Magyar Nemzet, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-26 / 121. szám
Szombat, 1962. május 26.. ÁLARCOSBÁL M. J. Lermontov drámai zsengéje a Vígszínházban Nem tudom, egyértelműen hálásak lennénk-e annak a baráti országnak, mely kultúránk és nagyjaink megismertetése céljából remek kiállításban, a revü felé hajló rendezésben bemutatná Petőfi drámai zsengéjét, a Tigris és hiénát? Mert afölött lehet vitatkozni : helyes-e, hogy nálunk még sosem volt társulat, mely Petőfinek ezt a drámai kísérletét megpróbálta volna színpadra vinni — egyetlen irodalomtörténeti jellegű előadás kivételével —, de az nem nagyon vitatható, hogy ez a darab sem Petőfi szellemét, sem a magyar drámairodalmat nem képviselhetné méltóképpen a külföldi előtt. A Vígszínház túlbuzgó vállalkozása pontosan azonos okok miatt félresikerült. Lehet, hogy az Álarcosbál a tényleg nagyszerű lírai költő Lermontovnak legjobb darabja — de ettől még nem jó darab s korántsem életképes százharminc év távolából, egy idegen színpadom. A költőt itt is megcsodálhatjuk, aki gyöngyöző verssorokba foglalja érzelmeit és gondolatait — különösen Áprily Lajos igazán mesteri, remekül csobogó, könnyeden és hajlékonyan romantikus fordításában — de ezek az érzelmek és gondolatok egy huszonegy éves fiúé, aki éppen most került ki az egyetemről és a kadétiskolából, aki az életről jobbára Csak annyit tud, amennyit a szenvedélyesen olvasott romantikus művek elárultak neki. Lermontov életművében az orosz irodalomtudósok minden bizonnyal joggal látják az Álarcosbálban a fordulópontot, mely őt a romantika egyértelmű és iskolás követéséből átvezette a társadalom s az emberi érzelmek kritikai és realistább látásai felé — de az életmű minden árnyalatával nem teljesen otthonos magyar néző elsősorban a romantika kézjegyét érzi ezen a darabon —- olyan romantikáét, mely már túlnyomórészt idegen a modern ember gondolat- és érzelem világától. A romantikáé az ártatlanoktalanul pusztuló jóság, melynek halálát okozza az ármány és talizmán-csere; a romantikáé a felsőbbrendűen cinikus ember, akinek a szíve egy pontja tiszta, s csak ott sebezhető — ott is sebzi őt a világ, az ármány, hálábna; a romantikáé, méghozzá a vadromantikáé az a szerelem, mely egy pillanat alatt lángragyúl s kiolthatatlanul lobog — de a talizmáncsere következtében tárgyát téveszti, s aztán ez új tárgyhoz ragaszkodik a katasztrófáig — akkor is, amikor a véletlen talizmán jelén kívül minden más ellene mond ennek az érzelemnek. S nem a legerősebben a vadromantikáé-e az a démonizmus, mely igazán megmosolyogtató lenne ma már, ha a színpadon mindenki oly komolyan nem venné, s mely az egész darabot belengi — egyfelől a kártya-szenvedély démoni erejével, másfelől pedig s legerősebben, a két formában is felléptetett romantikus ördöggel, az uzsorással és a bosszút esküdött, a darab hősét az őrületig hajszoló ismeretlennel? Nem lehetetlen, hogy a közönség egy része szívesen fogja megnézni ezt a darabot s szívesen érzékenyedik el nagy hatásokra utazó jelenetein. De ennek ne nagyon örüljünk: ez az a közönség lesz, mely azért érzékenykedik Nyina Arbenyin történetén, mert Gauthier Margitot már régen nem szervírozták neki; azért megy Lermontovot megnézni, mert szeret olyan drámákat látni, amely hercegek, grófok, bárók között történik, s melyekben bottőr van, meg vontcsövű pisztoly. S a siker másik oka az előadás. De ennek is csak habozó szívvel örülhetünk. Igaz, hogy a