Magyar Nemzet, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-27 / 252. szám
Szombat, 1962. október 27. Hová tűnt a minőség a Minőségi Cipőgyárból? Baj van a Minőségi Cipőgyárral. Egyre többször hangzik el ez a kijelentés a szakemberek között. Igaz, a megítélés különböző. Van, aki súlyosnak tartja a gyárban történt változást, van, aki ■»időleges zökkenőnek«. De a tényeket, a gyárban kialakult felemás helyzetet senki sem tagadja. Emelkedett a termelés, a termelékenység, de nem teljesítik az exporttervet, romlik a minőség, pedig e téren egyre nagyobbak a követelmények. Két évvel ezelőtt — még tavaly is —, ha valaki megkérdezte, melyik gyárban készülnek a legszebb cipők, "csukott szemmel" azt a választ kapta: a Minőségi Cipőgyárban. Anynyi a dicsérő oklevelük, hogy falat lehetne tapétázni vele Tizennyolcszor nyerték el az élüzem címet. A gyár a külkereskedelem legbiztosabb partnere volt, amelyre számítani lehetett. Minden tételt vállaltak és a külföldi vásárlók megelégedéssel rendeltek újra és újra. Most a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat szerint a Minőségi Cipőgyár miatt hallják a legtöbb pamaszt. — Nyolcvanezer pár cipővel adósak, ezeket szeptember végéig el kellett volna küldeniük — mondották a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalatnál. Négyezreit például a lengyeleknek. A legutóbb kint voltunk Lengyelországban az ipar képviselőivel együtt Régóta nem éreztük magunkat olyan kényelmetlenül, mint amikor, mert nem tudtuk nyugodt lélekkel rámondani a cipőikre, hogy olyanok, akár a mintadarab, amelyet lengyel partnerünk a kezében tartott.És amelyet a Minőségi Cipőgyár tervezett, készített, másodpéldánya a gyárban van . Az ipar szakemberei sem állították, hogy minden előírásos. Pedig ez a gyár kapta a legtöbb anyagi segítséget ahhoz, hogy fejlődjék. Sokmilliós beruházással új, nagyobb telephelyet, a legmodernebb gépeket. Műszaki gárdája régi, kipróbált szakemberekből áll akik eddig tudásuk javát adták. Mintadarabokat most is szépeket csinálnak a gyárban A látogatás a mintateremben most is élmény, mint két évvel ezelőtt. De a mintadarabba és a szalagon futó cipőkbe fektetett munka között már sok a különbség. De hát mi történt? Kevesebbet tudnak most az emberek akiket korszerű gépek is segítenek? Miért lett egyszerre olyan nehéz szép cipőt készíteni? A bőripar adósságai — A minőség nem romlott nálunk, de tovább sem fejlődtünk — mondotta a Minőségi Cipőgyár igazgatója. Több okot említett. A bőrök minősége nem kifogástalan. Régi panasz. Valóban, a raktárban most is nem egy olyan bőrt láttunk, amelyen háromféle színárnyalatot különböztettünk meg Azután néha egy-egy speciális bőr elkészítéséhez ötven nap szükséges, a cipőgyárnak pedig a rendeléstől számítót, hatvan nap múlva cipőt kell szállítania. Másrészt a bőrgyárak dekádonként szállítanak, a gyors megrendelésekhez nem tudnak elég rugalmasan alkalmazkodni. A kellékipar sem tesz mindig eleget a kívánalmaknak: néha nincs megfelelő választék fasarokban, bélésbőrben. A MERT — Minőségi Ellenőrző RT — véleménye szerint a cipőgyári meósok nem végezték eléggé lelkiismeretesen a munkájukat. Ezen most próbálnak segíteni. A TANNIMPEX-néll említették, hogy a gyárban kevés időt fordítanak a végső kikészítésre, csinosításra. Pedig a legtöbb panasz éppen ezeknek az apróságoknak tűnő hibákból fakad: például nem eléggé fényesek, szépek a cipőtalp élek, a talp és a felsőbőr találkozása nem mindenütt egyenletes és így tovább. Az "utolsó pillanatban" még sokat lehetne segíteni. Az említett okok — az utóbbiak kivételével — valamenynyire mentik a gyárat. A bőrés kellékgyártás elmaradottsága, nehézkessége régóta súlyos tehertétele a