Magyar Nemzet, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
Magyar nemzet =_ ___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA__________________________________ A társadalmi munka becsülete Érdemes lenne megírni a társadalmi munka történetét felszabadulásunk óta. Közgazdászok és statisztikusok tanulmánya is lehetne, de olvasnának belőle politikusaink is. E történeti tanulmány ugyanis nemcsak azt mutatná meg, hogy mennyi minden épült és jött rendbe az emberek áldozatkészségéből, önként vállalt felajánlásából ebben az országban. Arra is feleletet kapnánk belőle, hogy esztendők során miként kezdtük mindjobban magunkénak érezni ezt az országot. Miként vált szívünk szerinti meggyőződéssé, hogy amit benne építünk, az magunknak épül, általa valamennyien gyarapodunk. Egyszerűbben szólva, hogyan nevezzük ezt a szívünkhöz nőtt tájat — ország helyett — mind szívesebben hazánknak. Érdekes tanulmány lenne mindenképp, mert a társadalmi munka mostani gondjairól, problémáiról szólva az ember óhatatlanul is a múlt jó tapasztalataiban keresi a javítás módját. És sűrűn lel jó tapasztalatokra. Ma is bővében vagyunk a jó példáknak — szó sincs róla. Az országot járva azonban hallani, látni bizony olyat is, amely inkább mondható a társadalmi munka megcsúfolásának, mint dicséretének, amelyben kevés a köszönet, és többe kerül, mintha rendes költségvetés szerint csinálták volna meg, építették volna fel. Nemrégen, de nem is egyszer nyilatkoztak például útépítőink arról, hogy miként szaporítják nem kevés gondjaikat bizonyos helyi hatóságok. Jót akarva, társadalmi munkát szerveznek egy községi bekötőút építésére. A község lakói helyeslik a tervet, ásót, lapátot fognak, fuvart ajánlanak fel és munkához látnak. Igen ám, de ki gondol közben arra, hogy e pár kilométernyi bekötőútra országos fontosságú útépítésről kell elvonni gépet, anyagot, szakmunkást, mérnököt. Nehogy szégyen érje a ház elejét, a tanács tekintélyét, s kedvét szegjék a társadalmi munkára lelkesített embereknek — megépítik az utat. Sok felesleges költség, megannyi felesleges tárgyalás csak azért, mert a helyiek a maguk elképzeléseit nem igazították hozzá az országos tervhez. Íme, az első probléma: a társadalmi munkát is tervezni kell, összhangban a többi tervvel. Ehhez hasonlít, a rossz előkészítést, a gondatlan szervezést példázza egy budapesti eset az I. kerületben. A Mátrai utca 9. számú házban télen mindig komoly gondot okozott a tüzelő tárolása és felhordása. A ház lakói a körzeti tanácstag és a lakóbizottság elnökének kezdeményezésére, a Házkezelési Igazgatósággal egyetértésben és annak segítségével fáskamrákat és tüzelőanyagfelvonót építettek társadalmi munkában. Ekkor kezdődött a kálvária. Mivel a tanács építési osztálya sem a fáskamrák, sem a teherfelvonó építéséről nem tudott, ezek használatát „azonnali hatálylyal megtiltotta. Oda a sok fáradtság, az intézkedés kedvét szegte a lelkes társadalmi munkásoknak és ember legyen a talpán, aki még egyszer ilyenfajta munkára tudja biztatni őket. (Még szerencse, hogy a tanács végrehajtó bizottsága, hírét hallva a hoszszú perpatvarnak, most segíteni próbál és igazságot tenni.) Íme egy másik, elég gyakori probléma, amikor nincsenek meg a társadalmi munkához szükséges technikai és egyéb feltételek. Egy kis Borsod megyei falu hiába határozza el híd építését a Sajón — társadalmi munkában —, ha nincs a faluban sem hozzáértő ember, sem alkatrész a hídhoz. Lágymányosra is hiába hívnak százával embereket földet egyengetni, ha nincs hozzá szerszám, csakúgy, mint a Várban a téglatisztításhoz vakolókanál. Egyáltalán, hogy az emberek érdeklődése felébredjen valamiyenfajta társadalmi munka iránt, s a felébredt érdeklődést munka is kövesse — arra nem elég a dobszó, vagy a szépen írt meghívólevél, hogy ásóval, kapával ki hol jelentkezzen. A tatabányaiak mesélhetnének róla. Nagy beharangozással csináltak kedvet a szabadtéri színpad építéséhez. Jöttek is az emberek szépen. Csaik éppen munkához nem foghattak, mert a műszaki vezetők nem gondoskodtak kellően sem a munka előkészítéséről, sem arról, amivel a földet kiáshatták, elhordhatták