színészek — elsősorban Szakáts Miklós, Ruttkai Éva, Benkő Gyula, Sütő Irén, de a többiek is, valamennyien — minden tőlük telhetőt megtesznek, lelkesen és tehetségesen állnak annak szolgálatába, hogy a lehetetlen helyzeteket is, a túlhajtott érzelmeket is eüldhetővé tegyék anélkül, hogy ízetlenségbe csúsznának. Könnyebb és hálásabb lenne a dolguk, ha irónikus eltávolodással hozhatnák a mai nézőhöz közelebb a világot, amelyet ábrázolnak, de ennek a rendezés teljesen útját állja. Mert Kazán István rendezése — ami annak technikai részét illeti , minden dicséretet megérdemel: ha a kifejezetten kamaradarab jellegű alkotást a rendkívül nagy színpad kényszeréből el is tolta a revüszerűség felé, élőképekkel, néma jelenetekkel, fényjátékokkal, be- és kitolt színpad-részletekkel cifrázva fel, mindenesetre a romantika gondolatkörén, s a romantikus pompakedvelésen belül maradt. A rendezés alapvető gyengéje az egész mű felfogása: halálosan komolyan veszi ezt az ifjú szívben fogant, ma már kissé gyermeteg történetet s ezeket a feudalizmusban gyökerező, ha ellene is lázadó érzelmeket, melyeket pedig aktuális hatóerővé tenni csak a persziflázson keresztül lehetne, groteszken mutatva meg, mily groteszk ma már ebből mindaz, ami még érzelmekben, emberi viszonyokban él. Nagy Péter BÉLYEGEKRŐL ÍRTÉKES BLOKK A nemrég megjelent Űrhajósblokk (az 1962-ben megjelenő, Ikaroszból az űrrakétáig elnevezésű sorozat előrehozott záróértéke) világsikere után újabb magyar bé lyegszükeretéről adhatunk hírt. Május 31-én került forgalomba a nyolc értékből álló bélyegsorozat a chilei labdarúgó világbajnokság tiszteletére, ugyanezen a napon ugyanebből az alkalomból 10 Ft névértékű blokkot is kibocsátott a magyar posta 125 000 példányban. MOTÍVUMGYŰJTŐK ÖRÖME Április 30-án 5 dinár névértékű forgalmi és portó bélyeget bocsátott forgalomba a jugoszláv posta a májusi vöröskeresztes hét tiszteletére,. 15, 20 , 25, 30 , 50, 65, 100, 150 és 200 dinár névértékű bélyegekből áll az az új jugoszláv sorozat, amely elsősorban az állatmotívum gyűjtőknek fog nagy örömet szerezni. Az egyes értékeken a tarajosgőtétől a teknősbékáig, a gyíkból a viperáig a kétéltűek és hüllők legszebb példányai szerepelnek. KÍNAI HIDAK Május 15-én 4, 8, 10 és 20 fen névértékű bélyegekből álló sorozatot bocsátott ki a Kínai Népköztársaság postája. Az egyes értékeken a régi kínai építőművészet néhány csodálatos szépségű alkotása, Hopej, Kiangsu, Szecsuan és Kwangsi tartományok legszebb hídja szerepel. SULDE NACHT . . . Érdekes bélyegkiállításról kaptunk hírt Ausztriából. Franz Xaver Cruiber zeneszerző születésének 175. évfordulója alkalmából szülőhelyén bélyeg-emlékkiálltást rendeznek, világszerte a Stile Nacht dallama őrizte meg az osztrák zeneszerző emlékét BÉLYEG VTLAGHÍRADÓ A gazdaságilag elhazaradt országok megsegítését propagálja a 30 + 1 főre névértékű, néger nőt gyermekével ábrázoló új dán bélyeg. A holland távbeszélő szolgálat teljes automatizálásának emlékére 4, 12, és 30 e. névértékű bélyegeket bocsátottak ki. Az 1912. évi, Start nevű első norvég repülőgépet ábrázolja a június 1-én megjelenő 150 ére névértékű bélyeg. Brazíliában 8 crs. névértékű bélyeggel emlékeztek meg azIstenujja« nevű sziklacsúcs első megmászásának félszázados jubileumáról. Ugyancsak Brazíliában jelenik meg az idei év első, tengerentúli újságíró bélyege, dr. Julio Mesquita születésének centenáriumára. Goa felszabadításának első évfordulójára emlékibélyeget bocsátanak ki Indiában. 