Magyar Nemzet, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-26 / 121. szám

Szombat, 1962. május 26.. ÁLARCOSBÁL M. J. Lermontov drámai zsengéje a Vígszínházban Nem tudom, egyértelműen hálásak lennénk-e annak a ba­ráti országnak, mely kultú­ránk és nagyjaink megismer­tetése céljából remek kiállí­tásban, a revü­ felé hajló ren­dezésben bemutatná Petőfi drámai zsengéjét, a Tigris és hiénát? Mert afölött lehet vi­tatkozni : helyes-e, hogy ná­lunk még sosem volt társulat, mely Petőfinek ezt a drámai kísérletét megpróbálta volna színpadra vinni — egyetlen irodalomtörténeti jellegű elő­adás kivételével —, de az nem nagyon vitatható, hogy ez a darab sem Petőfi szellemét, sem a magyar drámairodal­mat nem képviselhetné méltó­képpen a külföldi előtt. A Vígszínház túlbuzgó vál­lalkozása pontosan azonos okok miatt félresikerült. Le­het, hogy az Álarcosbál a tényleg nagyszerű lírai költő Lermontovnak legjobb darab­ja — de ettől még nem jó da­rab s korántsem életképes százharminc év távolából, egy idegen színpadom. A költőt itt is megcsodálhatjuk, aki gyön­gyöző verssorokba foglalja érzelmeit és gondolatait — különösen Áprily Lajos iga­zán mesteri, remekül csobogó, könnyeden és hajlékonyan ro­mantikus fordításában — de ezek az érzelmek és gondola­tok egy huszonegy éves fiúé, aki éppen most került ki az egyetemről és a kadétiskolá­­ból, aki az életről jobbára Csak annyit tud, amennyit a szenvedélyesen olvasott ro­mantikus művek elárultak ne­ki. Lermontov életművében az orosz irodalomtudósok minden bizonnyal joggal látják az Ál­arcosbál­ban a fordulópontot, mely őt a romantika egyértel­mű és iskolás követéséből át­vezette a társadalom s az em­beri érzelmek kritikai és rea­listább látása­i felé — de az életmű minden árnyalatával nem teljesen otthonos magyar néző elsősorban a romantika kézjegyét érzi ezen a darabon —- olyan romantikáét,­ mely már túlnyomórészt idegen a modern ember gondolat- és érzel­em vil­ágától. A romantikáé az ártatlan­oktalanul pusztuló jóság, melynek halálát okozza az ár­mány és talizmán-csere; a ro­mantikáé a felsőbbrendűen cini­kus ember, akinek a szíve egy pontja tiszta, s csak ott sebez­hető — ott is sebzi őt a világ, az ármány, hálábna; a roman­tikáé, méghozzá a vadroman­tikáé az a szerelem, mely egy pillanat alatt lángragyúl s ki­­olthatatlanul lobog — de a talizmáncsere következtében tárgyát téveszti, s aztán ez új tárgyhoz ragaszkodik a ka­tasztrófáig — akkor is, ami­kor a véletlen talizmán jelén kívül minden más ellene mond ennek az érzelemnek. S nem a legerősebben a vadro­mantikáé-e az a démonizmus, mely igazán megmosolyogtató lenne ma már, ha a színpa­don mindenki oly komolyan nem venné, s mely az egész darabot belengi — egyfelől a kártya-szenvedély démoni ere­jével, másfelől pedig s legerő­sebben, a két formában is fel­léptetett romantikus ördöggel, az uzsorással és a bosszút es­küdött, a darab hősét az őrü­letig hajszoló ismeretlennel? Nem lehetetlen, hogy a kö­zönség egy része szívesen fog­ja megnézni ezt a darabot s szívesen érzékenyedik el nagy hatásokra utazó jelenetein. De ennek ne nagyon örüljünk: ez az a közönség lesz, mely azért érzékenykedik Nyina Ar­­benyin történetén, mert Gau­­thier Margitot már régen nem szervírozták neki; azért megy Lermontovot megnézni, mert szeret olyan drámákat látni, amely hercegek, grófok, bá­rók között történik, s melyek­ben bot­tőr van, meg vontcsö­vű pisztoly. S a siker másik oka az elő­adás. De ennek is csak habo­zó szívvel örülhetünk. Igaz, hogy a színészek — elsősorban Szakáts Miklós, Ruttkai Éva, Benkő Gyula, Sütő Irén, de a többiek is, valamennyien — minden tőlük telhetőt meg­tesznek, lelkesen és tehetsége­sen állnak annak szolgálatába, hogy a lehetetlen helyzeteket is, a túlhajtott érzelmeket is eüldhetővé tegyék anélkül, hogy ízetlenségbe csúsznának. Könnyebb és hálásabb lenne a dolguk, ha irónikus eltávo­lodással hozhatnák a mai né­zőhöz közelebb a világot, ame­lyet ábrázolnak, de ennek a rendezés teljesen útját állja. Mert Kazán István rende­zése — ami annak technikai részét illeti , minden dicsé­retet megérdemel: ha a kifeje­zetten kamaradarab jellegű alkotást a rendkívül nagy szín­pad kényszeréből el is tolta a revüszerűség felé, élőképek­kel, néma jelenetekkel, fény­játékokkal, be- és kitolt szín­pad-részletekkel cifrázva fel, mindenesetre a romantika gon­dolatkörén, s a romantikus pompa­kedvelésen belül ma­radt. A rendezés alapvető gyengéje az egész mű felfo­gása: halálosan komolyan ve­szi ezt az ifjú szívben fogant, ma már kissé gyermeteg tör­­ténetet s ezeket a feudaliz­musban gyökerező, ha ellene is lázadó érzelmeket, melye­ket pedig aktuális hatóerővé tenni csak a persziflázson ke­resztül lehetne, groteszken mutatva meg, mily groteszk ma már ebből mindaz, ami még érzelmekben, emberi vi­szonyokban él. Nagy Péter BÉLYEGEKRŐL Í­RTÉKES BLOKK A nemrég megjelen­t Űrhaj­ós­­blokk (az 1962-ben megjelenő, Ika­roszból az űrrakétáig elnevezésű sorozat előrehozott záróértéke) vi­lágsikere után újabb magyar bé­ lyegszükeretéről adhatunk hírt. Má­jus 31-én került forgalomba a nyolc értékből álló bélyegsorozat a chilei labdarúgó világbajnokság tiszteletére, ugyanezen a napon ugyanebből az alkalomból 10 Ft névértékű blokkot is kibocsátott a magyar posta 125 000 példány­ban. MOTÍVUMGYŰJTŐK ÖRÖME Április 30-án 5 dinár névértékű forgalmi és portó bélyeget bo­csátott forgalomba a jugoszláv posta a májusi vöröskereszt­es hét tiszteletére,. 15, 20 , 25, 30 , 50, 65, 100, 150 és 200 dinár névértékű bélyegekből áll az az új jugoszláv sorozat, amely elsősorban az állatmotívum gyűjtőknek fog nagy örömet sze­rezni. Az egyes értékeken a ta­rajosgőtétől a teknős­békáig, a gyíkból a viperáig a kétéltűek és hüllők legszebb példányai szere­pelnek. KÍNAI HIDAK Május 15-én 4, 8, 10 és 20 fen névértékű bélyegekből álló soro­zatot bocsátott ki a Kínai Nép­­köztársaság postája. Az egyes ér­tékeken a régi kínai építőművé­szet néhány csodálatos szépségű alkotása, Hopej, Kiangsu, Sze­­csuan és Kwangsi tartományok legszebb hídja szerepel. SU­LDE NACHT . . . Érdekes bélyegkiá­llításról kap­tunk hírt Ausztriából. Franz Xa­ver Cruiber zeneszerző születésé­nek 175. évfordulója alkalmából szülőhelyén bélyeg-emlékkiálltást rendeznek, világszerte a Stil­e Nacht dallama őrizte meg az oszt­rák zeneszerző emlékét BÉLYEG VTLAGHÍRADÓ A gazdaságilag elh­azaradt orszá­gok megsegítését propagálja a 30 + 1 f­őre névértékű, néger nőt gyermekével ábrázoló új dán bé­lyeg. A ho­lland távbeszélő szolgálat teljes automatizálásának emléké­re 4, 12, és 30 e. névértékű bé­lyegeket bocsátottak ki. Az 1912. évi, Start nevű első norvég repülőgépet ábrázolja a június 1-én megjelenő 150 ére névértékű bélyeg. Brazíliában 8 crs. névértékű bé­lyeggel emlékeztek meg az­­Isten­­ujja« nevű sziklacsúcs első meg­mászásának félszázados jubileu­máról. Ugyancsak Brazíliában jelenik meg az idei év első, tengeren­túli újságíró bélyege, dr. Julio Mesquita születésének centenáriu­mára. Goa felszabadításának első év­fordulójára emlékibélyeget­ bocsá­tanak ki Indiában. 