Magyar Nemzet, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

T­­ Magyar Nemzet _ __________________________ _ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Új tanítók a falun •Ilyen tanítókkal meg lehet oldani a falu legégetőbb poli­tikai kérdéseit is.* »Négy há­tlap elteltével nyugodtan állít­hatom, mindhárman képesek arra, hogy eredményesen ta­­nítsanak.-x Két jelentésből idéztünk, az egyikben a Haj­­d­ú-Bihar megyei tanács mű­velődési osztálya mondotta el véleményét a Művelődési Mi­nisztérium egyik főelőadójá­nak, a másikat a nagyatádi iskola küldte három fiatal ta­nítójelöltről, a kaposvári fel­sőfokú tanítóképző intézetnek. A harmadéves tanítójelöltek egyik része a télen fejezte be úgynevezett szakgyakorlatát az iskolákban és erről szóltak az előbbi dicsérő szavak. Ez a szakgyakorlat az első volt az újfajta képzők életében, ered­ményétől sokat vártak a pe­dagógia szakemberei. Részben ennek kellett bebizonyítania azt is, beválnak-e az új kép­zők. A hajdani tanítóképzés öt­éves volt és négy régi közép­iskolai osztály elvégzése után, azaz tizennégy éves korukban kerültek a jelöltek a képzőbe. Itt körülbelül az érettségivel azonos ismeretanyagot sajátí­tottak el, és ekkor szerezték meg az általános mellé a szak­­műveltséget is. A felszabadu­lás után többféle képzés léte­zett, de alapjában mindig öt esztendeig képezték a tanító­kat­­az általános iskola nyol­cadik osztálya után, és az ötö­dik évben már gyakorolni mentek a jelöltek. Ott álltak tizennyolc évesen a­­ katedrán és hiába volt ez gyakorló­év, a valóságban teljes értékű tanítónak kellett lennie az ifjú pedagógus­nak. Az új intézmény olyan ha­talmas változást jelent a taní­tók képzésében, amelynek eredményeit ma még teljesen nem mérhetjük le és jelentő­ségét sem látjuk igazán. Gon­doljuk csak el: ahogyan ha­zánkban az iskolai végzettség általában hatalmasat emelke­dett, az általános iskola nyolc osztálya lett a kötelező, az érettségi a természetes és az egyetem a már-már megszo­kott, ugyanígy a tanítóképzés jellege is alaposan megválto­zott. Középfokúból felsőokta­tási intézménnyé lett a tanító­­képzés, a diplomát ma már nem az érettségivel együtt, hanem utána, további három év elteltével kapják meg az általános iskola alsó tago­zatába kerülő nevelők. Ha csak azt látjuk, hogy az egy­kori négy-öt év­ helyett most négy középiskolát és három­esztendős képzőt kell elvégez­niük a tanítóknak, hajlamo­sak vagyunk arra, hogy csu­pán mennyiségi változásnak véljük a különbséget. Itt azonban sokkal többről van szó: olyan felsőfokú intézmé­nyekről, amelyekben az okta­tás módszere, színvonala főis­kolai, és ahol a pedagógiai szakműveltséget nem az álta­lános műveltséggel együtt sa­játítják el az érettségizett diá­kok, hanem a középiskolában megszilárdított ismeretanyag nyomán. Az új felsőfokú tanítókép­zők három esztendővel ezelőtt alakultak meg és a tizenegy új intézmény munkájában sok minden azt mutatja, hogy jó irányban haladnak. Most nemcsak a harmadévesek gyakorlatáról szóló jelentések­re gondolunk, azokra, ame­lyek kitörő lelkesedéssel fo­gadják a nagyobb műveltségű, hivatást szerető új kollégákat. Mondjuk meg őszintén: kissé talán rózsaszínűbb is a kelle­ténél ez a kép, bár a derű­­k­látás érthető. Egy-egy falusi­iskola feljegyzése arról az őszinte csodálkozásról ad szá­mot, hogy — annyi, az ifjúságot bíráló vélemény és néhány rossz tapasztalat után — ezek az új tanítók egészen mások. Ám az lassan