cipőiparnak. Kiküszöbölésével sokat javulna a cipőipar termékeinek minősége , a Minőségi Cipőgyáré is. Ebben a gyárban azonban mégsem hozna gyökeres változást! A fő hiba ugyanis szerintünk az, hogy serifi az ipar, sem a gyár vezetői nem tudják, mi ii tulajdonképpen a gyár feladata? Sok teher egy vállon Régen kiemelt üzem volt, kiemelt munkabérrel, mintacipőket gyártott manufakturális módszerrel és különleges külföldi — köztük tőkés — igényeket elégített ki. Ez év január elsején költöztek az új telepre, ahol áttértek a nagyüzemi gyártásra. Naponta háromezer — a Divat Cipőgyárral történt egyesülés óta hatezer — pár cipőt készítenek futószalagon. Természetes, hogy több cipő gyártása több gondot okoz és hogy az új körülmények közé beleilleszkedjenek, hogy a több cipőt is a régi minőséggel tudják gyártani — idő kell. A lassú, megalapozott előrehaladás helyett azonnal vállalták a termelékenység emelését is, 1961-hez viszonyítva, napi kétszáz párral. Ráadásul júniusban átszervezték a gyárat, hozzájuk csatolták a Divat Cipőgyárat is, hogy segítsék annak fejlődését. Pedig akkor már intő jel lehetett volna, hogy a múlt év végétől ez év márciusáig a Minőségi Cipőgyár minősége láthatóan visszaesett. Az átszervezés után a gyár dolgozóinak kiemelt munkabérét megszüntették, a Divatgyáriak bérét emelték, hogy egységes szintet teremtsenek. Az egyesülés megzavarta a két gyár műszaki embereit is, egy ideig két igazgató, két főmérnök volt. Sokszor a személyi kérdések, a bizonytalanság miatt a műszakiak éppen a termeléssel nem foglalkoztak. Mindezek mellett az is hozzájárult a minőség romlásához, hogy az iparág vezetői csökkentették az üzemben gyártható biztonsági tartalék menynyiségét. Súlyos teher nehezedett a vállalatra. Túl sokat akartak markolni — ők, vagy az iparág, vagy mindkettő — és a végén az is kiesett a kezükből, ami benne volt. Az iparág vezetőinek nem lett volna szabad a gyárat éppen a mélyponton egyesíteni a Divattal. A gyár vezetői az egyesítéstől függetlenül, nem tudtak egykönnyen megbirkózni azzal a feladattal, hogy hirtelen jóval több és szebb cipőt gyártsanak. Ugyanolyan termelési »mutatókat" kellett elérniük, mint a többi gyárnak, megszűntek a kiváltságok, a többi gyár sorába "rázódtak«, ugyanakkor tőlük minőségileg sokkal többet vártak. Pedig a célt csak úgy lehet elérni, hogy a mennyiségi továbblépésnek mindig meglegyen a minőségi »fedezete« is. Érthető, hogy a gyár most bizonytalanulérzi magát". A világpiacon pedig halad az élet, folyik a verseny. Különleges, vagy egy a sok közül? Az iparág vezetőinek el kellene dönteniük, egy sorba állítják-e a Minőségi Cipőgyárat a többivel és ugyanazzal a mércével mérik, vagy kiemelt üzemnek tekintik, amelytől különleges cipőket várnak, amelyik megkap minden támogatást ahhoz, hogy a lehető legjobban megközelítse a világszínvonalat. És amelyet majd követ a többi gyár is, olyan ütemben, ahogyan gazdasági feltételeink megengedik. Érdemes gondolkozni azon, mi gazdaságosabb: ha a szebb, jobban megmunkált cipőt drágábban adhatjuk el — ráadásul olyan cipőt, amely 60—80 százalékban drága importanyagból készül —, vagy a gyárat az állandó többtermelésre ösztönözni, amikor minőségben ezt a gyors ütemet még nem tudja követni? Nekünk semmi szükségünk arra, hogy cipőink jó hírét bármi is rontsa. Tóth Erzsébet 118-20-22 Magyar Nemzet Végig az új a Nagykörúton a város peremén A belső útvonalak: a Nagykörút, a Kiskörút, a Hungária körút, a Kálvin tér és a Baross tér villamosközlekedése nem győzi többé Budapest északi és déli részének ideodaszállítását. A város megnőtt, kinőtte a közlekedését. Az utas nem lesz kevesebb. A közlekedés térképének határcölöpeit kell tehát még kijjebb