Magyar Nemzet, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

4 A HÉT FILMJEI Bálvány (jj magyar f­ilm­ Fojtott, fáradt, szürke kép­sorral kezdődik a film. Ál­mos, aggódó emberek. Izga­tott sürgés-forgás és szenzáció­ra váró, unatkozó riporterek a bányairodában. Lent valahol a tárnák mélyén három beteme­tett bányász várja a mentő­ket, így indul Mamcserov Fri­gyes filmje, amelyet Gergely Mihály forgatókönyvéből ren­dezett. Az operatőr, Hegyi Barnabás most is megragadó, kitűnő fel­vételeket készített. A képek jó­formán sohasem közömbösek, nem regisztrálnak, hanem val­lanak szenvedélyekről, titkos gondolatokról, vágyról, féle­lemről. Csak az utolsó jelene­tekben — a csúcspontnál — nyomja el a bánya­ belső ku­lissza hatása a képek kifejező erejét. Ott, ahol beomlik a ré­gi vájat, megöl egy embert és megerősít egy hamis mítoszt. Azt, hogy ez az ember hős volt. Erről a hamis mítoszról szól a film. A három bányászt megmen­tik. Az egyik, Baksa Jojó, nyi­latkozik a rádiónak. Arcán lát­szik a kin, a szörnyű élmé­nyeken is túl hatoló izgalom. A homályos nyilatkozat sze­rint Baksa mentette meg két társát. Baksa azonban hazu­dott. A továbbiakban azt lát­juk, hogyan dagad szinte le­gendává ez a félreértés, ho­gyan lesz a fiúból bálvány, ho­gyan jut érdemtelenül előlép­tetéshez, sikerhez, szerelem­hez, szinte automatikusan, le­hengerelve a környezetében itt-ott jelentkező kisebb ellen­állást, a vetélytárs, egyúttal koronatanú, szemérmes célzá­sait. A nyomaték kedvéért Baksa a filmben nyilvánosan is megismétli a hazugságot egy jelképnek is beillő birkó­zóviadalon. Szabálytalanul győz. Először őt fekteti két­­vállra ellenfele, de a közön­ség — a közösség — ezt a ha­zugságot éppúgy nem veszi észre, mint a másikat. De hát mi bénítja meg az emberek látását, mi tartja vissza őket a hazugság lelep­lezésétől? Milyen erő készteti őket arra, hogy bálványként, hősként tiszteljenek egy fia­talembert, akinek jóformán egyetlen rokonszenves megnyi­latkozása sincs? Baksa egy­szer őszinte, Vera, a szerelme­se előtt. A lány pedig csak ak­kor nem hisz neki, sőt, visszá­jára fordítja a fiú vallomását, önfeláldozásnak, lemondásnak véli, s ezt is hozzá­illeszti a maga mítoszához, újabb jó tu­lajdonsággal ruházza fel a­ nem éppen rokonszenves fi­gurát. Baksának pedig nincs ereje kitartani az őszinteség­ben, visszaveszi szavát, beletö­rődik a könnyű győzelembe. Helytelen volna a Bálvány­ban a személyi kultusz kibon­takozásának jelképes magya­rázatát keresni, bár nyilván­való, hogy ennek tapasztalatai is befolyásolták a film készí­tőit. Helytelen annál is in­kább, mert mind a személyi kultusznak, mind pedig, a nap­jainkban is még megtalálható érdemtelen érvényesülésnek vannak társadalmi okai. Ma is előfordul, hogy érdemtele­nül “feldobnak", előnyökhöz, pozícióhoz juttatnak valakit. Ha az ilyen esetek mögé te­kintünk, előbb-utóbb eljutunk a múlt és a közelmúlt szemlé­leti maradványaihoz, a kissze­rű egyéni érdekhez, talpnya­láshoz, megalkuváshoz. Ezeket a társadalmi jelenségeket egy »bálvány« sorsában feltárni valóban szép, fontos alkotói feladat. A film azonban nem követ­kezetes. Vonalvezetését, cse­lekményét csak szubjektív okokkal magyarázhatjuk, ért­hetetlen látási zavarokkal, in­dokolatlan elvakultsággal, megalapozatlan ítéletekkel. A hazugság, a bálvány fenntar­tása nem érdeke itt sem a kö­zösségnek, sem egyénileg azok­nak, akik ismerik az igazságot. De mindenki hallgat, konok passzivitást tanúsít, mintha hatalmas, ismeretlen erővel állna