Magyar Nemzet, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-01 / 50. szám

- Magyar Vintor A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Alszik az éjjeliőr A vádirat részletesen felso­rolta, mi mindent loptak el egy építkezés területéről, mennyi cementet, faanyagot, sódert, téglát, s megjegyezte azt is a végén: közben az éj­jeliőr aludt. A másik helyein ugyan nem aludt az éjjeliőr, hanem be­csapták, hamis papírt mutat­tak fel neki és a szeme lát­tára fuvarozták el a drága anyagot. Hány ilyen eset for­dul elő Budapest sok nagy építkezésén. Az utóbbi évek­ben csaknem minden építke­zésen történt valami szabály­talanság. Szervezett bűnszö­vetkezet? — gondolná az ol­vasó. Nem az, dehogy is. In­kább azt lehetne mondani: ha­nyagság, nemtörődömség. Per­sze, bűneset, lopás is előfor­dult nem egy esetben. Sokszor kerültek már építésvezetők, raktárosok vagy kőművesek a bíróság elé amiatt, mert a lo­­pott cementből, a lopott tég­lából építettek maguknak, vagy másnak házat. Az ilyen esetek azonban egyre ritkáb­bak. Mindennaposak azonban a kisebb lopások. Közelebbről vizsgálva eze­ket az eseteket, meg lehet ál­lapítani, hogy rendszerint a hiányos ellenőrzés teszi lehe­tővé az építkezéseknél előfor­duló kisebb-nagyobb lopáso­kat. A hiányos ellenőrzés pe­dig nem az éjjeliőrnél kezdő­dik, hanem rendszerint sok­kal előbb: a könyvelésnél, a raktározásnál. Aki elmegy egy-egy nagyobb építkezés mellett, az saját szemével is meggyőződhet arról, hogy még sok helyen ma is egymásra van dobálva tégla, betonkeret, cement és minden anyag könnyen hozzáférhető. S igaza van a közmondásnak, az al­kalom szüli a tolvajt. Sok esetben előfordul, hogy váratlanul jön az ellenőrzés. Az ellenőrök eleinte semmi gyanúsat nem észlelnek. Ahogy azonban jobban körül­néznek, mégis találnak vala­mit. Az egyik helyen a kály­hában elő volt már készítve néhány kiló festék. Nyilván azért, mert munka után el akarta valaki vinni. Más épít­kezésnél parkettát találtak egy kőműves táskájában. A villanyszerelő drótot vitt ha­za, az építkezéseknél fuva­rozó gépkocsivezető pedig éj­szakai műszakban egy kocsi sódert szállított más helyre. Maszek építkezőnek, jó pén­zért. A rendőrség egy éjsza­ka ellenőrzést tartott, a fővá­ros számos pontján egy időben állították meg a fuvarozó te­herkocsikat. Az eredmény: ti­zenöt esetben bűnvádi, het­venkét esetben fegyelmi eljá­rás. Nem elég azonban a tolva­jokat lefülelni, a lopások és a visszaélések lehetőségeit is meg kell szüntetni. Sőt, fel kell venni a harcot az egyes helyeken eluralkodó közszel­lem ellen is, amely szerint felesleges a fokozottabb és a szigorúbb ellenőrzés. Nem gyakori eset, de még előfordul, hogy egyik-másik dolgozó anyagot visz haza a táskájában. Amikor emiatt kérdőre vonják őket, akkor ők maguk méltatlankodnak ezen a legjobban. Arra hivatkoz­nak, hogy ilyesmi régebben is előfordult Az ilyen szemlélet ellen erélyesen fel kell lépni, s meg kell értetni velük, hogy a tár­sadalmi tata idén nem lehet közpréda és a lopást sem le­het tradíciónak álcázni. Az intézkedéseknek van is hatása. Az építkezéseknél előfor­duló bűncselekmények erő­sen csökkentek az utóbbi években. Nagy szerepe van ebben a megelőzésnek és a