Magyar Nemzet, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-07 / 286. szám
Magyar íróküldöttség utazott Franciaországba A magyar—francia kulturális csereforgalom keretében csütörtökön magyar íróküldöttség utazott Franciaországba. A küldöttség vezetője: Darvas József — tagjai: Gereblyés László, Nemes Nagy Ágnes és Váci Mihály. NAPLÓ December 7 Kecskeméten, Kodály Zoltán szülővárosában ünnepi kiadványt jelentetnek meg a zeneszerző EO. születésnapja alkalmából. A fényképekkel illusztrált kötet a többi között megemlékezik Kodály kecskeméti látogatásairól és ismerteti a közel százéves első kecskeméti énekkar munkáját és szerepléseit. Erdődi István keramikus és Solti Gizella gobelin-művész kiállítása nyílik meg ma délután fél 6 órakor a Fényes Adolf-teremben. A kiállítást Vitt Tibor szobrászművész nyitja meg. ti) Debreceni egyetemi tanárok tartózkodnak Kijevben a két egyetem baráti szerződésének keretében. Dr. Iglói Endre rektorhelyettes a Sevcsenko-egyetemen a tanárképzést tanulmányozza, dr. Gyires Béla és dr. Gergely Artúr előadásokat tart Kijevben. ISZA Horizont, az Egyetemi Színpad hangos folyóirata következő előadását december 10-én este 7 órakor rendezi meg. A műsor szerkesztő riportere Horváth György, vendégei de Chatel Krisztina, Garai Gábor és Sinkovits Imre. * Csehszlovák vendégművész rendezi a győri Kisfaludy Színház december 20-i bemutatóját. Ondrej Rajniah, a nyitrai területi színház igazgatója vezeti Oldrich Danek A házasságszédelgő esküvője című vígjátékénak próbáit Carlo Ponti olasz producer tárgyalásokat folytat A szerelem perpetuum mobiléja című film kiszemelt főszereplőivel, Brigitta Bardot-val és Richard Burtonnal. A hét évszázados, román stílusú templomáról híres Vas megyei Jákot városias településsé fejlesztik. Közel másfélmilliós állami segítséggel járdák készülnek, híd épül, rendezik a műemléktemplom környékét, vízvezetéket fektetnek és törpevízművet építenek jövőre. Ma eme Fodor János Kossuth-díjas baritonista, az Operaház szólóénekese nagy sikerrel lépett fel Iasiban szerda este a Faust címszerepében. A Pablo Casals, a nagy művész és békeharcos a-Keresztesi hadjárat a békéért- című hangversenykörútja jövedelmét (melynek során azEl Pesebre m oratóriumát mutatja be) békealapítvány céljaira ajánlotta fel ^ A fiatal szovjet zeneszerzők egyéves országos versenyében két első díjat osztottak ki. Aram Hacsaturján, a zsűri elnöke hangsúlyozta, hogy a fiatal szovjet zeneszerzők művészete és mesterségbeli tudása magas színvonalat ért el. ^ ___ Ma kezdődik a lengyel írókongresszus Ma kezdődik Varsóban a Lengyel Írók Szövetségének 13. kongresszusa. A kétnapos tanácskozáson szenvedélyes vita várható, szóba kerülnek majd a lengyel irodalmi élet eszmei és szervezeti problémái. A kongresszust a lengyel kulturális hetilapokban vita előzte meg. A Przeglad Kulturálnii című lapban például Jerzy Putrament, az írószövetség alelnöke a pártos irodalom fontosságáról írt A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, R. Strzelecki december 5-én fogadta az írószövetség vezetőit és megvitatta velük a lengyel irodalom időszerű kéte Péntek, 1962. december T Maga Nemzet ZÁRÓRA Thurzó Gábor színműve a Vígszínházban ORVOSHOZ hasonlítanám Thurzó Gábort Záróra című színműve nyomán, aki közönségét védőoltással látja el a gátlástalan karrierizmus ellen és valamennyire képessé is teszi e nyavalya szimptómiának felismerésére. S ez komoly írói tett, hisz ki tagadhatná, hogy a karrierizmus a még meglevő kispolgári elvtelenség talajában bőségesen találhat a maga számára tápláló nedveket. Thurzó, noha nem a máról, hanem a tegnapról, tegnapelőttről szól, ezért a maiak előtt kelti életre Tormos Gusztávot, a gumigerincű értelmiséginek ezt a sajátos, visszataszító típusát. Jó ez a típus, mert más mint a megszokottak. Tormos nem attól lesz