Magyar Nemzet, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-20 / 246. szám
" Magyar Nemzet !* " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ~~• Nemcsak Csákberény öröme Két említésre méltó hímről szereztünk tudomást a napokban a Fejér megyei községekből. Az egyik: a csákberényi lakosok, megkülönböztetett örömmel és várakozással tekintenek két pesti lakos leköltözése elé. Pedig ez esetben nem is orvosoknak, vagy tanítóknak szól az érdeklődés, hanem egy fodrász-házaspárnak. A másik hírek a kis Csókakő lakói örvendeznek: a tanács az egyik falubeli fiút ipari tanulónak küldi a férfiszabó szakmába. Helyi jelentőségű örömhírek ezek, és közben darabkáját mutatják annak az országos gondnak, amely tanúsítja, hogy a személyi szolgáltatások nálunk még nem érték utól a kulturált életkörülményekre törő igényeket. Vidéken sem, Pesten sem. Amíg korábban ezeket az igényeket nagyrészt a magánkisipar látta el, az elmúlt években a helyi ipar szocialista szektorában is jelentős előrelépést történt a javító szolgáltatás és a mérték utáni tevékenység termelési alapjainak, szervezeti founáinak, fiókhálózatának megteremtésére. Azt azonban még nem sikerült elérni, hogy ez a szektor határozza is meg a szolgáltató tevékenység színvonalát , árban, minőségben, határidőben, a kiszolgálás kulturáltságában. A lemaradás fraeit még lépten-nyomon észrevesszük. A Fővárosi Mérték utáni Szabóságnál négy-öt hétig is várnunk kell egy-egy öltöny elkészültére; még sok olyan elhanyagolt fodrászüzlet van, mint a székesfehérvári Stop Eszpresszóval szermben, ahonnét nyáron legszívesebben kifordultak volna a nyilatkozó vendégek. Az sem ritka jelenség, ami a közelmúltban történt meg egyik községünkben; maga a tanács kényszerült rá, hogy kontárt bízzon meg a ledőlt iskolafal helyrehozásával, mert a környéken egyszerűen nem találtak mást a sürgős munkára. A szocialista helyi ipar ilyen irányú tevékenységének lemaradásában sokszor éppen az erre hivatott kisipari szövetkezeti, tanácsi vállalati vezetők a ludasak, helyesebben az a szemlélet, amely a nagyobb ösztönzéssel és kisebb gonddal, bajjal, utánjárással, szervezéssel járó árutermelés miatt hanyagolja el a szolgáltatás és javítás fejlesztését. A kormányzat segítő rendelkezései, a nemrég elkészített és összehangolt iparpolitikai tervek ezt a szemléletet mindinkább sikerrel oszlatják el. Számos példa pedig már jól láttatja, hogy a lakosság szolgálata a vállalati gazdaságosság szempontjából is igen hasznot hajtó. Működik Budapesten egy csekély létszámú kisz, amelynek "profilja" a szemfelszedésből, nyakkendőtisztításból és műhímzésből áll, és ez a kicsiny szövetkezet háromnegyed év alatt hárommilliós forgalmat bonyolított le — két—ötforintos munkákból. Hasonlóképpen a szobaiestő-mázoló, vagy a motorkerékpár-javító tanácsi vállalatok, hisz-ek nyereségei is arról tanúskodnak, hogy a javító-szolgáltató igényeket kielégíteni — hálás dolog. A vezetők ösztönzése mellett természetesen előbb-utóbb a javító-szolgáltatást végző dolgozók fokozott anyagi ösztönzésére is sor kerül. A kormányzat részéről megnyilvánuló erkölcsi és anyagi támogatás sokban hozzájárult az cak a szemléletnek a kialakításához, amely az életszínvonal fontos függvényévé teszi az olcsó, gyors javító-szolgáltatást. A gyakorság kialakítása már nehezebb, a hálózat fejlesztése, az anyagok, alkatrészek, műszerek, berendezések, szállítóeszközök beszerzése még gondokat okoz akárhány szolgáltatásra áttérni készülő helyi ipari vállalatnak. E gondok eloszlatása azonban sokszor tőlük is függ. Most sem ritkák azok az áldatlan viták, amelyek a fejlesztési törekvések miatt folynak az állami ipar, a tanácsi vállalatok, a kisipari szövetkezetek között. Csak mutatóba egyet ezekből a könnyen megoldható, s mégis fennakadást okozó ellentétekből. A szövetkezeteknek problémát okoz, hogy csak 200 forint értékű alkatrészt, anyagot vásárolhatnak naponta a kiskereskedelemtől. A Belkereskedelmi Minisztérium attól tart, hogy e sárlat feloldása esetén a ktsz-ek a lakosság részére szánt anyagból közületi munkákat végeznének. Az OKISZ azzal érvel, hogy a