Magyar Nemzet, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

­ Magyar nemzet =_ ___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA__________________________________ A társadalmi munka becsülete Érdemes lenne megírni a társadalmi munka történetét felszabadulásunk óta. Közgaz­dászok és statisztikusok ta­nulmánya is lehetne, de olvas­nának belőle politikusaink is. E történeti tanulmány ugyan­is nemcsak azt mutatná meg, hogy mennyi minden épült és jött rendbe az emberek áldo­zatkészségéből, önként vállalt felajánlásából ebben az or­szágban. Arra is feleletet kap­nánk belőle, hogy esztendők során miként kezdtük mind­jobban magunkénak érezni ezt az országot. Miként vált szívünk szerinti meggyőződés­sé, hogy amit benne építünk, az magunknak épül, általa va­lamennyien gyarapodunk. Egyszerűbben szólva, hogyan nevezzük ezt a szívünkhöz nőtt tájat — ország helyett — mind szívesebben hazánknak. Érdekes tanulmány lenne mindenképp, mert a társadal­mi munka mostani gondjairól, problémáiról szólva az ember óhatatlanul is a múlt jó ta­pasztalataiban keresi a javí­tás módját. És sűrűn lel jó ta­pasztalatokra. Ma is bővében vagyunk a jó példáknak — szó sincs ró­la. Az országot járva azonban hallani, látni bizony olyat is, amely inkább mondható a tár­sadalmi munka megcsúfolásá­nak, mint dicséretének, amelyben kevés a köszönet, és többe kerül, mintha rendes költségvetés szerint csinálták volna meg, építették volna fel. Nemrégen, de nem is egy­szer nyilatkoztak például út­építőink arról, hogy miként szaporítják nem kevés gond­jaikat bizonyos helyi hatósá­gok. Jót akarva, társadalmi munkát szerveznek egy közsé­gi bekötőút építésére. A köz­ség lakói helyeslik a tervet, ásót, lapátot fognak, fuvart ajánlanak fel és munkához látnak. Igen ám, de ki gondol közben arra, hogy e pár kilo­méternyi bekötőútra országos fontosságú útépítésről kell el­vonni gépet, anyagot, szak­munkást, mérnököt. Nehogy szégyen érje a ház elejét, a tanács tekintélyét, s kedvét szegjék a társadalmi munkára lelkesített embereknek — meg­építik az utat. Sok felesleges költség, megannyi felesleges tárgyalás csak azért, mert a helyiek a maguk elképzeléseit nem igazították hozzá az or­szágos tervhez. Íme, az első probléma: a társadalmi munkát is tervez­ni kell, összhangban a többi tervvel. Ehhez hasonlít, a rossz elő­készítést, a gondatlan szerve­zést példázza egy budapesti eset az I. kerületben. A Mát­rai utca 9. számú házban té­len mindig komoly gondot okozott a tüzelő tárolása és felhordása. A ház lakói a kör­zeti tanácstag és a lakóbizott­ság elnökének kezdeményezé­sére, a Házkezelési Igazgató­sággal egyetértésben és annak segítségével fáskamrákat és tüzelőanyagfelvonót építettek társadalmi munkában. Ekkor kezdődött a kálvária. Mivel a tanács építési osztálya sem a fáskamrák, sem a teherfelvo­nó építéséről nem tudott, ezek használatát „azonnali hatály­­lyal­ megtiltotta. Oda a sok fáradtság, az intézkedés ked­vét szegte a lelkes társadalmi munkásoknak és ember legyen a talpán, aki még egyszer ilyenfajta munkára tudja biz­tatni őket. (Még szerencse, hogy a tanács végrehajtó bi­zottsága, hírét hallva a hosz­­szú perpatvarnak, most segí­teni próbál és igazságot tenni.) Íme egy másik, elég gyakori probléma, amikor nincsenek meg a társadalmi munkához szükséges technikai és egyéb feltételek. Egy kis Borsod megyei falu