közös tulajdon megbecsülésé­re való nevelésnek is. A rend­őrség szerepe ma nem csu­pán az, hogy leleplezze a bűn­­cselekményt elkövetőket, kéz­­rekerítse a tolvajt, hanem fő­képp­ arra irányul, hogy ne is kerüljön sor a visszaélé­sekre. Ezért érdekes kezdemé­nyezést valósítottak meg az építőipari vállalatoknál. A társadalmi tulajdon vé­delme érdekében a rendőrség illetékes osztályának vezetői időről időre megbeszélik az építő vállalatok irányítóival, hogy mit lehetne tenni a meg­előzés érdekében. Ezekbe a megbeszélésekbe bevonják a gazdasági vezető mellett a munkásokat is. Ennek ered­ményeképpen az építőipar te­rületén fokozatosan csökken­nek a bűncselekmények. Meg­alakultak az úgynevezett társadalmi tulajdon védelmét szolgáló bizottságok is. A bi­zottságok tagjai kőművesek, zsarusok, ácsok, egyszóval munkások, akik szabad nap­jukon is bejárnak a vállalat­hoz és társadalmi munkában ellenőrzik az építővállalat te­vékenységét. Hogy ez a tár­sadalmi ellenőrzés milyen ha­tásos, bizonyítja a kimutatás: egyik nagy építőipari vállala­tunknál fél év alatt mindösz­­sze két kisebb lopás fordult elő. A megelőzés érdekében a rendőrhatóságok rendszeres előadásokat is szerveznek az építőipari munkásság egyre nagyobb számú bevonásával. Az előadás té­miája: legyen közügy a társadalmi­­ tulajdon védelme. Ne kezeljék Csáky szalmájaként a közös va­gyont, amiből lakás, ház, gyár vagy üzem épül. Meg kell védeni az építőipar becsüle­tét, jó hírét, s ennek módja, hogy mindenki közügynek te­kintse a társadalmi tulajdon védelmeit. Azzal kezdtem a cikkeit, hogy egy vádiratot idéztem. Ehhez hozzá kell tennem: egyre kevesebb az ilyen ügyekben a vádirat. Ma már nem mindig kerül a bíróság elé a magáról megfeledkezett ember. Aki nem okoz jelentős kárt a társadalmi tulajdon­ban, azt berendelik felette­séhez, s ott beszélgetnek vele. Érdemes 10—15—20 forintért szégyenkeznie? Szükség van ma arra, hogy valaki is lop­jon? Nincs. Ez a beszélge­tés csaknem mindig hatásos, a meg­tévedt ember rendsze­rint nem lop többé. Mert ha lopna, akkor tudja, hogy a következőkben már a törvény teljes szigorát alkalmaznák vele szemben. Meg is érdemli, ha a jó szó, a jó tanács nem fogott rajta. Az éjjeliőr olykor elalszik, néha elalhat. De ha ő el is alszik, a lelkiismeretnek nem szabad aludnia. Az egész tár­sadalom lelkiismerete legyen az éjjeliőr, aki vigyáz arra, hogy megszűnjenek a közös tulajdon fosztogatásának lehe­tőségei az építkezéseken és új életünk építésének minden te­rületén. Sándor Az Algériai Forradalmi Tanács jóváhagyta a fegyverszüneti egyezményt A külpolitikai helyzet A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ NDK KAPCSOLATAI még job­ban megszilárdulnak, így értékelik az NDK fővárosában azt a közleményt, amely bejelenti, hogy Hruscsov február 26-án és 27-én tanácskozást folytatott Moszkvában Ulbrichttal. A hivatalos közlemény szerint a tanácskozás középpontjában a német békeszerződés megkötésének kérdése állott, de meg­tárgyalták a Szovjetunió és az NDK közötti szoros és testvéri kapcsolatok továbbfejlesztésének problémáit, a gazdasági, a tudományos-műszaki és kulturális együttműködés kérdéseit is. Jóllehet a hivatalos közlemény nem tartalmaz