Magyar Nemzet, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-27 / 252. szám

Szombat, 1962. október 27. Hová tűnt a minőség a Minőségi Cipőgyárból? Baj van a Minőségi Cipő­gyárral. Egyre többször hang­zik el ez a kijelentés a szak­emberek között. Igaz, a meg­ítélés különböző. Van, aki sú­lyosnak tartja a gyárban tör­tént változást, van, aki ■»idő­leges zökkenőnek«. De a té­nyeket, a gyárban kialakult felemás helyzetet senki sem tagadja. Emelkedett a terme­lés, a termelékenység, de nem teljesítik az exporttervet, rom­lik a minőség, pedig e téren egyre nagyobbak a követel­mények. Két évvel ezelőtt — még ta­valy is —, ha valaki megkér­dezte, melyik gyárban készül­nek a legszebb cipők, "csukott szemmel" azt a választ kapta: a Minőségi Cipőgyárban. Any­­nyi a dicsérő oklevelük, hogy falat lehetne tapétázni vele Tizennyolcszor nyerték el az élüzem címet. A gyár a kül­kereskedelem legbiztosabb partnere volt, amelyre számí­tani lehetett. Minden tételt vállaltak és a külföldi vásár­lók megelégedéssel rendeltek újra és újra. Most a TANNIM­­PEX Külkereskedelmi Válla­lat szerint a Minőségi Cipő­gyár miatt hallják a legtöbb pamaszt. — Nyolcvanezer pár cipővel adósak, ezeket szeptember végéig el kellett volna külde­niük — mondották a TANN­­IMPEX Külkereskedelmi Vál­lalatnál. Négyezreit például a lengyeleknek. A legutóbb kint­ voltunk Lengyelországban az ipar képviselőivel együtt Régóta nem éreztük magun­kat olyan kényelmetlenül, mint amikor, mert nem tudtuk nyugodt lélekkel rámondani a cipőikre, hogy olyanok, akár a mintadarab, amelyet lengyel partnerünk a kezében tartott.­­És amelyet a Minőségi Cipő­gyár tervezett, készített, má­sodpéldánya a gyárban van . Az ipar szakemberei sem ál­lították, hogy minden előírá­sos. Pedig ez a gyár kapta a legtöbb anyagi segítséget ah­hoz, hogy fejlődjék. Sokmil­liós beruházással új, nagyobb telephelyet, a legmodernebb gépeket. Műszaki gárdája régi, kipróbált szakemberekből áll akik eddig tudásuk javát ad­ták. Mintadarabokat most is szépeket csinálnak a gyárban A látogatás a mintateremben most is élmény, mint két év­vel ezelőtt. De a mintadarab­ba és a szalagon futó cipőkbe fektetett munka között már sok a különbség. De hát mi történt? Keveseb­bet tudnak most az emberek akiket korszerű gépek is segí­tenek? Miért lett egyszerre olyan nehéz szép cipőt készí­teni? A bőripar adósságai — A minőség nem romlott nálunk, de tovább sem fej­lődtünk —­ mondotta a Minő­ségi Cipőgyár igazgatója. Több okot említett. A bőrök minősége nem ki­fogástalan. Régi panasz. Va­lóban, a raktárban most is nem egy olyan bőrt láttunk, amelyen háromféle színárnya­latot különböztettünk meg Azután néha egy-egy speciá­lis bőr elkészítéséhez ötven nap szükséges, a cipőgyárnak pedig a rendeléstől számítót, hatvan nap múlva cipőt kell szállítania. Másrészt a bőrgyá­rak dekádonként szállítanak, a gyors megrendelésekhez nem tudnak elég rugalmasan alkal­mazkodni. A kellékipar sem tesz mindig eleget a kívánal­maknak: néha nincs megfelelő választék fasarokban, bélés­bőrben. A MERT — Minőségi Ellen­őrző RT — véleménye szerint a cipőgyári meósok nem vé­gezték