Magyar Nemzet, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-02 / 179. szám

Ili a ti va r Vilin miu. “ ITIUgjUl “I A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Vendéglátás A Gellért Szálló éttermében ültem a minap és az egyik asztaltársaságot figyeltem. Nyolcan voltak, s amikor felemelték poharaikat, mindanynyian az asztalfőn ülő úr felé hajoltak meg, aki előtt német zászló állt. Ő volt tehát a vendég, a többiek pedig a vendéglátók. Eléggé megszokott kép az ilyen. Amíg jó étvágyukban gyönyörködtem, nagyapám jutott az eszembe, aki öregségére őszintévé vált, mint egy gyermek. "Te, aszszony —, szólt oda egyszer nagyanyámnak. — Én úgy szeretem, ha vendégek jönnek hozzánk*. — -Aztán miért, Mihály?* -Mert akkor mindig valami finomat főzöl ebédre.* A magyar vendéglátásnak híre van az egész világon, és a barátként jött idegen iránti tiszteletben, becsülésben kevesen versenyezhetnek velünk. De népünk eme dicséretes tulajdonságának az utóbbi időben nőtt egy-két fattyúhajtása is. Ezek közé sorolható például az is, hogy nagyon sok vállalatunknál, intézményünknél a reprezentációs célokra szánt jelentős összegeknek csak egy kis része esik a vendégre, a többi a vendéglátók, a kísérők fogyasztására megy. Mint ahogy a Gellerében megfigyelt asztaltársaság is ezt példázta. Amikor jött a pintér, csak egy ember nyúlt a zsebébe, és fizette ki gavallérosan a több, mint ezer forintos vacsoraszámlát. Az állam pénzéből. A személyes tapasztalatokon kívül a népi ellenőrzés vizsgálataiból is rengeteg példát lehetne felhozni a közpénzen rendezett mulatozásokra, a reprezentációs összegek fecsérlésére, ,a túlzásba vitt ajándékozásra. Az egyik kaposvári vállalatnál például egy külföldi szakember látogatásakor 12 ember fogyasztásaként ezerötszáz forint vendéglátási költséget fizetett ki a pénztár. Az egyik Tolna megyei állami gazdaságban pedig 4933 forintot számoltak el a vendégeknek vett ajándéktárgyakért. Komárom megyében megbízott sertéseket ajándékozott a falu vezetőinek egy szövetkezeti elnök. Lassan hagyománnyá válik nálunk a búcsúztatás is. Milyen jól is esnek a meleg szavak annak, akitől a munkatársai elbúcsúznak, mert más munkakörbe helyezik, vagy nyugdíjba megy. De ér-e valamit, és egyáltalán szükség van-e vállalati szinten szervezett búcsúztatásokra, költséges eszem-iszomokra, amelyekkel ma itt is, ott is találkozni? Az egybe budapesti intézményünknél például mintegy tízezer forintos állami költségen búcsúztatták el a vezetőt hivatalától. Aztán ott vannak a különböző évfordulók, drága meghívókkal, nagy bankettekkel megrendezve, amikor szerényebb, de bensőségesebb megemlékezések is megfelelnének a célnak. Ezek az esetek azt mutatják, hogy némely igazgató, termelőszövetkezeti vezető sajátos hitbizományának érzi a reábízott vagyont, és indokolatlan bőkezűségével megkárosítja a dolgozókat. A tapasztalatok szerint gyakran még azok a vezetők is beleesnek ebbe a hibába, akik egyébként a termelés terén még a filléreket is számon tartják. Mintha a reprezentációs összeg nem is közpénz volna, nagyvonalúan, pazarlón bánnak vele. S ezt nemcsak a dolgozók helytelenítik, gyakran feltűnik az ilyen dolog a vendégnek is. Hallottam, amikor egy szovjet mezőgazdász vacsora közben megkérdezte a házigazdát, hogy milyen alkalomból gyűlt össze a fehér asztalok mellett a rengeteg ember. Napközben ugyanis csak hárman járták vele a határt. Ezért a nagyszabású fogadtatások gyakran éppen ellenkező követketetéshez vezethetnek. Egyik-másik, valóban kedves vendégben felvethet olyan gondolatot, hogy talán nem is annyira az ő tiszteletének szól mindez, hanem személye csak alkalmat szolgáltatott a mulatozásra. Aztán beszélni kell a hivatali emberek, a felettes szervek kiszállásairól, illetve vendégeskedéséről is. Különösen a mezőgazdaságban találkozni gyakran ezzel a jelenséggel. Ha valaki statisztikát készítene például a hivatalos látogatókról, a kiszállásokról, akkor az derülne ki, hogy a bortermelő szövetkezetekben legalább még egyszer annyi idegen fordul meg mint más üzemágú gazdaságokban. S közülük egyesek nemcsak azt várják el a gazdaság