Magyar Nemzet, 1961. november (17. évfolyam, 259-283. szám)

1961-11-01 / 259. szám

4 Tt magvar SHDZCt. Pszichológiai vizsgálatok az iskolában Egy elgondolkoztató pedagógiai munkáról A Tankönyvkiadó gondozásában második tanulmánykötetét bocsátjaki a Pedagógiai Tudományos Intézet neveléslélektani csoportja. Az első kötet (Tanulmányok a megértés lélektanából) után ez a második tanulmány- és cikkgyűjtemény még jobban igazolni látszik azt a meggyőződésünket: mennyire helyénvaló, ha a Tankönyvkiadó és a PTI napjaink pedagógiai gondjai felé fordul. Milyenek ma a gyerekek az iskolában? — erre a kérdésre a pszichológia segítségével igyekszik feleletet adni ebben a kötetben a neveléstudomány. A szakfolyóiratokban több hasonló jellegű tanulmányt olvastunk már. Kötetbe gyűjtve azonban a kérdés szélesebb távlatot kap. A kötet tanulsága pedig az, hogy pedagógiai tudományunk már nemcsak felismeri a neveléslélektan jelentőségét, hanem azt alkalmazza is. Szembetűnő a kötet demokratizmusa. A tantervek összeállításába, a tankönyvek megírásába mind több gyakorló, a mindennapokkal kapcsolatot tartó pedagógust vonnak be és ezt láthatjuk e gyűjteményben is. Két pedagógus, Péner Imréné és Nagy Imréné hasznos, színvonalas tanulmányokkal gazdagítja a könyvet, munkáik azt bizonyítják, hogy pedagógiánk akkor tart lépést az élettel, ha a tudomány nem zárkózik el a gyakorlati élet elől. Nemcsak az iskolák kapuit kell szélesre kitárni — ezt jobbára megtettük már —, hanem, a pedagógiai intézmények ajtajait is, hogy mindent átjárjon a friss levegő. A mindennapok munkájában a legjobban talán éppen ezt az előbb említett két tanulmányt lehet hasznosítani. Péner Imréné "A játékfilmek megértésének egyes életkori sajátosságai" című tanulmányában a cinkotai 12 osztályos iskolában végzett vizsgálódásaiból von le általánosító következtetéseket. Három filmmel kapcsolatban végeztek vizsgálatot. Az egyik A tizenkettedik órában című szovjet, a másik a Csendes Don című ugyancsak szovjet filmalkotás volt, a harmadik pedig a Tegnap című, az ellenforradalom idején játszódó filmünk volt. Ötféle korcsoport, egy nyolcadik általános és a gimnázium első, második, harmadik, negyedik osztálya nézte meg e filmeket. A diákok még aznap írásban választ adtak néhány kérdésre. A tizenkettedik órában című] filmnél például a következői kérdéseket kapták a diákok: 1.] Melyik szerepet vállalnád el a filmből és miért? 2. Mit vál- toztatnál a forgatókönyvön, bár rád bíznák a rendezést? 3. Ho' gyan mesélnéd el a film tar-] talmát annak, aki nem látta?" Szembetűnő, hogy a ta-nulók jelentős része — 41,5] százaléka — a főhős szerepét játszaná el. A pozitív tulaj-] donságok mellett az is a fő- hős mellé állította a diáko-i kat, különösen a harmadik és a1 negyedik gimnazistákat, hogy'] azonosíthatták vele a saját] gondjaikat, problémáikat is. ■] Nemegyszer írtunk mán] egyik-másik film semmitmonji dó címéről. Ez sem kerülte el a fiatalok figyelmét. Amikor'] a második kérdésre válaszol,| tak, sokaknak első dolga volt'] megbírálni a nem kifejező cí-]i met. Az a kérdés, hogy mit i] változtatnának a filmen, való-[isággal megnyitotta a bírálatoki] zsilipjeit. Nincs az a gondost, kritikus, aki ilyen keményen, boncolná a filmek kisebb-na-', gyobb hibáit, mint ahogy ezt]' ezek a cinkotai gyerekek tét-'] ték. Egyébként ugyanez az élesj kritikai szemlélet érvényesült] viszonylag sikeres