Magyar Nemzet, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-29 / 123. szám
Tudományos Figyelő Az antibiotikumok és egy megújított gyógyszer A bakteriális fertőzések gyógykezelésére az antibiotikumok alkalmazása előtt az úgynevezett szulfonamidokat használták. Ezek szintetikus gyógyszerek. A Penicillin és társai ezt a gyógyszercsoportot háttérbe szorították. Az utóbbi években azonban a szakemberek ismét felfigyeltek ezekre a jól ismert régi gyógyszerekre. Dr. Liftár Endre, az Országos Gyógyszerészeti Intézet osztályvezetője a “Gyógyszerészet” című szaklap egyik ,utóbbi számában ismertetést közöl egy új szulfonamid-származékról. A Chinoin Gyógyszergyár forgalomba hoz egy módosított, elhúzódó hatású szulfonamid-készítményt. Hangsúlyozza dr. Liftár, hogy az eredeti “Szulfanilamidmolekula módosításával és más gyökök bevezetésével sikerült a szulfonamid terápiás értékét, gyógyhatását kedvező irányba fokozni. A posztókereskedő lencséje Nem lesz talán érdektelen, ha ez alkalomból megnézzük, miben is áll a bakteriális fertőzés gyógyításának problémája. A baktériumok, mint tudjuk, a mikroszkopikus szervezeteknek, a mikrobáknak egyik fajtáját alkotják. Ezek olyan növényi természetű, gomba-szerű, parányi lények, amelyek növényzöldet, klorofilt nem tartalmaznak. Többnyire egysejtűek. Hasadás útján szaporodnak (hasadó gombák). Alak szempontjából 3 féle baktériumot különböztetünk meg: coccusok, ezek gömbölyű formájúak, a bacillusok, pálcika-alakúak és a spírillumok, spirális-alakú baktériumok. Érdekes, hogy aki a mikrobákat először meglátta, nem szakember volt, hanem egy Van Leeuwenhoeck nevű hollandiai posztó kereskedő. 270- szeres nagyítású lencsét készített, ezzel fedezte fel ezeket a parányi organizmusokat. Ma már 25 000-szeres nagyítású elektronmikroszkóp áll rendelkezésre. A fényképnagyítást is figyelembevéve, 100 000-szeres nagyítás is elérhető. A baktériumok nagyságát egyébként mikronnal, vagyis a milliméter ezredrészével mérik. Egy milliméter távolságon általában 1000 baktérium fér el. Támadás esetén A baktériumok mintegy 20 percenként kettéosztódnak, így szaporodnak. Ez az állandó további kettéosztódás rövid idő alatt nagy tömegre nőhet. Egy baktérium ily módon 10 óra alatt 100 milliókra szaporodhat. Vannak olyan baktériumok is, amelyek szaporodás céljából sajátos képződményt, spórát hoznak létre. A spóra, ha fejlődésére nincs meg a kedvező környezet, inaktív marad, de évtizedekig is megtartja életképességét, és ha megfelelő körülmények közé jut, néhány óra alatt fejlődőképes alakot nyer. Az ember szervezetében élő baktériumok között vannak, amelyek testünkre közömbösek, vannak, amelyek jótékony hatásúak (a bélrendszer baktériumai), és vannak az úgynevezett patogének, a kórokozók, a betegséget előidézők. A fertőző betegség különben nem más, mint küzdelem a támadó baktérium és a védekező szervezet között. Egyes esetekben a patogének mindenképpen betegséget okoznak, megtámadják a szervezetet. Más patogének sokáig élhetnek a szervezetünkben, anélkül,, hogy bajt okoznának. Például a szervezet legyengülése, sérülés vagy egyéb tényezők kellenek hozzá, hogy betegség támasztói lehessenek. A szervezet ilyenkor harcot indít ellenük. De ez nem mindig elegendő. Csak a gyógyító tudomány tudja az embert védekezésében megsegíteni. A kárt okozó baktériumokat el kell pusztítani vagy legalább is elgyengíteni, fejlődésképtelenné tenni. Szulfonamid-vegyületekkel értek el hatásos eredményt először ezen a téren. (Ultraseptyl, Superseptyl stb.). Megállapítást nyert, hogy a szulfonamid-készítmények a baktériumokat, .ugyan nem ölik meg,, de olyan hatást, gyakorolnak rájuk, amely életfolyamatukat megváltoztatja, ennek folytán meggyöngülnek, elvesztik szaporodóképességüket, és életviszonyaik annyira megszűkülnek, hogy a szervezet védekező munkájának előbb-utóbb áldozatul esnek. Ezek a szerek nem minden baktériumra