közelebbi részleteket, de amint az MTI berlini tudósítója közli: Berlin­ben mégis nagy jelentőséget tulajdonítanak Hruscsov és Ulb­­richt­ moszkvai tanácskozásának. Mindenek előtt utalnak ar­ra, hogy a tanácskozás további lépést jelent a német béke­­szerződés megkötése felé. N. Sz. Hruscsov és Walter Ulbricht tanácskozása — hangoztatják diplomáciai körökben — egyik cáfolata annak a Bécsből felröppent­­kacsá­nak, mintha a szovjet kormányfőnek­­új terve­ lenne Nyugat-Berlin kér­désének megoldására. A nyugati lapok igen nagy teret szen­teltek a légből kapott hímek, amely szerint a szovjet kor­mányfő hajlandóságot mutat beleegyezését adni ahhoz, hogy­­Nyugat-Berlin államjogilag a Német Szövetségi Köztársa­sághoz tartozzék, hogy Nyugat-Németország és Nyugat-Ber­lin között a szárazföldön nemzetközi ellenőrzés alatt álló korridort létesítsenek, s hogy leváltsák Walter Ulbrichtot, az NDK Államtanácsának elnökét­. Mindezek fejében Hruscsov azt követelné — írták a nyugati lapok —, hogy a nyugatiak ismerjék el az NDK szuverenitását. A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja a Kísértetek órája*, a Berliner Zeitung pedig­­Kísértetjárás* című glosszájában mutat rá, mennyire nevet­ségesek az ilyenfajta kombinációk, amelyek tulajdonképpen­­a hitleri idők kísérteteinek, az egykori náci tábornokok­nak a vágyálmait tükrözik«. Ezt alátámasztja az az újabb revansista offenzíva is, ami az utóbbi napokban Nyugat-Né­­metországban megindult. Ennek az offenzívának egyik tünete az az intrikahullám, amelyet jobboldali körök Kroll moszkvai nagykövet személyére zúdítottak, mert állítólag bonni tartóz­kodása idején nemhivatalos beszélgetésben egyetértőleg nyi­latkozott az Odera—Neisse-határról. A revansista elemek megélénkülő tevékenységének másik jele az a hadjárat, amelyet a múlt hét végéin Bonnban nyilvánosságra hozott emlékirat szerzői ellen indítottak. Az emlékirat az őszin­teség hiányát vetette a bonni politikusok szeméb­e, s hangoz­tatta, hogy eltitkolják a nép elől a valóságos helyzetet, majd pedig azt ajánlotta a bonni vezetőknek, hogy a realitásokkal számot vetve hagyjanak fel a revansista követelések hangoz­tatásával, s igyekezzenek normális kapcsolatokat teremteni a kelet-európai országokkal. Az emlékiratot dühös felhördüléssel fogadták a különbö­ző reakciós szervezetek vezetői, akik azonnal -árulással- vá­dolták az emlékirat szerzőit, noha ezek túlnyomórészt az evangé­likus egyház vezető szerveiben szerepet játszó és közismerten konzervatív gondolkodású közéleti személyiségek. Ezeknek a szervezeteknek dühös kirohanásaihoz azonnal csatlakozott jó néhány bonni politikus is. Így a CDU több képviselője közös nyilatkozatban azt hangoztatta, hogy­­a Hallstein-doktrináról továbbra sem szabad lemondani­. Von Hessel, a Keresztény­­demokrata Párt alelnöke kijelentette: -Rendkívül sajnálatos, hogy a szövetségi köztársaság szellemi életének tekintélyes személyiségei arra szólítanak fel minket, hogy mondjunk le az Odera—Neisse-vonalom túli területekről.