szemben. Ez a magatar­tás idegen a bemutatott közös­ségtől. A képek tele vannak szenve­déllyel, erővel, válsággal. A rendező keresi, s alkalmazza a modern kifejezés formáit. De ez a “modernség", a ké­peken lobogó szenvedély, az ökölharcot felváltó zokogás, a végletekig fokozott lelki fe­szültség jelzése nélkülözi a tartalom hitelét. A Bálvány több filmünk jellemző hibáját hordozza: megérint egy érde­kes problémát és azután mel­­lékutakra téved. Kiss Gábor és Madaras Jó­zsef figyelemre méltó, jó já­tékkal, egyéni vonásokkal je­leníti meg a két vetélytársat. Törőcsik Maritól ezúttal hal­ványabb alakítást láttunk. Igaz, a szerep sem jó. Molnár Tibor és Kiss Manyi egy-egy rövid szerepben kitűnő, Vilcsek Anna ben­t bestseller eszközökkel összetákolt szokványos morál­prédikációt kaptunk, a na­gyobb siker kedvéért a szem­forgatást kacsintásokkal ve­gyítve. Ilyen az élet — mond­hatná erre a történetre a köny­­nyen rászedhető, érzékenyke­désre hajlamos néző, aki gyak­ran csodálkozik el egy-egy em­beren, ő pedig milyen jónak és tisztességesnek látszott", s nem gondol arra, hogy belső vilá­gunk mennyivel bonyolultabb, ellentéteink önmagunkkal és másokkal mennyire sokrétűb­bek. Igaz művész éppen ezért mélyült volna el s kereste vol­na meg a mindennapos, hét­köznapi jelenségek mögött az emberi, lélektani, társadalmi eredőket, a mélyebb és iga­­zabb összefüggéseket. Ha igazi művészek készítik, ez a téma valóban megrendítő lett volna, így azonban csak a hamis és hazug sikert elérő filmgiccsek számát szaporítja. Z. L. A döntés joga Meddig hősök a hősök, mi­kor válnak újra emberekké s mikor van annyi erejük, hogy a közvélemény piedesztálján átadják helyüket új, más hő­söknek? Ez a filozofikus film­téma korunk aktualitása s ben­ne rejlik a szocialista világ magatartásának döntő kérdése, a békés fejlődés korszakára való belső átállás problémája is. Stanislaw Grochowiak és Hubert Drapella, e lengyel film írói s az utóbbi rendező­je is, valójában ezekkel a problémákkal birkóznak tisz­teletet érdemlő módon, ami­kor A döntés joga fordulatos, lélektani motiválású történetét felépítik. Az ellentét a szeme­­világát s látásával együtt be­látását is vesztett világhábo­rús hős, és megfontoltabb, az élet értékét a vak kötelesség­nél többre becsülő fivére kö­zött támad; életre-halálra me­nő vitájuk és vetélkedésük ke­rete egy korszerű, hőlégsuga­­ras repülőkülönítmény. A film készítőit dicséri, hogy ezt az önmagában is szédítő keretet nem engedték jelentőségén túl burjánzani s megtartották ke­retül, a feszültség segítőjéül, de nem szorították félre a re­pülés külsődleges izgalmával az eszmei problémák érdekes­ségét. A keret kissé jelkép­es; korunkban az élet érdekében való döntésre kevesebb az idő, mint valaha, a hősiesség ha­marább csaphat át hősködés­be, a bátorság vakmerőségbe. Kár, hogy a téma, az esz­mei viaskodás nagyságához képest a film művészi hőfoka lanyhább, a fordulatok szer­kesztése és kidolgozása kiszá­mított, erőltetett, túlzottan matematikai. Főleg a befeje­zésre áll ez, amelyben semmi sem marad megmagyarázat­lan, minden tartalmi és gon­dolati fonál befejeződik s csak akkor folytatódik tovább a né­zőben, ha korunk nagy kérdé­sei amúgy is izgatják. Méltat­lannak éreztük a tudákos nar­rátor-szöveget is, egy rezonőr­­szereplő gyakori belső mono­lógját, amely sosem fejlesz­tette tovább a film­ feladta problémákat, hanem csak újra regisztrálta őket. Mindamel­lett, ha a szokásos moziműsor­hoz mérjük ezt a filmet, két­ségkívül a jobbak közé tarto­zik, korrekt felépítésével, ér­dekes cselekményével, lélekta­ni finomságával és elsősorban sokatmondó, fontos eszmei tar­talmával. 