Magyar Nemzet, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-03 / 1. szám
Modern Janusok Móré- és hátranéző arccal ábrázolták Janust a rómaiak és úgy tartották, egyszerre lát a múltba és a jövőbe ez az istenük. Illatos tömjént már régen nem égetnek Janus oltárán. Hívei azonban ma is vannak, múltat és jövőt egyforma buzgalommal szolgálni igyekvő Janus-arcú emberek élnek még közöttünk. Férjhez ment a hetedik kerület egyik általános iskolájának fiatal tanárnője. A központi házasságkötő teremben tartotta esküvőjét. Ott voltak tanártársai, kis tanítványai és tiszta szívből kívántak soksok boldogságot. A fiatalok és az örömszülők azonban úgy érezték, ez a boldogság nem lehet teljes. Néhány nap múltán ezért az egyik félreeső budai utcában levő kis templomban is megesküdtek. Teljes csendben. A menyasszony így — elhallgatván az iskolában a templomi esküvőt — másnak akart látszani igazgatója, kollégái előtt. Másnak, többnek akarnak látszani azok is, akik retrográd nézeteket hangoztatnak a női egyenjogúság, a politechnikai oktatás, a népi demokratikus országokkal való barátságunk kérdésében és egy sor más dologban családi, baráti körben, de tüstént rá is licitálnak az általánosan elfogadott helyes nézetekre — a smunhaholyikin folyó vitában. Tanácstagi beszámolót tart tott egyik legnépesebb kerületünk tanácselnöke. A többi között elmondotta, milyen örvendetesen gyarapodott azoknak a szülőknek a száma, akik névadó ünnepségen választanak nevet gyermeküknek.A maga helyében én ennek nem örülnék ennyire" — jegyezte meg ekkor egyik hallgatója. Az epés megjegyzést egy idős asszony tette, aki azt is elmondotta, hogy a vele egy házban lakó fiatal házaspár az egyik vasárnap a névadó ünnepségre vitte el a kisbabát a tanácsházára, a következő vasárnap pedig kereszteltetni a templomba. Géza fejedelem, a magyar államalapítás nagy művének előkészítője, István király apja, a hagyomány szerint két istennek, a réginek és az iájnak is áldozott. Mikor ezt a szemére hányták, állítólag azt felelte: elég gazdag vagyok ahhoz, hogy ezt megtehessem. Lova, marhája, áldozati karma tényleg volt az utolsó Árpád-házi magyar fejedelemnek elegendő. A modern Janusok, a családi körben ezt, a munkahelyen amazt mondó, igazgatójuk, kollégáik előtt másnak látszani igyekvő emberek esetében azonban nem erről, nem egy, nem is két áldozatra szánt ló értékéről van szó- Hanem sokkal, de sokkal többről. A már említett fiatal tanárnőnek semmi baja nem származott abból, hogy nagy titokban — mint vélte — boldogsága teljessé tétele érdekében templomi esküvőt is tartott. Mondanunk sem kell: a tanárnőt a templomi esküvő miatt semmi hátrány nem érte. Tekintélye azonban óhatatlanul csökkent. Mert bizony, egy-egy módszertani vagy politikai vitában állásfoglalását hallgatva nem egy kollégája vélekedett így: »ezt mondod az igazgató előtt, de ki tudja, mit gondolsz magadban, hisen ... Munkatársaik megbecsülését, tekintélyüket vesztik el előbb vagy utóbb a mai, a modern Janusok. Azoknak a szülőknek túlnyomó nagy többsége, akik névadó ünnepségre viszik újszülött gyermeküket, igaz meggyőződésük szerint járnak el így. Egyre kevesebb lesz azok száma, akik mást mondanak egy-egy fontos dologról odahaza és más a véleményük ugyanarról a hivatalban. Ha így áll a dolog, akkor miért tesszük egyáltalán szóvá ezt az ügyet? A nép érdekeinek megfelelő bel- és külpolitikát folytatunk, gazdasági és kulturális célkitűzéseink a szocialista fejlődést, a szocialista jövőt szolgálják. Ezt, az egész nép javát szolgáló politikát elsősorban a szocializmus tudatos, őszinte hívei vallják magukénak. Természetesen olyan, szocializmust építő társadalom, mint a miénk, amely előtt már felsejlenek a kommunizmus nagyszerű távlatai, arra törekszik, hogy minél több igaz, szilárd híve legyen ebben az országban a szocializmusnak. Az egyetemeinken, főiskoláinkon tanuló mérnököknek, orvosoknak, közgazdászoknak, tanároknak készülő fiatalokat kommunista szakemberekké neveljük. Üzemeinkben és állami gazdaságainkban, intézményeinkben és termelőszövetkezeteinkben növekszik azoknak a brigádoknak a száma, amelyek azt a célt tűzték maguk elé, hogy tagjaik szocialista módra dolgoznak és szocialista módon élnek munkahelyen és otthon, kollégáik, szaktársaik