Magyar Nemzet, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

Tudományos Figyelő Az antibiotikumok és egy megújított gyógyszer A bakteriális fertőzések gyógykezelésére az antibioti­kumok alkalmazása előtt az úgynevezett­­ szulfonamidokat használták. Ezek szintetikus gyógyszerek. A Penicillin és társai ezt a gyógyszercsopor­tot háttérbe szorították. Az utóbbi években azonban a szakemberek ismét felfigyel­tek ezekre a jól ismert régi gyógyszerekre. Dr. Liftár Endre, az Orszá­gos Gyógyszerészeti Intézet osztályvezetője a “Gyógysze­részet­” című szaklap egyik ,utóbbi számában­­ ismertetést közöl egy új szulfonamid-szár­­mazékról. A Chinoin Gyógy­szergyár forgalomba hoz egy módosított, elhúzódó hatású szulfonamid-készítményt. Hangsúlyozza dr. Liftár, hogy az eredeti “Szulfanilamid­­molekula módosításával és más gyökök bevezetésével si­került a szulfonamid terápiás értékét, gyógyhatását kedve­ző irányba fokozni. A posztókereskedő lencséje Nem lesz talán érdektelen, ha ez alkalomból megnézzük,­ miben is áll a bakteriális fer­tőzés gyógyításának problé­mája. A baktériumok, mint tud­juk, a mikroszkopikus szerve­zeteknek, a mikrobáknak egyik fajtáját alkotják. Ezek olyan növényi természetű, gomba-szerű, parányi lények, amelyek növényzöldet, kloro­­filt nem tartalmaznak. Több­nyire egysejtűek. Hasadás út­ján szaporodnak (hasadó gom­bák). Alak szempontjából 3 féle baktériumot különbözte­tünk meg: coccusok, ezek gömbölyű formájúak, a bacil­­lusok, pálcika-alakúak és a spírillumok, spirális-alakú baktériumok. Érdekes, hogy aki a mikro­bákat először meglátta, nem szakember volt, hanem egy Van Leeuwenhoeck nevű hol­landiai posztó kereskedő. 270- szeres nagyítású lencsét ké­szített, ezzel fedezte fel eze­ket a parányi organizmusokat. Ma már 25 000-szeres nagyítá­sú elektronmikroszkóp áll rendelkezésre. A fényképna­gyítást is figyelembevéve, 100 000-szeres nagyítás is elér­hető. A baktériumok nagysá­gát egyébként mikronnal, vagyis a milliméter ezredré­szével mérik. Egy milliméter távolságon általában 1000 bak­térium fér el. Támadás esetén A baktériumok mintegy 20 percenként kettéosztódnak, így szaporodnak. Ez az állan­dó további kettéosztódás rö­vid idő alatt nagy tömegre nő­het. Egy baktérium ily módon 10 óra alatt 100 milliókra sza­porodhat. Vannak olyan bak­tériumok is, amelyek szaporo­dás céljából sajátos képződ­ményt, spórát hoznak létre. A spóra, ha fejlődésére nincs meg a kedvező környezet, in­aktív marad, de évtizedekig is megtartja életképességét, és ha megfelelő körülmények közé jut, néhány óra alatt fej­lődőképes alakot nyer. Az ember szervezetében élő baktériumok között vannak, amelyek testünkre közömbö­sek, vannak, amelyek jóté­­kony hatásúak (a bélrendszer baktériumai), és vannak az úgynevezett patogének, a kórokozók, a betegséget elő­idézők. A fertőző betegség különben nem más, mint küz­delem a támadó baktérium és a védekező szervezet között. Egyes esetekben a patogé­nek mindenképpen betegséget okoznak, megtámadják a szervezetet. Más patogének sokáig élhetnek a szerveze­tünkben, anélkül,, hogy bajt okoznának. Például a szerve­zet legyengülése, sérülés vagy egyéb tényezők kellenek hoz­zá, hogy betegség támasztói lehessenek. A szervezet ilyen­­kor harcot indít ellenük. De ez nem mindig elegendő. Csak a gyógyító tudomány tudja