Magyar Nemzet, 1961. október (17. évfolyam, 233-258. szám)
1961-10-01 / 233. szám
4__ Teljesítette tervét a szénbányászat, a villantosenergiaipar és a könnyűipar Szombaton zárult a harmadik negyedév. Az elmúlt kilenc hónap eredményeiről még: nem állnak rendelkezésre végleges adatok, az előzetes jelentések azonban figyelemre méltó fillerről szólnak. Az üzemek zavartalan működését elegendő villamosárammal segítette a villamosenergia iparág. A szénbányászat és a kőolajipar eleget tett esedékes kötelezettségének. A kőolajbányászat éves tervében előirányzott olajmennyiségnek körülbelül 76 százalékát termelte meg szeptember végéig. Jól dolgozott a szénbányászat is: a másfél százalékos túlteljesítés körülbelül 100 000 tonna széntöbbletet jelent, amelynek tekintélyes hányada értékes feketeszén. A termelékenységi terv teljesítését 101—101,7 százalékra becsülik, a termelés növekedése tehát ezúttal is jórészt a termelékenység fokozásából származik. A vaskohászati üzemek csaknem 25 000 tonna nyersvasat és 16 000 tonna acélt gyártottak az év eleje óta terven felül. Az év első három negyedében a tervezettnél 2000 tonnával kevesebb hengereltáru készült. Ezt az elmaradást a vaskohászat rövid időn belül pótolni akarja. A Könnyűipari Minisztériumhoz eddig beérkezett előzetes adatok szerint az iparág az év első 9 hónapjában ugyancsak túlteljesítette tervét. Ebben az iparágban nagyobb mérvű tervtúlteljesítés nem szükséges, a külkereskedelem azonban ezúttal valamivel több árut kért az eredetileg tervezettnél. A pamutipar a harmadik negyedévben körülbelül egymillió négyzetméter pamutárut ad át a külkereskedelemnek terven felül. Erősödik a szovjet—mayar tudományos és műszaki együttműködés Moszkvában a napokban megtartották a szovjet—magyar tudományos és műszaki együttműködési bizottság 15. ülésszakát. Az ülésszak összegezte a legutóbbi 14. ülésszakon hozott határozatok teljesítésének eredményeit. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy sikeresen megvalósult a tudományos és műszaki eredmények és a legjobb termelési tapasztalatok kölcsönös kicserélése. A két ország tapasztalatait sikeresen alkalmazzák a népgazdaság különböző ágaiban, ami segíti a termelési, a tudományos és a műszaki problémák megoldásának meggyorsítását. A felek megvitatták az 1961-es évre és 1962 első felére előirányzott tudományos és műszaki együttműködés tematikáját. Az elfogadott határozatoknak megfelelően a szovjet szervek kohászati, energetikai, elektroipari, gépgyártási, vegyipari, közlekedési és más műszaki dokumentációt adnak át a Magyar Népköztársaságnak, vendégül látnak magyar szakembereket és megismertetik velük az energetika, a vegyipar, a széripar, a műszeripar, a kőolajfeldolgozó és az építőipar stb. területén szerzett tapasztalataikat. A magyar szervezeteik gépipari, elektrotechnikai, könnyű- és élelmiszeripari, valamint gyógyszeripari dokumentációt adnak át a Szovjetuniónak, vendégül látnak szovjet szakembereket és megismertetik velük a közlekedési gépgyártásban, a hírközlésben, a rádióelektronikában és a cellulózé- és papíriparban szerzett tapasztalataikat. Az ülésszak a testvéri barátság és a kölcsönös megértés szellemében folyt le. Kiapadt a Zagyva A selypi medence üzemeinek segítségével oldották meg két cukorgyár vízellátását A selypi és a hatvani cukorgyárak a Zagyva folyóból kapják az üzemeléshez szükséges vizet, a folyó azonban a nagy szárazság miatt kiapadt, s így az a veszély fenyegetett, hogy a két gyárban be kell szüntetni a cukorgyártást. A selypi medence ipari és mezőgazdasági üzemei elhatározták, hogy előteremtik a szükséges napi 140 000 köbméter vízmennyiséget. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt bányászai öt búvárszivattyút telepítettek a hatvan méter mély kisgombosi függőaknába, ahol 40 évvel ezelőtt a betörő nagy mennyiségű víz miatt megszüntették a termelést. A bányászok megfeszített munkával már a harmadik napon a Zagyva medrébe kényszerítették az akna vizét. A Nógrád megyei bányászok azzal segítettek, hogy a salgótarjáni és a nagybátonyi aknákból szintén szivattyúk segítségével juttattak vizet a Zagyvába. A környékbeli állami gazdaságok és termelőszövetkezetek a Zagyva mentén beszüntették az öntözést és tovább engedték az értékes vizet. A mintegy tíz üzem és vállalat összefogásával, a bányászok áldozatkész munkájával elérték, hogy a két cukorgyár víztárolójába naponta összegyűlik a szükséges vízmenynyiség. Színházak vasárnapi és hétfői műsora Állami Operaház: V: Diótörő (Bérletszünet, de. 11); Bohémélet (Márkus bérlet 2.) (7) — Erkel Színház: V: János vitéz (de. 11)* Otelló (12. bérlet 1.) (7) — Nemzeti Színház V: Bánk bán (7) — H: Az ember tragédiája (7) — Katona József Színház: V: Minden jó, ha jó a vége (Vízvári bérlet 1.) (7) — H: Mákvirágok (7) — Ódry Színpad: V: Napfogyatkozás (7) — Vígszínház: V: Lysistraté (du. fél 3) ;Tizenegyedik parancsolat (7) — H: Orfeusz (H. bérlet 1.) (7) — Petőfi Színház V: Koldusopera (du. fél 3); Gazdag szegények (7) — Madách Színház: V: A kaukázusi krétakör (7) — H: Fillantás a hídról (7) — Madách Kamara Színház: V: Különleges világnap (7) — H: A fák állva halnak meg (7) — Jókai Színház: V: Arisztokraták (7) — H: Kevés a férfi (7) — Irodalmi Színpad H: Giccsparádé (H. bék. 1.) (fél 8) — József Attila Színház V: Az igazság házhoz jön (du. fél 3 és este fél 8) — H: Mindent a mamáért (7). — Operettszínház: V Leányvásár (du. negyed 3); Boccaccio (7) — Vidám Színpad: V Budapest 11 óra (du. fél 4 és este fél 8) — Kis Színpad: Váci utca (du. 3 és este 7) — Állami Bábszínház: V: Misi mókus (de. 11); Jancsi és Juliska (du. 3); Misi mókus (du. — Tarka Színpad V: Kilenc kalap Prágából (a prágai pantomim együttes vendégjátéka) (du. fél 4 és este fél 8) — Kamara Varieté: V: Amikor Pest mesélni kezd (du. fél 4, 6 és este fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: V: Szenegál néger együttes (du fél 4 és este 7) — Jégszínház: V* :Európa szívében.* (a Prágai Jégrevü vendégjátéka) (du. 4 és este 7) — Bartók-terem: V: Az ember túlsó oldala (9) — H: Nekem teljesen mindegy (9). Minden alkalomra kedves ajándék az O PR A LUXUS kölnivíz Kellemes, tartós, közkedvelt illat !__________________ Kiállítások MAGYAR NEMZETI GALÉRIA: Rippl-Rónai emlékkiállítás. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM: Az üveg művészete. — Aukció kiállítás. FÉNYES ADOLF TEREM: Kisrafikai kiállítás. MŰCSARNOK: Nemzetközi bélyegkiállítás. (A kiállítási termek hétfő kivételével 11—19 óráig látogathatók.) CSÓK ISTVÁN GALÉRIA: „Vegyipari dolgozók között”. Veszprém megyei művészek kiállítása. (Nyitva: naponta 9.30—18-ig, szombaton 9.30—14.30-ig.) Magyar Nemzet »Vasárnap, 1961. október 1• V Doktoravatás a Budapesti Orvostudományi Egyetemen Szombaton a Budapesti Orvostudományi Egyetem tanácsának az Erkel Színházban tartott nyilvános rendkívüli tanácsülésén avatták doktorrá az 1961-ben végzett orvosokat és fogorvosokat. Az ünnepélyes tanácsülésen megjelent dr. Simonovits István, az egészségügyi miniszter első helyettese, dr. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, dr. Farádi László orvos-vezérőrnagy, a honvédelmi minisztérium egészségügyi csoportfőnöke, dr. Szabó Zoltán, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke, a társegyetemek képviselői és az egyetem professzorai. A tanácsülést dr. Issekutz Béla tudományos rektorhelyettes nyitotta meg, majd gyémánt-, illetőleg arany-oklevelet nyújtott át a 60 és 50 évével ezelőtt doktorrá avatott orvosoknak. Gyémánt díszoklevelet kapott dr. Schöller Károly. Arany díszokleveleket kapott az 50 évvel ezelőtt avatott dr. Algyógyi Jenő, dr. Bella Mária, dr. Barta Miksa, dr. Bányai Sándor, dr. Fehér Marcell, dr. Fejes Béla, dr. Fraknói Kornél, dr. Gábor Ernő, dr. Grünfeld Sándor, dr. Hartmann Ede, dr. Holló Kálmán, dr. Hornik Malvin, dr. Jankovich László, dr. Káldor László, dr. Kende Zsigmond, dr. Kishalmy Lajos, dr. Lazarovits Lajos, dr. Linner Imre, dr. Nagy János, dr. Nyáry László, dr. Orffy Lajos, dr. Ötvös Ervin, dr. Pollaschek Gyula, dr. Reich Lajos, dr. Rusznyák István, dr. Seenger Gyula, dr. Somogyi Zsigmond, dr. Surányi Ede, dr. Tasnády Székely Béla, dr. Ujj Ilona és dr. Waller Sándor. A tanácsülés nagyszámú hallgatósága melegen megtapsolta a kiváló orvosokat. Különösen fokozódott az ünneplés, amikor dr. Rusznyák István, az Akadémia elnöke vette át aranydiplomáját. Az idén végzett orvosok és fogorvosok doktorrá avatása következett ezután. Három- száztizenhat általános orvost és nyolcvanegy fogorvost avattak ez alkalommal doktorrá, közülük kilencven általános orvost és huszonhárom fogorvost summa cum laude minősítéssel. Diplomakiosztó ünnepség a Zrínyi Akadémián Szombaton diplomakiosztó ünnepséget rendeztek a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia dísztermében. Az ünnepségen jelen volt Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Biszku Béla miniszterelnökhelyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Czinege Lajos altábornagy honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, a néphadsereg több más vezetője, számos vezető beosztású tisztje. Részt vettek az ünnepségen az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok parancsnokságának képviselői. Ott voltak az akadémia idén végzett hallgatóinak hozzátartozói is. A Himnusz hangjai után felolvasták a honvédelmi miniszter parancsát. Ezt követően átadták a diplomákat az 1960—61-es tanévben államvizsgát tett hallgatóknak. Az ünnepi beszéd után a végzett, hallgatók nevében Molnár Károly aranydiplomás tiszt tett ígéretet arra, hogy új beosztásukban becsülettel megállják helyüket, legjobb tudásuk és képességeik szerint teljesítik kötelességüket. Az ünnepség az internacionálé hangjaival ért véget, majd díszebéd következett, amelyen Marosán György és Czinege Lajos mondott pohárköszöntőt. Befejeződtek az amerikai nagyiparosok budapesti tárgyalásai Eredménnyel végződtek az ifj. Cyrus Eaton, valamint a W. R. Daley amerikai nagyiparosokkalBudapesten, a Magyar Kereskedelmi Kamarában folytatott tárgyalások. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szeptember 29-én fogadta az amerikai vendégeket és vacsorán is vendégül látta őket. A vacsorán megjelent Szarka Károly külügyminiszterhelyettes. Ifj. Cyrus Eatont szombaton délelőtt Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke fogadta. Eltemették Jávorka Sándor akadémikust Munkatársak és tanítványok, barátok és tisztelők százai búcsúztak szombaton a Farkasréti temetőben Jávorka Sándor akadémikustól, a növénytan nagy magyar mesterétől. A Magyar Tudományos Akadémia biológiai csoportja, a Művelődésügyi Minisztérium és a Természettudományi Múzeum nevében Zólyomi Bálint, az Akadémia levelező tagja búcsúzott Jávorka Sándortól. Méltatta a nagy tudós pályafutását, munkásságát. Máthé Imre levelező tag az Akadémia agrártudományi osztálya részéről azokról a felejthetetlen érdemekről szólott, amelyeket Jávorka Sándor a magyar mezőgazdaság és az agrártudományok fejlesztésében szerzett. Soó Rezső akadémikus a Magyar Biológiai Társaság és a TIT gyászát tolmácsolta. A sírnál dr. Pócs Tamás, a Természettudományi Múzeum munkatársa a fiatal magyar botanikus nemzedék nevében búcsúzott Jávorka Sándortól. Tárgyal a FIP kongresszusa Ma kezdi meg tanácskozását a Nemzetközi Filatelista Szövetség, a FIP kongresszusa. A Budapest 1961. nemzetközi bélyegkiállítást a FIP védnöksége alatt rendezték meg. A kiállítás utolsó napjaira érkezett külföldi delegátusok megtárgyalják a világ bélyeggyűjtőit érintő kérdéseket. A kongresszus napirendjén szerepel a Vietnami Demokratikus Köztársaság bélyeggyűjtő szövetségének a felvétele, s az a probléma is, hogyan lehetne a nemzetközi szervezet együttműködését biztosítani az NDK bélyeggyűjtőivel. Hétfő reggel kerül sor a hazai bélyegkiállítás döntő fontosságú eseményére, a Liszt Ferenc emléksorozat és blokk megjelenésére. A nagy magyar zeneszerző születésének 150., halálának 75. évfordulója alkalmából bocsátja ki a Magyar Posta a 60 fillér, 1 és 2. Ft névértékekből álló sorozatot, valamint a 10 Ft névértékű emlékblokkot, amelyeket a kibocsátás napján valamennyi kiállítási helyiségben különleges alkalmi bélyegzővel látnak el. Sokan azt hiszik, hogy a bélyeggyűjtők kizárólag a filatélia szenvedélyének rabjai. Éppen a kiállítás tanúsítja, mennyire sokoldalú és gazdag érdeklődés jellemzi az igazi bélyeggyűjtőket. Nemcsak a motívumgyűjtők között látunk nemzetközi hírnevet szerzett orvos-professzorokat, tudósokat, nem csupán a klaszszikus gyűjtők között találkozunk államférfiakkal, művészekkel, de számos ifjú filatelista gyűjteményének gazdagsága bizonyítja: a bélyeg olyan sokirányú érdeklődést és tudásvágyat ébreszt, amely egy-egy szakterület elmélyült tanulmányozására sarkallja a fiatal gyűjtőt. A Budapest 1961. nemzetközi bélyegkiállítás és az október 1-től 3-ig tanácskozó kongresszus programjában ezekben a napokban még olyan ünnepi események is szerepelnek, mint Veres Józsefnek, a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága elnökének hétfő délutáni fogadása a világ legismertebb filatelistái és a kongresszus delegátusai részére. Fogadja a külföldi vendégeket Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter is, aki ebből az alkalomból nemcsak a Magyar Posta és a magyar bélyegkiadás legfőbb állami vezetőjeként, hanem a szervezett