Magyar Nemzet, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

* Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ♦ Ma délután Hruscsov beszél a béke-világkongresszuson A kilpolitikai helyzet A NAGY MOSZKVAI BÉKEKONGRESSZUS hétfőn reggel a Kreml kongresszusi palotájában az egész világ nagy érdeklődésétől kísérten megkezdte fontos tanácskozásait. Az eseményt a Pravda elvi vezércikkben köszöntötte. Megállapította, hogy a világ közvéleményében vitathatatlan változások történtek, ami az erőviszonyok eltolódásának következménye. A nemzetközi küzdőtéren az erők túlsúlya ma már szilárdan a szocialista közösség oldalán van és a gyarmati rendszer alól felszabadult országok is a béke komoly tényezőivé válnak. A kialakult körülmények között a fegyverkezési hajsza megszüntetése csak úgy érhető el, ha minden országban a legszélesebb néptömegek vesznek részt a fegyverkezés ellen vívott harcban. A helyzet parancsolóan cselekvést követel mindenkitől, aki ellenzi a háborút; cselekedni kell, amíg van idő, amíg nem hullanak a bombák. Csaknem hasonló gondolatok álltak a béke-világmozgalom elnöke, John Bernal professzor beszámolójának középpontjában is. Azt fejtette ki, hogy az atomkorszakban különösen lényeges a béke, majd hangoztatta: kívánatos lenne, ha ugyanilyen kongresszust lehetne összehívni Washingtonban is. Már az első nap tanácskozásai visszatükrözték a vélemények sokszínűségét, az egy célra törekvő különböző elgondolásokat. Ramesvahri Nehru asszony, az indiai delegáció vezetője elmondotta, hogy ma az elmaradott országok is katonai kiadásokra kényszerülnek, s ez károsan befolyásolja életszínvonaluk alakulását. Ázsiai atomfegyvermentes övezet megteremtését követelte, s indítványozta azt is, hogy a leszerelés ügyét csúcsértekezleten vitassák meg. Osztatlan figyelem kísérte Bertrand Russell-nak, az angolok Nobel-díjas nagy tudósának a kongresszushoz intézett üzenetét. Russell szerint kívánatos lenne, ha összehívnák a semleges államok értekezletét, s itt dolgoznának ki leszerelési tervezetét. A professzor az ellenőrzés feladatát is a semleges kormányok kezébe kívánja letenni, végül világkormány megalakítását indítványozza; ennek lenne monopóliuma valamennyi fegyver felett rendelkezni. Moszkvában, ahol a béke delegátusai gyűltek össze, osztatlan felháborodást váltott ki a hír, hogy szinte a kongresszus megnyitásának óráiban hajtották végre az amerikaiak a Csendes-óceán térségében újabb magaslégköri nukleáris robbantási kísérleteiket. A meghökkenést fokozta, hogy a robbantás komoly zavarokat okozott a nemzetközi távíró- és rádióösszeköttetésben. A kísérletnek egyébként széleskörű elítélő nemzetközi visszhangja van, amelyet híranyagainkban részletesen ismertetünk. Ugyancsak a béke és a leszerelés ügyére káros eseményként értékelték de Gaulle és Adenauer vasárnap véget ért egyhetes találkozóját. Ezen ugyanis a sajtókommentárok szerint a bonni kancellár agresszív irányvonala maradéktalanul érvényesült, amit szinte alátámasztott a Bundeswehr harcosainak kihívó masírozása a franciaországi Mourmelon gyakorlóterén rendezett díszszemlén. E kedvezőtlen jelek ellenére Moszkvában az a vélemény, hogy a leszerelési és békevilágkongresszusnak óriási hatása lesz az elkövetkező hónapok eseményeire. Nagy érdeklődéssel várják július 14-ét, amikor a záróülésen fogadják majd el a kongresszus munkaokmányait. Ki kulcsait tudosítani, jelenti Moszkváltól « A béke-világkongresszus első napja Hétfőn reggel