filmünkkel ], a Tegnappal szemben is. Itt,] különösen a befejezés megöl],datlanságát hibáztatják. Ko-Jodály Zoltán jut eszünkbe, akii egyszer ezt mondotta: ‹‹Szim-]'fóniaszerző ifjú kollégáimnak'] azt ajánlom, nézzenek be néha]' az óvodákba is. Ott dől el,] lesz-e húsz év múlva, aki mű-]é veiket megérti!" Mutatis mu, tandis: filmrendezőinknek is1] javasolhatnék, hogy látogassa-] nak el sűrűbben az iskolákba,? ismerkedjenek meg az ifjúság filmbeli ízlésével. Nagyon fontos kérdéssel foglalkozik Nagy Imréné tanulmánya "A tanulók ismeretei egymásról egy osztályban" címmel. Nincs itt mód részletesen ismertetni a vizsgálat minden részletét. Széles körben még nem lehet hasznosítani, tekintve, hogy a vizsgálat mindössze 28 most érettségizett leánytanulóra terjedt ki. A kísérlet azt kutatta, hogyan ismerik a diákok önmagukat és társaikat, hogyan hatnak egymásra, milyen tényezők segítik a pedagógust nevelési munkájában? Ez a kísérlet a szocialista pedagógia egyik központi kérdése, a közösségi nevelés szempontjából rendkívül fontos, már csak ezért is érdemes folytatni a kutatást. S. Molnár Editnek látszólag csak az irodalomtanárokhoz szóló, "Adatok a szépirodalmi szövegmegértés feltételeinek vizsgálatához" című tanulmánya a nevelés más területeihez is segítséget ad. "Az iskolai irodalomtanulásnak — írja a szerző — nemcsak az a célja, hogy a tanulók irodalmi ismereteit bővítse, kifejezőkészségét tökéletesítse, hanem a többi között az is, hogy a szépirodalom megértetésével a tanulók egész személyiségére hasson, s ezzel számos nevelési feladatot oldjon meg." A tanulmány éppen ezt a hatást vizsgálja Móricz Zsigmond egyik írásának, az "Ami megérthetetlen" című novellája alapján. Több változatban folyt a vizsgálat 235 első gimnazista körében is. Az első esetben a szöveghez fűződő kérdéseket csupán önálló olvasás nyomán tették fel, a második esetben írásos magyarázat segítette az eligazodást a novellában. Egy harmadik vizsgálódás során kézzelfoghatóbb szóbeli magyarázat hangzott el, a negyedik változatban az előzőeknél részletezőbb, a novella adatait értelmező kérdéseket kaptak a diákok. Az ötödik változatban a szöveg megértését a novella együttes feldolgozása támogatta, a kérdéseket csak ezután tették fel. A kötetben természettudományos tantárgyakkal kapcsolatos vizsgálatok is szerepelnek. Közülük Rókusfalvy Pál tanulmánya arról a problémáról szól, milyen gondolkodási folyamatok zajlanak le a középiskolai tanulókban a szöveges matematikai feladatok megoldása közben. E tanulmány azért is jelentős, mert éppen a logikus gondolkodásra nevelés problémáira hívja fel a figyelmet. A Pedagógiai Tudományos Intézet egyik kutatója, Salamon Jenő vizsgálataival a munkára neveléshez ad segítséget. Tanulmánya: "Szerkezetösszeállítás emlékezés alapján" címmel* azt vizsgálja, hogy különböző korú, 7, 9, 11 éves gyerekek mennyire képesek absztrahálni, hogyan ölt testet egy szerkezet képe annak összeállítása során, milyen logikai lépések és manuális készségek birtokában vannak, s milyen képességeiket kell fejleszteni ahhoz, hogy a politechnizáció számukra még gyümölcsözőbb legyen. A tanulmánykötet 3100-as példányszáma ugyan nem biztosítja, hogy minden iskolába eljusson e könyv, de közkönyvtáraink remélhetőleg felhívják a pedagógusok figyelmét arra, hogy tanulmányozzák a kötet írásait. S talán azért is hasznos e könyv megjelentetése, mert