Magyar Nemzet, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-10 / 107. szám

A vezetés tudományit­ s példa önmagáért beszél. Egy kitűnő dunántúli termelő­­szövetkezet elnökét elküldték a járás vezetői, hogy egy-két hétig szövetkezeti demokráciát tanuljon egy másik tsz-ben. Mert igaz, hogy az elnök szö­vetkezetében csaknem hatvan forintot fizetnek munkaegy­ségenként, sorra vásárolnak a­utót, televíziót a parasztok, s gombamód dugják ki a fe­jüket a földből a vadonatúj házak. Az emberek mégis gyakran panaszkodnak, mert "kemény az elnök", "►nem hall­gat senkire", "konok s csak a maga feje után igazodik". S ez néhány hónapja csak­nem azzal végződött, hogy az elnö­köt — aki kitűnő gazdája volt a saját földjének, most pedig rátermett irányítója a közös gyarapításának is, ezt bizonyít­ják a tsz országosan elismert eredményei, a kapott kitünte­tések — csaknem elmozdította a tagság a r­ormányrúdtól, csupán hosszú huzavona után döntött az értelem az érzel­mek ellenében. Az értelem — hogy az egész faunák hasznos, ha kitűnően gazdálkodnak, tehát jól meg­élnek — győzedelmeskedett ugyan, a tüske azonban, hogy nem érzik gazdának magukat a parasztok a saját szövetke­zetükben az elnök magatartá­sa miatt, mindenkinek a szí­vében maradt. S ezért volt okos a járási szervek javas­lata, hogy az elnök látogasson át a szomszédba, ahol néhány forinttal kevesebbet ér ugyan egy-egy munkaegység, mégis mindenki kitűnően érzi magát, szívesen­­ dolgozik, töri a fejét a közös gondok megoldásán. A miért-re pedig a válasz, hogy az ottani elnök ért az emberek nyelvén, tanácskozik velük s hallgat a szavukra. Ezzel már meg is adtuk a fel­edetet arra, mit várnak az emberek a vezetőiktől, s mi­re kell ügyelniük azoknak, akik a vezetés tudományát hasznosan, az emberek gondol­kodásának, érzéseinek felhasz­nálásával — és nem mellő­zésével —­ kívánják alkal­mazni. A vezetés elsősorban emberi kapcsolat, hiszen min­denfajta vezetés emberrel függ össze. Emberrel, aki irányít, s emberekkel, akiknek a kapott fel­adatokat végre kell hajtaniuk. Bizonyítani sem kell, hogy eb­ben milyen nagy szerepet ját­szik a munkát irányító veze­tők és beosztottaik közötti kapcsolat milyensége. Egy ki­csit a politika nyelvére for­dítva a szót: az emberek egyetértenek azzal a politiká­val, ami az országban általá­ban jellemzi az életet, s ezért az ország jól érzi magát. Az azonban, hogy az egyes embe­rek külön-külön jónak vagy rossznak érzik a helyzetüket, sokban függ a "brigádvezetők­­től", a gyárigazgatótól, a mű­vezetőtől vagy akár a termelő­­s­zövetkezet elnökétől. Ezért kell nagy gondot for­dítanunk arra, hogy vezetőink rendelkezzenek a vezetéshez szükséges képességekkel, s azokkal jól is tudjanak élni. És e tekintetben sok még a tenni­valónk. Íme, egy másik példa a közelmúltból, amelyik ezt tanúsítja. Panaszkodó levelet írt a Mi­nisztertanács tanácsszervek osztályához Borsod megyéből Toperczer György kékedi köz­ségi tanácstag, jogos felhábo­rodással. A tények egyszerűek. Toperczer, aki tanácstagi tisz­tében községfejlesztési dolgok­kal foglalkozott, az idei ter­vek készítése közben levélben érdeklődött a megyei tanács vb.-elnökétől, hogy a megyé­nek a faluban lévő üdülője előtti áteresz vajon az üdülő költségvetésében szerepel-e, vagy a falunak kell gondos­kodnia a rendben tartásáról. A megye vezetői tulajdonképpen semmilyen törvényes előírást nem szegtek meg, amikor ahe­lyett, hogy közvetlenül, emberi hangon megírt levélben vála­szoltak volna az érdeklődő ta­­nácstagnak, a községi tanács vb.