hiába határozza el híd építését a Sajón — társadalmi munká­ban —, ha nincs a faluban sem hozzáértő ember, sem al­katrész a hídhoz. Lágymá­nyosra is hiába hívnak százá­val embereket földet egyen­getni, ha nincs hozzá szer­szám, csakúgy, mint a Vár­ban a téglatisztításhoz vako­lókanál. Egyáltalán, hogy az embe­rek érdeklődése felébredjen valamiyenfajta társadalmi munka iránt, s a felébredt ér­deklődést munka is kövesse — arra nem elég a dobszó, vagy a szépen írt meghívóle­vél, hogy ásóval, kapával ki hol jelentkezzen. A tatabányaiak mesélhetné­nek róla. Nagy beharangozás­sal csináltak kedvet a szabad­téri színpad építéséhez. Jöt­tek is az emberek szépen. Csaik éppen munkához nem foghattak, mert a műszaki ve­zetők nem gondoskodtak kel­lően sem a munka előkészí­téséről, sem arról, amivel a földet kiáshatták, elhordhat­ták volna. Sűrű mozgás lett belőle és bosszankodás. A tarjániak is hogyne siettek volna segíteni a vízvezeték ár­kának ásásához. A baj csak az volt, hogy szervezési hibá­ból rossz helyre — a fürdő­höz hívták őket össze. S mire nagysietve autóbuszokkal az eredeti helyre szállították az embereket, jó néhányan lema­radtak. Aprónak tűnő hibák, mégis a társadalmi munka becsüle­tét rontják. Ha valaki valóban megírja majd a társadalmi munka fel­­szabadulás utáni történetét, bizonyosan a hétvégi falujá­rókkal kezdi. Abban az időben az ő munkájuk könnyített so­kat az újjáépítés gondjain és hozott sok politikai hasznot ma is kamatozó tapasztalatot. Napjainkban azonban már sokrétűbb a feladat és ezért a jó szervezés is nagyobb gond Most nem is szólva a munka­időben végzett "társadalmi munka** furcsaságáról, annak­ az alapvető követelésnek kell elsősorban érvényt adni, hogy társadalmi munkát ott kell vé­gezni, ahol arra valóban min­den feltétel megvan. Az em­berek is érdekeltek benne, szí­vesen vállalnak belőle rész­t. S a lehetőséghez képest ki-ki olyan munkát végezhet, amelyben képességeit legjob­ban gyümölcsöztetheti. Furcsa lenne például, ha Mosonyi Emil és Rázsó Imre egyetemi professzorokat, akik szakmájukban, mezőgazdasá­gunkat segítve százezer forin­tot érő társadalmi munkát vé­geztek — arra akarnék ráven­ni, hogy egy napközi otthon fehérre meszelésében segéd­kezzenek. A gonddal, felelősen terve­zett társadalmi munkának te­hát mindenben az országos el­gondolásokkal kell találkoz­nia, akkor lesz a helyén, ak­kor lesz értelme. Különben célját veszti. Azért meg, hogy csak éppen neve legyen a gye­reknek, s hogy ki lehessen pi­pálni az esztendőre esedékes feladatot — azért igazán nem érdemes összeszólítani, mun­kára hívni az embereket. Úgy járnánk vele, mint a mesebeli farkassal — a végén már sen­ki sem hinné, hogy a kertek alatt jár. Sokat jelent a társadalmi munka becsülete. S nekünk jó, ha vigyázunk rá. Éry József Az ENSZ főtitkára is jelen lesz az atomcsend-egyezmény moszkvai aláírásánál A külpolitikai helyzet AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETÉNEK SZÉK­HELYÉN a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Bri­­tannia ENSZ-képviselői felkeresték U Thant főtitkárt és kor­mányuk nevében meghívták, vegyen részt az atomfegyver­kísérletek eltiltásáról szóló szerződés aláírásánál. U Thant köszönettel elfogadta a meghívást és szombaton indul a szov­jet fővárosba. A Fehér Ház hivatalosan bejelentette, hogy Bush ameri­kai külügyminiszter pénteken indul