karrierista, hogy gátlástalan könyöklő vagy szemérmetlen hízelgő. Karrierizmusa egy kissé fordított, meg-megújuló erejét elsősorban mérhetetlen gyávaságából meríti. Mondhatni: úgy hordozza magán a gyávaságot, mint egy iszonytató láthatatlan púpot, melynek terhét az ő vérszegény embersége el nem bírhatja. Hát el is bukik minden lehetséges alkalommal. Van-e ekkora gyávaság a világon? Megmárthatja-e egy ember mázát minduntalan az embertelenség mocskában úgy, hogy vonásait mégis emberinek vélhesse? Az író igenlő válaszával nagyjából egyetérthetünk, még ha különösnek látszik is, hogy Tormos az író által felidézett pillanatok közül egyikben sem viselkedik morális lény módján. Ha nem ezt tenné, nem is lehetne egy karrierista típusa, legfeljebb olyan gyönge embernek vélnénk, aki tévedezik, botladozik az élet sűrűjében és akkor antihumánus magatartását is a körülmények vagy saját gyengesége számlájára írhatnánk. MIFÉLE EMBER az a Tormos, akinek mimikri képességeit az állatvilág bármely tagja megirigyelhetné? Jelleme cselekedetei láncolatában bomlik ki a maga teljességében. 1945-ben egy igazolóbizottság elnökeként elbocsátja állásából volt professzorát, akinek személy szerint sokat köszönhet .A megüresedett egyetemikatedrát egyébként ő foglalja el.) A későbbiekben, megszakítja kapcsolatait apácahúgával. Nem mer mentesítést kérni kitelepítésre váró anyósának és apósának. Kommunista barátja ellen vall, amikor azt ártatlanul letartóztatják. 1955—56-ban részt vesz az ellenforradalom szellemi előkészítésében, 56 októberében fegyveres harcra buzdítja diákjait, majd e harcot leverése után “forradalmárként” megy a Parlamentbe és a kormány híveként távozik onnan, sőt, felvételét kéri a pártba is. S bár nem veszik fel, azért érezhető, hogy tapogató csiga-biga szarvacskái mindig készek újabb “akciók” elindítására. Az a fajtájú egyén, aki cselekedeteire a “félelem légkörében” keres magyarázatot. De a magyarázat csak az ő agyában azonos a mentséggel, hiszen mi tudjuk (éppen mert szemünk előtt teszi), hogy lélekszakadva elébeszalad mindenfajta kívánalomnak, noha nem is kívánják tőle. Látszólag gyötrődik is, mert fel tudja mérni saját tettei súlyát,gyötrődése azonban felszínes színészi játék, melynek tartalmát — kibúvást a felelősség vállalása alól — közvetlen környezete is egyre inkább felismeri. Mindenekelőtt felesége, aki egyre iszonyodóbban cipeli rongy férje iránti szerelmét, míg elérkezik az a pillanat, melyben a megvetés már erősebb a szerelemnél. . Ha azt mondtuk, hogy Tormos a gyáva karrierista típusa, ez nem jelenti, hogy hiányzik belőle a céltudatosság, vagy a társadalmi veszélyesség. Egyáltalán nem véletlen, hogy a régi iskolatársak közül mindössze Steingruber, a nyilas főhadnagy érez vele valamilyen közösséget, s ez nemcsak hálából fakad, hanem abból a fajtájú irigységéből is, melyet mondjuk egy mesterségében megkopott aprócska zsebtolvaj érezhetett Al Capone irányában. Steingrubert lenyűgözi Tormos karrierizmusának bizonyos eleganciája, mondhatni, természetessége, mellyel minden különös megrázkódtatás nélkül feltalálja írfagát a különféle helyzetekben. Lényegesen ugyan nem befolyásolja a figura hitelességét, mégis említést érdemel az a bizonytalanság, amely Tormos felszabadulás előtti bátrabb és felszabadulás utáni gyáva magatartásában tükröződik. Két lehetőség a magyarázat erre: jelleme vagy törést szenvedett valamikor, vagy már annak idején is valamielőrelátó- karrierizmusból cselekedett. Alighanem az utóbbi a valószínű, legalábbis a válás-jelenetben elhangzó kitöréséről erre következtethetünk. A választást az író azonban mégiscsak ránk hagyja, s persze ez olyan labda, amit a közönség mindig viszszadobhat az írónak. Tormos arcvonásai végeredményben egy harmincéves érettségi találkozón, két volt osztálytárs, Steingruber és Fidél atya