Magyar Nemzet, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

Értelmiségi embereknek sokáig emlékezetes marad Ká­dár János kongresszusi vita­­záró beszédének néhány mon­data. A párt első titkára ar­ról a történelmi tettről szólt amit a szocializmus alapjai­nak lerakása jelent az egész magyar népnek, és azt ele­mezte, milyen szerepe volt ebben a munkásosztálynak, a parasztságnak. Ehhez fűzte hozzá: »A munkásosztály és a parasztság helytállásáról szól­va tulajdonképpen szólottam a magyar értelmiség jelentős többségének helytállásáról is, mert ahol termelőmunka fo­lyik, ott mindenütt vannak értelmiségi dolgozók is. El­mondhatjuk, hogy többségük öntudattal, bizakodással, lel­kesedéssel, munkásainkkal, parasztjainkkal egy sorban dolgozott és az eredményekre büszke lehet.­ A­z értelmiség­nek a munkásosztállyal és a parasztsággal együttes, közös értékelése, az, hogy a két alapvető társadalmi osztály eredményei az értelmiség al­kotó munkáját is tükrözik, igaz értékelését jelentik az értel­miség szerepének a szocializ­musban. Fogalmazhatjuk úgy is: ez mutatja az értelmiség­nek a mi társadalmunkban betöltött fontos helyét. Hol tart a magyar értelmi­ség? A mi értelmiségünk együtt fejlődött az egész or­szággal, és ezért bátran mond­hatjuk, hogy a szocializmus alapjait az értelmiség gondol­kodásában is leraktuk. A kongresszus beszámolója ezt így fejezte ki: »A magyar ér­telmiség ma munkásosztá­lyunkkal és parasztságunkkal egy sorban halad, dolgozik, építi a szocializmust és szem­léletében is mindinkább szo­cialistává válik.­ S ez egy természetes folyamat eredmé­nye. Hányfajta irányból ala­kult ki a ma értelmisége? Éppen most adott rá feleletet a demográfusok, a népesség­kutatók Budapesten folyó nemzetközi tanácskozása. Ér­telmiségünk fele a felszaba­dulás után szerezte diplomá­ját. Más adatok arról beszél­nek, hogy a ma értelmiségi munkakörben dolgozók 40 szá­zalékának apja fizikai mun­kás volt, egyharmada pedig 1949 előtt önmaga is fizikai munkát végzett. Ez tehát az elmúlt másfél évtizedben ki­alakult új értelmiség. Az értelmiségi emberek idő­sebb nemzedéke is együtt fej­lődött azonban a szocialista építéssel, a szocialista rend fokozatos kialakításával. Az utóbbi években pedig a párt egyenes, nyílt és becsületes politikájának eredményeként egészséges forrás indult meg soraikban, párhuzamosan az értelmiség iránti bizalom nö­vekedésével, a gondolkodást kívánó alkotómunka követel­ményének erősödésével. Ezért kapott szinte szárnyakat az értelmiség az utóbbi öt-hat esztendőben, s alkotott sok értékeset, maradandót az ipar­ban, a mezőgazdaságban, a tudományban és a művészet­ben. S az értelmiségnek a szocializmus iránt érzett foko­zódó felelősségét mutatják azok a jórészt a népfront által kezdeményezett társadalmi munkaakciók is, amelyekbe az értelmiség minden rétege bekapcsolódott. A régi értelmiséggel szem­ben a személyi kultusz évei­ben táplált gyanakvás annak a kishitűségnek volt a követ­kezménye, amely a marxiz­mus—leninizmus emberfor­máló erejéről csak beszélt, de tulajdonképpen nem hitt ben­ne. Ezért tartotta elképzelhe­tetlennek, hogy az élet vál­tozásait oly feszült figyelem­mel kísérő értelmiség gon­dolkodását a marxizmus, a szocialista építés folyamata meg tudja változtatni. Éppen ez riasztott el sok értelmisé­git attól, hogy teljes szívvel