Magyar Nemzet, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-01 / 50. szám
- Magyar Vintor A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Alszik az éjjeliőr A vádirat részletesen felsorolta, mi mindent loptak el egy építkezés területéről, mennyi cementet, faanyagot, sódert, téglát, s megjegyezte azt is a végén: közben az éjjeliőr aludt. A másik helyein ugyan nem aludt az éjjeliőr, hanem becsapták, hamis papírt mutattak fel neki és a szeme láttára fuvarozták el a drága anyagot. Hány ilyen eset fordul elő Budapest sok nagy építkezésén. Az utóbbi években csaknem minden építkezésen történt valami szabálytalanság. Szervezett bűnszövetkezet? — gondolná az olvasó. Nem az, dehogy is. Inkább azt lehetne mondani: hanyagság, nemtörődömség. Persze, bűneset, lopás is előfordult nem egy esetben. Sokszor kerültek már építésvezetők, raktárosok vagy kőművesek a bíróság elé amiatt, mert a lopott cementből, a lopott téglából építettek maguknak, vagy másnak házat. Az ilyen esetek azonban egyre ritkábbak. Mindennaposak azonban a kisebb lopások. Közelebbről vizsgálva ezeket az eseteket, meg lehet állapítani, hogy rendszerint a hiányos ellenőrzés teszi lehetővé az építkezéseknél előforduló kisebb-nagyobb lopásokat. A hiányos ellenőrzés pedig nem az éjjeliőrnél kezdődik, hanem rendszerint sokkal előbb: a könyvelésnél, a raktározásnál. Aki elmegy egy-egy nagyobb építkezés mellett, az saját szemével is meggyőződhet arról, hogy még sok helyen ma is egymásra van dobálva tégla, betonkeret, cement és minden anyag könnyen hozzáférhető. S igaza van a közmondásnak, az alkalom szüli a tolvajt. Sok esetben előfordul, hogy váratlanul jön az ellenőrzés. Az ellenőrök eleinte semmi gyanúsat nem észlelnek. Ahogy azonban jobban körülnéznek, mégis találnak valamit. Az egyik helyen a kályhában elő volt már készítve néhány kiló festék. Nyilván azért, mert munka után el akarta valaki vinni. Más építkezésnél parkettát találtak egy kőműves táskájában. A villanyszerelő drótot vitt haza, az építkezéseknél fuvarozó gépkocsivezető pedig éjszakai műszakban egy kocsi sódert szállított más helyre. Maszek építkezőnek, jó pénzért. A rendőrség egy éjszaka ellenőrzést tartott, a főváros számos pontján egy időben állították meg a fuvarozó teherkocsikat. Az eredmény: tizenöt esetben bűnvádi, hetvenkét esetben fegyelmi eljárás. Nem elég azonban a tolvajokat lefülelni, a lopások és a visszaélések lehetőségeit is meg kell szüntetni. Sőt, fel kell venni a harcot az egyes helyeken eluralkodó közszellem ellen is, amely szerint felesleges a fokozottabb és a szigorúbb ellenőrzés. Nem gyakori eset, de még előfordul, hogy egyik-másik dolgozó anyagot visz haza a táskájában. Amikor emiatt kérdőre vonják őket, akkor ők maguk méltatlankodnak ezen a legjobban. Arra hivatkoznak, hogy ilyesmi régebben is előfordult Az ilyen szemlélet ellen erélyesen fel kell lépni, s meg kell értetni velük, hogy a társadalmi tata idén nem lehet közpréda és a lopást sem lehet tradíciónak álcázni. Az intézkedéseknek van is hatása. Az építkezéseknél előforduló bűncselekmények erősen csökkentek az utóbbi években. Nagy szerepe van ebben a megelőzésnek és a közös tulajdon megbecsülésére való nevelésnek is. A rendőrség szerepe ma nem csupán az, hogy leleplezze a bűncselekményt elkövetőket, kézrekerítse a tolvajt, hanem főképp arra irányul, hogy ne is kerüljön sor a visszaélésekre. Ezért érdekes kezdeményezést valósítottak meg az építőipari vállalatoknál. A társadalmi tulajdon védelme érdekében a rendőrség illetékes osztályának vezetői időről időre megbeszélik az építő vállalatok irányítóival, hogy mit lehetne tenni a megelőzés érdekében. Ezekbe a megbeszélésekbe bevonják a gazdasági vezető mellett a munkásokat is. Ennek eredményeképpen az építőipar területén fokozatosan csökkennek a bűncselekmények. Megalakultak az úgynevezett társadalmi tulajdon védelmét szolgáló bizottságok is. A bizottságok tagjai