-elnökéhez intézett hivata­los hangú átiratban adták meg a feleletet. De ebben sem úgy, hogy tájékoztatót adtak az át­ereszről, s esetleg azt is meg­kérdezték volna, segítségére lehetnek-e valamiben a falu­nak, hanem utasították a köz­ségi vb.-elnököt, hozza tudo­mására Toperczer György köz­ségi tanácstagnak, hogy az üdülő a megyei tanácshoz tar­tozik, költségvetéséről az dönt, tehát a községi tanácstag nem avatkozhat bele az üdülő dol­gaiba. Ennyi volt a zord akta és pont. S az eredmény: a munkájához segítséget, és ta­nácsot kereső tanácstag elvesz­tette a munkakedvét. Ezernyi formában jelentke­zik naponta a vezetők és a beosztottak jó vagy rossz kap­csolata. Bárhol dolgozunk is, egymásra vagyunk utalva, egy­más kezére dolgozunk. A mi szocialista viszonyaink között ez minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kap, mert abban, hogy az egymás közötti kap­csolatok milyenek, a szocializ­mus társadalmának emberi ér­tékei fejeződnek ki helyesen vagy torzított formában. Pon­tosabban: a vezető és a beosz­tott kapcsolata éppen a szo­cializmus sajátosságai miatt az emberek jó részének a szemé­ben óhatatlanul az állam és az ember kapcsolataként je­lentkezik, akkor is ha igaz­gatási szerv, gyár vagy akár gépállomás vezetői és beosz­tottai közötti viszonyról van is szó. Ezért lehet országos kérdés, politikai kérdés a ve­zetés kulturáltabbá tétele minden területen, ahogy erről az MSZMP VIII. kongresszu­sának határozata is beszél. Mi lehet az előrelépés mód­ja? Elsősorban a helyes veze­tőképzés kialakítása. Sokfajta céllal sok vezetőt képeztem nálunk az utóbbi esztendők­ben. Ennek eredményeként si­került eljutnunk odáig — s ez önmagában igen nagy ered­mény —, hogy a különböző posztokra kerülő emberek szaktudása ma sokkal jobb, mint korábban volt. Keveset törődtünk azonban eddig még azzal, hogy a szaktudás önma­gában még nem vezetni tudás is, s ennek visszáságait gyak­ran érezzük. Néhány kísérlet történt már arra, hogy leg­alább egyes területeken ki­dolgozzák a vezetés tanításá­nak tematikáját, egy-két ta­nulmány is foglalkozik ilyen problémákkal. Ez azonban még kezdet csupán, még ak­kor is, ha egy komolyabb ta­nulmány — a tanácsi munka vezetésének problémáiról — a napokban jelenik meg éppen dr. Dallos Ferenc tollából, s ez a könyv tananyaga lesz a tanácsi akadémiáknak. Hogy mennyire elmaradtunk a veze­tési problémák emberi vonat­kozásainak tanulmányozásá­ban, arra utal az is, hogy a budapesti ELTE-n csak most indul meg az önálló pszicholó­gusképzés, tehát híján va­gyunk olyan szakembereknek akik tudományos alaposság­gal értenek az ilyen problé­mákhoz. De éppen ez a helyzet teszi fontossá, hogy vegyük számba mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel ma is számolha­tunk, s foglalkozzunk a veze­tés tudományával olyan mó­don, ahogyan értéke szerint megérdemli. Mert minden erre fordított fáradtság sokszoro­san visszatérül az emberek munkájában, ha úgy érzik: jók a vezetőik, nemcsak a szó szakmai, de emberi értelmé­ben is. Kocsis Tamás (€3 ■'.Magyar VinzH == • ✓ \ HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Ismét növekszik a feszültség Szíriában Rekord katonai költségvetést tárgyal a bonni parlament A külpolitikai helyzet • A­­ kormányalakítást megelőző tárgyalá­­­sok Rómában tovább folynak az eddigi balközép kor­mány pártjai: a kereszténydemokraták, a szociáldemokra­ták és a köztársaságiak, illetve a kormányt eddig kívülről támogató szocialisták között. A kereszténydemokraták köz­vetlenül a választások után "egyszínű" kereszténydemokrata átmeneti kormányt javasoltak. Saragat és Nenni ideiglenes megoldásként is az eddigi hárompárti és szocialista támoga­tással működő,­tehát változatlanul »balközép« kormány meg­alakítása mellett törtek lándzsát. Nem­i kijelentette, hogy Véleménye szerint a­­nyitás balra" az egyetlen lehetséges politika.