Magyar Nemzet, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-30 / 24. szám

4 Rádió-Televízió Simonov új színdarabját — Aki a negyedik volt — nemrégiben mutatták be a Szovjetunióban. A rádió dra­­maturgiájánaik rugalmasságát dicséri, hogy röviddel az otta­ni bemutató után rádióválto­zat formájában a rádió közön­ségével is megismertették a darabot. Eredeti rádiójáték­­produkcióikon kívül az ilyen friss reagálás a külföld szín­házi eseményeire, véleményem szerint, a rádió elsőrendű fel­adatai közé tartozik. Számon­ov művének eredeti­jét nem ismerem, de a hétfői Rádiószínház-bemutató halla­tán az volt a benyomásom, hogy ez a darab így, rádió­­változat formájában talán még anyagszerűbb és hatáso­sabb lehet, mint színpadon. Tulajdonképpen az egész egyetlen belső monológ. Egy neves amerikai publicista a há­ború és béke kérdésében vá­laszút elé kerül s a dilemma belső láncreakciót vált ki a darab hősében: számot kell vetnie egész életével, múltjá­val és jelenével, hajdani bá­tor, harcos magatartásával s a későbbi lassú folyamattal, ahogy a karrier útján mind gyávább lett, elárulta eszmé­nyeit, barátait, feleségét. A dráma technikája szerint a halott háborús baj­társak és távollevő "tanúk" jelennek meg a vívódó férfi előtt, a cselekmény tulajdonképpen egyetlen vád és polémia, mely­ben — immár a darab idő­áttételeinek harmadik szintjén — megelevenedik a múlt egy­­egy epizódja. A téma ilyetén feldolgozása szinte rádióra predesztinálja ezt a darabot — mint ahogy valóban igen szuggesztív, elhitető erejű, iz­galmas emberi drámát hallot­tunk a Rádiószínház előadásá­ban. A víziószerű áttűnések, visszapergetések sem a rádió­ban nem tűnik irreálisnak, ha­nem mindez a kifejező- és megjelenítő-erőt növeli. Csu­pán egy-két mozzanat zökken­tett ki e homogén írói világ­ból; például a halott Ben meg­­idézésekor azt mondják neki: »Nem tudnál idejönni?"; vagy mikor távozik, így szól: "Bo­csáss meg, Dick, mennem kell." A hallgatóban önkénte­lenül felvetődik a naiv kérdés, hogy miért olyan sietős a ha­lottnak? Az átdolgozásnál eze­ket a mondatokat is el lehe­tett volna hagyni. Barlay Gusztáv, aki újszerű feladatok megoldásában nem kis érdemeket szerzett még, ezúttal is a nehezebb és mű­vészileg rangosabb részt vá­lasztotta. Rendezésében nem a modernség sablonjait, hanem valóban korszerű eszközöket használt, a maximális kifeje­zőerőt és nem az üres hatást kereste. Básti Lajos hordozta a dráma legnagyobb terheit. Elmélyült, emberileg-lélekta­­nilag kitűnően felépített ala­kítása maradandó élményt nyújtott, bravúrosan oldotta meg múlt és jelen szerepvál­tásait. Az előadás többi sze­replője közül kiemelkedett Bánky Zsuzsa, Kálmán György, Kállai Ferenc, Gordon Zsuzsa alakítása. Meg kell emlékezni Bottlik­ Sándor kitűnő, hajlé­kony fordításáról is. Érdekes történelmi-irodalmi "csemegére" akadtunk a múlt heti "Téli órák" keretében. Bedő István és Gál Péter rá­diójátéka, a Kossuth kémje, egy érdekes történelmi epizó­dot dolgoz fel, tömören és iz­galmasan, néhány igen jó ka­raktert, portrét teremtve. A céltudatosan, jó ritmusban pergetett játék — Benedek Árpád rendezése — három ki­tűnő színészi alakításra — Bánky Zsuzsa, Sinkovits Imre és Szakáts Miklós — adott le­hetőséget. Az egyébként is jól sikerült összeállítást méltó­képpen zárta le e negyven­perces hangjáték. Végül hadd emlékezzünk meg Szabó Magda folytatásos osztályfőnök-naplójáról a