és értelemmel a népi hatalom mellé álljon. A személyi tart- túsztól, az állandóan élesedő osztályharc torz elméletétől megszabadult, megújhodott politika eredményei bizonyí­tották be a legvilágosabban, milyen káros volt a korábbi évek kishitűsége az értelmiség­gel szemben, s milyen nagy hatással van az embert szol­gáló szocializmus a gondolkodó értelmiségiekre. Ennek a politi­kának az eredménye — ahogy a Központi Bizottság beszá­molója leszögezte —, hogy az úgynevezett régi értelmiség szemlélete és magatartása gyökeresen megváltozott. S ezért mondhatjuk meggyőző­déssel, hogy ma már anakro­nisztikus a régi és új értel­miség megkülönböztetése. A szocializmus alapjainak lera­kása Magyarországon azt is jelenti, hogy nálunk a­­régi­­s az­­új­ értelmiség ötvöző­déséből kialakult a mi új ér­telmiségünk, hozzátehetjük, szocialista értelmiségünk. Az MSZMP VIII. kongresz­­szusa a szocializmus teljes felépítésének programját állí­totta elénk. A szocialista tár­sadalom felépítése, majd a kommunizmus megvalósítása mindinkább az egész nemzet céljává válik. A kongresszus vitájában ezért kapott nagy súlyt a szövetségi politika, mert­­ ez volt a kongresz­­szus egységes álláspontja — ezt a célt a társadalom va­lamennyi osztályának együt­tes erőfeszítésével kell elér­nünk, a munkásosztály vala­mennyi dolgozó osztállyal és réteggel szövetkezik a szocia­lizmus teljes felépítésére. Ez az építőmunka osztály­harc. Osztályharc az ipari termelés, a mezőgazdasági terméseredmények növelése, minden korszerű eljárás, ta­lálmány, hasznos újítás alkal­mazása, az emberek szocialis­ta gondolkodásának erősítése.­­A munkatermelékenység nö­velésére tett egyetlen intéz­kedés nálunk ma többet ér az osztályharcban, mint az imperialistákat szidalmazó száz radikális szólam­* — így fo­galmazta ezt meg a Központi Bizottság beszámolója. Ez az osztályharc, a szocializmus teljes felépítése, az ipar, a mezőgazdaság vezetői, a tu­domány, a művészet emberei elé minden korábbinál bonyo­lultabb, nehezebb feladato­kat állít. Ezek végrehajtására a mi népünk érdekei éppúgy köteleznek, mint a kapitaliz­mussal folyó gazdasági ver­senyben betöltött szerepünk. Ezért magától értetődő vele­járója a következő évek mun­kájának az értelmiség nagy szerepe az életben mindenütt. A pártkongresszus egyértel­műen megfogalmazta a párt értelmiségi politikájának lé­nyegét: továbbra is minden feltételt biztosítani az értel­miség alkotómunkájához, meg­gyorsítani szocialista fejlődé­sét, segíteni, hogy elsajátítsa a marxizmus—leninizmust. Az értelem és az érzelem érvei állították a magyar ér­telmiséget a szocializmus ol­dalára. A mai kor felszaba­dult légköre beláthatatlan távlatokat nyitott meg az ér­telmiségi munka előtt, szé­lesre tárta a kapukat a gon­dolkodás, az alkotás számára. A szocializmus teljes felépí­tésének szövetségi politikája ezért joggal kívánja az ér­telmiség egészétől, hogy az új feladatok elvégzéséhez újabb lépést tegyen előre. Egyre jobb szaktudást és alkotó szocialista gondolko­dást kíván értelmiségünktől a következő évek gazdag programja. Az a nagy út, amelyet a magyar értelmiség a felszabadulás óta végigjárt, biztosítéka annak, hogy szo­cialista értelmiségünk tovább­ra is lépést tart a kor diktál­ta követelményekkel. S ezek­ben a törekvéseiben biztos támaszra talál abban a poli­tikában, amelyet