hatnak egyformán. S adagolásuk elővigyázatosságot igényel. A kutatók azt észlelték, hogyha nem elegendő mennyiséget adagolnak, akkor a parányi lények nem gyöngülnek el annyira, hogy azután elpusztuljanak, hanem a gyógyszert megszokják, és a szulfonamid-tűrőkké” lesznek. Mindenesetre igen nagy eredmény és jótétemény volt a sikeres gyógykezelés a betegek számára. Az antibiotikumok alkalmazása volt a további nagy haladás a bakteriális gyógykezelés területén. Az antibiotikumok bizonyos mikroorganizmusok által termelt olyan kémiai vegyületek, amelyek kicsiny mennyiségben is megakadályozzák más mikroszervezetek növekedését vagy elpusztítják azokat. Vagyis: egyik parányi élőlény elpusztítja vagy elgyöngíti a másikat. Lényegesen tehát abban különböznek ezek a szulfonamid-szerektől, hogy az antibiotikumok bizonyos esetekben nemcsak elerőtlenítik, hanem egyenesen el is pusztítják a baktériumokat Megfelelő adagolás Említettük, hogy a baktériumok növényi eredetűek. Az antibiotikumokat gombák termelik, 'tehát' ezek is 'növényi származékok. Az első artitbiotikumot, a Penicillint,, a spenicillium "’inctatumnak” nevezett gömbéből állították elő, és 1941-ben használták először emberi betegség gyógyításéra. 1946-ban sikerült a Penicillint kikristályosítani és vegyi szerkezetét megállapítani. Az eddig izolált antibiotikumok száma több, mint száz, a bevált, és használható ilyen szerek száma azonban aránylag kevés. De az alkalmazható baktérium-pusztító szereket a világon mindenütt használják. Az egyes antibiotikumok hatása szintén nem általános, hanem bizonyos kórokozókra korlátozott. Eszerint beszélünk szűk- és széleshatósávú antibiotikumokról. Itt is áll bizonyos mértékig, mint a szulfonamidoknál, hogy túlzott, nem indokolt vagy éppen nem kellő mennyiségben történt használatuknak hátrányos következményei lehetnek. Olyan esetekben, amikor az adagolás nem elegendő a baktériumok elpusztítására, megszokják a gyógyszert, és rezisztensekké, antibiotikum-tűrőkké válnak. Más esetben, ha hirtelen történik a betegség-okozók elnyomása, előfordulhat, hogy az eddig semleges törzsek, nagyobb életlehetőséghez jutva, gyors növekedésnekindulnak és kórokozókká lehetnek. Vagy egyéni érzékenység jelentkezhet a gyógyszerrel szemben. Ezeket a baktérium-irtó szereket azonban most már mindegyre jobban megismerik. A szükséges adagokat is pontosabban meg lehet már határozni. Ennek folytán egyes mellékhatások elkerülhetők, kiküszöbölhetők. Dr. Fritz Gusztáv egyetemi tanár Gyógyszertanában például azt mondja, kétségtelenül igazolt, hogy a hatáslényeg nem azonos az antibiotikumoknál és a szulfonamidoknál. De mind a két szer alkalmazására ugyanaz a tézis érvényes. Úgy kell őket megválasztatni, hogy a betegség kórokozója érzékeny legyen a gyógyszerrel szemben, és úgy kell adagolni, hogy a teljes hatáshoz szükséges vérkoncentráció hamar alakuljon ki, és kellő időn át egyenletesen fennálljon. Az elmondottak nyilvánvalóvá teszik, hogy a bakteriális fertőzések, gyógykezelése nagy elővigyázatosságot igényel. A pontos diagnózis után mérlegelése annak a mennyiségnek, amely a kikerülhető mellékhatások nélkül adagolható. Ezt most már alátámasztja a tapasztalatok alapján mindjobban kialakuló gyakorlat. A gyógyító tudomány pedig tovább kutat új és megújítható gyógyszerek után. Ennek a tudományos előrehaladásnak eredménye a Chinoinban javított formában előállításra kerülő szulfonamid-szer is, amelynek több előnyös hatását sorolja fel e sorok elején említett ismertetés. Dr. Liftár, kiemeli, hogy komoly eredményként könyvelhető el ennek a megújított gyógyszernek a kezelésbe való bevezetése. A lényeg pedig az, hogy a kutató tudomány a bakteriális fertőzés okozta betegségeket mindegyre jobban közrefogja, és keresi az utat olyan gyógyszerhez, amely előbbutóbb teljesen legyőzi az emberi szervezetben kárt okozó baktériumokat. Magyar Judit Szívinfarktus — korunk