kőművesek, zsarusok, ácsok, egyszóval munkások, akik szabad napjukon is bejárnak a vállalathoz és társadalmi munkában ellenőrzik az építővállalat tevékenységét. Hogy ez a társadalmi ellenőrzés milyen hatásos, bizonyítja a kimutatás: egyik nagy építőipari vállalatunknál fél év alatt mindöszsze két kisebb lopás fordult elő. A megelőzés érdekében a rendőrhatóságok rendszeres előadásokat is szerveznek az építőipari munkásság egyre nagyobb számú bevonásával. Az előadás témiája: legyen közügy a társadalmi tulajdon védelme. Ne kezeljék Csáky szalmájaként a közös vagyont, amiből lakás, ház, gyár vagy üzem épül. Meg kell védeni az építőipar becsületét, jó hírét, s ennek módja, hogy mindenki közügynek tekintse a társadalmi tulajdon védelmeit. Azzal kezdtem a cikkeit, hogy egy vádiratot idéztem. Ehhez hozzá kell tennem: egyre kevesebb az ilyen ügyekben a vádirat. Ma már nem mindig kerül a bíróság elé a magáról megfeledkezett ember. Aki nem okoz jelentős kárt a társadalmi tulajdonban, azt berendelik feletteséhez, s ott beszélgetnek vele. Érdemes 10—15—20 forintért szégyenkeznie? Szükség van ma arra, hogy valaki is lopjon? Nincs. Ez a beszélgetés csaknem mindig hatásos, a megtévedt ember rendszerint nem lop többé. Mert ha lopna, akkor tudja, hogy a következőkben már a törvény teljes szigorát alkalmaznák vele szemben. Meg is érdemli, ha a jó szó, a jó tanács nem fogott rajta. Az éjjeliőr olykor elalszik, néha elalhat. De ha ő el is alszik, a lelkiismeretnek nem szabad aludnia. Az egész társadalom lelkiismerete legyen az éjjeliőr, aki vigyáz arra, hogy megszűnjenek a közös tulajdon fosztogatásának lehetőségei az építkezéseken és új életünk építésének minden területén. Sándor Az Algériai Forradalmi Tanács jóváhagyta a fegyverszüneti egyezményt A külpolitikai helyzet A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ NDK KAPCSOLATAI még jobban megszilárdulnak, így értékelik az NDK fővárosában azt a közleményt, amely bejelenti, hogy Hruscsov február 26-án és 27-én tanácskozást folytatott Moszkvában Ulbrichttal. A hivatalos közlemény szerint a tanácskozás középpontjában a német békeszerződés megkötésének kérdése állott, de megtárgyalták a Szovjetunió és az NDK közötti szoros és testvéri kapcsolatok továbbfejlesztésének problémáit, a gazdasági, a tudományos-műszaki és kulturális együttműködés kérdéseit is. Jóllehet a hivatalos közlemény nem tartalmaz közelebbi részleteket, de amint az MTI berlini tudósítója közli: Berlinben mégis nagy jelentőséget tulajdonítanak Hruscsov és Ulbricht moszkvai tanácskozásának. Mindenek előtt utalnak arra, hogy a tanácskozás további lépést jelent a német békeszerződés megkötése felé. N. Sz. Hruscsov és Walter Ulbricht tanácskozása — hangoztatják diplomáciai körökben — egyik cáfolata annak a Bécsből felröppentkacsának, mintha a szovjet kormányfőnekúj terve lenne Nyugat-Berlin kérdésének megoldására. A nyugati lapok igen nagy teret szenteltek a légből kapott hímek, amely szerint a szovjet kormányfő hajlandóságot mutat beleegyezését adni ahhoz, hogyNyugat-Berlin államjogilag a Német Szövetségi Köztársasághoz tartozzék, hogy Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin között a szárazföldön nemzetközi ellenőrzés alatt álló korridort létesítsenek, s hogy leváltsák Walter Ulbrichtot, az NDK Államtanácsának elnökét. Mindezek fejében Hruscsov azt követelné — írták a nyugati lapok —, hogy a nyugatiak ismerjék el az NDK szuverenitását. A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja a Kísértetek órája*, a Berliner Zeitung pedigKísértetjárás* című glosszájában mutat rá, mennyire nevetségesek az ilyenfajta kombinációk, amelyek tulajdonképpena hitleri idők kísérteteinek, az egykori náci tábornokoknak a vágyálmait tükrözik«. Ezt alátámasztja az az újabb revansista offenzíva is, ami az utóbbi napokban Nyugat-Németországban megindult. Ennek az offenzívának egyik tünete az az intrikahullám, amelyet jobboldali körök