Magyar Nemzet, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-01 / 50. szám

A kör bezárul Manapság, amikor a televí­zió, a mosógép, a motorkerék­pár nálunk is tömegcikké vá­lik, azt hihetnénk, senkinek,­­még termelési, kereskedelmi kérdésekben járatlanoknak sem kell bővebben magyaráz­ni a minőségi bizonyítvány, vagy ha úgy tetszik, "bizony­lat" jelentőségét. Hihetnénk, de tapasztalataink mást mon­danak, aminthogy egészen más helyzetre vallanak azok az írásos bizonyítékok is, amelyeket a napokban egy, a problémát vizsgáló intézmény bocsátott rendelkezésünkre. * Motorkerékpárt említettünk. Kezünkben volt a Borsodná­­dasdi Lemezgyár egy »anyag­­vizsgálati jegyzőkönyve*, ame­lyet a Csepeli Motorkerékpár­­gyárnak feladott egyik tavalyi lemezszállítmányához csatolt. Ebből pedig a legjobb akarat­tal is csupán a lemezek mére­tét lehetett kiolvasni. »Anyag­vizsgálatra* — ha ugyan volt ilyen — a nyomtatvány címén kívül semmi egyéb nem utalt.­­Milyen a véletlen: az emlí­tett dokumentumok között rá­akadtunk egy „minőségi bi­zonylatra", amelyet mintegy két és fél hónap múltán éppen a Motorkerékpárgyárban állí­tottak ki, hogy illően fémje­lezzék a Csepel Kerékpár és Motorkerékpár Nagykereske­delmi Vállalatnak küldött ti­zennyolc motorkerékpár mi­nőségét. Igaz, ez a bizonylat már sokkal beszédesebb, hi­szen — a mennyiség megjelö­lésén túlmenően — azt is el­árulja, hogy a szállítmány a szabvány szerint megfelel­". De hogy miféle szabványról van szó, milyen szavatolt tu­lajdonságokról, és a sok ezer­ből melyik tizennyolc motortól lehet számonkénti ezeket a képességeket, arról hallgat a »bizonylat«. Ezek után könnyű elképzel­ni, mennyire konkrét, szavahi­hető és számonkérhető az a "bizonyítvány", amelyet a to­vábbiakban a nagykereskedel­­m­i vállalat szolgáltatott is a boltnak, majd az a vevőnek. A kör bezárult, anélkül hogy a termelőtől a fogyasztóig bárki bárkinek is kézzelfoghatóan igazolta volna a gyártmány legfontosabb minőségi jellem­vonásait, és hogy az érintettek közül bárkit is ténylegesen fe­lelősségre lehetett volna vonni a gyártás, a szállítás, vagy a raktározás során elkövetett esetleges mulasztásért. Sajnos, a példa nem egye­dülálló. Százszámra idézhet­nénk még minőségi bizonyít­ványokból, amelyeknek "meg­felelő, "exportminőség*, vagy »jó minőségű* megjegyzései, esetleg ennél bővebb, de tar­talmilag semmivel sem kü­­­lönb kijelentései éppen ilyen semmitmondóak. A kormány­­rendelet tehát, amely most új­ból szabályozza a minőségi bi­zonylatok rendszerét, nagyon is időszerű. Véget vet a formá­lis bizonylatosdinak, és kötele­zővé teszi a termékek valósá­gos tulajdonságainak, tényle­ges minőségének hitelt érdem­­­­lő megjelölését. Ez gyakorla­tilag azt jelenti, hogy mért és ellenőrzött értékekben kell rög­zíteni a gyártmányok minden jellemző tulajdonságát — meg­jelölve a vizsgálati módszert is — függetlenül attól, hogyan viszonylanak bizonyos előírá­sokhoz, vagy éppen a szállítási szerződéshez. A cél tehát az, hogy minden ilyen bizonyít­vány valóságos »fénykép" le­gyen. Hogy pontosan milyen cik­kekre és jellemzőkre vonatko­zik mindez, azt a következő hónapokban szabják meg majd az illetékes tárcák — gyártók és felhasználók — és a Szabvány­­ügyi Hivatal. Annyi minden­esetre már a rendeletből ki­tűnik, hogy úgyszólván min­den nyersanyag, félgyártmány és alkatrész, gép, szerszám és műszer, valamint minden olyan fogyasztási cikk