Moszkvába, hogy aláírja az atomfegyver-kísérletek részleges beszüntetésére vonatkozó egyezményt. Az aláírásra valószínűleg hétfőn, augusztus 5-én kerül sor. A külügyminisztert tíztagú küldöttség kíséri Moszk­vába. A küldöttség tagjai között van: Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, Pastore szenátor, az Egyesített Atomerő Bizottság elnöke, Aiken szenátor, a sze­nátus külügyi bizottságának egyik vezető tagja, Humphrey szenátor, a leszerelési albizottság elnöke, Stevenson, az Egye­sült Államok ENSZ-képviselője. Lord Home angol külügymi­niszter szombaton utazik Moszkvába. A külföldi állami és társadalmi személyiségek számos újabb táviratot intéztek Hruscsovhoz és Brezsnyevhez, s el­ismerésüket fejezték ki a részleges atomcsend-megállapodás parafálásáért. Nehru indiai miniszterelnök Hruscsovhoz inté­zett táviratában hangsúlyozza: »A Moszkvában született megállapodás fontos mérföldkő a nemzetközi együttműködés és kölcsönös megértés történetében. Az indiai kormány haj­landó aláírni a szerződést, mihelyt erre lehetőség nyílik.­** A világ különböző pontjairól érkeznek Moszkvába elismerő nyilatkozatok. Jorge Alessandri chilei elnök, Muhammed Za­­hir afgán király, Julius Nyenyere tanganyikai elnök és Ben Bella algériai miniszterelnök szintén azt domborította ki táv­iratában, hogy a szerződés megfelel a népek békeóhajának. A finn kormány megvitatta a moszkvai egyezményt és közölte, csatlakozni kíván a megállapodáshoz. Etiópia kor­mánya szintén teljes egészében támogatja a háromhatalmi szerződést. A japán és az izraeli kormány szintén bejelentette, hogy csatlakozni kíván az atomcsend-egyezményhez. Holifield kaliforniai demokratapárti képviselő, a kong­resszus Egyesített Atomerő Bizottságának alelnöke kijelentette, hogy az atomcsend-egyezményt az amerikai nép nagy több­sége helyesli és ennek megmutatkozik majd a hatása a sze­nátusban. A szenátor véleménye szerint a megállapodást a szenátus kétharmad többséggel megszavazza. Az angol közvélemény sürgeti, hogy a moszkvai atom­­csend-egyezmény által teremtett kedvező légkört haladékta­lanul használják ki a keleti—nyugati viszony javítására. Lon­donban ugyanakkor aggodalom is érezhető. Ennek okai: de Gaulle merev tartózkodása, Bonn kifogásai, valamint az ame­rikai szélsőjobboldal ellenséges bírálatai az egyezménnyel szemben. A konzervatív Daily Telegraph diplomáciai tudó­sítója hosszú cikkben felsorolja Hruscsov leszerelési javasla­tait, hangsúlyozva, hogy a szovjet miniszterelnök megérdemli hírnevét, olyan államférfi, akit rendíthetetlenül a józan ész vezérel.­­Ha Hruscsov komolyan gondolja, amit a NATO és a Varsói Szerződés közti­ megnemtámadási egyezményről mon­dott — hogy tudniillik nem az egyezmény alakja, hanem tar­talma a fontos —, úgy nem lesz túl nehéz a megegyezés ebben az ügyben« — írja a lap. Lord Home és Rush jövő heti moszk­vai megbeszélései során igyekezni fog megállapodni a vitás kérdések megvitatásának sorrendjében és a tárgyalási prog­ramban. A nemzetközi diplomácia hosszú és nagyon aktív szakasza nyílhat most meg — hangsúlyozza a lap. Az NSZEP Központi Bizottságának plénuma Berlinből jelenti a TASZSZ. Az NDK-lapokban közlemény jelent meg a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottságának július 29—30-án tartott plénumáról. A plénumon Walter Ulbricht beszámolt a KGST-országok­­ban működő