betegsége? A klasszikus latin nyelvben az infartus szó azt jelentette: tömött, betömött. A középkori latinban ebből infarctus lett. Az orvosi nyelv pedig, amely sosem alkalmazkodott nagyon a grammatikához, főnevet csinált belőle és olyan szövetdarabot értett, és ért ma is, alatta, amely pusztulóban van, vagy teljesen elpusztult, jobban mondva elhalt, az élet megszűnt benne. Az értelemváltozásnak az a magyarázata, hogy olyan elhalásról van szó, amely úgy jön létre, hogy azok a vérerek, amelyek a szövetet táplálékkal és oxigénnel ellátják, betömődnek,feltömődnek, aminek következtében a táplálék és oxigén nélkül maradt szövetrész elhal. Eredetileg tehát az infarktus a tápláló vért szállító verőér* (artéria) eltömődését jelentette, ma pedig inkább a következményét. Bár e folyamat, illetve következménye, bárhol felléphet a szervezetben, az orvosok leginkább a szív vérereire és a szívizomzat kisebb-nagyobb szakaszának elhalására használják a szívinfarktus, vagy szívizominfarktus kifejezést. Azokat a vérereket, amelyek magát a szívizomzatot látják el friss vérrel, koszorúereknek nevezik. Orvosi nevük: coronariák. Ami pedig a koszorúereket leggyakrabban eltömíti , a megalvadt vér, tehát véralvadék vagy vérrög, aminek trombus vagy trombózis az orvosi neve. Ezért mondják a szakemberek gyakran szívinfarktus helyett azt, hogy szívtrombózis vagy coronariatrombózis. A szívinfarktus fogalma manapság, sajnos, sok embert foglalkoztat. Alig Van Valaki, aki ne tudna hozzátartozóról, vagy ismerősről, vagy legalábbis ne hallotta volna valakiről, hogy szívinfarktust kapott. Halálesetekről is tudnak. Hát meg azok, akik maguk is átestek szívinfarktuson és nem könynyen felejtik el e súlyos élményt. Az is tagadhatatlan, hogy ma több a coronariatrombózis, és következménye a szívinfarktus, mint régen. A szívinfarktusok száma az egész világon megsokszorozódott. Ma minden ország halálozási statisztikájában az első helyen a szív és a vérerek okozta betegségek állnak, amelyeknek jelentős része szívinfarktus (a második helyet a rosszindulatú daganatok, elsősorban a rák, foglalják el). Végül, míg régen inkább csak a 60. életév felett szerepelt a szívinfarktus, ma egy-két évtizeddel fiatalabbakat is gyakrabban fenyeget. Mi az oka, hogy a szívizomzatot táplálékkal ellátó koszorúerekben véralvadék, trombózis jön létre, amely elzárja a vér útját a szív felé? Az orvosi közfelfogás szerint leggyakrabban az érelmeszesedés. E betegség egyébként más verőereket is elzáródásra késztethet, aminek az agy károsodása éppúgy következménye lehet, mint — amennyiben az alsó végtagon keletkezik — a járás akadályozása, a sántítás bizonyos fajtája. Van azonban sok tényező, amely az érelmeszesedésen kívül szintén felelőssé válhat a szívinfarktus létrejöttében, vagy legalábbis abban, hogy előkészíti a szervezetet.. Ilyen tényezők:, ,.örökj,et/tároaszjt.natok, dohányzás','" testi megerőltetés, lelki feszültségek és iz. galmak, elhanyagolt cukorbaj stb. Nem szabad megfeledkezni a túlságosan zsíros étrendről sem, amely ma az orvostudomány szemében az érelmeszesedés legfőbb okának számít. Ezért sok országban áttértek az olajjal való főzésre, sütésre, amely az egészség számára előnyösebbnek látszik. Ma általában az a felfogás, hogy az olaj bőséges használata esetén korlátozott mennyiségű állati zsiradék élvezése nem káros. Néhány héttel ezelőtt tartották még Wiesbadenben a 69 belgyógyászati kongresszust, amely egyik nagy múltú, hagyományos fóruma az orvostudománynak. A szívinfarktussal kapcsolatban egy-két olyan előadás hangzott el, amely feltűnést keltett a tudós hallgatók körében annál is inkább, mert régen elismert szakemberek, kutatók tartották azokat. Az egyikből az derült volna ki, hogy a szívinfarktus nem a coronaria trombózis következménye, hanem éppen fordítva áll a dolog, mint eddig gondolták: előbb van az infarktus, tehát a szív egyik