Magyar Nemzet, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-03 / 101. szám
Április30-án, hétfő délelőtt az Izvesztyija budapesti szerkesztősége kereste telefonon Dobi Istvánt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét. Moszkvai utasításra hivatkozva előzetes hozzájárulását kérték egy beszélgetéshez, amelynek tárgya a magyar és a nemzetközi békemozgalom volna. Miután a beleegyezést megkapták, a déli órákban újra keresték. Az Izvesztyija moszkvai szerkesztőségének közlését továbbították: a Nemzetközi Lenin Békedíj Bizottság Szkobelcin akadémikus elnökletével tartott április 19-i és 20-i ülésén döntött az 1961-es díjak odaítéléséről. A béke megőrzéséért és megszilárdításáért folytatott harcban szerzett kimagasló érdemekért megítélték a díjat Dobi Istvánnak, Kwame Nkrumah ghánai elnöknek, Pablo Picasso világhírű festőnek és békeharcosnak, Faiz Ahmad Faizu pakisztáni költőnek és társadalmi személyiségnek, s Olga Poblete de Espinosa chilei közéleti személyiségnek. A döntés alkalmából kifejezték a szerkesztőség jókívánságait a magyar Elnöki Tanács elnökének s különböző kérdéseket intéztek hozzá, nyilatkozatot kértek tőle a kitüntetésről, amely most első ízben élt magyar közéleti embert. Röviddel ezután a moszkvai és a magyar rádió, majd a TASZSZ, a Magyar Távirati Iroda és a Pravda szerkesztősége kereste fel otthonában Dobi Istvánt kérdéseivel és szerencsekívánataival. A szovjet és a magyar rádió közben már sugározta nemcsak a döntést, hanem annak indokolását is. Szkobelcin akadémikus elmondotta, hogy Dobi István egész életét a népe boldogságáért vívott harcnak s az emberi haladás ügyének szentelte. Fiatal éveitől kezdve tevékenyen részt vett a dolgozók felszabadító mozgalmában, bátran harcolt a kizsákmányolás ellen, a szegények védelmében. A második világháború időszakában az ellenállási mozgalom egyik vezetője, szilárd antifasiszta harcos volt. Attól kezdve, hogy Magyarország népköztársasággá alakult, Dobi István fontos állami és társadalmi munkát végez, mély meggyőződéssel küzd a békéért és a népek barátságáért, eredményesen hozzájárul a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése elvének megvalósításához. Tevékenyen részt vesz a békemozgalomban, gyümölcsöző munkásságát jól ismerik az európai társadalom széles rétegei. A válaszok, melyeket Elnöki Tanácsunk elnöke a hozzá intézett kérdésekre adott, nemcsak a meghatott érzést, mély megilletődést fejezték ki, melyet benne a kitüntetés híre kiváltott — az Izvesztyijának adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a Lenin-díjat a jelen nemzetközi helyzetben, az emberi haladás mostani szakaszában a legszebb és legnevezetesebb kitüntetésnek érzi —, hanem az érdemet önmagáról mindig elhárító szerény egyszerűséget is. — A magam kitüntetését nem tudom másként értékelni — mondotta a Magyar Távirati Irodának —, mint hogy abban a magyar népnek az emberi haladás és a béke ügyében tett erőfeszítéseit is elismerés érte, s ha eddig elvégeztünk valamit ezen a téren, ha talán elértünk számottevő eredményeket is, akkor ezután a béke és haladás szolgálatának elmélyítésére, kiszélesítésére kell törekednünk . . . A nagy kitüntetés, amelyben részesítettek, nemcsak engem kötelez arra, hogy tovább haladjak utamon, hanem népünket is további helytállásra és az eddiginél még eredményesebb építő munkára ösztönzi. Néhány órával később Kádár János a május elsejei ünnepségen emlékezik meg a kitüntetésről