Tanítók, tanárok fórumán, örömmel és haszonnal hall­gatjuk ezeket a színes, gon­dolatébresztő naplórészleteket. Görgey Gábor : A Televízió szilveszteri mű­sorának ismétlését kissé korai­nak tartjuk még. A főpróbán készült felvételek sem sikerül­tek mind tökéletesen. Az ere­detivel összehasonlítva érez­hető volt, hogy a művészek a próbán még nem dolgoztak teljes odaadással, a kamerák is ingadoztak, sokszor a fejek teteje lemaradt a képről. Az is előfordult, hogy a szerep­lők helyett a közöttük levő űrt mutatták. Mindez persze — főpróbán — érthető. De végül is így a szilveszteri TV-műsor első részének ismétlése nem érte el az eredeti adás színvo­nalát. Nagyon jó volt az Irodalmi Klub szombati adása. Az első két alkalommal alkalmazott játé­kos ötleteket, lehetőségeket megtartották és újakkal egé­szítették ki. Bárány Tamás, a magas színvonalú és játékost, nézőt egyaránt szórakoztató irodalmi rejtvények szerzője különösen a stílusparádékkal remekelt — Erdődy Kálmán előadásában kiválóan érvé­nyesült a paródiák finom hu­mora. A jól sikerült szatírák mellett igazi novellát is hal­lottunk, Móra Ferenc megin­­dítóan szép elbeszélését, A csalót, Palotai Erzsi nagyszerű előadásában. Szakáts Miklós játékmesteri működése, mint legutóbb, most is tetszett. Szőnyi Sándor rendezésében a közvetlenséget, az otthonos, bennsőséges hangulatot dicsér­hetjük. Ahol a láthatatlant vizsgálják­ ­— ez az ügyes, "izgalmas" cím hívta fel a figyelmet a csütörtöki műsorra. A cím azonban jobban sikerült a ri­portnál, amelyben a Magyar Tudományos Akadémia Ké­miai Szerkezeti Kutató Inté­zetének munkáját mutatták be. Természetesen nem a köz­reműködő tudósokat hibáztat­juk. ők igyekeztek a rendel­kezésükre álló néhány perc alatt közérthetően megmagya­rázni az ultracentrifuga és az elektronmikroszkóp működését, illetve szerkezetét. De ez úgy látszik túlságosan bonyolult ah­hoz, hogy televíziós riport tár­gya legyen. Nem egészen vilá­gos előttünk, mi adta a mű­sor szerkesztésének alapötle­tét. Valószínűleg az elektron­­mikroszkóp alatt készült, va­lóban rendkívül érdekes felvé­telek. Mindenesetre más mó­don kellett volna közeledni a témához, elsősorban riporter­­szemmel és nem annyira a belső munkafolyamat elemzé­sét ismertetni, mint inkább e munka gyakorlati célját és eredményeit. Több illusztrációt szívesen láttunk volna, de így is a jól sikerült ismeretterjesztő mű­sorok közé soroljuk Sin­ka Jó­zsef szombati előadását Amiről ma beszélnek címmel. Sinka a rémhírsze­­rűen terjesztett "közeledő vi­lágvége" lehetőségét cáfolta meg. A tömör, világosan ért­hető tájékoztatás után a Hét­ről- hétre műsorában értékes, színvonalas elemzést hallot­tunk Révész Józseftől a Punta del Este-i konferenciáról és a latin-amerikai politikai hely­zetről. A kicsinyekkel együtt már jó néhány hete figyeljük ér­deklődéssel. Mi újság a Futrinka utcában? Bálint Ágnes folytatásos báb­játékának szereplői közül több­­ az eddigi négy adás során már valósággal szívünkhöz nőtt. Legtöbbet — elsősorban Major Ida jóvoltából —, az okos Böbe baba aranyos nagy­képűségén nevettünk. Jó ka­rakteres bábfigura a főszerep­lő Cica-Mica, Morzsa kutya is. Sajnáljuk, hogy egy-egy folytatás dramaturgiai koncep­ciója meglehetősen laza. A legutóbbi adás, a Sárgarépa­főzelék cselekménye is széteső volt. A gyakorlati pedagógiai intelmek és tanulságok álta­lában, érzésünk szerint, túlsá­gosan ránehezednek