magyar bélyeggyűjtők közül az egyes számú tagsági igazolvánnyal rendelkező, egyik legismertebb és legtapasztaltabb magyar filatelistaként is tárgyal és beszélget a filatélia további fejlődési lehetőségeiről, a magyar és a külföldi bélyegkiadás és bélyeggyűjtés további kapcsolatairól. Október 3-án este hozzák nyilvánosságra a nemzetközi zsűri döntését a világkiállítást és a kongresszust ünnepélyesen bezáró összejövetel alkalmából. Péntek Gyula Kinevezés A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Mód Péter rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet a külügyminiszter első helyettesévé, Vályi Pétert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesét az Országos Tervhivatal elnökének első helyettesévé nevezte ki. Egy pesti parkról [ Augusztus huszadikára [tervezték, hogy beengedik a [vizet a medencébe, de valami [késés volt, a fűmagot nem hozták idejében a virágszegélyhez, így hát ünnep után, egészen csöndben telt meg víz■ zel a park betonmedencéjeidestova két évtized után. Errefelé nagyjából minden ilyen lesöndben történik mostanában; la szép, új iskola is majdnem I készen áll már s a park köze- Idén a két új hétemeletes háziba is rövidesen beköltöznek a I lakók. Odébb, a Victor Hugó I utcában, egy földhözragadt I kis városvégi viskóval szemben, ahol valamikor oly élesen vált el egymástól amo-dern negyed és a kültelek,már működik a kerület gyönyörű, új gyermek-poliklinikája, mellette a sarkon gyermekkönyvtár nyílt. A Kárpát utca elején is felépült egy hatalmas, napfényes, új ház, a templommal szemben is. A hársak alatt sok új kocsi parkol, garázsuk még nincs. De a I medencében már csillog a víz. Sok évtizede költöztünk ide, sa medence, a fák, a virágágyak I helyén akkor még afféle városrészvégi rucarét volt, amellyen néhány sírkőraktár jelezette a civilizációt. A park egyik I napról a másikra bújt ki, a földből a hatemeletes, tetőteraszos,összkomfortos házakkal együtt, amelyeket a harmincas évek kölcsön-konjunktúrájában építettek errefelé az okosan számító telektulajdonosok, jól tájékozott városatyák tanácsára, akik tudták, hogy a város errefelé terjed. Itt, a Vígszínház háta mögött, a Váczi út és a Duna között épült fel az új városrész, amelyet akkoriban Új Lipótvárosnak hívtak és ironikusan mosolyogtak hozzá, azok is, akik benne laktak, azok is, akik csak hallottak róla, mert egy kissé karikatúra volt s egy kissé kísérlet, a tízszobás luxusvillák tetőterasza és összkomfortja mellett karikatúra, a régi házak gangra nyíló kétszoba-konyhás lakásai után kísérlet, hogy kibírja-e a kisfizetésű pesti polgár az összkomforttal járó anyagi terheket? Az emberek azonban, akik beköltöztek az új házakba, ha nem is könnyen bírták, mégis vállalták a lakbér és a központi fűtés terheit, inkább vállalták, mint bírták, sok mindent kihúztak miatta a költségvetésből, noha ezt a szót, hogy “áldozat- nem szerették s nem is igen használták. Mert szavakra finnyás, fogalmakra igényes, a század történelmének fordulatát lelkiismeretében és idegeiben érző, tényekből és tünetekből következtető, valami új és mégis ősi közösségi életre szomjas emberek költöztek ide: az értelmiség. Ennek az értelmiségnek kellett és elég volt a városrészt jellemző ,két szoba halis lakását már nem átmenetnek szánta egy későbbi Andrássy úti vagy Szabadság téri ötszobás