500PPVERSENY csütörtök­ön háromnegyed 4 órakor A lány és az államügyész Lehet, a cím visszhangja tet­te — amely Staudte remek, Rózsák az államügyésznek cí­mű filmjére emlékeztetett —, többet vártunk ettől a nyugat­német filmtől. Az első néhány percben még számíthattunk is várakozásunk teljesedésére: egy bírósági pert figyelhet­tünk, erkölcscsősz vádat emel­tek egy asszony ellen s az ál­lamügyész savonarolai dühvel követelt méltó ítéletet. Várhat­tuk, hogy a kispolgáriság, a képmutatás, a kegyes álarc­ba bújt kegyetlenség leleple­zése következik, de helyette — a szó legrosszabb értelme­ Malív Nemzet Munkácsi Márton fotóművész halála Néhány nappal ezelőtt New Yorkban meghalt Munkácsi Márton magyar származású fotóművész. A hatodik évtize­dében járó világhírű fotós a Nyári Nemzetközi Labdarúgó Torna alkalmából New York­ban mérkőző Újpest játékát figyelte, amikor rosszul­­ lett. Az orvosi beavatkozás nem tudott segíteni rajta. Munkácsi Márton a húszas években híres fotoriporter volt hazánkban . Az Est la­poknál működött, eleven, öt­letes és szellemes képeket ké­szített, kiváló képérzékkel rendelkezett. Riportképein kívül elsősorban a nagyváros életét ábrázoló kötetlen témá­jú felvételei avatták művész­­szé. A harmincas években szabadabb életre vágyva a vi­lág vádora lett, majd New Yorkban telepedett le. Művé­szete ott is megbecsülést ví­vott ki magának, de üzleti vállalkozásait kevesebb siker kísérte. MI ÚJSÁG A BÉRLET­ FRONTON Az Operaház előcsarnoka most csendes, de nem üres, mintha valami különleges irat­tár költözött volna ide hosszú asztalokkal, kartotékdobozok­kal. Itt árulják a bérleteket. Három színházban jártunk. A bérletvásárlás ilyenkor még csendes. Néhány jellemző ta­pasztalatot azonban már most is szereztünk, elsősorban azt, hogy a bérletek forgalma a ta­valyi nyár hasonló időszakához képest valamivel emelkedett. Az Operában még csak a ta­valyi bérletek megújításáról számolhattak be a bérlet osz­tályon. Megtudtuk, hogy a bér­lők 50 százaléka újította meg operabérletét, míg tavaly 45 százalék. Ezerrel több bérletet adtak el a tavalyi hasonló idő­szakhoz képest a Nemzeti Színházban és a József Attila Színházban, ami különösen az utóbbinál, a nézőtér befogadó­­képességét is tekintve, igen szép eredmény. Sokan­­ érdeklődtek már ed­dig a Nemzeti, a Madách és a Vígszínház közös Shakespeare­­ciklusa iránt, amelynek műso­rán a Hamlet, a Rómeó és Jú­lia, a Lear király, a Macbeth és a Makrancos hölgy szerepel. Az Opera bérletei közül az Er­kel Színházban műsorra tű­zött népszerű művek vonzzák a legtöbb vásárlót. Hódítanak, ♦közönséget szerveznek" a klasszikusok. Ezzel egyidejűleg fokozottabb az érdeklődés a modern művek iránt is. A kö­zönség "nyomására" terjedtek el a premier-bérletek. A Nem­zeti Színház például a jövő évadban nem is hirdet úgyne­vezett repertoár-bérletet. A Shakespeare-cikluson kívül kétféle bérlete van, a bemuta­tó- és a premier­bérlet, túl­nyomórészt modern műsorral. A két bérlet között annyi a különbség, hogy a premier­bérlet a bemutató napjára szól, a másikkal pedig később, a hét választott napján tekintheti meg az új műveket, felújításo­kat a néző. A Nemzeti Színház augusz­tusban külön bérletet hirdet majd második kamaraszínhá­zában, a pesterzsébeti Csiliben. A népszerű művelődési ház színháztermén a nyár folya­mán további átalakításokat