letűzni. Új "Nagykörutat" kell teremteni a volt homokbányák, nyomortelepek,préri" helyén épült új Budapestnek. Emberfolyam a zátonyon A fővárosi tanács közlekedési igazgatóságán kialakult a külső villamos-félkörgyűrű gondolata. Az alapelemek máris együtt vannak. Két rövid szakasz villamospálya hiánya mégis belfelé, a város közepéig, de legalább a Hungária körútig hajtja az utasokat Újpestről a Marx térig, Zuglóból a Nemzetiig kell bemenniük, ha Pesterzsébetre, Kispestre, Csepelre és Soroksárra akarnak jutni. Itt azután, mint patakot a hömpölygő folyam, felszívná őket a már medréből amúgy is kikicsapkodó forgalom áradata. Amelyikük könyökkel nem győzi, úgy kapkodhat levegő után a járdaszigeteken, mint zátonyra vetett hal az óceán közepén. A közlekedési igazgatóság elképzelése most "szabad vizet" keres. Megszüntetné a "zátonyokat". A Fehér úton — a Kerepesi út és az aluljáró között — már épül a "csatorna". Láttam. Háromszáz honvéd dolgozott éppen az új villamospálya építésén. A X. kerületi KISZ-bizottsággal kötött megállapodás értelmében a Forradalmi Karhatalmi Ezred háromszáz embere dolgozik már második napja a harmincezrekért. Jó lenne, ha filmező masina volna nálam. Megörökíthetném az egyetlen akaratra működő emberi összefogás, kézierővel (de mekkora erővel!) gépeket példázó munkáját. Pontos, kiszámított ütemre. Látom a csákányok egyszerre mozduló becsapódását, látom élükön az ittfelejtett, fáradt október végi nap csillanását.Mintha ebből a fiatal erők kifogyhatatlan energiájából "gyújtana rá" ő is. Már nemcsak világít, melegít is. A filozofálgatásra nincs idő. A tér nem engedi: az épülő villamospálya. A lapátok harmonikus mozgása hegyet épít a hirtelen született partokon. Nem szimbolikus, valódi hegyet. Van, ahol egy méter hatvan centire kell lefelé ásni, csákányozni a jövendő sínek kényelmes fekvéséért. S a jövendő utasok kényelmes utazásáért. Az építésvezetőtől tudom, hogy dolgoztak már itt civilek is: valamennyi környező gyár — a sörgyár, a finommechanika, a gyógyszergyár és a többiek — emberei. A társadalmi munkát, a felajánlások eddigi ütemét tekintve — november 3-ig veszik igénybe. Azután a Fővárosi Út- és Vasútépítő Vállalat szakembereié a szó. Ha azok is úgy dolgoznak majd, mint ezek az önkéntesek, a tervezett május 1-én, 1963-ban vidáman düböröghet már a 13-as villamos meghosszabbított útvonalán. A villamosnak „kisöccse" születik A Nagy Lajos király úton — az Erzsébet királyné útja és Bosnyák tér között — csak jövőre kezdődik a munka. Ha az is elkészül, nincs többé akadálya, hogy új »Nagykörutat« avassunk. A tervezett külső villamos-félkörgyűrűn megindulhat a forgalom. Tegnap — igaz, még gépkocsin csak — végigutaztam rajta. Sok tekintetben tanulságos utazás volt. Már az indulás is Újpestnél kezdtük. Az 55-ös vonalán nem a Marx teret, hanem Rákospalotát vettük célba. A 65-ös villamos végállomását. Vidáman robogott mellettünk — egészen az Erzsébet királyné útja és Nagy Lajos király út sarkáig. Ott elváltunk. Egyelőre. Ő tovább zakatolt a Mexikói út—Thököly út találkozásánál levő ideiglenes végállomásáig, mi balra fordultunk a Nagy Lajos király úton a ma még csak képzeletbeli sínek mentén. A Bosnyák tértől azonban már kísérőnkül szegődött a két csillogó acélpár is, most a 68-as kanyarodik rá a Thököly útról. Vele versenyzünk a Kerepesi útig. De nem őt látjuk. Teljes figyelmünket leköti — jobbról — a valóságos új város — a Nagy Lajos király úti meg a Kerepesi úti — ma már összeérő, egyetlen egységet alkotó lakótelep. Egy pillanatra ismét balfelé figyelek. A villamoson már most, nem csúcsforgalmi időben is egészségtelenül zsúfolódnak a modern építészeti elvekből kerthez, fényhez, levegőhöz