eléggé lelkiismeretesen a munkájukat. Ezen most pró­bálnak segíteni. A TANNIMPEX-néll említet­ték, hogy a gyárban kevés időt fordítanak a végső kiké­szítésre, csinosításra. Pedig a legtöbb panasz éppen ezek­nek az apróságoknak tűnő hi­bákból fakad: például nem eléggé fényesek, szépek a ci­pőtalp élek, a talp és a felső­bőr találkozása nem minde­nütt egyenletes és így tovább. Az "utolsó pillanatban" még sokat lehetne segíteni. Az említett okok — az utób­biak kivételével — valameny­­nyire mentik a gyárat. A bőr­és kellékgyártás elmaradott­sága, nehézkessége régóta sú­lyos tehertétele a cipőiparnak. Kiküszöbölésével sokat javul­na a cipőipar termékeinek mi­nősége , a Minőségi Cipő­gyáré is. Ebben a gyárban azonban mégsem hozna gyö­keres változást! A fő hiba ugyanis szerintünk az, hogy serifi az ipar, sem a gyár veze­tői nem tudják, mi i­i tulaj­donképpen a gyár feladata? Sok teher egy vállon Régen kiemelt üzem volt, kiemelt munkabérrel, minta­cipőket gyártott manufaktu­rális módszerrel és különleges külföldi — köztük tőkés — igényeket elégített ki. Ez év január elsején költöz­tek az új telepre, ahol áttér­tek a nagyüzemi gyártásra. Naponta háromezer — a Divat Cipőgyárral történt egyesülés óta hatezer — pár cipőt ké­szítenek futószalagon. Termé­szetes, hogy több cipő gyár­tása több gondot okoz és hogy az új körülmények közé bele­illeszkedjenek, hogy a több cipőt is a régi minőséggel tud­ják gyártani — idő kell. A lassú, megalapozott előreha­ladás helyett azonnal vállal­ták a termelékenység emelését is, 1961-hez viszonyítva, napi kétszáz párral. Ráadásul jú­niusban átszervezték a gyá­rat, hozzájuk csatolták a Di­vat Cipőgyárat is, hogy segít­sék annak fejlődését. Pedig akkor már intő jel lehetett volna, hogy a múlt év végé­től ez év márciusáig a Minő­ségi Cipőgyár minősége látha­tóan visszaesett. Az átszerve­zés után a gyár dolgozóinak kiemelt munkabérét megszün­tették, a Divat­gyáriak bérét emelték, hogy egységes szintet teremtsenek. Az egyesülés megzavarta a két gyár mű­szaki embereit is, egy ideig két igazgató, két főmérnök volt. Sokszor a személyi kér­dések, a bizonytalanság miatt a műszakiak éppen a terme­léssel nem foglalkoztak. Mindezek mellett az is hoz­zájárult a minőség romlásához, hogy az iparág vezetői csök­kentették az üzemben gyárt­ható biztonsági tartalék meny­­nyiségét. Súlyos teher nehezedett a vállalatra. Túl sokat akartak markolni — ők, vagy az iparág, vagy mindkettő — és a végén az is kiesett a kezükből, ami benne volt. Az iparág vezetőinek nem lett volna szabad a gyárat ép­pen a mélyponton egyesíteni a Divattal. A gyár vezetői az egyesítéstől függetlenül, nem tudtak egykönnyen megbirkóz­ni azzal a feladattal, hogy hir­telen jóval több és szebb cipőt gyártsanak. Ugyanolyan termelési »mu­­tatókat" kellett elérniük, mint a többi gyárnak, megszűntek a kiváltságok, a többi gyár sorába "rázód­tak«, ugyanakkor tőlük minőségileg sokkal töb­bet vártak. Pedig a célt csak úgy lehet elérni, hogy a mennyiségi to­vábblépésnek mindig megle­gyen a minőségi »fedezete« is. Érthető, hogy a gyár most bi­zonytalanul­­érzi magát". A világpiacon pedig