Magyar Nemzet, 1961. november (17. évfolyam, 259-283. szám)
1961-11-05 / 263. szám
4 Ipari építési konferencia száz külföldi részvevővel Rados Kornél dr. egyetemi tanár szombat délelőtt sajtótájékoztatást tartott abból az alkalomból, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és az Építőipari Tudományos Egyesület november 9—11 között rendezi az első ipari építési konferenciát. Hangoztatta, hogy a felszabadulás előtt hazánkban ipari építészettel, tervezéssel alig foglalkoztak. Csak 1945 után indult meg nálunk az ipari létesítményeik önálló tervezése és azóta ezen a téren nemcsak hazai, hanem világviszonylatban is figyelemre méltó eredményeket értünk el. A háromnapos konferencia tisztázni fogja, hol tart a magyar ipari építészet a fejlődésben és elősegíti, hogy a második ötéves terv beruházásaihoz a tervezés az optimumot nyújthassa, csökkentse a létesítmények költségeit, növelje a típustervek felhasználási lehetőségét. A konferencián mintegy száz külföldi részvevő jelenik meg. A Szovjetunióból, az NDK-ból, az NSZK-ból, Romániából, Hollandiából, Ausztriából, Lengyelországból, Franciaországból jelentették be érkezésüket neves szakemberek. Közülük Siegfried Schmidt, a berlini Ipari Tervezőintézet vezetője, dr. H. Rühle, drezdai egyetemi tanár, dr. W. Henn, a braunschweigi Technikai Főiskola professzora, dr. Curt Siegel, a stuttgarti Technikai Főiskola tanára előadással szerepel. A megnyitó előadást dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter tartja. Előadást tart még dr. Szendrői Jenő, az Iparterv főmérnöke, Kardos Andor egyetemi tanár, Takács Gyula, az Iparterv igazgatója, dr. Rados Kornél egyetemi tanár és sokan mások. 2,3 millió hallgató fél év alatt A TIT új tervei A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kidolgozta 1961/62. évi munkatervét. Elsősorban a második ötéves tervvel kapcsolatos időszerű gazdasági, politikai és ideológiai feladatok végrehajtását igyekeznek hathatósan előmozdítani. Ezért az ismeretterjesztési évet az eddiginél sokoldalúbban és alaposabban készítették elő. Kidolgozták a többi között a munkás-, a termelőszövetkezeti-, az ifjúsági- és a nők akadémiája előadássorozatainak javasolt témáit. Az idei év első felében csaknem kétszer annyi előadást tartottak, mint 1958 ban. Fél év alatt 2,3 millió hallgató látogatta a TIT előadásokat. Növekszik a falusi előadások száma. Az idén több mint ezerszáz akadémiai jellegű falusi tanfolyamot szerveztek, közülük 525 tsz-akadémiát. Megkétszereződött a munkásakadémiák száma is, az idén 800 ilyen sorozat indul. A számszerű növekedésnél is fontosabb, hogy az előadások hatásosak, minőségileg egyre jobbak legyenek. Ennek érdekében kiegészítik a szakemberekből álló előadógárdát, amelynek létszáma máris 14 ezerről 18 és félezerre emelkedett. A szakszervezetekkel egyetértésben létrehozzák a TIT üzemi csoportjait. A könyvkiadóknak javasolták, hogy tervük összeállításában legyenek figyelemmel a TIT igényeire. A könyvtárak a TIT tematikának megfelelő bibliográfiákat állítanak össze. Javulnak a TIT külföldi kapcsolatai is, az idén a román munkásegyetemeket tanulmányozzák és az NDK műszaki ismeretterjesztési módszereit. , Madar Net__. A DIVSZ nyilatkozata az amerikaiak dél-vietnami beavatkozásáról A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkára nyilatkozatot tett közzé az amerikaiak dél-vietnami beavatkozásával kapcsolatban. Az