Magyar Nemzet, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-20 / 246. szám

" Magyar Nemzet !* " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ~~• Nemcsak Csákberény öröme Két említésre méltó hímről szereztünk tudomást a napok­ban a Fejér megyei községek­ből. Az egyik: a csákberényi lakosok, megkülönböztetett örömmel és várakozással te­kintenek két pesti lakos leköl­­tözése elé. Pedig ez esetben nem is orvosoknak, vagy taní­tóknak szól az érdeklődés, ha­nem egy­­ fodrász-házaspár­nak. A másik hírek a kis Csókakő lakói örvendeznek: a tanács az egyik falubeli fiút ipari tanulónak küldi a férfi­szabó szakmába. Helyi jelentőségű örömhí­rek ezek, és közben darabká­ját mutatják annak az orszá­gos gondnak, amely tanúsítja, hogy a személyi szolgáltatá­sok nálunk még nem érték utól a kulturált életkörülmé­nyekre törő igényeket. Vidé­ken sem, Pesten sem. Amíg korábban ezeket az igényeket nagyrészt a magánkisipar lát­ta el, az elmúlt években a helyi ipar szocialista szektorá­ban is jelentős előrelépést tör­tént a javító­ szolgáltatás és a mérték utáni tevékenység ter­melési alapjainak, szervezeti founáinak, fiókhálózatának megteremtésére. Azt azonban még nem sikerült elérni, hogy ez a szektor határozza is meg a szolgáltató tevékenység szín­vonalát , árban, minőségben, határidőben, a kiszolgálás kul­turáltságában. A lemaradás fraeit még lépten-nyomon ész­revesszük. A Fővárosi Mér­ték utáni Szabóságnál négy-öt­ hétig is várnunk kell egy-egy öltöny elkészültére; még sok olyan elhanyagolt fodrászüz­let van, mint a székesfehér­vári Stop Eszpresszóval szerm­­­ben, ahonnét nyáron legszí­vesebben kifordultak volna a nyilatkozó vendégek. Az sem ritka jelenség, ami a közel­múltban történt meg egyik községünkben; maga a tanács kényszerült rá, hogy kontárt bízzon meg a ledőlt iskolafal helyrehozásával, mert a kör­nyéken egyszerűen nem talál­tak mást a sürgős munkára. A szocialista helyi ipar ilyen irányú tevékenységének lema­radásában sokszor éppen az erre hivatott kisipari szövet­kezeti, tanácsi vállalati veze­tők a ludasak, helyesebben az a szemlélet, amely a nagyobb ösztönzéssel és kisebb gond­dal, bajjal, utánjárással, szer­vezéssel járó árutermelés miatt hanyagolja el a szolgál­tatás és javítás fejlesztését. A kormányzat segítő rendelke­zései, a nemrég elkészített és összehangolt iparpolitikai ter­vek ezt a szemléletet mindin­kább sikerrel oszlatják el. Számos példa pedig már jól láttatja, hogy a lakosság szol­gálata a vállalati gazdaságos­ság szempontjából is igen hasznot­ hajtó. Működik Buda­pesten egy csekély létszámú kisz, amelynek "profilja" a szemfelszedésből, nyakkendő­tisztításból és műhímzésből áll, és ez a kicsiny szövetke­zet háromnegyed év alatt há­rommilliós forgalmat bonyolí­tott le — két—ötforintos mun­kákból. Hasonlóképpen a szo­bai­estő-mázoló, vagy a motor­kerékpár-javító tanácsi válla­latok, hisz-ek nyereségei is arról tanúskodnak, hogy a ja­vító-szolgáltató igényeket ki­elégíteni — hálás dolog. A vezetők ösztönzése mellett ter­mészetese­n előbb-utóbb a ja­vító-szolgáltatást végző dolgo­zók fokozott anyagi ösztönzé­sére is sor kerül. A kormányzat részéről meg­nyilvánuló erkölcsi és anyagi támogatás sokban hozzájárult az c­ak a szemléletnek a kiala­kításához, amely az életszín­vonal fontos függvényévé te­szi az olcsó, gyors javító-szol­­gáltatást. A