az embert védekezésé­ben megsegíteni. A kárt okozó baktériumokat el kell pusztí­tani vagy legalább is elgyen­gíteni, fejlődésképtelenné ten­ni. Szulfonamid-vegyületekkel értek el hatásos eredményt először ezen a téren. (Ultra­­septyl, Superseptyl stb.). Meg­állapítást nyert, hogy a szul­­fonamid-készítmények a bak­tériumokat, .ugyan nem ölik meg,, de olyan hatást, gyako­rolnak rájuk, amely életfolya­matukat megváltoztatja, en­nek­ folytán meggyöngülnek, elvesztik szaporodó­képességü­ket, és életviszonyaik annyira megszűkü­lnek, hogy a szerve­zet védekező munkájának előbb-utóbb áldozatul esnek. Ezek a szerek nem minden baktériumra hatnak egyfor­mán. S adagolásuk elővigyá­zatosságot igényel. A kutatók azt észlelték, hogyha nem elegendő mennyiséget adagol­nak, akkor a parányi lények nem­­ gyöngülnek el annyira, hogy azután elpusztuljanak, hanem a gyógyszert megszok­ják, és a szulfonamid-tűrőkké” lesznek. Mindenesetre igen nagy eredmény és jótétemény volt a sikeres gyógykezelés a betegek számára. Az antibiotikumok alkal­mazása volt a további nagy haladás a bakteriális gyógyke­zelés területén. Az antibioti­kumok bizonyos mikroorga­nizmusok által termelt olyan kémiai vegyületek, amelyek kicsiny mennyiségben is meg­akadályozzák más mikroszer­­vezetek növekedését vagy el­pusztítják azokat. Vagyis: egyik parányi élőlény el­pusztítja vagy elgyöngíti a másikat. Lényegesen tehát ab­ban különböznek ezek a szul­­fonamid-szerektől, hogy az an­tibiotikumok bizonyos­ esetek­ben nemcsak elerőtlenítik, hanem egyenesen el is pusz­títják a baktériumokat Megfelelő adagolás Említettük, hogy a bakté­riumok növényi eredetűek. Az antibiotikumokat gombák ter­melik, 'tehát' ezek is 'növényi származékok. Az első artit­­biotikum­ot, a Penicillint,, a spenicillium "’inctatumnak” nevezett gömbéből állították elő, és 1941-ben használták először emberi betegség gyó­gyításéra. 1946-ban sikerült a Penicillint kikristályosítani és vegyi szerkezetét megállapíta­ni. Az eddig izolált antibioti­kumok száma több, mint száz, a bevált, és használható ilyen szerek száma azonban arány­lag kevés. De az alkalmazha­tó baktérium-pusztító szere­ket a világon mindenütt használják. Az egyes antibiotikumok hatása szintén nem általános, hanem bizonyos kórokozókra korlátozott. Eszerint beszé­lünk szűk- és széleshatósávú antibiotikumokról. Itt is áll bizonyos mértékig, mint a szulfonamidoknál, hogy túl­zott, nem indokolt vagy ép­pen nem kellő mennyiségben történt használatuknak hátrá­nyos következményei lehetnek. Olyan esetekben, amikor az adagolás nem elegendő a bak­tériumok elpusztítására, meg­szokják a gyógyszert, és re­­zisztensekké, antibiotikum-tű­­rőkké válnak. Más esetben, ha hirtelen történik a beteg­ség-okozók elnyomása, előfor­dulhat, hogy az eddig semle­ges törzsek, nagyobb életlehe­tőséghez jutva, gyors növeke­désnek­­indulnak és kóroko­zókká lehetnek. Vagy egyéni érzékenység jelentkezhet a gyógyszerrel szemben. Ezeket a baktérium-irtó szereket azonban most már mindegyre jobban megisme­rik. A szükséges adagokat is pontosabban meg lehet már határozni. Ennek folytán egyes mellékhatások elkerül­hetők, kiküszöbölhetők. Dr. Fritz Gusztáv egyetemi tanár Gyógyszertanában pél­dául azt mondja, kétségtele­nül igazolt, hogy a hatáslé­nyeg nem azonos az antibioti­kumoknál és a