Amerikai Egyesült Államok mondja a nyilatkozata az utóbbi időben fokozta beavatkozását Dél-Vietnam belügyeibe. Segédkezet nyújt Ngo Dinh Diem kormányának a fegyveres erők létszámának növeléséhez, az ifjúság erőszakos bevonultatásához és az úgynevezettfésülési akciókhoz. Ez a beavatkozás durva megsértése a genfi egyezményeknek és arcátlan provokáció a vietnami nép ellen. A DIVSZ 101 millió tagja nevében mélységesen elítéli az amerikai imperialisták beavatkozását és felhívja a világ fiataljait, hogy támogassa Vietnam népét az amerikai katonai intervenció ellen és segítse Vietnam ifjúságát országuk egyesítéséért folytatott hősi küzdelmükben. Újabb szakmérnöki szakok egyes egyetemeken A művelődésügyi miniszter rendelkezése alapján 1962-ben újabb szakmérnöki szakokat szerveznek egyes fővárosi és vidéki egyetemeken. A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán a folyamatszabályozási és finommechanikai technológiai szakokon, a vegyészmérnöki karon, a textilkémiai és az élelmiszeripari technológiai szakokon, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen a település és regionális tervezési szakon, a veszprémi Vegyipari Egyetemen a petrokémiai szakon kezdődik szakmérnökképző tanfolyam. Az egyes szakokra 30—30 mérnököt vesznek fel, tehát a felsorolt szakokon együttesen száznyolcvanan képezhetik magukat szakmérnökké. Százötvennyolc fiatal jelentkezett eddig szakmunkásnak a Borsod megyei termelőszövetkezetekben. Komlós János: (8) MIT KUTATNAK A KELETKUTATÓK? A „pápa":Uetmcuu* Au&ii* Most, amikor ismét folytatjuk ezt a cikksorozatot, úgy gondolom, helyes néhány szóval emlékeztetni az eddig elmondottakra: „ A mai nyugatnémet keletkutatókról van szó, azokról a szakemberekről, akik Kelet- és Délkelet-Európa országait, köztük hazánkat tanulmányozzák történelmi, gazdasági, földrajzi, népességtudományi, jogtudományi és egyéb szempontokból. A nyugatnémet keletkutatók büszkén vallják magukat az Ostforschung 70 éves hagyományai folytatóinak. Ezek a hagyományok, amint láttuk, szorosan összefonódnak a német militarizmus és imperializmus múltjával, különböző korszakaival. A vilmos császári Németország keletkutatói, Schiemann és társai éppen abban az időszakban szervezték meg Kelet- és Délkelet-Európa tudományos figyelését, amikor a német birodalom politikai figyelme erre a területre összpontosult. Schiemannék azt a területet kutatták és cédulázták, amelyet a világ újrafelosztására készülődő német imperializmus meg akart hódítani. Hasonló helyzetet találunk a weimari Németországban is, amelynek a keletkutatói a revanspolitika szolgálatába szegődtek. A keletkutatás valódi politikai arculata a hitleri Németországban lepleződött le, az akkori keletkutatók, amint láttuk, tevékenyen részt vettek a náci hadsereg által letiport országok kifosztásában, az alacsonyabbrendűnek minősített népek megsemmisítésében. A hitleri korszak keletkutatása a Gestapo és az SS szolgálatában állott, a német titkosszolgálatot és a megszálló hatóságokat látta el tanácsokkal, tájékoztató anyagokkal és szakemberekkel. A második világháborúban megsemmisült a náci militarizmus egész szervezete, ezen belül a keletkutató apparátus is. 1945. augusztus 2-án létrejött a potsdami megállapodás, amely előírta a német militarizmus valamennyi intézményének a megsemmisítését, köztük a keletkutató apparátus szétzúzását is. A nyugati hatalmak azonban a megállapodást