Magyar Nemzet, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

Arat 60 fillér ff­­­j \^SILCED fjj Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1963. június I XIX. év, 126. szám Szigetek az atomvilágban A genfi leszerelési értekez­let hírei mindinkább kurta, néhány soros tudósításokká szelídülnek a lapok hasábjain. A megnyitó ülés még világ­­szenzáció volt Megjelentek a nagyhatalmak külügyminisz­terei, a televízió-kamerák és a villanólámpás fényképező­gépek behatoltak a tárgyaló­terembe, új reményeket éb­resztettek a kommentátorok a várakozó közvéleményben. Érthető, ha a százötvenedik munkaüléshez közeledőben az érdeklődés megcsappan, a re­mények kezdenek szertefosz­lani. Nem az összejövetelek száma miatt, hiszen a konst­ruktív, a leszerelés építőkö­veit egymásra rakó viták le­hetnek érdekfeszítően izgal­masak is, ha az épület lassan, de határozottan emelkedik. Viszont a rutinmunka, a tes­­sék-lássék tevékenység senkit nem örvendeztet meg. Vessünk számot a helyzet­tel! A Génfből érkező, szinte már sablonossá vált közlemé­nyek nem haladásról adnak számot, hanem a megtorpa­násról, az eredménytelenség­ről. Egyébként nem is lehet másként. Hogyan higgyünk a nyugati hatalmak leszerelési szándékainak őszinteségében, amikor a svájci várostól tá­vol, egy másik féltekén, a ka­nadai fővárosban, a szuper atomfegyverkezésről hoz a NATO határozatokat. A kettő élesen­­■ ellentéte egymásnak. Hogyan fogadjuk Bush ameri­kai külügyminiszternek a na­pokban elhangzott sajtóérte­­kezleti kijelentését, amely sze­rint Amerika változatlanul és teljes erejével törekszik az atomcsend elérésére, amikor ugyanez a Rush Ottawában a sokoldalú atlanti atomerő megszervezésén fáradozott. Megannyi kérdőjel és ellent­mondás, de magyarázat is a le­szerelést gátló körülményekre. Az amerikai Kennedy-kor­mány leszerelési, illetve fegy­verkezési politikája tele van ilyen ellentmondásokkal. A Fe­­­­hér Ház gazdája, kormány­zási korszakának kezdetén állaga vallotta, hogy a legfon­­tosabb leszerelési feladatok ■lgyike megakadályozni a nuk­­a­stáris hatalmak klubjának ki­­s bővülését. Mivé silányodott ez­­ az elmélet napjainkra, ami­­t­ltt a bonni kormánynak Po­­­r­injaj-rakétákkal felszerelt fel­­ds­sani tengeri hajókat ajánla­­nak fel, amikor Schröder elé­­­­gedetten tér haza a kanadai fővárosból, mert a Bundes­­wehr közelebbinek érzi az atomfegyverek megkaparin­­tását, mint Strauss hadügymi­­niszterségének idején valaha is. Ottawában amerikai—nyu­gatnémet kettős szövetség ala­kult ki Nagy-Britanniával szemben — ez az Atlanti Szö­vetség belső ügye. Olyan koa­líciókat, alkalmi társulásokat szerveznek, amilyet jónak lát­nak. Az viszont már egyálta­lán nem NATO-ügy, hogy Európa békéjét teszik kockára a revanséhes nyugatnémet mi­­litarizmus farkasétvágyának kielégítésével. A világ érzékenyen reagál az ilyen sokkos jelenségekre. Elvégre a nukleáris fegyve­rekkel nem rendelkező orszá­gok száma lényegesen nagyobb az atomhatalmaknál és jogos igény, hogy ezek az államok a maguk módján igyekeznek megszerezni biztonságuk ga­ranciáit. Így született meg első ízben a szocialista Len­gyelországban, Rapacki kül­ügyminiszter elképzelése alap­ján a közép-európai atom­mentes övezet terve, amely noha távol van még a meg­valósulástól, mégis már az egész