Magyar Nemzet, 1961. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1961-12-01 / 284. szám
2Fénteki 1961. december 1• újabb mikiós megrendelést adott az amerikai hadiiparnak, azt célozta, hogy a hadiiparban érdekelt amerikai monopólium mókát közvetlenül érdekeltté tegye a bonni fegyverkezési politika folytatásában. Bonn így akarja semlegesíteni az amerikai elnök egyes tanácsadóinak befolyását és megakadályozni, hogy Washingtonban felülkerekedjenek azok a józanabb politika folytatását óhajtó körök, amelyek ellenzik a Bundeswehr atomfelfegyverzését és rokonszenveznek a középeurópai biztonsági övezet megteremtésére irányuló elgondolásokkal. "Bonn a legfontosabb partner a fegyverkezési üzletben és a jövőben is az marad" — írja ezzel kapcsolatban a Stuttgarter Zeitung és világos, hogy a fegyverkezési üzletből származó busás profitok vonzerejét Bonn egyik legfontosabb ütőkártyának tartja a washingtoni politika befolyásolására irányuló törekvésében. A tábornokok terve új felmelegítésben 2. Strauss másik célja — és ez szoros összefüggésben áll az elsővel — szemmel láthatóan az volt, hogy a fegyverkezési üzletben érdekelt körök aktív támogatásával újabb lépést tegyen előre hőn óhajtott régi céljának, az atomfegyverek feletti rendelkezési jog megkaparintásának elérése felé. Miután az atomfegyverek birtoklása feletti jog nyílt követelése — amely a múlt nyáron a nyugatnémet tábornoki kar emlékezetes emlékiratában csúcsosodott ki — világszerte a felháborodás viharát keltette, a bonni vezetők jobbnak látták, ha kerülő úton próbálják meg e cél elérését. Strauss Amerikában tartott, előadásaiban újabb változatban melegítette fel ezt a tervet: egy Atlanti Unió létrehozását sürgette, amelynek tagjai szuverenitásukat egy "nemzetek feletti szervre" ruháznák át, politikai, gazdasági és katonai tekintetben egyaránt. Miután a szuverenitás legjellemzőbb kritériuma a mai időkben az atomfegyverek birtoklása és a felettük való rendelkezés — érvelt Strauss —, az Atlanti Unió megvalósítása természetesen maga után vonná, hogy az Egyesült Államok is kiadná kezéből az atomfegyverek bevetése feletti jog monopóliumát. Hűvös visszhang Straussnak ez a vakmerő követelése még aszlérikai pártfogói körében is hűvös visszhangra talált. "Kennedy nem akarja, hogy az Egyesült Államokat valamely szövetségese belerántja majd egy nagy háborúba" — írta csütörtökön a Die Welt, és azt az értesülést közli, hogy Strauss, látva az amerikaiak ellenkezését, most újabb »kompromisszumos formulával« állt elő. A bonni hadügyminiszter e legújabb elképzelése szerint új formában kellene megvalósítani az "atomfegyverek feletti közös rendelkezést", hogy azt a NATO egyes szakaszaira korlátoznák, mégpedig úgy, hogybizonyos meghatározott NATO-szakaszaikon az atomfegyverek bevetése felett az amerikaiak közösen döntenének mindazokkal az államokkal együtt, amelyek az illető szakaszon állnak". "Ily módon megtörnék az Egyesült Államok monopóliumát és megkerülnék azt a problémát is, amit az jelent, hogy tizenöt NATO-állam nem tarthatja egyszerre az ujját az atomfegyver ravaszán" — írja a Die Welt. A bonni törvényszék megtiltotta a Globke-dokumentumok terjesztését Bonnból jelenti az MTI. A bonni törvényszék szerdán hozott határozatában megtiltotta annak a könyvnek a terjesztését, amelyet egy hamburgi kiadó jelentetett meg. A könyv, amelynek címe :Dr. Hans Globke-aktakivonatok és dokumentumok*, olyan hivatalos okmányokat ismertet, amelyek a kancellári hivatal államtitkárának a náci uralom idején kifejtett tevékenységére vonatkoznak. A bíróság határozatában megtiltja, hogy Globkéról ezentúl "Olyan állításokat terjesszenek, amelyek szerint Glotake kiemelkedő módon részt vett a nürnbergi faji törvények megalkotásában és a Harmadik Birodalom idején megakadályozta a Nemzetközi Vöröskeresztnek azokat a fáradozásait, amelyek tízezer