szakaszának elhalása, a trombózis pedig az érben csak később jön létre. De akkor mi okozza az ér elzáródását, amely az infarktust előidézi? Az előadó professzor szerint az érfalnak fokozatosan létrejövő, ismétlődő megduzzadása, amely annyira beszűkíti az ércsatornát, hogy gyakorlatilag áteresztetlenné válik. Ezt az állítást hosszú évek óta folyó állatkísérletek anyagával, valamint több ezer olyan boncolási lelettel igyekeztek bizonyítani, amelyek szerint a szívben talált infarktust korántsem mindig kísérte olyan véralvadék a koszorúerekben, amely az elzáródást magyarázta volna. Rendkívül érdekesek voltak a szervezet anyagcseréjére és életvegytanára vonatkozó megállapítások is, amelyek a koszorúerek és a szívizomzat megbetegedésére új fényt derítettek. Szó esett arról is a kongreszszuson, hogy a szervezet miként tudja szerencsésen kivédeni, hogy a szívinfarktus ne váljék végzetessé. A szív koszorúereit kis vérerek kötik össze egymással. Ha az egyik koszorúér elzáródik, e kis öszszeköttetéseken át vér áramlik az elzárult ér által ellátandó területre, amely nem hal el mindjárt. Közben e fontos kis erek elegendő időt nyernek, hogy hatalmasan kitáguljanak, és immár elegendő vért szállítsanak a veszélyeztett szakasznak, amelyet sikerülhet nemcsak »elsősegélyszerűen« megmenteniük, hanem mégis gyógyítaniuk. A szívinfarktus keletkezése többnyire heves mellkasi fájdalmakkal jár. Sok esetben a beteg úgy érzi, mintha a gyomorszájának környékén keletkezett volna a nagy fájdalom. Fulladás érzését keltő légszomj és bőséges verejtékezés is a tünetek közé tartozhatik. Sokszor emelkedik a hőmérséklet és emelkedik a vér fehérvérsejtjeinek száma, de utóbbit — és más jellegzetességeket — persze már csak az, orvos az orvosi laboratóriumban képes megállapítani. A gyógykezelés sokrétű Legfontosabb a hosszú, szigorú ágynyugalom. Ma általánosan elterjedt, hogy hosszú időn át véralvadásgátló szert adnak a betegnek, ami állandó orvosellenőrzést kíván meg. Vannak azonban esetek, amikor az orvos bizonyos meggondolások miatt nem alkalmazza e kezelést. Az étrend és életmód előírása is az orvosra vár.Az infarktusok között nagyon nagy különbségek lehetnek, amit a szakember egyenesítve mérlegel. Ha tanácsait figyelembe veszi az infarktuson átesett tetel, előbb-utóbb teljesen meggyógyulhat és gyógyulása után nyugodtan fölvethette foglalkozását, bár életmódjén esetleg egy vagy más megszorítást kell tennie az orvös előírásainak megfelelően. Dr. Kovács György A tudományos filmek szerepe a műszaki fejlesztésben Érdekes műszaki-tudományos filmeket mutatnak be a Technika Házában A Budapesti Nemzetközi Vásár lehetőséget nyújtott arra is, hogy a külföldi kiállító cégek bemutassák műszakitudományos filmjeiket az érdeklődőknek. A Vajdahunyadvár lovagtermében került sor ezekre a bemutatókra, és a többi között, lepergették a Rheinische Stahlwerke nyugatnémet vállalati műszaki filmjeit, amelyeket sok mérnök, technikus, gazdasági vezető tekintett meg, s megismerkedett a vállalat munkájával, termékeivel. Bogyay Aladár, a 31 gyárat magában foglaló cég megbízottja elmondotta, hogy a . NIK.EX, TERIMPEX, TECHNOIMPEX, CHEMOKOMPLEX, FERMION és más külkereskedelmi vállalatokkal folytatott megbeszéléseket, de módot talált arra is, hogy megkeresse a kapcsolatot a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége egyik legnagyobb tagegyesületével, a Gépipari Tudományos Egyesülettel, amelynek rendelkezésére bocsátotta a gyár műszaki filmjeit vetítés céljából. Varga István gépészmérnök, a Gépipari Tudományos Egyesület központi filmbizottságának titkára közölte, hogy a négy műszaki-tudományos filmet szerdán délután 5 óraikor pergetik le a Technika Háza első emeleti nagytermében. A filmek között szerepel a földmunkák gépesítése című film, amely sok újat mond a közlekedési és mélyépítő szakemberek számára. A GTE központi filmbizottsága szerdai műszaki-tudományos