világot átfogó gondolattá változott. Latin-Ameri­kában öt ország megalkotta már a maga atommentes övezetét, ilyen kívánságai vannak Af­rika valamennyi állam- és kormányfőjének, amint ennek Addis Abebában hangot ad­tak, "Rapacki-térséggé" akar szerveződni a balkáni államok többsége, Délkelet-Ázsia és legutóbb nagyon konkrétan és határozottan indította el ilyen­irányú kezdeményezését a Skandináv-félszigeten Kekko­­nen finn államelnök. Az atommentes övezetek eszméjének térhódítása ko­rántsem szubjektív érzések elhatalmasodásának következ­ménye. Nagyon is reálisan kö­tött napjaink világpolitikai helyzetéhez. A genfi leszere­lési értekezlettől, legalábbis a közeljövőben, semmit sem le­het várni. Nemcsak az általá­nos és teljes leszerelés átfo­góbb és hosszabb távra szóló programja nem kerül vala­mennyire is közel a megoldás­hoz, de zsákutcába jutott az olyan közvetlenebb és sürge­tőbb kérdés rendezése is, mint a nukleáris robbantási kísér­letek betiltása. Lehet, hogy az angol konzervatív miniszter­­elnök választási esélyeinek növelésére Kennedy és Mac­­millan hamarosan újabb üze­netet intéz ebben az ügyben Nyikita Hruscsovhoz, de ezzel még korántsem hárította el egyikük sem azt az akadályt, amelyet éppen a két angol­szász kormány emelt a ren­dezés útjába képtelen "ellen­őrzési-­ követeléseivel. Csupán a "­orró drótról" haladnak valamennyire kavicstalan me­derben a tárgyalások, de a Moszkva—Washington közvet­len távírógép-vonal egyáltalán nem leszerelés. Van még egy tényező, amely az atommentes övezetek meg­valósításának gondolatát ösz­tökéli. Ez pedig az amerikai stratégiának nem új, de min­denesetre az utóbbi időben fokozottabban előtérbe került elképzeléseivel függ össze. Ar­ról van szó, hogy az Egyesült Államok katonai vezetése úgy akarja távol tartani az ameri­kai földtől a nukleáris vissza­­csapás veszedelmét, hogy sa­ját támadó fegyvereit európai és az Afrikához közel eső vi­zeken összpontosítja. Ha nem is ez a lényege a Polaris­­programnak, ennek a gondo­latnak nagy szerepe van ben­ne. Atomháború esetén a front első vonalába a Földközi-ten­ger menti és balkáni népek kerülnének, hiszen itt­ cirkál­nak a nukleáris fegyverzettel ellátott Poláris tengeralattjá­rók, a megtorló visszacsapás­­nak óhatatlanul ezt a körzetet kellene célba vennie. A szovjet diplomácia ép­pen ezért a lényegre tapintott rá, amikor a közelmúlt napok­ban tevékenységének közép­pontjába az atommentes öve­zetek megteremtésének javas­latát állította. Íme egy kér­dés, amely vitathatatlanul bi­zonyítja, hogy a Szovjetunió külpolitikai lépéseiben meny­nyire reális, nem maximalista igényekkel lép fel, hanem az adott nemzetközi szakasz kö­vetelményeiből kiindulva. Az indítvány célbatalálását mi sem bizonyítja jobban, hogy Nyu­gaton sürgősen és szinte gon­dolkodás nélkül a "propagan­da" címszó feliratot viselő dossziéba igyekeztek belegyö­möszölni, egyelőre az érdem­leges válasszal késlekednek. Néhány józan szemleíró — így a párizsi Combatban Geor­­ges Andersen­­ hívta fel a figyelmet az elhamarkodott ítélet veszélyeire, mert mint kifejtették, olyan "propagan­dáról" van szó,­ amely nagyon­is az érdekelt népek óhajait és legbensőbb kívánságait fe­jezi ki. Az atomvilágban meg­teremtendő szigetek eszméje az a legelemibb biztonsági