zsidó asszonynak és gyermeknek Görögországból Izraelbe történő átmentésére irányultak". Az Eichmann-per utolsó szakasza Kitűzték tehát az Eichmannper végső szakaszát, az ítélethirdetés időpontját. A Tel Aviv a haifai betonút mentén a Carmen-hegy örökzöld lankáin és a banánerdők között többszörös drótkerítéssel körülvett tömlöcében, az egykori brit rendőrlaktanyában, az ötvenöt éves sovány, karvalyorrú ember, Adolf Eichmann pedig emlékiratai utolsó fejezetein dolgozik. Már három kötetre terjedő, több ezer kézírásos oldallal elkészült, de még mindig ír. Reggeltől estig. Az őrzésével megbízott rendőrök idegesek. A múlt héten ketten is kérték leváltásukat és áthelyezésüket más szolgálati állásba. A négyhónapos per során nyilvánosságra került szörnyűségek megrázták őket. »Miután végighallgattam a pert, képtelen vagyok Eichmann-nal szemben megőrizni nyugalmamat. Idegeim a végsőkig feszültek.* Servatius felterjesztése Szerintünk Eichmannban nem hagyott mélyebb nyomot a tárgyalás. Fesztelenül viselkedik, egészségileg rendben van, naponta nyolc cigarettát szív. És ír rendületlenül. Vajon mindazt megírja-e most, amit elhallgatott a jeruzsálemi Beth Haam üvegkalickájában? Vagy beszámol-e bűntársainak tevékenységéről, amiről a per során ugyancsak alig tett említést? Igaz, módot sem nagyon adtak neki erre. Sem a vádhatóság, sem a védelem. A mesterségesen keltett homály továbbra is elborítja ama bűntársainak szerepét, akik ma jelentős hivatali állásokat töltenek be Nyugat- Németországban. Dr. Servatius, a védő, hivatkozott is ilyen értelmű érdemeire. Felterjesztéssel élt ugyanis a bonni külügyminisztériumhoz és ebben költségeinek megtérítését kérte. Mint írta, eddig húszezer dollárt kapott az izraeli államtól, de kiadásai több mint 115 0OO márkára, tehát csaknem 30 000 dollárra rúgnak. Ha ehhez hozzászámítja, hogy titkárnőivel együtt, még legalább két hetet Jeruzsálemben kell töltenie, akkor a minisztérium világosan láthatja a védelem anyagi nehézségeit. "Kaphattam volna pénzt antiszemitáktól és náciktól — jegyezte meg felterjesztésében —, de meggyőződésem, a szövetségi kormánynak kötelessége ellátni Eichmann védelmét. Bonnban csak örülhetnének, hogy nem egy antiszemita Vagy egy külföldi vállalkozott a védelemre, mert akkor egészen más dolgok is hangot kaphattak volna a tárgyaláson. Azt hiszem, eddig olyan irányban vezettem a védelmet, amely a külügyminisztérium számára hasznos volt. Servatius itt a rá jellemző jogászi logikával tömörítette a tényeket. Sem többet, sem kevesebbet nem mondott, mint hogy a szövetségi kormánynak vállalnia kell az Eichmann-ügyben rá háruló felelősséget. Ő, Servatius pedig mindent elkövetett, hogy a per olyan irányt vegyen, amely lehetőleg nem sérti a bonni kormány érdekeit. A külügyi hivatal természetesen elzárkózott Servatius anyagi követeléseinek teljesítése elől és mint válaszában hangsúlyozta, »a szövetségi kormányt sem bel-, sem külpolitikai okokból semmi módon sem szabad Eichmann-nal azonosítani". A külügyminisztérium mossa kezeit Nos, Servatius és a külügyminisztérium vitájában a világ akarva, akaratlanul is a védőnek ad igazat. A bonni kormányt talán nem lehetne azonosítani Eichmann-nal, ha a per során mindent elkövetett volna az igazság, a teljes igazság feltárására, ha az ügyészség rendelkezésére bocsátotta volna az »Endlösung*, «*a végső megoldás felkutatható aktáit, s végül ha nem védelmezte volna oly konokul a nyugatnémet államapparátus magas beosztásaiban tevékenykedő bűntársakat. A bonni kormányt talán nem lehetne azonosítani Eichmann-nal, ha mögötte lényegében véve nem ugyanazok az erők állanának, amelyek annak idején a nácizmust hatalomra segítették, s ha a nyugatnémet közigazgatást, közoktatást, gazdasági és társadalmi életet, a hadsereget és a bíróságokat valóban megtisztították volna a náciktól, ha nem lenne olyan a