arra ösztönzi pedagógusainkat, hogy mind elmélyültebben foglalkozzanak neveléslélektannal és bátrabban kutassanak, kísérletezzenek az iskolareform győzelme érdekében. Gábor István Úgy látszik, Gervay maga is rájöhetett, hogy túl sokáig maradt, mert ekkoriban kezdett komolyabban célozgatni az elutazására, de persze hamarosan vissza fog térni, már csak a filmügyek perfektuálása végett is. Ettől fogva minden ismerőse címét följegyezte egy kis fekete noteszba, hogy majd csomagokat küldjön Amerikából. Frank Csöpinek, akivel később is kártyázott egyszer-kétszer, és megint nyert tőle néhány forintot, musical lemezeket ígért. Hídvéginek, a kritikusnak több évfolyam színházi folyóiratot, úgyis ládaszám gyűlik náluk a padláson, örül, ha megszabadul tőlük, másoknak szájrúzst, körömlakkot, borotvapengét. Egy családnál, ahová együtt voltunk meghíva vacsorára, még mértéket is vett a cowboy nadrághoz a kisfiú derekáról, ezt is beírta a noteszába, bár pedagógiai okokból csupán feltételesen, amennyiben nem lesz bukás a félévi bizonyítványban Serényi Katinak pedig, aki egyszer meglátta nála Jayne Mansfield dedikált fényképét, a híres moziszínésznő levetett ruháit ígérte oda: jó barátok, és egy ilyen nagy sztár úgysem öltözhet többször ugyanabba. Mikor feleségemtől tudakolta, hogy hányas a lába, Zsuzsi el akarta hárítani: — Jól van, Tibor, eddig is megvoltunk, ne csináljon ebből problémát. — Ne hülyéskedj, kérlek, ez nálunk nem egy ügy! — torkollta le barátunk. — A feleségem maximum kétszer vesz föl egy harisnyát, mit kezdjünk vele, kidobjuk? Csak azt mondd meg, hogy a sötétet vagy világosat szereted, csíkkal vagy anélkül... Újabb szakódásainkra nem is válaszolt, megsaccolta és fölírta, hogy 37-es, jó, jó, bólogatott mosolyogva, mit vitatkozzék: ha itt lesz az a két-három tucatnyion harisnya, nem fogjuk visszaküldeni... Tőlem meg a nyakbőségemet kérdezgette, mert elutazása előtt nekem akarja adni az ingeit: — Ha nem viszed el, otthagyom a hotelszobában. Bolond leszek annyi cuccal repülni, tudod te, milyen drága az airline-on a fuvardíj? De csakhamar további kellemetlenségek érték. Egy estén, mikor odamentem a szállodába, felhívta Serényit, hogy csináljunk közös programot, Kati azonban nem ért rá, azt mondta, valami föllépése van. Így hát kettesben indultunk el, s miután többfelé mászkáltunk, egy akkoriban felkapott józsefvárosi kisvendéglőbe készültünk benézni, ahol Erdős úr, a népszerű sanzonszerző zongorázott és énekelt. Épp befordultunk a sarkon, amikor Ketit pillantottuk meg, Jakuts Bélával lépett ki a helyiségből, majd együtt beültek a férfi Opel Rekordjába. A fal mellé húzódtunk, nem vehettek minket észre, Gervay fölöttébb meglepettnek látszott. — Je — csettintett, a kocsi után bámulva, mint aki csupán regisztrálni óhajtja a tényeket. — No nézd csak, milyen érdekes... A vendéglőből rögtön telefonozgatni kezdett Kati lakására, és nem sok idő múltán otthon is találta. Azzal köszönt rá, hogy csupán jó éjszakát szeretne kívánni, egyébként merre járt? Serényi kitartott a fellépésnél, erre Gervay amúgy odavetve megemlítette, hogy beszélnie kéne Jakuts Bélával, nem tudja-e véletlenül, hol lehetne elcsípni. Kati azt felelte, hogy napok óta nem látta. — Na és az Ezüstkancsóban kivel voltál? — vágta ki barátunk a tromfot. — Ja úgy — nevette el magát Kati, akinek volt annyi humora, hogy nem is próbált magyarázkodni. — Miért nem