vé­geznek, lényegesen javítják a látási és hallási viszonyokat. Az építkezés miatt csak októ­berben nyitja meg évadját a Csili. Bérletében három be­mutató és a Katona József Színház egyik repertoár da­rabja szerepel. Az Operaház tavalyi pre­mier-bérlete helyett idén a be­mutató után második, vagy harmadik előadásra adja ki a ♦Székely Mihály-bérletet", így a legjobb, legdrágább helyeket is biztosíthatja a bérlettulaj­donosoknak. — Milyen árú bérleteket vá­sárolnak az emberek legszíve­sebben? — A drágább helyek fogy­nak el először — mondták az Operában és a Nemzetiben. — A legdrágábbat és az egész ol­csót veszik — hangzott a vá­lasz a József Attila Színház szervezőirodájában. — És melyik a legkereset­tebb nap? Az Operában a szombat. Ak­kor Van még idő az átöltözés­re, készülődésre és utána va­sárnap, nem kell korán kelt­i. A vasárnapi bérletek is száz százalékig elkelnek. A József Attila Színházban a hétfő vetekszik a vasárnappal és rendkívül népszerű a pén­tek is. Az összefüggés nyilván­való, ezen a két napon nincs tv-műsor. Több színházunkban viszont hétfőn szünnap van. Nem lenne célszerű ezt a pi­henőnapot áthelyezni? Az árakról és a bérleti na­pokról folytatott rövid beszél­getésekből adatszerűen is kide­rül, amit a színházlátogató napról napra tapasztal. A kö­zönség ma már nem sajnálja a színháztól, operától a pénzt, a fáradtságot. Felkészül az él­ményre. Tiszteli a színházat és éppen ezért többet is vár tőle, mint a hajdani "pulóveres" korszakban. A bérlethirdetések, tervek, tájékoztatások arra utalnak, hogy a színházak kezdenek jobban törődni ezzel az igény­nyel. Az Operaházban például már a szeptemberi bérleti elő­adásokon is fellépnek külföldi vendégművészek. Érdekesnek ígérkező, változatos műsort hirdet a többi színház is. Két­ségtelenül ez, a jó műsor a legfontosabb, de, különösen előre, láttatlanba még nem elég a sikerhez. A Nemzeti Színházban a kö­zönségszervező osztály vezető­jének jó ötlete támadt A könyvhéten a színház előtt fel­­állított könyvsátorban bérlete­ket árultak. Fényképekkel, plakátokkal megfelelő hangu­latos környezetet alakítottak ki. A nap bizonyos időszaká­ban megjelent és autogramot adott itt a színház valamelyik neves művésze. Már az első napokban ugrásszerűen fellen­dült a bérletek forgalma, kü­lönösen a Shakespeare-ciklust vásárolták. A könyv és színház propa­gandájának hasznos összeköté­séről­­hallottunk a József At­tila Színház közönségszervező irodájában is. Ők a Gamma­gyár könyvnapján, a könyvtár­ban árultak bérleteket az üzem dolgozóinak, önként adó­dik a javaslat, ami idén ötlet volt, legyen jövőre rendszer. Ha a könyv “kimegy" az utcá­ra, kimehetne vele együtt a színház is. Minden bizonnyal javítanák egymás üzletét, még több érdeklődőt, vásárlót von­­zanának a sátrakhoz. Sok bérletet adtak el egyéb­ként a nagyüzemekben az úgy­nevezett bérletezési napokon is. Ilyenkor a színházi közön­ségszervezők letelepedtek jegykészletükkel, például az üzem ebédlőjében és ebédidő alatt adták el a bérleteket. Láttunk néhány ügyes nyom­tatott tájékoztatót, műsorfüze­tet is. A Nemzeti Színház jól érthető, rövid tartalmi ismer­tetőket adott ki a jövő évad bemutatóiról. A József Attila Színház körlevélben közvetle­nül is fordult a nézőkhöz. Valamivel több tehát a ta­valyinál a bérlettulajdonosok száma és valamivel jobb a színházak propaganda munká­ja. Ezt tapasztaltuk nyári szín­házi körútunkon. . V. A. J­avaslatok a színházak műszaki felújítására Az elmúlt években az állam többszáz milliót