fél 9 tájban a moszkvai Kreml kongreszszusi palotájában megnyílt a leszerelési és béke-világkongresszus. A küldöttek és a karzatokat zsúfolásig megtöltő szovjet és külföldi tudósítók nagy figyelemmel hallgatták Olga Poblete santiagói Lenin-békedíjas egyetemi tanár megnyitó szavait, aki ismertette az előkészítő bizottság javaslatát az ülés elnökségének tagjaira. A világ békemozgalmának legismertebb képviselőit, mintegy 120 főt választottak be az elnökségbe, amely azonban állandóan bővül a még mindig érkező delegációk tagjaival. Éppen ezért, a késői érkezések miatt, nemcsak az elnökség létszámát, hanem a küldöttségek számát sem lehet pontosan megállapítani. A magyar delegációt Szakosíts Árpád képviseli az elnökségben. A kongresszus egyhangúlag, tapssal adta beleegyezését arra a javaslatra, hogy a megnyitó ülésen Eugenie Cotton asszony elnököljön. Egységes cselekvési program Az előkészítő bizottság nevében Ivor Montague tájé koztatta a delegációkat a kongresszus munkarendjéről. Elmondotta, hogy a hétfői plenáris ülésen kívül kedden tartanak még teljes ülést, majd szombaton lesz a zárótanácskozás. A hét többi napján bizottsági ülések lesznek — a négy bizottság egyenként négy—hatszáz delegátusból áll majd — és ezekre hárul az a feladat, hogy vitázzanak a leszerelés különböző aspektusairól a lehető legszélesebb körben. A leszerelés technikai vonatkozásaival, gazdasági hatásával, jogi, közgazdasági és morális problémáival külön bizottság foglalkozik. A negyedik bizottság a leszerelés és a nemzeti függetlenségi harc összefüggéseit vizsgálja. A bizottságok saját kebelükből szükség esetén albizottságokat alakíthatnak. Közben szakmai találkozókra is találnak alkalmat. Az ismertetett munkarend világosan tükrözi a kongreszszus vezetőségének elgondolását, minél nagyobb teret és lehetőséget biztosítani a vitáknak, a kötetlen megbeszéléseknek. A terv az, hogy az albizottságokban és bizottságokban elhangzó javaslatok alapján a plenáris ülés fogadjon el minél szélesebb körű akcióprogramot. A hangsúlyt az akcióprogramra teszi a kongresszus, nem pedig holmi hangzatos határozatokra. Minthogy a több mint kétezer küldött nemcsak nyelvileg, nemzeti hovatartozás szempontjából, hanem világnézetileg is rendkívül tarka képet mutat, sőt a békéhez vezető utat is gyakorta másutt és másutt keresi, a kongresszus leglényegesebb feladata, mondhatni hivatása, hogy valamennyi irányzat és áramlat számára elfogadható, egységes cselekvési programot dolgozzon ki. Bernal professzor vitaindító beszámolójában szintén ezt a gondolatot domborította ki és megtoldotta azzal, hogy ennek a cselekvési programnak olyannak kell lennie, amelynek alapján száz- és százmilliókat lehet majd bekapcsolni a békéért vívott harc áramkörébe. Bernal beszámolójában nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a kongresszus fogalmazzon meg egy olyan morális kódexet, amely az emberiség ellen elkövetett bűntettnek tekinti a háborút és a háborús készülődést, felháborodást keltett. Valaki meg is jegyezte: most már nem is túlságosan érdekes, hogy befut-e Kennedy válasza arra a felhívásra, amelyet Bernal professzor a Béke Világtanács nevében a genfi leszerelési értekezleten részt vevő országokhoz intézett. A Karácsony-szigeti robbantásnál egyértelműbb választ úgysem adhatna. "Ez az Egyesült Államok ajándéka a békekongresszusnak" — jegyezte meg egy francia kolléga, s valaki hozzátette: a Szovjetunió fővárosában megnyílik a fegyver