ezzel kezdted? Gervay kivörösödve, homlokát, nyakát törülgetve ült vissza hozzám, már nem is annyira a lány hűtlenségén morfondírozott, jobban boszszantották füllentései, hogy ilyen albérleti dumákkal akarja őt lóvá tenni. Közben eszébe jutott, hátha Jakuts most is éppen Katinál van, hallotta a telefonbeszélgetést, s együtt nevetnek rajta, tüstént fizetett, és eltaxiztunk Serényi utcájába, vajon ott áll-e az Opel Rekord. De nem találtuk, Gervay szerint Jakuts gyanút fogott és meglépett, vagy pedig óvatosságból nem a ház elé parkolt le. Körülsétáltunk a szomszédos utcákban, ám a kocsi nem volt sehol. Barátunk hümmögött, a szipkáját rágta, meg-megállt a havas járdán: — Amerikában ilyenkor azt mondják: take it easy... Vagyis ne izgasd föl magad, ne szívd mellre. Take it easy, te... De azért észrevettem rajta, az eset eléggé megviselte, hálátlanságnak érezte, árulásnak Jakuts Béla részéről is — bár alig hinném, hogy az komiszkodásból tette, éppen csak ez volt nála soron, Serényi Kati, és a lány is több fantáziát láthatott Jakutsban. Gervaynak egyre gyakrabban akadt szabad estéje, ilyenkor felcsöngette nőismerőseit, panaszkodott, hogy egyedül van, emberi szóra, gyöngédségre vágyik. Zsuzsa is elmesélte, hogy egy alkalommal, mikor én valami vetítésen vettem részt, oda akarta hívni magához. Ekkoriban már anyagilag is igen gyengén állhatott, az Amerikában vásárolt Ibusz kuponok rég elfogytak. A szállodában egy kisebb, udvari szobába költözött át, állítólag azért, mert az utcai fronton zavarta a lárma, és ha valahol társaságba keveredtünk, hagyta vagy úgy ügyeskedte ki, hogy más rendezze a számlát, telefonozni ment vagy ki a mellékhelyiségbe, mikor a főpincér közeledett, a taxinál sose volt aprópénze. Így aztán napról napra ritkult körülötte a levegő, senki se szereti, ha palinak nézik. Vagy a szálló bárjába ültünk be, ott fölírathatta a fogyasztását. (Folytatjuk) KARINTHY FERENC: (») QERVAY PESTilNI , (Kisregény) Duclos beszéde a Picasso-ünnepségeken A Picasso 80. születésnapja alkalmából rendezett jubileumi ünnepségek során Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára egy Cannes közelében levő helységben beszédet mondott. Duclos hangoztatta, hogy Picasso születésnapját az egész nép megünnepli, és ezzel a francia emberek és az egész világ kulturális életének képviselői leróják adósságukat annak az embernek, aki a békeharc szent ügyének áldozta életét. A szónok elmondotta, hogy a hivatalos Franciaország a szó szoros értelmében agyonhallgatta ezt a jelentős jubileumot. Ma ünnepélyesen megnyílik a szovjet filmhét A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából az idén november 2-től szovjet filmhetet rendeznek Magyarországon. A filmhetet ma nyitják meg Budapesten, amikor az Uránia Filmszínházban díszelőadáson bemutatják a moszkvai nemzetközi filmfesztivál nagydíjával kitüntetett új szovjet filmet, a Tiszta égboltot. A díszelőadásra szovjet filmművész küldöttséget várnak. A delegáció tagjai: Nyikolaj Ribnyilkov és Margarita Vologyina, a filmhét műsorán szereplő Két élet című újdonság szereplői és Danyiil Hrabrovickij, a Tiszta égbolt forgatókönyvének írója. ■Sserda, IMI. november 1. fiatalságg mint Mfiuditáty Ifjúsági kabaré a Vidám Színpadon is keres. A fiatalság olyan kérdéseihez nyúl vidáman és tapintatosan, amelyekről különböző fórumokon vitázik a felnőtt közvélemény, olyanokhoz, amelyek