a nyilvánosság előtt: — Erre a nagy díjra érdemes, jó elvtársunk nyerte el a kitüntetést. De ezzel a szocializmus útjára tért dolgozó falusi nép és *egész népünk erőfeszítéseit is elismerték__ Dobi István egyik nyilatkozatában részletesebben beszélt arról, hogy a magyar nép számára különlegesen értékes a béke: — Országunk tömérdek kárt szenvedett a háborúban. Százezrek pusztultak el a frontokon, vagy itthon a bombázások alatt, s a háború alatt hazánkban tombolt féktelen fasiszta terror gaztettei következtében. A felszabadulás óta csodálatos fejlődés ment végbe nálunk. Horthy idejében a szegénység és a nyomorúság országa voltunk. A felszabadító Szovjetunió és más barátaink segítségével, népünk bámulatos szorgalmának, munkájának, erőfeszítéseinek eredményeképpen a szocializmus virágzásnak indult országa lettünk. Végtelen jó érzés számomra, hogy anynyi sok reménytelennek tűnő múltbeli küzdelem, oly sok szenvedés és üldöztetés után a szocializmus győz Magyarországon, s a történelmet, melynek a múltban dolgozó osztályaink csak áldozatai lehettek, most a munkások, parasztok és a haladás ügyéhez csatlakozott értelmiségiek, a dolgozó milliók érdekei szerint formálják hazánkban. A párt a dolgozó nép egységére, bizalmára támaszkodva, a tömegeikkel egyetértésben irányítja a nagy országépítkezés munkáját. Mikor népünk érzékenyen figyel a világpolitika eseményeire, és öntudatosan, határozottan áll a béke ügye mellé, ebben az állásfoglalásában nem a háborútól való félelem irányítja, hanem elhatározottsága, hogy minden fenyegetéssel és veszéllyel szemben megőrzi, megóvja a maga országát, népi hatalmát és szocialista építkezésének minden eredményét... A nyilatkozatokban csak ezen az egy helyen történik utalás múltbeli személyes küzdelmekre, szenvedésekre, üldöztetésekre. Az újságíró számára azonban sok kötöttséget felold a történelmi tanú felelőssége és elsősorban két dologra emlékezik: 1936-ban hallotta először nyilvánosan beszélni Dobi Istvánt. A Horthy-idők »hárommillió koldusának«, a műveletlenség és nyomor börtönébe zárt magyar falunak szenvedélyes forradalmi hangjait hallotta tőle, s azt a követelést, hogy egy új rendért, s egy új, emberibb világért nemcsak a nagybirtokrendszert kell összetörni... Ez a szenvedélyesség uralkodott Dobi István politikai harcában a két világháború között, s ez a hang a háború alatt sem enyhült. 1945-ben, hadifogságból hazatérve, Dobi István azzal foglalta el helyét a közéletben, hogy félre kell tenni minden pártönzést és személyi becsvágyat, becsületesen össze kell fogni a nép minden erejét és képességét, csak így tudunk viszonylag rövid idő alatt talpraállni abból a helyzetből, melybe hazánkat a szerencsétlen és a tömegek előtt gyűlöletes háború sodorta. Takarítsuk el a romokat, azután pedig teremtsük meg a dolgozó nép hatalmát, induljunk el a szocializmus útján. Ezt a programot Dobi István nemcsak önmaga számára állította fel, hanem nyíltan, félreérthetetlenül hirdette. A parasztoknak minden időben a szocialista nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodást ajánlotta. Célkitűzéseit a legválságosabb időkben sem hagyta cserben, azokért munkát és áldozatot vállalt, a kockázatokat sohasem kerülte. Világos és egyenes politikai magatartása, a mezőgazdaság szeretete, a falusi emberek apró és nagyobb gondjainak érzése, minden cselekedetén átsugárzó mély embersége szerezte meg számára azt a helyet, melyet bizonyos idő múltán már nemcsak a falusi politikában, hanem egész közéletünkben betölthetett. 