fordított a fő­városi és a vidéki színházak újjáépítésére és műszaki re­konstrukciójára. Ennek ellené­re a színházépületek nagy ré­sze leromlott állapotban vatt, felszerelésük elavult. Nem mindenütt kielégítőek a mű­vészi és a műszaki személyzet részére szolgáló szociális léte­sítmények. A színpad, a néző­tér, a ruhatár, az előcsarnok a színházak többségében már egyáltalán nem felel meg a mai igényeknek. Jelentés a színházépületek állapotáról Ezekkel a kérdésekkel fog­lalkozott legutóbb a Művelő­désügyi Minisztérium és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége által kiküldött bi­zottság. Megvizsgálta a színhá­zak műszaki, munka-, tűz- és egészségvédelmi berendezéseit. Ennek a vizsgálatnak az ered­ményeit most jelentésben fog­lalta össze és javaslatokkal egészítette ki a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége el­nöksége. A jelentést megkül­­dötték a párt kulturális és tu­dományos osztályának, a Mű­velődésügyi Minisztériumnak, a SZOT-nak. A jelentés tömö­ren megállapítja: az általános rekonstrukció megkezdése nem odázható el. A szakértők véleménye sze­rint a színházak egy részében az elavult színpadok és szín­padtechnikai berendezések miatt lehetetlen modern ren­dezői, szcenikai törekvések megvalósítása. A színházak mintegy hatezer művészeti dolgozójának többsége rossz munka- és egészségvédelmi kö­rülmények között tevékenyke­dik. A raktárak, műhelyek zsúfoltak. Az épületek egy ré­sze tűz- és baleset­veszélyes. A nyári szünetben a legkirí­vóbb hibáik kijavítására van csupán lehetőség. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a színházak rendbehoza­talára biztosított hitelösszegek szétforgácsolódnak. Hiányzik a különféle felügyeleti szervek­nél a megfelelő műszaki szak­­irányítás, nincs elég képzett, speciális színháztervező mér­nökünk. A kiküldött bizottság a mű­szaki helyzet mérlegelése alapján minden egyes színház­ra vonatkozóan megtette ész­revételeit. Az Állami Operaháznál be kell fejezni a már megkezdett generálfelújítást, korszerűre kell kicserélni a színpadtech­nikai berendezéseket. Ki kell telepíteni az épületből az iro­dákat és műhelyeket és e he­lyiségeket öltözőkké, próbahe­lyiségekké kell átalakítani. Az Erkel Színháznál a már eddig végrehajtott modernizá­lás után a színpad vár korsze­rűsítésre és az üzemi helyeket kell bővíteni. Itt meg is van­nak az ehhez szükséges felté­telek. A Nemzeti Színházban az el­ső emeleti erkély faszerkezetét kell kicserélni, de ettől függet­lenül teljes rekonstrukciót igényel az épület. A Fővárosi Operettszínház­ban is évek óta folynak épít­kezések, átalakítások. A teljes rekonstrukciós programot idő­közben többször szűkítették, az eredeti 46 millió forintról 22 millió forintra zsugorítot­ták. A bizottságnak az a vé­leménye, hogy a 46 milliós új­jáépítési programot kell meg­valósítani. A Petőfi Színház Nagymező utcai nézőtere az életveszélyes állapot miatt zárva van. A helyreállítási munkálatokat sürgősen el kell kezdeni és be kell fejezni, hogy a színházat ismét üzembe lehessen helyez­ni. A József Attila Színház tel­jes értékű színházzá történő építését és új üzemi résszel való bővítését javasolják. Átépítésre és modernizálásra szorul a Bábszínház. A Fővárosi Nagycirkusz tel­jesen elavult és tűzveszélyes. Új Nemzeti Színházat! A felújítási és modernizálási munkálatok során figyelemmel kell lenni a városrendezés és fejlesztés, valamint a közleke­désfejlesztés távlati terveire. Néhány színházépületben a színházi előadások tartását