Magyar Nemzet, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

Modern Janusok Móré- és hátranéző arccal ábrázolták Janust a rómaiak és úgy tartották, egyszerre lát a múltba és a jövőbe ez az istenük. Illatos tömjént már régen nem égetnek Janus ol­tárán. Hívei azonban ma is vannak, múltat és jövőt egy­forma buzgalommal szolgálni igyekvő Janus-arcú emberek élnek még közöttünk. Férjhez ment a hetedik ke­rület egyik általános iskolá­jának fiatal tanárnője. A köz­ponti házasságkötő teremben tartotta esküvőjét. Ott voltak tanártársai, kis tanítványai és tiszta szívből kívántak sok­­sok boldogságot. A fiatalok és az örömszülők azonban úgy érezték, ez a boldogság nem lehet teljes. Néhány nap múl­tán ezért az egyik félreeső bu­dai utcában levő kis templom­ban is megesküdtek. Teljes csendben. A menyasszony így — el­hallgatván az iskolában a templomi esküvőt — másnak akart látszani igazgatója, kol­légái előtt. Másnak, többnek akarnak látszani azok is, akik retrográd nézeteket hangoz­tatnak a női egyenjogúság, a politechnikai oktatás, a népi demokratikus országokkal való barátságunk kérdésében és egy sor más dologban csa­ládi, baráti k­örben, de tüstént rá is licitálnak az általánosan elfogadott helyes nézetekre — a smunhaholyi­ki­n folyó vitá­ban. Tanácstagi beszámolót tart tott egyik legnépesebb kerü­letünk tanácselnöke. A többi között elmondotta, milyen ör­vendetesen gyarapodott azok­nak a szülőknek a száma, akik névadó ünnepségen vá­lasztanak nevet gyermekük­nek.­­A maga helyében én ennek nem örülnék ennyire" — je­gyezte meg ekkor egyik hall­gatója. Az epés megjegyzést egy idős asszony tette, a­ki azt is elmondotta, hogy a vele egy házban lakó fiatal házas­pár az egyik vasárnap a név­adó ünnepségre vitte el a kis­babát a tanácsházára, a kö­vetkező vasárnap pedig ke­­reszteltetni a templomba. Géza fejedelem, a magyar államalapítás nagy művének előkészítője, István király ap­ja, a hagyomány szerint két istennek, a réginek és az iáj­nak is áldozott. Mikor ezt a szemére hányták, állítólag azt felelte: elég gazdag vagyok ahhoz, hogy ezt megtehessem. Lova, marhája, áldozati kar­ma tényleg volt az utolsó Ár­pád-házi magyar fejedelemnek elegendő. A modern Janusok, a családi körben ezt, a mun­kahelyen amazt mondó, igaz­gatójuk, kollégáik előtt más­nak látszani igyekvő emberek esetében azonban nem erről, nem egy, nem is két áldozatra szánt ló értékéről van szó- Hanem sokkal, de sokkal többről. A már említett fiatal tanár­nőnek semmi baja nem szár­mazott abból, hogy nagy titok­ban — mint vélte — boldogsá­ga teljessé tétele érdekében templomi esküvőt is tartott. Mondanunk sem kell: a ta­nárnőt a templomi esküvő miatt semmi hátrány nem ér­te. Tekintélye azonban óhatat­lanul csökkent. Mert bizony, egy-egy módszertani vagy poli­tikai vitában állásfoglalását hallgatva nem egy kollégája vélekedett így: »ezt mondod az igazgató előtt, de ki tudja, mit gondolsz magadban, hi­­se­n ... Munkatársaik megbe­csülését, tekintélyüket vesztik el előbb vagy utóbb a mai, a modern Janusok. Azoknak a szülőknek túl­nyomó nagy többsége, akik névadó ünnepségre viszik új­szülött gyermeküket, igaz meg­győződésük szerint járnak el így. Egyre kevesebb lesz azok száma, akik mást mondanak egy-egy fontos dologról odaha­za és más a véleményük ugyanarról a hivatalban. Ha így áll a dolog, akkor miért tesszük egyáltalán szóvá ezt az ügyet? A nép érdekeinek megfelelő bel- és külpolitikát folytatunk, gazdasági