megszegve feltámasztották a német militarizmust és e folyamattal párhuzamosan feltámadt a nyugatnémet keletkutatás is. Legutóbb ezt a feltámadási folyamatot kísértük figyelemmel és hozzávetőleges képet igyekeztünk adni a Nyugat- Németországban működő keletkutató intézetekről, állomásokról, intézményekről és központokról. Ez a kép azt mutatja, hogy az NSZK-ban ma olyan méretű keletkutatás folyik, amekkora soha nem volt még a német birodalom története folyamán. A triumvirátus ismerve most már a nyugatnémet keletkutatás előzményeit, dicsőnek éppen nem mondható hagyományait, a háború utáni rohamos felduzzadását és jelenlegi szervezeti sémáját, nézzük meg, miféle emberek azok, akik a mai nyugatnémet keletkutatást vezetik, szervezik és művelik. Ismeretes, hogy a két háború közötti keletkutatás vezető személyisége Brackmann volt. Ő szervezte és irányította a különböző központok tevékenységét és ő hozta létre 1933-ban közvetlenül a hitleri hatalomátvétel után a keletkutatás csúcsszervét, az Észak- és Kelet-Német Kutató Közösséget, amely a fasizmus alatt irányította és koordinálta a különböző kutatóállomások tevékenységét. A fasiszta keletkutató központ elnöke Brackmann lett, helyettese Rubin, ügyvezetője Johannes Papritz, aki korábban a már ismertetett dahlemi revansista titkos irodát vezette. Brackmann, Rubin és Papritz — mi történt a fasiszta keletkutatásnak e három vezető személyiségével? Brackmann meghalt, de revansista-fasiszta tevékenységét nagy tiszteletben tartják a mai keletkutatók, akiknek jelentős része Brackmann munkatársaiból és tanítványaiból rekrutálódott. Brackmann meghalt, de szelleme mindmáig él a nyuganémet Ostforschungban, ezt bizonyítja többek között az a dicsőítő megemlékezés, amely 1955-ben a nyugatnémet történészek folyóiratában, a Historische Zeitschriftben megjelent róla. A Brackmann-féle központ egykori ügyvezetője, Johannes Papritz ma is él: a marburgi állami levéltár igazgatója és egyik vezetője a marburgi keletkutató központnak. Aubin és a középkor Az egykori triumvirátus harmadik tagjáról, Hermann Aubinról többet kell szólnunk. Rubin, amikor 1933-ban Brackmann helyettese lett, már jelentős keletkutató múltra tekintett vissza. Mint középkori történész, már a húszas években azt fejtegette cikkeiben, tanulmányaiban, hogy a németségnek tovább kell folytatnia a középkori Ostbewegungot, vagyis a telepítésekben, hadjáratokban megnyilvánuló keletre irányuló mozgást, magyarán Kelet- és Délkelet-Európa meghódítását. Rubin azt hirdette, hogy a kelet-, délkelet-európai népiek államiságukat a németeknek köszönhetik, kultúrájukat a németektől kapták és mindezek alapján a német birodalomnak történeti joga ezeknek a népeknek a leigázása, az általuk lakott területeknek a bekebelezése. Az állítólagos történeti jogot a »német kultúrfölény" mellett Rubin szerint az is alátámasztja, hogy Kelet- és Délkelet-Európában németajkú kisebbségek élnek. Rubin professzor tehát egyik hirdetője volt a hírhedt vér- és kultúrtalaj elvének és a húszas évektől kezdve aktívan részt vett a délkelet-európai államok ellen irányuló aknamunkában, a németajkú kisebbségek ötödik hadoszloppá való szervezésében. 