25 + 10 c. névértékű bélyeget bocsátottak ki a Holland-Antailák részére, a nemzetközi sakk-torna alkalmából, a bélyegen ló­ figura szerepel, öt értékből áll az áprilisban kibocsátott vietnami világ soro­ztat. Péntek Gyula Magyar­ Nemzet LESLIE CHABAY — ere­deti nevén: Csatvay László — dalestje a Bartók- teremben a magasrendű, tiszta és amel­lett meghitt, bensőséges mu­zsikálás élményével ajándé­kozta meg a szépszámú kö­zönséget. A “Dalkoszorú” című, immár évek óta rendszeresen folyta­tott bérletsorozattal a rende­ző szervek azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a közön­séggel megkedveltetik a dal intim műfaját. Nem kis rész­ben e sorozatinak köszönhető, hogy a közönség mind foko­zottabb figyelemmel követi ezt a műfajt, amely azelőtt legfeljebb egy-egy betétszám­ként szerepelhetett és csak egész kivételes esetekben jut­hatott szóhoz önálló est kere­tében, akkor is többnyire ope­raáriákkal elegyítve. Pedig a zeneszerzők Beethoventől kezdve, mind a mai napig dal­ban adta­k hangot legszemé­lyesebb mondanivalójuknak és így a műfaj történetét a leg­nagyobb nevek fémjelzik. Leslie Chabay hangverse­nye mintegy szimbolikusa­n összegezte a dal történetét az­zal, hogy műsorának első ré­szében a kora barokkot, a má­sodik részében pedig Száza­dunk dalkölltészetét szólaltat­ta meg. A műsor középpont­jában pedig az első, modern értelemben vett dalciklus ál­lott: Beethoven Távoli ked­veshez című sorozata. Leslie Chabay egyesíti magá­ban a legmagasabbrendű kul­túrát az abszolút közvetlen­séggel. Hangja talán megko­pott az idők folyamán és ere­detileg sem lehetett valami hatalmas. Ez azonban mit sem befolyásolja a hallgató örö­mét, már csak azért sem, mert a dal műfajában a hang mi­nősége lényegesen fontosabb a mennyiségnél. Márpedig min­den Chabay által megszólalta­tott kottafej él, lélegzik és szerves része a mű egész or­ganizmusának. Hajlékony, végtelenül differenciált dal­lamvonalakat rajzol, törékeny, tiszta arabeszikeket s ezek mindegyike, minden pillanat­ban megőrzi emocionális te­lítettségét. Ami Chabay belső érzelmi világát illeti, az né­miképpen szűrkreszabott. Hiá­nyoznak belőle az embert ve­lejéig megrázó, tragikus indu­latok, vagy a végzetes szenve­dély. Az előadott darabok színskáláját mindig a "világo­sabb árnyalatok felé tolja el. Így történt, hogy Beethoven előbb említett dalciklusának alaphangulata ezúttal inkább a közeli találkozás örömét, mint a távolság miatt érzett bánatot érzékeltette. Schütz: Ette mich, Gotit, zu erretten című szólókantátája ennek el­lenére a felfokozott izgalom jegyében­ állott és ugyanígy tökéletes megoldásban része­sült Monteverdi Salve Regi­­ná­ja is. Ahogyan Várnai Péter mű­sorismertetésében mondotta: "Leslie Chabay visszaváltozi­k Csabay Lászlóval a hangver­seny második részében azzal, hogy Bartók- és Kodály-dalo­­kat ad elő. Kissé idegenes ak­centussal énekel magyarul, de még ez sem fátyolozhatta el a megszólaltatott művek erede­tiségét. Külön ki kell emel­nünk a műsorban és a ráadá­sok hosszú sorában elhangzott néger spirituálékat, amelyek szűnni nem akaró tapsvihart váltottak ki. Ebben a siker­ben nem kis része volt a nagyszerűen alkalmazkodó zongorakísérőnek, Masayasu Oshima-nak. LEHEIL GYÖRGY legutóbbi hangversenye a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával né­mi csalódást jelentett mind­azoknak, akik reményteljes érdeklődéssel kísérik a fiatal, karmester művészi fejlődését. Távol álljon tőlünk, hogy egy­két gyengébben sikerült