és kulturális célkitű­zéseink a szocialista fejlődést, a szocialista jövőt szolgálják. Ezt, az egész nép javát szolgá­ló politikát elsősorban a szo­cializmus tudatos, őszinte hí­vei vallják magukénak. Ter­­­­mészetesen olyan, szocializ­must építő társadalom, mint a miénk, amely előtt már felsej­lenek a kommunizmus nagy­szerű távlatai, arra törekszik, hogy minél több igaz, szilárd híve legyen ebben az ország­ban a szocializmusnak. Az egyetemeinken, főisko­láinkon tanuló mérnököknek, orvosoknak, közgazdászoknak, tanároknak készülő fiatalokat kommunista szakemberekké neveljük. Üzemeinkben és ál­lami gazdaságainkban, intéz­ményeinkben és termelőszö­vetkezeteinkben növekszik azoknak a brigádoknak a szá­ma, amelyek azt a célt tűzték maguk elé, hogy tagjaik szocialista módra dolgoznak és szocialista módon élnek munkahelyen és otthon, kol­légáik, szaktársaik és barátaik körében egyaránt. Van közös gazdaságunk, nem is egy, nem is kettő, ahol még nem fogal­mazták meg, milyen követel­ményeket támasztanak ma­gukkal­­ szemben, de a normá­kat, amelyek szerint élnek és dolgoznak, bízvást magáénak vallhatná bármelyik jóhírű szocialista brigád. Ebben a munkában, a szocialista em­bertípus kialakításában hát­ráltatnak bennünket, ha nem is nagymértékben, de mégis számbavehető módon az ala­­koskodó, színleg a mi jövőnk célkitűzéseit magukénak valló, ugyanakkor azonban a régire is tekingető Janus-arcú embe­rek. Az egész nép érdekét szol­gáló politikánkat magáénak tudja rengeteg olyan ember is, aki nem vall materialista elveket, nem marxista gon­dolkodású, de mint a béke, a népjólét emelésének híve, egyre jobban közeledik a szo­cializmushoz. Kisebb vagy na­gyobb visszatetszést, ellen­szenvet ezek között a derék, nemegyszer vallásos emberek között is kelthet a kétszínűek viselkedése. Szerencsére egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mi gyakorlati próbát sikerrel megállott politikánkat igazán eredményesen azok szolgál­hatják, akik szívvel-lélekkel, az újjal való kacérkodás és a régire való visszakacsingatás nélkül, teljes odaadással tud­nak érte dolgozni. Janusban a kezdet istenét is tisztelték a rómaiak. Jó lenne, ha az új esztendőben mindenütt fellépnének — a helyzet által megkívánt ta­pintattal — a kétszínűség, az alakoskodás, a Janus-arcúak magatartása ellen. Emleges­sük csak Janust a kapuk és a bejáratok őrzőjeként. És úgy is csak a mitológiában. Borvendég Imre . ■ É ■ » Magyar Nemzeti -A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A tartós béke feltételeiről nyilatkozott Hruscsov egy japán lapszerkesztőnek­ ­—■ — •­­ A külpolitikai helyzet MOZGALMAS ÚJÉVE VOLT a világpolitikának: egy­­gyel megszaporodott a független államok száma; két sikertelen fegyveres felkelésre került sor: Portugáliában és Libanonban; Szilveszter éjszakáján csődbe jutott az Európai Gazdasági Közösség, vagy másként a »hatok« miniszteri ta­nácsának eszmecseréje. Vegyük mindehhez hozzá, hogy a világpolitika állandó viharközpontjaiban is történt egy s más. Szukarno elnök rendeletileg Indonézia tartományává mi­nősítette Nyugat-Iriánt, Kongóban Gizenga nyíltan szembe­fordult Adoula miniszterelnök politikájával, Berlin nyugati felében újabb provokációk zajlottak le az NDK kezelésében levő magasvasút ellen, s a Kuba ellen szőtt amerikai össze­esküvés újabb részleteit hozta nyilvánosságra Guatemala el­nöke, kínos zavarba hozva ezáltal Kennedy amerikai elnö­köt. Röviden: nem volt hiány