Sokkal töb­bet, mint amennyit a látszat mutat. Azt jelenti, hogy nem­csak a maga urának érzi már magát az összeforrott szövet­kezeti tagság, hanem azt is, hogy a jövőjét is félti, hogy a holnapra is gondol. Azt jelen­ti, hogy kezd kialakulni az új típusú, szocialista ember. Vagy egy másik érdekes eset. A kecskeméti lapban ol­vastam a napokban, hogy a városföldi Dózsa Termelőszö­vetkezet egyik tagját kizár­ták. Kíváncsi voltam, hogy mit követett el, miért került sor ere a lépésre. S amikor elol­vastam az indokolást, nagyon elgondolkoztam. Többször is hírt adtak már a lapok arról, hogy egyes ter­melőszövetkezetek tagjai mi­lyen önfeláldozóan védték meg a közös vagyont. Egy idős dombegyházi asszony a zúgó viharban felkapaszkodott a baromfiól tetejére, hogy visz­­szarakja a cserepeket, nehogy baj érje a kispulykákat. A vi­har lesodorta, súlyos sérülése­ket szenvedett. Egy dunántúli tsz-ben tűz ütött ki és az állat­gondozó élete kockáztatásával mentette az égő istállóból az állatokat. Mindez természetes jelenség és A. Józsefet Városföldön azért zárták ki, mert közöm­bösen nézte, amikor egy nagy nyári vihar szétszórta a ké­véket. Pedig — mondja a ha­tározat — mindenki igyeke­zett segíteni, még az idősebbek is, a betegek is; az asszonyok, a gyerekek. A közösség, a szö­vetkezet tagsága. De mit akar a közösségben egy olyan em­ber, aki nem érzi ezt a közös­séget, aki nem, osztja a közös örömet és gondot? Az ilyennek nincs helye a közösségben! S a városi ember, ilyenek­ről értesülve azon tűnődhetik, mikor is volt az, amidőn az ő ismerőse, vagy talán ő maga is vonatra ült és elutazott vala­melyik faluba, feláldozván va­sárnapját, hogy a népnevelők­kel benyisson paraszti házak udvarára, s megmagyarázza, mennyivel más lesz majd a parasztság élete a közösben? Volt ilyen időszak? Volt bi­zony, nem is olyan régen, ta­valy is még. De ez a tavaly már milyen messze van! Hát ilyen nagyot változott az élet a falun? Igen. Mert ne csak a vil­lanyt nézzük, ne csak a járdá­ról írjunk, az orvosi lakásról, az új iskoláról, művelődési házról és könyvtárról. Nem­csak a gépek számának növe­kedése, a cukor, a textil, a hús, a piperecikkek fogyasztásának emelkedése jelzi, hogy gyöke­resen megváltozott az élet a falun. Jelzi ez a másik jelen­ség is, amit nem lehet szá­mokban, mázsákban, holdak­ban kifejezni. De aminek van legalább olyan jelentősége, ha nem több, mint a mázsáknak és a számoknak, mint a hol­daknak és a gépeknek, mert a megváltozott emberről hoz hírt. Az emberről, aki a jövőt for­málja. Illés Sándor Ma kezdődnek a szovjet és az amerikai külügyminiszter tanácskozásai A külpolitikai helyzet GROMIKO ÉS RUSH ESZMECSERÉJE, amely ma kez­dődik meg az amerikai külügyminiszternek a szovjet kol­legája tiszteletére adott ebéden, háttérbe szorította még az ENSZ-közgyűlés megnyitásának eseményeit is. A párbeszéd fő témái vonják magukra különösen a figyelmet, miután az előzetes tájékoztatások szerint Gromiko és Rusk a német kérdésről, valamint az általános és teljes leszerelésről cse­réli ki nézeteit. Ugyanakkor a hét elején nagy élénkséggel megindult diplomáciai tevékenység keretében nem lebecsülendő ténye­ző a világszervezet sem, hiszen munkájában 99 ország meg­bízottja vesz részt és előzetes napirendjén 95 pont­ szerepel. Rámutatnak, hogy az ENSZ történetében az idén rakták le a legvaskosabb iratcsomókat a delegátusok asztalára. Nagy érdeklődés előzi meg azt a beszámolót, amelynek képet kell adnia a szovjet és az amerikai kormányképviselők nyári és őszi leszerelési megbeszéléseiről. Hammarskjöld főtitkár vá­ratlan halála pedig az eddigieknél is élénkebben veti fel az ENSZ-apparátus gyökeres átszervezésének szükségességét. A TASZSZ New York-i kommentárja ismételten és nyomaté­kosan rámutatott, hogy a nemzetközi események fényében az ENSZ jelenleg nem képes megoldani magasrendű felada­tait a béke és biztonság fenntartásában, miután titkársága a