halad az élet, folyik a verseny. Különleges, vagy egy a sok közül? Az iparág vezetőinek el kel­lene dönteniük, egy sorba ál­lítják-e a Minőségi Cipőgyá­rat a többivel és ugyanazzal a mércével mérik, vagy kiemelt üzemnek tekintik, amelytől különleges cipőket várnak, amelyik megkap minden tá­mogatást ahhoz, hogy a lehető legjobban megközelítse a vi­lágszínvonalat. És amelyet majd követ a többi gyár is, olyan ütemben, ahogyan gaz­dasági feltételeink megenge­dik. Érdemes gondolkozni azon, mi gazdaságosabb: ha a szebb, jobban megmunkált cipőt drá­gábban adhatjuk el — ráadá­sul olyan cipőt, amely 60—80 százalékban drága import­anyagból készül —, vagy a gyárat az állandó többterme­lésre ösztönözni, amikor minő­ségben ezt a gyors ütemet még nem tudja követni? Nekünk semmi szükségünk arra, hogy cipőink jó hírét bármi is rontsa. Tóth Erzsébet 118-20-22 Magyar Nemzet Végig az új a Nagykörúton a város peremén A belső útvonalak: a Nagy­körút, a Kiskörút, a Hungária körút, a Kálvin tér és a Ba­ross tér villamosközlekedése nem győzi többé Budapest északi és déli részének ide­­odaszállítását. A város meg­nőtt, kinőtte a közlekedését. Az utas nem lesz kevesebb. A közlekedés térképének ha­­tárcölöpeit kell tehát még kij­jebb letűzni. Új "Nagykörutat" kell teremteni a volt homok­bányák, nyomortelepek,­­pré­ri" helyén épült új Budapest­nek. Emberfolyam a zátonyon A fővárosi tanács közleke­dési igazgatóságán kialakult a külső villamos-félkörgyűrű gondolata. Az alapelemek már­is együtt vannak. Két rövid szakasz villamospálya hiánya mégis belfelé, a város köze­péig, de legalább a Hungária körútig hajtja az utasokat Új­pestről a Marx térig, Zugló­ból a Nemzetiig kell bemen­niük, ha Pesterzsébetre, Kis­pestre, Csepelre és Sorok­sárra akarnak jutni. Itt az­után, mint patakot a höm­pölygő folyam, felszívná őket a már medréből amúgy is ki­­kicsapkodó forgalom áradata. Amelyikük könyökkel nem győzi, úgy kapkodhat levegő után a járdaszigeteken, mint zátonyra vetett hal az óceán közepén. A közlekedési igazgatóság elképzelése most "szabad vi­zet" keres. Megszüntetné a "zátonyokat". A Fehér úton — a Kerepesi út és az aluljáró között — már épül a "csator­na". Láttam. Háromszáz hon­véd dolgozott éppen az új villamospálya építésén. A X. kerületi KISZ-bizottsággal kö­tött megállapodás értelmében a Forradalmi Karhatalmi Ez­red háromszáz embere dolgo­zik már második napja a harmincezrekért. Jó lenne, ha filmező masina volna ná­lam. Megörökíthetném az egyetlen akaratra működő em­beri összefogás, kézierővel (de mekkora erővel!) gépeket pél­dázó munkáját. Pontos, kiszá­mított ütemre. Látom a csáká­nyok egyszerre mozduló be­csapódását, látom élükön az ittfelejtett, fáradt október végi nap csillanását.