volna. Sűrű mozgás lett belőle és bosszankodás. A tarjániak is hogyne siettek volna segíteni a vízvezeték árkának ásásához. A baj csak az volt, hogy szervezési hibából rossz helyre — a fürdőhöz hívták őket össze. S mire nagysietve autóbuszokkal az eredeti helyre szállították az embereket, jó néhányan lemaradtak. Aprónak tűnő hibák, mégis a társadalmi munka becsületét rontják. Ha valaki valóban megírja majd a társadalmi munka felszabadulás utáni történetét, bizonyosan a hétvégi falujárókkal kezdi. Abban az időben az ő munkájuk könnyített sokat az újjáépítés gondjain és hozott sok politikai hasznot ma is kamatozó tapasztalatot. Napjainkban azonban már sokrétűbb a feladat és ezért a jó szervezés is nagyobb gond Most nem is szólva a munkaidőben végzett "társadalmi munka** furcsaságáról, annak az alapvető követelésnek kell elsősorban érvényt adni, hogy társadalmi munkát ott kell végezni, ahol arra valóban minden feltétel megvan. Az emberek is érdekeltek benne, szívesen vállalnak belőle részt. S a lehetőséghez képest ki-ki olyan munkát végezhet, amelyben képességeit legjobban gyümölcsöztetheti. Furcsa lenne például, ha Mosonyi Emil és Rázsó Imre egyetemi professzorokat, akik szakmájukban, mezőgazdaságunkat segítve százezer forintot érő társadalmi munkát végeztek — arra akarnék rávenni, hogy egy napközi otthon fehérre meszelésében segédkezzenek. A gonddal, felelősen tervezett társadalmi munkának tehát mindenben az országos elgondolásokkal kell találkoznia, akkor lesz a helyén, akkor lesz értelme. Különben célját veszti. Azért meg, hogy csak éppen neve legyen a gyereknek, s hogy ki lehessen pipálni az esztendőre esedékes feladatot — azért igazán nem érdemes összeszólítani, munkára hívni az embereket. Úgy járnánk vele, mint a mesebeli farkassal — a végén már senki sem hinné, hogy a kertek alatt jár. Sokat jelent a társadalmi munka becsülete. S nekünk jó, ha vigyázunk rá. Éry József Az ENSZ főtitkára is jelen lesz az atomcsend-egyezmény moszkvai aláírásánál A külpolitikai helyzet AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETÉNEK SZÉKHELYÉN a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ENSZ-képviselői felkeresték U Thant főtitkárt és kormányuk nevében meghívták, vegyen részt az atomfegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés aláírásánál. U Thant köszönettel elfogadta a meghívást és szombaton indul a szovjet fővárosba. A Fehér Ház hivatalosan bejelentette, hogy Bush amerikai külügyminiszter pénteken indul Moszkvába, hogy aláírja az atomfegyver-kísérletek részleges beszüntetésére vonatkozó egyezményt. Az aláírásra valószínűleg hétfőn, augusztus 5-én kerül sor. A külügyminisztert tíztagú küldöttség kíséri Moszkvába. A küldöttség tagjai között van: Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, Pastore szenátor, az Egyesített Atomerő Bizottság elnöke, Aiken szenátor, a szenátus külügyi bizottságának egyik vezető tagja, Humphrey szenátor, a leszerelési albizottság elnöke, Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-képviselője. Lord Home angol külügyminiszter szombaton utazik Moszkvába. A külföldi állami és társadalmi személyiségek számos újabb táviratot intéztek Hruscsovhoz és Brezsnyevhez, s elismerésüket fejezték ki a részleges atomcsend-megállapodás parafálásáért. Nehru indiai miniszterelnök Hruscsovhoz intézett táviratában hangsúlyozza: »A Moszkvában született megállapodás fontos mérföldkő a nemzetközi együttműködés és kölcsönös megértés történetében. Az indiai kormány hajlandó aláírni a szerződést, mihelyt erre lehetőség nyílik.