Magyar Nemzet, 1961. november (17. évfolyam, 259-283. szám)

1961-11-05 / 263. szám

4 Ipari építési konferencia száz külföldi részvevővel Rados Kornél dr. egyete­mi tanár szombat délelőtt saj­tótájékoztatást tartott abból az alkalomból, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és az Építőipari Tudományos Egye­­sület november 9—11 között rendezi az első ipari építési konferenciát. Hangoztatta, hogy a felszabadulás előtt ha­zánkban ipari építészettel, ter­vezéssel alig foglalkozta­k. Csak 1945 után indult meg nálunk az ipari létesítményeik önálló tervezése és azóta ezen a téren nemcsak hazai, ha­nem világviszonylatban is fi­gyelemre méltó eredményeket értünk el. A háromnapos konferencia tisztázni fogja, hol tart a magyar ipari építészet a fej­lődésben és elősegíti, hogy a második ötéves terv beruházá­saihoz a tervezés az optimu­mot nyújthassa, csökkentse a létesítmények költségeit, nö­velje a típustervek felhaszná­lási lehetőségét. A konferencián mintegy száz külföldi részvevő jele­nik meg. A Szovjetunióból, az NDK-ból, az NSZK-ból, Romániából, Hollandiából, Ausztriából, Lengyelországból, Franciaországból jelentették be érkezésüket neves szakem­berek. Közülük Siegfried Schmidt, a berlini Ipari Ter­vezőintézet vezetője, dr. H. Rühle, drezdai egyetemi ta­nár, dr. W. Henn, a braun­­schweigi Technikai Főiskola professzora, dr. Curt Siegel, a stuttgarti Technikai Főis­kola tanára előadással szere­pel. A megnyitó előadást dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter tartja. Előadást tart még dr. Szendrői Jenő, az Iparterv főmérnöke, Kardos Andor egyetemi tanár, Takács Gyula, az Iparterv igazgató­ja, dr. Rados Kornél egyete­mi tanár és sokan mások. 2,3 millió hallgató fél év alatt A TIT új tervei A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat kidolgozta 1961/62. évi munkatervét. El­sősorban a második ötéves tervvel kapcsolatos időszerű gazdasági, politikai és ideoló­giai feladatok végrehajtását igyekeznek hathatósan előmoz­dítani. Ezért az ismeretterjesz­tési évet az eddiginél sokol­dalúbban és alaposabban ké­szítették elő. Kidolgozták­ a többi között a munkás-, a ter­melőszövetkezeti-, az ifjúsá­gi- és a nők akadémiája elő­adássorozatainak javasolt té­máit. Az idei év első felében csaknem kétszer annyi elő­adást tartottak, mint 1958 ban. Fél év alatt 2,3 millió hallgató látogatta a TIT előadásokat. Növekszik a falusi előadások száma. Az idén több mint ezer­száz akadémiai jellegű falusi tanfolyamot szerveztek, közü­lük 525 tsz-akadémiát. Meg­kétszereződött a munkásaka­démiák száma is, az idén 800 ilyen sorozat indul. A számszerű növekedésnél is fontosabb, hogy az előadá­sok hatásosak, minőségileg egyre jobbak legyenek. Ennek érdekében kiegészítik a szak­emberekből álló előadógárdát, amelynek létszáma máris 14 ezerről 18 és félezerre emelke­dett. A szakszervezetekkel egyetértésben létrehozzák a TIT üzemi csoportjait. A könyvkiadóknak javasolták, hogy tervük összeállításában legyenek figyelemmel a TIT igényeire. A könyvtárak a TIT tematikának megfelelő bibliog­ráfiákat állítanak össze. Ja­vulnak a TIT külföldi kapcso­latai is, az idén a román mun­kásegyetemeket tanulmányoz­zák és az NDK műszaki isme­retterjesztési módszereit. , Madar N­et__. A DIVSZ nyilatkozata az amerikaiak dél-vietnami beavatkozásáról A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség titkára nyilatko­zatot tett közzé az amerikaiak­ dél-vietnami beavatkozásával kapcsolatban. Az