politikai izgalmakban sem az újév napján. S ha az év további része olyan lesz, mint ja­nuár elseje, akkor az 1962-es esztendő eseménydúsnak ígér­kezik. Az esztendő első napja egyébként a protokoll szabályai értelmében a jókívánságok és üdvözlő táviratok ideje a dip­lomáciában. Rádiójelentések szerint szívélyes hangú távirat­­váltás történt Hruscsov és Kennedy amerikai elnök között, Hrus­csov és Macmillan angol miniszterelnök között, a szovjet minisz­terelnök és Adenauer nyugatnémet kancellár is felkeresték egymást újévi jókívánságaikkal. Az új esztendő kilátásairól Hruscsov a Kremlben ren­dezett fogadásom derűlátóan nyilatkozott. Az 1962-es távla­tokról beszélt több nyugati vezető politikus is. Kennedy ki­fejtette, hogy 1961-ben a Szovjetuniónak és a szocialista orszá­goknak sikerült »tért nyerniük", majd hozzáfűzte, hogy »mindazomáltal" az óév eseményei »biztatóak a világ béké­jének megőrzése szempontjából«. Bush amerikai külügymi­niszter TV-interjúban fejtette ki, hogy­­helye van a bizako­dásnak", ámbár­­válságokra is lehet számítani". Lord Home angol külügyminiszter a Daily Express tudósítójának nyi­latkozott: -Azzal a szilárd eltökélt­séggell kell elkezdenünk az új évet, hogy tárgyalások útján rendezzük problémáinkat. A jövő kulcsa, hogy tárgyalásokat kell folytatni három prob­léma — Berlin, Kongó és Laosz — ügyében. Ha e kérdése­ket sikeresen, meg tudjuk oldani, akkor nagy reményekkel kezdhetünk a leszerelés szélesebb programjának ■megvalósí­tásához. Talán igazunk van, ha azt mondjuk, hogy a Nyugat legutóbbi terve és az orosz javaslatok közeledtek egymás­hoz." Az egyetlen disszonáns hangot felelős politikusok közül de Gaulle ütötte meg, aki kijelentette, hogy a hadseregnek folytatnia kell békéltető szerepét Algériában, de­­fel kell készülnie azokra a nagy harci feladatokra, amelyek Európá­ban a nemzetre és szövetségeseire hárulnak". Francia politi­kai körök megítélése szerint de Gaulle harcias kijelentése a francia álláspont további megmerevedésére vall — állapítja meg az MTI párizsi tudósítója.­­De Gaulle egy európai há­borús akció lehetőségére számít" — jegyzi meg a Liberation. A VHumanité pedig megállapítja:­­De Gaulle egy kasztsze­rű hadsereg ultra-elemeinek tapsaitól kísérve, fokozza a Szovjetunió elleni háborús előkészületeket. Mindenesetre fel­tehető, hogy akik hét évig nem tudtak megbirkózni az algé­riai hegyek partizánjaival, aligha fognak eljutni az Uraiig.* A német kérdést illetően jelentős megállapításokat tar­talmaz W. Ulbricht újévi beszéde. Az NDK államtanácsának elnöke, miután megállapította, hogy 1961-ben a német mili­taristák vereséget szenvedtek a Brandenburgi kapu előtt, ki­jelentette:­­a nemzeti kérdés csak a német imperializmus legyőzése után oldható meg. Ezt éppoly tisztán kell látni, mint azt, hogy m­i az, ami megtehető, és mi az, ami nem. Két különböző társadalmi rendszerű állam békés egymás mellett éléséről van szó s nem a kapitalizmus és a szocia­lizmus egyesítéséről vagy vegyítéséről. Azzal kell kezdeni, ami lehetséges." Modibo Keita, a Mali Köztársaság elnöke népéhez inté­zett újévi üdvözletében hangsúlyozta, hogy hazája rálépett „a forradalomnak és a szocializmus építésének útjára­. Fel­hívta a lakosságot, készüljön fel arra, hogy­­számos terüle­ten saját kezünkbe vesszük a vállalatok vezetését", végül ki­jelentette: az 1961-es esztendő Afrikában a gyarmati rend­szer vereségének éve volt, az 1982-es év legyen a gyarmati