helyzet és légkör, amelyben 1941-es utasítások alapján ma is börtönbe vethetnek idegen állampolgárokat. A bonni kormány, akárcsak Eichmann, aki magát Pilátushoz hasonlította, képmutató módon mosta kezeit az ügyben, miközben a tárgyalótermen kívül mindent elkövetett a per leszűkítésére, a felelősség kérdésének elködösítésére. Az se nagyon hihető, hogy Servatius a külügyminisztérium tudtán kívül és jóváhagyása nélkül folytatta volna a külügyminisztérium számára "hasznos módon a védelmet". Más lapra tartozik természetesen, hogy ebben közrejátszottak az izraeli igazságügyi hatóságok is. Gideon Hausner főügyész a tanúvallomások és nem utolsósorban Eichmann vallomása során olyan jogászi lehetőségeket hagyott kiaknázatlanul, amelyekre még a laikusok is felfigyeltek. De felvetődik a kérdés, vajon a négyhónapos tárgyalás után miért volt szükség újabb négy hónapra a háromszáz oldalas ítélet-indokolás megszövegezésére? A „herosztrateszi memorandum" közönséges halandó számára érthetetlen és különös az ítélet körüli huzavona. Hiszen Eichmann bűnösségét még védője sem tagadta, legfeljebb a felsőbb parancsokra hivatkozott. Tudjuk természetesen, hogy a bíróságot a legkülönbözőbb oldalakról igyekeztek befolyásolni. A bíróság címére nagy számban érkeztek és érkeznek a fenyegető levelek a volt náciktól és egyéb fasisztáktól. Ugyanakkor Izraelben rendkívüli módon felbolygatta a közvéleményt az,hogy bizonyos zsidó körökből is egészen érthetetlen nézetek hangzottak el. Itt van például Victor Gollantznak, a világszerte ismert londoni kiadócég igazgatójának — mint az izraeli lapok írták — „herosztrateszi memoranduma”, amelyben Eichmann életének megkímélését követelte, hasonlóan Jan Micardo angol, munkáspárti képviselőhöz. Az egzisztencialisták oldaláról ugyanilyen nézeteket lehetett hallani, Karl Jaspers egyenesen azt tanácsolta, hogy Eichmannt toloncolják vissza Argentínába. A magyar közvélemény jogos elégedetlenséggel szemlélte a per folyamán azt a felületességet, amellyel a »magyar fejezeteket, a »Sonderkommando Eichmann« tevékenységét kezelték az izraeli vádhatóságok, ami hozzájárult ahhoz, hogy a per nem vált olyan mértékben a fasizmus ellen általános vádirattá, amint az ügy természetéből ez logikusan következett volna. Nem leplezte le azokat az okokat és körülményeket, amelyek szükségszerűen szülik a fasizmust és nem terjesztette ki a leleplezést a nyugatnémet gazdasági, katonai és politikai élet ama személyeire, akik Eichmann-nal együtt felelősek voltak a bűntettek előkészítéséért és végrehajtásáért. Nemcsak Eichmann közeledik az ítélet napja. Semmi sem lenne visszatetszőbb és felháborítóbb, mint ha az ítélet kimondásánál a bíróság befolyásoltatni hagyná magát különféle homályos politikai és egyéb megfontolásoktól. Amikor üvegcellájában Eichmann meghallgatja majd az ítéletet, a bíróságnak látnia kell a vádlott mögött az áldozatok döbbenetes hekatombáit, nemcsak a haláltáborokban elpusztult milliókat, hanem a nácizmus minden áldozatát, a fasiszta rablóháború ötvenmillió halottját és sebesültjét, a rombadőlt ősi városokat, a felperzselt falvakat és termőföldeket, a bűn szörnyű áradatát, amellyel egy embertelen rendszer elborította a világot. Az emberiség elvárja, hogy ezen a napon ne csak Adolf Eichmann bűnei felett mondassák ki a marasztaló szó, hanem hirdessenek ítéletet azok felett is, akik előkészítették, hatalomra segítették és támogatták a fasizmust és azok felett is, akik napjainkban ismét szervezkedni próbálnak, hogy a Világot újból a rettegés sötétségébe, a borzalmak szakadékába taszítsák. A történelmi per sok tekintetben adós maradt a történelemmel szemben. Az ítélet viiszont nem maradhat adós az emberiség lelkiismeretével szemben. Pethő Tibor Mengyelevics felszólalása az ENSZ politikai bizottságában A Szovjetunió mindent megtesz a leszerelési tárgyalások haladéktalan