bi­zonyos időn belül meg kell szüntetni, ezekre célszerűtlen nagyobb összegek befektetése. Évek óta napirenden levő probléma egy új, modern Nemzeti Színház építése. A hatalmas kulturális objektum felépítésének további elodázá­sa célszerűtlen, mivel az új Nemzeti Színház megvalósulá­sa kihat több budapesti szín­ház műszaki rekonstrukciójá­ra. A vidéki helyzet A jelentés foglalkozik a vi­déki színházak helyzetével is. Legrosszabb a helyzet Győrött és Szegeden. Átmenetileg e két város kamaraszínházai még üzemeltethetők, de a nagy színházak rekonstrukció­jának, illetve új színház épí­tésének befejezésekor a kama­raszínházban a színházi elő­adások tartását meg kell szün­tetni. • A budapesti és vidéki kul­turális objektumok — színhá­zak, filmszínházak, kultúrá­i,­­honok — létesítése és rekonst­­rukciója jelen körülmények között nincs kellően összehan­golva. E célra fordított össze­geket célszerűbben kellene és lehetne felhasználni. A jövő­ben a kulturális területre for­dított felújítási és beruházá­si összegek felhasználásánál — különösen vidéken — töreked­ni kell kulturális centrumok kialakítására és olyan objektu­mok teremtésére, amelyek színházi, film és egyéb kultu­rális rendezvények megtartá­sára alkalmasak. A bizottságnak egyébként még más javaslatai is vannak. Így többek között az a véle­ménye, hogy egy tervezőválla­latnál kell koncentrálni a színházak tervezési és felújítá­si feladatait. A nagy és közép­­színházakat kötelezni kell mérnöki képzettségű műszaki vezetők alkalmazására. Figye­lemre méltó egy központi dísz­letraktár felállítására vonatko­zó javaslat is. Felépítése ese­tén az egyes színházaknál je­lentős alapterületet lehetne felszabadítani és ezzel a mű­vészi, műszaki munka feltéte­leit javítani. A színházi szakemberekből álló bizottság a színházak ál­lapotának felülvizsgálatánál a színházi dolgozók egészséges, biztonságos munkakörülmé­nyek megteremtésének, vala­mint a közönség kultúrált el­helyezésének szempontjait vet­te figyelembe. Gárdonyi Jenő Csüütörtök, 1963. augusztus 1. NAPLÓ ! Augusztus Mától ismét játsszák a mo­zik a Dérynét, Kalmár Lász­ló tizenkét évvel ezelőtt ké­­­szült, nagy sikert aratott film­jét. Tolnay Klári játéka, Gyurkovics Mária éneke és a két partner — Honthy Han­na, Sárdy János — bizonyára újra meghódítja a közönséget.­­ Kedd este kezdődtek az NDK budapesti kulturális iro­dája, a Hazafias Népfront ál­tal rendezett NDK Kulturá­lis Napok a Balaton partján. Balatonlellén Hans Otto Rog­­ge, a berlini Komische Oper tagja adott dalestet. Ma Föld­,­váron, holnap Siófokon foly­tatódik a program. Solti György, a Covent Gar­­den opera zenei vezetője nyi­latkozatban bírálta az ún . V sajtót, amely a külföldi éne­kesek foglalkoztatása elle­lép fel. Szóvá tette azt is, hogy a londoni Covent Garden feje annyi szubvenciót kap, mint a bécsi vagy a milánói ope­ra.­­ Döglött halat dobott a zongorá­ba egy római “modern" koncert szólistája, mialatt a szoprán éne­kesnő ölelgetett és pofozott egy babát, a zenekar egyik tagja Tán­cosán széket tologatott, a másik pedig, éjjeli öltözékben, lepényt osztogatott a hallgatóságnak. A­ közönség felháborodott, sokan tá­voztak. A zongorista és a zeneszer­ző pedig nyilatkozott a modern zenéről. — Az embereknek elegük van az operából, valami újat akarnak hallani — mondották a többi között. Halina Sloniczka lengyel énekesnő, a riói énekverseny harmadik helyezettje és Bar­­tha Alfonz, a Rio de Janeiro-i Teatro Municipalban kétórás nagysikerű koncertet adtak.

Next