rendszer teljes felszámolásának esztendeje. Hruscsov nyilatkozata a tartós béke öt feltételéről Moszkvából– jelenti a TASZSZ. Minoru Oda, a Csubu Nippon című japán napilap főszerkesztője kérdé­seket tett fel Nyikita Hrus­­­csov szovjet miniszterelnök­nek. Hruscsov válaszait az alábbiakban összefoglalva is­mertetjük: A Szovjetunió és Japán kö­zött nincsen semmiféle vitás területi kérdés. A japán kor­mány által felvetett úgyne­vezett területi kérdés nem­csak bizonyos japán körök­nek a valósággal tökéletesen ellenkező álláspontjára mutat rá, hanem arra is, hogy Ja­pánt kívülről igyekeznek be­folyásolni, miközben megpró­bálják a Szovjetunió ellen kijátszani a japán nép érzel­meit.­­ A fennálló nehézségek el­lenére is jelentősen megja­vítható a szovjet—japán vi­szony — hangoztatta meggyő­ződését Hruscsov. Minden le­hetőség megvan a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, kultu­rális és tudományos kapcso­latok további bővítésére. Sajnos — állapította meg Hruscsov — az Egyesült­ Ál­­lamokhoz katonai egyezmény­­nyel kötődő japán kormány még mindig nem akarja a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok teljes rendezését. Ezért eleveníti fel újra az úgynevezett területi kérdést, jóllehet ezt már régen meg­oldották, é­s a japán kormány is kötelezte magát arra, hogy semmiféle igényt nem tá­maszt a Szovjetunióhoz tar­tozó területekre. Most tulajdonképpen arra szólítanak fel minket — mon­dotta Hruscsov —, hogy te­gyünk meghatározott területi engedményeket Japánnak. A jelenlegi helyzetben a Szov­jetunió részéről tett bármiféle engedmény kárára és nem ja­vára válna a szovjet—japán viszonynak, megsértené a tá­vol-keleti biztonságot, azoknak az idegen agresszív erőknek válna hasznára, amelyek ka­tonai ellenőrzést gyakorolnak Japán fölött, kardjaikat a Szovjetunió ellen köszörülik, s ugródeszkául Japánt hasz­nálják fel. Japán és a japán nép már nagyon sokat szenvedett a szovjet—japán viszony jelen­legi állása miatt éppúgy, mint a Japán és a Kínai Népköztársaság között fenn­álló kapcsolatok pillanatnyi helyzete miatt. Eljön az idő, amikor a japán föld megsza­badul a külföldi csapatoktól és katonai támaszpontoktól, s ez megtisztítja majd a szov­jet—japán jószomszédi kap­csolatok fejlődésének az út­ját. Akkor — remélhetőleg — akadálytalanul lehet rendezni azokat a gyakorlati kérdése­ket, amelyek a mostani kö­rülmények között nem nyer­nek megoldást. Korunk fő kérdésének Hrus­csov a békét jelölte meg. Ki­jelentette, hogy a tartós béke biztosításához a következőkre van szükség: A különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolat alapja a békés együttélés elve, a kölcsönös lemondás a háború alkalma­zásáról, mint az államközi vi­ták megoldásának eszközéről; az általános és teljes leszere­lés kérdésének megoldása, hatékony nemzetközi ellenőr­zés mellett; le kell számolni a rendkívül veszélyes nyugat­európai helyzettel oly módon, hogy aláírják a német béke­­szerződést s ezen az alapon rendezik — demilitarizált sza­bad várossá nyilvánítva — Nyugat-Berlin helyzetét. A béke megerősítését nagymér­tékben fogja elősegíteni a gyarmati rendszer végleges megszüntetése: a béke meg­őrzésében döntő jelentőséggel bír, hogy a népek tevékeny harcot folytatnak érte. Új évi fogadás a Kremlben Hruscsov pohárköszöntője a szovjet nép sikereire és a békére A TASZSZ jelenti Moszk­vából: Szilveszter éjszaka a szovjet kormány fogadást adott a Kremlben, mintegy két­ezer meghívott részvételével. A fogadáson megjelentek az SZKP és­­ a szovjet­­ kormány vezetői, élükön Nyikita Hrus­­csovval, a Moszkvában akkre­ditált diplomáciai képvisele­tek vezetői, az egyházak kép­viselői, szovjet és külföldi új­ságírók. A meghívottak között moszkvai újítók, Moszkva­­környéki mezőgazdasági dol­gozók, valamint a tudomány és a kultúra képviselői vol­tak. Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök a fogadáson ünnepi köszöntőt mondott. A szovjet kormányfő po­hárköszöntőjében hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet emberek jól dolgoztak az elmúlt évben. Képes értelemben azt mond­hatnám — jelentette ki —, hogy a télapó sok csodaszép ajándékot hozott nekik. Az elmúlt évben a szovjet ipar termelése több mint 9 száza­lékkal emelkedett. A kolho­zok és a szovházak 3 milliárd 200 millió pad gabonát, vagyis a tavalyinál 320 millió púd­dal többet adtak el az állam­nak. 1961-ben az újonnan épült lakásterület meghaladta a 82 millió négyzetmétert, ami tíz olyan város lakás­területének felel meg, mint az egymillió lakosú Gorkij. E percben — folytatta Hrus­csov — szeretnék még sok boldogságot kívánni annak az ötmillió szovjet férfinek és nő­nek, akik 1961-ben kötöttek házasságot. Első ízben kö­szönti új esztendő azt az öt­millió kis szovjet állampol­gárt, aki az elmúlt tizenkét hónapban született. Hruscsov ezután külön üd­vözölte a fogadáson megjelent Gagarint és Tyitovot, a világ első űrhajósait, valamint az űrhajók tervezőit, akik újabb dicsőséges fejezetet írtak a szovjet haza és az egész em­beriség történetébe. — Az 1961-es esztendő — hangsúlyozta Hruscsov — bé­kés év vo­t a szovjet nép szá­mára. A Szovjetunió, a szocia­lista országok a béke és a né­pek közötti barátság lenini külpolitikáját folytatták és folytatják. Mindent megte­szünk, hogy elhárítsuk az újabb háború veszélyét és megvédjük a békét. Hruscsov ezután a Szovjet­unió további virágzására, a dicsőséges szovjet népre, a szocialista országok sikereire, a kommunizmus diadalára, a békére és a népek barátságára ürítette poharát. Nyikita Hruscsov külön po­­hárk­öszöntőben kívánt sok si­kert a fogadáson megjelent külföldi nagyköveteknek. A szovjet miniszterelnök után Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke mondott pohárköszöntőt. Kiemelte, hogy a szovjet nép 1961-ben kommunista pártja vezetésé­vel kimagasló sikereket ara­tott a kommunizmus építésé­ben. Az elmúlt évben volt az SZKP történelmi jelentőségű XXII. kongresszusa, amely jóváhagyta a legigazságosabb társadalom, a kommunista tár­sadalom felépítésének prog­ramját. Gromiko fogadta az amerikai nagykövetet Moszkvából jelentik a nyu­gati hírügynökségek: Gromiko szovjet külügyminiszter ked­den fogadta Thompsont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A két és fél órás megbeszélés után az amerikai nagykövet újságíróknak adott nyilatkozatában közölte, hogy a szovjet külügyminiszterrel a nyugat-berlini kérdésről tár­gyalt-A keddi megbeszélés tárgy­körét nem ismertette részle­tesen. Kijelentette, hogy to­vábbi tanácskozások következ­nek. A keddi megbeszélésről tájékoztatják az angol és a francia kormányt is. Kitűzték a Szovjetunióban a Legfelső Tanács választásának időpontját Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége december 30-án rendeletet fogadott el és ennek értelm­ében 196­ már­cius 1­-árt, vasárnap tartják a soron következő választásokat a Szovjetunió Legfelső Taná­csába■.

Next