elbeszélései nyomán bontakoznak ki előttünk. Steingruber cinikus szimpátiájáról már szóltunk. Fidél vallásimorális alapokról ítéli el Tormást, mint olyant, aki általában vét általában a morál ellen. Fidél valamiképpen közös nevezőre is jut Bors Dezsővel, a kommunista tudóssal, azon az alapon, hogy mindkettőjüket a belső meggyőződés segíti át az élet nehézségein. Kettejük között azonban mégiscsak van egy lényeges különbség a meggyőződés tartalmát illetően. Ez a különbség a darabban többnyire elmosódik, így Bors figurája egy kissé szegényes és illusztratív jellegű lesz. A darab alakjai közül kétségtelenül Tormos felesége a legrokonszenvesebb, aki férje kétszínűségei nyomán és saját belső logikája következtében fokozatosan jut el a lázadásig. Igen eleven, életteli figura Steingruberé és feleségéé. A “zsák és foltja” közmondás, esetükben teljesen fedi az igazságot, a darab elején még érezhető tartásuk mindinkább felbomlik s arcukra kiülnek az élősdi életmód bélyegei. Erői legjavát az író Tormos alakjára összpontosította, s a darab legszembetűnőbb erénye az a következetesség, amely fokról fokra felépíti, az események mozaikdarabjaiból összerakja a fékevesztett törtetőnek e visszataszító típusát. Gondolkodásra késztet, így hatása nem marad a színház falai között. AZ ELŐADÁST minden tekintetben kifogástalannak tarthatjuk. Thurzó szövege nem köti meg a színészeket, számos lehetőséget nyújt a játékba-feledkezésre. Horvai István láthatóan arra törekedett, hogy a rendezés eszközeivel is segítse a főhős “futását”, alighanem ezzel cselekedett helyesen, így tárulhattak fel előttünk leginkább ennek az intellektuális, kártékony karrieristának öszszes sötétségei. Várkonyi Zoltán a főhős szerepében egészen kimagasló alakítást nyújt. Különös macskaszerűen óvatos és rugalmas járása, gesztusai, egyáltalán az átélésnek ez az okossága jócskán hozzájárul a figura hiteléhez. Bulla Elma kitűnően formálja Tormos feleségét, vergődése e méltatlan szerelemben szívszorító, szakítása elégtételt szolgáltat erkölcsi érzékünknek. Bors Dezső figurája a darabban nem eléggé összetett, Páger Antal játékában is főleg a kommunista tudós humanizmusa nyer kifejezést. Berkő Gyula Steingmberje vérbő, cinikus, de azért ravasz jellem Méltó párja a Steingrubernét játszó Sulyok Mária, aki jó érzékkel megy el addig a pontig, amelyen túl a triviális nőszemély már karikatúra lenne Molnár Tibor (Fidél H attya) egyszerű és megnyerő. Pethes Sándor (Springer bácsi), Sándor Iza (Springer néni), Péchy Blanka (özv. Erlingerné), Békés Rita (Tormos húga) csak pillanatokra tűnnek fel, de egyéniségük átsugározza e pillanatokat is. Az iskolatársakat játszó Szatmári István, Farkas Antal, Nagy István, Verebes Károly, Pándy Lajos már az első percekben megteremti az előadás atmoszféráját A kisebb szerepek adta lehetőségeken belül a sikert építi Bőd Teréz, Tordy Géza, Szatmári Liza is. Fábry Zoltán díszletei végig hűségesen simulnak a darab mondanivalójához. Győre Imre a genfi brácsaverseny győztesével akik a brácsának visszaadták a XVIII. században élvezett magas rangot, amikor számos mester gazdagította szólóirodalmát — a továbbiakban azonban túlnyomórészt csak zenekari hangszerként használták. (Berlioz a Harold Itáliában című szimfonikus költeményében szólószerephez jutott, míg Johannes Brahms többször is alkalmazta hasonló módon — de e művek a kivételek közé tartoznak!) Lukács 1947-ben, ugyancsak Genfben első helyezést ért el, pontosabban: a ki nem adott első díja mögött* a másodikat. Az ifjú tanítvány ugyanúgy végzett, mint tanárja másfél évtizeddel ezelőtt: az első díjat nem adták ki most sem, így neki is meg kellett elégednie a második díjjal. Megkérjük most Németh Gézát, számoljon be sikereiről: — Nagyon örülök, hogy éppen Génfben sikerült ilyen jó helyezést elérnem, hiszen ez a verseny