szoktatott emberek. (Örülhet nemsokára születőkisöccsének, a 68-as, meg a 64-es!) Nem az áram ráz A Kerepesi útnál a végállomás. A Volga azonban, néhány percnyi várakozás után szabadjelzést kap. A Fehér út elején (a Nagy Lajos király út folytatásaként) már jól kivehetők a 13-as villamos végállomás-fordulójának kontúrjai. Roboghatunk tovább. A László Gimnáziumnál találkozunk a 13-assal. Kőbánya légsűrűjét járjuk. A Bihari utcán végig a múlt kísér, és kísért. A "Dzsumbuj" nagy nyomorok és nagy verekedések, szegény emberek tragédiáinak emléke. Világos színfolt a sötétség filmvásznán a Hőerőmű új épülete. Elképzelem a Rákospalotán lakó munkás örömét a megrövidült közlekedésért és robogok tovább. Az Üllői út sarkán egyszerre hozza elénk az ócskát és legújabbat a 13-as. Az Ecseri úti ócskapiac mögött a Valéria-telep helyén épült József Attila lakótelep, mint a fényre, tisztaságra, emberi életre törekvő ember nagy szimbóluma, mutatnak égre felkiáltójelekként a toronyházak. Roncs autók telepe, szemétlerakodók közt bukdácsol a Volga. (Mennyi tartalék, szűzföld még!) A 13-as híven kísér. A pálya vezetékébe, s az új városrész látványának szépségébe kapaszkodom. Az áram nem ráz meg. Az új házak színes látképe inkább. Így kell ezt, így is lehet. Nálunk csak így lehet most már. A Gubacsi útnál — vagy húsz kilométer után — búcsúzom. Képzeletben még átszállok a csepeli gyorsvasérra, aztán a valóságban indulok vissza — a Belváros felé. Csillag István Kinek kell válóper után kiköltözni a lakásból A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának döntése Gyakran előfordul, hogy jogerős válóper után a közös lakás elhagyására ítéletben kötelezett volt házastárs nem hajlandó a lakásból kiköltözni. Sok pereskedés, áldatlan viszály keletkezik az ilyen esetek nyomán. A Minisztertanács tanácsszervek osztálya és az Építésügyi Minisztérium lakáspolitikai főosztálya állásfoglalásával egyetértően a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma elvi állásfoglalásában most figyelemre méltó döntést hozott az ilyen perekre vonatkozóan. A kérdést aszerint bírálják el, rosszhiszeműség áll-e fenn az adott esetben. Az érvényben levő rendeletek szerint az úgynevezett »rosszhiszemű, jogcím nélkül visszamaradt személyek« korábbi lakásukba visszaköltöztethetők, vagy ha ez nem lehetséges, szükséglakásba helyezhetik őket. Velük egyenlő elbírálás alá esnek azok is, akiknek a lakást nekik felróható komoly okból — például tűrhetetlen magatartás miatt — el kell hagyniuk. A gyakorlatban több ízben felmerült a kérdés, mennyiben lehet azt alkalmazni azoknak a volt házastársaknak esetében, akiket a bíróság jogerős ítélettel a közös lakás elhagyására kötelezett? A Legfelsőbb Bíróság kollégiumi állásfoglalása értelmében az erre vonatkozó igény nemcsak a házassági bontóper keretében, vagy a házasság jogerős felbontását követően indított külön perben, hanem már a házasság felbontása előtt is érvényesíthető. A kérdés érdemi elbírálásánál a bíróság az összes körülményekre figyelemmel hozza meg döntését, és a családvédelmi szempontokon túlmenően általában azt is vizsgálja, hogy a felek magatartása mennyiben hatott közre a további együttélés lehetetlenné válásában. Nem szolgáltat alapot a rosszhiszeműség hátrányos következményeinek alkalmazására önmagában az a körülmény, hogy a házasság felbontására, illetve az egyik házastársnak a közös lakás elhagyására való kötelezésére, a lakás elhagyására kötelezett házastárs hibájából vagy kifogásolható magatartása miatt került sor. A házassági életközösség felbomlását eredményező kifogásolt magatartás ugyanis nem feltétlenül és nem szükségképpen jelentkezik olyan durva formában, amely kirívó ellentétben áll