­­Mintha ebből a fiatal erők kifogyhatatlan energiájából "gyújtana rá" ő is. Már nemcsak világít, mele­gít is. A filozofálgatásra nincs idő. A tér nem engedi: az épülő villamospálya. A lapátok har­monikus mozgása hegyet épít a hirtelen született partokon. Nem szimbolikus, valódi he­gyet. Van, ahol egy méter hatvan centire kell lefelé ásni, csákányozni a jövendő sínek kényelmes fekvéséért. S a jö­vendő utasok kényelmes uta­zásáért. Az építésvezetőtől tudom, hogy dolgoztak már itt civilek is: valamennyi környező gyár — a sörgyár, a finommecha­nika, a gyógyszergyár és a többiek — emberei. A társa­dalmi munkát, a felajánlások eddigi ütemét tekintve — no­vember 3-ig veszik igénybe. Azután a Fővárosi Út- és Vas­útépítő Vállalat szakembereié a szó. Ha azok is úgy dolgoz­nak majd, mint ezek az ön­kéntesek, a tervezett május 1-én, 1963-ban vidáman dübö­röghet már a 13-as villamos meghosszabbított útvonalán. A villamosnak „kisöccse" születik A Nagy Lajos király úton — az Erzsébet királyné útja és Bosnyák tér között — csak jövőre kezdődik a munka. Ha az is elkészül, nincs többé aka­dálya, hogy új »Nagykörutat« avassunk. A tervezett külső villamos-félkörgyűrűn megin­dulhat a forgalom. Tegnap — igaz, még gépko­csin csak — végigutaztam raj­ta. Sok tekintetben tanulságos utazás volt. Már az indulás is Újpest­nél kezdtük. Az 55-ös vonalán nem a Marx teret, hanem Rá­kospalotát vettük célba. A 65-ös villamos végállomását. Vidáman robogott mellettünk — egészen az Erzsébet királyné útja és Nagy Lajos király út sarkáig.­ Ott elváltunk. Egyelőre. Ő tovább zakatolt a Mexikói út—Thököly út talál­kozásánál levő ideiglenes vég­állomásáig, mi balra fordul­tunk a Nagy Lajos király úton a ma még csak képzelet­beli sínek mentén. A Bosnyák tértől azonban már kísérőnkül szegődött a két csillogó acél­pár is, most a 68-as kanyaro­dik rá a Thököly útról. Vele versenyzünk a Kerepesi útig. De nem őt látjuk. Teljes fi­gyelmünket leköti — jobbról — a valóságos új város — a Nagy Lajos király úti meg a Kerepesi úti — ma már össze­érő, egyetlen egységet alkotó lakótelep. Egy pillanatra ismét balfelé figyelek. A villamoson már most, nem csúcsforgalmi idő­ben­ is egészségtelenül zsúfo­lódnak a modern építészeti el­vekből kerthez, fényhez, leve­gőhöz szoktatott emberek. (Örülhet nemsokára születő­­kisöccsének, a 68-as, meg a 64-es!) Nem az áram ráz A Kerepesi útnál a végál­lomás. A Volga azonban, né­hány percnyi várakozás után szabadjelzést kap. A Fehér út elején (a Nagy Lajos király út folytatásaként) már jól kive­hetők a 13-as villamos vég­állomás-fordulójának kontúr­jai. Roboghatunk tovább. A László Gimnáziumnál találko­zunk a 13-assal. Kőbánya lég­­sűrűjét járjuk. A Bihari utcán végig a múlt kísér, és kísért. A "Dzsumbuj" nagy nyomorok és nagy verekedések, szegény emberek tragédiáinak emléke. Világos színfolt a sötétség filmvásznán a Hőerőmű új épülete. Elképzelem a Rákos­palotán lakó munkás örömét a megrövidült közlekedésért és­­ robogok tovább. Az Üllői út sarkán egyszerre hozza elénk az ócskát és legújabbat a 13-as. Az Ecseri úti ócska­piac mögött a Valéria-telep helyén épült József Attila la­kótelep, mint a fényre, tiszta­ságra, emberi életre törekvő ember nagy szimbóluma, mu­tatnak égre felkiáltójelekként a toronyházak. Roncs autók telepe, szemét­­lerakodók közt bukdácsol a Volga. (Mennyi tartalék, szűz­föld még!) A 13-as híven kísér. A pálya vezetékébe, s az új városrész látványának szépsé­gébe kapaszkodom. Az áram nem ráz meg. Az új házak színes látképe inkább. Így