Magyar Nemzet, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-01 / 281. szám
Értelmiségi embereknek sokáig emlékezetes marad Kádár János kongresszusi vitazáró beszédének néhány mondata. A párt első titkára arról a történelmi tettről szólt amit a szocializmus alapjainak lerakása jelent az egész magyar népnek, és azt elemezte, milyen szerepe volt ebben a munkásosztálynak, a parasztságnak. Ehhez fűzte hozzá: »A munkásosztály és a parasztság helytállásáról szólva tulajdonképpen szólottam a magyar értelmiség jelentős többségének helytállásáról is, mert ahol termelőmunka folyik, ott mindenütt vannak értelmiségi dolgozók is. Elmondhatjuk, hogy többségük öntudattal, bizakodással, lelkesedéssel, munkásainkkal, parasztjainkkal egy sorban dolgozott és az eredményekre büszke lehet. Az értelmiségnek a munkásosztállyal és a parasztsággal együttes, közös értékelése, az, hogy a két alapvető társadalmi osztály eredményei az értelmiség alkotó munkáját is tükrözik, igaz értékelését jelentik az értelmiség szerepének a szocializmusban. Fogalmazhatjuk úgy is: ez mutatja az értelmiségnek a mi társadalmunkban betöltött fontos helyét. Hol tart a magyar értelmiség? A mi értelmiségünk együtt fejlődött az egész országgal, és ezért bátran mondhatjuk, hogy a szocializmus alapjait az értelmiség gondolkodásában is leraktuk. A kongresszus beszámolója ezt így fejezte ki: »A magyar értelmiség ma munkásosztályunkkal és parasztságunkkal egy sorban halad, dolgozik, építi a szocializmust és szemléletében is mindinkább szocialistává válik. S ez egy természetes folyamat eredménye. Hányfajta irányból alakult ki a ma értelmisége? Éppen most adott rá feleletet a demográfusok, a népességkutatók Budapesten folyó nemzetközi tanácskozása. Értelmiségünk fele a felszabadulás után szerezte diplomáját. Más adatok arról beszélnek, hogy a ma értelmiségi munkakörben dolgozók 40 százalékának apja fizikai munkás volt, egyharmada pedig 1949 előtt önmaga is fizikai munkát végzett. Ez tehát az elmúlt másfél évtizedben kialakult új értelmiség. Az értelmiségi emberek idősebb nemzedéke is együtt fejlődött azonban a szocialista építéssel, a szocialista rend fokozatos kialakításával. Az utóbbi években pedig a párt egyenes, nyílt és becsületes politikájának eredményeként egészséges forrás indult meg soraikban, párhuzamosan az értelmiség iránti bizalom növekedésével, a gondolkodást kívánó alkotómunka követelményének erősödésével. Ezért kapott szinte szárnyakat az értelmiség az utóbbi öt-hat esztendőben, s alkotott sok értékeset, maradandót az iparban, a mezőgazdaságban, a tudományban és a művészetben. S az értelmiségnek a szocializmus iránt érzett fokozódó felelősségét mutatják azok a jórészt a népfront által kezdeményezett társadalmi munkaakciók is, amelyekbe az értelmiség minden rétege bekapcsolódott. A régi értelmiséggel szemben a személyi kultusz éveiben táplált gyanakvás annak a kishitűségnek volt a következménye, amely a marxizmus—leninizmus emberformáló erejéről csak beszélt, de tulajdonképpen nem hitt benne. Ezért tartotta elképzelhetetlennek, hogy az élet változásait oly feszült figyelemmel kísérő értelmiség gondolkodását a marxizmus, a szocialista építés folyamata meg tudja változtatni. Éppen ez riasztott el sok értelmiségit attól, hogy teljes szívvel és értelemmel a népi hatalom mellé álljon. A személyi tart- túsztól, az állandóan élesedő osztályharc torz elméletétől megszabadult, megújhodott politika eredményei bizonyították be a legvilágosabban, milyen káros volt a korábbi évek kishitűsége az értelmiséggel szemben, s milyen nagy hatással van az embert szolgáló szocializmus a gondolkodó értelmiségiekre. Ennek a politikának az eredménye — ahogy a Központi Bizottság beszámolója leszögezte —, hogy az úgynevezett régi értelmiség szemlélete és magatartása gyökeresen megváltozott. S ezért mondhatjuk meggyőződéssel, hogy ma már anakronisztikus a régi és új értelmiség megkülönböztetése. A szocializmus alapjainak lerakása Magyarországon azt is jelenti, hogy nálunk arégis azúj értelmiség ötvöződéséből kialakult a mi új értelmiségünk, hozzátehetjük, szocialista