25 + 10 c. névértékű bélyeget bocsátottak ki a Holland-Antailák részére, a nemzetközi sakk-torna alkalmából, a bélyegen ló figura szerepel, öt értékből áll az áprilisban kibocsátott vietnami világ soroztat. Péntek Gyula Magyar Nemzet LESLIE CHABAY — eredeti nevén: Csatvay László — dalestje a Bartók- teremben a magasrendű, tiszta és amellett meghitt, bensőséges muzsikálás élményével ajándékozta meg a szépszámú közönséget. A “Dalkoszorú” című, immár évek óta rendszeresen folytatott bérletsorozattal a rendező szervek azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a közönséggel megkedveltetik a dal intim műfaját. Nem kis részben e sorozatinak köszönhető, hogy a közönség mind fokozottabb figyelemmel követi ezt a műfajt, amely azelőtt legfeljebb egy-egy betétszámként szerepelhetett és csak egész kivételes esetekben juthatott szóhoz önálló est keretében, akkor is többnyire operaáriákkal elegyítve. Pedig a zeneszerzők Beethoventől kezdve, mind a mai napig dalban adtak hangot legszemélyesebb mondanivalójuknak és így a műfaj történetét a legnagyobb nevek fémjelzik. Leslie Chabay hangversenye mintegy szimbolikusan összegezte a dal történetét azzal, hogy műsorának első részében a kora barokkot, a második részében pedig Századunk dalkölltészetét szólaltatta meg. A műsor középpontjában pedig az első, modern értelemben vett dalciklus állott: Beethoven Távoli kedveshez című sorozata. Leslie Chabay egyesíti magában a legmagasabbrendű kultúrát az abszolút közvetlenséggel. Hangja talán megkopott az idők folyamán és eredetileg sem lehetett valami hatalmas. Ez azonban mit sem befolyásolja a hallgató örömét, már csak azért sem, mert a dal műfajában a hang minősége lényegesen fontosabb a mennyiségnél. Márpedig minden Chabay által megszólaltatott kottafej él, lélegzik és szerves része a mű egész organizmusának. Hajlékony, végtelenül differenciált dallamvonalakat rajzol, törékeny, tiszta arabeszikeket s ezek mindegyike, minden pillanatban megőrzi emocionális telítettségét. Ami Chabay belső érzelmi világát illeti, az némiképpen szűrkreszabott. Hiányoznak belőle az embert velejéig megrázó, tragikus indulatok, vagy a végzetes szenvedély. Az előadott darabok színskáláját mindig a "világosabb árnyalatok felé tolja el. Így történt, hogy Beethoven előbb említett dalciklusának alaphangulata ezúttal inkább a közeli találkozás örömét, mint a távolság miatt érzett bánatot érzékeltette. Schütz: Ette mich, Gotit, zu erretten című szólókantátája ennek ellenére a felfokozott izgalom jegyében állott és ugyanígy tökéletes megoldásban részesült Monteverdi Salve Reginája is. Ahogyan Várnai Péter műsorismertetésében mondotta: "Leslie Chabay visszaváltozik Csabay Lászlóval a hangverseny második részében azzal, hogy Bartók- és Kodály-dalokat ad elő. Kissé idegenes akcentussal énekel magyarul, de még ez sem fátyolozhatta el a megszólaltatott művek eredetiségét. Külön ki kell emelnünk a műsorban és a ráadások hosszú sorában elhangzott néger spirituálékat, amelyek szűnni nem akaró tapsvihart váltottak ki. Ebben a sikerben nem kis része volt a nagyszerűen alkalmazkodó zongorakísérőnek, Masayasu Oshima-nak. LEHEIL GYÖRGY legutóbbi hangversenye a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával némi csalódást jelentett mindazoknak, akik reményteljes érdeklődéssel kísérik a fiatal, karmester művészi fejlődését. Távol álljon tőlünk, hogy egykét gyengébben