kell ezt, így is lehet. Nálunk csak így lehet most már. A Gubacsi útnál — vagy húsz kilométer után — búcsú­zom. Képzeletben még átszál­lok a csepeli gyorsvasérra, aztán a valóságban indulok vissza —­ a Belváros felé. Csillag István Kinek kell válóper után kiköltözni a lakásból A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának döntése Gyakran előfordul, hogy jogerős válóper után a közös lakás elhagyására ítéletben kötelezett volt házastárs nem hajlandó a lakásból kiköltöz­ni. Sok pereskedés, áldatlan viszály keletkezik az ilyen esetek nyomán. A Miniszterta­nács tanácsszervek osztálya és az Építésügyi Minisztérium lakáspolitikai főosztálya állás­­foglalásával egyetértően a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma elvi állásfoglalá­sában most figyelemre méltó döntést hozott az ilyen pe­rekre vonatkozóan. A kérdést aszerint bírálják­ el, rosszhiszeműség áll-e fenn az adott esetben. Az érvény­ben levő rendeletek szerint az úgynevezett »rosszhiszemű, jogcím nélkül visszamaradt személyek« korábbi lakásukba visszaköltöztethetők, vagy ha ez nem lehetséges, szükségla­kásba helyezhetik őket. Velük egyenlő elbírálás alá esnek azok is, akiknek a lakást ne­kik felróható komoly okból — például tűrhetetlen magatar­tás miatt — el kell hagyniuk. A gyakorlatban több ízben felmerült a kérdés, mennyiben lehet azt alkalmazni azoknak a volt házastársaknak eseté­ben, akiket a bíróság jogerős ítélettel a közös lakás elha­gyására kötelezett? A Legfelsőbb Bíróság kollé­giumi állásfoglalása értelmé­ben az erre vonatkozó igény nemcsak a házassági bontóper keretében, vagy a házasság jogerős felbontását követően indított külön perben, hanem már a házasság felbontása előtt is érvényesíthető. A kér­dés érdemi elbírálásánál a bí­róság az összes körülmények­re figyelemmel hozza meg döntését, és a családvédelmi szempontokon túlmenően ál­talában azt is vizsgálja, hogy a felek magatartása mennyi­ben hatott közre a további együttélés lehetetlenné válá­sában. Nem szolgáltat alapot a rosszhiszeműség hátrányos kö­vetkezményeinek alkalmazásá­ra önmagában az a körül­mény, hogy a házasság felbon­tására, illetve az egyik házas­társnak a közös lakás elha­gyására való kötelezésére, a lakás elhagyására kötelezett házastárs hibájából vagy ki­fogásolható magatartása miatt került sor. A házassági élet­­közösség felbomlását eredmé­nyező kifogásolt magatartás ugyanis nem feltétlenül és nem szükségképpen jelentke­zik olyan durva formában, amely kirívó ellentétben áll a szocialista erkölcsi felfogással és a társadalmi együttélés sza­bályaival. Éppen ezért, ilyen esetben a lakásügyi végrehaj­tási eljárásban a rosszhisze­műség hátrányos következ­ményeit csak akkor lehet al­kalmazni, ha az egyik házas­társnak a közös lakás elha­gyására való kötelezése, annak tűrhetetlen magatartása foly­tán vált szükségessé és ez a közös lakás bérlete tárgyában — akár a bontóper keretében, akár különálló perben — ho­zott jogerős ítélet indokolá­sából kitűnik. Előfordulhat olyan eset is, hogy a jogerős ítélet azért nem tartalmaz a fentieknek megfelelő megállapításokat, mert a közös lakás elhagyá­sára