* Hassel vélemé­nye szerint erélyesen szembe kell helyezkedni­­minden ilyen lázító irányzattal­. Hruscsov és Ulbricht részvételével magasszintű eszmecsere Moszkvában a német kérdésről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke és Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztár­saság Államtanácsának elnö­ke eszmecserét folytatott a né­met békeszerződés megkötésé­ről és a nyugat-berlini kérdés­nek a szerződés alapján tör­ténő rendezéséről. Megvitat­ták a Szovjetunió és az NDK együttműködésének kérdéseit is. Az eszmecsere Moszkvában zajlott le február 26-án és 27-én. A két államférfi talál­kozójáról hivatalos közle­ményt adtak ki. A közlemény rámutat arra, hogy a Szovjet­unió és a Német Demokra­tikus Köztársaság álláspontja teljesen megegyezik a német heflor­ in'Myrdiessel összefüggő kérdésekre, valamint az egyéb időszerű nemzetközi problé­mákra és a két ország kölcsö­nös kapcsolatainak kérdéseire vonatkozólag. Megegyezés jött létre arról is, hogy 1962-ben növelik a két ország kölcsönös áruszállítá­sait és a Szovjetunió további áruhitelt bocsát a Német De­mokratikus Köztársaság ren­delkezésére. A találkozók és a megbe­szélések meleg, szívélyes lég­körben, a teljes kölcsönös megértés és egyöntetűség szel­lemében folytak le. A megbeszélésen szovjet részről jelen voltak: Brezs­nyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Kozlov, Koszigin, a Miniszter­tanács első elnöke helyettese. Szemjonov külügyminiszterhe­lyettes és Pervuhin, a Szovjet­unió NDK-beli nagykövete. Az NDK részéről Keuschner miniszterelnökhelyettes, Bin­­der, az NDK külügyminiszte­rének első helyettese, Dölling, az NDK moszkvai nagykövete, Walter Ulbricht és a kísére­tében levő személyiségek, va­lamint Pervuhin, február 28-án visszautaztak Berlinbe. A francia—algériai megállapodás újabb részletei Tuniszból jelenti az AFP. Az Algériai Nemzeti Forra­dalmi Tanács hivatalosan jó­­váhagyta az algériai—francia megállapodásokat és megbízta az Algériai Köztársaság ideig­lenes kormányát, a folyamat­ban levő tárgyalások foly­tatásával. A francia kormány de Gaulle tábornok elnökletével szerdán tanácskozásra ült ösz­­sze. A szabad algériai kor­mány csütörtökön tartja meg Tuniszban legközelebbi ülését. Ezután várható, hogy az algé­riai küldöttség nyomban út­nak is indul Franciaországba. A tárgyalásokra, amelyeken a francia kormányküldöttsé­get ismét Louis Jeta, az algé­riai ügyekkel megbízott állam­miniszter vezeti, pénteken vagy szombaton kerül sor a francia—svájci határ vagy Párizs közelében. Párizsi MTI jelentés sze­rint a francia kormány kép­viselői az elmúlt nap­okban Párizsban és Algírban tájé­koztatták az FLN-en kívül­álló algériai politikusokat a francia—algériai megállapo­dás-tervezet tartalmáról. A párizsi lapok ennek alapján francia szemszögből újabb részleteket közölnek az algé­riai kérdés tervezett megoldá­sáról. A megállap­odás főbb pontjai a következőkben fog­lalhatók össze: .A szerződés főbb pontjai Az átmeneti időszak nem lenne hosszabb hat hónapnál, sőt valószínű, hogy már má­jusban vagy júniusban meg­tartják a népszavazást. Az átmeneti periódusban Algéria francia fennhatóság alatt ma­rad. A fegyverszünet beje­lentése után azonban már megalakul az ideiglenes vég­rehajtó szerv és egy, főleg arabokból álló, körülbelül negyvenezer főnyi karhatalmi erő. Az Algéria függetlenségé­ről szóló népszavazás után a francia