sikerült hangverseny után megvonjuk Leheltől az előlegezett bizalmat, de meg kell állapítanunk, hogy Schubert VII. szimfóniája ezúttal teljesen hatástalanul pergett le. Valamiféle idegesség és hajszoltság jellemezte az egész előadást és a hallgató úgy érezhette, hogy nem kap levegőt Valójában arról volt szó, hogy nem hallottuk a schuberti muzsika szíve dobbanását és az egyes témák, vagy nagyobb formarészek nem épültek előttünk szerves egységgé. Lehetnél szokatlan, hogy egy műhöz ennyire kívülről közelítsen. Az est bemutatója Ránki György: 1514 c. alkotása volt "Fantázia zongorára és zenekarra Derkovits fametszetei nyomán". A szerző közismert ötletgazdagsága és hangszerelőkészsége ezt a művet is jellemzi, ennek ellenére úgy érezzük, hogy az "1514" nem tesz eleget a kompozíció követelményeinek, ötletei nem fűződnek fel egységes történés-láncra, nem érezzük az egyes részletek szükségszerűségét. A zenei anyag jellege mozaikszerű, nem annyira dallamokból, mint inkább dalia miloszkulusokból építkezik, méghozzá folytonos, magas feszültség szinten. Ebből eredően az apoteózis sem sikerülhet. A darab összefüggését csupán zenén kívüli elem, Derkovits fametszet-sorozata biztosítja. A bemutatóknál szokatlan, remekbeszabott előadásért Lehel Györgyöt és a zongorán közreműködő Petri Endrét illeti elismerés. Pernye Andrásék JOHANNA A MÁGLYÁN —■ Arthur Honegger nagyhatású oratóriuma a magyar hangversenylátogató közönség egyik fő kedvence lett az elmúlt évek során. Hétfői előadása most is teljesen megtöltötte a Főiskola koncerttermét, s a grandiózus mű, Forrai Miklós bevált tolmácsolásában most is hosszú percekig tartó tapsvihart eredményező sikert aratott. Az Honeggeroratórium értékéről, a ma zenetörténetében játszott szerepéről fölösleges vitázni; tudjuk, hogy sokfelé, különböző stíluskorokba nyúlnak a darab zenei gyökerei, hogy bizonyos szempontból eklektikus alkotás, de azt is tudjuk, hogy a szerző egyénisége és talán még inkább Paul Claudel zseniális szövege egységbe foglalja a különböző szálaikat, hogy a "•Johanna" egyedül álló, kimagasló remekműve a XX. századnak. S nem csak zeneileg... remekművé avatja harcos, antifasiszta tendenciája is. S talán innen ered, hogy az oratórium zeneileg is legkiemelkedőbb része a német megszállás alatt írott, a művet teljességgel aktualizáló Prológus. A népes előadógárdából mindenekelőtt Lukács Margit és Básti Lajos immár klasszikus előadását és Réti József nagyszerű tenorszólóját kell kiemelnünk. A többi szólista , valamint a Budapesti Kórus és a Hangversenyzenekar is nagy dicséretre méltóan vett részt a produkcióban. A hangverseny első részében Farkas Ferenc "Cantus Pannonicus" című kantátája szólalt meg. Most hangzott fel másodszor a mű, s a tavalyelőtti bemutató óta érett, mélyült az előadás is. Most tárultak fel igazán a darab lírikus és drámai szépségei, most világlottak ki a kantáta faktu- rális értékei: nagyszerű, új hatásokra törő hangszerelése, kórusi kezelése, s a zenei szerkesztés tömör logikája. Forrai vezénylése, a zenekar és a kórus teljesítménye és László Margit eszményi éneke nagyban hozzájárultak az új magyar művekkel kapcsolatban oly sajnálatosan ritka nagy sikerhez. Várnai Péter Egy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN Megkezdődött a munkásakadémiák országos konferenciája A vasasszakszervezet székházának dísztermében pénteken kétnapos tanácskozás kezdődött a munkásakadémiák helyzetéről és