magának az ifjúságnak is gondot okoznak. Könnyű kézzel közeledik többszörösen összecsomózott jelenségekhez s a humor, az irónia, a szatíra, az egyszerű vicc érintésére egyre-másra bomlanak ki kibogozhatatlannak tűnő problémáik. A Vidám Színpad nem karddal vágja át a fiatalság gordiusi csomóit, hanem elsősorban megértéssel, a fiatalok lelkivilágának okos ismeretével — legfőképpen pedig azzal, hogy nem leckéztetendő tanítványokat lát bennük, hanem színházi közönséget. Nem a fiatalságukhoz szól, hanem a jól fölismert igényeikhez. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy semmivel sem készült kevesebb művészi erőfeszítéssel a Vidám Színpadnak ez a műsora, mint felnőtt kabaréi. Sőt, észrevehetően frissebb ötletességgel és jobbkedvű műgonddal. Valami tiszta, nyíltszívű — így is mondhatni: kiszellőzöttebb szándék hatja át a műsort, a szerkesztés rutinjának helyére a szerkesztés kísérletező kedve lépett, mert a műsor egy olyan, csakugyan új közönséghez szól, amely másként és máshol reagál hatásokra, mint a színpad várná. Ha ez a műsor lecke, úgy elsősorban szerzőnek és színésznek, színházi művésznek az megtanulható belőle, hogy nem a bevált fogás a hatásos, hanem az egyszerűség és az őszinteség, mondanivalóban és játékmódban egyaránt. A műsor egyes jeleneteinek legjavában — akár Dobozy Imre »Kávé —• leckével« című kis darabjában, Goda Gábor »Végrendelet" című novellájában, Nemes Zoltán »Pótvizsga" című, Tabi László »Ketten beszélnek" című, Földes Tamás »■Tavaszi idill" című jelenetében, akár Fejér István konferanszaiban, vagy Kovács Judit — Ötvös Marcell sanzonjában — éppen az egyszerűség és az őszinteség a megragadó. Ha felsorolható volna még jónéhány szám a műsorból: Darvas Szilárd, Galambos Szilveszter, Országh György egyegy írása, tréfája, jelenete, mint példa a meghittebb és meggyőzőbb kapcsolatra az új, a fiatal közönséggel. A színpadi munkán — Zsudi József, a rendező, átfogó, stiláris és hangulati egységet teremtő, Balogh Erzsi, a játékmester, gondosan részletező és finoman ötletes munkáján, Vogel Eric, a díszlettervező, a játékban aktívan és színészileg is kedvesen kapcsolódó közreműködésén és a színészek játékán — a közvetlenség, azőszinteség és az öröm tapintható ki, hogy szívesen dolgoznak ennek az ifjú közönségnek. Az egytől egyig lelkes együttesből külön dicsérettelkell kiemelni Kabos László hiteles, emberi színekkel rajzolttanár-figuráját, Hollós Melitta keresetlen, meleg anya-alakítítását, Forgács László jellemző karikatúráját, Alpár József megjelenítő erejű próza-mondását. De Csala Zsuzsának, Gálcsiky Jánosnak, Holló Eszternek, Felföldy Anikónak, Viola Mihálynak, Viktor Gedeonnak, Pánczél Pálnak, Barlay Valinak, Komlós Andrásnak, Surányi Magdának, Bársony Irénnek, Berényi Ottónak is vannak olyan miniatűr alakításai és magánszámai, amelyek természetes humorról és eleven karakterizáló erőről vallanak. A Vidám Színpadsikerült kísérletét olyan örömmel kell fogadni, amilyen kedv, derű és művészi odaadás a műsorból árad. M. B. B. Tóth Árpád-estet rendezett a prágai magyar nagykövetség és a Magyar Kultúra a költő születésének 75. évfordulója alkalmából. Tabd László Esküvő című vígjátékát november 3-án mutatja be a debreceni Csokonai Színház.