vezetőitől, hogy megkínálják őket néhány pohár borral, hanem a magukkal hozott demizsonok megöltését is magától értetődőnek tartják. Természetesen ingyen. Számos ilyen helyen a vezetők, ha takarékosak is, még nem mernek nemet mondani, félnek, hogy a látogatók megsértődnek és abból kára származhat a gazdaságuknak, így volt ez nemrég még az egyik balatonmelléki szövetkezetben is, ahol különösen a nyári hónapokban egymásnál adta a kilincset a sok hivatali ember, ellenőr. Aztán egy megbeszélést tartottak erről, a kérdésről a gazdaság vezetői, és ma, ha valaki hozzájuk érkezik borért vagy gyümölcsért, ezzel fogadják: "Szívesen adunk, de előbb váltson rá blokkot az irodánk. Vannak olyan esetek is, amikor a vendéget, a felettes szerv képviselőjét akkor is ellátják mindennel, ha az nem tart rá igényt. »Közel van a tűzhöz, tehát sok mindenben segíthet nekünk, ha lekenyerezzük* — gondolják a házigazdák. »A bor és a csirke ára majd bejön a soron kívül kapott gépen, vagy a hitelkedvezményen. Úgy gondoljuk, felesleges bizonygatni, hogy az ilyen jelenségek mennyire összeegyeztethetetlenek a szocialista erkölccsel, közéletünkkel. Javulást ezen a téren nemcsak az üzemek és gazdaságok vezetőinek a megváltozása hozhat, hanem az is, ha a felügyeleti szervek jó példával járnak elöl. Mint az a dunántúli megyei tanácselnök, aki annak ellenére befizette a pénztárba annak az értékét, amit megevett, megivott, hogy a szövetkezet vezetői azzal fenyegették örökre megharagszanak. Ahhoz, hogy a vendéglátásnak ezeket a fattyúhajtásait lenyesegethessük, fokozottabb ellenőrzésre és felelősségrevonásra is szükség van a reprezentációs költségek felhasználását, a gazdaságokat látogató emberek vendégeskedését illetően. Nemcsak a hatóságok részéről, hanem az adott üzem vagy gazdaság dolgozói részéről is. Mert az ő pénzükről van szó. Azt természetesen senki nem kívánja, hogy a kedves vendégek a messziről jött látogatók elé csak ásványvizet tegyenek az asztalra, vagy egy csésze feketét. Ez ellentétben áll a magyar vendéglátás hírnevének öregbítésére irányuló törekvéseinkkel. De a túlzásokat, a közpénz pazarlását is meg kell szüntetni. Akkor cselekszünk helyesen, ha a több kísérő, a drága ajándékok és a költséges dáridók helyett még nagyobb szívélyességgel, még nagyobb figyelmességgel foglalkozunk vendégeinkkel. Hiszen az igazi szeretet, becsülés mindig csendes, bensőséges, és soha nem hivalkodó. Keserű Ernő Augusztus 5-én Moszkvában aláírják az atomcsend-egyezményt A külpolitikai helyzet RATIFIKÁLJA-E AZ AMERIKAI SZENÁTUS a Moszkvában parafált háromhatalmi részleges atomtilalmi egyezményt? Erről folyik ma a nagy vita az Egyesült Államokban. Semmi kétség nem lehet afelől, miként érez az amerikai nép többsége. A Fehér Házban közölték, hogy Kennedy elnök július 26-i beszéde után — amelyben támogatta az említett szerződést — ezerszámra érkeztek a táviratok. A levélírók túlnyomó többsége helyeselte a szerződést és követelte annak ratifikálását — állapítja meg a TASZSZ New York-i tudósítója. Az amerikaiak többsége úgy értékeli ezt a megállapodást, mint az atmoszféra veszélyes megfertőzésének véget vető eszközt, sőt, ezen túlmenően, az első lépést látja benne a nemzetközi feszültség enyhülése felé. Gyanakodva csak az a kisebbség fogadja a szerződést, amelynek tudatát éveken át megfertőzte a hidegháborús propaganda. A demokrata szenátusi vezetők annak a bizonyosságuknak adnak kifejezést, hogy a szerződés megkapja a szükséges minimumot, a 67 szavazatot. A vezető demokraták bíznak a közvélemény nyomásában is, mert tudják, hogy az amerikaiak többsége szívvel-lélekkel támogatja a Kelet és a Nyugat közti feszültség enyhülését célzó lépéseket. Csakhogy a szenátus sem ebben, sem sok más kérdésben nem tükrözi a közvéleményt. Mint a Business Week rámutat, ebben a törvényhozó testületben sokan ellenzik a szerződést. Ide tartoznak elsősorban a déli fajüldözők, akik névleg a Demokrata Párt tagjai. A Köztársasági Pártban is vannak a hidegháborúnak elvakult szószólói, akik ellenzik az atomkísérletek megtiltását, hiszen a nemzetközi feszültség enyhülése felé vezető