is az intézkedés hatálya alá­­esik, amelyet hu­zamosabban használunk. Te­hát, ami az utóbbiakat illeti, nemcsak az értékesebb, úgyne­vezett, tartós fogyasztási cik­kek, hanem értelemszerűen akár egy gumicsizma, vagy egy zománclábos is. A lényeg természetesen az, hogy a bizonyítványban rög­zítettekért a szállító minden­képpen felel. Egyrészt bünte­tőjogilag, h­iszen az új DTK ki­terjed a minőség hamis tanú­sítására is. A rendelet tehát szilárdabb alapot teremt az esetenként szükségessé váló büntetőeljárásnak a minőségi bizonyítvány kiállítójával, vagy pedig azzal szemben, aki erre utasította. Másrészt a rendelet maga is kidomborítja a felelősséget, hiszen éppen ez az egyik leg­jellemzőbb, új vonása. Ennek lényege az, hogy ha az árut az előírt bizonylat nélkül, vagy­ hiányos, nem azonosítható bi­zonyítvánnyal adják át, a megrendelő maga is elvégez­tetheti — a másik fél költségére — a szükséges vizsgálatokat, illetőleg súlyos, külön kötbért követelhet, ráadásul a kifize­tést is megtagadhatja. Az sem közömbös, hogy a szállító há­rom évig felel a bizonyítvány­ban állítottak valódiságáért. Mindezek­ után az is érthe­tő, hogy az érintettek közül számosan enyhén szólva fáz­tak, sőt feltehetőleg ma is fáz­nak az új rendelkezéstől amely különben fél év múlva lép életbe. Pedig aligha kell ,különösebben­­ megindokolni, milyen üdvös elhatározás ez. Már magában az, hogy fokoza­tosan megszűnik a ma még óhatatlan, szállítónál és meg­rendelőnél párhuzamosan vég­zett vizsgálat, Tnin'fenkém-’en haszonnal jár. Ennél is fonto­sabb azonban, hogy az üzleti kapcsolatok során hosszú évek jó tapasztalataira épülő ohm" bizalom fejlődhet ki, amely­nek záloga a kifogástalan mi­nőségű áru. Az új eljárás, ha következetesen ragaszkodnak hozzá, visszahat majd a ter­melésre is, hiszen már a gyár­tási előírásokban ki kell dol­gozni azt, aminek eredményét a minőségi bizonyítványnak tükröznie kell. Hogy aztán ez a bizonyít­vány valamilyen nagy beren­dezés esetében terjedelmes ok­mány, egy doboz konzervnél pedig a megszabott minőségi jel csupán — amely »mögött« ugyaniyen jellegű vizsgálat és bizonyítás húzódik meg — az részletkérdés. A fontos az, hogy most az érdekeltek né­hány hónapos munkájával va­lóban kiépüljön a minőség bi­zonyításának hatásos, tehát a gyártásra kedvezően visszaha­tó rendszere. S itt jegyezzük meg, hogy ha egyesek "fáz­nak" is ettől, a legtöbben még­iscsak helyeslik mindezt. Oly­­­­kor még a fázósak is, amikor­­ történetesen a "pult" másik oldalán állnak. Ami pedig az ösztönzést il­leti, nem kifogásolnánk — mint néhányan — hogy a ren­delkezés csak szankciókat he­lyez kilátásba. Elvégre lénye­gében jelenleg is érvényes minőségi kötelezettségeket erő­sít meg, és igazmondásra kö­telez. Ez pedig nem kíván kü­lön jutalmat. Más kérdés, hogy a nyomósabb anyagi ér­dekeltség magában a termelés­­­­ben itt-ott hatásosan támogat­hatná a kiváló minőségű mun­kát Mert akkor is bezárulna egy kör. S az is mindnyájunk­nak hasznot hajtana. Balog János A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Újabb imperialista akció a Közel-Keleten Fegyveres angol beavatkozás Jemenben A külpolitikai helyzet­ ­ ANGOL—AMERIKAI HÁBORÚSÁG dúl a NATO kulisz­­mu­szái mögött. A két ország kapcsolatáról néhány furcsa jel árulkodik. A Lordok Házában lord Hailsham éleshangú beszédben szemére vetette az amerikaiaknak, hogy tömege­sen angol tudósokat csábítanak az Újvilágba, s "más népek agyvelőin élősködnek". Az angol sajtó elégedetlenül dohog Washington esztelen kereskedelempolitikája miatt: nehezmé­nyezi, hogy fokozatosan szűkíti a szocialista országokba irá­nyuló amúgy is satnya exportot, holott óriási deficit terheli, közben pedig szövetségeseit zúrja ki pozícióikból. Az Egyesült Államokban szított Kuba-ellenesség is ellentétek forrása a két angolszász hatalom között. Amerikai szenátorok ugyanis mindazok ellen megtorlást követelnek, akik nem hajlandók szakítani Kubával, s angol hajók is végeznek szállításokat Kuba szigetére. De az ellentétek legélesebben az új atlanti stratégia kér­désében jelentkeznek. Washington elgondolásait Merchant fej­tette ki Párizsban, a NATO-tanács ülésén. Mint az MTI bonni tudósítója írja, a tanácsban meglehetősen hűvös fogadtatásra talált a felszíni Polaris-flotta amerikai terve. Von Hassel bonni hadügyminiszter Washingtonban állítólag­ hozzájárult e tervhez, de Párizsban a franciákon kívül az angol küldött is különvéleményt jelentett be. Az MTI londoni tudósítójának értesülése szerint a Fehér Ház pillanatnyilag rokonszenve­sebbnek találja a Munkáspárt NATO-koncepcióját az angol kormányénál. Legalábbis erre következtetnek abból, hogy a legbefolyásosabb amerikai lapok — a New York Times és a New York Herald Tribüne — szerdán vezető helyen ismer­tették a Labour-párt atlanti politikáját, s utaltak arra, hogy kormányváltozás esetén a nassaui egyezmény, amelyben Mac­­millan valamit megmentett az önálló atorverőből, jelentőségét veszítené. Mindenesetre Wilson, a párt elnöke a jelek sze­rint már az elkövetkezendő választásokat tartva szem előtt, első tv-beszédében vadul támadta­ a toryk politikáját, amely­nek következtében Anglia elveszítette korábbi vezető helyze­tét. A Munkáspárt az elnöki megnyilatkozás szellemében an­gol külpolitikai kezdeményezést követelt, mindenekelőtt a leszerelés kérdésében.­­ A GENFI LESZERELÉSI ÉRTEKEZLETRŐL érkező hí­­­rek ismeretében érthető, hogy munkáspárti körök elége­detlenek. Az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában Carap­­kin, a Szovjetunió képviselője is arról beszélt, hogy pillanat­nyilag kevés lehetőséget lát a gyors megegyezésre, s hozzá­ette: a tanácskozások a Nyugat álláspontján feneklettek meg. Washington felújította a föld alatti kísérleteket, s nem haj­landó engedni a helyszíni ellenőrzések számából, márpedig a Szovjetunió a helyszíni ellenőrzés elvének elfogadása után további engedményt nem tehet. Most az Egyesült Álla­mokon volna a sor. Carapkin szerint azonban az amerikai politikában a hadiipar érdekei mindennél többet nyomnak a latban. a ÚJABB SZUEZ KÖRVONALAI bontakoznak ki a Közel­- Keleten. Angol csapatok a kormánypárti erők oldalán be­avatkoztak Jemenben, s ezzel a Jemeni Köztársaság elleni, hol nyílt, hol meg lappangó összeesküvés imperialista inter­venció formáját öltötte. Hírek szerint Nasszer elnök csapa­tokat készül küldeni a köztársaság védelmére. Ebben az eset­ben további bonyodalmakkal számolhatunk, holott az iraki fordulat miatt sem csillapodtak még le a kedélyek a nemzet­közi politikában. femből a reakció Irakban Iraki értelmiségiek a világ közvéleményétől várnak közbelépést A londoni Daily Worker ír­ja: Iraki szakszervezeti veze­tők, értelmiségiek és nőszerve­zetek vezetői a világ közvéle­ményéhez fordultak védele­mért a hazájukban tomboló vérengzés és tömeges letartóz­tatások ellen. Az