1956-ban Magyarországon nemcsak a szocializmus vívmányai forogtak kockán, hanem a harmadik világháború szele súrolta hazánkat. Dobi Istvánnak az ellenforradalom lobogása közben jóval több államférfi és bölcsességre és emberi bátorságra volt szük-sége, mint amennyi lehetőség abban a helyzetben még ren- delkezésére állott. De bátran és okosan végezte dolgát, ma Iga elé tűzött kötelességei teljesítésétől az sem tudta eltántorítani, hogy ismételten ki akarták szolgáltatni az utcákon gyilkoló csőcseléknek. A szőnyi proletárgyereket, aki majdnem annyi időt töltött ipari munkában, mint mezőgazdasági robotban, s akiben a mi életünkben színre szimbolikusan ölt testet a munkások és parasztok szövetsége, szegényparaszt apja tanította konok elégedetlenségre és lázadásra minden kizsákmányolással és elnyomással szemben. Az első világháborúban egyik kiképző altisztjétől kapta első komolyaban politikai iskoláját. A nagyobbbik iskola a háború tömérdek szenvedése, azután az 1919-es Tanácsköztársaság fegyveres harcaiban való részvétel volt, majd az internáltság, ahol először találkozott a marxizmus és leninizmus eszméivel egy titokban dolgozó kommunista sejtben. A Horthy-idők nyomorúsága, nélkülözései, annak irgalmatlan közszellemével, hivatali hatalmaival folytatott küzdelmei, politikai harcai, vereségei és győzelmei, a fasisztákkal folytatott elvi és fizikai csaták, a második világháborúhoz, az országnak a hitleri banditák kezébe történt kiszolgáltatásához fűződő élményei kovácsolták Dobi Istvánt kemény, céltudatos kommunista forradalmárrá s nevelték a felszabadulás utáni időknek a haladás szolgálatában soha meg nem alkuvó politikai vezetőjévé, államférfivá. »Vallomás és történelem« címen a legközelebbi napokban hagyják el a sajtót Dobi István emlékiratai. Őszintén, nyíltan, valóban a legtisztább emberi vallomás erejével számol be múltjáról, életéről, küzdelmeiről, életét a kor történetébe helyezve mondja el emlékeit, egyéni megfigyeléseit, tapasztalatait hat évtized magyar történelmének szinte minden jelentős személyiségéről, s a fejlődésről, melynek nemcsak tanúja, hanem munkája és formálója is volt. »Életem és munkám célja minden időben és helyzetben a dolgozó nép szolgálata volt« — írja emlékiratai befejező mondataiban. — »Hogy milyen sikerrel végeztem munkámat, hűséges tudtam-e lenni a haladás és a szocializmus nagy ügyéhez és önmagamhoz —, arról mások mondjanak ítéletet.« A Nemzetközi Lenin-Békedíj méltó kitüntetés Dobi István számára, s mintha bizonyos értelemben válaszadás volna a »Vallomás és történelem« itt idézett kérdésére is ... Bernei Kocsis László az OAS-terror A külpolitikai helyzet ÚJAB55 AMERIKAI ATOMFEGYVERKÍSÉRLETEK. Az amerikai hadügyminisztérium hivatalosan megerősítette, hogy az Egyesült Államok jelenlegi atomfegyver kísérletsorozatát ki szándékozik terjeszteni a világűr térségére is. A Pentagon szóvivője szerint a Csendes-óceánon folytatandó kísérletsorozat alkalmával több száz kilométer magasságban is végeznek robbantásokat. A New York Times közölte, hogy az Egyesült Államok még ez év júniusában vagy júliusában hidrogénbombákat szándékozik felrobbantani a Johnston-sziget felett, 800 kilométer magasságban. Ezek a kísérletek a Föld mágneses erőterét komolyan befolyásolják, s ezzel a rádióvételi lehetőségeket is nagymértékben zavarják. A tervbe vett amerikai magaslégköri nukleáris