kötelezett házastárs sú­lyosan kifogásolható magatar­tására az ítélet meghozatala után került sor. Például a há­zasság jogerős felbontása után továbbra is egy lakásban élő házastársak egyike a másikat bántalmazza, vagy a közös la­kásban botrányokat okoz. Ilyen esetben az elsőfokú la­kásügyi hatóság dönti el a bi­zonyítékok alapján, hogy a rosszhiszeműség hátrányos kö­vetkezményeinek alkalmazá­sára megvan-e a törvényes lehetőség. Az eljárás során bi­zonyítékként kell értékelni a társadalmi szervek, a lakóbi­zottság, a nőtanács által kiál­lított igazolásokat, nyilatkoza­tokat. összeállították­ a válogatott szakács­csapatot a nemzetközi ifjúsági bemutatóra A november 10—13 között, nyolc ország vendéglátóipará­nak részvételével Budapes­ten sorra kerülő nemzetközi ifjúsági vendéglátóipari be­mutatóra 35 tagú magyar »vá­­logatott keretet" — 15 szaká­csot, 10 cukrászt és 10 fel­szolgálót — választottak ki az ország több részében tar­tott selejtezőkön. A keret tagjai "rejtekhelyen" Túrós Emilnek, a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó fő­­igazgatósága főszakácsának irányításával "edzőtáborban" gyarapították tudásukat. Most újabb vizsgamunkák alapján kijelölték a szakemberek a 14 tagú magyar "válogatott csapatot". Eszerint a követ­kező fiatal szakmunkások kép­viselik majd a magyar ven­déglátóipart a nemzetközi be­mutatón: Horváth Mihály, a Gundel Étterem, Kovács Ist­ván a margitszigeti Nagyszál­ló, Nagy György Kornél a VII. Kerületi Vendéglátó Vál­lalat, Csányi József az V. ke­rületi Vendéglátó Vállalat, Miskei Csaba a Pest-budai Üzemi Vendéglátó Vállalat és Kiss Antal a Szegedi Vendég­látó Vállalat szakácsa. A cuk­rászok közül B. Kovács Etel­ka a Bács-Kisikun megyei Vendéglátó Vállalat, Balogh Gábor a Különlegességi Cuk­rászda, Veksák László a Szol­nok megyei MÉSZÖV és Ke­­recsényi Miklósné, a budapes­ti Erkel Cukrászda fiatal szakmunkása lett a csapat tagja. A felszolgálókat Gál Ferenc, a nyíregyházi, Kole­­csánszki Gábor, az V. kerü­leti, Laki István a XIV. ke­rületi Vendéglátó Vállalat, va­lamint Dudás István, a mar­gitszigeti Nagyszálló dolgozó­ja képviseli Megnyílt Az ember származása és az őskor embere című kiállítás A Természettudományi Mú­zeumban pénteken megnyitot­ták Az ember származása és az őskor embere című kiál­lítást. Dr. Törő Imre akadémikus, a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora megnyitó sza­vaiban méltatta a kiállítás je­lentőségét — hangsúlyozta: — Magyarországon ez az el­ső olyan kiállítás, amely az ember származásával és az őskor emberének fejlődésével foglalkozik. A tudományos ku­tatóknak és a kiállítást elő­készítő munkatársaknak kü­lön érdeme, hogy sikerült a magyarországi őskor emberei­nek leleteit és életkörülmé­nyeik legfontosabb jellem­zőit is szemléltetniük. Az állandó jellegű kiállí­tás a Magyar Nemzeti Mú­zeumban naponta — hétfő ki­vételével — délelőtt 10 órá­tól délután 18 óráig tekint­hető meg. Ezer és ezer kabátból választhat Divatos női kabátok 850,— Ft-tól 2100,— Ft-ig Modern férfikabátok 690,— Ft-tól 2550,— Ft-ig VERSENY ÁRUHÁZ Rákóczi út 12. Nyitva: szombaton is este 9-ig 5

Next