Magyar Nemzet, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

A dicséret joga Az elb­tútt napokban nép­­frontmunka során, a Tiszán­túlon jártam, amelyet gyer­mekkoromból ismerek. Jártam termelőszövetkezetben, ahol még másfél évvel ezelőtt nem éppen biztató dolgokat lát­tunk: rokonság-komaság ural­mát, rossz munkát, tizenkét forintos munkaegységet. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kommunista rekto­rának segítségét kértük és az egyetem tudományos dolgozói­nak lelkes vállalása, segítése. A rátermett új vezetés meg­hozta az eredményt: az ez évi zárszámadáson harminc forin­tos munkaegységre van kilá­tás. Átmentünk a Hortobágyon is, amely gyermekkorom em­lékeként­­­igazi pusztaként** élt bennem, ahol szálló madá­ron, vadliba-hú­záson, füvöm, delelő gulyán kívül egyebet nem látni, legfeljebb délibá­bot, ha a hajnali utasnak szerencséje van. Elcsodálkoztam a keresztbe­­kasul haladó villamos távve­zetékeken, a halastavak, ta­nyaközpontok szorgosan mun­kálkodó emberei láttán. És a nagyvárosi fényárban úszó Debrecen a »puszta« szélén gyönyörű pályaudvarával, gombamódra növő új házso­raival! Láttam ,az egyetem új, kor­szerű kollégiumait rádióval, televízióval, társalgóval, ta­nulószobáival, ragyogó tiszta­­ságáraa, színességével, ame­lyet szinte megirigyeltem — visszagondolva diákéveimre — friss, vidám fiatal lakódtól. Azután Miskolc, az egykori egy­ f­őútvonalas, Szundikáló kereskedő városból kinőtt hatalmas, ipari és egyetemi centrum, új városnegyedeivel, amelyhez képest a régi város­részek szinte csak emlékként hatnak a szemlélődőre. Nemcsak Budapest fejlődik, szépül, gyors tempóban, ha­nem váltósak, fejlődik, szépül az egész ország. Eszembe jutott Kádár Já­nos kongresszusi beszédének egy mondata, amelynek ér­telme úgy szólt: a kommunis­ták ne egymást dicsérjék, ha­nem a pártonkívüliek és kom­munisták ismerjék el egymást kölcsönösen, ha erre okuk van, mert ez mindkettőjükre nézve így jobb. Végiggondolva a látottakat és azt a sok mindent, ami 1956 óta nálunk történt, azt hiszem, a haladó gondolkodá­sú pártonkívülieknek nem kell fukarkodni a dicsérettel. Itt elsősorban a törvényes­ség teljes helyreállítására gon­dolok, arra, hogy senki ártat­lanul nem szenved büntetést és ilyentől nem kell félnie. Gondolok a személyi kul­tusz terhes maradványainak felszámolására, a többi között arra, hogy senkinek nem kell ütemesen tapsolni, akinek kedve nem áll rá. Gondolok a jogos bírálat szabadságára, arra, hogy véle­ményét, panaszát mindenki szabadon hangoztathatja és arra orvoslásit is találhat. Gondolok ismerősömre, a népszerű pártonkívüli megyei tanácselnök-helyettesre, aki­nek tetterejét, munkakedvét megsokszorozza a tudat, hogy a párt megbízik benne, be­csüli munkáját. Gondolok sok-sok más pár­­tonk­ívülire, akinek gyerme­keit — ha rátermett — meg­különböztetés nélkül veszik fel az egyetemekre és aki bár­mely felelős funkciót betölt­­het hátrányos megkülönbözte­tés nélkül. Gondolok szociális törvény­­hozásunkra, amely nagyon is véges erőinkhez képest igaz­ságosan gondoskodik minden rászorulóról. És végül gondolok a velünk egyáltalán nem barátságos nyugati sajtó lapjaira, ame­lyek pár évvel ezelőtt még kigyót-békát ránk kiáltottak, s melyeknek nálunk bőven je­lentkező munkatársai többsé­gükben kénytelen-kelletten elismerik: mekkora változá­son ment át néhány év alatt ez az ország, ha el is hall­gatják bűnös részüket magunk mögött hagyott megpróbálta­tásainkban. Mindezt látva, minderről meggyőződve, a szocialista Magyarország minden becsü­letes pártonkívüli híve haj­bó­kolás és elvtelen helyeslés nélkül, bátran dicsérheti a pártot és annak vezetőit. Bát­ran tapsolhat — nem kény­szerű megszokásból — hanem meggyőződésből és, ha akad olyasmi, ami ma még elvá­lasztja, százszor több akadhat, ami összeköti ezzel az alkotó, lépésről lépésre következete­sen haladó, jó szándékú, be­csületes és