Amerikai Egyesült Államok mondja a nyilatkozat­a az utóbbi idő­ben fokozta beavatkozását Dél-Vietnam belügyeibe. Se­gédkezet nyújt Ngo Dinh Diem kormányának a fegyve­res erők létszámának növelé­séhez, az ifjúság erőszakos bevonultatásához és az úgy­nevezett­­fésülési akciók­­hoz. Ez a beavatkozás durva meg­sértése a genfi egyezmények­nek és arcátlan provokáció a vietnami nép ellen. A DIVSZ 101 millió tagja nevében mélységesen elítéli az amerikai imperialisták be­avatkozását és felhívja a vi­lág fiataljait, hogy támogassa Vietnam népét az amerikai katonai intervenció ellen és segítse Vietnam ifjúságát or­száguk egyesítéséért folytatott hősi küzdelmükben. Újabb szakmérnöki szakok egyes egyetemeken A művelődésügyi miniszter rendelkezése alapján 1962-ben újabb szakmérnöki szakokat szerveznek egyes fővárosi és vidéki egyetemeken. A Budapesti Műszaki Egye­tem villamosmérnöki karán a folyamatszabályozási és fi­nommechanikai technológiai szakokon, a vegyészmérnöki karon, a textilkémiai és az élelmiszeripari technológiai szakokon, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyete­men a település és regionális tervezési szakon, a veszprémi Vegyipari Egyetemen a pet­­rokémiai­­ szakon kezdődik szakmérnökképző tanfolyam. Az egyes szakokra 30—30 mér­nököt vesznek fel, tehát a felsorolt szakokon együttesen száznyolcvanan képezhetik magukat szakmérnökké.­­ Százötvennyolc fiatal je­lentkezett eddig szakmunkás­nak a Borsod megyei termelő­­szövetkezetekben. Komlós János: (8) MIT KUTATNAK A KELETKUTATÓK? A „pápa":Uetmcuu* Au&ii* Most, amikor ismét folytat­juk ezt a cikksorozatot, úgy gondolom, helyes néhány szó­val emlékeztetni az eddig el­mondottakra: „ A mai nyugatnémet kelet­­kutatókról van szó, azokról a szakemberekről, akik Kelet- és Délkelet-Európa országait, köztük hazánkat tanulmá­nyozzák történelmi, gazdasági, földrajzi, népességtudományi, jogtudományi és egyéb szem­pontokból. A nyugatnémet keletkutatók büszkén vallják magukat az Ostforschung 70 éves hagyományai folytatói­nak. Ezek a hagyományok, amint láttuk, szorosan össze­fonódnak a német militariz­­mus és imperializmus múlt­jával, különböző korszakaival. A vilmos császári Németor­szág keletkutatói, Schiemann és társai éppen abban az idő­szakban szervezték meg Ke­let- és Délkelet-Európa tudo­mányos figyelését, amikor a német birodalom politikai fi­gyelme erre a területre össz­pontosult. Schiemannék azt a területet kutatták és céduláz­­ták, amelyet a világ újrafel­osztására készülődő német imperializmus meg akart hó­dítani. Hasonló helyzetet találunk a weimari Németországban is, amelynek a keletkutatói a revanspolitika szolgálatába szegődtek. A keletkutatás va­lódi politikai arculata a hit­leri Németországban leplező­­dött le, az akkori keletkuta­tók, amint láttuk, tevékenyen részt vettek a náci hadsereg által letiport országok kifosz­tásában, az alacsonyabbrendű­­nek minősített népek megsem­misítésében. A hitleri korszak keletkutatása a Gestapo és az SS szolgálatában állott, a né­­­met titkosszolgálatot és a meg­szálló hatóságokat látta el ta­nácsokkal, tájékoztató anya­gokkal és szakemberekkel. A második világháborúban megsemmisült a náci milita­­rizmus egész szervezete, ezen belül a keletkutató apparátus is. 1945. augusztus 2-án létre­jött a potsdami megállapodás, amely előírta a német milita­­rizmus valamennyi intézmé­nyének a megsemmisítését, köztük a keletkutató appará­tus szétzúzását is. A nyugati hatalmak azonban a