kö­vetelmény, amelyre az érintett országok igényt tartanak a fo­kozódó fegyverkezési verseny, a nyugatnémet remilitarizálás és a leszerelési tárgyalások zsákutcába jutása idején. Várkonyi Tibor Szovjet állásfoglalás a laoszi nemzetközi ellenőrző bizottság tevékenységéről Megromlottak az arab államszövetség kilátásai A külpolitikai helyzet A FRANCIA—NYUGATNÉMET katonai együttműködés hívei most Párizsban és Bonnban a katonai doktrínák ki­dolgozásán és összeegyeztetésén szorgoskodnak, szervezik a közös fegyvergyártást, gyors ütemben folynak a militarista előkészületek. A Krasznaja Zvezda megállapítja, hogy ezek az előkészületek elsősorban a Szovjetunió ellen irányulnak, amely tegnap még Franciaország szövetségese volt a hitle­­rizmus elleni harcban. Franciaország nukleáris erőit a párizsi vezetők a fran­cia-nyugatnémet katonai szövetség legmegbízhatóbb alapjá­nak tekintik — írja a lap, majd hozzáteszi: A tények töké­letesen megcáfolják a francia vezetőknek azokat az állítá­sait, hogy az atomfegyverkezés terén valamilyen sajátságos, az amerikaiaktól eltérő »rendkívül reális« politikát folytat­nak. A valóságban e politika realitása csupán az, hogy a Bundeswehrt revansista törekvéseiben ösztönzi és lehetővé teszi számára, hogy atomfegyverekhez jusson. Ebben a po­litikában a múlt és a jelen imperialistáinak közös célja tük­röződik, nevezetesen a fegyverkezési hajsza fokozása, a nem­zetközi feszültség élezése és háború kirobbantása a szocialista országok ellen. Az amerikai—francia viszony tovább bonyolódik. Bár a francia külügyminiszter a NATO legutóbbi ottawai tanács­kozásán annak tudatában, hogy a Bonn-Párizs tengely a NATO hadigépezetének fontos része, egy követ fújt az ame­rikai és nyugatnémet küldöttel, mégis több tényező változat­lanul beárnyékolja Franciaország és az Egyesült Államok vi­szonyát. A francia sajtót csak 24 órán át foglalkoztatta a de Gaulle-Kennedy találkozó híre. Bush amerikai külügy­miniszter szerdai nyilatkozata után párizsi félhivatalos kö­rökben megerősítették, hogy a francia elnök washingtoni utazása egyelőre nem időszerű. Nincs szó arról sem, hogy Kennedy európai útján Párizsba látogasson. Francia részről utalnak arra, hogy de Gaulle nem híve az olyan csúcstalálkozónak, amelynek eredményességét nem látja biztosítva. De Gaulle mit sem változtatott külpolitikai céljain, csupán módszerein enyhített, hogy feloldja Francia­­ország elszigeteltségét. A "­barátságos arc"­diplomáciával kedvező légkört akar teremteni, hogy újból felvethesse a kis Európa politikai egységének kérdését. Az Anglia csatlako­zása ellen emelt francia vétó és a francia—nyugatnémet együttműködési szerződés megkötése után a hatok között tá­madt feszültség teljesen háttérbe szorította de Gaulle eredeti tervét. E héten azonban Peyrefitte tájékoztatásügyi minisz­ter külföldi újságírók előtt ismét kiemelte, hogy a francia külpolitika alapvető célja a nyugat-európai országok állam­­szövetségének létrehozása. Az­ "európai atoméról csak úgy képzelhető el — hangoztatta —, ha a hatok politikai és ka­tonai egységet alkotnak, amelynek közös végrehajtó szerve dönt az atomfegyverek esetleges felhasználásáról. Laosz ügyében szigorúan be kell tartani a genfi egyezményt Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet külügyminisztérium