első lépést látják benne. Közéjük tartozik elsősorban Goldwater szenátor, aki pártjának szélsőjobboldali elemeit vezeti. Az említett politikusokat fedezik a szerződés elleni támadásban a Pentagon és az Atomenergia Bizottság egyes körei, amelyek érdekeltek a fegyverkezési hajsza fokozásában. Segítségükre van egy maroknyi kardcsörtető tudós, köztük Edward Teller véleménye is. A Pravda washingtoni tudósítója megállapítja, a legtapasztaltabb megfigyelőket is elképesztette, hogy az amerikai főváros lakossága milyen erélyesen támogatja a háromhatalmi egyezményt. Ezekben a napokban — írja a tudósító — a washingtoni sajtókörök két legnagyobb tekintélye, Walter Kippmann és Joseph Alsop is idézőjelek nélkül ír az együttműködésről. Az amerikai sajtó általában azon a véleményen van, hogy a szenátus valószínűleg ratifikálni fogja a szerződést, akármilyen makacsul ellenzik is ezt a hidegháború és a nemzetközi feszültség fenntartásának hívei. Közlemény az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződés aláírásáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Moszkvában hivatalosan bejelentették a következőt: A létrejött megegyezés értelmében a légköri, világűrbeli és a víz alatti atomfegyverkísérletek eltiltásáról szóló és július 25-én parafált szerződés aláírására augusztus 5-én kerül sor Moszkvában. A szerződés aláírására Moszkvába várják Dean Rusk amerikai és Lord Home angol külügyminisztert. Az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződés aláírásánál jelen lesz a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia kormányának meghívására U Thant, az ENSZ főtitkára. Közölték továbbá: Az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződés aláírására Moszkvába érkező Dean Rusk amerikai külügyminiszter elfogadta Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter korábbi meghívását és a szerződés aláírása után a szovjet külügyminiszter vendégeként néhány napot a Szovjetunióban tölt. Eddig negyven kormány üdvözölte a moszkvai megállapodást Párizsból jelenti az MTI. Csütörtökig a világ különböző részein negyven kormány jelentette be, hogy támogatja az atomkísérleti robbantások részleges beszüntetéséről szóló moszkvai megállapodást. Közülük számos kormány már be is jelentette, hogy maga is csatlakozik a szerződéshez. Csütörtökön kilenc kormány nyilvánította ki ezt a szándékát, köztük Brazília, Indonézia, Olaszország, Norvégia és Afganisztán. Jó ez a szerződés! H Harriman sajtóértekezlete Washingtonból jelenti a TASZSZ. Szerdán a washingtoni Sajtóklubban Harriman, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese, a moszkvai tárgyalásokon részt vett amerikai küldöttség vezetője találkozott az amerikai és a külföldi újságírókkal. A sajtóértekezlet óriási érdeklődést keltett. »Jó ez a szerződés — mondotta Harriman. — Minden paragrafusa pontos és világos«. Első lépés ez ahhoz, hogy elkerülhessük a termonukleáris háborút és ellenőrzést teremthessünk a nukleáris fegyverzet felett. Harriman kijelentette: moszkvai tartózkodása idején meggyőződött arról, hogy a szav jet emberek örülnek, hogy a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak és Angliának sikerült megállapodnia az atomfegyver-kísérletek tilalmában. A külügyminiszter-helyettes hangsúlyozta, hogy sem a szovjet nép, sem vezetői és személy szerint Hruscsov, nem akarnak nukleáris háborút. Ezt azzal magyarázta, hogy az oroszok "fantasztikus sikereket értek el az ipar, a tudomány és a népművelés fejlesztésében". Hruscsov utol akarja érni az Egyesült Államokat — mondotta Harriman —, de nem akar háborút. A Szovjetunió népei azért nem akarnak háborút, mert minden népnél jobban érezték, hogy mit is jelent a háború. Ezért magabiztosan állíthatjuk: Hruscsov őszinte volt, amikor a Pravdának és az Izvesztyijának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződés első lépés a többi probléma megoldása felé. A szerződés előnyeire vonatkozóan feltett kérdésre Harriman azt mondotta, hogy az "rendkívül érdekes lehetőségeket tár fel valamennyiünk számára. Véget vet a légkör radioaktív szennyezésének. A világ népei — köztük az amerikai nép — nem akarják a nukleáris kísérletek folytatását, mert féltik gyermekeik egészségét.