nélküli világ nemzetközi fóruma és szinte ugyanazokban a percekben bomlik ki a rettenetes gomba a Csendes-óceán felett; kell-e ennél szembeötlőbb párhuzam a háború és a béke kérdésében elfoglalt kétféle álláspont szemléltetésére? A délutáni ülés már az amerikai robbantás elleni tiltakozás jegyében folyt le. Egymás után álltak fel a delegátusok: Judith Cook asszony az Egyesült Államokból, Csaman Lal Indiából és mások. Rendkívül élesen megbélyegezték az amerikai szoldateszka legújabb provokatív lépését. Az indiai küldött javasolta az elnökségnek, hogy haladéktalanul fontolja meg, milyen formában ítélhetné el a kongresszus egységesen az amerikai kísérletet. Dale Pantius chicagói professzor felszólalásában kijelentette, hogy kormánya voltaképpen a durlesi politika legrosszabb hagyományait követi: erről a tőről fakadt a Powers vezette U-2-es kémrepülés, a Kubaellenes intervenció, a jelenlegi "hadüzenet nélküli háború- Dél-Vietnamban és a hétfői kísérleti robbantás is. Elmondotta, hogy az amerikai delegáció teljesen egységesen ítéli el ezt a politikát és a küldöttek többsége Washingtonnak a német kérdéssel kapcsolatos magatartását sem helyesli. Sürgetni a kísérletek betiltását Pantius professzor arról beszélt, hogy a jelenlegi világhelyzetért nem lehet csupán az egyik fél nyakába varrni a felelősséget, és például az is hiba volt, hogy a Szovjetunió tavaly egyoldalúan felfüggesztette az atomkísérletekre vonatkozó moratóriumot. Történelmileg ez nem felel meg a valóságnak, hiszen a tavaly őszi szovjet kísérletet a szaharai francia robbantások előzték meg. De nem is ez a legfontosabb. A felelősség kérdését történelmi távlatban nem a békemozgalomnak és nem a moszkvai kongresszusnak kell eldöntenie. A moszkvai kongresszusnak az a dolga, hogy sürgesse a kísérleti robbantások felfüggesztését és betiltását, impulzust adjon a hideg Az amerikai „ajándék” Még folyt a délelőtti ülés, amikor olyan hírek terjedtek el a külföldi tudósítók körében, hogy a Karácsony-szigetek térségében az amerikaiak elvégezték magaslégköri nukleáris robbantásukat. Az ebédszünet után megerősítést nyert ez az információ, amely a delegátusok és az újságírók körében egyaránt osztatlan A Ráérünk-e ? Két esztendeje már, Budapest és Berlin között egy idős nyugatnémet mérnök ált mellettem a repülőgépen. Néhány hetet Magyarországon töltött, kereskedelmi tárgyalásokat folytatott. Nem turistaszemmel, hanem a mérnök-szakember optikájából vizsgálódott és dicsérte egy sor új gépünket, konstrukcióinkat, műszaki képzésünk rendszerét és főként a tervszerűséget, amellyel mindenütt találkozott. Prágán túl fordított a témán és saját munkastílusukról beszélt. Arról, hogy náluk is pontosan kiszámítják, mit jelent ma és mit ígér holnap számukra egy-egy új találmány, egy-egy új mérnök munkába állítása, márkában, dollárban és rubelben — a Szovjetunióval is kereskednek — és ehhez a matematikailag kiszabott mércéhez ragaszkodnak tűzön-vízen át. Ehhez szabják a munka ütemét és módszereit .Mi sohasem mondjuk, hogy ráérünk, ha lehetőséget látunk, hogy valami újat produkálhatunk. Ez a mi üzemi tervgazdálkodásunk- — magyarázta. S néhány nappal később a gyakorlatban is bemutatta, hogyan érvényesül ez az elv a gyárban, a tervező irodában, ahol azt is kiszámították, hány márka veszteség érné a vállalatot, ha mérnök rajzszögezné fel saját papírjait a rajzasztalra és a mérnökök járnának a büfébe ahelyett, hogy pincér hordja körül az elmaradhatatlan