kommunista és munkáspártok Központi Bi­zottságai első titkárainak, és ezen országok kormányfőinek tanácskozásáról, valamint a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó bizottsá­gának üléséről. Kurt Hager beszámolót tar­tott a Kínai Kommunista Párt vezetőségének politikájáról, amely ellentétben áll a kom­munista és munkáspártok kö­zös nyilatkozatával és az SZKP politikai elvei ellen irányul. Az SZKP Központi Bizott­ságának július 11-i nyílt leve­lét — mondja a továbbiakban a közlemény — az HSZEB minden tagja és tagjelöltje egyöntetűen helyesli. Baráti szálak fűznek minket a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­hoz, annak Központi Bizottsá­gához, és a Központi Bizott­ság első titkárához, N. Sz. Hruscsovhoz, elítéljük a Kínai KP vezetőségének a dicső le­nini pártra, annak vezető elv­társaira szórt rágalmait. A közlemény hangoztatja: a NSZEP határozottan ellenzi a Kínai KP vezetőinek téziseit, akik vitatják azt, hogy az im­perializmus végleges felszá­molásáig is el lehet kerülni a világháborút, lebecsülik az atomháború veszélyét, leki­csinylő és felelőtlen álláspon­tot foglalnak el a népek sor­sát illetően. A közlemény leszögezi: a Kínai KP vezetői balos, szek­tás, dogmatikus és nacionalis­ta nézeteikkel, frakciós és szakadár tevékenységükkel az SZKP-ra és pártitnkra szórt rágalmazásaikkal, a sztálini személyi kultusz nyílt védel­­mezésével, valamint azzal, hogy az ideológiai nézetelté­réseket átviszik az államok közötti kapcsolatok területére, kárt okoznak annak a harc­nak, amely a békéért, a nem­zeti felszabadulásért és a szo­cializmusért folyik. Sajnáljuk, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége ilyen állás­pontra helyezkedett. Ugyan­akkor úgy véljük, hogy a nézeteltéréseket a marxizmus —len­inizmus talaján állva, az 1957-es és az 1960-as nyilatko­zat alapján kell elsimítani, és meg kell őrizni a kommunis­ta világmozgalom egységét. Pártunk az SZKP, valamint a többi kommunista és mun­káspárt testvéri közösségé­ben szilárd híve a nemzet­közi kommunista mozgalom élet igazolta főirányvon­alának és a továbbiakban is követke­zetesen harcol ezért az irány­vonalért — hangsúlyozza a közlemény. Ulbricht beszéde az NDK népi kamarájában Berlinből jelenti a TASZSZ. A Német Demokratikus Köz­társaság népi kamarájának ülésén szerdán nagy beszédet mondott Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnö­ke. Hangsúlyozta, hogy az az NDK-ban megkezdték a szocializmus általános felépí­tésére irányuló munka céltu­datos végrehajtását. A nukleáris fegyverkísérle­teik megtiltásáról szóló moszkvai szerződés parafálá­­sával kapcsolatban kijelentet­te, hogy ez nemcsak a Szov­jetunió következetes békepoli­tikájának és Hruscsov szovjet miniszterelnök kezdeményezé­sének, hanem a szocialista né­pek testvériségének, a világ békemozgalmának, az atom­fegyver ellen küzdő erőknek sikere is. Ez a szerződés — mondotta — javítja a nem­zetközi légkört, csökkenti a nemzetközi feszültséget és elősegíti a békés együttélést. Bejelentette, hogy az NDK szintén csatlakozni fog a moszkvai szerződéshez. Emlé­keztetett arra, hogy a nem­zetközi feszültség enyhítéséhez és a népek közötti barátság megszilárdításához további lé­pésekre van szükség, köztük a­­ NATO-tagállamok és a Varsói Szerződésben résztvevő álla­mok megnemtámadási szerző­■ désének megkötésére.