­­A balközép megol­dáson kívül — mondotta — csak egyetlen baljóslatú lehető­ség van. Ez pedig a kalandor erők megmozdulásának, s min­denekelőtt a jobboldali támadásnak a veszélye.­ Eddig még csak a kereszténydemokraták és a republikánusok vezetői nem hallatták szavukat. A republikánusokról azonban biz­tosra veszik, hogy tovább haladnak a régi úton. Aldo Moro, a kereszténydemokraták vezetője a hírek sze­rint azon fáradozik, hogy "megdolgozza" Fanfani párton be­lüli ellenfeleit, akik a kormány jobbratolódására akarják ki­használni a párt választási vereségét. Az új miniszterelnök személye körül éles viták vannak. A kereszténydemokrata jobboldal hallani sem akar Fantaniról. Egyik jelöltként Moro kereszténydemokrata főtitkár pártfogoltját, a párton belül középirányzatot képviselő Zaccagninit, a kereszténydemok­rata parlamenti csoport elnökét emlegetik. Az új parlament május 16-án ül össze. Nagy várakozás előzi meg a Szocialista Párt kongresz­­szusát, amelynek — bár a párt belső ellentétei miatt még nem tűzték ki határidejét — hamarosan döntenie kell: to­vábbra is engedményeket tesz-e a keresztény­demokraták­nak, s enged a munkásegység megbontására irányuló manő­vereknek, vagy pedig az április 28-i választások igazi győzte­sével, a Kommunista Párttal együtt harcol a tényleges és további balrafordulásért. Mindenesetre az AP amerikai hír­ügynökség a szocialista és a szociáldemokrata vezetők nyi­latkozatából arra következtet, hogy megjavultak Fanfani esélyei. V) AZ EURÓPAI TANÁCS Strasbourgban ülésező par­la­mentje — a tanácskozó közgyűlés — szerdán egyhangú határozatot fogadott el, amely felszólítja a tanácshoz tartozó 17 állam kormányát: igyekezzenek közös politikát kialakítani a nyugat-európai problémákkal kapcsolatban. A határozat ér­telmében a tagállamoknak mindent el kell követniük az ame­rikaiakkal folytatandó vámügyi tárgyalások kedvező kime­netele érdekében, elő kell mozdítaniuk az egész világra ki­terjedő megállapodások létrejöttét bizonyos mezőgazdasági termékek értékesítésére vonatkozóan, politikai téren Nyugat- Európa és az Egyesült Államok egyenjogúságára kell töre­kedniük. A közgyűlés elvetette újonnan választott elnökének, Pierre Pflimlin francia politikusnak azt a javaslatát, hogy az Európa Tanács mozdítsa elő a NATO keretein belül létreho­zandó nyugat-európai nukleáris ütőerő megszervezését. ­ — A Szovjetunió és a szocia­lista tábor többi országa meg­teszi a kellő intézkedéseket véderejének növelésére. Ha a nukleáris fegyver bármi mó­don is, de mondjuk például a nyugatnémet Bundeswehr ke­zébe kerül, a Szovjetunió­­lét­érdekei közvetlen veszélyezte­tésének fogja ezt tekinteni és kénytelen lesz minden szüksé­ges intézkedést megtenni a maga és szövetségesei bizton­ságának megvédése érdeké­ben.