szulfonamidok­­nál. De mind a két szer alkal­mazására ugyanaz a tézis ér­vényes. Úgy kell őket megvá­­lasztatni, hogy a betegség kór­okozója érzékeny legyen a gyógyszerrel szemben, és úgy kell adagolni, hogy a teljes hatáshoz szükséges vérkon­centráció hamar alakuljon ki, és kellő időn át egyenletesen fennálljon. Az elmondottak nyilvánva­lóvá teszik, hogy a bakteriális fertőzések, gyógykezelése nagy elővigyázatosságot igényel. A pontos diagnózis után mérle­gelése annak a mennyiségnek, amely a kikerülhető mellék­hatások nélkül adagolható. Ezt most már alátámasztja a tapasztalatok alapján mind­jobban kialakuló gyakorlat. A gyógyító tudomány pedig tovább kutat új és megújítha­tó gyógyszerek után. Ennek a tudományos előrehaladásnak eredménye a Chinoinban ja­vított formában előállításra kerülő szulfonamid-szer­ is, amelynek több előnyös hatá­sát sorolja fel e sorok elején említett ismertetés. Dr. Liftár,­ kiemeli, hogy komoly ered­ményként könyvelhető el en­nek a megújított gyógyszer­nek a kezelésbe való beveze­tése. A lényeg pedig az, hogy a kutató tudomány a bakteriá­lis fertőzés okozta betegsége­ket mindegyre jobban közre­fogja, és keresi az utat olyan gyógyszerhez, amely előbb­­utóbb teljesen legyőzi az em­beri szervezetben kárt okozó baktériumokat. Magyar Judit Szívinfarktus — korunk betegsége? A klasszikus latin nyelvben az infartus szó azt jelentette: tömött, betömött. A középkori latinban ebből infarctus lett. Az orvosi nyelv pedig, amely sosem alkalmazkodott nagyon a grammatikához, főnevet csi­nált belőle és­ olyan szövetda­rabot értett, és ért ma is, alat­ta, amely pusztulóban van, vagy teljesen elpusztult, job­ban mondva elhalt, az­ élet megszűnt benne. Az értelem­­változásnak az a magyarázata, hogy olyan elhalásról van szó, amely úgy jön létre, hogy azok a vérerek, amelyek a szö­vetet táplálékkal és oxigén­nel ellátják, betömődnek,f­eltö­­mődnek, aminek következté­ben a táplálék és oxigén nél­kül maradt szövetrész elhal. Eredetileg tehát az infark­tus a tápláló vért szállító ve­rőér* (artéria) eltömődését je­lentette, ma pedig inkább a következményét. Bár e folya­mat, illetve következménye, bárhol felléphet a szervezet­ben, az orvosok leginkább a szív vérereire és a szívizomzat kisebb-nagyobb szakaszának elhalására használják a szív­­infarktus, vagy szívizomin­farktus kifejezést. Azokat a vérereket, amelyek magát a szívizomzatot látják el friss vérrel, koszorúereknek nevezik. Orvosi nevük: coro­nariák. Ami pedig a koszorú­ereket leggyakrabban eltömí­ti , a megalvadt vér, tehát véralvadék vagy vérrög, ami­nek trombus vagy trombózis az orvosi neve. Ezért mondják a szakemberek gyakran szív­infarktus helyett azt, hogy szívtrombózis vagy coronaria­trombózis. A szívinfarktus fogalma ma­napság, sajnos, sok embert fog­lalkoztat. Alig Van Valaki, aki ne tudna hozzátartozóról, vagy ismerősről, vagy legalábbis ne hallotta volna valakiről, hogy szívinfarktust kapott. Halál­esetekről is tudnak. Hát meg azok, akik maguk is átestek szívinfarktuson és nem köny­­nyen felejtik el e súlyos él­ményt. Az is tagadhatatlan, hogy ma több a coronariatrombózis, és következménye­ a szívin­farktus, mint régen. A szív­infarktusok száma az egész vi­lágon megsokszorozódott. Ma minden ország halálozási sta­tisztikájában az első helyen a szív és a vérerek