Kroll moszkvai nagykövet személyére zúdítottak, mert állítólag bonni tartózkodása idején nemhivatalos beszélgetésben egyetértőleg nyilatkozott az Odera—Neisse-határról. A revansista elemek megélénkülő tevékenységének másik jele az a hadjárat, amelyet a múlt hét végéin Bonnban nyilvánosságra hozott emlékirat szerzői ellen indítottak. Az emlékirat az őszinteség hiányát vetette a bonni politikusok szemébe, s hangoztatta, hogy eltitkolják a nép elől a valóságos helyzetet, majd pedig azt ajánlotta a bonni vezetőknek, hogy a realitásokkal számot vetve hagyjanak fel a revansista követelések hangoztatásával, s igyekezzenek normális kapcsolatokat teremteni a kelet-európai országokkal. Az emlékiratot dühös felhördüléssel fogadták a különböző reakciós szervezetek vezetői, akik azonnal -árulással- vádolták az emlékirat szerzőit, noha ezek túlnyomórészt az evangélikus egyház vezető szerveiben szerepet játszó és közismerten konzervatív gondolkodású közéleti személyiségek. Ezeknek a szervezeteknek dühös kirohanásaihoz azonnal csatlakozott jó néhány bonni politikus is. Így a CDU több képviselője közös nyilatkozatban azt hangoztatta, hogya Hallstein-doktrináról továbbra sem szabad lemondani. Von Hessel, a Kereszténydemokrata Párt alelnöke kijelentette: -Rendkívül sajnálatos, hogy a szövetségi köztársaság szellemi életének tekintélyes személyiségei arra szólítanak fel minket, hogy mondjunk le az Odera—Neisse-vonalom túli területekről.* Hassel véleménye szerint erélyesen szembe kell helyezkedniminden ilyen lázító irányzattal. Hruscsov és Ulbricht részvételével magasszintű eszmecsere Moszkvában a német kérdésről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke eszmecserét folytatott a német békeszerződés megkötéséről és a nyugat-berlini kérdésnek a szerződés alapján történő rendezéséről. Megvitatták a Szovjetunió és az NDK együttműködésének kérdéseit is. Az eszmecsere Moszkvában zajlott le február 26-án és 27-én. A két államférfi találkozójáról hivatalos közleményt adtak ki. A közlemény rámutat arra, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság álláspontja teljesen megegyezik a német heflor in'Myrdiessel összefüggő kérdésekre, valamint az egyéb időszerű nemzetközi problémákra és a két ország kölcsönös kapcsolatainak kérdéseire vonatkozólag. Megegyezés jött létre arról is, hogy 1962-ben növelik a két ország kölcsönös áruszállításait és a Szovjetunió további áruhitelt bocsát a Német Demokratikus Köztársaság rendelkezésére. A találkozók és a megbeszélések meleg, szívélyes légkörben, a teljes kölcsönös megértés és egyöntetűség szellemében folytak le. A megbeszélésen szovjet részről jelen voltak: Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Kozlov, Koszigin, a Minisztertanács első elnöke helyettese. Szemjonov külügyminiszterhelyettes és Pervuhin, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete. Az NDK részéről Keuschner miniszterelnökhelyettes, Binder, az NDK külügyminiszterének első helyettese, Dölling, az NDK moszkvai nagykövete, Walter Ulbricht és a kíséretében levő személyiségek, valamint Pervuhin, február 28-án visszautaztak Berlinbe. A francia—algériai megállapodás újabb részletei Tuniszból jelenti az AFP. Az Algériai Nemzeti Forradalmi Tanács hivatalosan jóváhagyta az algériai—francia megállapodásokat és megbízta az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányát, a folyamatban levő tárgyalások folytatásával. A francia kormány de Gaulle tábornok elnökletével szerdán tanácskozásra ült öszsze. A szabad algériai kormány csütörtökön tartja meg Tuniszban legközelebbi ülését. Ezután várható, hogy az algériai küldöttség nyomban útnak is indul Franciaországba. A tárgyalásokra, amelyeken a francia kormányküldöttséget ismét Louis Jeta, az algériai ügyekkel megbízott államminiszter vezeti, pénteken vagy szombaton kerül sor a francia—svájci határ vagy Párizs közelében. Párizsi MTI jelentés szerint a francia kormány