a VIII. párt­kongresszus megerősített Klwh Tamás­ t Hol tart az értelmiség? A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Három és fél órás eszmecsere a Fehér Házban Kennedy és Mikojan Kubáról és a leszerelésről tanácskozott A külpolitikai helyzet A WASHINGTONI TÁRGYALÁSOK osztatlan érdeklő­dést keltettek a nemzetközi politikai körökben. Kennedy há­rom óra és 20 perc hosszat tanácskozott Mikojannal. Az idő­nek azért van most különös jelentősége, mert mint megfi­gyelők megjegyezték, a tavalyi Hruscsov—Kennedy bécsi ta­lálkozó óta ez volt az első eset, hogy az amerikai elnök ilyen hosszan tárgyalt szovjet államférfival. Mindkét részről azt hangoztatták, hogy az eszmecsere középpontjában a kubai kérdés állt, de áttekintettek egyéb problémákat is. A többi között érintették Laosz és a leszerelés ügyét Mikojan a Fehér Házból távozóban a találkozó eredményeinek lényegét abban foglalta össze: -Megállapodtunk abban, hogy utasít­juk New York-i képviselőinket, folytassák a tárgyalásokat a kubai kérdés végleges megoldásáig.* Amerikai újságíró kö­rökben azt tartják, hogy noha a válság kitörése óta sike­rült bizonyos haladást elérni, de több pont még mindig tisz­tázásra vár. A washingtoni eszmecsere második része egyéb­ként pénteken zajlott le, amikor Dean Rusk külügyminisz­ter adott ebédet a szovjet máriiszterelnökhelyettes tisztele­tére. Mint említettük, a Fehér Háziban létrejött találkozó nem­csak a kubai problémát érintette, hanem a leszerelést is. Ebben a tekintetben az utóbbi napokban igen élénk lett a diplomáciai tevékenység. Egyszerre két fronton is foglalkoz­tatja az államok megbízottait a leszerelés ügye. Az ENSZ- közgyűlés politikai bizottságában mindenekelőtt az atom­fegyverek kérdése állt előtérben. Itt huszonegy, el nem kö­­telezett ország határozati javasattól nyújtott be. Az indít­vány arra szólította fel U Thantot, hogy szorgalmazza a nukleáris fegyverek betiltása­ra hivatott nemzetközi értekez­let összehívását. Az előterjesztést a politikai bizottság ellen­­szavazat nélkül fogadta el, de feltűnő volt a tartózkodók és az ülésről távolmaradók igen magas száma. A nyugati kato­nai tömbök tagjai ugyanis nem kockáztatták meg, hogy a semlegesek indítványával szemben foglaljanak állást, viszont felszólalásaikban kibúvókat kerestek. Ennek ellenére a po­litikai bizottság 50 szavazattal fogadta el a kezdeményezést. A másik fórum, ahol már a tanácskozás jellegéből kö­vetkezően is a leszerelés ügyét vitatják, a genfi tizennyolc­­hatalmi értekezlet. Itt pénteken teljes ülést tartottak. Csak­nem valamennyi felszólaló azt sürgette, hogy az érdekelt nagyhatalmak mihamarabb állapodjanak meg a nukleáris kísérletek megszüntetésében, vagy legalábbis — ahogy ezt Kanada képviselője szorgalmazta — egy időleges morató­riumban. Noha az óhaj szinte egyöntetű volt a megállapodás mielőbbi megkötését illetően, a kon­k­rét előrehaladást válto­zatlanul hátráltatja a nemzeti és a nemzetközi ellenőrzés elvének éles szemben állása. Figyelmet érdemelnek még a nyugat-németországi belső helyzetről érkező hírek. A Spiegel-botrány kapcsán mind újabb és újabb tények látnak napvilágot, amelyek a náciz­mus nagyarányú térhódítását bizonyítják Adenauer szövetségi köztársaságában. így, a többi között a frankfurti Die Tat cí­mű hetilap értesülése szerint Ahlerst, a Spiegel