feladatairól. Dr. Nagy László, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkára nyitotta meg a konferenciát, majd BugárJánosné, a SZOT titkára tartott tájékoztatót. Hangoztatta, hogy napjainkban egyre általánosabbá válnak a korszerű művelődési formák, amelyek közül a munkásakadémia az egyik leginkább figyelemre méltó ismeretterjesztési módszer. A munkások növekvő érdeklődését mutatja, hogy míg két évvel ezelőtt 150 ilyen akadémia működött, ma körülbelül ezer munkásakadémiai tagozaton hatvanezren tanulnak. A továbbiakban a beszámoló rámutatott, hogy a munkásakadémia nem helyettesíti a szakmai képzést, de a tématervek összeállításánál feltétlenül szem előtt kell tartani a termelési feladatok megoldásának segítését is. Az akadémiák szervezésében eredményes együttműködés alakul ki az üzemek, vállalatok párt- és szakszervezeti szervei, a gazdasági vezetők, a helyi KISZ- és nőbizottságok, valamint a TIT között. Együttes munkával kívánják megszüntetni a munkásakadémiák továbbfejlesztésének néhány, még meglevő akadályát is, például azt, hogy egyes helyeken a központi tematikát mechanikusan átveszik s nem próbálják azt a helyi viszonyoknak megfelelően formálni. Másutt nem fordítanak kellő gondot a különböző témák közötti helyes arányok kialakítására. Követendő példaként említette a referátum azt a helyes gyakorlatot, hogy a munkásakadémiák társadalmi vezetőségeibe üzemen kívüli értelmiségieket is meghívnak, akik sok érdekes, hasznos ismeret átadásával segítik a dolgozók művelődését. Bugár Jánosné tájékoztatója után Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese a Szocialista Kultúráért jelvényt, illetve miniszteri dicsérő oklevelet nyújtott át a népművelés 17 aktivistájának, akik a munkásakadémiák fejlesztése terén kimagasló eredményeket értek el. A vitában felmérték a munkásakadémiák eddigi tapasztalatait. A tanácskozáson az a vélemény alakult ki, hogy az eddigi fejlődés a számszerű növekedés mellett az útkeresés és a kísérletezés időszaka volt. NAPLÓ P? Könyvkiállítás nyílik ma a Könyvklubban. Az ünnepi könyvhét alkalmából rendezett kiállításon bemutatják a könyvművészeti versenyen díjazott műveket és a könyvhét kiadványait. A kiállítást május 26—június 10-e között hétköznap 11—20 óráig, vasárnap 10—20 óráig tartják nyitva. Könyvheti irodalmi estet rendez kedden a Magvető Könyvkiadó az Egyetemi Színpadon. Az ünnepi esten Veres Péter Kossuth-díjas író és Pokolny István is részt vesz. Csütörtökön este bensőséges emlékünnepet rendezett a budapesti Kossuth Klub. A nemrég elhunyt nagy botanikusunkra, a magyar flóra felejthetetlen tudósára, Jávorka Sándor akadémikus életművére emlékeztek a pályatársak, barátok, rokonok és ismerősök, és az ötödik magyar biológiai vándorgyűlés hazai és külföldi részvevői. A hű tanítvány, dr. Zólyomi Bálint akadémikus beszélt Jávorkáról, a magyar tudomány eltávozott büszkeségéről. A részvevők ezután megtekintették a Kossuth Klubban rendezett kis emlékkiállítást. * Olasz újságírók érkeztek Moszkvába a Szovjetunió Újságíró Szövetségének meghívására. A delegáció tagjai az Unita, a Paese Sera, a Stampa, a La Nazione és az Il Popolo szerkesztői.A Tennessee Williams-ot — a nálunk is műsoron levő "Vágy villamosa" íróját — a Bostonban székelő művészeti és tudományos akadémia tagjává választotta. Az akadémia ugyanekkor tiszteletbeli taggá választotta Salvatore Quasimodót, a Nobel-díjas olasz költőt. 