háztartási gépeket javíttatni akaró lakosok tömegét nem tudja kielégíteni e rendelkezés miatt, másrészt a magánkisiparosok, akik sokszor ugyancsak a közületeknek végeznek munkát, megszigorítás nélkül vásárolhatnak a kiskereskedelemtől. Az elhúzódó tárgyalásokra már régen pontot tehetett volna egy olyan megoldás, amellyel a javítótevékenységre átálló szövetkezetek ellenőrizhető módon bizonyíthatnák, hogy a lakosságszolgálatában használják fel a gazdálkodás alá vont anyagokat, alkatrészeket. Szerencsére , az ilyen jelenségek csak kismértékben kísérik a fejlődő javító szolgáltatást. Inkább azoknak az új formáknak a jelentkezése, a jellemző, amelyekkel a szocialista helyi ipar az igényekhez próbál igazodni — és a lakosság bizalmát megnyerni. Például nemcsak mennyiségben, hanem választékban is megpróbál felzárkózni a tartós fogyasztási, közszükségleti cikkek termeléséhez. Apró hányadát ismertethetjük csak e biztató törekvéseknek. A fővárosban a fotósok népes táborának örömére rövidesen megnyílik az első fényképezőgépjavító bolt. A háziasszonyokat gyorsvasalási, házivarrónői szolgálatok mentesítik a munkától, a lakáskultúra emelésére szőnyeg-, fonottbútor-javító részlegek alakulnak. A bérlők gondjainak enyhítésére néhány napja vezették csak be Budapest két helyén kísérletképpen azt a rendszert, hogy a lakókra háruló vízvezeték szerelési munkákat, térítés ellenében, a házkezelőség végezteti el. A dolgozó családtagok, akik napközben beteg, öreg hozzátartozókat hagynak otthon, rövidesen a szolgáltatások ilyen irányú segítőkészségét is érezhetik majd. Falun a jól ismert "hozom-viszem" szolgálat sikere oszlatja el mindinkább a parasztemberek bizalmatlanságát, akik néhány hónapja még vonakodva adták oda javításra szánt holmijaikat a távoli városokból érkező ktsz-igépkocsiknak. A fejlődés útját a kormányzat kijelölte: szakemberekkel rendelkező, jól felszerelt, sűrűn kiépített és vonzó üzlethálózattal ellátott, megfelelő árakkal dolgozó javító-szogoltatásnak kell kialakulnia. Olyan tanácsi, kisipari szövetkezeti, egységeknek, amelyek maguk is érdekeltek a lakosság szolgálatában és tevékenységükkel legalább olyan örömet szerezhetnek majd, mint amilyent ma jelent a csákberényieknek a pesti fodrász-házaspár, vagy a csókakőieknek a leendő szabómester. Gábor A nyugat-berlini kérdés a diplomáciai tárgyalások középpontjában A mai politikai helyzet DE GAULLE ÉS A KÖZTÁRSASÁG HÍVEI KÖZÖTT -*• egyre inkább kiéleződött a harc. A politikai pártok nyílt kihívásként fogadták a köztársasági elnök csütörtöki beszédét. Fenyegetése, hogy lemond, ha nem kap erős többséget és ez esetben Franciaországot polgárháború fenyegeti, felháborodást váltott rá a francia közvéleményben. Ezt tükrözik a francia lapok kommentárjai. A Libération »Durva és tűrhetetlen zsarolásnak” nevezi azt a módot, ahogyan a köztársaság elnöke ki akarja erőszakolni egyeduralmának szentesítését. "De Gaulle már csak abban bízik, hogy az emberek félelemből szavaznak rá, de lehetséges, hogy túllőtt a célon, s éppen az ellenkezőjét éri el annak, amit akar" — írja a lap. A szocialista Populaire rámutat: de Gaulle a süketek párbeszédét folytatja. »Senkire sem hallgat, csak saját magára, senkinek sem hisz, csak önmagának. Gyűlöletet szór mindazokra, akik nem hajlandók benne a prófétát imádni. A megalomániának ez a formája — emeli ki a lap — a legnagyobb szerencsétlenségbe sodorta azokat a népeket, amelyek felültek a demagóg hízelgésnek." "De Gaulle azt kívánja a franciáktól — írja a Combot —, hogy hagyják jóvá személyi egyeduralmát. Franciaországra nézve drámai következményei lesznek, ha a választók megszavazzák a kívánt többséget.* Az Humanité ezeket írja: "Szavazzatok igennel vagy nemmel — mondotta de Gaulle. A demokratáknak el kell fogadniuk a kihívást. Vissza kell utasítaniuk a zsarolást és nemet kell mondaniuk a diktatúrára.