értelmiségünk. Az MSZMP VIII. kongreszszusa a szocializmus teljes felépítésének programját állította elénk. A szocialista társadalom felépítése, majd a kommunizmus megvalósítása mindinkább az egész nemzet céljává válik. A kongresszus vitájában ezért kapott nagy súlyt a szövetségi politika, mert ez volt a kongreszszus egységes álláspontja — ezt a célt a társadalom valamennyi osztályának együttes erőfeszítésével kell elérnünk, a munkásosztály valamennyi dolgozó osztállyal és réteggel szövetkezik a szocializmus teljes felépítésére. Ez az építőmunka osztályharc. Osztályharc az ipari termelés, a mezőgazdasági terméseredmények növelése, minden korszerű eljárás, találmány, hasznos újítás alkalmazása, az emberek szocialista gondolkodásának erősítése.A munkatermelékenység növelésére tett egyetlen intézkedés nálunk ma többet ér az osztályharcban, mint az imperialistákat szidalmazó száz radikális szólam* — így fogalmazta ezt meg a Központi Bizottság beszámolója. Ez az osztályharc, a szocializmus teljes felépítése, az ipar, a mezőgazdaság vezetői, a tudomány, a művészet emberei elé minden korábbinál bonyolultabb, nehezebb feladatokat állít. Ezek végrehajtására a mi népünk érdekei éppúgy köteleznek, mint a kapitalizmussal folyó gazdasági versenyben betöltött szerepünk. Ezért magától értetődő velejárója a következő évek munkájának az értelmiség nagy szerepe az életben mindenütt. A pártkongresszus egyértelműen megfogalmazta a párt értelmiségi politikájának lényegét: továbbra is minden feltételt biztosítani az értelmiség alkotómunkájához, meggyorsítani szocialista fejlődését, segíteni, hogy elsajátítsa a marxizmus—leninizmust. Az értelem és az érzelem érvei állították a magyar értelmiséget a szocializmus oldalára. A mai kor felszabadult légköre beláthatatlan távlatokat nyitott meg az értelmiségi munka előtt, szélesre tárta a kapukat a gondolkodás, az alkotás számára. A szocializmus teljes felépítésének szövetségi politikája ezért joggal kívánja az értelmiség egészétől, hogy az új feladatok elvégzéséhez újabb lépést tegyen előre. Egyre jobb szaktudást és alkotó szocialista gondolkodást kíván értelmiségünktől a következő évek gazdag programja. Az a nagy út, amelyet a magyar értelmiség a felszabadulás óta végigjárt, biztosítéka annak, hogy szocialista értelmiségünk továbbra is lépést tart a kor diktálta követelményekkel. S ezekben a törekvéseiben biztos támaszra talál abban a politikában, amelyet a VIII. pártkongresszus megerősített Klwh Tamás t Hol tart az értelmiség? A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Három és fél órás eszmecsere a Fehér Házban Kennedy és Mikojan Kubáról és a leszerelésről tanácskozott A külpolitikai helyzet A WASHINGTONI TÁRGYALÁSOK osztatlan érdeklődést keltettek a nemzetközi politikai körökben. Kennedy három óra és 20 perc hosszat tanácskozott Mikojannal. Az időnek azért van most különös jelentősége, mert mint megfigyelők megjegyezték, a tavalyi Hruscsov—Kennedy bécsi találkozó óta ez volt az első eset, hogy az amerikai elnök ilyen hosszan tárgyalt szovjet államférfival. Mindkét részről azt hangoztatták, hogy az eszmecsere középpontjában a kubai kérdés állt, de áttekintettek egyéb problémákat is. A többi között érintették Laosz és a leszerelés ügyét Mikojan a Fehér Házból távozóban a találkozó eredményeinek lényegét abban foglalta össze: -Megállapodtunk abban, hogy utasítjuk New York-i képviselőinket, folytassák a tárgyalásokat a kubai kérdés végleges megoldásáig.