magára a játékra. Egységesebb és egy­­egy "kalandon" belül is gaz­dagabb cselekményre volna szükség, annál is inkább, mert az állandó díszletek és az ál­landó figurák előbb-utóbb ve­szítenek újszerűségükből, ér­dekességükből. Például a Fut­rinka utcában közlekedő gép­kocsi, autóbusz, vagy a "Csőr" című újság megjelenése bár­milyen kitűnő ötlet, most már megszokottá vált, nem ad­­ te­hát különösebb élményt. Az állandó keret egyhangúságá­nak veszélyét csak nagyon friss, mozgalmas cselekmény­nyel lehet ellensúlyozni, így lehet csak elérni, hogy a Fut­rinka utcai történetek való­ban a különleges, vidám gyer­mekújság érdekességével is hassanak. Milcsek Anna ­Kedd, 1986. január 39. Ma®ffNemzot. „CSAPODY TANÁR ÚR” EMLÉKÉRE A napokban adtak hírt az újságok arról, hogy Móricz Zsigmond egykori tanára, Barla Szabó Jenő 92 éves ko­rában Kisújszálláson meghalt. Tízéves emlékeket idézett fel bennem a halálhír. 1952 nyarán, Móricz Zsigmond ha­lála tizedik évfordulója előtt jártam ott, hogy Móricz-em­­lékeket keressek, olyat vagy olyanokat találjak, akik még emlékeznek a régi diákra, aki sok emléket hagyott mű­veiben erről a városról. A "Légy jó mindhalálig"-ot foly­tató két Nyilas Misi-regény, a "Forr a bor" és a "Bál" színhelye Kisújszállás és gim­náziuma. Nagy társadalmi re­gényei, amelyek kun városok­ról szólnak, kisújszállási em­lékeit idézik, és a "Gyalo­golni jó" című írásában azt mondja el, hogy mint diák, hogyan gyalogolt onnan egye­dül Karcagra, majd Püspökl­ladányba és vissza, s azt az utat sohase felejtette el, mert­­akkor ette magába az Al­földet". 1896 karácsonyán Debrecen és Sárospatak után került oda, amikor Pallagi Gyula, az "édes jó bátyja« lett ott a gimnázium igazgatója, és ott tanult érettségiig. A diák Mó­ricz Zsigmondról ki mondha­tott volna el már tíz év előtt is többet és hitelesebbet, mint az akkor is már egyetlen élő tanára, Barla Szabó Jenőn­öt kerestem fel, aki egész írói pályáját szerető érdeklő­déssel kísérte naggyá lett ta­nítványát. Frissebb 82 éves embert még alig láttam, mint akkor ő volt. És ha a látogatás, a mellének szegezett kérdés, hogy Móricz-emlékeket sze­retnék hallani, kicsit meg is lepte, egy-kettőre áradtak be­lőle ezek az emlékek. — Én voltam az a tanár, akit a­­-Bál-K-ban Csapodynak ír meg, és a Segélyegylet ve­zető tanára — kezdte. — Megvallom, fiatalon a veze­tést a kezemben akartam tar­tani, és ezért Zsiga, az ifjú­sági elnök haragudott is rám, és ezt egyszer azzal is az ér­zésemre adta, hogy a Segély­egylet ülésén a pódium mel­letti széken mutatott nekem helyet. Nem engedett föl az elnöki asztalhoz. Már áradtak belőle az em­lékek. »Zsiga« két régi barát­járól, Rázsó Gézáról és Pap Paliról beszélt, akiket a re­gényben is szerepeltet. Két diák­ szerelmére is emlékezett. Aztán útra keltünk. Mindent meg akart mutatni. A régi honvédtemető helyét, hiszen a "Bál" diáklázadással, a 48-as temetőben megtartott október 6-i tüntetéssel kez­dődik. Megmutatta az iskolát, ahol tanult, diákszobáját és a házakat, ahová barátkozni járt, és kivitt a temetőbe is Pallagi Gyula sírjához. Visz­­szaérve a tanácsháza előtt álló régi honvéd emlékműnél álltunk meg, és mintha csak Móricz sírjánál állnánk, az öreg tanár meghatottan idézte az emlékét. — Eszes, szorgalmas diák volt — mondta. — Bár a »Bál«-ban eltúlozta az én ta­nári vezetésemet. Mi itt min­dig büszkék voltunk rá, és én igazán csak most, öreg