iraki szak­­szervezetek általános szövet­ségének főtitkára, Arakacsador kijelentette: február 8-a óta, midőn a katonai klikk magá­hoz ragadta a hatalmat, fegy­veres gonosztevőik szervezett bandái egész családokat irtot­tak ki. Hangsúlyozzák, hogy az államcsíny szervezői ugyan­azok az elemek, amelyek is­mételten összeesküdtek az Ira­ki Köztársaság függetlensége ellen és amelyeket ismételten legyőzött a nép ereje. Az iraki nőszövetség titkára, Basra Perto közölte az iraki nőmozgalom több kiemelkedő tagjának nevét, akik az új rendszer alatt súlyosan szen­vedtek: köztük van az iraki nőszövetség elnöke, dr. Dulei­­mi asszony, volt miniszter, to­vábbá a Tai­­ir főiskola igaz­gatója, dr. Kadurie és Hayat el Nahir költőnő. Újabb simmi válság” Angol csapatok támadása a jemeni köztársasági erők ellen Az ENSZ főtitkár-helyettese útban van Szanaa felé A szanaai rádióiban a jemeni köztársasági kormány szóvi­vője nyilatkozatot olvasott fel, amelyben bejelenti, hogy amennyiben a Jemen elleni brit agr­esszió nem szűnik meg, a jemeni köztársasági erők meg­felelő ellenintézkedésekkel vá­laszolnak. A nyilatkozat sze­rint az adeni határ közelében fekvő Habib térségében angol csapatok a jemeni királypár­tiak oldalán beavatkoztak az ott folyó harcokba. "Anglia így bizonyságát adta annak, hogy beavatkozik Jemen bel­­ügyeibe és együttműködik Szaúd-Arábiával és Jordánia­ val a jemeni monarchia hely­reállítása érdekében­ — han­goztatta a Jemeni Köztársa­ság kormány­szóvivője. A szanaai rádió bejelentette, hogy az adeni brit erők ag­ressziója miatt Szalai elnök az Egyesült Államok diplomá­ciai képviselőjén keresztül til­takozott Angliánál. Jelenleg az Egyesült Államok látja el a brit érdekek védelmét a jeme­ni köztársasági kormánynál, miután két héttel ezelőtt Ang­lia minden diplomatáját visz­­szavonta Jemenből. Hasszana, az Arab Liga fő­titkára csütörtökön Kairóban az arab államok diplomáciai képviselőivel megvitatja, mi­lyen lépéseket tehetnek a Je­men elleni brit agresszió meg­állítása érdekében. Az Egyesült Arab Köztársa­ság rádióállomásai -újabb szuezi válságról­ beszélnek tíz angol—jemeni viszállyal kap­csolatban. Kairóban olyan je­lentések vannak forgalomban, hogy Nasszer elnök csapaterő­­sítéseket szándékszik Jemenbe küldeni az adeni határon állo­másozó köztársasági erők tá­mogatására. Bebújtból szárma­zó jelentések szerint az adeni brit csapatokat riadókészült­­ségbe helyezték. A szerdára virradó éjszaka óta teljesen lezárták az Aden és Jemen közti határt. Dr. Ralph Bunche, az ENSZ főtitkárhelyettese útban Jemen felé­, szerdán a libanoni fővá­rosba érkezett. U Thant ENSZ- főtitikár küldte helyettesét Je­menbe a helyzet kivizsgálása céljából. Gromiko oslói tárgyalásai Oslóból jelenti a TASZSZ. Gromiko szovjet külügymi­niszter oslói tartózkodásának első napján részt vett azon az évtebéden, amelyet a nor­vég k­ormány adott tiszteleté­re. I A®estebéden Halvard Lang" norvég külügy­miniszter üd­vözlő beszédet mondott, majd Gromiko válaszolt norvég kol­légájának szavaira. Többek kö­zött kijelentette: bízik abban, "hogy a dolgok mindaddig jól mennek, amíg a háborúra áhí­tozó erőket féken tartják". A szovjet államférfi kije­lentette: csalódott, amiért a genfi leszerelési értekezleten nem értek el haladás­t.