főszerkesztő­­helyettesét egy olyan, volt magasrangú SS-tiszt utasítására tartóztatták le Spanyolországban, aki ma a­­biztonsági cso­port­ elnevezésű különleges bonni rendőri különítménynél tölt be vezető funkciót. Ugyanakkor Nyugat-Berlinben a Ná­cizmus Üldözötteinek Szövetség­e ellen indított terrorperben a szenzáció erejével hatott az a leleplezés, hogy a külön­bíróság elnöke nemcsak Hitler náci­ pártjának volt tagja, ha­nem az SA-ban is tevékenykedett. Ez a leleplezés magát a tanácsot is megzavarta s a per folytatását egy héttel el­halasztották, noha hamarosan ítéletet akartak hirdetni. Ért­hető, ha e tények nyomán bonni diplomáciai körökben nö­vekszik a nyugtalanság, különösen a jugoszláv képviselet ellen szervezett terrorakció után. Kennedy egyik leghoaotabb twimncwkonasa szovjet államférfiak­kiól Több mint három óra hosszat tartott a párbeszéd Mikojannal Guan­tan­améről kivonják az amerikai tengerészeti erők egy részét Washingtonból jelenti a Reuter és az AP. Mikojan, a Szovjetunió első miniszterel­nök-helyettese három óra húsz perc hosszat tanácskozott Kennedy elnökkel a Fehér Házban a kubai kérdésről. A tanácskozás magyar idő sze­rint péntek hajnalban egy óra ötven perckor ért véget. Mikojan később tudósítók­nak kijelentette: -Az elnök­kel kicseréltük nézeteinket a két országot kölcsönösen ér­deklő kérdésekről, főként Ku­báról.-* -A tárgyalások ered­ményeképpen megállapodtunk abban, hogy utasítjuk New York-i képviselőinket, foly­tassák a tárgyalásokat a ku­bai kérdés végleges megoldá­sáért.­" A Fehér Ház közleményt adott ki, amely hangoztatja, hogy a tárgyalások őszinte és tárgyilagos légkörben folytak le. Jól értesült források szerint, habár a kubai válság kitörése óta sikerült bizonyos haladást elérni, még mindig több pont vár tisztázásra. Jóllehet a megbeszéléseket főleg Kuba kérdésére össz­pontosították, szóba került ti laoszi és a leszerelési problé­ma is, beleértve a nukleáris kísérleti robbantások meg­szüntetését. A tanácskozásokon amerikai részről az elnökön kívül részt vett Dean Rush külügyminisz­ter és Thompson, az Egyesült Államok volt moszkvai nagy­követe. Szovjet részről viszont Mikojanon kívül jelen volt D­obrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, va­lamint Bubonov, a nagykövet­ség egyik képviselője. Ez volt a leghosszabb tanácskozások egyike, amelyet Kennedy el­nök valaha is a szovjet kor­mány képviselőivel folytatott. Az amerikai hadügyminisz­térium szóvivője csütörtökön este közleményt adott ki. Ez hangoztatja, hogy az Egyesült Államok a jövő héten vissza­vonja a közelmúltban a guan­­tanamói támaszpontra irányí­tott tengerészeti erők egy ré­szét Bertrand­ Russell: Hruscsov hárította el a világháború kitörését Beirutból jelenti a TASZSZ. Az As Saab című libanoni lap kérdéseket intézett Bertrand Russell neves angol filozófus­hoz és békeharcoshoz. A kér­dések között szerepelt például: »Az ön véleménye szerint Hruscsov a kubai kérdésben emberbaráti módon járt-e el?