természetes lesz, és a lelkes elégedettség helyébe az új típusú, magasabb szín­vonalú intézetek nevelőmun­kájának gondos értékelése lép. Mert ezen múlik elsősorban a dolog, csak a képzők meg­felelő tanári gárdája biz­tosíthatja jó pedagógusok szárnyrabocsátását. Sok idő­sebb, tapasztalt, művelt tanár mellett olyan fiatal, tehetsé­ges, viszonylag kevés gyakor­lattal, de nagy hittel és tudás­vággyal rendelkező pedagógu­sok kerültek az intézetek ne­velői sorába, akik teljesen új utakon járva, sokszor csak néhány oldalas központi tan­menettel vagy vázlattal ren­delkezve, bátran nekikezdtek a munkának. Sárdi Lajos, az alig harmincéves, szakérettsé­gisből, szovjet ösztöndíjasból pedagógia-szakossá lett kapos­vári intézeti tanár, nagy kedv­vel, szorgalommal, igen jól dolgozik és megleljük fiatal társait az ország többi kép­zőjében is. Az első három év után lassan már munkájuk­kal is kivívják maguknak a felsőfokú jelzőt ezek az inté­zetek. Falaik között a tanárok önállóan kutatnak, saját okta­tási módszereikkel kísérletez­nek, és megindult a képzők­ben a tudományos munka is. Három esztendeje működ­nek csak ezek az új intéz­mények és szinte természetes, hogy még nem lábolhattak ki néhány gyermekbetegségből. Csupán egyetlen problémát említünk meg: ez a tananyag kérdése. Amikor megalakultak a képzők, néhány társadalmi szervünk és intézményünk az­zal a jogos igénnyel lépett fel,­ hogy ezek a zömében­­falura kerülő tanítók a helyi népmű­velést, sportot, a közösségi éle­tet is támogassák majd. Ebből az érthető kívánságból adó­dott az, hogy fiatal tanító­jelöltjeink jelenleg nagyon sokféle dolgot tanulnak. Jó, hogy a jelöltek tudják, hogyan kell bábokat készíteni, isme­rik a Kildán-mozgalmat, az út­törő­­ foglalkozások tematiká­ját, a kórusvezetést, a gyer­mekvédelem, a könyvtárkeze­lés, a vetítés és a napközi otthon problémáit és felada­tait, de vajon ezeket az isme­reteket csak a képzőben lehet elsajátítani? És úgy áll-e a dolog, hogy minden fiatal ta­nítónak kivétel nélkül ismer­nie kell a népművelés vala­mennyi ágát? Le kellene győzni a társadalmi szervek­nek kezdetben talán indokolt, de most már nem reális ellen­állását, bátran elhagyva a tan­anyagból azt, ami nem első­rendűen fontos, amit munka közben, a képző után is meg lehet tanulni. Helyette a taní­tói személyiség formálására kell az új, jobb tantervben a hangsúlyt helyezni. Olyan ta­nítókat kell adnia a képzőnek, akik mindenekelőtt kiválóan tudnak tanítani. Megkockáz­tatjuk azt a véleményünket: ne értsenek valamennyien a bábművészethez, ne tudjanak mind szakszerűen sportolni és könyvtárat vezetni, színdara­bot rendezni és filmvetítőt kezelni. Szakosítsák őket egyé­ni hajlamaik szerint. Egyre azonban valamennyiüket ké­pessé kell tenni: pedagógiai műveltségük, rátermettségük, érdeklődésük nyomán nyíljék ki szemük a falu népművelési és politikai problémáira, le­gyen meg a készség bennük, hogy munka közben azt ta­nulják meg, amire a közös­ségnek is szüksége van Az új felsőfokú tanítókép­zők első igazi vizsgája ősszel lesz. Hatszázhatvan—hatszáz­nyolcvan ifjú tanító végez az idén, megy ki az iskolába, s­­ ekkor bizonyítja be először, hogy helyes volt főiskolai rangra emelni a tanítóképzést, helyes volt az a törekvés, hogy a magyar falut maga­sabb műveltségű nevelőkkel lássuk el. Gábor István A szovjet küldöttség ismételten követeli az ENSZ kongói határozatainak végrehajtását A külpolitikai helyzet • A FRANCIA—ALGÉRIAI ELŐZETES