­­ Biztosíthatom önöket — mondotta —, hogy a Szovjet­unió a leszerelésért vívott küz­dőtér­i legá­lhatad­abb harco­sa. Addig azonban , amíg má­sok fegyverkeznek, egyedül nem tudjuk megvalósítani cé­lunkat: a leszerelést. Ennél­fogva csak az általános és tel­jes leszereléssel hárítható el a katasztrófa. „Nem jutozunk­ közelebb a fegyvermenteo­­r­lásho­z” Carapkin nyilatkozata a genfi tárgyalások kilátásairól Sz. K. Carapkin, a Szovjet­unió képviselője a tizennyolc­­hatalmi leszerelési bizottság­ban, csütörtökön fogadta Pi­­rityi Sándort, a Magyar Táv­irati Iroda genfi különtudósí­­tóját és válaszolt kérdéseire. Kérdés: Milyen jelentősége van a Genfben legutóbb elő­terjesztett szovjet javaslatnak az általános és teljes leszere­lés szempontjából? Válasz: A leszerelési érte­kezlet munkájának új­rafelvé­tele óta a Szovjetunió két ja­vaslatot terjesztett a tizen­nyolc hatalmi bizottság elé. Az első egy nyilatkozat-tervezet, amely szerint az aláíró hatal­mak lemondanak arról, hogy saját felségterületükön kívül bárhol atomfegyverek szállí­tására szolgáló stratégiai esz­közöket helyeznek el. A má­sodik javaslat meg nem tá­madási szerződés aláírását irányozza elő a Varsói Szerző­dés és a NATO tagállamai között. Nem szó szoros értelemben vett leszerelési javaslatokról van tehát szó, hanem olyan intézkedések indítványozásá­ról, amelyek már most meg­valósíthatók, s amelyek nem­csak a nemzetközi feszültség enyhülését mozdítják elő, ha­nem megtisztítják az utat az általános és teljes leszerelés előtt is. Kérdés: Mi az ön vélemé-­ nye a Varsói Szerződés és a NATO­ meg nem támadási egyezményének lehetőségéről? Válasz: A két nagy katonai és politikai csoportosuláshoz tartozó államok meg nem tá­madási szerződése reális in­tézkedés, amely iránt világ­szerte nagy az érdeklődés, jól­lehet az amerikai leszerelési küldöttség egyetlen alkalom­mal sem reagált erre a szov­jet javaslatra. Ennek oka is világos: az a kilátás, hogy a két csoportosulás között nem lesz háború, erkölcsileg fönk­­­retenné az amerikai hadiipart, az Egyesült Államok háború­ra spekuláló nagytőkéseit. Az a körülmény, hogy a genfi le­szerelési értekezlet munkájá­ban a NATO tizenöt tagálla­ma közül ténylegesen csak­ négy vesz részt, nem lehet ki­fogás a megegyezés ellen. Kérdés: Mi a genfi lesze­relési értekezlet további mun­kaprogramja? Válasz: Az említett két szovjet javaslat előterjesztése nem jelenti azt, hogy elállunk az értekezlet fő feladatának teljesítésétől, az általános és teljes leszerelési szerződés ki­dolgozásától. Jelenleg az álta­lános vita folyik, amely a semleges országok kívánságá­nak megfelelően nagyobb te­ret szentel az atomfegyver­kísérletek kérdésének, de az­után visszatérünk az általá­nos és teljes leszerelésről szóló szovjet szerződéstervezet pon­tok szerinti megvitatására. Kérdés: Évfordulóhoz kö­zeledvén, hiszen 1962. március 14-én látott munkához a tizen­nyolc hatalmi bizottság — az a kérdésem, hogy az ön véle­ménye szerint az emberiség ma közelebb van-e a hábo­rúktól és fegyverektől mentes világ megvalósulásához, mint volt egy évvel ezelőtt? Válasz: Sajnos, nem. Bár a Szovjetunió ezen az értekez­leten is nagy erőfeszítéseket tett, hogy egyszer s minden­korra véget vessen a fegyver­kezési versenynek, a NATO- hatalmak agresszív katonai megállapodásai és intézkedé­sei, lázas ütemű atom- és ra­kétafegyverkezése, Nyugat- Németország atomfegyverek­kel való ellátása, valamint a NATO-hatalmaknak a lesze­relési megegyezést következe­tesen akadályozó magatartá­­sa nem teszi indokolttá a de­rűlátást.

Next