* Russell a következőket vála­szolta: »Úgy vélem, Hruscsov­nak­ a Im­erre tan­í­sított magatartása bátorságra és nemeslelkűségre vall. Nem tudom elképzelni, hogy Ken­nedy ugyanígy cselekedett volna, ha Formoza körül ha­sonló helyzet alakul ki. Azt hiszem, hogy csupán Hrus­­csovnak a blokád bejelentése után tanúsított magatartása hárította el a világháború­­t. A Biztonsági Tanács U­ Thant­ot öt évre ENSZ-főtitkárnak javasolta Magyar felszólalás a közgyűlés atom­vitájában New Yorkból jelenti a UPI és az AFP: a Biztonsági Ta­nács pénteken délelőtt — ma­gyar idő szerint 17.10 órakor — összeült, hogy megvitassa az U Thant ügyvezető­ főtitkár mandátumával kapcsolatos kérdéseket. A Thant mandá­tuma ugyanis 1963. április 10-én lejár. A zárt ajtók mögött meg­tartott ülésen Mahmud Riad, az EAK képviselője elnökölt. A Biztonsági Tanács egy­hangúlag javasolta, hogy 1961. november 3-áig visszamenő hatállyal, ötévi mandátummal nevezzék ki főtitkárrá U Thant ügyvezető-főtitkárt. Az MTI jelentése szerint az ENSZ-közgyűlés csütörtökön 12 ország — köztük Magyar­­ország — javaslatára egyhan­gúlag úgy határozott, hogy in­dítványozza: hívják össze 1964 őszére az atomerő békés fel­­használásával foglalkozó har­madik nemzetközi értekezle­tet. Ausztrália és több nyugati állam módosító indítványa azonban az összehívandó érte­kezlet részvevőinek körét csak az ENSZ tagállamaira korlá­tozta, s így megakadályozta, hogy a nukleáris tudományos kutatásban jelentős eredmé­nyeket elért egyes államok — mint például a Kínai Népköz­­társaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság — hozzá­járulhassanak az értekezlet si­keréhez. A határozati javaslat elfo­gadását megelőző vitában fel­szólalt Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság állan­dó ENSZ-képviselője is. A többi között hangsúlyozta: minden alkalmat meg kell ra­gadnunk, hogy az egész embe­riség javára előmozdítsuk a­z atomerő széles körű, békés célokat szolgáló felhasználá­sát. A Magyar Népköztársa­ság küldöttsége ezért nagy örömmel vett részt a javaslat kidolgozásában. Küldöttségünk véleménye szerint azonban semmiképpen sem lenne sza­bad korlátozni a konferenciá­ra meghívott és azon részt vevő országok számát. Beszéde további részében Csatorday Károly kifejtette: a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség feladata lenne, hogy minél gyorsabban és minél szélesebb körben előmozdítsa az atomenergia technológiájá­nak alkalmazását a gazdasá­gilag fejletlen országokban. Bejelentette, hogy ehhez — a szocialista tábor más orszá­gaival együttműködve — a Magyar Népköztársaság erejé­hez mérten műszaki berende­zésekkel is kész hozzájárulni. Az ENSZ politikai bizottsága a nukleáris fegyverek betiltását sürgette Portugália axrmbefirdul a yllásskrrmrl anszalai határozatával Hírügynökségi jelentések szerint, az ENSZ politikai bi­zottsága csütörtökön 50 sza­vazattal 0 ellenében és 25 tar­tózkodással elfogadta 21 el nem kötelezett ország határo­zati javaslatát, amely arra szólítja fel U Thantot, az ENSZ ügyvezető főtitkárát, hogy szorgalmazza a nukleá­ris fegyverek betiltására hiva­tott értekezlet összehívását. Harmincnégy ország képvise­lője nem volt jelen az ülés­teremben. A hírügynökségek rámutat­nak, hogy az Egyesült Álla­mok és Anglia tartózkodott a szavazástól és a nyugati ha­talmak általában nem támo­gatták a semleges országok kezdeményezését. Gore szenátor, az Egyesült Államok képviselője azzal ér­velt, hogy a nukleáris fegy­verek betiltása nem adna vé­delmet az egyes országoknak. A gyámsági bizottság angolai albizottsága újabb jelentést ter­jesztett a közgyűlés elé. A jelentés elmondja, hogy Por­tugália nem hajlandó teljesí-

Next