gyakorság kiala­kítása már­ nehezebb,­ a háló­zat fejlesztése, az anyagok, al­katrészek, műszerek, berende­zések, szállítóeszközök beszer­zése még gondokat okoz akár­hány szolgáltatásra áttérni készülő helyi ipari vállalatnak. E gondok eloszlatása azonban sokszor tőlük is függ. Most sem ritkák azok az áldatlan viták, amelyek a fejlesztési tö­rekvések miatt folynak az ál­lami ipar, a tanácsi vállala­tok, a kisipari szövetkezetek között. Csak mutatóba egyet ezekből a könnyen megold­ható, s mégis fennakadást okozó ellentétekből. A szövet­kezeteknek problémát okoz, hogy csak 200 forint értékű alkatrészt, anyagot vásárol­hatnak naponta a kiskereske­delemtől. A Belkereskedelmi Minisztérium attól tart, hogy e sárlat feloldása esetén a ktsz-ek a lakosság részére szánt anyagból­­ közületi munkákat végeznének. Az OKISZ azzal érvel, hogy a háztartási gépeket javíttatni akaró lakosok tömegét nem tudja kielégíteni e rendelke­zés miatt, másrészt a magán­­kisiparosok, akik sokszor ugyancsak a közületeknek vé­geznek munkát, megszigorítás nélkül vásárolhatnak a kiske­reskedelemtől. Az elhúzódó tárgyalásokra már régen pon­tot tehetett volna egy olyan megoldás, amellyel a javító­­tevékenységre átálló szövetke­zetek ellenőrizhető módon bi­zonyíthatnák, hogy a lakosság­­szolgálatában használják fel a gazdálkodás alá vont anya­gokat, alkatrészeket. Szerencsére , az ilyen jelen­ségek csak kismértékben kí­sérik a fejlődő javító­ szolgál­tatást. Inkább azoknak az új formáknak a jelentkezése, a jellemző, amelyekkel a szocia­lista helyi ipar az igényekhez próbál igazodni — és a lakos­ság bizalmát megnyerni. Pél­dául nemcsak mennyiségben, hanem választékban is meg­próbál felzárkózni a tartós fo­gyasztási, közszükségleti cik­kek termeléséhez. Apró há­nyadát ismertethetjük csak e biztató törekvéseknek. A fővá­rosban a fotósok népes tábo­rának örömére rövidesen meg­nyílik az első fényképezőgép­javító bolt. A háziasszonyokat gyorsvasalási, házivarrónői szolgálatok mentesítik a mun­kától, a lakáskultúra emelé­sére szőnyeg-, fonottbútor-ja­­vító részlegek alakulnak. A bérlők gondjainak enyhítésé­re néhány napja vezették csak be Budapest két helyén kísér­letképpen azt a rendszert, hogy a lakókra háruló vízve­zeték szerelési munkákat, té­rítés ellenében, a házkezelő­­ség végezteti el. A dolgozó családtagok, akik napközben beteg, öreg hozzátartozókat hagynak otthon, rövidesen a szolgáltatások ilyen irányú se­gítőkészségét is érezhetik majd. Falun a jól ismert "ho­­zom-viszem" szolgálat sikere oszlatja el mindinkább a pa­rasztemberek bizalmatlansá­gát, akik néhány hónapja még vonakodva adták oda javítás­ra szánt holmijaikat a távoli városokból érkező ktsz-igépko­­csiknak. A fejlődés útját a kormány­zat kijelölte: szakemberekkel rendelkező, jól felszerelt, sű­rűn kiépített és vonzó üzlet­hálózattal ellátott, megfelelő árakkal dolgozó javító-szogol­­tatásnak kell kialakulnia. Olyan tanácsi, kisipari szö­vetkezeti, egységeknek, ame­lyek maguk is érdekeltek a lakosság szolgálatában és te­vékenységükkel legalább olyan örömet szerezhetnek majd, mint amilyent ma je­lent a csákberényie­knek a pesti fodrász-házaspár, vagy a csókakőieknek a leendő sza­bómester. Gábor A nyugat-berlini kérdés a diplomáciai tárgyalások középpontj­ában A mai politikai helyzet­ ­ DE GAULLE ÉS A KÖZTÁRSASÁG HÍVEI KÖZÖTT -*­• egyre inkább