00 Hatvanéves a szolnoki művésztelep. A jubileumi ünnepségeken Pogány G. Gábor »A szolnoki művésztelep régen és ma«, B. Supka Magdolna »Aba-Novák Vilmos szolnoki munkássága» és Oelmacher Anna «•Fényes Adolf Szolnokon« címmel tart előadást, Mesterházi Lajos drámáját, A tizenegyedik parancsolatot június 1-én mutatja be a kaposvári Csiky Gergely Színház. Két újabb rövidfilm készült el a Budapest Filmstúdióban: Szemes Marianne az Állami Operaház Rómeó és Júlia előadásáról készített 10 perces filmet, Knoll István és Barcs Sándor Frontbetörés című új filmje az orvosmeteorológia területéről merítette témáját. HORGÁSZAT A RÁKOSPATAK minisztertanácsi rendelkezés értelmében védett vízfolyásnak tekintendő, igen súlyos szennyezés következtében vize mégis szinte koromfekete és időnként elviselhetetlenül bűzös. Az elmúlt héten tudósítottunk az Ikarus-gyár halastavait ért károsodásról, kiderült azonban, hogy a tét valójában sokszorta nagyobb, mint a veszendőbe ment 75 000 forint értékű halállomány. Az Ikarus egyébként nem okozója, hanem kárvallottja a vízmérgezésnek. Az illetékesek ugyanis hitelesen megállapították, hogy a nagy mennyiségű karbolos, fenolos, éteres szennyvíz a rákoskeresztúri Egyesült Vegyiművek és a kőbányai Egyesült Gyógyszer- és Tápszerművek elavult ülepítő- és derítőberendezéseinek túlterhelése következtében jutott a patakba. Az Ikarus-gyár 300 horgásza igen nagy áldozatot hozott a halastavak létesítéséért és a halmérgezés hírére természetesen azonnal riasztották a tanácsi, vízügyi és egészségügyi hatóságokat. Mind a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, mind pedig a Fővárosi Csatornázási Művek nyomban felismerte a nagy veszélyt és felszólította az említett két gyárat a mérgezés sürgős megszüntetésére. Sajnos, ez utóbbiak érdemleges megoldás helyett arra törekszenek, hogy a szennyvíz bevezetését visszamenő hatállyal a tűrt állapotnak- ismertessék el és mintha ez valamit is segítene, az Ikarust szólítják fel a haltenyésztés megszüntetésére. Nyilván ezek a gyárak sem rendelkeznek szabad milliókkal, hogy hamarjában új derítőt építsenek, de aligha szorul bizonyításra, hogy az ilyen érvelés nem a közérdeket szolgálja. A Rákos patak ma már nemcsak a halastavakat, hanem a környék levegőjét, sőt a kutakat is fertőzi. Ha a mérgezés nem szűnik meg, a veszély tovább fokozódik, mert a Rákos patakból öntözik a környék paprika-, paradicsom- stb. földjeit és e többnyire nyersen fogyasztott termékek a közegészségügyet is súlyosan károsíthatják. Ez esetben a horgászok érdeke valóban eltörpül a legszélesebb közérdek mellett. Az ilyen vízmérgezések esetére az 1/1961. kormányrendelet határozottan intézkedik, helyénvalónak látszik tehát a rendelet paragrafusainak sürgős és erélyes alkalmazása. Nem minden akereten- múlik — a helyzet felismerése és a jó szándék már fél segítség lenne. RÖVIDEN. — Valóban szerencsés horgász, aki elkapja a harcsákhagyományos^ tavaszi rohamát a tassi hatos vizen. Ez évben az elmúlt vasárnap következett be a nagy támadás, amely szinte példátlan rekordfogásokat eredményezett. Székely Ádám sporttársunk egyetlen szál pergető bottal egy 31, 24 és 14 kilós nagybajuszát akasztott meg. Néhány kisebb példányt, valamint süllőket is fogott hozzá nyomtatóknak, a hoppon maradt többiek remélik, hogy nemcsak egyszer volt Tasson harcsavásár. Az ötös vizen Kállai Vilmos és Lersch Károly dr. szákolt néhány szép süllőt. Gáspár Ervin | SsSmSSLJ 999-ig nyitva a Lottó Áruház | n