* A NÉMET KÉRDÉS NEM SZEREPEL FORMÁLISAN az ENSZ-közgyűlés napirendjén, mégis magára vonja az általános figyelmet. Az Izvesztyija beszámol arról, hogy a közgyűlés eddigi munkáját tekintve is megállapítható: a világon egyre jobban megértik, hogy pontot kell termni a második világháború után és Európában meg kell teremteni a tartós béke alapját. Az ENSZ-közgyűlés egyik nevezetes sajátossága — írja a lap —, hogy a német kérdést illetően józanabb felfogás kezd megmutatkozni még az olyan országok képviselőinek körében is, amelyek tagjai a nyugati hatalmak katonai tömbjeinek. E kijózanodás egyik figyelemre méltó visszhangját hallhatjuk Walter Lippmann, az ismert amerikai szemleíró cikkéből is, amely a New York Herald Thanne-ban jelent meg „Állapítsuk meg a német kérdésben követett politikánk irányvonalát” címmel. A cikk hangsúlyozza, hogy a két német állam békés egymás mellett élése és együttműködése az egyetlen lehetséges út Németország egységének helyreállításához. A cikkíró egyúttal sürgeti, hogy a nyugati hatalmak fontolják meg a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. Divattá vált az a beállítás — írja Lippmann —, hogy a Német Demokratikus Köztársaság bárminemű elismerése engedmény volna Nyugat-Németország rovására. "Véleményem szerint ez tévedés és bátorkodom azt állítani, hogy a két Németországot végeredményben békés úton lehet csak egyesíteni a gazdasági, tudományos, társadalmi és politikai kapcsolatok kiterjesztése révén.* A német egység helyreállítására vonatkozó hivatalos nyugati nézet Lippmann szerint annyira irreális, hogy mindjárt gyanút kelt, mihelyt felelős államférfiak állnak elő vele. Az egység helyreállítását javasolni olyan feltételekkel, amelyekről köztudomású, hogy nem valósíthatók meg, tulajdonképpen azt jelenti, hogy egyáltalán nem javasolják az egység helyreállítását. Lippmann hangsúlyozta: A két Németországot nem lehet úgy egyesíteni, hogy a Szovjetunió kapitulál ebben a kérdésben, tehát a jelenlegi helyzetből kell kiindulni. Ez azt jelenti: el kell ismerni, hogy két német állam van, biztosítani kell azokat a módokat és eszközöket, amelyeknek segítségével e két állam egymás mellett élhet és egymással érintkezve fokozatosan, konkrét tapasztalatok alapján megteremtheti nemzeti egységét. Hruscsov fogadta az NDK katonai küldöttségét Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyitóta Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, pénteken fogadta az NDK Moszkvában tartózkodó katonai küldöttségének tagjait. A küldöttséget Heinz Hoffmann hadseregtábornok, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere vezeti. A találkozón, amelynek keretében baráti beszélgetés jött létre Hruscsov és a delegáció tagjai között, részt vett Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere is. Kennedy és Gromiko tanácskozása hasznos volt A német kérdés a megbeszélés előterében Washingtonból jelenti az MTI. Mint már jelentettük, Kennedy, az Egyesült Államok elnöke csütörtökön este a Fehér Házban fogadta Gromiko szovjet külügyminisztert éstanácskozást folytatott vele. A megbeszélés csaknem két és fél óra hosszat tartott. A találkozón szovjet részről részt vett Szemjonov külügyminiszterhelyettes és Dobrin Am, a Szovjetunió washingtoni nagykövete. Amerikai részről jelen volt Dean Rusk külügyminiszter, Thompson rendkívüli külügyi tanácsadó, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete és Hollenbrand külügyi tanácsadó. Gromiko a tanácskozás után újságíróknak kijelentette: "Az elnökkel számos fontos kérdést vitattunk meg, köztük a németkérdés békés rendezését. Úgy gondolom, hogy a véle- i díszvacsorát adott Gromiko ménycsere hasznos volt.* tiszteletére. Gromiko és Rush Dean Rusk amerikai külügy a vacsora során folytatta a miniszter csütörtökön este a két országot kölcsönösen érin külügyminisztérium épületében fő kérdések megvitatását. Gumulka beszéde az NDK Népi Kamarájának ülésén A német—lengyel határ érinthetetlen Berlinből jelenti az ADN. Az NDK Népi Kamarája pénteken délelőtt ülést tartott. Az ülésen megjelent az NDK-ba baráti látogatásra érkezett lengyel párt- és kormányküldöttség. Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott. Megállapította, hogy a két párt és a két kormány küldöttségeinek tárgyalásain teljes egyetértés uralkodott. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása történelmi fordulat volt, kiváltképpen a lengyel és a német nép viszonyában — mutatott rá Gomulka. A lengyel nép nagyira értékeli azt a tényt, hogy hazájának nyugati határán első ízben keletkezett békeszerető állam, amely Lengyelországhoz hasonlóan, a szocialista országok nagy családjának tagja- Gomulka rámutatott az NDK és Lengyelország gazdasági együttműködésének jelentőségére, amelyet a nemzetközi munkamegosztás jellemez. Gomulka elítélte az Európai Közös Piacot, amely valójában a NATO gazdasági támasza. A világnak csak egyfajta közös piacra van szüksége: a közös világpiacra. A második világháború után kialakult új erőviszonyok hatékonyan akadályozzák egy újabb világégés bekövetkeztét. Ennek ellenére még nem szűnt meg a háborús veszély. Az imperializmus háborús törekvések idézték elő, hogy ma két német állam van. Igen jelentős dolog azonban, hogy ma az NDK szembeszáll a bonni kormány békét veszélyeztető politikájával. Az NDK a nyugatnémet imperializmussal szemben leküzdhetetlen védőbástya. . Bonn elutasítja a békés együttélés elvét és mindmáig nem tart fenn normális kapcsolatokat a szocialista államokkal. A bonni kormánynak végre szembe kellene néznie a valósággal. "A német—lengyel határ érinthetetlen és az NDK éppen olyan egyenjogú és szuverén állam, mint a Német Szövetségi Köztársaság" — mondotta. Az Egyesült Államok és szövetségeseinek a nyugatberlini kérdésben vallott álláspontja sérti az NDK szuverenitását. Ebbe egyetlen szocialista ország sem nyugodhat bele — hangoztatta Gomulka, de egyken rámutatott: "Azon a nézeten vagyunk, hogy Nyugat-Berlint illetően még nem merültek ki a megegyezés lehetőségei.* A lengyel vezető nyomatékosan síkra szállt az általános és teljes leszerelés megvalósításáért és ezzel összefüggésben hivatkozott a Rapacki-tervre, amelyet még a nyugati országokban is egyre többen támogatnak. Az amerikai holdrakéta elkerüli célpontját Kabarcba fulladt a Hanger—5 kísérlete Cape Canaveralből jelenti az MTI. Az Egyesült Államok országos űrhajózási hivatala, valamint a kaliforniai Pasadenaban működő nyomkövető laboratórium vezetősége — a nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint — alig tíz órával a Ranger—5 nevű amerikai holdrakéta kiröpítését követően bejelentette, hogy megszakadt a rádióösszeköttetés a rakéta rádióállomásával. A hivatalos közlések feltételezik, hogy a rakéta napenergiagyűjtő elemei felmondták a szolgálatot, elmaradt a rakéta energiatelepének feltöltődése és így a rakéta repülésének kilencedik órájában — 8 óra 44 perc múlva — már gyakorlati haszon nélkül haladt a Hold felé. A Ranger—5 berendezésének hibás működése ugyanis — mint a közlésből kiderül — azzal a következménnyel jár, hogy nem lehet távirányítással elvégezni a holdrakéta számított pályájának későbbi szakaszában a szükségessé váló helyesbítést és így a Ranger—5 480—500 kilométerrel kerüli majd el kitűzött célpontját. A pasadenai Egyelő-állomás tudósai, a mihelyt észlelték a hiba első jeleit, igyekeztek a Ranger—5-nek a távirányítást megadni, de erőfeszítésük hiábavaló volt. Az amerikai holdrakétakísérletben részt vett hivatalos szervek elismerik, hogy a kísérlet kudarcba fulladt, mert a Hold felé haladó rakéta energiahiány miatt a tervezett tudományos feladatok egyikét sem tudja végrehajtani. Ismeretes, hogy a csütörtökön kilőtt holdrakéta elődei, az áprilisban kilőtt Ranger—4 időzítő berendezésének hibája miatt összeütközött a Holddal és valamennyi műszerével megsemmisült, a január hónapban indult Ranger—3 pedig hajtóművének hibás működése miatt túlságosan felgyorsult és majdnem 35 000 kilométerrel tért el a Holdra vezető pályától. Megkezdik az egységes laoszi haderő szervezését Hanoiból jelenti az ADN. A laoszi koalíciós kormány Souvanna Phouma elnökletével minisztertanácsot tartott és elhatározta, hogy megkezdi a Laosszal foglalkozó genfi értekezleten létrejött megállapodás második részének végrehajtását Ezzelösszefüggésben a laoszi kormány legfontosabb feladata, hogy megvalósítsa a három laoszi fél elkülönülten működött fegyveres erőinek összevonását az egységes laoszi hadseregbe.