robbantások tiltakozásokat váltanak ki az angol tudósok körében. Bernard Lovell professzor, a Jodrell Bank csillagvizsgáló igazgatója bejelentette, hogy tiltakozni, foga terv végrehajtása ellen. Hangoztatta, hogy a naprendszer tanulmányozásával foglalkozó valamennyi tudósra kiábrándítólag hat az amerikaiaknak az a szándéka, hogy robbantásokat hajtanak végre a világűrnek abban a zónájában, amelyet jelenleg erősen tanulmányoznak az asztronómusok és geofizikusok. Hasonló tiltakozást jelentett be Martin Ryle, a Royal Society tagja, a Cambridge egyetem csillagász professzora és több más tudós is. Az angol parlament alsóházában Shinwell volt munkáspárti hadügyminiszter úgy jellemezte e robbantásokat, mint merényletet a civilizáció ellen. Nagy feltűnést keltett az Egyesült Államok csendesóceáni légierős parancsnokának legutóbbi kijelentése is. Emmett O’Donnell egy Canberrában tartott sajtóértekezleten elszólta magát: megjegyezte, hogy az Egyesült Államok japán, dél-koreai, okinawai és fülöp-szigeti katonai támaszpontjain állomásozó repülőgépek nukleáris fegyverekkel vannak felszerelve. Az amerikai tábornoknak ez a kijelentése kínos helyzetbe hozta a japán kormányt. A külügyminisztérium képviselője hangsúlyozta, hogy amennyire kormánya előtt ismeretes, az országban semmiféle nukleáris fegyver nincs. Véleménye szerint O’Donnell kijelentése »valamiféle tévedés« lehet. Hangoztatta továbbá: a japán kormány síkraszáll az ellen, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyvert tartson Japánban a kormány előzetes beleegyezése nélkül, márpedig ilyen beleegyezést a kormány nem adott. A leszerelésről figyelemre méltó megállapításokat tett Nehru indiai miniszterelnök szerdai beszédében, az Indiai parlament alsóházában. Kijelentette, hogy a genfi leszerelési tárgyalások jelentik ma a legnagyobb eseményt a világon. A leszerelés az egyetlen olyan dolog, amely megszüntetheti a háborútól való félelmet. India kormánya nagy jelentőséget tulajdonít a világháborús veszély elhárításának és a leszerelés megvalósításának. Nehru ismét elítélte az amerikai nukleáris kísérletek felújítását. Sajnálatának adott hangot, amiért a semlegeseknek a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló javaslatát Genfben nem fogadták el. Az indiai kormányfő egyetértett Linus Pauling Nobel-díjas amerikai tudóssal abban, hogy az Egyesült Államok által felújított nukleáris kísérletek rontják a genfi leszerelési tárgyalások esélyeit. Véres merénylet arabb munkások ellen Algír kikötőjében Párizsból jelenti az MTI. Algírban az elmúlt napokban tovább súlyosbodott a helyzet. Az állapotok Algírban és Oranban katasztrofálisakká váltak — állapítja meg az algériai kormány hivatalos közleménye, amely a francia hatóságokat teszi felelőssé az eviani egyezmény szabotálásáért. Szombatitól keddig 76 halottat és száznál több sebesültet jelentettek az algériai városokból, ahol az OAS továbbra is szabadon garázdálkodik. A fasiszta titkosszervezet céltudatosan arra törekszik, hogy az arab lakosság helyzetét elviselhetetlenné tegye, véres összecsapást provokáljon ki az európaiak és algériaiak, s egyidejűleg a francia hadsereg és az arab lakosság között. Oran kikötőjében az OAS nyersolajjal öntött le egy 300 tonnás daruszállítmányt, amelyet türelmetlenül várt az arab városrész éhínséggel küzdő lakossága. Az arab »gettóban« sínylődő sebesültek és betegek nem jutnak gyógyszerhez, mert a fasiszták feltartóztatják