megálla­podást megszegve feltámasztot­ták a német militarizmust és e folyamattal párhuzamosan feltámadt a nyugatnémet ke­letkutatás is. Legutóbb ezt a feltámadási folyamatot kísértük figyelem­mel és hozzávetőleges képet igyekeztünk adni a Nyugat- Németországban működő ke­letkutató intézetekről, állomá­sokról, intézményekről és köz­pontokról. Ez a kép azt mu­tatja, hogy az NSZK-ban ma olyan méretű keletkutatás fo­lyik, amekkora soha nem volt még a német birodalom tör­ténete folyamán. A triumvirátus ismerve most már a nyu­gatnémet keletkutatás előzmé­nyeit, dicsőnek éppen nem mondható hagyományait, a háború utáni rohamos fel­duzzadását és jelenlegi szerve­zeti sémáját, nézzük meg, mi­féle emberek azok, akik a mai nyugatnémet keletkuta­tást vezetik, szervezik és mű­velik. Ismeretes, hogy a két há­ború közötti keletkutatás ve­zető személyisége Brackmann volt. Ő szervezte és irányítot­ta a különböző központok te­vékenységét és ő hozta létre 1933-ban közvetlenül a hitle­ri hatalomátvétel után a ke­letkutatás csúcsszervét, az Észak- és Kelet-Német Ku­tató Közösséget, amely a fa­sizmus alatt irányította és koordinálta a különböző ku­tatóállomások tevékenységét. A fasiszta keletkutató központ elnöke Brackmann lett, he­lyettese Rubin, ügyvezetője Johannes Papritz, aki koráb­ban a már ismertetett dahle­­mi revansista titkos irodát ve­zette. Brackmann, Rubin és Pap­ritz — mi történt a fasiszta keletkutatásnak e három ve­zető személyiségével? Brackmann meghalt, de re­­vansista-fasiszta tevékenységét nagy tiszteletben tartják a mai keletkutatók, akiknek je­lentős része Brackmann mun­katársaiból és tanítványaiból rekrutálódott. Brackmann meghalt, de szelleme mind­máig él a nyuganémet Ost­­forschungban, ezt bizonyítja többek között az a dicsőítő megemlékezés, amely 1955-ben a nyugatnémet történészek folyóiratában, a Historische Zeitschriftben megjelent róla. A Brackmann-féle központ egykori ügyvezetője, Johan­nes Papritz ma is él: a mar­­burgi állami levéltár igazga­tója és egyik vezetője a mar­­burgi keletkutató központnak. Aubin és a középkor Az egykori triumvirátus harmadik tagjáról, Hermann Aubinról többet kell szólnunk. Rubin, amikor 1933-ban Brackmann helyettese lett, már jelentős keletkutató múltra tekintett vissza. Mint középkori történész, már a húszas években azt fejteget­te cikkeiben, tanulmányaiban, hogy a németségnek tovább kell folytatnia a középkori Ostbewegungot, vagyis a te­lepítésekben, hadjáratokban megnyilvánuló keletre irányu­ló mozgást, magyarán Kelet- és Délkelet-Európa meghódí­tását. Rubin azt hirdette, hogy a kelet-, délkelet-európai népiek államiságukat a néme­teknek köszönhetik, kultúrá­jukat a németektől kapták és mindezek alapján a német bi­rodalomnak történeti joga ezeknek a népeknek a leigá­zása, az általuk lakott terü­leteknek a bekebelezése. Az állítólagos történeti jogot a »német kultúrfölény" mellett Rubin szerint az is alátá­masztja, hogy Kelet- és Dél­­kelet-Európában németajkú kisebbségek élnek. Rubin pro­fesszor tehát egyik hirdetője volt a hírhedt vér- és kultúr­­talaj elvének és a húszas évektől kezdve aktívan részt vett a délkelet-európai álla­mok ellen irányuló aknamun­kában, a németajkú kisebb­ségek ötödik hadoszloppá va­ló szervezésében. 