* Amerikai újságíró körökben azt tartják, hogy noha a válság kitörése óta sikerült bizonyos haladást elérni, de több pont még mindig tisztázásra vár. A washingtoni eszmecsere második része egyébként pénteken zajlott le, amikor Dean Rusk külügyminiszter adott ebédet a szovjet máriiszterelnökhelyettes tiszteletére. Mint említettük, a Fehér Háziban létrejött találkozó nemcsak a kubai problémát érintette, hanem a leszerelést is. Ebben a tekintetben az utóbbi napokban igen élénk lett a diplomáciai tevékenység. Egyszerre két fronton is foglalkoztatja az államok megbízottait a leszerelés ügye. Az ENSZ- közgyűlés politikai bizottságában mindenekelőtt az atomfegyverek kérdése állt előtérben. Itt huszonegy, el nem kötelezett ország határozati javasattól nyújtott be. Az indítvány arra szólította fel U Thantot, hogy szorgalmazza a nukleáris fegyverek betiltásara hivatott nemzetközi értekezlet összehívását. Az előterjesztést a politikai bizottság ellenszavazat nélkül fogadta el, de feltűnő volt a tartózkodók és az ülésről távolmaradók igen magas száma. A nyugati katonai tömbök tagjai ugyanis nem kockáztatták meg, hogy a semlegesek indítványával szemben foglaljanak állást, viszont felszólalásaikban kibúvókat kerestek. Ennek ellenére a politikai bizottság 50 szavazattal fogadta el a kezdeményezést. A másik fórum, ahol már a tanácskozás jellegéből következően is a leszerelés ügyét vitatják, a genfi tizennyolchatalmi értekezlet. Itt pénteken teljes ülést tartottak. Csaknem valamennyi felszólaló azt sürgette, hogy az érdekelt nagyhatalmak mihamarabb állapodjanak meg a nukleáris kísérletek megszüntetésében, vagy legalábbis — ahogy ezt Kanada képviselője szorgalmazta — egy időleges moratóriumban. Noha az óhaj szinte egyöntetű volt a megállapodás mielőbbi megkötését illetően, a konkrét előrehaladást változatlanul hátráltatja a nemzeti és a nemzetközi ellenőrzés elvének éles szemben állása. Figyelmet érdemelnek még a nyugat-németországi belső helyzetről érkező hírek. A Spiegel-botrány kapcsán mind újabb és újabb tények látnak napvilágot, amelyek a nácizmus nagyarányú térhódítását bizonyítják Adenauer szövetségi köztársaságában. így, a többi között a frankfurti Die Tat című hetilap értesülése szerint Ahlerst, a Spiegel főszerkesztőhelyettesét egy olyan, volt magasrangú SS-tiszt utasítására tartóztatták le Spanyolországban, aki ma abiztonsági csoport elnevezésű különleges bonni rendőri különítménynél tölt be vezető funkciót. Ugyanakkor Nyugat-Berlinben a Nácizmus Üldözötteinek Szövetsége ellen indított terrorperben a szenzáció erejével hatott az a leleplezés, hogy a különbíróság elnöke nemcsak Hitler náci pártjának volt tagja, hanem az SA-ban is tevékenykedett. Ez a leleplezés magát a tanácsot is megzavarta s a per folytatását egy héttel elhalasztották, noha hamarosan ítéletet akartak hirdetni. Érthető, ha e tények nyomán bonni diplomáciai körökben növekszik a nyugtalanság, különösen a jugoszláv képviselet ellen szervezett terrorakció után. Kennedy egyik leghoaotabb twimncwkonasa szovjet államférfiakkiól Több mint három óra hosszat tartott a párbeszéd Mikojannal Guantanaméről kivonják az amerikai tengerészeti erők egy részét Washingtonból jelenti a Reuter és az AP. Mikojan, a Szovjetunió első miniszterelnök-helyettese három óra húsz perc hosszat tanácskozott Kennedy elnökkel a Fehér Házban a kubai kérdésről. A tanácskozás magyar idő szerint péntek hajnalban egy óra ötven perckor ért véget. Mikojan később tudósítóknak kijelentette: -Az elnökkel kicseréltük nézeteinket a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről, főként Kubáról.-* -A tárgyalások eredményeképpen megállapodtunk abban, hogy utasítjuk New York-i képviselőinket, folytassák a tárgyalásokat a kubai kérdés végleges megoldásáért." A Fehér Ház közleményt adott ki, amely hangoztatja, hogy a tárgyalások őszinte és tárgyilagos légkörben folytak le. Jól értesült források szerint, habár a kubai válság kitörése óta sikerült bizonyos haladást elérni, még mindig több pont vár tisztázásra. Jóllehet a megbeszéléseket főleg Kuba kérdésére összpontosították, szóba került ti laoszi és a leszerelési probléma is, beleértve a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetését. A tanácskozásokon amerikai részről az elnökön kívül részt vett Dean Rush külügyminiszter és Thompson, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete. Szovjet részről viszont Mikojanon kívül jelen volt Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, valamint Bubonov, a nagykövetség egyik képviselője. Ez volt a leghosszabb tanácskozások egyike, amelyet Kennedy elnök valaha is a szovjet kormány képviselőivel folytatott. Az amerikai hadügyminisztérium szóvivője csütörtökön este közleményt adott ki. Ez hangoztatja, hogy az Egyesült Államok a jövő héten visszavonja a közelmúltban a guantanamói támaszpontra irányított tengerészeti erők egy részét Bertrand Russell: Hruscsov hárította el a világháború kitörését Beirutból jelenti a TASZSZ. Az As Saab című libanoni lap kérdéseket intézett Bertrand Russell neves angol filozófushoz és békeharcoshoz. A kérdések között szerepelt például: »Az ön véleménye szerint Hruscsov a kubai kérdésben emberbaráti módon járt-e el?