május 28-án­ eljuttatta Tre­­velyan moszkvai angol nagy­követhez a genfi értekezlet társelnökei részéről a laoszi nemzetközi ellenőrző bizottság elnökéhez intézendő üzenet szovjet tervezetét. Az üzenettervezet kifejti, hogy a szovjet fél véleménye szerint a Laoszban működő nemzetközi ellenőrző bizott­ság elnökének és tagjainak szigorúan be kell tartaniuk az 1962. évi genfi egyezmény azon rendelkezéseit, amelyek meghatározzák a bizottság szerepét és funkcióit. A szovjet külügyminiszté­rium az üzenettervezetben fel­sorolja, hány esetben és ho­gyan sértették meg a Laosz semlegességéről szóló nyilat­kozathoz mellékelt jegyző­könyv azon alapvető rendel­kezéseit, amelyek megha­tározzák a bizottság sze­repét és tevékenységét. E rendelkezések megsértésére az utóbbi időkben került többször is sor és ezekről Ma­rek, a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban részt vevő lengyel küldöttség ve­zetője tett jelentést. •►Mint – közölte — folytat­ja az üzenettervezet —, meg­szegik a bizottság tevékeny­ségére vonatkozó fő elveket. India és Kanada képviselői nagyfontosságú kérdésekről egyszerű szótöbbség alapján igyekeznek dönteni, nem tö­rődve a bizottság harmadik tagjának véleményével." "A lengyel megbízott tilta­kozása ellenére a bizottság említett két tagja április 28-án úgynevezett "állandó csopor­tot" küldött a Kőedény-sík­ságra, megszegve az említett jegyzőkönyv 16. cikkelyét, amely szerint ez csak a laoszi koalíciós kormány hozzájáru­lásával történhet meg. Meg­sértették a bizottság egyönte­tűségének és egyetértésen ala­puló eljárásának elvét akkor is, amikor megszerkesztették a két társelnökhöz intézendő ese­dékes 22. számú jelentést. A bi­zottság egyik tagjának hozzá­járulása nélkül és a társelnö­kök véleményének előzetes ki­kérése nélkül vitattak meg a bizottságban további nagyösz­­szegű kiadásokkal járó kérdé­seket is.­ A szovjet üzenettervezet a továbbiakban leszögezi: A társelnökök remélik, hogy a bizottság és annak vala­mennyi tagja a genfi egyez- ményekben az egyöntetűségre és az egyetértésen alapuló együttműködésre előírt elvek­nek megfelelően fog eljárni. A társelnökök szeretnének tá­jékoztatást kapni a nemzet-­­közi bizottságtól, milyen intéz­kedéseket kíván foganatosítani erre vonatkozólag. Trevelyan nagykövet közöl­te, hogy eljuttatja az üzenet- s tervezetet kormányához. Hruscsov és Castro egy rak­éta támasz­ponton Moszkvából jelenti a TASZSZ: Nyikita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke és Fidel Castro kubai miniszterelnök ellátogatott a stratégiai rakétacsapatok egy támaszpontjára, ahol megis­merkedtek a korszerű rakéta­­technika legújabb példányai­val. Hruscsov és Castro ezenkí­vül megtekintette a szárazföl­di csapatok hadgyakorlatát az egyik katonai körzetben. A miniszterelnököket elkísérte Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter és Kri­­lov marsall, a rakétacsapatok főparancsnoka. Carapkin a Varsói Szerződés és a NATO megnemtámadási egyezményéről Genfből jelenti az MTI. Barrington burmai küldött elnökletével tartotta pénteken Genfben 139. plenáris ülését a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottság. Carapkin nagykövet, a szov­jet küldöttség vezetője sürget­te, hogy az értekezlet lásson hozzá a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közti meg­nemtámadási egyezmény szov­jet javaslatának megvitatásá­hoz. Rámutatott, hogy a nyu­gati hatalmak a­z NSZK irán­ti "szolidaritásból­ akadályoz­zák ennek a javaslatnak a megvitatását, Bonn pedig az atomfegyverkezés érdekében mindenáron meg akarja aka­dályozni egy ilyen egyezmény megkötését. A nyugati hatalmak képvi­selői újra olyasmiket ismétel­gettek mint például, hogy az értekezlet "nem illetékes" a megnemtámadási egyezmény kérdésének megvitatására. Moszkvában átadták Kennedy és Macmillan válaszát Moszkvából jelenti az MTI. Nyugati hírügynökségek egy­behangzó jelentése szerint pén­teken délután Moszkvában a szovjet külügyminisztérium­ban átadták Kennedy ameri­kai elnök és Macmillan brit miniszterelnök válaszát Hrus­csov szovjet miniszterelnök­nek az atomfegyver-kísérletek betiltását sürgető legutóbbi le­velére. A nyugati államférfiak vá­laszának szövegét ez idő sze­rint még nem hozták nyilvá­nosságra. Szíria miniszterelnöke állást foglalt az arab országok regionális egysége mellett Beirutból jelenti az MTI. A DPA beiruti tudósítója arról számol be, hogy Szalah Bitar szíriai miniszterelnök csütör­tökön televízió nyilatkozat­ban foglalkozott a tervezett arab államszövetség sorsával. Ismét azt az elgondolását fejte­gette, hogy a megteremtendő arab államszövetségben a há­rom országnak — Egyiptom­nak, Iraknak és Szíriának — sértetlenül meg kell őriznie regionális egységét. Csak ez te­szi lehetővé, hogy később más államok is csatlakozzanak a szövetséghez. A regionális egy­ség megbontását célzó bármi­nő kísérlet viszont "csapás az arab egységtörekvésekre". A miniszterelnök sürgette az egységre törekvő erők össze­fogását és sajnálkozással álla­pította meg, hogy Szíriában ezek az erők széthullottak baathista és Nasszer-barát cso­portokra. "Félő, hogy ez a megosztottság gátolja egysége­sítési törekvéseinket. Nem sza­bad azonban dramatizálni a helyzetet és elsősorban Szíriá­ra kell bízni, hogy maga bir­kózzék meg belső nehézségei­vel." A DPA kairói tudósítója ír­ja: Az egyiptomi kormány az iraki és a szíriai kormánytól felvilágosítást kért, vajon ezek az országok tartják-e még magukat az államszövet­ség megalakításáról szóló ha­tározathoz. Nasszer elnök meg­bízta bagdadi nagykövetét, kérjen az iraki kormánytól felvilágosítást arról is, mi tet­te szükségessé az iraki hadse­regben legutóbb végrehajtott tisztogatást. Az iraki elnökkel tartott megbeszélések után a bagdadi egyiptomi nagykövet csütörtökön jelentéstételre visszatért hazájának fővárosá­ba. Az a tény, hogy Kairó Bag­dadban diplomáciai úton volt kénytelen felvilágosítást kérni az ottani belpolitikai fejlemé­nyekről, diplomáciai megfigye­lők véleménye szerint azt tükrözi, hogy "széttöredezett" a bizalom alapja a föderációs társak között. A damaszkuszi és bagdadi Nasszer-barát körök kikap­csolásával mind kétségesebbé válik az esetleges államszövet­ség. Az egyiptomi sajtó heve­sen bírálja a baath-párti ve­zetőket, viszont arról sem sza­bad megfeledkezni, hogy a hi­vatalos kairói körök kifejezet­ten tartózkodóak. Tudatosan elkerülnek minden Irak- és Szíria-ellenes támadást. Az algériai kormány csütör­töki ülésén Ben Bella minisz­terelnök beszámolt az Addis Abeba-i értekezlet eredmé­nyeiről és az EAK-ban tett lá­togatásáról.

Next