fejjel kezdem írásait megér­teni. ... Utána Móricz Zsigmond síremlékének felavatásán ta­lálkoztunk. Akkor az ünnep­ség után elmondta, hogyan írogatja a róla való emlékeit Halálhíre kapcsán megemlé­keztek róla, hogy elkészültek ezek az emlékezések. Talán nem lenne érdektelen velük foglalkozni Simonál Béla Mihail Romm a szovjet filmművészet megújhodásáról A művészszakszervezet film­művész szakosztályának ven­dégeként hazánkban tartózko­dik Mihail Romm szovjet filmrendező és B. V. Metal­­nyikov forgatókönyvíró. Az MTI-nek adott nyilatkozatá­ban Metalnyikov elmondotta, hogy változatos pálya után lett forgatókönyvíró. 1955-ben írt először filmet, a legutób­bit — amelynek címe Aljosa szerelme — a párizsi szovjet filmhéten is bemutatták. Hol­napi gondok című filmjének forgatásában Metalnyikov társrendezőként is részt vesz. Mihail Romm elmondotta, hogy az új szovjet filmeknek több mint felét fiatalok ké­szítik. Romm művészi munka­­csoportjában Kalatozovon és Rajzmanon kívül csupa fiatal művész dolgozik, közöttük Grigorij Csuhraj, Alov és Naumov, akiknek neve világ­szerte ismert. A fiatal rende­zők az embert ábrázolják új módon, új kifejezésekkel. Az idős rendezők lépést akarnak tartani ezzel a fejlődéssel, a fiatalok friss szemlélete ha­tást gyakorol rájuk is — fe­jezte be nyilatkozatát Mihail Romm. NAPLÓ Január 30 A Lengyel Munkáspárt megalakulásának 20. évfordu­lója alkalmából kiállítás nyí­lik a Lengyel Olvasóterem rendezésében a Kulturális Kapcsolatok Intézetében szer­dán 12 órakor. A kiállítást dr. Henryk Slabek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága pártfőiskolájának tanára nyitja meg. oo A Hazafias Népfront Vili­kerületi bizottsága vasárnap délelőtt műteremlátogatást rendezett Csorba Géza Kos­­suth-díjas szobrásznál a Szá­zados úti művész­telepen. A látogatóknak dr. László Gyula egyetemi tanár mutatta be a mester alkotásait és méltatta munkásságát.* Vasárnap felavatták Mező­­csátom, Kiss József szülőházá­nak falán azt az új emlék­táblát, amely a fasiszták által szétzúzott régi emléktábla he­lyére került. Dr. Scheiber Sán­dor a költő életművét mél­tatta, dr. Zsoldos Jenő pedig elhelyezte az Irodalomtörté­neti Társaság koszorúját . Szovjet—osztrák kulturális együttműködési egyezményt írt alá Bécsben dr. Hugo Gla­­ser, az Osztrák—Szovjet Tár­saság elnöke és Nyina Popova, az Ausztriában látogatást tett szovjet kulturális küldöttség vezetője. Ki Február 1-én lesz egy éve, hogy Csók István festőművész elhunyt. Az évforduló alkal­mából az MSZMP Fejér me­gyei bizottsága, a Fejér me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága és a Hazafias Népfront megyei bizottsága emléktáblá­val jelöli meg a festőművész szeülőházát .8. Relle Gabriella hosszú szü­net után február 1-én, este fél 8 órakor ismét fellép a Zeneakadémia nagytermében Gosztonyi János orgonahang­versenyén.­ André Lhote, a modern francia festészet egyik jelen­tős egyénisége 76 éves korá­ban Párizsban meghalt Lhote 1885-ben Bordeaux-ban szüle­tett s Picasso barátai közé tartozott. 1955-ben a nemzeti művészeti díjjal tüntették ki. Shakespeare Romeo és Júlia című tragédiáját február 2-án mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház. Egy nappal később a Pécsi Nemzeti Színház kama­raszínházában Rudolf Trinner Nem angyal a feleségem című zenés vígjátékét mutatják be. ‡ Marilyn Monroe Czukor György új filmjében szerepel legközelebb. A film címe: Va­lami van a számodra.