MEGÁLLAPODÁS­­*“• bizonyos pontjait ismerteti a francia sajtó és ezekből az derül ki, hogy a részletkérdésekben még meglehetősen komoly ellentétek állnak fenn. Egyes hírmagyarázók ugyan­akkor rámutatnak "arra, hogy az OAS és a franciaországi fasiszták újabb puccskísérletével kell számolni, ha a meg­állapodást aláírják és azt a valóságban végre akarják haj­tani. A Pravda »A fasizmus árnya Franciaország fölötte című cikkében rámutat arra, hogy az OAS szervezetei pók­hálóként szövik át és zónákra osztják Algériát és Francia­­országot. A föld alatti csapatoknak a most előkészítés alatt álló harmadik algériai katonai puccs megkezdésekor azon­nal el kell foglalniuk a legfontosabb objektumokat. A cikk hangsúlyozza, hogy az ultráknak nemcsak a cselekedeteit, hanem az "­ideológiáját" is vad fasiszta szellem hatja át. Ennek az ideológiának a jellemzői a nacionalizmus, a faj­gyűlölet, az antiszemitizmus, a sovinizmus és a kommu­­nistaellenesség. Nem véletlen, hogy az ultrák ideológiailag, sőt, szervezetileg­­is mind szorosabb kapcsolatokat építenek ki Spanyolország, Olaszország, Belgium, Nyugat-Németország és más országok különböző fasiszta csoportosulásaival. A Pravda szerint lehetetlen nem meglátni egy új lázadás reális lehetőségét. Az ilyen fejlemény megakadályozásával foglalkozott Waldeck Rochet egy kommunista aktívaértekezleten elhang­zott beszédében. A kommunista párt főtitkárhelyettesének megállapítása szerint csakis az antifasiszta demokratikus egység állhatja útját az újabb puccsnak. Az egység meg­teremtésének fő akadálya azonban a szocialista pártnak és egyes magukat baloldalinak valló pártok jobboldali vezetői­nek a demokratikus erők megosztására irányuló politikája. Ezek a vezetők a kommunisták nélküli "demokratikus egy-­ ség" ürügyén, olyan reakciós körökkel szövetkeznek, amelyek nyíltan rokonszenveznek az ORS-szal.­­ A MOSZKVA ÉS WASHINGTON közötti viszony javu­lására következtet az angol sajtó abból, hogy Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője a Fehér Házban villásreggeli­zett és Salinger, Kennedy sajtótitkára Harlamovval folyta­tott megbeszélést. A Times annak a felfogásának ad kife­jezést, hogy a nem hivatalos eszmecsere talán hasznosabb volt, mintha Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszter Moszkvába látogatott volna. A Daily Express washingtoni tudósítója szerint bizonyos jelek arra mutatnak, hogy jelen­tős tényezők dolgoznak a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok közti jóviszony megteremtésén. Az angol lap még azt a lehetőséget is felveti, hogy Salinger tavaszi moszkvai utazása során valószínűleg »kikémleli a terepet« az elnök számára. A lap moszkvai tudósítója nyomatékosan felhívja a figyelmet arra az üzenetre, amelyet Hruscsov Roosevel­ özvegyéhez intézett. A Daily Mail Kennedy villásreggelijét Adzsubej tiszteletére egy bizonyos változás fokmérőjének tartja, amely szerinte az Egyesült Államokban az utóbbi néhány hét leforgása alatt a realitások irányában végbe­ment. A gyarmatosító hatalmak aláássák a Biztonsági Tanács tevékenységét A szovjet ENSZ-képviselet nyilatkozata New Yorkból jelenti a TASZSZ., A Szovjetunió ENSZ-képviselete kedden köz­zétette az alábbi nyilatkoza­tot: A Szovjetunió ENSZ-képvi­selete 1962. január 25-én a szovjet kormány megbízásából kérte: sürgősen hívják össze a Biztonsági Tanácsot, hogy megvitassák, miként teljesí­tették a Biztonsági Tanácsnak a kongói kérdésben hozott 1961. november 