a gyógyszereket, szállító autókat. Oran arab negyedeiből több tífusz- és feketehimlő-megbetegedést jelentettek. Az arab lakosságot gyakorlatilag megfosztották a munkalehetőségtől. Algírban szerdán reggel az arab dokkmunkások közé dobott gránátok ötven embert megöltek vagy megsebesítettek. Az OAS ugyanakkor felrobbantotta a posta és a társadalombiztosító pénztárait, hogy az arabok ne kapják meg Franciaországban dolgozó családtagjaik pénzküldeményeit és nyugdíjilletményeiket. Módszeresen folyik az algériai gazdasági és kulturális intézmények megsemmisítése. Az OAS az utóbbi napokban több támadást intézett a szamarai olajvezeték ellen, számos iskolaépületet plasztikbombákkal döntött romba. A közigazgatás az ultra tisztviselők szabotázsa következtében gyakorlatilag megbénult. Az algériai kormány, amely az algériai ideiglenes végre-hajtó szerv öt FLN-tagjának bevonásával ez idő szerint Tuniszban ülésezik, a helyi karhatalom felállítását sürgeti. Az arab karhatalom eddig mindössze néhány száz emberből állt. Az OAS egységei kedden este megtámadták és aknatűz alá vették az orani francia főparancsnokságot. A tüzelés negyven percig tartott, majd a támadók elmenekültek. Hivatalos körök szerint az OAS ezzel az akcióval kívánta »üdvözölni« a francia csapaterősítésekkel együtt Oranba érkezett kormánytisztviselőket. Az esti órákban több plasztikbomba robbant a városban. Az algíri rendőrprefektúra bejelentette, hogy 133 személyt tartóztattak le, akiket terrorista tevékenységgel vádolnak. Az OAS terroristái a fegyverszünet óta elkövetett számtalan merénylet közül talán a legvéresebb támadást szerda reggel hajtották végre Algír kikötőjében. Körülbelül 1500 arab kikötőmunkás gyülekezett össze a munkaközvetítő hivatal előtt, amikor egy löszérnél megrakott tehergépkocsit robbantottak fel a közelükben. A robbanás nagy pusztítást végzett a munkások soraiban. Hírügynökségek legfrissebb jelentései szerint több mint száz a sebesültek és nyolc a halottak száma. A karhatalom csak egyórai késéssel érkezett a helyszínre. Az egész körzetet lezárták a forgalom elől. A merénylettel majdnem párhuzamosan a város közipontjában is történtek robbantások. A hivatalnegyedet rendőrkordon őrzi az arab negyed felbőszült lakosságának esetleges ellentámadásától tartva. A kikötőnegyed közelében levő vállalatok és bankok európai alkalmazottait biztonsági okokból hazaküldték. A kora esti órákig beérkezett jelentések szerint Algériában a nap folyamán 27 halottja és 112 sebesültje volt a terrortámadásoknak. Oranban, ahová szerda délelőtt Franciaországból visszaérkezett Christian Fouchet algériai főmegbízott és Fourquet tábornok, a fegyveres erők főparancsnoka, szabályos haditanács ült össze. A tanácskozáson Fourquet, Fouchet, Katz tábornok, Oran parancsnoka és a város rendőrprefektusa vett részt. A megbeszélés a csapaterősítésekkel kapcsolatos intézkedésekre vonatkozott. Salinger Moszkvába utazik Washingtonból jelenti a Reuter. A Fehér Ház bejelentette, hogy Salinger, Kennedy sajtófőnöke májusban a Szovjetunióba látogat. Salingert még Adzsubej, az Izvesztyija szerkesztője hívta meg az Egyesült Államokban tett látogatásakor. A Fehér Ház sajtófőnöke hangsúlyozta, nem mint diplomata utazik, csupán az Egyesült Államok és a Szovjetunió tájékoztatási cseréjéről kíván tárgyalni. Moszkvai útja előtt Salinger Nyugat-Németországba és Hollandiába utazik, ahol ugyancsak tájékoztatásügyi problémákról fog tárgyalni.