* Russell a következőket válaszolta: »Úgy vélem, Hruscsovnak a Imerre tanísított magatartása bátorságra és nemeslelkűségre vall. Nem tudom elképzelni, hogy Kennedy ugyanígy cselekedett volna, ha Formoza körül hasonló helyzet alakul ki. Azt hiszem, hogy csupán Hruscsovnak a blokád bejelentése után tanúsított magatartása hárította el a világháborút. A Biztonsági Tanács U Thantot öt évre ENSZ-főtitkárnak javasolta Magyar felszólalás a közgyűlés atomvitájában New Yorkból jelenti a UPI és az AFP: a Biztonsági Tanács pénteken délelőtt — magyar idő szerint 17.10 órakor — összeült, hogy megvitassa az U Thant ügyvezető főtitkár mandátumával kapcsolatos kérdéseket. A Thant mandátuma ugyanis 1963. április 10-én lejár. A zárt ajtók mögött megtartott ülésen Mahmud Riad, az EAK képviselője elnökölt. A Biztonsági Tanács egyhangúlag javasolta, hogy 1961. november 3-áig visszamenő hatállyal, ötévi mandátummal nevezzék ki főtitkárrá U Thant ügyvezető-főtitkárt. Az MTI jelentése szerint az ENSZ-közgyűlés csütörtökön 12 ország — köztük Magyarország — javaslatára egyhangúlag úgy határozott, hogy indítványozza: hívják össze 1964 őszére az atomerő békés felhasználásával foglalkozó harmadik nemzetközi értekezletet. Ausztrália és több nyugati állam módosító indítványa azonban az összehívandó értekezlet részvevőinek körét csak az ENSZ tagállamaira korlátozta, s így megakadályozta, hogy a nukleáris tudományos kutatásban jelentős eredményeket elért egyes államok — mint például a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság — hozzájárulhassanak az értekezlet sikeréhez. A határozati javaslat elfogadását megelőző vitában felszólalt Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselője is. A többi között hangsúlyozta: minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy az egész emberiség javára előmozdítsuk az atomerő széles körű, békés célokat szolgáló felhasználását. A Magyar Népköztársaság küldöttsége ezért nagy örömmel vett részt a javaslat kidolgozásában. Küldöttségünk véleménye szerint azonban semmiképpen sem lenne szabad korlátozni a konferenciára meghívott és azon részt vevő országok számát. Beszéde további részében Csatorday Károly kifejtette: a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség feladata lenne, hogy minél gyorsabban és minél szélesebb körben előmozdítsa az atomenergia technológiájának alkalmazását a gazdaságilag fejletlen országokban. Bejelentette, hogy ehhez — a szocialista tábor más országaival együttműködve — a Magyar Népköztársaság erejéhez mérten műszaki berendezésekkel is kész hozzájárulni. Az ENSZ politikai bizottsága a nukleáris fegyverek betiltását sürgette Portugália axrmbefirdul a yllásskrrmrl anszalai határozatával Hírügynökségi jelentések szerint, az ENSZ politikai bizottsága csütörtökön 50 szavazattal 0 ellenében és 25 tartózkodással elfogadta 21 el nem kötelezett ország határozati javaslatát, amely arra szólítja fel U Thantot, az ENSZ ügyvezető főtitkárát, hogy szorgalmazza a nukleáris fegyverek betiltására hivatott értekezlet összehívását. Harmincnégy ország képviselője nem volt jelen az ülésteremben. A hírügynökségek rámutatnak, hogy az Egyesült Államok és Anglia tartózkodott a szavazástól és a nyugati hatalmak általában nem támogatták a semleges országok kezdeményezését. Gore szenátor, az Egyesült Államok képviselője azzal érvelt, hogy a nukleáris fegyverek betiltása nem adna védelmet az egyes országoknak. A gyámsági bizottság angolai albizottsága újabb jelentést terjesztett a közgyűlés elé. A jelentés elmondja, hogy Portugália nem hajlandó teljesí-