24-i határozatát. Ismeretes, hogy jóllehet a Biztonsági Tanács említett ha­tározatának elfogadása óta több mint két hónap telt el, e határozat igen fontos köve­teléseit nem teljesítik, mivel bizonyos katangai érdekeltsé­gekkel rendelkező gyarmat­­tartó hatalmak nyílt ellenál­lást tanúsítanak. A szovjet küldöttség, amikor felveti a Biztonsági Tanács összehívásának kérdését, abból indul ki, hogy sürgősen meg kell vitatni a kialakult hely­zet okait és a tanácsnak olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek minden külföldi zsol­dos Katangából való haladék­talan ki­kerge­tésére és a ka­tangai szeparatista tevékeny­­ség megszüntetésére irányul­nak — a Biztonsági Tanács világosan kifejtett határozatai­nak és a Kongói Köztársa­ság központi kormánya poli­tikájának megfelelően. A szovjet küldöttség,­ még mielőtt formális kérését el­juttatta volna az ENSZ tit­kárságához, a Biztonsági Ta­nács összehívására vonatkozó indítványáról, tanácskozott az afrikai országoknak a Bizton­sági Tanácsban helyet fog­laló képviselőivel, a Kon­gói Köztársaság ENSZ-kép­­viselőjével, valamint U Thanb­­nal, az ENSZ ügyvezető főtit­kárával és ők semmi ellen­vetést nem tettek. Az említett tanácskozások során a szovjet küldöttség kér­te a Kongói Köztársaság New Yorkban tartózkodó képvise­lőjét, sürgősen tájékoztassa minderről kormányát és kö­zölje, hogy a szovj­et küldött­ség ez év január 27-re, szom­batra indítványozza­ a tanács összehívását. . Ugyanakkor Deannel, Nagy- Britannia képviselőjével, a Biztonsági Tanács elnökével folytatott tanácskozások során kiderült, hogy a nyugati ha­talmak ellenzik a tanács gy­ors összehívását és egyesek közü­lük szükségtelennek tartják a tanács összehívását. Emiatt. továbbá néhány más küldött­ség megfontolásait is szem előtt tartva, a szovjet kül­döttség hozzájárult ahhoz, hogy­ a tanács összehívásának időpontját január 29-re, hét­főre halasszák, amiről értesí­tette a Biztonsági Tanács el­nökét. A Biztonsági Tanács elnöke mégis január 30-ra, keddre tűzte ki az ülést. Az ENSZ ügyvezető főtit­kára január 28-án tájékoz­tatta a szovjet küldöttséget Adoulának, a Kongói Köztár­saság miniszterelnökének La­­gosból küldött táviratáról. A táviratban Adoula tiltakozik a Biztonsági Tanács összehí­vása ellen, elsősorban amiatt, mert maga készül New York­ba utazni. E táviratra nyil­vánvalóan az adott okot, hogy Adoulát nem kielégítően vagy egyoldalúan tájékoztatták a tanács összehívásának céljai­ról. A Biztonsági Tanács január 30-i ülésén a szovjet küldött­ség világosan kijelentette: kívánatosnak tartja, hogy a Kongói Köztársaság miniszter­­elnöke személyesen vegyen részt a Biztonsági Tanács munkájában, amikor megvi­tatják a tanács november 24-i határozata teljesítésének kér­dését és úgy véli, hogy az első ülés után — ahol majd mint a tanács összehívásának kezdeményezője kifejti állás­pontját — elhalasszák a ta­nács munkáját, amíg Adoula kongói miniszterelnök meg­érkezik New Yorkba és sze­mélyesen részt vehet a tanács vitájában. Az ülés menete azonban vi­lágosan megmutatta, hogy a gyarmattartó hatalmak, élü­kön az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával, min­denképp akadályozzák a Biz­tonsági Tanács november 24-i határozata teljesítésének a megvitatását, mert a tanácson kívüli kulissza mögötti manő­verekkel akarják elérni kon­gói céljaikat. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői meg akarják akadályozni a kérdés bármifajta megvitatá­sát, mert ez leleplezhetné a gyarmattartó hatalmak ügy­nökségeinek megmentésére, mindenekelőtt Csömbe meg­mentésére irányuló , kulissza­­mögötti manővereiket. Ezért az ügyrendi szabályok durva megsértésének útjára léptek, ami szemléletesen leleplező­dött az ülés során és még a napirend megvitatása előtt az ülés félbeszakítását idézte elő. Tehát e hatalmak szavak­ban ugyan állást foglalnak az ENSZ szerepének fokozása mellett, de tetteikkel aláás­sák az ENSZ és legfontosabb szerve, a Biztonsági Tanács tevékenységének alapjait. Mindez e hatalmak önző gyarmatosító érdekeit szolgál­ja és semmi köze a kongói nép általános érdekeihez és ahhoz a törekvéséhez, hogy megőrzi a Kongói Köztársaság területi épségét és független­ségét. Portugália elítélése az ENSZ-ben New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ-közgyűlés kedd esti ülésén 99 szavazat­tal 2 ellenében (Spanyolor­szág és a Délafrikai Köztár­saság), egy tartózkodással (Franciaország) jóváhagyta azt a határozati javaslatot, amely élesen elítéli az angolai nép ellen alkalmazott portugál megtorló intézkedéseket és fegyveres akciókat, valamint a lisszaboni kormánynak azt az eljárását, hogy nem haj­landó elismerni az angolai nép önrendelkezési jogát és függetlenségét. Megállapítja a határozat, hogy a portugál kormánynak ez az eljárása veszélyezteti a nemzetközi bé­két és biztonságot. A határo­zat a többi között követeli az angolai politikai foglyok sza­badon bocsátását, s szabadon választott politikai képviseleti szervek alakítását abból a cél­ból, hogy átadják a hatalmat Angola népének. A határozatba foglalt javas­latot az ázsiai és az afrikai országok terjesztették elő. A gyarmattartó hatalmaknak előzőleg különféle mesterke­déssel sikerült töröltetni a ja­vaslatból azt a fontos rendel­kezést, amely külön bizottság alakítását indítványozta az angolai nép függetlenségének előmozdítására. Az ENSZ lomtói fikciójának finanszírozására az USA 100 millió dollár értékű ENSZ-kötvényt akar vásárolni Washingtonból jelenti az MTI. Ismeretes, hogy U Thant ügyvezető főtitkár kezdemé­nyezésére nemrégen bejelen­tették, az ENSZ összesen két­százmillió dollár értékben köt­vényeket bocsát ki a kongói akció és a palesztínai mene­kültek segélyezésének finan­szírozására, valamint a világ­­szervezet pénzügyi nehézsé­geinek leküzdésére. A brit kormány hétfőn úgy határo­zott, hogy 12 millió dollár összegben vásárol ENSZ-köt­­vényeket. Kennedy elnök kedden rendkívüli üzenetet intézett a kongresszushoz és abban tör­vényhozási felhatalmazást kért 100 millió dollár összegű ENSZ-kötvény vásárlására. A TASZSZ Kennedy elnök üzenetét kommentálva, meg­állapítja: Az Egyesült Álla­mok teljes egészében támo­gatja a kongói ENSZ-erőknek a világszervezet utasításaival és határozataival ellentétes tevékenységét, mert ez meg­felel az amerikai imperialista körök érdekeinek. 1r Salinger a Szovjetunióba látogat Washingtonból jelenti a Reuter. Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke kedd este közölte az újságírókkal, hogy Adzsu­­bejnek, az Izvesztyija főszer­kesztőjének meghívására ápri­lis végén vagy május elején a Szovjetunióba látogat. A Fe­hér Ház szóvivője közölte, hogy Robert Kennedy igazság­ügyminiszter, az elnök fivére, szerdán ebédet adott a szov­jet lapszerkesztő és felesége tiszteletére. Adzsubej A­rmot közölték, meghívást kapott Kennedy el­nök szerda este esedékes szo­kásos sajtóértekezletére, ame­lyen megfigyelőként vett részt

Next