igen nagy múltra tekinthet vissza: Génfben már több évtizede rendeznek zenei versenyeket. Az első forduló függöny mögött megy végbe és nem nyilvános: a közönség csak a középdöntőtől kezdve hallgathatja a művészeket. Igen érdekes és helyes eljárásnak tartom, hogy a selejtezőben kiesettek nevét a legteljesebb titoktartás övezi és a programokat is csak a középdöntő után nyomtatják ki. Így mindenféle kockázat nélkül indulhat valaki a versenyen és nem jelent nyilvános kudarcot a kiesés. — Hárman kerültünk a döntőbe, rajtam kívül két francia művész. Már a középdöntőtől kezdve a rádió felvette az egész elhangzó zenei anyagot és az általam játszott Bartók Brácsaverseny gyors egymásutánban kétszer is elhangzott a rádió műsorában. Érdekes az is, hogy a sajtó és a közönség milyen aktív részt vesz a versenyben: az újságok már másnap beszámolnak az elhangzott produkciókról és véleményt nyilvánítanak. — A döntőben, amikor az előbb említett Bartók-művet adtam elő, erős lámpalázzal küzdöttem, mivel életemben amikor játszottam először zenekarral. Ennek ellenére, a zsűri ítélete szerint is jól ment. Ez esetben úgy látszik, hogy a zsűri és az újságok véleménye tökéletesen megegyezett A Journal de Geneve kritikusa, Jean Derbés a többi között a következőket írja: »Németh Géza (Magyarország) elbűvölte hallgatóságát a Bartók-mű 2. és 3. tételének előadásával. Gyönyörű hangszer hangja, vonóstechnikája ésösztönös muzikalitása nagy tehetségre vall.* A döntő után, a teljes Bartók-mű hallatán ugyanez a kritikus a Németh Géza által előadott Bartók Brácsaversenyt “az est legjobb pillanatának” nevezte. Ugyanígy vélekedett a La Suisse kritikusa is:Németh Géza Bartók versenyművében felfedte minden vonatkozásban kiváló képességeit; a lassú tétel kétségkívül az est kimagasló pontja volt, mindvégig megtartotta a zene intenzív és állandó feszültségét.* “Németh Géza virtuóza hangszerének* — írja a Journal de Geneve kritikusa, majd így folytatja: “Emeljük ki lényegesebb kvalitásait: tónusa ragyogó, játéka teljes mértékben meggyőz bennünket, anélkül, hogy hatásvadászó lenne, minden hangja természetesen énekel.« Végezetül idézzük még a Le Courrier-t: »Németh Géza tette a legmélyebb hatást, mivel technikai biztonsága szervesen kapcsolódott szabadon és meggyőzően kifejezett, érzelmi világához.« p_* Szerény, mosolygós fiatalember — Németh Géza, inkább bölcsésznek látszik, vagy ifjú kutatónak. Mozgása eleven és szeme csillog, egyébként egész lénye elmélyült ember benyomását teszi. Mindössze huszonhat éves, de már európai hírnevet szerzett. Azon kivételes tehetségek egyike vett, akiket a megállapított korhatár alatt vettek fel a Zeneakadémiára és itt nyerte diplomáját 1961-ben, Lukács Pál növendékeként. Mestere az elsők egyike volt. Meghalt Szenkár Dezső Szenkár Dezső zeneszerző szerdán 68 éves korában szívtrombózisban elhunyt. Szerdán még dolgozott, aminthogy évtizedek óta nem múlt el nap, hogy ne alkotott volna valamit. Kórusművet fejezett be Várnai Zseni versére. A kórusmű elkészült, a Rádió, mely megrendelte a szerzőtől, mágneses szalagra rögzítheti, de aki alkotta, már nem hallgathatja meg a művet. Muzsikuscsaládból származott. Apja a Népopera karmestere volt, s a három fiú, Dezső, Jenő és Mihály a világ legtávolabbi sarkaiba vitte el a magyar zene jó hírét. Szenkár Mihály ma Dél-Amerikában él, s Szenkár Jenő, a düsseldorfi Opera főzeneigazgatója, vezénylőpálcájával bejárta már szinte az egész világot. Éppen a napokban, hétfő este Kodály Zoltán jubileumi hangversenyén az Erkel Színházban vezényli a Psalmus Hungaricust. Szenkár Dezső a legjobb magyar muzsikusoktól, komponistáktól és zenepedagógusoktól tanulta meg a zeneszerzés, a vezénylés és az orgonajáték mesterségét. Európai körútja után hazajött Budapestre, a Fészekbe és a Japánba. Rengeteget dolgozott és sok művet