lakáshoz, hanem úgy telepedett meg benne, hogy ha egyszer elköltözik innen, akkor legfeljebb egy hegyi vagy vízparti kétszobás házba költözik, ahol folytathatja, vagy befejezheti, amit itt elkezdett. Mert mindenekelőtt dolgozni akart itt, valami újat és hiányzót, eredetit és korszerűt akart csinálni a maga területén, noha ettől a szótól is kissé borzongott, hogy “alkotás. Mindenesetre megtelepedett, kiállt az erkélyre, gyönyörködött a medence vizében, a fiatal hársfákban, a Duna reggeli ezüstjében s szemérmesen álmodozott a jövőről, amelyben ő és társai egyenlő jogok és lehetőségek között dolgozhatnak majd azon, amiért a világra jöttek. Olyasmiről is álmodozott, hogy mindez simán és zökkenő nélkül történik majd, egy napon felébred s a világ ünnepélyesen bejelenti, hogy az új aranykor elkezdődött, szabad a bemenet. Mindenesetre csináltatott egy könyvespolcot és két fotelt, szerzett egy kutyát és egy fényképezőgépet és élni kezdett. Hogy élt? Dolgozott valahol, iskolában, vagy szerkesztőségben, kórházban vagy tervezőirodában, ahonnan azonban rendszerint szeretett volna elkerülni egy másik iskolába vagy szerkesztőségbe, kórházba vagy tervezőirodába, ahol inkább “engedik dolgozni, mert valahol mindig valami korlátba ütközött, amiért titokban önmagát hibáztatta, nyíltan azonban a világot, bár ilyenkor azt hitte magáról, hogy hazudik és ürügyeket keres, mert ő a hibás, ő az “élhetetlen. Így élt, félszegen és felelősen, töprengve és tiltakozva, valami tisztázatlan, de jószándékú ellenzékben; gyakran és sok helyütt valóban meg is mondta a magáét, ha tanár volt, a katedrán, ha író, a kávéházban, ha orvos a betegei ágya mellett. Ám a tanári szobában, a főszerkesztő vacsoráján, professzorának bankettjén óvatosabb volt, megértőbb és csendesebb. Ám és újra ám, ha ezekről a helyekről ment haza, ingerült volt és hangos; a fiatal asztalossal, aki éppen lemérte a könyvespolc helyét, egy csésze fekete mellett szenvedélyesen tárgyalta meg a spanyol forradalom helyzetét, utánament a feleségének a konyhába, s míg az asszony főzött, felolvasott neki, vagy elmagyarázta azt a képet, amelyet egy éhező festőtől vett részletre. Tanult oroszul, tanult angolul, tanított franciául, néha fordított is. Az aszszonyok is dolgoztak, ha keveset is hoztak a házhoz; tornát tanítottak, vagy kerámiákat csináltak, fényképeztek, vagy gyerekekkel foglalkoztak, s a piacra nemcsak olcsó gyümölcsért szaladtak ki, de gyakran ott vásároltak maradék kartont ruhára, a sátrak alatt. Lassan azonban kiderült, hogy az építész nem elég az új világ felépítéséhez. Azokat, akiket nem a városatyák informáltak a közeljövő lehetőségeiről, de magasabb ponton álló szellemi őrszemek a távolabbi jövőről, igen udvarias levélben elbocsátották állásukból s helyet cserélt a tanárok jó része is, bár nem egészen úgy, ahogy kívánta. Az elbocsátott újságíró felesége rokkát vásárolt s reggelenként leült fonni, mint Gretchen az operai színpadon, a kitűnő színész megírandó emlékirataira gyűjtött előfizetőket a kávéházban, az író hirdetésszöveget írt. Jügyre nehezebb volt előteremteni a lakbért s egy napon megjelent a városrészben az ószeres, néma példázatként, illetve üvöltő példázatként arra, hogy egy városrész nem szakadhat ki egy város és egy ország életéből.Itt jár az ószeres, a ciánozó, a drótos és a sintér, írtam