és barátaik körében egyaránt. Van közös gazdaságunk, nem is egy, nem is kettő, ahol még nem fogalmazták meg, milyen követelményeket támasztanak magukkal szemben, de a normákat, amelyek szerint élnek és dolgoznak, bízvást magáénak vallhatná bármelyik jóhírű szocialista brigád. Ebben a munkában, a szocialista embertípus kialakításában hátráltatnak bennünket, ha nem is nagymértékben, de mégis számbavehető módon az alakoskodó, színleg a mi jövőnk célkitűzéseit magukénak valló, ugyanakkor azonban a régire is tekingető Janus-arcú emberek. Az egész nép érdekét szolgáló politikánkat magáénak tudja rengeteg olyan ember is, aki nem vall materialista elveket, nem marxista gondolkodású, de mint a béke, a népjólét emelésének híve, egyre jobban közeledik a szocializmushoz. Kisebb vagy nagyobb visszatetszést, ellenszenvet ezek között a derék, nemegyszer vallásos emberek között is kelthet a kétszínűek viselkedése. Szerencsére egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mi gyakorlati próbát sikerrel megállott politikánkat igazán eredményesen azok szolgálhatják, akik szívvel-lélekkel, az újjal való kacérkodás és a régire való visszakacsingatás nélkül, teljes odaadással tudnak érte dolgozni. Janusban a kezdet istenét is tisztelték a rómaiak. Jó lenne, ha az új esztendőben mindenütt fellépnének — a helyzet által megkívánt tapintattal — a kétszínűség, az alakoskodás, a Janus-arcúak magatartása ellen. Emlegessük csak Janust a kapuk és a bejáratok őrzőjeként. És úgy is csak a mitológiában. Borvendég Imre . ■ É ■ » Magyar Nemzeti -A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A tartós béke feltételeiről nyilatkozott Hruscsov egy japán lapszerkesztőnek —■ — • A külpolitikai helyzet MOZGALMAS ÚJÉVE VOLT a világpolitikának: egygyel megszaporodott a független államok száma; két sikertelen fegyveres felkelésre került sor: Portugáliában és Libanonban; Szilveszter éjszakáján csődbe jutott az Európai Gazdasági Közösség, vagy másként a »hatok« miniszteri tanácsának eszmecseréje. Vegyük mindehhez hozzá, hogy a világpolitika állandó viharközpontjaiban is történt egy s más. Szukarno elnök rendeletileg Indonézia tartományává minősítette Nyugat-Iriánt, Kongóban Gizenga nyíltan szembefordult Adoula miniszterelnök politikájával, Berlin nyugati felében újabb provokációk zajlottak le az NDK kezelésében levő magasvasút ellen, s a Kuba ellen szőtt amerikai összeesküvés újabb részleteit hozta nyilvánosságra Guatemala elnöke, kínos zavarba hozva ezáltal Kennedy amerikai elnököt. Röviden: nem volt hiány politikai izgalmakban sem az újév napján. S ha az év további része olyan lesz, mint január elseje, akkor az 1962-es esztendő eseménydúsnak ígérkezik. Az esztendő első napja egyébként a protokoll szabályai értelmében a jókívánságok és üdvözlő táviratok ideje a diplomáciában. Rádiójelentések szerint szívélyes hangú táviratváltás történt Hruscsov és Kennedy amerikai elnök között, Hruscsov és Macmillan angol miniszterelnök között, a szovjet miniszterelnök és Adenauer nyugatnémet kancellár is felkeresték egymást újévi jókívánságaikkal. Az új esztendő kilátásairól Hruscsov a Kremlben rendezett fogadásom derűlátóan nyilatkozott. Az 1962-es távlatokról beszélt több nyugati vezető politikus is. Kennedy kifejtette, hogy 1961-ben a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak sikerült »tért nyerniük", majd hozzáfűzte, hogy »mindazomáltal" az óév eseményei »biztatóak a világ békéjének megőrzése szempontjából«. Bush amerikai külügyminiszter TV-interjúban fejtette ki, hogyhelye van a bizakodásnak", ámbárválságokra is lehet számítani". Lord Home angol külügyminiszter a Daily Express tudósítójának nyilatkozott: -Azzal a szilárd eltökéltséggell kell elkezdenünk az új évet, hogy tárgyalások útján rendezzük problémáinkat. A jövő kulcsa, hogy tárgyalásokat kell folytatni három probléma — Berlin, Kongó és Laosz — ügyében. Ha e kérdéseket sikeresen, meg tudjuk oldani, akkor nagy reményekkel kezdhetünk a leszerelés szélesebb programjának ■megvalósításához. Talán igazunk van, ha azt mondjuk, hogy a Nyugat legutóbbi terve és az orosz javaslatok közeledtek egymáshoz." Az egyetlen disszonáns hangot felelős politikusok közül de Gaulle ütötte meg, aki kijelentette, hogy