filmvetítésén 4 5 filmet pergetnek a mérnökök, technikusok számára a leghaladottabb hazai és külföldi technológiákról, tudományos kutatásokról. Az egyesület központi filmbizottsága a nagy sikerrel lebonyolított angol műszaki-tudományo® filmhét után tervbe vette osztrák, nyugatnémet és izraeli műszaki-tudományos filmhét megrendezését. A Budapesti Nemzetközi Vásáron francia, osztrák, olasz cégekkel is sikerült kiszélesíteni a kapcsolatokat. Tárgyalásokat folytattak román szakemberekkel magyar műszaki-tudományos filmhét megrendezéséről Bukarestben, a jugoszlávokkal hasonló megbeszélések folynak a belgrádi- magyar műszaki filmhét rendezéséről. Osztrák cégek közül is többen érdeklődtek a magyar műszaki-tudományos filmek iránt. ■ A Gépipari Tudományos Egyesület központi filmbizottsága szerdai műszaki filmvetítései révén a műszaki dolgozók bővítik szakmai ismereteiket, megismerkednek a leghaladottabb technológiákkal, hasznos gyakorlati tapasztalatokat szereznek munkájukhoz. Rövidesen megjelenik az atommaglexikon Az Akadémiai Kiadó gondozásában a közeli napokban hagyja el a sajtót az atommaglexikon. Jánossy Lajos akadémikus, a szerkesztő bizottság vezetője tájékoztatást adott az új lexikon jelentőségéről, a szerkesztés munkájáról. Hangsúlyozta: az atommaglexikon kettős feladatot lesz hivatva betölteni: egyrészt szakembereknek tudományos színvonalon magyarázatot adni, másrészt a nagyközönséget, a művelt közvéleményt magas színvonalon, de közérthetően tájékoztatni. A mintegy 40 szakember közreműködésével készült, csaknem 500 oldalas kötet kereken kétezer címszóban megismerteti az olvasót az atommagfizika, a radiokémia, a sugárbiológia, az orvosi alkalmazások, az atommag-geológia kérdéseivel, a reaktortechnika és az ipari alkalmazások témakörével, a részecskegyorsítók működésével. Újjá varázsolhatja konyhabútorát, beépített szekrényét, ragyogó, könnyen tisztán tartható SZÍNES DEKORIT LEMEZZEL! Kapható a FÁÉRT 16-os telepén Budapest, Vil., Dobozi utca 47. Tel.: 338-792 Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza Nagy és szép vállalkozásba kezdett az Akadémiai Kiadó, amikor egymást követő vaskos kötetekben megjelenteti az Árpád-kori ország történeti földrajzát, Győrffy György hatalmas munkáját. A történeti földrajz egy terülét, bizonyos történeti korban fennállott természeti, gazdasági és társadalmi viszonyainak földrajzi szempontból rendszerezett leírása. A középkori Magyarország történeti földrajzának feldolgozására Kovachich Márton György és Teleki József kezdeményezései után Csánki Dezső vállalkozott még a múlt század végén, négy kötetet meg is jelentetett “Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában címen, s ebber 50 Vármegye leírását adta, de hogy műve befejezetlen maradt. Győrffy György tízesztendős munkával, több mint húszezer oklevél feldolgozásával készítette el az Árpád-kori ország történeti földrajzát, faluról falura haladva aprólékos vizsgálatnak vetvén alá egész területét. Az öt kötetre tervezett munka most megjelent első kötete tizenöt középkori vármedye történeti földrajzát adja,több mint 000 oldalon. Minden megyeleírás két részből áll, egy általános összefoglalásból és a megye helységeinek leírásából. Az általános rész magában foglalja az illető vármegye Árpád-kori természeti viszonyait, a honfoglalás helyi történetét, a társadalmi, gazdasági, és birtokviszonyok alakulását és a népességi statisztikát. Az általános leírás után a szerző ismerteti az egyes helységekre vonatkozó adatokat, s megrajzolja a községek történetét kialakulásuktól kezdve 1332/ 37-ig, az első országos összeírásig. . • / ; • '; v Az Árpád-kori Magyarország minden községét, városát és Várát felölelő történeti topográfia méltán tart számot a történészek, geográfusok és szociográfusok érdeklődésére, de nagy haszonnal forgathatják a helytörténészek, s a néprajzi és nyelvészeti kutatók is."