okozta be­tegségek állnak, amelyeknek jelentős része szívinfarktus (a második helyet a rosszindulatú daganatok, elsősorban a­­ rák, foglalják el). Végül, míg régen inkább csak a 60. életév felett szerepelt a szívinfarktus, ma egy-két évtizeddel fiatalabba­kat is gyakrabban fenyeget. Mi az oka, hogy a szívizom­zatot táplálékkal ellátó koszo­rúerekben véralvadék, trombó­zis jön létre, amely elzárja a vér útját a szív felé? Az orvosi közfelfogás szerint leggyakrab­ban az érelmeszesedés. E be­tegség egyébként más verőere­­ket is elzáródásra késztethet, aminek az agy károsodása épp­úgy következménye lehet, mint — amennyiben az alsó végta­gon keletkezik — a járás aka­dályozása, a sántítás bizonyos fajtája. Van azonban sok tényező, amely az érelmeszesedésen kí­vül szintén felelőssé válhat a szívinfarktus létrejöttében, vagy legalábbis abban, hogy előkészíti a­ szervezetet.. Ilyen tényezők:, ,.ör­ökj,et/tá­roaszjt.na­­tok, dohányzás','" testi megeről­­tetés, lelki feszültségek és iz­. galmak, elhanyagolt cukorbaj stb. Nem szabad megfeledkezni a túlságosan zsíros étrendről sem, amely ma az orvostudo­mány szemében az érelmesze­sedés legfőbb okának számít. Ezért sok országban áttértek az olajjal való főzésre, sütés­re, amely az egészség számára előnyösebbnek látszik. Ma ál­talában az a felfogás, hogy az olaj bőséges használata esetén korlátozott mennyiségű állati zsiradék élvezése nem káros. Néhány héttel ezelőtt tartot­ták m­ég Wiesbadenben a 69 belgyógyászati kongresszust, amely egyik nagy múltú, ha­gyományos fóruma az orvos­tudománynak. A szívinfark­tussal kapcsolatban egy-két olyan előadás hangzott el, amely feltűnést keltett a tudós hallgatók körében annál is in­kább, mert régen elismert szakemberek, kutatók tartották azokat. Az egyikből az derült vol­na ki, hogy a szívinfarktus nem a coronaria trombózis kö­vetkezménye, hanem éppen fordítva áll a dolog, mint ed­dig gondolták: előbb van­ az infarktus, tehát a szív egyik szakaszának elhalása, a trom­bózis pedig az érben csak ké­sőbb jön létre. De akkor mi okozza az ér elzáródását, amely az infarktust előidézi? Az elő­adó professzor szerint az ér­falnak fokozatosan létrejövő, ismétlődő megduzzadása, amely annyira beszűkíti az ér­csatornát, hogy gyakorlatilag áteresztetlenné válik. Ezt az ál­lítást hosszú évek óta folyó ál­latkísérletek anyagával, vala­mint több ezer olyan boncolá­si lelettel igyekeztek bizonyí­tani, amelyek szerint a szív­ben talált infarktust koránt­sem mindig kísérte olyan vér­alvadék a koszorúerekben, amely az elzáródást magyaráz­ta volna. Rendkívül érdekesek voltak a szervezet anyagcseréjére és életvegytanára vonatkozó meg­állapítások is, amelyek a ko­szorúerek és a szívizomzat megbetegedésére új fényt­ de­rítettek. Szó esett arról is a kongresz­­szuson, hogy a szervezet mi­ként tudja szerencsésen kivé­deni, hogy a szívinfarktus ne váljék végzetessé. A szív ko­szorúereit kis vérerek kötik össze egymással. Ha az egyik koszorúér elzáródik, e kis ösz­­szeköttetéseken át vér áramlik az elzárult ér által ellátandó területre, amely nem hal el mindjárt. Közben e fontos kis erek elegendő időt nyernek, hogy hatalmasan kitáguljanak, és immár elegendő vért szállít­sanak a veszélyeztett szakasz­nak, amelyet sikerülhet nem­csak »elsősegélyszerűen« meg­menteniük, hanem még­is