1928-ban »Gazdaságtörténeti megjegyzések a keletnémet településekhez» című cikkében kifejtette, hogy a német birodalomnak a középkori telepítések alapján joga van Lengyelország és Csehszlovákia egy részének a bekebelezéséhez. A weimari köztársaság revansista körei gyorsan felfigyeltek arra a groteszk bűvészkedésre, amit Rubin a középkori történelemmel folytatott és 1929-ben már katedrát adtak neki. Dr. Hermann Aubin a breslaui egyetem középkori történelmi tanszékének vezetője lett, majd nem sokkal később a breslaui Keletkutató Intézet igazgatója. 1930-ban írt tanulmányában leszögezte, hogy »a germánok a közeli keleti területeket, Magyarországot, Bohémiát, Sziléziát és a Kelet-Porosz tengerpartot sosem adták fel teljesen”. Hitlerék alatt Rubin még aktívabbá vált, munkáiban egyre kevesebb lett a tudományos adat, egyre bővebb és hangosabb a háborúra való uszítás. Tevékenyen részt vett a különböző revansista társaságok irányításában. Ostbewegung Szibériáig... 1936-ban például a sziléziai revansista szervezet tagjai előtt már arról beszélt, hogy a birodalom igényeit fegyverrel kell kivívni, és «•odaadó szeretetet kell tanúsítani a fegyverek iránt*. 1938- ban a Szudéta-vidék annektálása után így ujjongott: »A nagyobb Németországot látjuk ma Hitler Adolf vezérlete alatt, hálátért szívvel, mint állami valóságot megvalósulni.* Ugyanebben az időben saját keletkutató munkájáról úgy emlékezett meg, hogy nem más az, mint a tudományos adalék a birodalom létharcához*. Ismeretes, hogy a náci frazeológiában a létharc a hódító háborút, az élettér a meghódítandó területet jelentette. 1939- ben Rubin így méltatta a Führer rablópolitikáját: »A politikai tett sokkal gyorsabban következett be, mint ahogy vártuk. Hitler Adolf tevékenysége ugy hat ránk, mintha csoda lenne és e csoda előtt német testvéreinkkel együtt csodálattal eltelve állunk.* 1940- ben, amikor a hitleri rablóháború már javában folyt, Rubin professzor nagy tanulmányt írtA történelmi erők a középnémet-kelet újjáépítésénél* címmel. A tanulmány ismét a középkori tudományosságból jutott el a fasiszta uszításig. Politikai konklúziója ugyanis ez volt: •*■Folytatni kell a középkori Ostbewegungot teljes területi szélességében és mélységében a Fekete-tengerig, a Volgáig és Szibériáig. A háború alatt Rubin néhány társával együtt nagyobb gyűjteményt jelentetett meg a keletkutatásról és ebben a kiadványban az Ostforschung múltjára visszaemlékezve nyíltan beismerte, hogya keletkutatás feladata az 1918- ban elvesztett területek viszszaszerzésének előkészítése volt*. „Igazsággal a szabadságért" A további években a breslaui keletkutató központ irányítása mellett aktívan részt vett a hírhedt krakkói intézet munkájában. •'tudományos-*' tanácsokat adott Frank főkormányzónak, a lengyel nép hóhérának, propaganda beszédeket tartott az SS-képző iskolákon, szaktanácsokkal, kémjelentésekkel, propaganda anyagokkal segítette a megszálló hatóságok és a náci titkosszolgálat működését. 1945-ben, amikor a náci hadigépezet összeomlott, Rubin professzor az angol megszállási zónába menekült. Itt átesett az úgynevezett »nácitlanítási« eljáráson. A nácitlanítás kitűnően sikerülhetett, mert Hermann Aubint 1946-ban már a hamburgi egyetemen találjuk, ahol természetesen a középkori történelmi tanszéket vezeti. 1950-ben ő lesz a marburgi Herder Kutató Tanács elnöke és a Herder Intézet kiadványának, a Zeitschrift für Ostforschungnak a társkiadója és szerkesztője. 