* Harriman idézte az Amerikai Tudósok Szövetségének, nyilatkozatát, amely nyíltan kimondja, hogy "nemzeti katasztrófa lenne, ha a szenátus megtagadná a szerződés ratifikálását*. "Ha nem ratifikáljuk a szerződést — fűzte hozzá Harriman —, elveszítjük vezető szerepünket a világon.* A szerződésnek az Egyesült Államok katonai erejére és biztonságára gyakorolt befolyását érintve Harriman hangsúlyozta, hogy mindkét félnek elegendő nukleáris fegyvere van a másik megsemmisítéséhez. Ebben az értelemben — fűzte hozzá — a szerződés nem csorbítja katonai erőnket, bár be kell ismerni, hogy az atomfegyverzet bizonyos területein, például a rakéták kapacitását illetően, a Szovjetunió megelőzi az Egyesült Államokat. Harrimant megkérdezték, hogy milyen összefüggés van az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződés, valamint a NATO és a Varsói Szerződés tagállamainak megnemtámadási egyezménye között, amelyet a Szovjetunió javasolt. A külügyminiszterhelyettes megjegyezte, hogy "ez két különböző dolog, és bár a megnemtámadási egyezmény megkötése "nehéz feladat", ez lesz a következő lépés a további tárgyalásokon. Milyen további lépések várhatók és mikor? — kérdezték Harrimantól. "Nem vagyok próféta — válaszolta —, de világos, hogy a Szovjetunió nagyobb stabilitást szeretne elérni Európában*. Az amerikai gazdasági élet kibírja-e a leszerelést? — kérdezték meg Harrimant. "Nemcsak hogy kibírjuk, de előnyökhöz is juthatunk a leszerelés által — válaszolta. — Nálunk még sok ember életszínvonala alacsony, amin segíteni kell*. Az NDK népi kamarája helyesli Ulbricht nyilatkozatát Berlinből jelenti a TASZSZ. A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája szerdán megvitatta Walter Ulbrichtnak, az NDK Államtanácsa elnökének a Népi Kamara ülésén elhangzott beszédét. A küldöttek helyeselték Walter Ulbricht nyilatkozatát és az NDK Államtanácsának beszámolóját. A demokratikus pártok és a tömegszervezetek nevében felszólalók nagyra értékelték a részleges atomcsendről szóló moszkvai egyezményt és hangoztatták, hogy ez fontos lépés a nemzetközi feszültség csökkentése felé. A szónokok üdvözölték Hruscsov szovjet kormányfő békés kezdeményezését, nevezetesen azt a javaslatát, hogy a NATO és a Varsói Szerződés ■tagállamai megnemtámadási szerződést írjanak alá. Az angol közvélemény helyesel Az angol közvélemény helyesléssel fogadja Walter Ulbricht kijelentését, hogy a Német Demokratikus Köztársaság alá fogja írni a moszkvai atomcsend-egyezményt. Londonban rosszallást keltett, hogy az Adenauer-kormány ebben az ügyben is kifogást emel a moszkvai megállapodás ellen. Bonnban felülkerekedik az ultrák álláspontja Bonnból jelenti az MTI: Megtagadja-e Bonn, a moszkvai atomegyezményhez való csatlakozást, hogy de Gaulle-la közös frontba tömörülve dacoljon az egész világ közvéleményével? Felülkerekednek-e a bonni vezető körökön belül azok, akik megátalkodottan tovább akarják folytatni a hidegháborús stratégia politikáját? Ezek a nyugtalanító kérdések foglalkoztatják most a nyugatnémet közvéleményt a bonni kormány szerdai minisztertanácsa után. A bonni kormány a múlt héten ugyan üdvözölte a moszkvai egyezményt, a szerdai minisztertanácson azonban felülkerekedett az ultrák álláspontja, és a kormány most ellenvetéseket, fenntartásokat hangoztat a moszkvai egyezménnyel kapcsolatban és szemrehányással illeti szövetségeseit, a washingtoni és a londoni kormányt, hogy a moszkvai tárgyalásokon nem vették kellőképpen figyelembe Nyugat-Németország "sajátos érdekeit", s ennek következtében olyan helyzet támadt, hogy az NDK-nak az egyezményhez való csatlakozásával — amit Bonn-nak nem áll módjában megakadályozni — "közelebb jut majd az általános nemzetközi elismeréshez. A szélsőséges, hidegháborús körök álláspontját képviselő lapoknak ezek a részben siránkozó, részben dühöngő kirohanásai azonban egyáltalán nem tükrözik a nyugatnémet lakosság véleményét, amely óriási többségében örömmel és megelégedéssel fogadta a moszkvai atomcsend-egyez■zmény parafálását.