hagyott hátra. A zene legtöbb műfajában otthonos volt. Írt szimfonikus művet, s nem is keveset, de a leggyakrabban az operettben, a daljátékban, színdarabok, rádiójátékok kísérőzenéjében bizonyította be, hogy a könnyű műfaj mennyi hozzáértést, invenciót, zenekultúrát kíván. Mindig igényes, s dallamokban, ötletekben, eredeti színhatásokban mindig gazdag zenéje a legdemokratikusabb volt, mert a legnagyobb tömegekhez szólt. Az egyik első kompozíciójában, a Biarritzi Vénuszban is ezt vette észre a kor kritikusa. Kísérőzenéinek mennyisége szinte megmérhetetlen: a klasszikus szerzők és a mai drámák alkotói is Szenkár Dezsőben találták meg azt a finomhangú zenepoétát, aki mindig modern, stílusos és könnyed, franciásan elegáns, vagy markánsan kísérő melódiát írt. József Attila a közös törzshelyen, a Japánban adta oda neki híres versét, a Betlehemi királyokat megzenésítésre. Szenkár a Fészek zongorájához sietett, dallamokba és kottafejekbe foglalni a proletárköltő karácsonyi versét. A Fészek zongorája, ha beszélni tudna, rengeteget mesélhetne arról, mennyi Szenkár-melódia született meg rajta. Most az, aki eddig oly gyakran megszólaltatta, örökre nyugalomba vonult. Csak a zenéje maradt itt, ezer és ezer dal, nyitány, sanzon és operett-belépő, mely megőrzi tehetséges alkotójának, a közülünk most hirtelen eltávozott, kedves, fehérhajú öregúrnak, Szenkár Dezsőnek nevét s hírét. Gábor István KÖNYVESPOLC BERZE NAGY JÁNOS: Szőlőszem királyfi “Széljárta, vízhajtotta, szegényemberek a hősei az új népmesekötetnek, amelyet a hajdani híres mesegyűjtő hagyatékából állítottak össze. A kötetben található mesék egy részét, más változatban, olvashattuk már, mégis örömmel forgattuk ezt a kis könyvet, mert gyűjtőjük különös közvetlenséggel és humorral adja elő a sehonnan jött Csóré királyfi és a többi mesehős históriáját. (Móra Könyvkiadó.) SZALAY LENKE: Mogyoró Finomhangú, kedves lányregényében végigkíséri az Írónő: Mogyorót, azaz Madár Katalint a második általánostó a felső tagozatig, az ötödikig. Mogyoró számos kaland hősévé válik közben. Útját be nem tartott ígéretek sora jelzi. Kiderül, hogy nem is olyan egyszerű dolog például a torkosságról leszokni. De a három esztendő mégsem múlik el nyomtalanul. A sok beszédű, élénk képzelőtehetségű gyereklányból, egyre felelősségteljesebb ember körvonalai bontakoznak. (Móra Könyvkiadó.) MAXIMILIAN SCHEER: Utazás arab földön A német riporter könyve 1960-ban jelent meg az NDK- ban, azóta több kiadást ért meg, számos nyelvre lefordították. Maximilian Scheer az ötvenes évek végén hosszabb utazást tett a Közel-Keleten; járt Egyiptomban, Szíriában, Libanonban s egy sor más arab országban. Riportkönyve színes, érdekes beszámoló élményeiről, kaladjairól, megismertet a Nílus-vidék népeinek történetével, mai életével, s a felszabadulásért, a jobb életért vívott harcukkal. Akönyvet a szerző kitűnő felvételei illusztrálják. Réti Lászlóné magyar fordítása könnyed, gördülékeny. (Gondolat, Világjárók) KUO MOZSO: Egyetemi éveim A világhírű költő és tudós életrajzának eseményekben gazdag szakaszát tartalmazza ez a könyv, amely folytatása az “Ifjúkor” című kötetnek, de enélkül is teljes értékű, önálló mű. A szerző diákéveire emlékezik benne vissza, Japánban végzett egyetemi tanulmányaira, irodalmi munkásságának kezdeteire. Kuo Mo-zso egész élete, tevékenysége szorosan kapcsolódik a kínai forradalmi mozgalomhoz. Könyve érdekes, hiteles beszámoló e forradalmat előkészítő nemzedék problémáiról. Az első fejezet pedig egy régimódi kínai házasságkötés körülményeit meséli el. A távol-keleti és európai kultúrában egyaránt otthonos, kiváló író megfigyelései, élményei, a rendkívül mozgalmas korszak nálunk talánmég kevéssé ismert részleteinek leírása külön érdekességet biztosít a könyvnek. (Európa.) MÁR CSAK MA VÁSÁROLHAT KÖNYVSORSJEGYET!