tehetséges ország­építő munkával, azzal a párt­tal, amely ennek a fejlődés­nek motorja. Bizonyosan akad még olyan olvasó, aki sokallja ez­t a di­cséretet. Ezeknek azt felelem: csak azok, akik nem ültek ölhetett kézzel, amikor nem értettek egyet, tudják megbe­csülni azt a sok mindent, ami­vel ma joggal egyetérthetnek. Azt hiszem, 1956 véres nap­,­jaiban a Nyugat sok bámuló­­jának leesett szeméről a há­lyog és azóta még sokkal többnek nyílt ki a szeme és értelme egyaránt, hogy meg­értse: ez a föld, ez az ország hazájává lett minden becsü­letes magyarnak, párttagnak és pártonkívülieknek egyaránt. Ahová visszavágynak mind­azok, akik könnyelműen elfe­lejtették, hogy elsősorban ma­gyarok, akiknek élni és halni csak saját hazájukban lehet és kell. Nincs szüksége többé veze­tőinknek dicsekvésre, mert eddigi kemény munkájukkal, a párt VIII. kongresszusának határozataival rászolgáltak a dicséretre. Ebben az országban volt idő, amikor túl sokan és túl sokat dicsértek, nem meggyőző, sőt gyanús tehát az olyan egyol­dalú bírálat, amely hibát már sehol sem lát. Tehát, ha azt akarjuk, hogy az elismerő bí­rálat hiteles legyen, szólni kell arról is, amit ma még nem mindig és nem mindenütt di­csérhetünk. Tegyük ezt azért is, hogy jövőre ezt is dicsér­hessük. Azt szeretnénk, ha veze­tőink szavait, a kongresszus határozatait mindenütt és mindenki egyformán megér­tené és követné. Azt szeretnénk, ha már se­hol sem találkoznánk bizal­matlansággal, gyanakvással, néha még rosszindulattal is »lent«, amikor mindazzal egyetértünk, ami »fent*" tör­ténik. Azt szeretnénk, ha a "fent** és "lent­* néha még kétféle, egymástól különböző szintje közt egyre több helyen tűnne el végleg a különbség. Egyszó­val: azt kívánjuk, hogy ne le­gyen kívánnivalónk ebben a kérdésben sem. Ezért a szocialista egységért dolgozunk párttagok és pár­­tonkívüliek egyaránt, ezért a szocialista egységért követjük és vállaljuk bátran a párt he­lyes politikáját. Kiár János, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja fy% A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA­­-Csütörtök 1963. január 3 XIX. év, 1. szánt ■ Hruscsov a leszerelésről, a német kérdésről és a szovjet-angol viszonyról nyilatkozott a Daily Express munkatársának m 7 a rr r'■■ dér á»» a r • r • •• a • Vezető államférf­iak njevi üzenetei A külpolitikai helyzet­ ­ vezető Államférfiak nyilatkozataival kez­-*-• dődött meg az 1963-as esztendő a nemzetközi politikában. A nyilatkozatokból az a reménység csendült ki, hogy ez az év a békés fejlődés és a problémák megoldására irányuló törekvések esztendeje lesz. Különöse­n nagy érdeklődést kel­tett Hruscsov beszélgetése a Daily Express című angol lap munkatársával. A lap külön meleghangú vezércikkben üd­vözli a szovjet kormányfő nyilatkozatát. "A német militariz­­mus feléledését illető aggodalmaiból — hangzik a cikkben — az őszinteség hangja csendül ki. Ezt az aggodalmát mil­liók osztják Angliában. Hruscsov hite a szorosabb kereske­delmi kapcsolatokban megegyezik egy nagy kereskedő nem­zet hagyományos bölcseletével.** Valóságos rejtély — írja a továbbiakban a Daily Express, hogy Anglia miért maradt el Franciaország és Adenauer Németországa mögött a Szovjet­unióval való kereskedelem fejlesztése terén. Az üzleti kap­csolatok kiszélesítésével meg lehet erősíteni a bizalmat a két nemzet között és szilárd alapot lehet adni a béke számára.­­ A KUBAI FORRADALOM NEGYEDIK ÉVFORDULÓJA alkalmából szerkesztőségi cikket közölt a Pravda szerdai száma. "A kubaiak büszkén tekinthetnek vissza a négy év alatt megtett útra« — írja a lap. — A nép az ország igazi gazdájává lett. A kubai hazafiak a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt és Fidel Castro irányításával kimagasló sikere­ket értek el hazájuk függetlenségének és szuverenitásának erősítésében. "Ma, amikor a karib-tengeri válság már a bé­kés rendezés szakaszában van — folytatja a Pravda —, min­den józanul gondolkodó ember világosan látja, a békés ren­dezésnek biztosítania kell azt a lehetőséget Kuba számára, hogy békében és nyugalomban építhesse új életét. Ezért tá­mogatja a Szovjetunió maradéktalanul a kubai népnek az is­meretes öt pontban összefoglalt követeléseit.