kiéleződött a harc. A politikai pártok nyílt kihívásként fogadták a köztársasági elnö­k csütörtöki beszédét. Fenyegetése, hogy lemond, ha nem kap erős többséget és ez esetben Franciaországot polgárháború fenyegeti, felháborodást váltott rá a francia közvéleményben. Ezt tükrözik a francia lapok kommentárjai. A Libération »Durva és tűrhetetlen zsa­rolásnak” nevezi azt a módot, ahogyan a köztársaság elnöke ki akarja erőszakolni egyeduralmának szentesítését. "De Gaulle már csak abban bízik, hogy az emberek félelemből szavaz­nak rá, de lehetséges, hogy túllőtt a célon, s éppen az ellen­kezőjét éri el annak, amit akar" — írja a lap. A szocialista Populaire rámutat: de Gaulle a süketek párbeszédét folytatja. »Senkire sem hallgat, csak saját magára, senkinek sem hisz, csak önmagának. Gyűlöletet szór mindazokra, akik nem haj­landók benne a prófétát imádni. A megalomániának ez a for­mája — emeli ki a lap — a legnagyobb szerencsétlenségbe sodorta azokat a népeket, amelyek felültek a demagóg hízel­gésnek." "De Gaulle azt kívánja a franciáktól — írja a Com­bot —, hogy hagyják jóvá személyi egyeduralmát. Franciaor­szágra nézve drámai következményei lesznek, ha a választók megszavazzák a kívánt többséget.* Az Humanité ezeket írja: "Szavazzatok igennel vagy nemmel — mondotta de Gaulle. A demokratáknak el kell fogadniuk a kihívást. Vissza kell uta­sítaniuk a zsarolást és nemet kell mondaniuk a diktatúrára.*­­ A NÉMET KÉRDÉS NEM SZEREPEL FORMÁLISAN az ENSZ-közgyűlés napirendjén, mégis magára vonja az ál­talános figyelmet. Az Izvesztyija beszámol arról, hogy a köz­gyűlés eddigi munkáját tekintve is megállapítható: a világon egyre jobban megértik, hogy pontot kell termni a második vi­lágháború után és Európában meg kell teremteni a tartós béke alapját. Az ENSZ-közgyűlés egyik nevezetes sajátossága — írja a lap —, hogy a német kérdést illetően józanabb felfogás kezd megmutatkozni még az olyan országok képviselőinek kö­rében is, amelyek tagjai a nyugati hatalmak katonai tömb­jeinek. E kijózanodás egyik figyelemre méltó visszhangját hall­hatjuk Walter Lippmann, az ismert amerikai szemleíró cikké­ből is, amely a New York Herald Th­an­­ne-ban jelent meg „Állapítsuk meg a német kérdésben követett politikánk irány­vonalát” címmel. A cikk hangsúlyozza, hogy a két német állam békés egymás mellett élése és együttműködése az egyetlen le­hetséges út Németország egységének helyreállításához. A cikk­író egyúttal sürgeti, hogy a nyugati hatalmak fontolják meg a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. Divattá vált az a beállítás — írja Lippmann —, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság bárminemű elismerése engedmény volna Nyugat-Németország rovására. "Véleményem szerint ez téve­dés és bátorkodom azt állítani, hogy a két Németországot vég­eredményben békés úton lehet csak egyesíteni a gazdasági, tu­dományos, társadalmi és politikai kapcsolatok kiterjesztése ré­vén.