** A világ különböző pontjairól érkeznek Moszkvába elismerő nyilatkozatok. Jorge Alessandri chilei elnök, Muhammed Zahir afgán király, Julius Nyenyere tanganyikai elnök és Ben Bella algériai miniszterelnök szintén azt domborította ki táviratában, hogy a szerződés megfelel a népek békeóhajának. A finn kormány megvitatta a moszkvai egyezményt és közölte, csatlakozni kíván a megállapodáshoz. Etiópia kormánya szintén teljes egészében támogatja a háromhatalmi szerződést. A japán és az izraeli kormány szintén bejelentette, hogy csatlakozni kíván az atomcsend-egyezményhez. Holifield kaliforniai demokratapárti képviselő, a kongresszus Egyesített Atomerő Bizottságának alelnöke kijelentette, hogy az atomcsend-egyezményt az amerikai nép nagy többsége helyesli és ennek megmutatkozik majd a hatása a szenátusban. A szenátor véleménye szerint a megállapodást a szenátus kétharmad többséggel megszavazza. Az angol közvélemény sürgeti, hogy a moszkvai atomcsend-egyezmény által teremtett kedvező légkört haladéktalanul használják ki a keleti—nyugati viszony javítására. Londonban ugyanakkor aggodalom is érezhető. Ennek okai: de Gaulle merev tartózkodása, Bonn kifogásai, valamint az amerikai szélsőjobboldal ellenséges bírálatai az egyezménnyel szemben. A konzervatív Daily Telegraph diplomáciai tudósítója hosszú cikkben felsorolja Hruscsov leszerelési javaslatait, hangsúlyozva, hogy a szovjet miniszterelnök megérdemli hírnevét, olyan államférfi, akit rendíthetetlenül a józan ész vezérel.Ha Hruscsov komolyan gondolja, amit a NATO és a Varsói Szerződés közti megnemtámadási egyezményről mondott — hogy tudniillik nem az egyezmény alakja, hanem tartalma a fontos —, úgy nem lesz túl nehéz a megegyezés ebben az ügyben« — írja a lap. Lord Home és Rush jövő heti moszkvai megbeszélései során igyekezni fog megállapodni a vitás kérdések megvitatásának sorrendjében és a tárgyalási programban. A nemzetközi diplomácia hosszú és nagyon aktív szakasza nyílhat most meg — hangsúlyozza a lap. Az NSZEP Központi Bizottságának plénuma Berlinből jelenti a TASZSZ. Az NDK-lapokban közlemény jelent meg a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának július 29—30-án tartott plénumáról. A plénumon Walter Ulbricht beszámolt a KGST-országokban működő kommunista és munkáspártok Központi Bizottságai első titkárainak, és ezen országok kormányfőinek tanácskozásáról, valamint a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó bizottságának üléséről. Kurt Hager beszámolót tartott a Kínai Kommunista Párt vezetőségének politikájáról, amely ellentétben áll a kommunista és munkáspártok közös nyilatkozatával és az SZKP politikai elvei ellen irányul. Az SZKP Központi Bizottságának július 11-i nyílt levelét — mondja a továbbiakban a közlemény — az HSZEB minden tagja és tagjelöltje egyöntetűen helyesli. Baráti szálak fűznek minket a Szovjetunió Kommunista Pártjához, annak Központi Bizottságához, és a Központi Bizottság első titkárához, N. Sz. Hruscsovhoz, elítéljük a Kínai KP vezetőségének a dicső lenini pártra, annak vezető elvtársaira szórt rágalmait. A közlemény hangoztatja: a NSZEP határozottan ellenzi a Kínai KP vezetőinek téziseit, akik vitatják azt, hogy az imperializmus végleges felszámolásáig is el lehet kerülni a világháborút, lebecsülik az atomháború veszélyét, lekicsinylő és felelőtlen álláspontot foglalnak el a népek sorsát illetően. A közlemény leszögezi: a Kínai KP vezetői balos, szektás, dogmatikus és nacionalista nézeteikkel, frakciós és szakadár tevékenységükkel az SZKP-ra és pártitnkra szórt rágalmazásaikkal, a sztálini személyi kultusz nyílt védelmezésével, valamint azzal, hogy az ideológiai nézeteltéréseket átviszik az államok közötti kapcsolatok területére, kárt okoznak annak a harcnak, amely a békéért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért folyik. Sajnáljuk, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége ilyen álláspontra helyezkedett. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a nézeteltéréseket a marxizmus —leninizmus talaján állva, az 1957-es és az 1960-as nyilatkozat alapján kell elsimítani, és meg kell őrizni a kommunista világmozgalom egységét. Pártunk az SZKP, valamint a többi kommunista és munkáspárt testvéri közösségében szilárd híve a nemzetközi kommunista mozgalom élet igazolta főirányvonalának és a továbbiakban is következetesen harcol ezért az irányvonalért — hangsúlyozza a közlemény. Ulbricht beszéde az NDK népi kamarájában Berlinből jelenti a TASZSZ. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának ülésén szerdán nagy beszédet mondott Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke. Hangsúlyozta, hogy az az NDK-ban megkezdték a szocializmus általános felépítésére irányuló munka céltudatos végrehajtását. A nukleáris fegyverkísérleteik megtiltásáról szóló moszkvai szerződés parafálásával kapcsolatban kijelentette, hogy ez nemcsak a Szovjetunió következetes békepolitikájának és Hruscsov szovjet miniszterelnök kezdeményezésének, hanem a szocialista népek testvériségének, a világ békemozgalmának, az atomfegyver ellen küzdő erőknek sikere is. Ez a szerződés — mondotta — javítja a nemzetközi légkört, csökkenti a nemzetközi feszültséget és elősegíti a békés együttélést. Bejelentette, hogy az NDK szintén csatlakozni fog a moszkvai szerződéshez. Emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a népek közötti barátság megszilárdításához további lépésekre van szükség, köztük a NATO-tagállamok és a Varsói Szerződésben résztvevő államok megnemtámadási szerző■ désének megkötésére. Hruscsovnak a moszkvai , szovjet—magyar barátsági ■ nagygyűlésen elterjesztett javaslataival kapcsolatban Ulbricht kijelentette, hogy az ■ NDK támogatja ezeket a javaslatokat, amelyek a béke biztosítását szolgálják. Meg■ győződésünk — mondotta —, hogy a németek többsége Ke■ létén és Nyugaton egyaránt , egyetért a katonai költségvetések befagyasztásával és ■ csökkentésével, az NDK, illet- S ve a Nyugat-Németország te■ rületén állomásozó külföldi csapatok létszámának csok■ kentésével. ■ Az NDK Államtanácsának elnöke kijelentette, hozzájárul ahhoz, hogy a nyugati hatalmaknak legyenek képviselőik az NDK-ban tartózkodó szovjet csapatoknál, ha a ■ Szovjetunió képviselői is ott ■ lehetnek a Nyugat-Németországban elhelyezett külföldi, csapatoknál. A TASZSZ ncmleírója a moszkvai megállapodás ellenzőiről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Igor Orlov, a TASZSZ hírmagyarázója írja: Elsősorban két körülményre kell rámutatni a részleges atomcsendről szóló moszkvai megállapodás nemzetközi visszhangjának összegezése közben. Először, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia között létrejött megállapodás általános és őszinte megelégedést keltett a békeszerető emberek körében. Másodszor, a moszkvai tárgyalások sikeres kimenetele reményeket keltett, hogy haladást lehet elérni más fontos és halaszthatatlan problémák megoldásában is. A nemzetközi feszültség csökkentésének kilátása olyannyira érezhetővé vált, hogy ez lelkesedéssel tölti el a béke igazi híveit, erejüket nem kímélve munkálkodnak a rakétaháború elhárításáért. Kétségtelen, hogy a nemzetközi közvélemény óriási többsége igen pozitív módon értékeli a Moszkvában létrejött megállapodást. Annál különösebbnek tűnik az Új Kína hírügynökségnek, a Kínai Népköztársaság központi tájékoztatási szervének az a próbálkozása, hogy árnyékot vessen mindazokra, csak nagy erőfeszítéseket tettek a nukleáris robbantásokat beszüntető megállapodás létrejöttéért, s hogy befeketítse a parafáit szerződést és hamis színben tüntesse fel a közvélemény állásfogalása. Az Új Kína kommentátora figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Egyesült Államok legagresszívebb körei hosszú évek során határozottan ellenezték és továbbra is ellenzik a nukleáris robbantások beszüntetéséről szóló szerződést. A kommentátor ugyanakkor minden alap nélkül azt állítja, hogy a Moszkvában kidolgozott szerződés "segíti az Egyesült Államokat atommonopóliumának megszilárdításában, nukleáris fölényének létrehozásában, hogy ily módon tovább fenyegethesse a szocialista országok és a világ valamennyi népét, folytathassa az atomzsarolás politikáját**. Az általános emberi logika szabályait követve, igen nehéz megérteni, hogy a nukleáris fegyverkísérletek betiltása — ami ellen oly dühödtem hadakoztak az Egyesült Államok atomlovagjai, mint például Teller, "az amerikai nukleáris bomba atyja** — miért mozdítják elő az Egyesült Államok nukleáris fölényét és atomzsarolási politikáját. Azt is nehéz megérteni, hogy a halált hozó fegyverek kísérleteinek betiltása miképpen fenyegetheti a szocialista országok, vagy a világ többi államának népeit Az Új Kína kommentár szerzője vajon nem azért elégedetlen-e a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, az NDK sajtójával, a Francia és