** D FOKOZÓDNAK AZ ANGOL—AMERIKAI ELLENTÉTEK a nassaui megbeszélés és az ENSZ katangai akciója után. Az angol közvélemény — a lapok egyöntetű véleménye sze­rint — megdöbbent sajnálkozással látja beigazolódni azt az aggodalmát, hogy­­Kennedynek fejébe szállt a dicsősége és ezt kíméletlenül éreztetni szándékozik szövetségeseivel. A Daily Mail szerint Kennedy önbizalma — ha nem is éppen el­bizakodottsága — végtelenül megerősödött. Az amerikai el­nök a szövetségesek panaszaival nem törődve iparkodik ke­resztül vinni döntéseit. A Times washingtoni tudósítója azt írja:­­Kennedy a világ értésére adta, hogy fiatal oroszlán módjára fog a külügyi porondon tevékenykedni. Az Atlanti­óceán innenső oldalához intézett nyilvános leckéztetései és dölyfös dorgálásai azonban nem segítik elő a szövetségen belüli ellentétek elsimítását.** Az ENSZ katangai akciójával kapcsolatban a Daily Sketch azt írja, hogy a kongói politika kérdésében szakítás következett be Anglia és az Egyesült Ál­lamok között. A nagybefolyású külügyi bizottság elnöke, Beamish ki­jelentette: »Szégyen, gyalázat, hogy Macmillan szavainak oly csekély a súlya Kennedy előtt. Erős amerika­­barát vagyok ugyan, de végtelenül felháborított az az ön­kényes erőszakoskodás, amellyel Amerika nézeteinket sem­mibe veszi.« A szovjet kormányfő pohárköszöntője Ünnepi fogadás a Kremlben Moszkvából jelenti a TASZSZ: Több mint másfél­ezer ember volt jelen azon a fogadáson, amelyet a szovjet kormány adott a Kremlben Szilveszter éjszakáján. Ott voltak az SZKP és a szovjet kormány vezetői, élükön Nyi­­kita Hruscsovval, a Moszkvá­ban akkreditált diplomáciai épviseletek vezetői, a szovjet dolgozók legkülönbözőbb réte­geinek képviselői, szovjet és külföldi újságírók. Nyikita Hruscsov a fogadá­son pohárköszöntőt mondott. Éltette a Szovjetunió népeit, amelyek a világon elsőként emelték magasra a harc vörös zászlaját és győztek. Ma ez alatt a zászló alatt egymil­­liárd ember küzd — mondotta. Békés együttélés Éltette a szovjet szakszerve­zeteket — a munkásosztály szervezeteit —, a dolgozó pa­rasztságot, és a kolhozokat, s hangsúlyozta, hogy a szocia­lista országokban lesz a leg­magasabb az életszínvonal. Emlékeztetett az Udall ameri­kai ,belügyminiszterrel folyta­tott beszélgetésére, arra, hogy egykor az amerikaiak segítet­ték felépíteni az első szovjet vízierőműveket, ma pedig — mint Udall elismerte — a Szovjetunió felülmúlta az Egyesült Államok­at a vízierő­mű építkezések tekintetében. Hruscsov pohárköszöntőjé­ben éltette a szovjet hadsere­get, amely éberen őrzi a bé­két, a kommunista pártot, a világ kommunista pártjainak és a szocializmus országainak barátságát és összeforrottsá­­gát. Hangsúlyozta, hogy az emberiség egyharmada a marxista—leninista tanítás alapján építi életét. Az idő a kommunizmusnak dolgozik — mondotta. . Pohárköszöntőjében a szov­jet kormányfő végül kiállt az államok békés együttélése és barátsága mellett. Rövid beszédet mondott a fogadáson R. Sohlman, a svéd nagykövet, a diplomáciai tes­tület doyenje Tolmácsolta a Szovjetunió vezetőinek és az egész szovjet népnek a nagy­követek őszinte újévi jókíván­ságait. Üdvözlet a szovjet népnek Az SZKP Központi Bizott­sága, a Legfelső Tanács El­nöksége és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa újév alkalmá­ból üdvözletet intézett a szov­jet néphez. Ebben hangsúlyoz­za, hogy a szovjet nép maga­biztosan halad fényes jövője, a kommunizmus felé. Megállapítja az üzenet, hogy az 1962-es év új, nagy győzel­meket hozott a hétéves terv teljesítésében, a szocialista gazdaság és kultúra fejleszté­sében; segítette mindazoknak az erőknek összefogását, és gyarapodását, amelyek kiállnak a béke, a szocializmus és a demokrácia mellett. 