gyó­gyítaniuk. A szívinfarktus keletkezése többnyire heves mellkasi fáj­dalmakkal jár. Sok esetben a beteg úgy érzi, mintha a gyo­morszájának környékén kelet­kezett volna a nagy fájdalom. Fulladás érzését keltő légszomj és bőséges verejtékezés is a tünetek közé tartozhatik. Sok­szor­ emelkedik a hőmérséklet és emelkedik a vér fehérvér­sejtjeinek száma, de utóbbit — és más jellegzetességeket — persze már csak az, orvos az orvosi laboratóriumban képes megállapítani. A gyógykezelés sokrétű Leg­fontosabb a hosszú, szigorú ágynyugalom. Ma általánosan elterjedt, hogy hosszú időn át véralvadásgátló szert adnak a betegnek, ami állandó orvos­­ellenőrzést kíván meg. Vannak azonban esetek, amikor az or­vos bizonyos meggondolások miatt nem alkalmazza e keze­lést. Az étrend és életmód elő­írása is az orvosra vár.­Az in­farktusok között nagyon nagy különbségek lehetnek, amit a szakember egyenesítve mérle­gel. Ha tanácsait figyelembe ve­szi az infarktuson­­ átesett te­tel, előbb-u­tóbb tel­jesen meg­gyógyulhat és gyógyulása után nyugodtan fölvethette foglal­kozását, bár életmódjén esetleg egy vagy más megszorítást kell tennie az orvös előírásainak megfelelően. Dr. Kovács György A tudományos filmek szerepe a műszaki fejlesztésben Érdekes műszaki-tudományos filmeket mutatnak be a Technika Házában A Budapesti Nemzetközi Vá­sár lehetőséget nyújtott arra is, hogy a külföldi kiállító cégek bemutassák műszaki­tudományos filmjeiket az ér­deklődőknek. A Vajdahunyad­­vár lovagtermében került sor ezekre a bemutatókra, és a többi között, lepergették a Rheinische Stahlwerke nyu­gatnémet vállalat­i műszaki filmjeit, amelyeket sok mér­nök, technikus, gazdasági ve­zető tekintett meg, s megis­merkedett a vállalat munká­jával, termékeivel. Bogyay Aladár, a 31 gyárat magában foglaló cég megbízottja el­mondotta, hogy­­ a . NIK.EX, TERIMPEX, TECHNOIMPEX, CHEMOKOMPLEX, FER­­M­ION és más külkereske­delmi vállalatokkal folytatott megbeszéléseket, de módot talált arra is, hogy megke­resse a kapcsolatot a Műsza­ki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége egyik legnagyobb tagegyesü­letével, a Gépipari Tudományos Egye­sülettel, amelynek rendelkezé­sére bocsátotta a gyár műszaki filmjeit vetítés céljából. Varga István gépészmérnök, a Gépipari Tudományos Egye­sület központi filmbizottságá­nak titkára közölte, hogy a négy műszaki-tudományos fil­met szerdán délután 5 óra­ikor pergetik le a Technika Háza első emeleti nagytermé­ben. A filmek között szere­pel a földmunkák gépesítése című film, amely sok újat mond a közlekedési és mély­építő szakemberek számára. A GTE központi filmbizott­sága szerdai műszaki-tudomá­nyos filmvetítésén 4­ 5 filmet pergetnek a mérnökök, tech­nikusok számára a leghala­­dottabb hazai és külföldi tech­nológiákról, tudományos kuta­tásokról. Az egyesület köz­ponti filmbizottsága a nagy sikerrel lebonyolított angol műsza­ki-tudományo® filmhét után tervbe vette osztrák, nyugatnémet és izraeli műsza­ki-tudományos filmhét­ meg­rendezését. A Budapesti Nem­zetközi Vásáron francia, oszt­rák, olasz cégekkel is sike­rült kiszélesíteni a kapcsola­tokat. Tárgyalásokat folytat­tak román szakemberekkel magyar műszaki-tudományos filmhét megrendezéséről Bu­karestben, a jugoszlávokkal hasonló megbeszélések foly­nak a belgrádi- magyar műszaki filmhét