a szocialista erkölcsi felfogással és a társadalmi együttélés szabályaival. Éppen ezért, ilyen esetben a lakásügyi végrehajtási eljárásban a rosszhiszeműség hátrányos következményeit csak akkor lehet alkalmazni, ha az egyik házastársnak a közös lakás elhagyására való kötelezése, annak tűrhetetlen magatartása folytán vált szükségessé és ez a közös lakás bérlete tárgyában — akár a bontóper keretében, akár különálló perben — hozott jogerős ítélet indokolásából kitűnik. Előfordulhat olyan eset is, hogy a jogerős ítélet azért nem tartalmaz a fentieknek megfelelő megállapításokat, mert a közös lakás elhagyására kötelezett házastárs súlyosan kifogásolható magatartására az ítélet meghozatala után került sor. Például a házasság jogerős felbontása után továbbra is egy lakásban élő házastársak egyike a másikat bántalmazza, vagy a közös lakásban botrányokat okoz. Ilyen esetben az elsőfokú lakásügyi hatóság dönti el a bizonyítékok alapján, hogy a rosszhiszeműség hátrányos következményeinek alkalmazására megvan-e a törvényes lehetőség. Az eljárás során bizonyítékként kell értékelni a társadalmi szervek, a lakóbizottság, a nőtanács által kiállított igazolásokat, nyilatkozatokat. összeállították a válogatott szakácscsapatot a nemzetközi ifjúsági bemutatóra A november 10—13 között, nyolc ország vendéglátóiparának részvételével Budapesten sorra kerülő nemzetközi ifjúsági vendéglátóipari bemutatóra 35 tagú magyar »válogatott keretet" — 15 szakácsot, 10 cukrászt és 10 felszolgálót — választottak ki az ország több részében tartott selejtezőkön. A keret tagjai "rejtekhelyen" Túrós Emilnek, a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó főigazgatósága főszakácsának irányításával "edzőtáborban" gyarapították tudásukat. Most újabb vizsgamunkák alapján kijelölték a szakemberek a 14 tagú magyar "válogatott csapatot". Eszerint a következő fiatal szakmunkások képviselik majd a magyar vendéglátóipart a nemzetközi bemutatón: Horváth Mihály, a Gundel Étterem, Kovács István a margitszigeti Nagyszálló, Nagy György Kornél a VII. Kerületi Vendéglátó Vállalat, Csányi József az V. kerületi Vendéglátó Vállalat, Miskei Csaba a Pest-budai Üzemi Vendéglátó Vállalat és Kiss Antal a Szegedi Vendéglátó Vállalat szakácsa. A cukrászok közül B. Kovács Etelka a Bács-Kisikun megyei Vendéglátó Vállalat, Balogh Gábor a Különlegességi Cukrászda, Veksák László a Szolnok megyei MÉSZÖV és Kerecsényi Miklósné, a budapesti Erkel Cukrászda fiatal szakmunkása lett a csapat tagja. A felszolgálókat Gál Ferenc, a nyíregyházi, Kolecsánszki Gábor, az V. kerületi, Laki István a XIV. kerületi Vendéglátó Vállalat, valamint Dudás István, a margitszigeti Nagyszálló dolgozója képviseli Megnyílt Az ember származása és az őskor embere című kiállítás A Természettudományi Múzeumban pénteken megnyitották Az ember származása és az őskor embere című kiállítást. Dr. Törő Imre akadémikus, a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora megnyitó szavaiban méltatta a kiállítás jelentőségét — hangsúlyozta: — Magyarországon ez az első olyan kiállítás, amely az ember származásával és az őskor emberének fejlődésével foglalkozik. A tudományos kutatóknak és a kiállítást előkészítő munkatársaknak külön érdeme, hogy sikerült a magyarországi őskor embereinek leleteit és életkörülményeik legfontosabb jellemzőit is szemléltetniük. Az állandó jellegű kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban naponta — hétfő kivételével — délelőtt 10 órától délután 18 óráig tekinthető meg. Ezer és ezer kabátból választhat Divatos női kabátok 850,— Ft-tól 2100,— Ft-ig Modern férfikabátok 690,— Ft-tól 2550,— Ft-ig VERSENY ÁRUHÁZ Rákóczi út 12. Nyitva: szombaton is este 9-ig 5