hang­verseny után megvonjuk Le­heltől az előlegezett bizalmat, de meg kell állapítanunk, hogy Schubert VII. szimfóniá­ja ezúttal teljesen hatástala­nul pergett le. Valamiféle ide­gesség és hajszoltság jellemez­te az egész előadást és a hall­gató úgy érezhette, hogy nem kap levegőt Valójában arról volt szó, hogy nem hallottuk a schuberti muzsika szíve dobbanását és az egyes témák, vagy nagyobb formarészek nem épültek előttünk szerves egységgé. Lehetnél szokatlan, hogy egy műhöz ennyire kí­vülről közelítsen. Az est bemutatója Ránki György: 1514 c. alkotása volt "Fantázia zongorára és zene­karra Derkovits fametszetei nyomán". A szerző közismert ötletgazdagsága és hangszere­lőkészsége ezt a művet is jel­lemzi, ennek ellenére úgy érezzük, hogy az "1514" nem tesz eleget a kompozíció kö­vetelményeinek, ötletei nem fűződnek fel egységes törté­nés-láncra, nem érezzük az egyes részletek szükségszerű­ségét. A zenei anyag jellege mozaikszerű, nem annyira dal­lamokból, mint inkább dal­ia miloszkulusokból építkezik, méghozzá folytonos, magas fe­szültség­ szinten. Ebből ere­dően az apoteózis sem sikerül­het. A darab összefüggését csupán zenén kívüli elem, Derkovits fametszet-sorozata biztosítja. A bemutatóknál szokatlan, remekbeszabott előadásért Le­hel Györgyöt és a zongorán közreműködő Petri Endrét il­leti elismerés. Pernye András­ék JOHANNA A MÁGLYÁN —■ Arthur Honegger nagyha­tású oratóriuma a magyar hangversenylátogató közönség egyik fő kedvence lett az el­múlt évek során. Hétfői elő­adása most is teljesen megtöl­tötte a Főiskola koncertter­mét, s a grandiózus mű, For­rai Miklós bevált tolmácsolá­sában most is hosszú percekig tartó tapsvihart eredményező sikert aratott. Az Honegger­­oratórium értékéről, a ma ze­netörténetében játszott szere­péről fölösleges vitázni; tud­juk, hogy sokfelé, különböző stíluskorokba nyúlnak a darab zenei gyökerei, hogy bizonyos szempontból eklektikus alko­tás, de azt is tudjuk, hogy a szerző egyénisége és talán még inkább Paul Claudel zseniá­­lis szövege egységbe foglalja a különböző szálaikat, hogy a "•Johanna" egyedül álló, kima­gasló remekműve a XX. szá­zadnak. S nem csak zeneileg... remekművé avatja harcos, an­tifasiszta tendenciája is. S ta­lán innen ered, hogy az ora­tórium zeneileg is legkiemel­kedőbb része a német meg­szállás alatt írott, a művet teljességgel aktualizáló Proló­gus.­­ A népes előadógárdá­ból mindenekelőtt Lukács Margit és Básti Lajos immár klasszikus előadását és Réti József nagyszerű tenorszólóját kell kiemelnünk. A többi szó­lista , valamint a Budapesti Kórus és a Hangversenyzene­kar is nagy dicséretre méltóan vett részt a produkcióban. A hangverseny első részé­ben Farkas Ferenc "Cant­us Pannonicus" című kantátája szólalt meg. Most hangzott fel másodszor a mű, s a tavaly­előtti bemutató óta érett, mé­lyült az előadás is. Most tárul­tak fel igazán a darab lírikus és drámai szépségei, most vi­­láglottak ki a kantáta faktu-­ rális értékei: nagyszerű, új hatásokra törő hangszerelése, kórusi kezelése, s a zenei szer­kesztés tömör logikája. Forrai vezénylése, a zenekar és a kó­rus teljesítménye és László Margit eszményi éneke nagy­ban hozzájárultak az új ma­gyar művekkel kapcsolatban oly sajnálatosan ritka nagy si­kerhez. Várnai Péter Egy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN Megkezdődött a munkásakadémiák országos konferenciája A­ vasasszakszervezet szék­házának dísztermében pénte­ken kétnapos tanácskozás kez­dődött a munkásakadémiák helyzetéről és feladatairól. Dr. Nagy László, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat fő­titkára nyitotta meg a konfe­renciát, majd Bugár­­Jánosné, a SZOT titkára tartott tájé­koztatót. Hangoztatta, hogy napjaink­ban egyre általánosabbá vál­nak a korszerű művelődési formák, amelyek közül a munkásakadémia az egyik leg­inkább figyelemre méltó is­meretterjesztési módszer. A munkások növekvő érdeklő­dését mutatja, hogy míg két évvel ezelőtt 150 ilyen akadé­mia működött, ma körülbelül ezer munkásakadémiai tago­zaton hatvanezren tanulnak. A továbbiakban a beszámoló rámutatott, hogy a munkás­­akadémia nem helyettesíti a szakmai képzést, de a téma­tervek összeállításánál feltét­lenül szem előtt kell tartani a termelési feladatok megol­dásának segítését is. Az aka­démiák szervezésében eredmé­nyes együttműködés alakul ki az üzemek, vállalatok párt- és szakszervezeti szervei, a gaz­dasági vezetők, a helyi KISZ- és nőbizottságok, valamint a TIT között. Együttes munká­val kívánják megszüntetni a munkásakadémiák továbbfej­lesztésének néhány, még meg­levő akadályát is, például azt, hogy egyes helyeken a köz­ponti tematikát mechanikusan átveszik s nem próbálják azt a helyi viszonyoknak megfe­lelően formálni. Másutt nem fordítanak kellő gondot a kü­lönböző témák közötti helyes arányok kialakítására. Követendő példaként emlí­tette a referátum azt a helyes gyakorlatot, hogy a munkás­akadémiák társadalmi vezető­ségeibe üzemen kívüli értel­miségieket is meghívnak, akik sok érdekes, hasznos ismeret átadásával segítik a dolgozók művelődését. Bugár Já­nosné tájékozta­tója után Aczél György, a mű­velődésügyi miniszter első he­lyettese a Szocialista Kultú­ráért jelvényt, illetve miniszteri dicsérő oklevelet nyújtott át a népművelés 17 aktivistájának, akik a munkásakadémiák fej­lesztése terén kimagasló ered­ményeket értek el. A vitában felmérték a mun­kásakadémiák eddigi tapasz­talatait. A tanácskozáson az a vélemény alakult ki, hogy az eddigi fejlődés a számszerű nö­vekedés mellett az útkeresés és a kísérletezés időszaka volt. NAPLÓ P? Könyvkiállítás nyílik ma a Könyvklubban. Az ünnepi könyvhét alkalmából rende­zett kiállításon bemutatják a könyvművészeti versenyen dí­jazott műveket és a könyvhét kiadványait. A kiállítást má­jus 26—június 10-e között hét­köznap 11—20 óráig, vasárnap 10—20 óráig tartják nyitva. Könyvheti irodalmi estet rendez kedden a Magvető Könyvkiadó az Egyetemi Szín­padon. Az ünnepi esten Veres Péter Kossuth-díjas író és Po­koln­y István is részt vesz. Csütörtökön este bensőséges emlékünnepet rendezett a bu­dapesti Kossuth Klub. A nem­rég elhunyt nagy botaniku­sunkra, a magyar flóra felejt­hetetlen tudósára, Jávorka Sándor akadémikus életművé­re emlékeztek a pályatársak, barátok, rokonok és ismerő­sök, és az ötödik magyar bio­lógiai vándorgyűlés hazai és külföldi részvevői. A hű ta­nítvány, dr. Zólyomi Bálint akadémikus beszélt Jávorká­­ról, a magyar tudomány eltá­vozott büszkeségéről. A rész­vevők ezután megtekintették a Kossuth Klubban rendezett kis emlékkiállítást. * Olasz újságírók érkeztek Moszkvába a Szovjetunió Új­­ságíró Szövetségének meghí­vására. A delegáció tagjai az Unita, a Paese Sera, a Stampa, a La Nazione és az Il Popolo szerkesztői.A Tennessee Williams-ot — a nálunk is műsoron levő "Vágy villamosa" íróját — a Bos­tonban székelő művészeti és tudományos akadémia tag­jává választotta. Az akadé­mia ugyanekkor tiszteletbeli taggá választotta Salvatore Quasimodót, a Nobel-díjas olasz költőt. 