nyugati katonai tömbök végrehajtó szerve lett. Ugyancsak a TASZSZ emelte ki, hogy a 16 ülésszakon folytatják a vitát az ENSZ székhelyének áthelyezéséről. Egyesek a világszervezet központját szívesen látnák Nyugat- Berlinben. Ez arra mutat —­ írja a szovjet hírügynökség kommentátora —, hogy milyen korlátlan lehetőségek állná­nak Nyugat-Berlin előtt, ha demilitarizált, szabad várossá alakítanák át. Nagy jelentőségű lenne az is, ha az ENSZ- ben elismernék a két német államot. A szovjet kormányfőnek Moszkvában Spaak belga kül­ügyminiszterrel folytatott megbeszéléseiről további hírek lát­tak napvilágot. Ezek szerint Spaak felelevenítette azt a gon­dolatot, hogy Közép-Európában — külön­ösen a két Német­ország részvételével — teremtsenek korlátozott fegyverzetű övezetet, vagyis váltsák valóra Adam Rapacki tervét. Az el­képzelés újabb felbukkanása máris hatalmas nyugtalanságot keltett Bonnban, ahol a politikai légkör amúgy is bizonyta­lan a választási eredmények következtében támadt kormány­alakítási nehézségek miatt. A nemzetközi tevékenység élénkülését mutatja az a Hruscsov-nyilatkozat is, amely a szerda délutáni Izvesztyi­jában látott napvilágot. A szovjet miniszterelnök XXIII. János pápa legutóbbi rádióbeszédéről fejtette ki véleményét. Megállapította, hogy XXIII. János »az értelem hangján szól«, amikor figyelmezteti a kormányokat a történelem előtt, viselt hatalmas felelősségükre. Hruscsov a jelenlegi helyzetben a legfontosabb feladatnak valamennyi békesze­rető erő összefogását tartja, hiszen"— mint mondotta —­­a szilárd béke biztosításában a legmélyebben érdekelt minden ember — hívők és nemhívők — minden politikai és vallási nézet képviselői«. Ma délután, az első Gromiko—Rusk találkozó Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint­­Rusk amerikai külügyminiszter és Gromiko szovjet külügyminiszter csü­törtökön találkozik. Rusk ebé­den látja vendégül szovjet kollégáját. A megbeszélésen — amelyet magyar idő szerint 18 órakor tartanak — elsősorban a nyugat-berlini kérdésről és ENSZ-problémákról lesz szó. Monzsi Szlim lett az ENSZ-közgyűlés elnöke Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy szerda délelőtt — magyar idő szerint 16.15 óra­kor — összeült az ENSZ-köz­­gyűlés. A szerda délelőtti ülést Bo­land ír küldött, az előző ülés­szak elnöke nyitotta meg. Boland az ülés megnyitása után javasolta, hogy a Szov­jetunió, az Egyesült Államok, Ausztrália, Burma, Izland, Olaszország, a Mali Köztársa­ság, Nicaragua és Peru képvi­selőiből alakítsák meg a köz­gyűlés mandátumvizsgáló bi­zottságát. A javaslatot a köz­gyűlés szavazás nélkül jóvá­hagyta. A közgyűlés a mandátum­­vizsgáló bizottság megválasz­tása után rátért a 16. ülésszak elnökének megválasztására. Hivatalosan két jelölt szere­pelt —*— az indonéz Ali Sast­roamidjojo és a tunéziai Mom­zsi Szlim —, és a választásnak titkos, szavazással kellett vol­na megtörténnie. A szavazás előtt azonban Sastroamidjojo hivatalosan bejelentette, hogy visszalép a jelöltségtől és tá­mogatja Monzsi Szlim megvá­lasztását. A közgyűlés ezután a tuné­ziai Monzsi Szlimet egyhan­­gúlag a 16. ülésszak elnökévé választotta. Az ENSZ-közgyűlés 16. ülés­szakának elnöke, az 52 éves Monzsi Szlim évek óta a tu­néziai ENSZ-küldöttség veze­tője. Burgiba tunéziai elnök legközelebbi munkatársainak körébe tartozik és úgy tud­ják, hogy személyes jó barát­ság fűzte a hétfőn repülősze­rencsétlenség következtében elhunyt Hammarskjöld főtit­kárhoz. Miután Roland Monzsi Szlim megválasztását hivata­losan bejelentette, a tunéziai küldött elfoglalta helyét az elnöki emelvényen és rövid székfoglaló beszédet mondott. Monzsi Szlim azt a tényt, hogy első ízben választottak afrikai poli­tikust a közgyűlés elnökévé, bizonyítékul hozta fel arra, hogy az afrikai kontinens mind erőteljesebben hallatja hangját a nemzetközi politika porondján. A közgyűlés előtt álló leg­sürgősebb feladatokként Monzsi Szlim a