1928-ban »Gazdaságtörténeti megjegyzések a keletnémet településekhez» című cikkében kifejtette, hogy a német biro­dalomnak a középkori telepí­tések alapján joga van Len­gyelország és Csehszlovákia egy részének a bekebelezésé­hez. A weimari köztársaság revansista körei gyorsan fel­figyeltek arra a groteszk bű­vészkedésre, amit Rubin a középkori történelemmel foly­tatott és 1929-ben már kated­rát adtak neki. Dr. Hermann Aubin a breslaui egyetem kö­zépkori történelmi tanszéké­nek vezetője lett, majd nem sokkal később a breslaui Ke­letkutató Intézet igazgatója. 1930-ban írt tanulmányában leszögezte, hogy »a germánok a közeli keleti területeket, Magyarországot, Bohémiát, Sziléziát és a Kelet-Porosz tengerpartot sosem adták fel teljesen”. Hitlerék alatt Rubin még aktívabbá vált, munkáiban egyre kevesebb lett a tudo­mányos adat, egyre bővebb és hangosabb a háborúra való uszítás. Tevékenyen részt vett a­ különböző revansista társa­ságok irányításában. Ostbewegung Szibériáig... 1936-ban például a sziléziai revansista szervezet tagjai előtt már arról beszélt, hogy a birodalom igényeit fegyver­rel kell kivívni, és «•odaadó szeretetet kell tanúsítani a fegyverek iránt*. 1938- ban a Szudéta-vidék annektálása után így ujjon­gott: »A nagyobb Németor­szágot látjuk ma Hitler Adolf vezérlete­­ alatt, hálátért szív­vel, mint állami valóságot megvalósulni.* Ugyanebben az időben saját keletkutató munkájáról úgy emlékezett meg, hogy nem más az, mint a tudományos adalék a biroda­lom létharcához*. Ismeretes, hogy a náci frazeológiában a létharc a hódító háborút, az élettér a meghódítandó terüle­tet jelentette. 1939- ben Rubin így méltatta a Führer rablópolitikáját: »A politikai tett sokkal gyorsab­ban következett be, mint ahogy vártuk. Hitler Adolf te­vékenysége u­gy hat ránk, mintha csoda lenne és e cso­da előtt német testvéreinkkel együtt csodálattal eltelve ál­lunk.* 1940- ben, amikor a hitleri rablóháború már javában folyt, Rubin professzor nagy tanulmányt írt­­A történelmi erők a középnémet-kelet újjá­építésénél* címmel. A tanul­mány ismét a középkori tu­dományosságból jutott el a fasiszta uszításig. Politikai konklúziója ugyanis ez volt: •*■Folytatni kell a középkori Ostbewegungot teljes területi szélességében és mélységében a Fekete-tengerig, a Volgáig és Szibériáig.­ A háború alatt Rubin né­hány társával együtt nagyobb gyűjteményt jelentetett meg a keletkutatásról és ebben a kiadványban az Ostforschung múltjára visszaemlékezve nyíltan beismerte, hogy­­a ke­letkutatás feladata az 1918- ban elvesztett területek visz­­szaszerzésének előkészítése volt*. „Igazsággal a szabadságért" A további években a bres­laui keletkutató központ irá­nyítása mellett aktívan részt vett a hírhedt krakkói intézet munkájában. •'­tudományos-*' tanácsokat adott Frank főkor­mányzónak, a lengyel nép hó­hérának, propaganda beszéde­ket tartott az SS-képző isko­lákon, szaktanácsokkal, kém­jelentésekkel, propaganda anyagokkal segítette a meg­szálló hatóságok és a náci titkosszolgálat működését. 1945-ben, amikor a náci ha­digépezet összeomlott, Rubin professzor az angol megszállá­si zónába menekült. Itt átesett az úgynevezett »nácitlanítási« eljáráson. A nácitlanítás ki­tűnően sikerülhetett, mert Hermann Aubint 1946-ban már a hamburgi egyetemen találjuk, ahol természetesen a középkori történelmi tanszéket vezeti. 1950-ben ő lesz a mar­­burgi Herder Kutató Tanács elnöke és a Herder Intézet kiadványának, a Zeitschrift für Ostforschungnak a társ­kiadója és szerkesztője. 