a hadseregnek folytatnia kell békéltető szerepét Algériában, defel kell készülnie azokra a nagy harci feladatokra, amelyek Európában a nemzetre és szövetségeseire hárulnak". Francia politikai körök megítélése szerint de Gaulle harcias kijelentése a francia álláspont további megmerevedésére vall — állapítja meg az MTI párizsi tudósítója.De Gaulle egy európai háborús akció lehetőségére számít" — jegyzi meg a Liberation. A VHumanité pedig megállapítja:De Gaulle egy kasztszerű hadsereg ultra-elemeinek tapsaitól kísérve, fokozza a Szovjetunió elleni háborús előkészületeket. Mindenesetre feltehető, hogy akik hét évig nem tudtak megbirkózni az algériai hegyek partizánjaival, aligha fognak eljutni az Uraiig.* A német kérdést illetően jelentős megállapításokat tartalmaz W. Ulbricht újévi beszéde. Az NDK államtanácsának elnöke, miután megállapította, hogy 1961-ben a német militaristák vereséget szenvedtek a Brandenburgi kapu előtt, kijelentette:a nemzeti kérdés csak a német imperializmus legyőzése után oldható meg. Ezt éppoly tisztán kell látni, mint azt, hogy mi az, ami megtehető, és mi az, ami nem. Két különböző társadalmi rendszerű állam békés egymás mellett éléséről van szó s nem a kapitalizmus és a szocializmus egyesítéséről vagy vegyítéséről. Azzal kell kezdeni, ami lehetséges." Modibo Keita, a Mali Köztársaság elnöke népéhez intézett újévi üdvözletében hangsúlyozta, hogy hazája rálépett „a forradalomnak és a szocializmus építésének útjára. Felhívta a lakosságot, készüljön fel arra, hogyszámos területen saját kezünkbe vesszük a vállalatok vezetését", végül kijelentette: az 1961-es esztendő Afrikában a gyarmati rendszer vereségének éve volt, az 1982-es év legyen a gyarmati rendszer teljes felszámolásának esztendeje. Hruscsov nyilatkozata a tartós béke öt feltételéről Moszkvából– jelenti a TASZSZ. Minoru Oda, a Csubu Nippon című japán napilap főszerkesztője kérdéseket tett fel Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnöknek. Hruscsov válaszait az alábbiakban összefoglalva ismertetjük: A Szovjetunió és Japán között nincsen semmiféle vitás területi kérdés. A japán kormány által felvetett úgynevezett területi kérdés nemcsak bizonyos japán köröknek a valósággal tökéletesen ellenkező álláspontjára mutat rá, hanem arra is, hogy Japánt kívülről igyekeznek befolyásolni, miközben megpróbálják a Szovjetunió ellen kijátszani a japán nép érzelmeit. A fennálló nehézségek ellenére is jelentősen megjavítható a szovjet—japán viszony — hangoztatta meggyőződését Hruscsov. Minden lehetőség megvan a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, kulturális és tudományos kapcsolatok további bővítésére. Sajnos — állapította meg Hruscsov — az Egyesült Államokhoz katonai egyezménynyel kötődő japán kormány még mindig nem akarja a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok teljes rendezését. Ezért eleveníti fel újra az úgynevezett területi kérdést, jóllehet ezt már régen megoldották, és a japán kormány is kötelezte magát arra, hogy semmiféle igényt nem támaszt a Szovjetunióhoz tartozó területekre. Most tulajdonképpen arra szólítanak fel minket — mondotta Hruscsov —, hogy tegyünk meghatározott területi engedményeket Japánnak. A jelenlegi helyzetben a Szovjetunió részéről tett bármiféle engedmény kárára és nem javára válna a szovjet—japán viszonynak, megsértené a távol-keleti biztonságot, azoknak az idegen agresszív erőknek válna hasznára, amelyek katonai ellenőrzést gyakorolnak Japán fölött, kardjaikat a Szovjetunió ellen köszörülik, s ugródeszkául Japánt használják fel. Japán és a japán nép már nagyon sokat szenvedett a szovjet—japán viszony jelenlegi állása miatt éppúgy, mint a Japán és a Kínai Népköztársaság között fennálló kapcsolatok pillanatnyi helyzete miatt. Eljön az idő, amikor a japán föld megszabadul a külföldi csapatoktól és katonai támaszpontoktól, s ez megtisztítja majd a szovjet—japán jószomszédi kapcsolatok fejlődésének az útját. Akkor — remélhetőleg — akadálytalanul lehet rendezni azokat a gyakorlati kérdéseket, amelyek a mostani körülmények között nem nyernek megoldást. Korunk fő kérdésének Hruscsov a békét jelölte meg. Kijelentette, hogy a tartós béke biztosításához a következőkre van szükség: A különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolat alapja a békés együttélés elve, a kölcsönös lemondás a háború alkalmazásáról, mint az államközi viták megoldásának eszközéről; az általános és teljes leszerelés kérdésének megoldása, hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett; le kell számolni a rendkívül veszélyes nyugateurópai helyzettel oly módon, hogy aláírják a német békeszerződést s ezen az alapon rendezik — demilitarizált szabad várossá nyilvánítva — Nyugat-Berlin helyzetét. A béke megerősítését nagymértékben fogja elősegíteni a gyarmati rendszer végleges megszüntetése: a béke megőrzésében döntő jelentőséggel bír, hogy a népek tevékeny harcot folytatnak érte. Új évi fogadás a Kremlben Hruscsov pohárköszöntője a szovjet nép sikereire és a békére A TASZSZ jelenti Moszkvából: Szilveszter éjszaka a szovjet kormány fogadást adott a Kremlben, mintegy kétezer meghívott részvételével. A fogadáson megjelentek az SZKP és a szovjet kormány vezetői, élükön Nyikita Hruscsovval, a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, az egyházak képviselői, szovjet és külföldi újságírók. A meghívottak között moszkvai újítók, Moszkvakörnyéki mezőgazdasági dolgozók, valamint a tudomány és a kultúra képviselői voltak. Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök a fogadáson ünnepi köszöntőt mondott. A szovjet kormányfő pohárköszöntőjében hangsúlyozta, hogy a szovjet emberek jól dolgoztak az elmúlt évben. Képes értelemben azt mondhatnám — jelentette ki —, hogy a télapó sok csodaszép ajándékot hozott nekik. Az elmúlt évben a szovjet ipar termelése több mint 9 százalékkal emelkedett. A kolhozok és a szovházak 3 milliárd 200 millió pad gabonát, vagyis a tavalyinál 320 millió púddal többet adtak el az államnak. 1961-ben az újonnan épült lakásterület meghaladta a 82 millió négyzetmétert, ami tíz olyan város lakásterületének felel meg, mint az egymillió lakosú Gorkij. E percben — folytatta Hruscsov — szeretnék még sok boldogságot kívánni annak az ötmillió szovjet férfinek és nőnek, akik 1961-ben kötöttek házasságot. Első ízben köszönti új esztendő azt az ötmillió kis szovjet állampolgárt, aki az elmúlt tizenkét hónapban született. Hruscsov ezután külön üdvözölte a fogadáson megjelent Gagarint és Tyitovot, a világ első űrhajósait, valamint az űrhajók tervezőit, akik újabb dicsőséges fejezetet írtak a szovjet haza és az egész emberiség történetébe. — Az 1961-es esztendő — hangsúlyozta Hruscsov — békés év vot a szovjet nép számára. A Szovjetunió, a szocialista országok a béke és a népek közötti barátság lenini külpolitikáját folytatták és folytatják. Mindent megteszünk, hogy elhárítsuk az újabb háború veszélyét és megvédjük a békét. Hruscsov ezután a Szovjetunió további virágzására, a dicsőséges szovjet népre, a szocialista országok sikereire, a kommunizmus diadalára, a békére és a népek barátságára ürítette poharát. Nyikita Hruscsov külön pohárköszöntőben kívánt sok sikert a fogadáson megjelent külföldi nagyköveteknek. A szovjet miniszterelnök után Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke mondott pohárköszöntőt. Kiemelte, hogy a szovjet nép 1961-ben kommunista pártja vezetésével kimagasló sikereket aratott a kommunizmus építésében. Az elmúlt évben volt az SZKP történelmi jelentőségű XXII. kongresszusa, amely jóváhagyta a legigazságosabb társadalom, a kommunista társadalom felépítésének programját. Gromiko fogadta az amerikai nagykövetet Moszkvából jelentik a nyugati hírügynökségek: Gromiko szovjet külügyminiszter kedden fogadta Thompsont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A két és fél órás megbeszélés után az amerikai nagykövet újságíróknak adott nyilatkozatában közölte, hogy a szovjet külügyminiszterrel a nyugat-berlini kérdésről tárgyalt-A keddi megbeszélés tárgykörét nem ismertette részletesen. Kijelentette, hogy további tanácskozások következnek. A keddi megbeszélésről tájékoztatják az angol és a francia kormányt is. Kitűzték a Szovjetunióban a Legfelső Tanács választásának időpontját Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége december 30-án rendeletet fogadott el és ennek értelmében 196 március 1-árt, vasárnap tartják a soron következő választásokat a Szovjetunió Legfelső Tanácsába■.