­­ Hruscsovnak a moszkvai , szovjet—magyar barátsági ■ nagygyűlésen elterjesztett ja­vaslataival kapcsolatban Ulb­richt kijelentette, hogy az ■ NDK támogatja ezeket a ja­­­­vaslatokat, amelyek a béke­­ biztosítását szolgálják. Meg­■ győződésünk — mondotta —,­­ hogy a németek többsége Ke­■ létén és Nyugaton egyaránt , egyetért a katonai költségve­­­tések befagyasztásával és ■ csökkentésével, az NDK, illet- S ve a Nyugat-Németország te­■ rületén állomásozó külföldi­­ csapatok létszámának csok­■ kentésével. ■ Az NDK Államtanácsának­­ elnöke kijelentette, hozzájá­­­­rul ahhoz, hogy a nyugati ha­talmaknak legyenek képvise­lőik az NDK-ban tartózkodó­­ szovjet csapatoknál, ha a ■ Szovjetunió képviselői is ott ■ lehetnek a Nyugat-Németor­­szágban elhelyezett külföldi­­, csapatoknál. A TASZSZ n­cm­leírója a moszkvai megállapodás ellenzőiről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Igor Orlov, a TASZSZ hírma­gyarázója írja: Elsősorban két körülményre kell rámutatni a részleges atomcsendről szóló moszkvai megállapodás nem­zetközi visszhangjának össze­gezése közben. Először, a Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok és Anglia között létrejött meg­állapodás általános és őszinte megelégedést keltett a béke­szerető emberek körében. Másodszor, a moszkvai tár­gyalások sikeres kimenetele reményeket keltett, hogy hala­dást lehet elérni más fontos és halaszthatatlan problémák megoldásában is. A nemzet­közi feszültség csökkentésének kilátása olyannyira érezhetővé vált, hogy ez lelkesedéssel tölti el a béke igazi híveit, erejüket nem kímélve mun­kálkodnak a rakétaháború el­hárításáért. Kétségtelen, hogy a nemzet­közi közvélemény óriási több­sége igen pozitív módon érté­keli a Moszkvában létrejött megállapodást. Annál különösebbnek tűnik az Új Kína hírügynökségnek, a Kínai Népköztársaság köz­ponti tájékoztatási szervének az a próbálkozása, hogy ár­nyékot vessen mindazokra, csak nagy erőfeszítéseket tet­tek a nukleáris robbantásokat beszüntető megállapodás létre­jöttéért, s hogy befeketítse a parafáit szerződést és hamis színben tüntesse fel a közvé­lemény állásfogalása. Az Új Kína kommentátora figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Egyesült Álla­mok legagresszívebb körei hosszú évek során határozot­tan ellenezték és továbbra is ellenzik a nukleáris robban­tások beszüntetéséről szóló szerződést. A kommentátor ugyanakkor minden alap nél­kül azt állítja, hogy a Moszk­vában kidolgozott szerződés "segíti az Egyesült Államokat atommonopóliumának megszi­lárdításában, nukleáris fölé­nyének létrehozásában, hogy ily módon tovább fenyeget­hesse a szocialista országok és a világ valamennyi népét, folytathassa az atomzsarolás politikáját**. Az általános emberi logika szabályait követve, igen ne­héz megérteni, hogy a nukleá­ris fegyverkísérletek betiltása — ami ellen oly dühödtem ha­dakoztak az Egyesült Álla­mok atomlovagjai, mint pél­dául Teller, "az amerikai nuk­leáris bomba atyja** — miért mozdítják elő az Egyesült Ál­lamok nukleáris fölényét és atomzsarolási politikáját. Azt is nehéz megérteni, hogy a halált hozó fegyverek kísérle­teinek betiltása miképpen fe­nyegetheti a szocialista orszá­gok, vagy a világ többi álla­mának népeit Az Új Kína kommentár szerzője vajon nem azért elé­gedetlen-e a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, az NDK sajtójával, a Francia és

Next