­­ A francia kereskedelmi ten­gerészet francia festők számá­ra versenypályázatot hirdetett, amelyet Yves Corbassiere nyert meg. Első díj: a festő élete végéig bérmentesen használhatja a francia part­vidék egyik használaton kívül helyezett világítótornyát. f Tízkötetes Világtörténelem, ideológiai művek, érdekes útirajzok a Kossuth-kiadó terveiben A Kossuth Könyvkiadó 1962. évi terveiről adott tájékozta­tást Bérei Andor, a kiadó igaz­gatója. Bevezetőjében elmon­dotta, hogy ebben az eszten­dőben mintegy 190 művet je­lentetnek meg, négy és fél­millió példányban. A kiadónál most készítik a XXII. kongresszus jegyző­könyvének rövidített kiadását — a könyv körülbelül két hó­nap múlva jelenik meg. Be­számoltunk már arról, hogy az SZKP XXII. kongresszusá­nak eddig kiadott anyaga re­­kordpéldányszámban hagyta el a sajtót: eddig 574 ezer a pél­dányszám. A kommunizmus építőinek kongresszusával a továbbiakban is foglalkoznak; a többi között készül egy ösz­­szeállítás a külföldi kommu­nista sajtónak a kongresszus­ról megjelent cikkeiről. A ter­vek szerint kiadják Leninnek a baloldaliságról írt összes el­méleti fejtegetéseit, beszédeit, cikkrészleteit is. Meggyorsítják a marxizmus —leninizmus klasszikusainak kiadását. Marx és Engels összegyűjtött munkáinak há­rom kötete jelennik meg az idén, amelyek az 1848 és 1853 között írt művei­ket tartalmazzák. A munka nagy tudományos előkészítést igényel, aprólékos filológiai gondosságot. Jellemző erre például, hogy fotókópiáról ta­nulmányozzák a Marx szer­kesztette Neue Rheinische Zei­tung cikkeit s azt összevetik a magyar fordítással. Máris sikerült így több félreértést, apróbb torzítást kiküszöbölni s teljesen érthetővé, világossá tenni a szöveget. A XX. kong­resszus után indult meg a Szovjetunióban Lenin összes műveinek ötödik kiadása, amely minden korábbi kiadás­nál teljesebb. E kiadás ma­gyar fordításának munkálatait az idén készítik elő, jövőre már négy kötet meg is jelenik. Érdemes részletesen is­mertetni a kiadó nagy vállal­kozását, a Világtörténelem megjelentetését. A Szovjet­unióban 1955-ben kezdődött meg a tízkötetes Világtörté­nelem kiadása, eddig nyolc kötet jelent meg belőle. Az egyes köteteket nagyszámú tu­dósgárda írta és szerkesztette,­­ a legkiválóbb szovjet törté­nészek népes csoportja. A mű fordítása folyamatban van, az első és második kötet az idén megjelenik, a többi nyolc kö­tet az elkövetkező három-négy esztendőben. A nagy történel­mi összefoglaló mű nemzetkö­zi tekintetben is egyedülálló, magas színvonalú marxista szellemű, érdekes elemzése a világtörténelemnek. A Szov­jetunióban 200 000 példány­­számban jelent meg a Világ­­történelem, de máris készül az utánnyomás belőle; a magyar kiadás példányszáma a tervek szerint huszonötezer lesz. Elő­jegyezni is lehet az egyes kö­teteket. Igen sok figyelemre méltó mű jelenik meg a filozófia, esztétika és közgazdaságtan témaköréből. Az Egyetemes fi­lozófiatörténet nyolc szovjet szerző kollektív munkája. Megjelenik Plehanov váloga­tott irodalomelméleti tanulmá­nyainak gyűjteménye és Harry K. Wells Pavlov és Freud cí­mű munkája. A történelmi materializmus filozófiai alap­­problémái címmel kiadják Molnár Erik könyvét. I. G. Bljumin A mai burzsoá poli­tikai gazdaságtan válsága cí­mű tanulmánya felöleli a mo­dern burzsoá politikai gazda­ságtan csaknem minden fon­tos irányzatát. A történelmi — munkás­­mozgalmi témájú aktuális ki­adványok között találhatjuk Hruscsov A Szovjetunió kül­politikájáról című művét, vá­logatott beszédeinek gyűjte­ményét. Kiadják Fidel Castro válogatott beszédeit is. Jac­­ques Duclos a Párizsi kom­­mün című történelmi munká­ja az első negyedévben jele­nik meg. A nyár folyamán jelenik meg két kötetben Dobi Ist­ván Vallomás és történelem című önéletrajzi írása, emberi és politikai pályájának össze­gezése, hátterében az utolsó évtizedek történelmi esemé­nyeivel. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen tartott elő­adássorozat alapján jelenik meg A magyar nacionalizmus kialakulása és története című összefoglalás. Több könyv ké­szül a Horthy-korszak kül- és belpolitikájáról. Incze Miklós Kállay Miklós hintapolitiká­ja, Szinai Miklós A Csepeli WM-művek német kézre jutta­tása címmel írt könyvet. A külpolitikai ismeretter­jesztő művek sorozatában je­lenik meg Kalmár György Utazás Nyugat-Afrikában, Mó­kai György Szaúd-Arábia, Kende István Szenegál című írása. Arcképek és történetek címmel adják ki Ruffy Péter riportjainak gyűjteményét. Az első rész kortársak portréit tartalmazza, a második mai életünk egy-egy jellegzetes históriáját eleveníti meg. „^KÖNYVESPOLC MMw­ungumiMmiii—mntiMnunmiiMwwniBmiiMmimainiHntHu­v Péter László: Juhász Gyula a munkásmozgalomban A szerző — Juhász Gyula munkásságának kiváló ismerő­je, életművének kutatója — eb­ben a kis kötetében a költő munkásmozgalmi tevékenysé­gét foglalja össze. Ismerteti Juhász Gyula világnézetének alakulását a világháború, az őszirózsás forradalom, majd a proletárforradalom alatt és után, megrajzolja azt az utat, amely a munkásmozgalomig elvezette. Gondos, világos, mélyenszántó tanulmány. (A Hazafias Népfront szegedi bi­zottságának kiadása.) Maupassant: Egy asszony élete Maupassant klasszikus alko­tása ezúttal a Kincses Könyv­tár sorozatban jelent meg, Il­lés Endre fordításában és tö­mör utószavával. (Európa) dilettánsokat, akik szinte el­veszik az olvasó kedvét a leg­jobb műveiktől is. Erről persze nem tehet Walther von der Vogelweide* a középkori német dalnok* akinek verseit a legkiválóbb magyar műfordítók tolmácsol­ják. Keresztury Dezső válo­gatta a verseket, munkája át­fogó képet ad a Minnesang legnagyobb mesterének élet­művéről. Utószavában tömör* lényegbevágó elemzést ad a költőről, kitűnő korképet fest Vogelweide századáról s a német lovagi költészetről. A könyvet Vizkelety Andrásnak a Minnesang műfajáról és verstanáról írt összefoglalója egészíti ki. A nagyszerűen nyomott színes miniatúrákat a heidelbergi Manasse Képes Daloskönyvből vették át. A kötetet a Gyomai (volt Kner) nyomdában készítették. —uawwwww Walther von der Vogelweide válogatott versei A Magyar Helikon Könyv­kiadó egyik legszebb kiad­ványa az utóbbi évek egyik legostobább fülszövegét hor­dozza. Nem a­karjuk azzal lopni a helyet, hogy elret­tentő részleteket idézünk be­lőle; a kiadó szerkesztősége fékezze meg a fülszöveggyártó Jaroslav Hasek: Az ibolyakék mennyke A magyar olvasóközönség jóformán csak a Svejket is­meri Hasek életművéből, pe­dig e klasszikussá vált alko­tásán kívü­l számtalan örökér­tékű kisebb írás, regényrész­let, karcolat, humoreszk, no­vella teszi teljessé írói arcát. Válogatott szatíráinak és hu­moreszkjeinek szép gyűjtemén­­nyét Tóth Tibor fordításában kapja kézhez az olvasó. (Euró­pa Kiadó — Szlovákiai Szép-­­­irodalmi Könyvkiadó)

Next