1955- ben Adenauer kancellártól megkapja a "Nagy Szövetségi Érdemkereszt" kitüntetést, a Kelet-Német Kultúrtanács elnevezésű revansista szervezettől pedig elnyeri az „Igazsággal a szabadságért” emléklapot. Hermann Aubin ma szinte valamennyi nyugatnémet keletkutató intézmény, folyóirat és revansista szervezet munkájában érdekelve van. Tiszteletbeli doktora a kölni és a hamburgi egyetemnek, valóságos vagy tiszteletbeli elnökségi tagja egy csomó tudományos társaságnak és politikai szervezetnek, ő a nyugatnémet keletkutatás "nagy seniorja", vagy ahogyan az egyik lap írta: ""a keletkutatók pápája". A vilmos császári korszak keletkutatása Schiemann irányítása alatt állt, a két világháború közti időszakot Brackmann neve fémjelezte, az NSZK keletkutatásának jelenlegi vezére Hermann Aubin. Rubin professzor portréjához még egy adalékot kívánunk megemlíteni: 1958 szeptemberében a trieri nyugatnémet történésznapon az elnök megvonta a szót az NDK történészeitől, azzal az indokolással, hogy a keletnémet történészek "politikai célok szolgálatába állítják a tudományt". Az elnök, aki ilyen kényesen ügyelt a tudományok tisztaságára", Rubin profeszszor volt. (Folytatása következik.) —Vasárnap, 1961. november 5. A SZOT XI. teljes ülésének határozata a második ötéves tervről A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1961. november 3-án tartott XI. teljes ülésén megvitatta a második ötéves tervünk végrehajtásából adódó tennivalókat. A tervben — hangsúlyozza a határozat — egész dolgozó népünk vágyai, szükségletei öltenek testet, ezért megvalósítása is a dolgozó tömegek tudatos, cselekvő közreműködését igényli. Terveink megvalósításának egyik fontos feltétele, hogy minden szinten torzítás nélkül érvényesüljön a párt politikája. Szakszervezeteink nyújtsanak segítséget az állami, gazdasági vezetésnek, hogy mindenütt egyöntetűen értelmezzék és hajtsák végre a feladatokat. A határozat ezután a szocialista munkaverseny elvi kérdéseivel foglalkozik. Kiemeli, hogy a munkaversenyt még szorosabban a terv megvalósítására kell irányítani. A versenyben részt vevő dolgozók elé olyan célokat állítsanak, amelyek a még kihasználatlan tartalékok feltárására ösztönöznek. Külön figyelmet kell fordítani a szocialista brigádok felkarolására. A továbbiakban az újító- és ésszerűsítői mozgalom fellendítéséről, a műszaki propagandamunka javításáról, a műszaki színvonal emeléséről szól a határozat. Fontos követelmény — folytatódik a határozat —, hogy a gazdasági feladatok segítése párosuljon az emberekről való minden irányú törődéssel. Ez mindenekelőtt abban jusson kifejezésre, hogy lelkiismeretesen foglalkoznak szakszervezeteink a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, élet- és munkakörülményeik megjavításával. SZÍNHÁZAK VASÁRNAPI ÉS HÉTFŐI MŰSORA Állami Operaház: V: Hoffmann meséi (Bérletszünet) (7) — H: Duszelőadás (Jegyek nem válthatók) — Erkel Színház: V: Szöktetés a szerájból (6. bérlet 3.) (7) Nemzeti Színház: V: A salemi boszorkányok (Paulay—Lendvay bérlet 1.) (7) — H: Viharos alkonyat (de. fél 11); Irkucki történet (7) — Katona József Színház: V: Minden Jó, ha jó a vége (7) — H: A két Bolyai (7) — Madách Színház: V: Esküvő (7) — H: Esküvő (du. fél 3); A kaukázusi krétakör (fél 8) — Madách Kamara Színház: Veszélyes forduló (7) — H: Libikóka (du. fél 3); Különleges világnap (fél 8) — Vígszínház: V: Orfeusz alászáll (7) — H: Háború és béke (Ifjúsági előadás) (du. fél 3); A tizenegyedik parancsolat (7) — Ódry Színpad: V: Napfogyatkozás (7) — Petőfi Színház: V: Tűzijáték (7) — H: Tűzijáték (du. fél 3); Gazdag szegények (7) — Jókai Színház: V: Arisztokraták (G-bérlet 1.) (7) — H: Arisztokraták (du. fél 3 és este fél 8) — József Attila Színház: V: Az igazság házhoz jön (fél 8) — H: Mindent a mamáért (du. fél 3 és este 7) — Irodalmi Színpad: H: Vön, Francois Villon ... (BérletSzünet) (este 11) — Operettszínház: V: Boccaccio (7) — H: Boccaccio (du. negyed 3); Leányvásár (7) — Vidám Színpad: V: Budapest 11 óra (fél 8) — H: Budapest 11 óra (du. fél 4 és este fél 8) — Kis Színpad: V: Váci utca (7) — H: Váci utca (du. 3 és este 7) — Állami Bábszínház: V: Három kismalac (du. 3) — N: Misi mókus (de. 11); Csipkerózsika (du. 3); A császár új ruhája (du. 5) — Tarka Színpad: V: Film Pestivál (7) — H: Film Pestivál (du. 3 és este 7) — Kamara Varieté: V: Amikor Pest mesélni kezd (du. 6 és este fél 9) — H: Amikor Pest mesélni kezd (du. fél 4, 6 és este fél 9) — Zeneakadémia: V: Remekművek (Középisk. béri. B/l) (du. fél 5); örmény művészek hangversenye (fél 8) — H: Leltár miatt nyitva (du. 4); Magyar Állami Hangversenyzenekar (8) — Bartók-terem: V: Az ember túlsó oldala (este 9) — H: Meseországból jöttünk (de. 11); Dal- és kamarazene (Főv. Zeneisk. Szerv. bék. 2.) (du. 3): Az ember túlsó oldala (este fél 10) — XII., József A. Kultúrház (H. de. fél 11) és XII., MOM Műv. Ház (H. de. 10): Séta a hangszerek birodalmában (Ifjú Zenebarátok Hangv. 2.). Kiállítások SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere): XVI. és XVIII. századi magyar festészet ERNST MÚZEUM (VI., Nagymező u. 8.): Gádor István Kossuth-díjas keramikus kiállítása FÉNYES ADOLF TEREM (VII., Rákóczi út 30): Langer Klára fotóművész kiállítása MŰCSARNOK (XIV., Dózsa György út 37.): Bolgár képzőművészeti kiállítás CSÓK ISTVÁN GALÉRIA (Váci U. 25.): Xantus Gyula festőművész kiállítása KAMARATEREM: Diósy Antal festőművész kiállítása (A múzeumok 5-én és 8-án zárva tartanak, a kiállítások 8-án.) Kicserélték a kubai-magyar kulturális együttműködési egyezmény ratifikációs okmányait Raul Roa, a Kubai Köztársaság külügyminisztere és dr. Beck János, a Magyar Népköztársaság kubai nagykövete november 3-án, pénteken Havannában kicserélte a kubaimagyar kulturális együttműködési egyezmény ratifikációs okmányait. Az eseménynél jelen volt az kubai Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Örmény vendégművészek fellépései A hazánkba érkezett tíztagú örmény művészegyüttes vasárnap este mutatkozik be a Zeneakadémia nagytermében. Az együttes tagjai között szerepel Goar Gaszparjan, a világhírű koloraturénekesnő, továbbá N. Ovaniszjan, a nagynevű baszszista és Alekszandr Arutjunjan zeneszerző. Az Állami Hangversenyzenekart november 6-án este Ogan Durjan, a kiváló karmester vezényli, közreműködik Goar Gaszparjan és Arno Babadzsanjan zongoraművész. A MOM művelődési házban november 9-én Gaszparjan felléptével operaestet rendeznek, amelyen a MÁV szimfonikus zenekarát Komor Vilmos fogja vezényelni. Magyar—bolgár barátsági est November 3-án este a VI. kerületi népfront klubban a Hazafias Népfront és az MSZBT bolgár—magyar barátsági és kulturális estet rendezett. Kis Roland, a népfront VI. kerületi bizottsága elnökhelyettesének megnyitó szavai után dr. Marin Kaszavetov, a budapesti bolgár követség kulturális attaséja emlékezett meg a Bolgár Népköztársaság felszabadulás utáni eredményeiről és távlati terveiről. Az előadás után Móricz Virág írónő rövid baráti beszédben számolt be bulgáriai élményeiről.