* A német egység helyreállítására vonatkozó hivatalos nyu­gati nézet Lippmann szerint annyira irreális, hogy mindjárt gyanút kelt, mihelyt felelős államférfiak állnak elő vele. Az egység helyreállítását javasolni olyan feltételekkel, amelyekről köztudomású, hogy nem valósíthatók meg, tulajdonképpen azt jelenti, hogy egyáltalán nem javasolják az egység helyreállí­tását. Lippmann hangsúlyozta: A két Németországot nem lehet úgy egyesíteni, hogy a Szovjetunió kapitulál ebben a kérdés­ben, tehát a jelenlegi helyzetből kell kiindulni. Ez azt jelenti: el kell ismerni, hogy két német állam van, biztosítani kell azokat a módokat és eszközöket, amelyeknek segítségével e két állam egymás mellett élhet és egymással érintkezve foko­zatosan, konkrét tapasztalatok alapján megteremtheti nemzeti egységét. Hruscsov fogadta az NDK katonai küldöttségét Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyitóta Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, pénteken fogadta az NDK Moszkvában tartóz­kodó k­atonai küldöttségének tagjait. A küldöttséget Heinz Hoffmann hadseregtábornok, a Német Demokratikus Köztár­saság nemzetvédelmi minisz­tere vezeti. A találkozón, amelynek ke­retében baráti beszélgetés jött létre Hruscsov és a delegáció tagjai között, részt vett Ma­­linovszkij marsall, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere is. Kennedy és Gromiko tanácskozása hasznos volt A német kérdés a megbeszélés előterében Washingtonból jelenti az MTI. Mint már jelentettük, Kennedy, az Egyesült Államok elnöke csütörtökön este a Fe­hér Házban fogadta Gromiko szovjet külügyminisztert és­­tanácskozást folytatott vele. A megbeszélés csaknem két és fél óra hosszat tartott. A találkozón szovjet rész­ről részt vett Szemjonov kül­ügyminiszterhelyettes és Dob­­rin Am, a Szovjetunió washing­toni nagykövete. Amerikai részről jelen volt Dean Rusk külügyminiszter, Thompson rendkívüli külügyi tanácsadó, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete és Hol­­lenbrand külügyi tanácsadó. Gromiko a tanácskozás után újságíróknak kijelentette: "Az elnökkel számos fontos kérdést vitattunk meg, köztük a né­met­­kérdés békés rendezését. ­ Úgy gondolom, hogy a­ véle- i díszvacsorát adott Gromiko ménycsere hasznos volt.* tiszteletére. Gromiko és Rush Dean Rusk amerikai külügy­ a vacsora során folytatta a miniszter csütörtökön este a két országot kölcsönösen érin­­ külügymi­nisztérium épületében fő kérdések megvitatását. Gu­mulka beszéde az­ NDK Népi Kamarájának ülésén A német—lengyel határ érinthetetlen Berlinből jelenti az ADN. Az NDK Népi Kamarája pén­teken délelőtt ülést tartott. Az ülésen megjelent az NDK-ba baráti látogatásra érkezett len­gyel párt- és kormányküldött­ség. Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott. Meg­állapította, hogy a két párt és a két kormány küldöttségei­nek tárgyalásain teljes egyet­értés uralkodott. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása tör­ténelmi fordulat volt, kivált­képpen a lengyel és a német nép viszonyában — mutatott rá Gomulka. A lengyel nép nagyira értékeli azt a tényt, hogy hazájának nyugati hatá­rán első ízben keletkezett bé­­keszerető állam, amely Len­gyelországhoz hasonlóan, a szocialista országok nagy csa­ládjának tagja- Gomulka rá­mutatott az NDK és Lengyel­­ország gazdasági együttműkö­désének jelentőségére, ame­lyet a nemzetközi munkameg­osztás jellemez. Gomulka elítélte az Európai Közös Piacot, amely valójában a NATO gazdasági támasza. A világnak csak egyfajta kö­zös piacra van szüksége: a kö­zös világpiacra. A második világháború után kialakult új erőviszonyok ha­tékonyan akadályozzák egy újabb világégés bekövetkez­tét. Ennek ellenére még nem szűnt meg a háborús veszély. Az imperializmus háborús tö­rekvések idézték elő, hogy ma