Magyar Nemzet, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-24 / 249. szám
4 A REVIZOR Gogol-felújítás a Madách Színházban HA GOGOLRÓL AKAROK BESZÉLNI, lehetetlen, hogy ne Bjelinszkijt, ahogy barátai nevezték, az »őrjöngő Visszáriont« válasszam útikalauzul. Nemcsak azért, mert ő, mint kortárs, tanúja volt a Gogolművek hatásának, hanem azért is, mert vonatkozó vélekedései nem koptak meg az elmúlt évszázad alatt sem. Bjelinszkij Gogol működését határkőnek tekintette az orosz irodalom történetében, jól látta, hogy Gogol művei, mindenekelőtt a Revizor és a Holt lelkek (esetleg az író akaratán kívül is) igen komolyan lazítják a jobbágyrendszer pántjait. • Maga Gogol a Revizor ügyében hőslelkű nyúl módjára viselkedett, megírta, majd jókora ijedelembe esett a számára váratlan hatás láttán. A vígjátékkal kapcsolatos vélemények alighanem már akkor jelezték az értelmezés két lehetőségét: sokan hasizommozgató komédiának vélték, mások azonban a legszenvedélyesebb haraggal szálltak szembe a színdarab igazságaival. Bjelinszkij óv attól, hogy belefeledkezzünk a komikai elemek felszínes élvezetébe, nem kétséges előtte, hogy Gogol a neveltetést műveiben nem célnak, hanem eszköznek tekinti, mondhatni, mézzel keni be az ürömmel teli pohár szélét. HA BJELINSZKIJ OTT ÜLNE a Madách Színházban a Revizor egyik előadásán, időnként elégedetlenül csóválná fejét és azt mondaná: uraim, túl sok a méz, vagyis, hétköznapira fordítva a szót: a komikum, a nevetés a mostani felújításban nem egy ponton rátelepszik a szatíra fegyverére és elveszi élét. Bjelinszkij egyik tanulmányában ezt mondja Gogolról: ». ..amikor két hülye ostoba veszekedését, vagy kész tökfilkó silány életét leírja, látom szomorúan gúnyos tekintetét, amellyel az életet nézi.. .* Nos , nekem ez előadásból ez a tekintet hiányzik. Értelmetlen lenne felvetni azt a kérdést, hogy a Revizor alaphelyzete mennyire reális, önmagában, a társadalmi körülmények figyelembevétele nélkül, aligha lenne hihető, hogy egy egész város pánikba esik a revizor megjelenésekor. Bjelinszkij — nem lehet rá elégszer hivatkozni — azonban mesterien bebizonyítja, hogy a züllöttség, a korrupció tömegméretű jelentkezése idején, amikor az egyszerű nép fiain kívül úgyszólván mindenkinek van valami takargatni valója, egy revizor felbukkanása az érdekeltek számára felér a tatárjárással. Kimutatja, hogy Gogol milyen biztos kézzel fűzi fonálra azokat az aprócseprő véletlen jelenségeket, melyek önmagukban lényegtelenek lennének, egymásutániságukban azonban jelentőséget nyernek, úgyszólván előkészítik a talajt a szélhámos garázdálkodása számára. MELYEK EZEK A VÉLETLENEK? A polgármester álma a rémisztő patkányokkal; jóakaratú figyelmeztető levél a revizor érkezéséről, aki inkognitóban utazik (ez különösen szöget üt a polgármester fejébe); egy fiatalember felbukkanása a fogadóban, aki a két locsogó, Dobcsinszkij és Bobcsinszkij, szerint még a tányérjukba is belenézett — mindez több mint elegendő egy agyrém elfogadásához. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a városka vezetői közül mindegyiknek fontos a lelkiismerete. A polgármester afféle helyi kiskirály, akinek cselekedeteit mohósága irányítja, minden alkalmat megragad a harácsolásra, úgyszólván természetesnek tartja, hogy a kereskedők sápot adnak neki, hiszen a fizetésteára és cukorra nem elég. Nem különb nála Ljapscin Tyapkin járásbíró sem, legfeljebb nagyságrendi differencia van köztük: a bíró agárkölyköket fogad el ajándékul vásznak és élelmiszerek helyett, tűri, hogy a börtönőrök a bíróságon és a börtönben baromfi telepet létesítsenek. Legketesebb figura nyilvánvalóan Zemljanyika főgondnok, akinek kórházában "■úgy gyógyulnak a betegek, mint a legyek«. Nem vitás, hova kerülnek a betegek gyógyítására szánt összegek. Hlopov tanfelügyelő tudatlan és talpnyaló, nadrágszára rögvest rezegni kezd, mihelyt egy magasabb rangú személy társaságába kerül Sajátságos összefonódásról van itt szó, alaposan ismerik egymás üzelmeit és furcsa módon revizornak kell érkeznie ahhoz, hogy a polgármester el merje mondani véleményét az előbbi urak vezetése alatt működő intézményekről. Miféle alak Hlesztakov? Nyilván nem valami tudatos gazember, inkább felelőtlen és gátlástalan széltoló, aki nem riad vissza apró becstelenségektől sem a mindennapos élvezetek kedvéért, habozás nélkül átadja magát a véletlen körülményeknek, egy pillanatra sem rendül meg a körülötte felburjánzó aljasságok láttán, ellenkezőleg: élvezi a helyzetet és megvág boldog-boldogtalant. Láthatjuk, hogy Gogol számára, mint másutt is, a Revizorban is a típusok a legfontosabbak, a főszereplők alapvető jellemvonásai általánosnak mondhatók, enélkül a Revizor egyszerű vígjáték volna, semmi több. Ezért igényel a színdarab bizonyos aszkétikus mértéktartást, hiszen, ha a jellemek a szélsőségek irányába tolódnak, szükségszerűen gyöngül a figurák általános érvénye. homályosabbá válik, hogy itt a cári hűbéri rendszer általános kórságáról esik szó. AZ EGYÖNTETŰSÉG HIÁNYÁT Pártos Géza rendezésében, megítélésem szerint, az okozza, hogy némely ponton megfeledkezik erről, s a darab által nyújtott lehetőségeket még meg is toldja olyan komikai elemekkel, amelyek hatnak ugyan a nézők egy részére, a darab egésze szempontjából azonban mégis vitathatóak és megszakítják a cselekmény folyamatosságát is. Gondolok a fűzőjelenetre, az öltözködés túlzásba vitt botlásaira, a fogadóbeli vízivásra, a részeg strázsa imbolygására az ajtóban stb. A rendezés a zárójelenetben éri el csúcspontját, ennek következetes és művészi megkomponálása csaknem helyrebillenti az előadás előbbiekből fakadó megbomlott egyensúlyát. Márkus László Hlesztakovja lényegében megfelel a gogoli elképzeléseknek, bámulatos természetességgel veszi tudomásul sorsa váratlan fordulatait, eszébe sem jut, hogy okokat, összefüggéseket keressen, gondolati restsége úgyszólván még a meglepődés lehetőségét is kizárja. Pityókos állapotában hazudik, mint a vízfolyás, szinte csak kedvtelésből, léha udvarolgatási vágyát majdnem mindegy, kivel kapcsolatban éli ki, fontos, hogy trófeái szaporodjanak. A fogadó szobájában éhségtől gyötörten talán gyermetegebb a kelleténél, kevesebb nyafogás és több cinizmus lappang Gogol figurájában. Későbbi nyegle fölénye, amellyel elsöpri a városka vezetőit, magával ragadja a polgármester hebrencs feleségét és infantilis leányát — kitűnő teljesítmény. A polgármester alakja, akit Pécsi Sándor formál, lényegesen bonyolultabb Hlesztakovénál. "Megvan a magához való eszes. — írja Gogol a színészi Utasításban. Ez nemcsak abban mutatkozik, hogy megvesztegethető, hanem abban is, hogy a különböző véletleneknek meghatározott szerepük van ítélőképessége felbomlásában. Pécsi Sándor polgármestere a darab indulásakor ijedtebb a szükségesnél. Nem ez a legjobb megoldás, hiszen ekkor még úgy-ahogy, ura a helyzetnek, még van ideje a gazságok nyomainak eltüntetésére és a véletlenek csak ekkor kapcsolódnak agyában egységes láncolattá. Azt mondhatnánk hogy érzelmileg kissé a figura elé szalad és csak Hlesztakovnál, a végzetes elhülyülhetően találkoznak először maradéktalanul, s azonnal bele is rogynak a körülmények-állította csapdába. Remekbe sikerült Pécsi polgármesterének együgyű, alázatos ravaszsága, mellyel — egy ilyen áttett, passzív módon — igyekszik kedvező irányba terelni a dolgok alakulását. Emlékezetesen vált rémületről örömre, zseniálisan buggyan ki bosszúszomja a kereskedők ellen. Minden tekintetben méltó a darabhoz Kiss Manyi polgármesternéje, nemcsak a típus megformálását illetően, de finoman érezteti azt is, hogy a gyeplő egyik szára az ő kezében van. Pillanatnyi kihagyás nélkül marad végig a legmamagasabb művészi szinten. Békés Itala a polgármesterlány eléggé passzív szerepébe jól beleéli magát, alakítása eredeti, meggyőző, bár kérdéses, hogy ekkora együgyűség mellett méltó vetélytársa lehet-e anyjának. Vándor József A múlt heti TV-műsor tartalmasabb, színvonalasabb volt az átlagnál. Hangversenyek, könnyűzene, két színházi és egy operaközvetítés, érdekes filmbemutatók követték egymást. Jó lenne állandóvá tenni ezt a színvonalat, ezt a tartalmas, változatos programot Orgonásnegyed Hogy vajon miért kellett hat évig várni René Clair nagyszerű filmjének magyarországi bemutatójára, azt most már ne firtassuk, inkább őröljünk, hogy a filmet a Televízióban láthattuk. Az Orgonásnegyed a külváros hétköznapjainak, atmoszférájának érzékeltetésében épp olyan hiteles, mint a rendkívüli pontossággal felépített jellemrajzban. A filmben két békés természetű ivócimbora hónapokig rejteget egy körözött bűnözőt, ösztönös szolidaritással, amelyet az államhatalommal szembenállók iránt érez Ezúttal azonban az üldözött igazán bűnös, gátlástalanul kihasználja, sőt zsarolja jótevőit. Tragikus konfliktus ez, mégis van benne valami komikus. A szereplők egyéniségéből ugyanis fonák helyzet bontakozik ki. A rendőrség elől menekülő gyilkos terrorizálja megmentőit, s azok szenvednek zsarnokságától, de eszükbe sem jut, hogy a hívatlan vendéget kiadják. Ebből a tragikomikus helyzetből a szereplők, különösen a behemót Juju magatartásából, megindítóan gyermeki érzelmi világából és nem utolsósorban a történet felépítésének, ritmusának klasszikus harmóniájából ered a film sajátos feszültsége, kesernyés lírája. René Clair az Orgonásnegyedben összefoglalva, leszűrve adta pályájának eredményeit, tapasztalatait. A formai egyszerűség és tisztaság olyan magas fokára jutott el, amelyen mér minden egyes szónak, képnek, villanásnak tartalma, mondanivalója van. Nemes egyszerűséggel tárt fel nagy belső mélységet, vergődő emberi lelket Pierre Brasseur felejthetetlen alakítása is. A többi főszerepet Georges Brassens, Henri Vidal és Dany Carrel a film egészéhez méltó színvonalon játszotta. Jól sikerült a magyar szinkron is, különösen Csákányi László hangalakítása. Elveszett revü Két nemzetközi fesztiválon is kitüntették ezt a rendkívül ötletes csehszlovák revüfilmet. A jó muzsika mellett az ötletesség a film legnagyobb érdemei és tanulsága is. A Magyar Televíziónak is vannak kitűnő ötletei, de hajlamos egy-egy ötlet „túljátszására. Az Elveszett revüben percenként villan fel valami új, meglepő látnivaló. Minden szám rövid, a legtöbb még így is mozaikokra bomlik, szinte valamennyi mondathoz új kép járul. A negyven perces film ím(Dobcsinszkoj) és Körmendi János (Bobcsinsaldj) önfeledten tobzódik a két agyalágyult fecsegő szerepében, csak elismeréssel szólhatunk róluk. Ami Szénási Ernő Oszipját illeti, úgy tetszik, hogy eleinte nem azonosul teljesen a figurával, a színpadon nem egy paraszt, hanem a parasztot jól alakító színész jelenlétét érezzük — később ez az érzésünk megszűnik. Basilides Zoltán Zemljanyika jelleméből elsősorban a mohóságot domborítja ki. Egy kissé több ravaszság jobban kifejezné ennek a mosolygó hiénának szörnyű alávalóságát. Gyenge Árpád Hlopovra jól jellemzett, átgondolt alakítás. Bodor Tibor Ljapkin szerepében nem tárja fel a figura differenciált lényegét, nem eléggé fontoskodó, nem elég alattomos. Avar István postamesterét kissé harsánynak érezzük. A kisebb szerepek alakítói, Pádua Ildikó, lelkes Ágnes, Rákosi Mária, Tallós Endre és a többiek jól illeszkednek az előadás menetébe. A díszletek helytállóak, Mialkovszky Erzsébet jelmezei kitűnőek. Győre Imre tajdonképpen humoros vízió szertehullott kottákról, amelyek különböző helyeken életre, muzsikára kelnek. A legjobb rész a csehszlovák televízió önkarikatúrája. A hivatali folyosón, lépcsőházban tánclépésben közlekedő, ►►megbabonázott* hivatalos személyek groteszk hatást keltenek, a jelenetsor ellenállhatatlanul mulatságos. A filmben a mi Csudapestünkhöz hasonlóan sok az utcai felvétel. A prágai élő keretbe helyezett jól sikerült revürészletek is bizonyítják, hogy a televízió számára a valóság a legjobb díszlet. Irodalmi klub Vasárnapi műsor lett az Irodalmi klub és ez már önmagában is a siker, a növekvő népszerűség jele. Bárány Tamás ismét megmutatta, hogy klasszikus irodalommal is lehet szórakoztatni. Az orosz—szovjet irodalmi műsor szerkesztése, felépítése jobban, hiánytalanabbul sikerült, mint a legutóbbi francia. Jól szórakoztunk, élveztük a közreműködő színészek tehetségét, ügyszeretetét, Bessenyei Ferenc harsány humorát Csehov Nyári tragédiájában. Berek Kati tiszta érzelemmel fűtött versmondását "Tatjána levelében*, az életrekeltett regényhősöket Oblomovtól Osztap Benderig. Azt is örömmel tapasztaltuk, hogy a régiek mellett új módszerekkel is próbálkoznak. Ilyen érdekes új műsorszám volt Elbert János jól sikerült beszámolója a szovjet irodalmi vitákról. Elméletben jó, gyakorlatban ezúttal kevésbé sikerült az egymást kérdező versenyzők szerepeltetése. Talán jobb lenne, ha valamivel közelebbről határoznák meg a kérdések tárgykörét. Ezzel kapcsolatban nem árt emlékeztetni egy tavaly látott, de nem folytatott érdekes ötletre, amikor a két szembenálló versenyzőnek ki kellett találnia önmagát, vagyis azt a neves írót, akit a versenyző tudta nélkül a játékmester "ráosztott". Az adás sikerének egyik főszereplője most is a kitűnő játékmester, Szakáts Miklós és a láthatatlan rendező, Szőnyi Sándor volt, aki igazi klubhangulatot teremtett. Ki mit tud új fegyverzetben, de egyelőre a régi tartalommal kezdődött el a Ki mit tud új sorozata. Az első adás még nem volt különösen érdekes. Reméljük, hogy ezt csak a "bejáratás" okozta. A két új játékvezető, Tamási Eszter és Petress István, rokonszenvesen működött. Pauló Lajos, a műsor rendezője, ezúttal is hatásosan színezte az adást éber, jól ellesett pillanatképekkel. Ezek a jellemző, találó felvételek sokszor jobbak, érdekesebbek az előadott produkciónál. Vilcsek Anna a televízió műsoráróliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiimiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiimiimiiiiii .Szerda, 1968. altíbert Maga Nemzet Meghalt Bródy Lili Bródy Lili, az ismert írónő, a Magyar Nemzet publicistája, kedden 57 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Bródy Lili a harmincas években a kispolgárságot ábrázoló és bíráló regényeivel tűnt fel. Az utóbbi években a Magyar Nemzetbe írt és számos cikkben, kritikában, publicisztikai műben foglalkozott korunk legfontosabb kérdéseivel. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Nemzet szerkesztősége saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. * Egyéniségét fáradt szomorúság lengte körül, írásait azonban friss és fiatal korszerűség bevítette. Utolsó cikkében, amely a Bűn és bűnhődés előadásáról a Magyar Nemzet október 7-i számában jelent meg, annak az embernek a nyugtalanító kérdését is felveti, aki a nagyon nehézre vállalkozott: önmagává vált. Az utolsó írás szorongató kérdése a pályatársakban, szerkesztőségi barátaiban is felveti az alternatívát: és melyik volt Bródy Lili igazi "önmagaAz az örökösen kimerült, mindig pihenni vágyó, fáradt tekintetű asszony volt-e, aki valósággal leroskadt homlokába hulló dús hajával egy-egy szerkesztőségi karosszékbe, mikor friss cikkét behozta? Vagy az volt az igazi Bródy Lili, aki ugyanebben a cikkben lángolt, ifjúságról, nagyszerű emberjövőről, a XXI. századról beszélt, szinte himnikus hittel? A munka, mint minden nehezen dolgozó íróművészt, kifárasztotta. De a munka célja, a munkába vetett hite, még fáradtan is lelkesíteni tudta. Volt azonban benne tragikus időkből származó, mélyebb fáradtság is. A küzdelmes múltból hozta magával. Bródy Lili, aki írói pályáját az 1932-ben megjelent ,A Mancia című nagysikerű regénnyel kezdte, s akinek Az Est lapok szerkesztőségében a közelgő fasizmus ellen hősiesen, oroszlánként küzdő Bálint György volt a redakcióbeli kollégája és mintaképe nem kevés illúziót táplált fiatal éveiben. Azt hitte, hogy a rossz életet meg lehet reformálni; úgy gondolta, hogy tiszta és okos gondolatok megváltoztatják a társadalmak szerkezetét; abban reménykedett, hogy a gonoszt is meg lehet győzni szép szóval és hitt abban, hogy a humanizmus szelleme meg tudja váltani a világot. Annak a volt, annak az elmúlt mlágnak a gyötrelmei és tragédiái, a saját hiábavaló erőfeszítései tették szomorúvá és fáradttá, s annak a volt világnak az összeomlása, pusztulása, fegyverropogás közt bekövetkezett elmúlása tanította meg arra, hogy a szép szó, jó cselekedet kevés a szép és a jó világméretű győzelméhez. Ilyen emberi és társadalmi, forradalmi körülmények közt történt azután az, hogy a fasizmus által meggyötört, fizikumában már nagyon fáradt ember és író újra megtalálta a hitét, optimista sorokat, a nagyszerű emberjövőről szóló cikkeket tudott leírni olyan korban, amely őt a fizikai pusztulástól mentette meg, s megmutatta előtte az igazi emberjövőt. Végül ez lett Bródy Lili igazi "önmaga". Már nem a polgári, hanem a szocialista humanizmus hívévé és hirdetőjévé vált. Szeme fényén már nem lehetett segíteni, az olyan maradt, mint a meggyötört gyermeké. A kor azonban belülről megfiatalította, mélyebben, ahol a gondolat és a törekvés lakik. S ez a belső fiatalság, ez a gyönyörű újjászületés íratta le ezzel a sokat hajszolt, fáradt asszonnyal az egészség és az élet szép szavait. Valamennyiünk meleg szívű pályatársa, kedves kollégája volt, s barátja, társa, tanítója valamennyi olvasónknak, akik az élet egyszerű jelenségeinek okos magyarázatát, a kis dolgok nagy összefüggéseinek megvilágítását, az új társadalom tiszta emberi szavát várták és kapták meg tőle a Magyar Nemzetben hétről hétre megjelent írásain keresztül Ha azt írjuk, hogy a munka a szenvedélye volt, ezzel nem mondtunk sokat egy olyan páryáról, amelynek — minden igazi munkásánál — a szenvedély a mozgatója, ő több volt mint lobogó, szenvedélyes ember. Ő nem szenvedélyesen, hanem szinte önkínzó lelkiismerettel dolgozott. Nem írt "könnyen", ő szépen és boldogan és kegyetlenül gyötrődve írt, körüljárta, körülolvasta azt a témát, amellyel foglalkozott, kibontotta és ízekre szedte és megnézte, megvizsgálta minden oldalát, s azután ... írt. Egy kislánya maradt, magyar—angol szakos bölcsészhallgató, ötödéves egyetemista, aki már előad a Radnóti Miklós gyakorló gimnáziumban. Bródy Lili utolsó öröme talán az volt az életében, mikor a tragikus agyvérzés előtti napokban azt hallotta, hogy kislánya, Margit, milyen szépen adott elő magyar irodalmat. Már a betegség súlyos támadása idején üzente be a szerkesztőségi munkahelyre: készült a vasárnapi cikkre, de nem... Már nem tudja megírni ... Az elmúlás azután odatette a pontot a megálmodott, a meg nem írt cikk végére. NAPLÓI A Budapesti Zenei Hetek alkalmával hazánkban vendégszereplő lipcsei Gewandhausorchester vezetői a Magyar Sajtó Házába látogattak. A zenekar, amely első ízben vendégszerepel Magyarországon, három hangversenyt ad Budapesten.•) Kiss Roóz Ilona keramikusművész ma délután 6 órakor előadást tart a Kossuth Klubban Kerámia a korszerű lakásban címmel. Az előadás illusztrálására az Iparművészeti Vállalat kerámiabemutatót rendez a klub helyiségeiben. Tegnap nyílt meg Moszkvában a szovjet amatőrfilmesek második országos szemléje. A Szovjetunióban ez idő szerint több mint egymillió amatőrfilmest tartanak számon. A moszkvai amatőrfilmesek között van a világ első kozmikus operatőrje, Germán Tyitov is. A szevasztopoli Lunacsarszkij Drámai Színház bemutatta Kállai István Az igazság házhoz jön című színművét. A nagysikerű bemutató után várható, hogy a darab más szovjet városokban is színre kerül. *Fegyvertelen álltak az aknamezőkön .. .* címmel most jelent meg Karsai Elek szerkesztésében a fasiszta idők munkaszolgálatára vonatkozó nagyszabású dokumentumgyűjtemény. A bevezető történelmi áttekintést ad a munkaszolgálat történetéről. Ennek a témának ez az első tudományos feldolgozása. • A múzeumi hónap alkalmából október 25-én, 29-én és 30-án a Magyar Nemzeti Múzeumban muzeológusok tartanak előadást. Dr. Kecskeméti Tibor előadásának címe Kalandozás az ősvilágban, Bárdi Tamás Az őslénytan és gyakorlati jelentőségéről, Kaszanitzky Ferenc pedig Érctelepek keletkezéséről ad elő, pugotV A baryton nevű barokk hangszerrel adott koncerteket Svájcban, Németországban, Dániában és Franciaországban Liebner János gordonkaművész, a rádiózenekar szólócsellistája, aki most érkezett vissza egyhónapos hangversenykörútjáról.§. Victor Hugó Ruy Blas című darabját mutatja be október 26-án a győri Kisfaludy Színház.