rendezéséről. Osztrák cégek közül is többen érdek­lődtek a magyar műszaki-tu­dományos filmek iránt. ■ A Gépipari Tudományos Egyesület központi filmbizott­­sága szerdai műszaki filmve­títései révén a műszaki dol­gozók bővítik szakmai isme­reteiket, megismerkednek a leghaladottabb technológiák­kal, hasznos gyakorlati­­ ta­pasztalatokat szereznek mun­kájukhoz. Rövidesen megjelenik az atommaglexikon Az Akadémiai Kiadó gondo­zásában a közeli napokban hagyja el a sajtót az atom­maglexikon. Jánossy­­ Lajos akadémikus, a szerkesztő bi­zottság vezetője tájékoztatást adott az új lexikon jelentősé­géről, a szerkesztés munkájá­ról. Hangsúlyozta: az atommag­lexikon kettős feladatot lesz hivatva betölteni: egyrészt szakembereknek tudományos színvonalon magyarázatot ad­ni, másrészt a nagyközönséget, a művelt közvéleményt magas színvonalon, de közérthetően tájékoztatni. A mintegy 40 szakember közreműködésével készült, csaknem 500 oldalas kötet ke­reken kétezer címszóban meg­ismerteti az olvasót az atom­magfizika, a radiokémia, a su­gárbiológia, az orvosi alkal­mazások, az atommag-geológia kérdéseivel, a reaktortechnika és az ipari alkalmazások té­makörével, a részecskegyorsí­tók működésével. Újjá varázsolhatja konyhabútorát, beépített szekrényét, ragyogó, könnyen tisztán tartható SZÍNES DEKORIT LEMEZZEL! Kapható a FÁÉRT 16-os telepén Budapest, Vil­., Dobozi utca 47. Tel.: 338-792 Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza Nagy és szép vállalkozásba kezdett az Akadémiai Kiadó, amikor egymást követő vaskos kötetekben meg­jelenteti az Ár­pád-kori ország történeti föld­rajzát, Győrffy György hatal­mas munkáját. A történeti földrajz egy terülét, bizonyos történeti korban fennállott ter­mészeti, gazdasági és társadal­mi viszonyainak földrajzi szempontból rendszerezett le­írása. A középkori Magyaror­szág történeti földrajzának fel­dolgozására Kovachich Márton György és Teleki József kezde­ményezései után Csánki Dezső vállalkozott még a múlt szá­zad végén, négy kötetet meg is jelentetett “Magyarország történelmi földrajza a Hunya­diak korában­ címen, s ebber­ 50 Vármegye leírását adta, de hogy műve befejezetlen ma­radt. Győrffy György tízesz­tendős munkával,­­ több mint húszezer oklevél feldolgozásá­val készítette el az Árpád-kori ország történeti földrajzát, fa­luról falura haladva aprólékos vizsgálatnak vetvén alá egész területét. Az öt kötetre tervezett mun­ka most megjelent első kötete tizenöt középkori vármedye történeti földrajzát adja,­több mint 000 oldalon. Minden me­gyeleírás két részből áll, egy általános összefoglalásból és a megye helységeinek leírásából. Az általános rész magában foglalja az illető vármegye Ár­­pád-kori természeti viszonyait, a honfoglalás helyi történetét, a társadalmi, gazdasági, és bir­tokviszonyok alakulását és a népességi statisztikát. Az álta­lános leírás után a szerző is­merteti az egy­es helységekr­e vonatkozó adatokat, s megraj­zolja a községek történetét ki­alakulásuktól kezdve 1332/ 37-ig, az első országos össze­írásig. . • / ; • '; v Az Árpád-kori Magyarország minden községét, városát­ és Várát felölelő történeti topog­ráfia méltán tart számot a tör­ténészek, geográfusok és szo­­ciográfusok érdeklődésére, de nagy haszonnal forgathatják a helytörténészek, s a néprajzi és nyelvészeti kutatók is."

Next