1962-ben diadalt aratott a bék­és együtt­élés lenini politikája, a józan­ság legyőzte az agresszió és a háború erőit. Jó érzéssel búcsúztatjuk az 1962-es évet — hangzik az üze­net. — A Szovjetunió ebben az egyetlen évben több ipari ter­méket gyártott, mint a háború előtti ötéves tervek idején együttvéve. A mezőgazdaság dolgozói mintegy kilenc mil­liárd púd szemesterményt ter­mesztettek, és csaknem 300 millió púddal többet adtak el az államnak, mint 1961-ben. Az üdvözlő üzenet hangsú­lyozza, hogy 1962-ben a béke és a józanság erői újra meg­mutatták hatalmukat, s a ka­­rib-tengeri válság napjaiban vereséget mértek a háborús erőkre.­­A Szovjetunió béke­szerető külpolitikája — ame­lyet­­ támogattak a szocialista államok és minden nép —, valamint a kubai nép hősi ki­állása hazája függetlenségéért és szabadságáért, elejét vette a termonukleáris világkataszt­­rófának.** Ezekben a napokban minden ember újra meggyő­ződött arról, hogy a hatalmas szocialista tábor képes útját állni a háborúnak. A szovjet néphez intézett üdvözlet hangsúlyozza azt is, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, annak lenini Központi Bizottsága, a szovjet kormány és minden szovjet ember 1963-ban még tevéke­nyebben fog küzdeni a békés együttélés lenini politikájának megvalósításáért, a szocialista tábor egységének, s az­ egész nemzetközi munkás- és kom­munista mozgalom egységé­nek erősítéséért. Ugyanakkor a szovjet nép éberen őrzi ha­zájának biztonságát. "Meg van a szükséges erőnk ahhoz, — írja az üzenet — hogy bár­mely agresszort megfékezzünk, hogy megvédj­ük magunkat,­­ barátainkat az atommániáku­­­­sok merényleteitől.** Hruscsov nyilatkozata a Daily Expressnek Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikita Hruscsov az új év előestéjén válaszolt a Daily Express című angol lap szerkesztőségének a nem­zetközi helyzettel kapcsola­tos kérdéseire. A szovjet kormány hajlan­dó 1963. január 1-től beszün­tetni valamennyi nukleáris fegyverkísérletet, hogyha a nyugati atomhatalmak ugyan­így viszonyulnak az ENSZ felhívás­áh­oz. A szovjet kormány a jövő­ben még szilárdabban küzd a leszerelés kérdésének meg­oldásáért. "A Szovjetunió az elkövet­kező évben még szilárdabban folytatja a harcot a leszerelés problémájának megoldásáért« — jelentette ki Hruscsov. Is­mét leszögezte, hogy »az álta­lános és teljes leszerelés nél­kül nem lehet a földön bizto­sítani a szilárd békék". Ma­guknak a népeknek kell meg­tenniük minden erőfeszítést, hogy már a közeli időkben valósággá váljék az általános és teljes leszerelésről szóló megállapodás. "Emlékezzenek Hirosimára! Emlékezzenek a karibi vál­ságra, amikor az imperialista tábor legagresszívebb ténye­zőinek csoportja csaknem ki­robbantotta a termonukleáris világháborút!* A szovjet MSnisztertanács elnöke hangoztatja, hogy a szovjet kormány kész 1963. január 1-től megszüntetni minden nukleáris fegyverkí­sérletet,­­ha a nyugati nuk­leáris hatalmak ugyanilyen álláspontot foglalnak el az ENSZ felhívásával kapcsolat­ban**. Ellentétes nyugati politika "A genfi megbeszélések helyzete igen rossz** — mon­dotta Hruscsov, majd megje­gyezte: **a tizennyolc katalizó bizottság valamiféle vita­klubbá alakul­*. "A nyugati hatalmak poli­tikája képletesen szólva két egymástól távolodó vágányon siklik: folynak a leszerelési tárgyalások és ugyanakkor háborús előkészületeket tesz­nek. A dolgokat a realitás talajáról kell szemlélni: az ilyen mozdony előbb-utóbb elkerülhetetlenül kisiklik.** A valamennyi nukleáris fegy­verkísérlet örökre való betil­tásáról szóló nemzetközi, egyezmény elérését most "Angliának és az Egyesült Ál­lamoknak a föld alatti atom­fegyver-kísérletek kérdésére vonatkozó ellenvetései zavar­ják.­ A Szovjetunió kész más módszerekkel kiegészíteni az észlelés nemzeti rendszerét.

Next