00 Hatvanéves a szolnoki mű­vésztelep. A jubileumi ünnep­ségeken Pogány G. Gábor »­A szolnoki művésztelep régen és ma«, B. Supka Magdolna »Aba-Novák Vilmos szolnoki munkássága» és Oelmacher Anna «•Fényes Adolf Szolno­kon« címmel tart előadást,­­ Mesterházi Lajos drámáját, A tizenegyedik parancsolatot június 1-én mutatja be a ka­posvári Csiky Gergely Szín­ház.­ Két újabb rövidfilm készült el a Budapest Filmstúdióban: Szemes Marianne az Állami Operaház Rómeó és Júlia elő­adásáról készített 10 perces filmet, Knoll István és Barcs Sándor Frontbetörés című új filmje az orvosmeteorológia területéről merítette témáját. HORGÁSZAT A RÁKOS­PATAK minisztertanácsi rendelkezés ér­telmében védett vízfolyásnak te­kintendő, igen súlyos szennye­zés következtében vize mégis szinte koromfekete és időnként elviselhetetlenül bűzös. Az elmúlt héten tudósítottunk az Ikarus-gyár halastavait ért ká­rosodásról, kiderült azonban, hogy a tét valójában sokszorta na­gyobb, mint a veszendőbe ment 75 000 forint értékű halállomány. Az Ikarus egyébként nem oko­zója, hanem kárvallottja a víz­­mérgezésnek. Az illetékesek ugyanis hitelesen megállapították, hogy a nagy mennyiségű karbo­­los, fenolos, éteres szennyvíz a rákoskeresztúri Egyesült Vegyi­művek és a kőbányai Egyesült Gyógyszer- és Tápszerművek el­avult ülepítő- és derítőberendezé­seinek túlterhelése következtében jutott a patakba. Az Ikarus-gyár 300 horgásza igen nagy áldozatot hozott a ha­lastavak létesítéséért és a halmér­gezés hírére természetesen azonnal riasztották a tanácsi, vízügyi és egészségügyi hatóságokat. Mind a Középdunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság, mind pedig a Fővárosi Csa­tornázási Művek nyomban felis­merte a nagy veszélyt és felszólí­totta az említett két gyárat a mérgezés sürgős megszüntetésére. Sajnos, ez utóbbiak érdemleges megoldás helyett arra töreksze­nek, hogy a szennyvíz bevezeté­sét visszamenő hatállyal a­ tűrt ál­lap­otnak-­ ismertessék el és mint­ha ez valamit is segítene, az Ika­rust szólítják fel a haltenyésztés megszüntetésére. Nyilván ezek a gyárak sem rendelkeznek szabad milliókkal, hogy hamarjában új derítőt építsenek, de aligha szo­rul bizonyításra, hogy az ilyen érvelés nem a közérdeket szol­gálja. A Rákos patak ma már nem­­csak a halastavakat, hanem a környék levegőjét, sőt a kutakat is fertőzi. Ha a mérgezés nem szűnik meg, a veszély tovább fo­kozódik, mert a Rákos patakból öntözik a környék paprika-, pa­radicsom- stb. földjeit és e több­nyire nyersen fogyasztott termé­kek a közegészségügyet is súlyo­san károsíthatják. Ez esetben a horgászok érdeke valóban eltörpül a legszélesebb közérdek mellett. Az ilyen víz­mérgezések esetére az 1/1961. kor­mányrendelet határozottan intézke­dik, helyénvalónak látszik tehát a rendelet paragrafusainak sürgős és erélyes alkalmazása. Nem min­den a­­kereten-­ múlik — a hely­zet felismerése és a jó szándék már fél segítség lenne. RÖVIDEN. — Valóban szeren­csés horgász, aki elkapja a har­csák­­hagyományos^ tavaszi ro­hamát a tassi hatos vizen. Ez év­ben az elmúlt vasárnap követke­zett be a nagy támadás, amely szinte példátlan rekordfogásokat eredményezett. Székely Ádám sporttársunk egyetlen szál perge­tő bottal egy 31, 24 és 14 kilós nagybajuszát akasztott meg. Né­hány kisebb példányt, valamint süllőket is fogott hozzá nyom­tatóknak, a hoppon maradt töb­biek remélik, hogy nemcsak egy­szer volt Tasson harcsavásár.­­ Az ötös vizen Kállai Vilmos és Lersch Károly dr. szákolt néhány szép süllőt. Gáspár Ervin | SsSmSSLJ 99­9-ig nyitva a Lottó Áruház | n

Next