* Somogy megye három leghíresebb népművészének, Jankovich Imrének, Kelecz Józsefnek és Borbély Teréznek táncait és dalait megörökítették filmen és magnetofonszalagon. Filmre vették a hagyományos bőrduda készítését is. Mosolyogva komolyan beszélni, könnyed mozdulattal teljesíteni valami nehezet: erre vállalkozott a Vidám Színpad, amikor elhatározta, hogy szombat délutánonként ifjúsági kabaréműsorokat rendszeresít. Tulajdonképp minden művészet törekvése ez — játékosan fölidézni a valóságot és észrevétlenül javítani rajta. A»Fiatalság nem bolondság« című, első, fiataloknak címzett kabaréjával ez sikerült a Vidám Színpadnak Azt a célbataláló, szatírizáló, mulattató és ugyanakkor elgondolkodtató hangot találta meg az Ifjúság számára, amelyet felnőttműsoraiban időnként még most „Szupermúzeumot” terveztek a nácik Hitler szülővárosában A Drezdai Képtár főigazgatójának tájékoztatója Budapesten Két napot töltött nálunk — Bukarestből Prágába menet,— Seidewitz professzor, a Drezdai Képtár főigazgatója. A rövid időt is jól felhasználta, részben előadásra, részben kutatásra. A népi demokráciákban gyűjt anyagot egy készülő könyvéhez. A Nemzeti Galériában nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a Szépművészeti Múzeum és a Galéria tudományos dolgozói előtt. Előadásának tárgya "a német kérdés" volt, a múzeumi feladatokat a nagy politika összefüggésében vizsgálta és tárgyalta. A nagysikerű előadás után baráti beszélgetést folytatott a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria vezetőivel és tanulságos eszme- és tapasztalatcsere indult a gyűjtéspolitikáról, a látogatottság emeléséről, műtárgyvédelemről és nyilvántartásról, valamint a kiadványokról. Ekkor mondta el, hogy könyvet ír a "Führers Auftrag Linz"-nek nevezett hitleri programról, mely szerint a náci vezér szülővárosába egy szupermúzeumot terveztek, ahová Kelet és Közép-Európa legdrágább műkincseit szándékozták összehordani. Az »összehordást« el is kezdték és Seidewitz professzor éppen az elrabolt műtárgyak nyomait követi a népi demokratikus országokban. Mindnyájunk számára rendkívül fontos, amit majd a könyv napvilágra hoz arról, hogy a "nagygermán" téboly milyen gátlástalanul dúlta fel és fosztogatta a környező népek kultúrjavait. Beszélt még a múzeumvezetéshez elengedhetetlenül szükséges munkatársi kollektíva jó együttműködéséről, a tárlatvezetések színvonaláról, a tudományos dolgozók állandó továbbképzéséről. Elmondta, hogy a tárlatvezetéseket erre a célra képzett munkatársak látják el s így a tudományos dolgozók tehermentesítve kutathatnak, rendezhetnek, publikálhatnak. Most megkísérlik, hogy magnetofonról tájékoztassák és irányítsák a látogatókat, ahogy a Goethe-házban már meg is valósították. Kérdés azonban, hogy egy nagy és széleskörű anyagot magában foglaló múzeumban milyen megoldás kínálkoznék, mi volna követhető és hatásos. A gyűjtemény gyarapításra nem túl nagy összeg áll rendelkezésükre, de ha felbukkan egy fontos mű, van egy Patronáló Intézet, amely segítségükre siet. Azonkívül áttörték azt a régi dogmát, hogy a Gémaldé Galerie nem gyűjtheti élő művész munkáit. Ma már megveszik a legújabb termés legjobb darabjait és öt évre elteszik pihenni, addig nem kerül a Galéria falára. Ha öt év múltával kiállta az idő próbáját, nem maradt le a fejlődéstől és objektív kvalitásai biztosítják helyét, úgy kiállításra kerül. Máshol persze közben is kiállítható. Sok, megszívlelendő tapasztalatot szereztünk, melyeket helyes lesz a gyakorlatban megismerni és nálunk is hasznos lenne alkalmazni. O. A.