képviselői az elmúlt napokban Párizsban és Algírban tájékoztatták az FLN-en kívülálló algériai politikusokat a francia—algériai megállapodás-tervezet tartalmáról. A párizsi lapok ennek alapján francia szemszögből újabb részleteket közölnek az algériai kérdés tervezett megoldásáról. A megállapodás főbb pontjai a következőkben foglalhatók össze: .A szerződés főbb pontjai Az átmeneti időszak nem lenne hosszabb hat hónapnál, sőt valószínű, hogy már májusban vagy júniusban megtartják a népszavazást. Az átmeneti periódusban Algéria francia fennhatóság alatt marad. A fegyverszünet bejelentése után azonban már megalakul az ideiglenes végrehajtó szerv és egy, főleg arabokból álló, körülbelül negyvenezer főnyi karhatalmi erő. Az Algéria függetlenségéről szóló népszavazás után a francia hadsereg még három évig Algériában marad. A Mers el Kebir-i francia katonai támaszpont fennmaradását 15 évig szerződés biztosítja. Megőrzi Franciaország támaszpontjait a Szaharában is. Ugyancsak három évben szabták meg azt a határidőt, amelyen belül az európai lakosság eldöntheti, hogy francia, vagy algériai állampolgár akaróé lenni. A hároméves időszakban ugyanazokat a politikai és személyi jogokat élvezik az európaiak, mint az algériai arabok és megfelelő képviseletet kapnak az önkormányzati szervekben. A francia anyagi érdekeket, beleértve a szaharai olajérdekeltséget is, biztosítja a megállapodás. A francia kormány ezzel szemben kötelezi magát, hogy Algéria gazdasági fejlesztésére kidolgozott constantine-i terv szerint három évemét továbbra folyósítja az Algériának szánt kölcsönöket és beruházási összegeket. Az új algériai állam a megállapodás szerint a frankövezethez tartozik majd. Az egyezmény részletesen szabályozza a pénzügyi, gazdasági és kulturális együttműködés formáit. A Tripoliból érkező híreket megkönnyebbüléssel fogadták Franciaországban. A francia sajtó örömmel üdvözli az algériai nép képviselőinek döntését, amelynek hivatalos bejelentését szerdán délutánra várják. A francia kormány szerdán de Gaulle elnökletével ülést tartott, amely a francia—algériai zárótárgyalások előkészítésével és az aggasztó algériai helyzettel foglalkozott. Tuniszból érkezett jelentések szerint az algériai ideiglenes kormány ugyancsak összeül tuniszi székhelyén. Fegyverszünet március 10-e után Párizsi politikai körökben úgy vélik, hogy a franciaalgériai zárótárgyalásokra — amelyeknek színhelye még nem ismeretes — a március 5-e körüli időpontban kerülhet sor. Mivel a tárgyalásokon még több nyitott kérdés vár tisztázásra, főleg a fegyverszünetet követő átmeneti időszakkal, valamint az ideiglenes végrehajtó hatalom öszszetételével kapcsolatban, a fegyverszüneti egyezmény aláírására csak március 10-e és 15-e között lehet számítani. A fegyverszünet közeli megkötésének reményével szemben az algériai városokban a helyzet egyre aggasztóbbá válik. Az OAS folytatja féktelen terrorját annak ellenére, hogy Algírban és Oranlban is a karhatalmi erőket katonai járőrökkel erősítették meg. Az elmúlt 24 órában 24 halálos és csaknem 60 sebesült áldozata volt a merényleteknek. A francia demokratikus közvélemény a kormány egyértelmű erélyes fellépését követeli a fasiszta ultrákkal szemben.A béke útjában álló egyetlen igazi akadályt — írja a Libération — ma az OAS jelenti, amely polgárháborúra törekszik Algériában és Franciaországban. A kormány csak akkor tudja ezt az akadályt felszámolni, ha megtisztítja az államapparátust az összeesküvőket támogató elemektől. Az Humanité rámutat: a hadsereg vezetősége szabotálja a fegyverszünet létrehozását. Az Algériában állomásozó sorkatonák zöme antifasiszta. Az OAS felszámolásához szükséges fegyveres erők készen állnak, csak ténylegesen be kellene őket vetni. A francia demokratikus tömegek feladata, hogy egységes megmozdulásukkal eddigi magatartásának megváltoztatására, a fasiszta összeesküvők elleni határozott fellépésre kényszerítsék a kormányt