vurstot és sört. *Ez a maximális intenzitás a konkurrencia feletti győzelmeink titkat — vonta le a mérnök a végső következtetést őket a konkurrencia kényszeríti lehetőségeik maximális kihasználására, bennünket ennél több kötelez ugyanerre: egy eszme, amely a szocializmus jólétét akarja megteremteni minden ember számára, egy terv, amely az ország boldogulását szolgálja, és az a magasabb "konkurrenciaharc is", amelyet mi a békés egymás mellett élés szellemében a magunk eszközeivel a szocialista világrendszer gazdasági győzelméért folytatunk. Ez kötelez bennünket arra, hogy üzemben, tsz-ben, vagy egyetemen mi is úgy érezzük, sohasem érünk rá, ha új lehetőségek felkutatásáról, idő és pénz megtakarításáról van szó. Legnagyobb erősségünk az, hogy a mi üzemi tervgazdálkodásunk egy egész országra, sőt maholnap az egész szocialista világrendszerre érvényes. Ezért kell szembeszállnunk azokkal, akik bárhol, bármilyen poszton a korszerű gazdálkodás, a takarékosság elvei ellen cselekszenek. Maradjunk a műszaki problémáknál. Fiatal mérnökök panaszkodnak gyakran, hogy miután rengeteg pénzt költöttek a tanulásukra — ma a magas kvalifikációjú szakember a legnagyobb befektetés az egész világon — fényűző módon hagyják elkallódni őket, jobb esetben mérnöki munkakörben, de szűk területre skatulyázva, máskor olyan feladatok között, amelyeket alacsonyabb képzettségű szakemberek is elvégezhetnének. Mert rendelet ugyan van, hogy például a végzett mérnököket a népgazdaság számára legfontosabb, a legnagyobb fejlődési lehetőséget nyújtó vállalatokoz kell helyezni. Paragrafusok biztosítják a fiatal mérnökök jogát, hogy gyakornoki idejük alatt képzettségüknek megfelelően széleskörű szakmai gyakorlatra tegyenek szert. A rendelkezés kimondja a kezdő szakemberek foglalkoztatásáról a tervszerűség követelményét is. Mégis — például egy széleskörű szakszervezeti vizsgálat adatai bizonyítják — sok gazdasági vezető ennyivel intézi el a dolgot: fiatalok, ráérnek még, előttük az élet. De, hogy az ország ráér-e várni, azt ritkábban kérdezik. Arra törekszünk, hogy szakítsunk a régi hagyományokkal és öt-hat év helyett minél gyorsabban neveljünk önálló szakembereket az egyetemről kikerülő mérnökökből, hiszen külföldi és ritkább hazai tapasztalatok szerint optimális feltételek mellett egykét év elegendő a gyakornoki nevelésre. Vajon nem érdemes-e négy-öt év megtakarításáért egy-két évig optimális körülményeket teremteni egy fiatal mérnök nevelésére? A Vasas szakszervezet megbízottjai mégis többfelé találkoztak olyan fizikusokkal,akik betanított munkások feladatát látják el, és mérnökökkel, akik a gyakornoki időt űrlapok kiállításával vesztegetik. Nem drága-e ez az időtöltés? Elgondolkoztató adatok beszélnek az orvosok problémáiról is. Egy fővárosi kórház adjunktusa kiszámította, hogy orvosi képesítést nem igénylő munkája kereken három órát vesz igénybe naponta. Vizsgálatok igazolják, hogy másutt, négy orvos közül egy csak adminisztrációs munkákkal foglalkozik, és a sebészeknek nincs idejük arra, hogy operáljanak, mert kimutatásokat kel összeállítaniuk. Praktizáló orvosaink túlterheltek, nincs elég orvosa az országnak, mégis kitűnő szakembereket arra kényszerítenek, hogy miközben gyógyítani nincs elég idejük, adminisztrálgatásra érjenek rá. Az egészségügyi miniszter éppen néhány napja a Rádióban beszélt arról, hogy csodákra nem képesek, mert egy új orvos képzéséhez hat év szükséges. Sok helyen mégis természetesnek