«• Malinovszkij marsall hang­súlyozza, hogy a ,­szovjetunió az államok békés egymás mel­lett élésének híve és azért har­col, hogy a kapitalizmussal ví­vott gazdasági versenyben bi­zonyítsa be a minden nép óha­jainak megfelelő új rendszer fölényét. A Szovjetunió honvédelmi minisztere befejezésül kijelen­ti, hogy a szovjet nép és ba­rátai nyugodtan munkálkod­hatnak, mert megbízhatóan vé­delmezik őket a Varsói Szer­ződéshez tartozó országok ha­talmas, egyesített fegyveres erői. Ha pedig a józan eszü­ket vesztett imperialisták még­is merényletet követnének el a szocialista országok biztonsága ellen, ezek az országot­ a leg­korszerűbb fegyver megsem­misítő csapásával fogadják őket. Ita a nukleáris fegyver a Bundeswehr kézzébe kerül, a Szovjetunió ezt létérdekei közvetlen veszélyeztetésének tartja Malinovszkij marsall cikke a Pravdában Moszkvából jelenti a TASZSZ. Malinovszkij mar­sall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere szerdán cikket írt a Pravdában a fasiszta Német­ország fölött aratott győzelem évfordulója alkalmából. Malí­­novszkij marsall hangsúlyoz­za az elmúlt háború kimene­telének, a német imperializ­mus vereségének mély tör­vényszerűségét. A Nagy Októ­ber szülte legyőzhetetlen erők győzelme volt ez a reakció ön­magát túlélt erői felett. A Szovjetunió honvédelmi minisztere, miután megemlíti, hogy a világ nem úgy került ki a háború tüzéből, mint ami­lyen akkor volt, amikor az im­­peralisták beletaszították, a szocializmus döntő erővé vált a nemzetközi porondon, szét­hullott a szégyenletes gyarma­ti rendszer, hozzáfűzi: "Úgy látszik azonban,­­hogy ez sem­mire sem tanította meg a mo­nopolistákat." Az Egyesült Államok, Ang­lia, Franciaország és Nyugat- Németor­szág imperialista kö­rei, amelyek esztelen cseleke­detekbe sodorják államaikat, ne feledkezzenek meg a törté­nelem tanulságairól — jelenti ki Malinovszkij. E tanulságok szörnyű figyelmeztetésül szol­gálnak mindazok számára, akik ismét agressziót próbál­nak szervezni a szocializmus legyőzhetetlen erői ellen. Malinovszkij marsall sajnál­kozással állapítja meg, hogy vannak emberek, akik jófor­mán semmilyen tanulságot nem vontak le a karibi vál­ságból. Ez vonatkozik egyebek között McNamarára, az Egye­sült Államok hadügyminiszte­rére, aki továbbra is a régi nó­tát fújja. "Csak csodálkozni lehet azon a szörnyű cinizmu­son, ahogy a rakéta-nukleáris háborúról beszél. Számára a nukleáris háború teljesen meg­engedhető eszköze a nemzet­közi problémák megoldásá­nak." Malinovszkij megállapítja, hogy most ismét félelmetesen megnövekedett a békét fenye­gető veszély. Ennek oka Fran­ciaország és a Német Szövet­ségi Köztársaság katonai-poli­tikai összeesküvése, az egyesí­tett NATO-atomerő létrehozá­sára irányuló kísérletek, a Pentagonnak az a szándéka, hogy a lehető legnagyobb mennyiségben helyezzen el ra­kéta-nukleáris fegyvereket más országokban. "Természetesen nem nézhet­jük közömbösen a béke ellen­ségeinek mesterkedéseit — je­lenti ki Malinovszkij marsall. Ünnepségek a győzelem napja évfordulóján A fasiszta Németország szét­zúzása 18. évfordulója alkal­mából a szovjet emberek a há­ború­­veteránjaival együtt em­lékeznek meg a győzelem napjáról. Szerdán a szovjet hadsereg moszkvai székházá­ban ünnepi estet rendeztek "A berlini ütközet" címmel. A há­borúban részt vett katonák be­széltek az egybegyűlteknek a harcosok hőstetteiről. A Szovjetunió és az NDK né­pei barátságának szentelt este­ket rendeztek ugyancsak szer­dán Kijevben, Minszkben és Kisinevben. A fasizmus alóli felszabadu­lás napja alkalmából szerdán ünnepélyesen megkoszorúzták a hitleri zsarnokság szovjet és más kelet-európai áldozatai­nak nyugat-berlini síremlékét. A spandaui kerületi Kisseli temetőben, a fasiszták által meggyilkolt német hősök mel­lé százötven szovjet hadifog­lyot és deportáltat temettek, akik a fasiszta rabságban pusz­tultak el. Szerdán délután a francia fővárosban az ismeretlen ka­tona síremlékénél ünnepséget tartottak, a fasizmus felett ara­tott győzelem 18. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen megjelent de Gaulle elnök, megjelentek a miniszterek, a diplomáciai testület képvise­lői, köztük Sz. Vinogradov pá­rizsi szovjet nagykövet. Szovjet—amerikai technikai megbeszélés a „forró d­rót"’’-ról Genfből jelenti az MTI. Mint ismeretes, hétfőn szov­jet és amerikai szakértők ér­keztek Genfbe, hogy tanácsko­zásokat kezdjenek az úgyneve­zett »forró drót« — a Kreml és a Fehér Ház közt létesítendő közvetlen távbeszélő vagy táv­gépíró vonal­­ javaslatának gyakorlati megvalósításáról. Az első megbeszélést hétfőn délután tartották a leszerelési értekezleten részt vevő ame­rikai küldöttség székhelyén. A szovjet és az amerikai szakértők csütörtökön újabb kétórás tanácskozást tartottak, ezúttal a szovjet küldöttség székhelyén. A megbeszélésről nem adtak ki közleményt. A szakértők május 14-én, kedden találkoznak újból. Tizennyolc és fél milliárd márka a Bundeswehr céljaira Bonnból jelenti az MTI. A bonni parlament csütörtökön tárgyalta a hadügyi tárca költségvetését. A rekordössze­gű 1963-as költségvetés 18,4 milliárd márkát irányoz elő közvetlenül a Bundeswehr céljaira, 3,3 milliárd márkával — vagyis 22,6 százalékkal — többet, mint az elmúlt évben. A Bonner Korrespondenz ki­mutatása szerint az egész költségvetésnek kereken 38 százaléka áll a fegyverkezés és a NATO-politika szolgála­tában. A Bonner Korrespon­denz rámutat továbbá arra, hogy csupán a közvetlen kato­nai kiadásokra fordított 18 milliárd márka elegendő len­ne ahhoz, hogy több mint 10 százalékkal emeljék a nyugat­német dolgozók béreit, illetve fizetéseit. Erről azonban egyetlen szó sem esett a parlament költ­ségvetési vitájában. Ellenke­zőleg: a vitára idén az nyom­ta rá a bélyegét, hogy a Szo­ciáldemokrata Párt, amely ta­valy még bírálta és elutasítot­ta a hadügyi költségvetést, most bizalmáról biztosította a hadügyminisztert és tüntetően bejelentette, hogy idén eluta­­sítás helyett tartózkodni fog a szavazástól. Von Hassel hadügyminiszter felszólalásában mindenekelőtt leszögezte, hogy a bonni kor­mány katonai politikájának alapvető koncepciója — függet­lenül a hadügyminisztérium élén bekövetkezett személycse­rétől — változatlan marad és legfeljebb csak "árnyalatok­ban" lehet szó változásról. Az új bonni hadügyminisz­ter beszédéből kitűnt, hogy ez alatt az "árnyalati­ változás alatt elsősorban az értendő, hogy von Hassel az atomfegy­verkezésnek a nyugati tábor­ban olyan sok vitát keltett kérdéseiben most messzeme­nően magáévá tette az ameri­kai álláspontot és a nyugatné­­met kormány lojális együttmű­ködéséről biztosította az Egye­sült Államokat. Varsóba érkezett a magyar kormány kü­ldöttséie Varsóból jelenti az MTI­ Május 9-én délelőtt Varsóba érkezett a magyar kormány­­küldöttség, amely Apró An­talnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének vezetésével részt vesz a KGST végrehajtó bizottságá­nak hatodik ülésén. A küldöttséget a varsói fő­­pályaudvaron Stefan Jedry­chowski, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, az Álla­mi Tervhivatal elnöke, Piotr Jaroszewicz miniszterel­nök­helyettes és a lengyel gazda­sági élet több vezető szemé­lyisége fogadta. Megjelent a pályaudvaron N. Fagyejev, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkára. Ott volt Szilágyi Dezső magyar nagy­követ

Next