hadsereg még három évig Algériában marad. A Mers el Kebir-i francia ka­tonai támaszpont fennmara­dását 15 évig szerződés biz­tosítja. Megőrzi Franciaország támaszpontjait a Szaharában is. Ugyancsak három évben szabták meg azt a határidőt, amelyen belül az európai la­kosság eldöntheti, hogy fran­cia, vagy algériai állampolgár akaróé lenni. A hároméves időszakban ugyanazokat a politikai és személyi jogokat él­vezik az európaiak, mint az algériai arabok és megfelelő képviseletet kapnak az önkor­mányzati szervekben. A fran­cia anyagi érdekeket, beleért­ve a szaharai olajérdekeltsé­get is, biztosítja a megálla­podás. A francia kormány ez­zel szemben kötelezi magát, hogy Algéria gazdasági fej­lesztésére kidolgozott cons­­tantine-i terv szerint három évem­ét továbbra­­ folyó­sítja az Algériának szánt köl­csönöket és beruházási össze­geket. Az új algériai állam a megállapodás szerint a frank­övezethez tartozik majd. Az egyezmény részletesen szabá­lyozza a pénzügyi, gazdasági és kulturális együttműködés formáit. A Tripoliból érkező híreket megkönnyebbüléssel fogadták Franciaországban. A francia sajtó örömmel üdvözli az al­gériai nép képviselőinek dön­tését, amelynek hivatalos be­jelentését szerdá­n délutánra várják. A francia kormány szerdán de Gaulle elnökletével ülést tartott, amely a francia—algé­riai zárótárgyalások előkészí­tésével és az aggasztó algériai helyzettel foglalkozott. Tunisz­ból érkezett jelentések szerint az algériai ideiglenes kormány ugyanc­sa­k összeül tuniszi székhelyén. Fegyverszünet március 10-e után Párizsi politikai körökben úgy vélik, hogy a francia­­algériai zárótárgyalásokra — amelyeknek színhelye még nem ismeretes — a március 5-e körüli időpontban kerül­het sor. Mivel a tárgyaláso­kon még több nyitott kérdés vár tisztázásra, főleg a fegy­verszünetet követő átmeneti időszakkal, valamint az ideig­lenes végrehajtó hatalom ösz­­szetételével kapcsolatban, a fegyverszüneti egyezmény alá­írására csak március 10-e és 15-e között lehet számítani. A fegyverszünet közeli meg­kötésének reményével szem­ben az algériai városokban a helyzet egyre aggasztóbbá vá­lik. Az OAS folytatja féktelen terrorját annak ellenére, hogy Algírban és Oranlban is a karhatalmi erőket katonai jár­őrökkel erősítették meg. Az elmúlt 24 órában 24 halálos és csaknem 60 sebesült áldo­zata volt a merényleteknek. A francia demokratikus köz­vélemény a kormány egyértel­mű erélyes fellépését követeli a fasiszta ultrákkal szemben.­­A béke útjában álló egyetlen igazi akadályt — írja a Libé­­ration — ma az OAS jelenti, amely p­olgárháborúra törek­szik Algériában és Franciaor­szágban. A kormány csak ak­kor tudja ezt az akadályt fel­számolni, ha megtisztítja az államapparátust az összeeskü­vőket támogató elemektől.­ Az Humanité rámutat: a hadsereg vezetősége szabotál­ja a fegyverszünet létrehozá­sát. Az Algériában állomáso­zó sorkatonák zöme antifa­siszta. Az OAS felszámolásá­hoz szükséges fegyveres erők készen állnak, csak ténylege­sen be kellene őket vetni. A francia demokratikus tömegek feladata, hogy egységes meg­mozdulásukkal eddigi maga­tartásának megváltoztatására, a fasiszta összeesküvők elleni határozott fellépésre kénysze­rítsék a kormányt

Next