tartják, hogy statisztikák készítése s egyébként szükséges papírok sora több ezer forintba kerüljön, mert magasfizetésű orvosokkal végeztetik el a munkát, miközben "megtakarítanak" egy-két jóval olcsóbb adminisztrátori státuszt. Takarékosság-e ez valóban? Aligha. Mint ahogy fölös pazarlás az is, hogy miközben kevés a pedagógusunk és rengeteget költünk a taníttatásukra, három esztendeje kénytelen egyik hivataltól a másikig kilincselni egy óvónő — akinek ezenkívül védőnői és kisdedóvói oklevele is van —, egyszerűen azért, mert amióta elbocsátották — okkal, ok nélkül, ezt ma már nehéz kideríteni — mindenhova elkíséri őt egykori főnökének néhány rosszindulatú sora. Gyermekek nevelése helyett ezért és hosszú ideje szaktudást aligha igénylő alkalmi munkákból. Vagy: évek óta állandóan napirenden levő kérdés a pályaválasztási tanácsadók problémája. Megoldását minden korábbinál sürgetőbbé teszi az, hogy most öt év alatt annyi szakmunkást kell nevelnünk, mint azelőtt tizenöt esztendő alatt. Bár a Minisztertanács már az év elején határozatot hozott a pályaválasztási tanácsadás szervezetének kiépítésére, az alsóbb szervek a rendelet következetes és gyors végrehajtása helyett még mindig megelégszenek azzal, hogy beszéljenek és ne cselekedjenek. Társadalmi üggyé kívánjuk tenni a fiatalok helyes munkába állítását és közben elfeledkezünk arról, hogy az ügy egyre inkább társadalmi problémává válik, éppen egy sor illetékes ráérő patópálkodása miatt. A gazdaságosság, az ésszerű gazdálkodás — mint a gyors előrehaladás, a tervek megvalósításának legelső követelménye — sokszor került szóbaaz országgyűlés legutóbbi tanácskozásain is. Miniszterek és képviselők egyaránt beszéltek arról, hogy gazdaságosságot és takarékosságot nem lehet pillanatnyi haszonnal, rövid távon mért látszólagos előnyökkel mérni, miközben elfeledkeznek a holnap, holnapután követelményeiről, a hazai szükségletek kielégítésében és a nemzetközi versenyben. Egyes látszatelőnyök kergetése már többször megbosszulta magát. Egyes gyári vezetők tíz év előtti rövidlátását, például a mozdonygyártásban ma is érezzük, a dieselesítési program végrehajtása közben. S az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi határozata a gépipar fejlesztéséről is ezért írja elő, a jövő érdekében a leggazdaságosabban termelhető, a világpiacon is versenyképes új konstrukciók elkészítését, a nagyobb szériák gyártását erőink szétforgácsolása helyett még akkor is, ha ez néhány gazdasági vezető prémiumát talán veszélyezteti. A szocialista gazdálkodás ereje, a perspektívák ismerete és amikor ennek az egyedülálló lehetőségnek a maximális kihasználásáról van szó, nem lehet helye semmilyen "ráérünk még"-nek akár új gyártmányokról, akár mondjuk a mérnöki munka intenzitásának kihasználásáról beszélünk. A pénzügyminiszter az országgyűlésen kijelentette, hogy "termékeink általában jó anyagból készülnek és megfelelő a konstrukciójuk is". Ez a megállapítás áll a szocialista építőmunka egészére, előrehaladásunkkal politikailag és gazdaságilag egyaránt meg lehetünk elégedve. De — állapította meg a miniszter — gyakran tíz perc gondos munka hiányzik még egy-egy feladat tökéletes megoldásához. Éppen mert a feladatok sokasága sürget minket mindenfelé, mert nem érünk rá sehol haszontalan időfecsérlésre, kell időt szakítanunk ezekre a "tíz percekre", hogy amit ma általában jól oldunk meg, azt holnap már az ország javára mindenütt tökéletesen csináljuk. Kocsis Tamás