két német állam van. Igen je­lentős dolog azonban, hogy ma az NDK szembeszáll a bonni kormány békét­ veszélyeztető politikájával. Az NDK a nyu­gatnémet imperializmussal szemben leküzdhetetlen védő­bástya. . Bonn elutasítja a békés együttélés elvét és mindmáig nem tart fenn normális kap­csolatokat a szocialista álla­mokkal. A bonni kormánynak végre szembe kellene néznie a valósággal. "A német—len­gyel határ érinthetetlen és az NDK éppen olyan egyenjogú és szuverén állam, mint a Német Szövetségi Köztársaság" — mondotta. Az Egyesült Államok és szövetségeseinek a nyugat­berlini kérdésben vallott ál­­láspontja sérti az NDK szu­verenitását. Ebbe egyetlen szo­cialista ország sem nyugodhat bele — hangoztatta Gomulka, de egy­ken rámutatott: "Azon a nézeten vagyunk, hogy Nyu­­gat-Berlint illetően még nem merültek ki a megegyezés le­hetőségei.* A lengyel vezető nyomaté­kosan síkra szállt az általános és teljes lesz­erelés megvalósí­tásáért és ezzel összefüggésben hivatkozott a Rapacki-tervre, amelyet még a nyugati orszá­gokban is egyre többen támo­gatnak. Az amerikai holdrakéta elkerüli célpontját Kabarcba fulladt a Hanger—5 kísérlete Cape Canaveralből jelenti az MTI. Az­ Egyesült Államok országos űrhajózási hivatala, valamint a kaliforniai Pasa­­denaban működő nyomkövető laboratórium vezetősége — a nyugati hírügynökségek egy­behangzó jelentése szerint — alig tíz órával a Ranger—5 nevű amerikai holdrakéta ki­­röpítését követően bejelentet­te, hogy megszakadt a rádió­összeköttetés a rakéta rádió­állomásával. A hivatalos közlések felté­telezik, hogy a rakéta nap­energiagyűjtő elemei fel­mondták a szolgálatot, elma­radt a rakéta energiatelepé­nek feltöltődése és így a ra­kéta repülésének kilencedik órájában — 8 óra 44 perc múlva — már gyakorlati ha­szon nélkül haladt a Hold felé. A Ranger—5 berendezésé­nek hibás működése ugyanis — mint a közlésből kiderül — azzal a következménnyel jár, hogy nem lehet távirányí­tással elvégezni a holdrakéta számított pályájának későbbi szakaszában a szükségessé váló helyesbítést és így a Ran­ger—5 480—500 kilométerrel kerüli majd el kitűzött cél­pontját. A pasadenai Egyelő-állomás tudósai, a mihelyt észlelték a hiba első jeleit, igyekeztek a Ranger—5-nek a távirányítást megadni, de erőfeszítésük hiá­bavaló volt. Az amerikai holdrakéta­­kísérletben részt vett hivata­los szervek elismerik, hogy a kísérlet kudarcba fulladt, mert a Hold felé haladó raké­ta energiahiány miatt a ter­vezett tudományos feladatok egyikét sem tudja végrehaj­tani. Ismeretes, hogy a csütörtö­kön kilőtt holdrakéta elődei, az áprilisban kilőtt Ranger—4 időzítő berendezésének hibája miatt összeütközött a Holddal és valamennyi műszerével megsemmisült, a január hó­napban indult Ranger—3 pe­dig hajtóművének hibás mű­ködése miatt túlságosan fel­gyorsult és majdnem 35 000 kilométerrel tért el a Holdra vezető pályától. Megkezdik az egységes laoszi haderő szervezését Hanoiból jelenti az ADN. A laoszi koalíciós kormány Souvanna Phouma elnökleté­vel minisztertanácsot tartott és elhatározta, hogy megkezdi a Laosszal foglalkozó genfi ér­tekezleten létrejött megálla­podás második részének vég­­reh­aj­tását Ezzel­­összefüggésben a lao­szi kormány legfontosabb fel­adata, hogy megvalósítsa a három laoszi fél elkülönülten működött fegyveres erőinek összevonását az egységes laoszi hadseregbe.

Next