megkezdéséért NewYorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága szerdán este folytatta a leszerelési vitát. Az ülésen felszólalt Mengyelevics szovjet küldött. Mengyelevics megállapította, hogy a leszerelési vita eddig érdekes és tartalmas volt: az államok egyöntetűen arra a véleményre jutottak, hogy minél előbb fel kell újítani az általános és teljes leszerelési szerződés előkészítését szolgáló tárgyalásokat. A szovjet küldöttség — hangsúlyozta Mengyelevics — készen áll a tárgyalásokra. E tárgyalások alapjaiként az általános és teljes leszerelésnek azon elveit kell tekinteni, amelyekben a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott és amelyeket minden küldöttség igen pozitívan értékel. A szovjet küldött kijelentette, hogy ki kell dolgozni az általános és teljes leszerelésről szóló részletes egyezményt. Ehhez szükségesek a tárgyalások. A Szovjetunió mindent megtesz a leszerelési tárgyalások mielőbbi megkezdéséért. Nyina Hruscsova és Jaqueline Kennedy levele az amerikai nőkhöz Washingtonból jelenti a TASZSZ. A Washingtonban nemrég lezajlott nőtüntetés részvevői levelet küldtek Hruscsov szovjet miniszterelésnek és Kennedy amerikai elnök feleségének. A levél a többi között hangsúlyozta: "Egyetlen anya sem tarthatja teljesítettnek anyai kötelességét, amíg nem emelte fel szavát az életért, a halál ellen, a békéért, a háború ellen". Az amerikai sajtó most ismerteti Nyina Petrovna Hruscsovának, valamint Kennedy amerikai elnök feleségének a levélre küldött válaszát. Hruscsov asszony levelében hangsúlyozza, hogy e probléma közel áll a szovjet nők millióinak szívéhez, akik fiukat, fivérüket, férjüket, vagy apjukat veszítették el a második világháborúban. "A szovjet kormány azt javasolja — írja Hruscsova —, hogy írják alá a békeszerződést a két német állammal. Mi ezt a legfontosabb lépésnek tartjuk azon az úton, amely a fegyverkezési hajsza megszűtésére, a leszerelésre és a békére vezet. Nagyon örülnénk, ha önök is magukévá tennék e törekvésünket." A szovjet miniszterelnök felesége hangoztatja: »Az a véleményünk, hogy meg kell valósítani az általános és teljes leszerelést. Ennek megvalósításával véget vetünk az atomveszélynek és a békét fenyegető minden veszélynek, s az anyák nyugodtan gondolhatnak gyermekeik jövőjére. Mi ellene vagyunk a fegyverkezési hajszának, leszerelést és békét akarunk!* Kennedy asszony levelében egyetért azzal, hogy a "nőknek hatalmas befolyásukat a világbéke javára kell felhasználniuk. Számunkra azonban a békéhez vezető egyetlen út az erő és ezért támogatni kell az Egyesült Államok kormányának politikáját, amely ezt a célt tűzte maga elé« — írja Kennedy asszony. A finn szociáldemokraták a „mérsékelt” Paasiót választották elnökjelöltjükké Helsinkiből jelenti az AP. A Finn Szociáldemokrata Párt jobbszárnyához tartozó Honka nemrégen visszalépett az elnökjelöltségtől. A Szociáldemokrata Párt most az úgynevezett mérsékelt szárnyhoz tartozó Rafael Paasiót választatta jelöltjévé a januári elnökválasztásokra . Paasio a finn parlament külügyi bizottságának elnöke és két ízben is tagja volt az előző finn kormányoknak. A finn politikai helyzet további tisztázódását látják abban, hogy a szociáldemokraták a mérsékelt Paasiót állították ellenjelöltnek Kekkonennel szemben. Maurice Thorez: A Nyugaton semmmi sem hiányzik annyira, mint a szabadság Párizsból jelenti az MTI. Az Humanité csütörtöki száma közölte Maurice Thoreznek, az FKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén elhangzott felszólalását. A Francia Kommunista Párt főtitkára vázolta az SZKP új programjának legfontosabb pontjait, majd a XXII. kongresszuson adott elemzés alapján részletesen foglalkozott a proletárdiktatúra kérdésével. A proletárdiktatúra — hangoztatta — sohasemjelentett mást, mint a legszélesebb demokráciát a munkásosztály és szövetségesei