1955- ben Adenauer kancellártól megkapja a "­Nagy Szövetségi Érdemkereszt" kitüntetést, a Kelet-Német Kultúrtanács el­nevezésű revansista szervezet­től pedig elnyeri az „Igazság­gal a szabadságért” emlékla­pot. Hermann Aubin ma szinte valamennyi nyugatnémet ke­letkutató intézmény, folyóirat és revansista szervezet mun­kájában érdekelve van. Tisz­teletbeli doktora a kölni és a hamburgi egyetemnek, va­lóságos vagy tiszteletbeli el­nökségi tagja egy csomó tu­dományos társaságnak és po­litikai szervezetnek, ő a nyu­gatnémet keletkutatás "nagy seniorja", vagy ahogyan az egyik lap írta: ""a keletkuta­tók pápája­". A vilmos császá­ri korszak keletkutatása Schiemann irányítása alatt állt, a két világháború közti időszakot Brackmann neve fémjelezte, az NSZK keletku­tatásának jelenlegi vezére Hermann Aubin. Rubin professzor portréjá­hoz még egy adalékot kívá­nunk megemlíteni: 1958 szep­temberében a trieri nyugat­német történésznapon az el­nök megvonta a szót az NDK történészeitől, azzal az indo­kolással, hogy a keletnémet történészek "politikai célok szolgálatába állítják a tudo­mányt". Az elnök, aki ilyen kényesen ügyelt a tudomány­ok tisztaságára", Rubin profesz­­szor volt. (Folytatása következik.) —Vasárnap, 1961. november 5. A SZOT XI. teljes ülésének határozata a második ötéves tervről A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1961. november 3-án tartott XI. teljes ülésén meg­vitatta a második ötéves ter­vünk végrehajtásából adódó tennivalókat. A tervben — hangsúlyozza a határozat — egész dolgozó népünk vágyai, szükségletei öltenek testet, ezért megvalósítása is a dol­gozó tömegek tudatos, cselek­vő közreműködését igényli. Terveink megvalósításának egyik fontos feltétele, hogy minden szinten torzítás nélkül érvényesüljön a párt politiká­ja. Szakszervezeteink nyújtsa­nak segítséget az állami, gazda­sági vezetésnek, hogy minde­nütt egyöntetűen értelmezzék és hajtsák végre a feladato­kat. A határozat ezután a szocia­lista munkaverseny elvi kér­déseivel foglalkozik. Kiemeli, hogy a munkaversenyt még szorosabban a terv megvalósí­tására kell irányítani. A ver­senyben részt vevő dolgozók elé olyan célokat állítsanak, amelyek a még kihasználat­lan tartalékok feltárására ösz­tönöznek. Külön figyelmet kell fordítani a szocialista brigádok felkarolására. A továbbiakban az újító- és ésszerűsítői moz­galom fellendítéséről, a mű­szaki propagandamunka javí­tásáról, a műszaki színvonal emeléséről szól a határozat. Fontos követelmény — foly­tatódik a határozat —, hogy a gazdasági feladatok segítése párosuljon az emberekről való minden irányú törődéssel. Ez mindenekelőtt abban jusson kifejezésre, hogy lelkiismere­tesen foglalkoznak szakszerve­zeteink a dolgozók ügyes-ba­jos dolgaival, élet- és munka­­körülményeik megjavításá­val. SZÍNHÁZAK VASÁRNAPI ÉS HÉTFŐI MŰSORA Állami Operaház: V: Hoffmann meséi (Bérletszünet) (7) — H: Duszelőadá­s (Jegyek nem váltha­tók) — Erkel Színház: V: Szökte­­tés a szerájból (6. bérlet 3.) (7)­­ Nemzeti Színház: V: A salemi bo­szorkányok (Paulay—Lendvay bér­let 1.) (7) — H: Viharos alkonyat (de. fél 11); Irkucki történet (7) — Katona József Színház: V: Min­den Jó, ha jó a vége (7) — H: A két Bolyai (7) — Madách Színház: V: Esküvő (7) — H: Esküvő (du. fél 3); A kaukázusi krétakör (fél 8) — Madách Kamara Színház: Ve­szélyes forduló (7) — H: Libikóka (du. fél 3); Különleges világnap (fél 8) — Vígszínház: V: Orfeusz alászáll (7) — H: Háború és béke (Ifjúsági előadás) (du. fél 3); A tizenegyedik parancsolat (7) — Ódry Színpad: V: Napfogyatkozás (7) — Petőfi Színház: V: Tűzijá­ték (7) — H: Tűzijáték (du. fél 3); Gazdag szegények (7) — Jókai Színház: V: Arisztokraták (G-bér­­let 1.) (7) — H: Arisztokraták (du. fél 3 és este fél 8) — József Atti­la Színház: V: Az igazság házhoz jön (fél 8) — H: Mindent a ma­máért (du. fél 3 és este 7) — Iro­dalmi Színpad: H: Vön, Francois Villon ... (BérletSzünet) (este 11) — Operettszínház: V: Boccaccio (7) — H: Boccaccio (du. negyed 3); Leányvásár (7) — Vidám Színpad: V: Budapest 11 óra (fél 8) — H: Budapest 11 óra (du. fél 4 és este fél 8) — Kis Színpad: V: Váci ut­ca (7) — H: Váci utca (du. 3 és este 7) — Állami Bábszínház: V: Három kismalac (du. 3) — N­: Mi­si mókus (de. 11); Csipkerózsika (du. 3); A császár új ruhája (du. 5) — Tarka Színpad: V: Film Pes­tivál (7) — H: Film Pestivál (du. 3 és este 7) — Kamara Varieté: V: Amikor Pest mesélni kezd (du. 6 és este fél 9) — H: Amikor Pest mesélni kezd (du. fél 4, 6 és este fél 9) — Zeneakadémia: V: Re­mekművek (Középisk. béri. B/l) (du. fél 5); örmény művészek hangversenye (fél 8) — H: Leltár miatt nyitva (du. 4); Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar (8) — Bartók-terem: V: Az ember túlsó oldala (este 9) — H: Meseország­ból jöttünk (de. 11); Dal- és kama­razene (Főv. Zeneisk. Szerv. bék­. 2.) (du. 3): Az ember túlsó olda­la (este fél 10) — XII., József A. Kultúrház (H. de. fél 11) és XII., MOM Műv. Ház (H. de. 10): Séta a hangszerek birodalmában (Ifjú Zenebarátok Hangv. 2.). Kiállítások SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere): XVI. és XVIII. századi magyar festészet ERNST MÚZEUM (VI., Nagymező u. 8.): Gádor István Kossuth-dí­­jas keramikus kiállítása FÉNYES ADOLF TEREM (VII., Rákóczi út 30): Langer Klára fotóművész kiállítása MŰCSARNOK (XIV., Dózsa György út 37.): Bolgár képzőművészeti­ kiállítás CSÓK ISTVÁN GALÉRIA (Váci U. 25.): Xantus Gyula festőművész kiállítása KAMARATEREM: Diósy Antal fes­tőművész kiállítása (A múzeumok 5-én és 8-án zár­va tartanak, a kiállítások 8-án.) Kicserélték a kubai-magyar kulturális együ­ttműködési egyezmény ratifikációs okmányait Raul Roa, a Kubai Köztár­saság külügyminisztere és dr. Beck János, a Magyar Nép­köztársaság kubai nagykövete november 3-án, pénteken Ha­vannában kicserélte a kubai­­magyar kulturális együttmű­ködési egyezmény ratifikációs okmányait. Az eseménynél je­len volt az kubai Külügymi­nisztérium több vezető mun­katársa. Örmény vendégművészek fellépései A hazánkba érkezett tíztagú örmény művészegyüttes vasár­nap este mutatkozik be a Ze­neakadémia nagytermében. Az együttes tagjai között szerepel Goar Gaszparjan, a világhírű koloraturénekesnő, továbbá N. Ovaniszjan, a nagynevű basz­szista és Alekszandr Arutjun­­jan zeneszerző. Az Állami Hangversenyzenekart novem­ber 6-án este Ogan Durjan, a kiváló karmester vezényli, köz­reműködik Goar Gaszparjan és Arno Babadzsanjan zongora­­művész. A MOM művelődési házban november 9-én Gaszparjan fel­léptével operaestet rendeznek, amelyen a MÁV szimfonikus zenekarát Komor Vilmos fog­ja vezényelni. Magyar—bolgár barátsági est November 3-án este a VI. kerületi népfront klubban a Hazafias Népfront és az MSZBT bolgár—magyar ba­rátsági és kulturális estet ren­dezett. Kis Roland, a nép­front VI. kerületi bizottsága elnökhelyettesének megnyitó szavai után dr. Marin Kasza­­vetov, a budapesti bolgár kö­vetség kulturális attaséja em­lékezett meg a Bolgár Nép­­köztársaság felszabadulás utá­ni eredményeiről és távlati terveiről. Az előadás után Mó­ricz Virág írónő rövid baráti beszédben számolt be bulgá­riai élményeiről.

Next