leszerelés megoldását és a nukleáris fegyverkísérletek megszünte­tését jelölte meg. Monzsi Szlim végül remé­nyét fejezte ki, hogy »a béke ügye szabadságban és igaz­ságban diadalmaskodik világ­szerte­«. Ha beterjesztik a népi Kína ENSZ-fel­vételét, Anglia mellette szavat mondotta a brit küldöttség szóvivője New Yorkból jelenti a Reuter. Nagy-Britannia ENSZ- küldöttségének szóvivője ked­den sajtóértekezleten kijelen­tette, logikus, hogy a kommu­nista Kínát felvegyék az ENSZ-be. Hozzáfűzte, hogy amennyiben határozati javas­latot terjesztenek be a pekin­gi kormány felvételére vonat­kozóan, Nagy-Britannia mel­lette szavaz. Küldöttsége azon­ban azt szeretné — mondot­ta a szóvivő — ha e kérdés nem kerülne szavazásra. A szóvivő ezután megjegyezte: »Eddig örültünk a morató­riumnak, de most, úgy lát­szik, hogy a moratórium le­jár. Megértjük az Egyesült Államok helyzetét és nehéz­ségeit ebben a kérdésben, de más az álláspontunk.« Újabb provokáció New Yorkban A kongói kormány küldöttét az amerikai hatóságok nem engedik az ENSZ-közgyűlésre Mint az AP hírügynökség jelenti, az amerikai beván­dorlásügyi hatóságok sértően megkülönböztető módon bán­tak Thomas Kanzával, a Kon­gói Köztársaság állandó ENSZ képviselőjével, aki az ENSZ- közgyűlés ülésszakára érke­zett New Yorkba. A közle­mény rámutat, hogy a beván­dorlásügyi hatóságok »megha­talmazása ellenőrzésének« ürügyével több mint négy órán át a repülőtéren tartot­ták Kanzát. Végül nem kapta meg a beutazási engedélyt, mivel állítólag »nem rendel­kezik a szükséges diplomáciai okmányokkal«. A bevándor­lásügyi hatóságok képviselője kijelentette a sajtó képvise­lőinek, hogy Kanzát »a be­­vándorlásügyi szolgálat épüle­tébe viszik, ahol foglyokat tar­tanak«. Ismeretes, hogy Thomas Kanzát Lumumba, az elhunyt miniszterelnök nevezte ki a Kongói Köztársaság állandó ENSZ-képviselőjévé, és az Adoula-kormá­ny sem fosztot­ta meg mandátumától. Rend­kívül furcsáin hat ezek után, hogy az amerikai hatóságok akadályozzák hazájának kép­viseletében az ENSZ-közgyű­­lésen. Kanza, az AP jelentése sze­rint közölte az amerikai be­vándorlásügyi hatóságokkal, azért érkezett New Yorkba, hogy Kongó küldötteként kö­veti rangban részt vegyem az ENSZ közgyűlésén. Ezt meg­erősítették a Kongói Köztár­saság képviseletének munka­társai, akik Kanza fogadására érkeztek a repülőtérre. Szeptember 29-én temetik Hammarskjöldöt Stockholmból jelenti a Reu­ter és az AP. A svéd külügy­minisztérium hivatalosan kö­zölte, hogy szeptember 29-én, pénteken Uppsalában temetik el a repülőszerencsétlenség áldozatává lett Dag Ham­marskjöld ENSZ-főtitkárt. A királyi udvar közleménye szerint VI. Gusztáv Adolf svéd király és felesége is részt vesz a temetésen. A svéd kormány rendszerint csak uralkodóknak kijáró ál­lami temetést határozott el. Uppsalában, az ősi egyete­mi városban van a Ham­­marskjöld-család sírboltja. Szovjet—­kubai közös közleményt írtak alá Moszkvában Barátsági nagygyűlés a Kremlben Moszkvából jelenti az MTI. Szerdán a kora délutáni órák­ban szovjet—kubai barátsági nagygyűlésre jöttek össze a nagy Kreml palotában a moszkvai üzemek legkiválóbb dolgozói, a politikai és kultu­rális élet kiválóságai. Ott vol­tak a Moszkvában tanuló ku­bai fiatalok is. A k­ét ország zászlajával díszített nagyte­remben lelkes taps fogadta az emelvényen megjelenő Nyi­­kita Hruscsov miniszterelnö­köt, Osvaldo Dorticost, a Ku­bai Köztársaság elnökét és Leonyid Brezsnyevet, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnökét. Beszédében Leonyid Brezs­­nyev kijelentette: " A Szov­jetunió és Kuba nézeteinek azonossága a fontos nemzet­közi kérdésekben ismét alátá­masztást nyert a most elfoga­dott szovjet—kubai közös köz­leményben. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy fejlődik és erősödik a Szovjetunió és Kuba baráti együttműködése. Rámutatott, hogy ennek az együttműkö­désnek a fejlődése szempont­jából óriási jelentőségű az az

Next