részére. Majd Franciaország példáját idézve kifejtette: a burzsoá diktatúra szűkre korlátozza, sőt nagyrészt illuzórikussá teszi a dolgozók szabadságjogait. "A szabad világban semmi sem hiányzik annyira, mint a szabadság — mondotta. — A munkásosztály az egyetlen olyan osztály a történelemben, amely nem akarja diktatúráját örökre fenntartani." A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet különböző formáiról szólva, Thorez megállapította: Franciaországban a szocialista forradalom esetén figyelembe kell venni különböző történelmi sajátosságokat, adott feltételeket éppen úgy, mint az általános érvényességű törvényeket. A Francia Kommunista Párt főtitkára ezután rámutatott: az SZKP XX. és XXII. kongresszusának téziseit általában az egész nemzetközi kommunista mozgalom elfogadta — kivéve az Albán Munkapárt vezetőit. Napjaink olyan nagy kérdéseiben, mint a háború elkerülhetősége, a szocializmusba való békés átmenet lehetősége, a személyi kultusz elleni harc kérdése, elkülönültek a mozgalomtól. "Az albán vezetők nacionalizmusba süllyedve, arcátlanul rágalmazzák a Szovjetuniót" — mondotta Thorez és rámutatott: a kínai elvtársaknak nincsen igazuk, amikor Hruscsov szemére vetik, hogy a tényeket feltárta a XXII. kongresszus előtt. Thorez kijelentette: valamennyi párt számára a legértékesebb a marxizmus—leninizmus általános érvényű alapelveinek megőrzése. A francia párt továbbra is őrködik a kommunista pártok szolidaritása, kölcsönös bizalma és nemzetközi egysége felett. Ezért helyteleníti az utóbi időben hangoztatott "pelicenarizmus" (több központ) elvét. "Félő — mondotta —, hogy ez a kifejezés frakciós törekvést takar, és mi elhatároztuk, hogy védelmezni fogjuk a nemzetközi összetartást ezzel a veszéllyel szemben. A Francia Kommunista Párt főtitkára beszéde végén kitért azokra a hangokra, amelyek a XXII. kongresszus után Trockij rehabilitációját követelték. Elmondotta, hogy 1927-ben részt vett a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának azon tz ülésén, amely Trockijt kizárta soraiból. Erre a kizárásra a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja és valamennyi testvérpárt kebelében lefolyt négyéves harc után került sor. Trockijt azért zárták ki, mert mind a szovjet párton belül, mind a nemzetközi munkásmozgalomban politikailag helytelen és frakciós álláspontot foglalt el. "Minden ellenkező legendával szemben — mondotta Thorez — Trockij sohasem volt sem leninista, sem bolsevik. A forradalom kezdetén útitárs volt. Néhány hónappal október előtt csatlakozott a bolsevistákhoz, addig Lenin és a bolsevisták határozott ellensége volt.* Új kubai törvény: Halálbüntetéssel sújtják az ellenforradalmi tevékenységet Ascunse temetése után a kubai minisztertanács törvényt hozott a forradalom ellenségeinek tevékenysége ellen. E törvény értelmében mindaddig, amíg az észak-amerikai imperializmus külső agresszióval fenyeget, vagy ösztönzi az országon belüli ellenforradalmi tevékenységet, halálbüntetéssel sújtják az ellenforradalmi csoportok szervezőit és tagjait, a gyújtogatások, diverziók, terrorista cselekmények részvevőit, azokat, akik felelősek ellenforradalmi célból elkövetett gyilkosságért vagy gyilkos szándékú merényletért. Ugyancsak halálbüntetéssel sújtják azokat a személyeket, akik behatolnak az ország területére diverzió, vagy bármely más ellenforradalmi tevékenység megszervezésére, vagy fegyveres csoportok tagjaként lépnek az ország területére, hogy a forradalom ellen harcoljanak. Elkobozzák azoknak a személyeiknek a házát, és vagyonát, akik diverzánsokat, terroristákat és más ellenforradalmárokat rejtegetnek vagy segítenek. Havannából jelenti a TASZSZ: Havannában csütörtökön eltemették a 16 éves D. Ascunsét, akit meggyilkoltak az ellenforradalmárok. A temetésen megrázó beszédet mondott Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke.