Magyar Nemzet, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-10 / 237. szám

1 ■ • ■ Magyar Nemzet s· A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Ki miért lett kandidátus A napokban átforgattam a Közgazdasági Szemle néhány évfolyamát, és puszta kíváncsiságból egyúttal azt is nézegettem, hogy szűkebb szakmámban, a közgazdaságban, milyen a tudományos élet, milyen kérdések foglalkoztatják tudósjelöltjeinket, az aspiránsokat. Azért is érdekelt a dolog, mert akár mostanában, akár pedig a korábbi években, tudomásom szerint, alig-alig került sor arra, hogy gazdasági életünk javítására, tökéletesítésére egy-egy disszertációt az irányító szervek a gyakorlatban felhasználtak volna. Az pedig még ennél is ritkábban fordult elő, hogy valamely fontos gazdasági probléma, mint például az anyagi érdekeltség helyes rendszere, a gazdaságossági számítások, a vállalati és népgazdasági érdek állandó összhangja stb. megoldására egy céltudatos, a problémára koncentrált tudományos munka hozott volna valami frappáns, nagyhatású megoldást. Ezért kíváncsian olvasgattam a Közgazdasági Szemle számaiban a "Kandidátusi értekezések■» rovatot, amely «jegyzőkönyvi« hitelességgel számol be, hogy ki, miért kapta meg a közgazdaságok tudományok kandidátusa megtisztelő címet, amely egyben elkötelezést is jelent a tudományos munkára, amit mellesleg a Magyar Tudományos Akadémia rendszeres anyagi térítéssel is megkönnyít. Korántsem akarom azt állítani, hogy a közgazdaságtudomány minden elkötelezettjének a gazdasági intézmények, vállalatok, szövetkezetek kisebb-nagyobb bajait kell gyógyítgatnia. Hiszen nyilvánvaló, hogy napjaink életének elméletté sűrítésére és tudománytörténeti munkásságra is szükség van és igen meg kell becsülni az erre hivatottak tevékenységét, mert nem kétséges, hogy az elméleti munka adja meg a tisztánlátást a gyakorlati feladatok kutatóinak Ugyanakkor viszont nemigen vitatható, hogy a műszaki tudományok mellett, a dolgok rendje szerint, a közgazdaságtudománynak kellene a legnagyobb hatást gyakorolnia gazdálkodásunkra. Ez a tudományág sokkal kevésbé élhet önálló életet, mint bármely más, mivel kizárólag a gyakorlati élet adta tényeken kell felépülnie. Harminchat kandidátusi értekezés címét jegyeztem fel, jó néhánynak a tartalmát is többé-kevésbé ismerem és ezeket olvasgatva olyan érzésem támadt, hogy az elmúlt évek disszertáció-terméséből nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat sem kapott sokat. Nem érzem magam felkészültnek, sem hivatottnak, hogy ítéletet mondjak e diszszenációk tudományos értéke, minősége felett. Lehet, hogy ezek a dolgozatok igazán kiválóak, bár úgy tudom, hogy — tisztelet a kivételnek — a szakmai könyvkiadó nem nagyon lelkesedik sok disszertáció könyvként való megjelentetéséért. Ha azonban sürgető gyakorlati gazdasági feladataink nézőszögéből, vagy az elméleti munka, az alapkutatások szükségleti oldaláról nézem ezeket a tudományos dolgozatokat, egy kissé elcsodálkozom, mert, főképp a korábbi években, számos témaválasztás nem éppen a legégetőbb gazdasági kérdéseink megoldására irányult. Lehet, hogy rendkívül érdekes anyagot tartalmaznak a következő disszertációk: »,» Montánunió működésének eddigi tapasztalatai«, »Magyarország gyáripara a második világháború időszakában", »Magyarország külkereskedelme a második világháborúban«. De hogy csupán kissé öncélú tudományos gyakorlatozásra alkalmasak ezek, az aligha vonható kétségbe, már csak azért sem, mert e munkák voltaképpen csak az anyag lehetőleg teljes összegyűjtésére és elemző jellegű tálalására méretezettek. S elég nehéz elképzelni például a következő munkák tudományos célját: »Az állami kereskedelmi boltok dolgozóinak bér- és egyéb érdekeltségi formái", »A kiskereskedelmi áruforgalom és az üzlethálózat főbb összefüggései«, »A jelenlegi kereskedelem kialakításának főbb feltételei^, »A társadalmi munka termelékenységének alakulása a szervetlen vegyiparban.« Sorolhatnám tovább, sőt azt is elmondhatnám, hogy a sokszor hangzatos, jó címek mögött kevés a mondanivaló, s nem egy disszertáció inkább egy kitűnő "lecke-felmondásnak" minősíthető, nem pedig egy eredményes kutatómunka öszszefoglalásának. A kandidátusi cím minden tudományágban tekintélyt, rangot ad viselőjének. Érthető tehát, hogy mind többen akarják megszerezni és a legkevesebb "tudományos fáradsággal" birtokába jutni. Annak érdekében azonban, hogy ez a tudományos minősítés a közgazdaságtudományban is magas színvonalat jelentsen, talán helyesebb lenne magasabbra tenni a mércét és a fiatal kutatók kapacitását a legfontosabb feladatokra lekötni. A megoldás sem látszik nehéznek. Igaz ugyan, hogy az utóbbi két évben a közgazdasági aspiránsok már csak a tudományág és a népgazdaság szempontjából előtérben álló feladatok közül választhatnak témát, de még ez sem látszik elegendőnek. Célravezetőbb lenne, ha az aspiráns a Magyar Tudományos Akadémia közreműködésével megállapodna, esetleg szerződne a disszertációt, a kutatómunkát hasznosító szervvel (a Tervhivatallal, a minisztériumokkal, a Közgazdaságtudományi Intézettel stb.), ami mindenképpen biztosítaná a kutatás helyes irányát és a munka eredményének tényleges felhasználását. Ez esetben teljesen megszűnhetne a ma még csaknem általános gyakorlat, amely szerint a disszertáció egyetlen célja, hogy elfogadják. Utána feledésbe merülhet és merül is. Aligha kétséges, hogy ez a módszer fellendítené nálunk a közgazdasági kutatást és megfelelne a kongresszusi irányelvek ama célkitűzésének, amely szerint: "A fiatal kutatók képzését és tudományos előrehaladását tervszerűbbé kell tenni és össze kell hangolni a szocialista építés igényeivel-e Pozsgai József Újból felborulással fenyeget a helyzet Törökországban A külpolitikai helyzet NYUGTALANSÁGI GÓCPONT alakult ki Törökország-ban a belpolitikai, nehézségek miatt. A jelentések szerint a válság komoly, az országban uralkodó légkör igen feszült. A válság hátterében a régi rezsim híveinek előretörési kísérlete áll. A feszültség már akkor jelentkezett, amikor az államcsínyt végrehajtó katonatiszti csoport átadta helyét a polgári politikusoknak és megalakult Izmet Inomi első kormánya. A szélsőségesen reakciós politikát folytató Menderesz hívei az átmenetet alkalmasnak vélték az ellentámadásra, kampányt indítottak és amnesztiát követeltek a régi rezsim elítélt vezetőinek. Inonü két tűz közé került. Az ifjú katonatisztek a legélesebben szembehelyezkedtek mindennemű amnesztiával, a szélsőjobboldal pedig folytatta a szervezkedést. A miniszterelnöknek ennek következtében egyszer már le kellett mondania, de a második Inony-kormány sem kerülhette meg a kényes kérdést. A kabinet végül is meghátrált, amnesztiai törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, amelynek többsége az indítványt viharos ülés után elfogadta. A válság ennek nyomán robbant ki. Az egyetemi ifjúság, amely a katonai puccs idején a tisztek mögött állt, Kemal Atatürk szellemében kíván reformokat, s ezért szembeszáll a szélsőjobboldali politikusoknak nyújtott amnesztiával. A török fővárosban a hét elején nyugtalanság volt tapasztalható, a fiatalok tüntettek. Miután a válság részleteit egyelőre homály burkolja, nem lehet tudni, hogy az elkövetkező napokban Törökország milyen politikai eseményeknek néz elébe. s AZ ENSZ SZÉKHELYE nagyobbairányú diplomáciai tevékenység központja. A világszervezet nagy eseménye volt a közgyűléshétfői ülése, amelyen közfelkiáltással vették fel 109. tagjként az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságot. Ben Bella, aki kormányának küldöttségét vezette az ünnepi ülésen, kétoldalú tanácskozásokat is kezdett az egyes delegációkkal. Találkozóit Sekou Touréval, a Guineai Köztársaság elnökével, s megvitatta az afrikai együttműködés problémáit. Dorticos kubai, elnök hétfői felszólalása az ENSZ figyelmét fokozottabban felhívta a szigetország irányában folytat, főtt amerikai politika veszélyeire. A világszervezeti küldöttségeik egyébként már az ülés közben ízelítőt kaphattak a kubai elenforradalmárok módszereiről. Mintegy kétszáz tagú provokátor csoport a közgyűlés munkáját is meg akarta zavarni, majd a székház előtt az utcán parázs verekedést szervezett. Megtámadta a Castro-kormánnyal rokonszenvező kubaiak csoportját, valóságos ökölharc alakult ki, amelybe végül a New York-i rendőrség húzódozása ellenére is kénytelen volt beavatkozni és a rendbontás szervezőit lefülelni. . Eközben az agresszió előkészületei tovább folynak. Miro Cardona, az Egyesült Államokban élő kubai ellenforradalmának vezére, aki részt vett az Amerikai Államok Szervezete külügyminisztereinek washingtoni tanácskozásán, viszszatért New Yorkba, ahol kijelentette: »Amerika valószínűleg megkezdi az akciót Kuba ellen.« Arról részletesen nem szólott, hogy milyen "akcióról" van szó, de közölte, hogy a washingtoni vezetőkkel a többi között arról is tárgyalt: a kubai ellenforradalmárokat vegyék fel az amerikai fegyveres erők kötelékébe. A kubai kérdés fejleményeihez tartozik, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter baráti vacsorát adott Dorticos elnök tiszteletére, s a kiadott TASZSZ-jelentés szerint az összejövetel hangulata elvtársi volt. Politikai válság Törökországban A kormány amnesztiában részegíti Menderesz híveit Ankarából jelenti a BTA. A török képviselőház hétfőn zárt ülésen megvitatta az országban kialakult, kritikus helyzetet. Az újságírókat nem engedték be az ülésre, sőt még a teremben tartózkodó szenátorokat is megkérték, hogy hagyják el az üléstermet. A parlament épületét az ülés idején csendőrök és rendőrök őrizték. A kormány ígéretéhez híven törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé az elítélt volt török kormányférfiak részleges amnesztiájáról. A törvényjavaslatnak megfelelően október 29-ig szabadon bocsátják Menderesz körülbelül 280 munkatársát. A többi hosszabb időre elítélt fogoly büntetésének időtartamát csökkentik. Ily módon nem egészen száz ember marad a börtönökben a Menderesz-perben elítéltek közül. Nyilvánvaló azonban, hogy vége van az Inönü hétfői rádióbeszéde után bekövetkezett ideiglenes nyugalomnak. Az isztambuli egyetem jogi karának hallgatói nyilvánosságra hoztak egy felhívást, amelyben határozottan fellépnek az amnesztia ellen. Az isztambuli diákok kedden gyűlést rendeznek az egyetem, parkjában Atatürk emlékművénél, ahonnan elindultak 1960. áprilisában és májusában a Menderesz-rendszer ellen tüntető fiatalok. Hétfőn az isztambuli műszaki egyetem diákjai koszorút helyeztek arra a helyre, ahol az 1960 áprilisi diáktüntetés idején az első diák életét vesztette. A sajátkilencedik... Algéria közfelkiáltással lett az ENSZ tagja Hétfőn este Algériáit közfelkiáltással felvették az ENSZ tagjai közé. Algéria az Egyesült Nemzetek Szervezetének 109. tagállama. Az algériai küldöttség Ben Bella vezetésével foglalta el helyét az ülésteremben. A tagállamok delegátusai hosszú tapsviharban törtek. Zafrullah Khan, a közgyűlés elnöke meleg szavakkal üdvözölte az algériai nép képviselőit, majd Couve de Murville francia külügyminiszter mondott beszédet. Kifejezte reményét, hogy a jövőben "Szoros és meghitt" kapcsolatok alakulnak ki Franciaország és Algéria között, a nyolc esztendőn át tartó viszálykodást a békés szomszédság váltja fel. Amásodiknak felszólaló Moni Síim tunéziai külügyminiszter az algériai nép függetlenségi harcát méltatta és örömét fejezte ki, hogy Algéria képviselője hallathatja szavát az ENSZ-ben. Stevenson, az amerikai küldöttség vezetője de Gaulle francia elnök politikáját méltatta, azt állítván, hogy az algériai nép neki köszönheti a függetlenséget. Ezután kifejezte reményét, hogy az ENSZ tagállamai gazdasági segítségben részesítik az új független nemzetet. Menysikov, a Szovjetunió delegátusa az algériai nép győzelmét éltette és rámutatott a gyarmatosítás ellen vívott harc sikereire. Megállapította, hogy Algéria győzelmet aratott a gyarmatosító erők rendelkezésére bocsátott hatalmas NATO katonai gépezeten. Üdvözlő beszédet mondott még India, Jordánia és Marokkó képviselője. Az AFP arról tájékoztat, hogy már kijelölték Algéria állandó ENSZ képviselőjét, Csanderli személyében. Ben Bella,Sekou Touré találkozó Ben Bella algériai miniszterelnök és Sekou Touré guineai elnök hétfőn háromórás megbeszélést folytatott a guineai ENSZ-küldöttség székhelyén. A megbeszélésről kiadott közös közleményben hangsúlyozták a gyarmati rendszer mielőbbi felszámolásának szükségszerűségét. A megbeszélés folyamán — hangzik a közlemény — megvizsgálták, milyen konkrét intézkedésekre van szükség e cél elérésére. A találkozó alkalmából a két államférfi megállapodott abban, hogy a közeljövőben látogatást tesznek egymásnál. Gromiko estebédje a kubai elnök tiszteletére New Yorkból jelenti a TASZSZ.Gromiko szovjet külügyminiszter, a szovjet ENSZ-küldöttség szállásán hétfőn estebédet adott Osvaldo Dorticosnak, a Kubai Köztársaság elnökének tiszteletére. A meleg elvtársi légkörben lezajlott estebéden részt vett még Raul Roa kubai külügyminiszter, Garcia Inchaustegui, Kuba állandó ENSZ képviselője és Szemjonov szovjet külügyminiszterhelyettes. Kubai ellenforradalmárok provokációja a New York-i utcán Verekedés az ENSZ-székház előtt Corticos kubai elnöknek az ENSZ-közgyűlésen hétfőn tartott beszédét az Egyesült Államokban menedékre talált kubai ellenforradalmár elemek igyekeztek ismételt közbekiáltásokkal megzavarni. A teremőrök hosszas huzavona után végül is eltávolították a hangoskodókat. Hírügynökségi jelentések szerint a rendbontók társai a beszéd ideje alatt szervezett utcai tüntetésre készültek. Mintegy kétszáz kubai ellenforradalmár gyűlt össze az ENSZ-székház bejárata előtt, ahol a Kubával rokonszenvezők nagyobb csoportja is várakozott. Adott jelre az ellenforradalmár banda kövekkel támadt erre a csoportra, amelynek tagjait megrohanták és ütlegelték. A rendőrség közbeavatkozáséra a verekedés véget ért, de az ellenforradalmár banditák a nyílt utcán ismét a Kubával rokonszenvezőkre támadtak, akikre ezúttal pirosfestékes tojászáport zúdítottak. A rendőrség végre erélyesebb fellépésre szánta el magát és véget vetett az ellenforradalmárok garázdálkodásának. Mint jelentik, 33 személyt a rendőrség őrizetbe vett. Afrika 33. független állama Szabadság-ünnepségek Ugandában A Szovjetunió, Kína és az NDK elismerte az új országot Kampaiából jelenti a Reuter. Hétfőn éjfélkor Kampalában, Uganda legnagyobb városában ünnepélyesen bevonták az angol lobogót és felhúzták Uganda hatsávos, fekete-sárga-vörös színű zászlaját. Ezzel az ünnepélyes aktussal új állam született a független afrikai országok családjában. Hatvannyolc éves angol uralom után Uganda Afrika 33. független állama lett. A függetlenség kikiáltásának megünneplésére a hegyeken több száz örömtüzet gyújtottak, Kampalát pedig a lakosság transzparensekkel és virágokkal díszítette fel. Mint az ADN közli, ,Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke Obote miniszterelnökhöz intézett üdvözlő táviratában bejelentette, hogy az NDK elismeri Ugandát független és szuverén államnak. Az Új Kína híre szerint Csou En-laj miniszterelnök a Kínai Népköztársaság nevében szintén gratulációját nyilvánította az ugandai népnek és további sikereket kívánt neki. Csen Ji külügyminiszter üzenetében bejelentette, hogy a kínai kormány elismeri Uganda függetlenségét. Hruscsov szovjet miniszterelnök hétfőn üdvözölte Uganda kormányát és népét abból az alkalomból, hogy kihirdették Uganda függetlenségét. Hruscsov hangoztatja, hogy a szovjet kormány Ugandát független és szuverén államként ismeri el és kész vele diplomáciai kapcsolatokat létesíteni. A távirat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió az egyenlőség, a szuverenitás és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása alapján kész gyümölcsöző együttműködést létesíteni Ugandával.